Only a post shared by Justice Minister Judit Varga on Facebook has revealed that the Hungarian government had sent a last-minute letter of response to Brussels on how to deal with rule of law concerns raised by the European Commission (EC).
Only a post shared by Justice Minister Judit Varga on Facebook has revealed that the Hungarian government had sent a last-minute letter of response to Brussels on how to deal with rule of law concerns raised by the European Commission (EC).
Varga Judit igazságügyi miniszter Facebook posztjából derült ki, hogy a magyar kormány az utolsó pillanatban elküldte a válaszlevelét Brüsszelbe a jogállamisági problémák kezeléséről. Az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások tétje, hogy hozzájut-e Magyarország az Európai Uniós forrásokhoz. Az igazságügyi miniszter rövid közleményében arról írt: a választ intenzív egyeztetés előzte meg, melynek végén a magyar Kormány átfogó intézkedéscsomagot tett le az asztalra azzal a céllal, hogy a Bizottság valamennyi aggályát orvosolja. Az optimista kormányzati közleményeken túl azonban a tárgyalás egyetlen dokumentuma vagy vállalása sem nyilvános a magyar (és egyben uniós) polgárok számára, akiknek az életéről a jogállamisági eljárás szól.
Nincs könnyű dolga annak, aki a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogát szeretné gyakorolni Magyarországon. Sokszor az információ előbb kitudódik, mint ahogy az illetékes szervek igazságot tesznek, a titkolózásnak pedig nincs következménye. Pár éve még nyilvánosan követhető volt, ki licitál egy állami árverésen, tavaly azonban a Vagyonkezelő le akart rázni minket, amikor rákérdeztünk erre. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadságtól kértünk segítséget, akik ki is mondták, hogy jogunk lett volna megismerni a licitáló kilétét. Azóta már megírta a sajtó: Tiborcz István üzlettársa, a NER feltörekvő ingatlanmágnása, Jellinek Dániel vett palotát az Andrássyn.
Tavaly nyáron közérdekű adatigényléssel fordultunk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez, és kértük, hogy az MNV adja ki nekünk, ki vette meg az állami árverésen az egykori MÁV-székházat. Az Andrássy úti épületet korábban többször próbálták privatizálni, sikertelenül. Tavaly azonban sikerült eladni a rossz állapotú épületet, ráadásul egy 15 milliárdos ingatlancsomag részeként, többek közt egy aranyparti szállodával együtt.
Miközben az árverés tényét, és azt, hogy érkezett nyertes licit, az MNV honlapjáról meg lehetett állapítani, a licitálókra vonatkozó naplóadatokat - korábbi botrányok nyomán - ma már nem lehet elérni. Ezzel a magyar vagyoneladások kevésbé átláthatóak (és jellemzően kevésbé kompetitívek), mint külföldön. Ukrajnában például a háború előtt egy kifejezetten sikeres platformmal sikerült felpörgetni és kitisztítani az állami árveréseket. Az árverés lényege ugyanis pont az, hogy ne kéz alatt adják el az állami vagyonelemeket, hanem kellően transzparens, versengő formában úgy, hogy már az árverés folyamán ki lehessen szűrni, ha összeférhetetlen szereplők licitálnak.
Az MNV megtagadta a nyertes licitálóra vonatkozó adatok kiadását, arra hivatkozással, hogy az adatigényléssel érintett esetben szerződéskötésre még nem került sor, így az adat nem létezik. Ezért augusztusban újra írtunk a MNV-nek, és "vevő" helyett - a pontosság kedvéért - a "nyertes ajánlattevő” személyére kérdeztünk rá. Az MNV azonban kitartott a titkolózás mellett és a második esetben is megtagadta az állami vagyonra vonatkozó vételi lehetőséget megszerző személy megnevezését.
Álláspontunk szerint a nyertes licitáló kiléte közérdekű adat, mivel az a cég tevékenységére vonatkozó a személyes adat fogalma alá nem eső információ, amely nem üzleti titok (közérdekű „az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat”). A nagy értékű (több, mint 14 milliárd forintos) állami ingatlancsomagra az MNV szerint „teljes körű transzparenciát biztosító” állami oldalon tett érvényes vételi ajánlat tehát nem üzleti titok, az MNV Zrt. azonban válaszában nem adott jogi magyarázatot arra, pontosan miért nem tekinti közérdekű adatnak a kért információt.
Ezután fordultunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), amely bejelentésünk nyomán vizsgálatot indított és megkereste az MNV-t.
A Vagyonkezelő a NAIH-nak már hajlandó volt válaszolni és februárban kiderült, hogy a szerencsés nyertes nem más, mint a kormányhoz közel álló Jellinek Dániel vezérigazgatósága alatt működő ReoCo Value Added Ingatlanalap (befektetési alapkezelő neve: Indotek-Investments Alapkezelő Zrt.).
Jellinek Dániel (1976-) közgazdász, az Indotek Group alapítója, többségi tulajdonosa és vezérigazgatója. A Forbes 2022-ben megjelent listáján Magyarország tizedik leggazdagabb embereként szerepelt 189,2 milliárd forintos vagyonával.
Jellinek számos esetben mozgott együtt Tiborcz Istvánnal. Vagyona részét képezi az orosz Nemzetközi Beruházási Bank pénzéből és magyar állami milliárdokból (MTÜ) megvalósult Balaland projekt, a korábban Tiborczhoz és Mészároshoz tartozó Appennin (és vele a Club Aliga) tulajdonrésze és a Waberer's logisztikai vállalat is, amelyben Tiborcz is tulajdonos. A modellváltással privatizált Budapesti Gazdasági Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Jellinekről a közelmúltban írta meg az Átlátszó, hogy bűnsegéd volt egy uniós pályázati csalás ügyében.
Az ingatlancsomagra az adásvételi szerződés 2021. november 9-én kötötte meg az MNV és Jellinek.
Idén áprilisban a NAIH a MNV titkolózása miatt állásfoglalást adott ki. A Hatóság arra jutott, hogy az MNV-nek az adatigénylés időpontjában nem volt még az adatigénylés tárgyául szolgáló adat a birtokában, azonban ehhez nem a megfelelő elutasítási okra hivatkozással válaszolta meg a beadványt. A NAIH szerint a kért adatok közérdekű adatnak minősülnek, az MNV pedig
"megsértette az adatigénylő közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerhetőségéhez kapcsolódó alapjogát akkor, amikor nem tett maradéktalanul eleget az Infotv. 30. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének, és nem tájékoztatta őt kellően részletesen az adatigénylés megtagadásának pontos jogi indokolásáról. (...) Végezetül a Hatóság álláspontja alapján nem az adatkérőnek kell alátámasztania az igényelt adatok közérdekűségét, (...). Eszerint fontos hangsúlyozni, hogy az információszabadság az állampolgárok Alaptörvényben biztosított alapjoga, ezért a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismerése, illetve a közérdekű adatok – a közérdekből nyilvános személyes adatok kivételével – terjesztése esetén a célhoz kötöttség fogalma nem merülhet fel." (NAIH-1230-7/2022.)
Ennek annyi gyakorlati következménye lett, hogy májusban végül mi is megkaptuk azt a választ a Vagyonkezelőtől, amit a NAIH-nak már februárban megküldtek. Mivel magáról a szerződéskötésről az MNV törvényi kötelezettségének megfelelően közzétette az adatokat, ez akkorra már köztudott volt.
Az 29793/210510. számú árverés már nem elérhető a MNV árverési honlapján, annak ellenére, hogy külön menüpont áll rendelkezésre a "Lejárt árverések"-nek.
Az állami vagyon nyílt árverésen történő megvásárlásával természetesen nincs semmi gond, de az MNV eljárása problémás, mivel a transzparencia az állami vagyonkezelés egyik alapelve. Módszertanilag már az is vitatható, növeli-e a versenyt több értékes ingatlan ingatlancsomagba való összecsomagolása, vagy éppen egy erre nyitott befektető számára szól-e egy ilyen ajánlat. De ezen felül is kérdéses, miért rejtegeti a nyilvánosság elől az árverés adatait az MNV, amikor kiemelt közérdek fűződik a jelentős értékű állami vagyoneladásokat eredményező licitálás minél széleskörűbb nyilvánosságához.
Augusztusban új típusú vagyonnyilatkozatokat tettek a vezető politikusok. Miközben a számonkérhetőség és a feltüntetett adatok hitelessége egy fikarcnyit sem javult, a nyilatkozatok tartalma jelentősen szűkült. Ennek ellenére egy összeférhetetlenség-gyanús ügyet mégis találtunk: Nagy Márton május óta úgy gazdaságfejlesztési miniszter, hogy ezzel párhuzamosan egy beruházási hitelekkel foglalkozó magáncég felügyelőbizottsági elnöki pozícióját is betölti. Nagy az új nyilatkozatában beszámolt a pozícióról, ám mint összeférhetetlenség alá nem eső tevékenység. Miniszterként viszont már nem tölthetné azt be. Közérdekű bejelentéssel fordultunk az Országgyűlés Mentelmi bizottságához. FRISSÍTVE A MENTELMI BIZOTTSÁG VÁLASZÁVAL!
A kormány a válságkezelő intézkedések és az EU-nak belengetett demokratikus reformok mellett fals érvekkel és egyeztetés nélkül lényegében megszüntette a vagyonnyilatkozati rendszert.
Az augusztus elején benyújtott új bevallásokban a képviselők, kormánytagok és állami vezetők - szemben a helyi politikusokkal és vagyon-nyilatkozattételre kötelezett hivatalnokokkal - már egy egyszerűsített, harmadára rövidített, ikszelős nyomtatványt kell kitöltsenek. Ebben a vagyonukról nem kell számot adniuk, csak bizonyos érdekeltségeiket és ebből származó jövedelmüket kell feltüntetniük.
Az új rendszerről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Valós, ellenőrzött tartalomról eddig sem beszélhettünk, az új nyilatkozat azonban még kevésbé tölti be azt a korlátozott szerepet, amelyet főképp a nyilvánosság számára betöltött. Ennek oka, hogy az eddig rendszeres nyilatkozattétel esetlegessé vált, a politikus és a rokonok vagyona pedig már bevallásra sem kerül, így az eddig is következmények nélkül maradó, tisztázatlan hátterű gyarapodásokkal sem kell többé a közvélemény előtt elszámolni. Az új bevallásokról többször elmondtuk: ebben a formában értelmüket veszítették.
Az új nyilatkozat, ha csak korlátozottan is, de tartalmaz olyan elemeket, amelyeket korábban nem kellett bevallani. Egy ilyen esetre figyeltünk fel Nagy Márton vagyonnyilatkozatában. Nagy a céginformációs rendszer és a Cégközlöny tanúsága szerint idén augusztus végéig bizonyosan felügyelő bizottsági elnöki pozíciót tölt be a New Deal Finance Zrt.-ben. A cég két magánszemély (dr. Krankovics Veronika és Marton Adorján) tulajdonában áll, vállalati hitelezéssel és faktoringgal foglalkozik. Az állami Magyar Fejlesztési Bank Gazdaság Újjáépítési Hitel Programjában is részt vesznek, ők nyújtottak hitelt nemrég a Vagyonkezelő által elárverezett zánkai MÁV üdülőt megvásároló cégnek is. Emellett a pénzügyi vállalkozás a Széchényi Mikrohitel Go! közvetítője is.
Nagy a felügyelőbizottsági tagságáról beszámolt ugyan új bevallásában (korábbi, hivatalba lépő, régi típusú bevallásában erre nem került sor), de olyan nyilatkozatot tett, hogy a betöltött pozíció összeférhetetlenség alá nem esik. Feltüntette azt is, hogy a tisztséget díjazás ellenében és “(2021-2022)” között látta el.
A miniszterek összeférhetetlenségére világos szabályok vonatkoznak, így míg korábban MNB alelnökként engedélyezhették számára a felügyelőbizottsági pozíciót, miniszterként már nem lehetne a magáncég FB-elnöke.
A kormányzati igazgatásról szóló törvény külön nevesíti az összeférhetetlen jogviszonyok között a felügyelőbizottsági tagságot, és csak néhány kivételt enged a politikai felsővezetők további munkavégzését illetően. A K-Monitor azonban úgy látja, a miniszter esetében nem áll fenn a Kit. 182. § (2)-(3a) bekezdései szerinti kivételek egyike sem, így a Nagy Márton által bevallott pozíció összeférhetetlen.
Azzal, hogy a miniszter vagyonnyilatkozatában összeférhetetlenség alá nem eső tevékenységként tüntette fel a New Deal Finance Zrt.-ben fennálló felügyelőbizottsági tagságát, valótlan adatot szolgáltatott vagyoni helyzetére, valamint az összeférhetetlenségére vonatkozóan. Emiatt az Országgyűlés Mentelmi bizottságához fordultunk, kérve a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás megindítását. A független ellenőrzésre vonatkozó évtizedes civil követeléssel ellentétben a kormányzat "reformja" nem változtatott azon a helyzeten, hogy a vagyonnyilatkozati eljárást továbbra is a laikus képviselőkből álló parlamenti bizottság folytathatja le, erről pedig a nyilvánosság számára nem ad érdemi tájékoztatást.
A Hargitai János (Fidesz) bizottsági elnöknek írt levelünk itt olvasható.
FRISSÍTÉS 1: Cikkünk után, augusztus 19-én, a cégközlönyben is megjelent, hogy Nagy Mártont Lasztovicza Gábor váltotta a cég felügyelőbizottságában. A 2022. május 23-án kinevezett Nagy tehát egy ideig összeférhetetlen módon töltöthette be a pozíciót, de az összeférhetetlenséget végül felszámolta, ez azonban a cégadatok között csak később, cikkünk után jelent meg.
FRISSÍTÉS 2: Választ kaptunk a mentelmi bizottságtól! Nincs és nem is volt összeférhetetlenség.
Hiába találtuk meg egy közhiteles nyilvántartásban, hogy két hónappal a kinevezés után még mindig összeférhetetlen pozíciót tölt be Nagy Márton, posztunk megjelenése után felgyorsultak az események, és előkerült a lemondó nyilatkozat, ami alapján nem állt fenn összeférhetetlenség.
A Mentelmi Bizottság elnöke, Hargitai János levelében arról tájékoztatott minket, hogy nem indít vagyonnyilatkozati eljárást, mert Nagy Márton István miniszter a sajtóban megjelent hírekre válaszként - külön felhívás nélkül - bemutatta a 2022. május 23-i dátummal történt lemondását igazoló nyilatkozatát, (...) bemutatta továbbá a gazdasági társaság részére benyújtott lemondó nyilatkozat átvételét igazoló elismervényt, valamint a Cégbíróság felé korábban indított kérvényt.
Az ügy rámutat arra, hogy mivel a magyar vagyonnyilatkozatokban nem szükséges közhiteles nyilvántartások adataival, vagy pontos dátumokkal alátámasztani az állításokat, lehetetlen biztos kijelentést tenni a nyilatkozatok tartalmáról. Elfogadva a bizottság eljárását és azt, hogy összeférhetetlenség ma már nem egyértelműen áll fenn, az a tény, hogy Nagy felügyelőbizottsági pozíciójának megszűnése csak augusztusban jelent meg a cégadatokban, felvet kérdéseket.
2022. május 18-án módosítják a létesítő okiratot közgyűlésen, ekkor még Nagy Márton az FB-tagja. A változás június 18-án meg is jelenik a Cégközlönyben. Nagy Mártont három munkanappal később nevezik ki miniszternek.
2022. május 23-án, amikor kinevezték miniszternek, Nagy Márton lemondó nyilatkozatot (balra) írt, mely szerint aznapi hatállyal lemond.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 50. § (5) bekezdése szerint a változásbejegyzési kérelem esetén - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kérelem benyújtásának határideje a változás bekövetkezésétől számított harminc nap. 2022. június 22-ig be kellett volna nyújtani a cégbíróságnak a változást.
2022. július 21-én közgyűlést tartott a New Deal Finance Zrt., ahol tudomásul vették a lemondást és megválasztották az új (MNB-s) FB tagot. A változás miatt létesítő okiratot is kellett módosítani, mivel az felsorolja az FB tagjait. Ezt követően nyújthatta be a cég egyben Nagy Márton lemondó nyilatkozatát és a létesítő okirat közgyűlés általi módosítását.
2022. augusztus 15-én írja a K-Monitor a kezdeményezést a Mentelmi Bizottságnak abban a tudatban, hogy a közhiteles nyilvántartásban Nagy még FB elnökként szerepel.
2022. augusztus 17-én törli a cégbíróság Nagy Mártont és bejegyzi az új FB-tagot.
Közhiteles nyilvántartás alapján a közvélemény tehát csak ettől az időponttól ismerhette meg, hogy május 23-án lemondott Nagy Márton. Ha a lemondás május 23-én tényleg bekövetkezett, ahogyan az a lemondó nyilatkozaton szerepel, nem világos, miért nem nyújtották ezt be szabályosan a cégbíróságnak 30 napon belül, miért vártak vele a júliusi közgyűlésig.
Korábban a kormánypárti sajtó a korrupció melegágyának nevezte azt az Eurőpai Parlamentben használt vagyonnyilatkozati rendszert, amelyet egy cinikus húzással a kormányoldal idén nyáron bevezetett. A szisztémát civilek évek óta bírálják szakmai szervezetek a valódi tartalom, ellenőrzés és büntetés hiánya miatt. Az új rendszer azonban ennek kezelése helyett kitörölte a vagyonszemlét a vagyonnyilatkozatból, és egy erősen csökkentett tartalmú érdekeltségi nyilatkozatot vezetett be. Pénteken a politikusok már ebben az új rendszerben tettek nyilatkozatot. Aminek így sok értelme nincs.
Miközben az uniós pénzekért indított mosolyoffenzíva keretében a Kormány újraélesztette az antikorrupciós munkacsoportot, erről a változtatásról semmiféle konzultáció nem zajlott szakmai szervekkel, ehelyett a civilek és nemzetközi szervezetek véleményét eltorzították, képmutatásnak állították be. Hogy miért hamisak a kormánypártok érvei, arról itt írtunk részletesen. Az átvett rendszer a hivatkozott Európai Parlamentben is problémás, itthon azonban még azok a minimális többletgaranciák sem kapcsolódnak hozzá, amelyek a nyilatkozatokon felül az képviselőket megkörnyékező lobbistákkal való kapcsolatokat tennék átláthatóbbá.
Különösen pikáns, hogy az új formátum csak a képviselőkre, kormánytagokra és az alkotmányos intézmények vezetőire vonatkozik, a polgármesterekre és képviselőkre nem. Így lehet, hogy innentől Balogunyom turisztikai bizottságának külsős tagja részletesebb vagyonnyilatkozatot tesz, mint az országos adókról, kamatról vagy támogatásokról olykor egy személyben döntő Rogán, Orbán vagy Matolcsy. Ez a józan ész mellett a korrupcióellenesség kockázati elvének is ellentmond.
■ Évi nyilatkozattétel helyett csak akkor kell nyilatkozni, ha a képviselő szükségesnek tartja,
■ Eltűnnek szem elől a rokonok: a vagyoneltüntető műveletek ezek után annyira sem lesznek kellemetlenek, mint eddig: az egy háztartásban élőknek többé nem kell nyilatkozniuk
■ Vagyon- helyett jövedelemsáv-nyilatkozatot kell csak tenni
■ A képviselők saját mérlegelésük alapján vallhatják be céges érdekeltségeiket, ha úgy gondolják, ez befolyással van a munkájukra,
■ Egyéb pénzügyi érdekeltségek (pl. eladósodás) esetén is önkéntes a bevallás,
■ Továbbra is kézzel kitöltött, gépileg nem feldolgozható nyilatkozatokat kell leadni,
■ A szakmai kritikák ellenére továbbra sem lesz valódi, független, szakmai alapú ellenőrzés állami nyilvántartások felhasználásával: a laikus parlamenti bizottságban képviselőtársak folytatják le a vagyonnyilatkozati eljárást, a közvélemény ennek részleteit nem ismerheti meg.
■ A hiányosságok, hibák vagy elhallgatások esetén továbbra sincs valódi szankció.
Az okokat nem nehéz kitalálni: az ötödik Orbán-kormány minden idők leggazdagabb kormánytagjait vonultatja fel. A bankárok, kaszinótulajdonosok földbirtokosok, milliárdos vállalkozók gyarapodása irritálhatja a választókat a gazdasági nehézségek és a megélhetési költségek emelkedése közepette.
Az eddigi, rosszul működő magyar rendszert nem érdemes fetisizálni, de egy szempontból betöltötte feladatát: egyértelművé tette, hogy a legfontosabb pozíciókat betöltő politikusok vagyoni viszonyai, üzleti kapcsolatai közügynek minősülnek, arról a nyilvánosságnak joga van tudni.
Az új rendszer a normarendszer szintjén is változást hozhat: az elmúlt években vezető politikusok sora mondott nyíltan ellent annak, hogy elszámolással tartozna a választóinak vagyoni viszonyairól. A sort Orbán Viktor nyitotta, aki oligarchák magángépén utazott focimeccsre, majd a Parlamentben erősített rá: "jövő héten is" így megy. Szijjártó Péter egy oligarcha yachtján nyaralt családjával, azóta sem tudjuk, milyen konstrukcióban. Az ezt firtató újságírói kérdésekre azt ismételgette: mindez magánügy. Az új rendszerre hivatkozva várhatóan a mezei képviselők is bátrabban lépnek fel a be nem vallott vagyonukról tudósító újságírók ellen. A vezető politikusokra eddig sem vonatkoztak etikai, integritási szabályok, így az is kérdéses, hogy az önkéntes bevallás során egyáltalán tisztában lesznek-e azzal, milyen jellegű elköteleződésekről kell számot adniuk.
Augusztus 5-ig a képviselők, kormánytagok és más állami szervek vezetői új nyilatkozatot tettek, amelyből jól látszik, hogy a májusban tett régi nyilatkozatukhoz képest mennyire csökkentett betekintést enged a Kocsis Máté-féle új rendszer a politikusok jövedelmi viszonyaiba. Ráadásul várhatóan a legtöbb képviselőnél egy ideig nem is lesz új nyilatkozat, lévén az évenkénti bevallást az önkéntes változáskövetés váltotta fel. Az új gúnya ugyan rövid és céltalan, de ott takar, ahol kell.
Az új űrlap ránézésre is kisebb kihívást jelent a képviselőknek: harmada a réginek és kitölteni is könnyebb: a legtöbb helyen elég ikszelni a pontos adatok beírása helyett:
A régi formátum itt, az új itt böngészhető.
Ezekről nyilatkoznak az új rendszerben
(A) „Nyilatkozom a megbízatásom keletkezését megelőző három évben végzett foglalkozásaimról, állami, önkormányzati és gazdasági tisztségeimről vagy megbízatásaimról, valamint ezen idő alatt, gazdálkodó szervezetben vagy más, jogi személyben és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetben vállalt tagságomról:” (0-5)
(B) „Nyilatkozom az olyan, összeférhetetlenség alá nem eső foglalkozásomról, rendszeres tevékenységemről, amelyet megbízatásom gyakorlása mellett végzek és amelyből adóköteles jövedelmem származik:”
C) „Nyilatkozom az összeférhetetlenség alá nem eső, alkalmankénti, díjazással járó tevékenységemről, amennyiben az összes alkalmankénti tevékenységemért járó díjazás teljes összege egy naptári évben meghaladja a 2 000 000 forintot
(D) Nyilatkozom az összeférhetetlenség alá nem eső, gazdálkodó szervezetben, jogszabály által létrehozott testületben vállalt tagságomról, tisztségemről, bármilyen tevékenységemről, valamint bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján fennálló vagyonrendelői, vagyonkezelői, illetve kedvezményezetti jogállásomról.
(E) Nyilatkozom bármilyen olyan érdekeltségemről gazdasági társaságban, amely befolyást gyakorolhat a közpolitikával kapcsolatos kérdésekre, illetve olyan tulajdoni érdekeltségemről, amely meghatározó befolyást biztosít számomra gazdasági társaság ügyei tekintetében:”
(F) Nyilatkozom pénzbeli vagy természetbeni juttatásról, amelyet a tiszteletdíjamon és a megbízatásom ellátásával összefüggésben biztosított juttatáson felül munkám ellátásához vagy azzal szoros összefüggésben harmadik féltől kapok, akinek kilétét közlöm:
(G) Nyilatkozom bármely egyéb pénzügyi érdekeltségemről, amely feladataim ellátása során befolyásolhat engem:
(H) Egyéb kiegészítő információ:
A magyar sajtó a korábbi évek január végi közzétételeivel szemben nem szemlézte a nyilatkozatok éjféli közzétételét augusztus 5-éről 6-ára virradóra, de azt is mondhatjuk: jelentőségének megfelelően foglalkozott az üggyel. A képviselőknél számos esetben a képviselői-kormányzati állás volt az egyetlen, ami feltűnt a nyilatkozatban, ez a megadott ötből a 4. jövedelmi kategóriába esett. Orbán Viktor esetében is ennyi derült ki a hat oldalas papírból, ezen kívül mindössze annyit vallott be: a Fidesz elnöke, amiért nem jut extrajövedelemhez.
Eltűnt a családi állapot megváltozása, a vagyongyarapodás, ami miatt az elmúlt években érdemes volt böngészni a nyilatkozatokat. A legtöbb bevallott tisztségről egyéb forrásból tudni lehet (kuratóriumi pozíció, kormánytagoknál felügyelőbizottság, cégtulajdon stb.)
Mivel a képviselők legutóbb május végén tettek nyilatkozatot, sok újdonság nem akadt az idei közzétételben. Rogán találmánya 264 millió Ft-ot hoz (havi 22 milliót) - bár az nem világos, hogy a megbízást megelőző három évben teendő nyilatkozatnál hogyan számolt Rogán, és ez a jövőben sem fog igazán kiderülni -. Másról (a képviselői és miniszteri jövedelem mellett) ő sem vallott idén. Varga Judit hitelügyletei eltűntek, nála annyi újdonság volt, hogy AIRBNB-zésbe fogott, amibő, havi néhány százezres bevétele származik.
Újdonságot a civil szervezeti pozíciók jelentettek: ahol ebből nem származik jövedelem, azt korábban nem vallották be a képviselők. Semjén Zsolt horgász-vadász-lovagrend vonalon volt erős. Megjelent Hollik István Szent István Intézete (Európa Szívében Alapítvány), ami azóta közpénzt is kapott. Ez elmondható Pócs János Jászapáti a Mi Városunk Alapítványáról is: ők a "városi civil alapból" kaptak támogatást a választások előtt. Láng Zsolt a szintén jelentős mennyiségű közpénzt felszívó Rákóczi Szövetség kuratóriumi tagja. Fidesz tagságukat meglepő módon elég kevesen tüntették fel, Répássy Róbert jogász a kivételek közé tartozik.
Szijjártó Péter június óta már kap pénzt a győri egyetem kuratóriumi tagságáért, ahogyan azt az általa alkotott "infografika" szemlélteti:
Bajkai István, az Orbán-család ügyvédje esetében több civil titulus is bekerült a nyilatkozatba. A tulajdonosi részarányok a cégek esetében és a konkrét jövedelmi összegek ugyanakkor innen már nem ismerhetőek meg. Az is kiderült, hogy nem számít a képviselői munkát befolyásoló pénzügyi érdekeltségnek 65 millió Ft aranyrög, vagy 130 millió Ft egyéb követelés (de egyébként 100 millió Ft részvény sem Bánki Eriknél) - ez ugyanis nem került be Bajkai nyilatkozatába, noha májusban még rendelkezett vele. A nagyjábóli vagyonról ilymódon egy ideig még tájékozódhatunk a cikluskezdő "régi" nyilatkozatból, de annak adatai folyamatosan elvesztik érvényességüket.
Bár a feladat egyértelműnek tűnt, Kósa Lajosnak láthatóan gondot okozott az új nyilatkozatra való átszokás, ez azonban nem gátolta meg abban, hogy hibásan ikszekje be az első kérdést. Oknyomozó újságíró legyen a talpán, aki ezt értelmezni tudja. (FRISSÍTÉS: miután a sajtó is cikkezett róla, Kósa új nyilatkozatot adott le.)
A képviselők nem lettek közlékenyebbek. Bánki Erik cégein keresztül tulajdonolt cégei idén is kimaradtak a nyilatkozatból. Lázár János mindhárom korábban megismert cégét bevallotta, jövedelemről azonban nem adott számot. Bár hivatalos megerősítés vagy ellenőrzés híján ez nem jelenthető ki, csak a korábbi vagyonnyilatkozattal összevetve, a korábban bevallott cégek jobbára megjelentek az új nyilatkozatban is, akkor is, ha egyértelmű közpolitikai relevanciával nem rendelkeztek (ennek megítélése a politikus dolga mostantól).
Pintér Sándor milliárdos értékben kölcsönadott javai immár nem szerepelnek a nyilatkozatban, az örökös Belügyminiszter nyilatkozata teljesen üres. A - vélhetően az összeférhetetlenség kijátszására lezajlott - ügyletről talán sosem fogjuk megtudni, pontosan hogy zajlott. Újdonság viszont, ami a korábbi nyilatkozatból nem derült ki, hogy Nagy Márton 2022-es minisztersége előtt a New Deal Finance nevű cég és a (később Tiborczhoz kerülő) Diófa Alapkezelő Zrt.felügyelőbizottságát is elnökölte. A kormányból egy időre távozó, majd oda idén visszatérő, lobbiügyekben is hadra fogható Csepreghy Nándor pedig az Áder-féle Kék Bolygó Alapítvány és csatolt részei mellett a Fabricius Gábor-féle Republic Groupnak is adott tanácsokat, illetve a tőzsdén is jól keresett (nem árulta el, pontosan mennyit). A kormány legizgalmasabb újonca Szalay-Bobrovniczky Kristóf, aki állammal is nexusba kerülő cégei eladását ígérte. Mivel az elmúlt három évre kell nyilatkozni, ebből pontosan nem rekonstruálható, mely cégek vannak még a nyilatkozattétel pillanatában is a nevén.
Az ellenzéki képviselők sem éltek olyan eszközzel, ami felhívná a figyelmet a vagyonnyilatkozat-tétel eltörlésére: ők is kitöltötték a rövid nyilatkozatot, de más, vagy részletesebb adatokat nem adtak meg.
Összességében elmondható: a fideszes bűvésztrükk sikerült, a képviselők vagyoni viszonyairól, gyarapodásáról innentől nem lesz lehetőségünk képet kapni. Hogy mikor lesznek új nyilatkozatok, azt innentől a szemfüles újságírók kell észrevegyék.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kiadott egy állásfoglalást, amely szerint az önkormányzati üléseken a szavazások név szerinti eredménye közérdekű adatnak minősül, így a képviselők hozzájárulása nélkül közzétehető. Mint írják, a képviselő-testület működésének nyilvánosságát az üléseken való részvétel lehetősége, illetve az ülésekről készült adatok megismerhetősége együttesen biztosítja és ez a nyilvánosság ,a demokratikus működés alapja, a jogállami működés egyik sarkalatos pontja. A Hatóság arra is emlékeztet, hogy a közérdekű adatok közzétételére az általános tájékoztatáson és az egyedi adatigényléseken túl proaktív módon, egyedi közzétételi listán is van lehetősége az önkormányzatoknak, ezért üdvözöl minden ilyen kezdeményezést.
Mit mondott ki a Hatóság?
Egy polgármester kért állásfoglalást a NAIH-től arról: előírható-e az önkormányzati szavazások név szerinti közzététele úgy, hogy az önkormányzati törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Arra is rákérdezett, van-e akadálya, hogy az ülések élő közvetítése során a szavazatokat név szerinti bontásban megjelenítő kijelző is látszódjon. A helyzet ismerős: a múltban számos esetben vetődtek fel jogi aggályok akkor, amikor egy fontos adatkör nyilvánosságát konkrétan nem írja elő a törvény elő. Ilyenkor a nyilvánosság korlátozásában érdekelt polgármester, vagy a kérésben munkaterhet látó jegyző azzal üti el a felvetést: ilyen szabály nem hozható, mert az ellentétes lenne a "felsőbb szintű jogszabállyal". Jelen ügyben azonban a polgármester helyesen a NAIH-hoz fordult dilemmájával, amely következetesen a testületi ülések nyilvánossága mellett tört pálcát.
A NAIH állásfoglalás kiemeli, hogy az ülésekről bárki – a képviselők tájékoztatása mellett, de akár engedélykérés nélkül is – szabadon felvételt készíthet, és azt terjesztheti. A NAIH szerint ez az képviselő-testületi ülés élő közvetítését is magában foglalja. Mivel a képviselő-testület döntéseit néhány kivételtől eltekintve nyílt szavazással hozza, a szavazások név szerinti eredménye az ülésen részt vevők számára megismerhető, arról feljegyzést vagy felvételt készíthetnek. A nyilvános képviselő-testületi, vagy bizottsági ülésen, hivatali minőségben való részvétel nyilvános közszereplésnek minősül.
A Hatóság levezette, hogy a képviselők a közfeladat ellátásával összefüggő személyes adatai közérdekből nyilvános adatnak minősülnek, tehát a megfelelő adatkezelési elvek mellett szabadon terjeszthetőek. A NAIH értelmezésében ez a szavazások név szerinti eredményére is vonatkozik, és az egyedi közzétételi listán közzétehető, illetve az élő közvetítésben sem ütközik akadályba a szavazás kimenetelét mutató kijelző megjelenítése.
Ezt a K-Monitor is így látja: ma már a legtöbb településen az elektronikus szavazási rendszerek okán rendelkezésre állnak ezek az adatok, közzétételük az SZMSZ-ben rögzített előírása alapján egyedi közzétételi listán, vagy a jegyzőkönyv részeként nem jelent többletmunkát, a képviselők egyéni elszámoltathatóságát azonban növeli, illetve aktivitásra sarkallja őket. Ez a szabályozás nagyrészt elejét venné annak is, hogy obstruálás céljából, vagy a jegyzőkönyvi rögzítés kikényszerítése érdekében az ülést egyenkénti, név szerinti szavazással nyújtsák el, a megfelelő formátumban közzétett szavazási adatokból pedig akár a képviselők munkáját leírni képes mutatószámok is gyárthatóak.
Az állásfoglalás legérdekesebb része, hogy a NAIH szerint a képviselők zárt ülésen is közfeladatot látnak el, a zárt ülések jegyzőkönyvében szereplő nyilvános adatok – így a szavazások név szerinti eredményei is – bizonyos megszorításokkal ugyanúgy közérdekű adatnak minősülnek és nyilvánosságra hozhatók, mint a nyílt üléseké. Ez alól kivételt csak a külön elrendelt titkos szavazások jelentenek. A titkos szavazások körének SZMSZ-beli rögzítése mellett tehát van létjogosultsága annak, hogy a testület, vagy az átruházott hatáskörben eljáró bizottságok szavazásainak eredményeiről is tájékozódhasson a közvélemény.
A döntéseket megalapozó dokumentumok, üzleti titkok, személyes adatok törvényes módon maradhatnak titokban, és ezen túlmenően is lehetőség van érzékeny szabályokat hozni (pl. a helyi kitüntetésnél nem kell kitenni az ablakba név szerint, hogy megosztott volt a testület). Az azonban a helyi közvéleményre tartozik, megszavazta-e egy képviselő egy ingatlan eladását, egy helyi cég beszámolóját, vagy egy intézményvezető kinevezését - akkor is, ha erről a döntésről zárt ülésen tárgyaltak, és a vita részletei nem ismerhetőek meg.
A K-Monitor üdvözli a Hatóság állásfoglalását és támogatja azon önkormányzati kezdeményezéseket, amelyek a törvényi szabályozáson felül is próbálnak tenni az önkormányzati működés átláthatóságáért. Ennek szellemében került meghirdetésre a civil Ez a Minimum! program, amelyhez számos hazai önkormányzat csatlakozott, és tett vállalásokat működésének átláthatóságára vonatkozóan.
Az ígéreteket idén egy széleskörű audit révén kértük számon a hazai önkormányzatokon. A 42 szempontból álló, nyilvános szempontrendszer alapján 30 hazai önkormányzatot értékeltünk. A vizsgálat részét képezte több, az ülések nyilvánosságára és a szavazások eredményére vonatkozó szempont is. Az audit eredményeként kiderült, hogy a civil program mellett elköteleződő önkormányzatok átláthatóbbak más nagyvárosoknál, kerületeknél.
Civil szervezetek álláspontja szerint a kormány által benyújtott törvényjavaslat, amely „az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében” módosítaná a társadalmi egyeztetés szabályait, csak látszatmegoldásokat kínál. A jogalkotásban való társadalmi részvétel erősítése fontos cél, de ahhoz elsősorban valódi kormányzati akaratra, a hatályos törvények érdemi végrehajtására és a törvényjavaslatban foglaltaknál jóval hatékonyabb garanciákra lenne szükség.
A minisztériumok által előkészített jogszabálytervezetekről való társadalmi egyeztetés az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. Nagy jelentőségű, az állampolgárok tömegeit érintő törvényjavaslatok (pl. a kata megszüntetése) kerültek úgy az Országgyűlés elé, hogy azokról a kormány semmilyen előzetes egyeztetést nem folytatott sem az érintettekkel, sem a szakmai vagy civil szervezetekkel, vagy általában a szélesebb nyilvánossággal.
Ezért alapvetően üdvözlendő lenne, hogy az Európai Bizottsággal való megegyezés és az EU-s pénzekhez (az ún. Helyreállítási Alaphoz) való hozzáférés érdekében a kormány erősíteni kívánja a társadalmi részvételt a jogalkotás folyamatában. Azonban a múlt héten benyújtott T/705. számú törvényjavaslat nem nyújt valódi garanciákat erre. Hogy mennyire gondolja komolyan a kormány a társadalmi részvétel erősítését, arról sokat elmond, hogy magát a társadalmi egyeztetés erősítéséről szóló törvényjavaslatot is bármiféle társadalmi vagy szakmai egyeztetés nélkül nyújtották be, noha ez a jelenlegi szabályok alapján is kötelező lett volna.
A Kormány másik központi, a korrupció elleni hatékonyabb fellépést célzó vállalását a K-Monitor ebben a bejegyzésben véleményezte.
Eddig sem a társadalmi egyeztetésről, vagyis a „jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről” szóló, 2011 óta hatályos törvény szövege okozta a legnagyobb problémát, hanem a politikai akarat és az érdemi, valódi társadalmi egyeztetés iránti kormányzati elköteleződés teljes hiánya. Hiába írja elő jelenleg is a jogszabály, hogy minden, a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetet nyilvánosságra kell hozni, lehetővé téve, hogy azoktól bárki kifejthesse a véleményét, ha ezt a kötelezettséget a minisztériumok folyamatosan figyelmen kívül hagyják. Azt az előírást, hogy a felelős minisztérium a beérkezett véleményekről és az elutasított vélemények esetében az elutasítás indokairól nyilvános összefoglalót készítsen, már akkor sem tartották be, amikor egyes törvénytervezetek esetében még sor is került társadalmi egyeztetésre. Emellett főként a korábbi parlamenti ciklusokban, elsősorban 2010 és 2014 között visszatérő gyakorlat volt az is, hogy a kormányzati tervek egyéni képviselői indítványok vagy országgyűlési bizottsági indítványok formájában kerültek az Országgyűlés elé, megkerülve így a társadalmi egyeztetési kötelezettséget, de ilyen a közelmúltban is történt, például az Egyenlő Bánásmód Hatóságot megszüntető törvény esetén.
A fenti problémákat a most benyújtott törvényjavaslat érdemben nem kezeli, azokra látszatmegoldásokat ad csupán.
A KEHI által kiszabható szankció lehetősége helyett olyan szabályokat kellene hozni, amelyek biztosítják, hogy a társadalmi egyeztetésre vonatkozó kötelezettségek megszegésével hozott jogszabályok ne válhassanak a jogrendszer részévé, illetve ne maradhassanak annak részei. Ennek a törvényjavaslatok esetében az egyik módja lehet a házszabályi rendelkezések olyan módosítása, amely szerint ha a kötelező társadalmi egyeztetésre vagy a beérkezett vélemények nyilvános értékelésére nem kerül sor, akkor a törvényjavaslatot ne lehessen tárgysorozatba venni, az ne kerülhessen az Országgyűlés elé.
Ugyanígy feltételként lehetne szabni a tárgysorozatba vételhez, hogy ha társadalmi egyeztetésre nem került sor, akkor a miniszternek a benyújtáskor csatolnia kelljen a törvényjavaslathoz egy részletes indoklást arról, hogy a törvényjavaslat miért esik a kivételek alá, amelyek esetében nem kötelező, illetve nem megengedett a társadalmi egyeztetés. A kivételek felülvizsgálatának azért is helye volna, mert ezek egy részéről csak az Országgyűlés dönthet, nem lehet például róluk népszavazást tartani, így különösen indokolt lenne az érdemi társadalmi egyeztetés a jogalkotást megelőzően. Emellett fontos lenne annak törvénybe foglalása is, hogy a kötelező társadalmi egyeztetés elmaradása vagy az értékelési kötelezettség megsértése esetén az Alkotmánybíróság megsemmisítheti az így meghozott törvényeket, kormányrendeleteket és miniszteri rendeleteket.
Mindehhez azonban valódi kormányzati elköteleződésre lenne szükség a mindannyiunkat érintő szabályok meghozatalában való érdemi társadalmi részvétel erősítése mellett – mind az EU, mind a magyar állampolgárok irányába. A polgári és közösségi részvétel, beleszólás serkentésének sokféle, idehaza is ismert eszköze, módszere van – csak élni kellene ezekkel a törvény „kozmetikázása” helyett.
A K-Monitor számos szakértői javaslatot fogalmazott már meg a helyi szintű társadalmi részvétel erősítéséről. A formális véleményezés helyett Európa számos országában valódi, érdemi párbeszéd valósul meg. Rendszerszintű változásról, szemléletváltásról nem szól a Kormány javaslata, pedig erre lenne szükség.
Olvasd el a javaslatainkat a valódi társadalmi részvételért!
Az álláspontot megfogalmazó tíz civil szervezet:
Ökotárs Alapítvány
Levegő Munkacsoport
Társaság a Szabadságjogokért
Állítsuk meg a Gyilkos Robotokat
Transparency International Magyarország
Amnesty International Magyarország
Humán Platform
Háttér Társaság
K-Monitor Közhasznú Egyesület
Magyar Helsinki Bizottság
Fekete humor a magyar külügytől: háborús veszélyhelyzetre hivatkozva halasztották el 45 nappal a válaszadást az Arnest nevű orosz cég 6,8 milliárdos állami támogatásáról. Szijjártóék még tavaly augusztusban állapodtak meg Lavrovval, hogy az orosz aeroszol-üzem (eddig előzmény nélküli módon) magyar kormányzati támogatással épül meg Alsózsolcán. Oroszország ezt követően lerohanta Kelet-Ukrajnát, európai szankciók sorát váltva ki, ám a magyar fél ennek ellenére áprilisban aláírta a támogatási szerződést az oroszokkal. Kikértük az iratot, hogy megismerjük, mit vállalt az orosz cég a magyar milliárdokért, de a Külügy sajátos módon a háború miatt bevezetett veszélyhelyzetre hivatkozva meghosszabbította a válaszadási határidőt. Az ügyben érdeklődő ellenzéki képviselő még rosszabbul járt.
FRISSÍTVE (09.02): Megjött a válasz! Megkaptuk az orosz céggel a háború kitörése után kötött támogatási szerződést és annak mellékletét.
Ahogyan a hírekben is olvasható volt, az Arnest még a háború előtt, 2021. júniusában kereste meg a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökséget beruházási szándékával. A megállapodás értelmében az orosz cég a 2018 őszén bezárt, kapocslószekrényeket gyártó amerikai Sanmina alsózsolcai telephelyét nyitná újra és a korábbi csarnokok átalakításával aeroszol-gyártó és töltő üzemet hozna létre. A magyar fél támogatási ajánlatot adott, amit az oroszok bejelentkezésétől számított három hónapon belül el is fogadtak. A Kormány döntést hozott a beruházás vissza nem térítendő költségvetési támogatásáról.
A sajtóban 200 és 256 közötti új munkahelyről cikkeztek, de az aláírt szerződésben az Arnest nem vállal kötelezettséget új munkahelyek létesítésére (5.5.2). Ez azért kedvező a számukra, mert így nem folyamatosan a beruházás elkészülte után, hanem csak a monitoring időszak végén kell visszafizetniük a támogatást, ha nem teljesítik a vállalást.
Mit vállalnak és mit kapnak cserébe? A szerződés alapján a beruházás 17 milliárdos, ebből 6 milliárd 767 milliót a magyar adófizetők adnak majd bele (39%-os max intenzitás). A költségvetést nem egy összegben terheli a támogatás: 2022-ben 2,5 milliárd, 2023-ban 3,2 milliárd, 2024-ben 1 milliárd jár az oroszoknak. Ha megvalósul a beruházás, az Arnestnek 2025-2033 között 180 milliárd Ft árbevételt és 12,8 milliárd forint bértömeget kell felmutatnia. Ez az, amit csak a végén, 2033-2034 körül ellenőriznek majd: ha nem jön össze, arányosan vissza kell fizetniük a támogatást. Ha abból indulunk ki, hogy a támogatás nélkül nem történne semmi, akkor elmondható, hogy az adóbevételekből vissza fog jönni az állami támogatás. Más kérdés, hogy mindezt több évtizedes távlatban, ráadásul alacsony hozzáadott értékű, "összeszerelő" bérezésű munkahelyekkel. A sajtóban megjelent 256 munkahelyre, 9 évre leosztva a vállalt bértömeg havi átlag nettó 310 ezerre jön, ami az inflációt is figyelembe véve nem sok.
Ilyen és hasonló konstrukcióban milliárdos támogatási szerződéseket tucatszám köt a kormány keleti és nyugati multicégekkel a "munkahelyteremtés" jelszavával. Az orosz cég támogatása ennyiben nem kiugró, az azonban továbbra is kérdéses, hogy a háborús agresszor Oroszország gazdasága (az Arnest fő piaca) és a nemzetközi környzet lehetővé teszik-e, hogy az Arnest valóban megépítse és hosszú távon működtesse az üzemet. A folyamat mindenesetre zajlik, a cég nemrég kapta meg a környezetvédelmi engedélyt. A megismert szerződés kedvező feltételeket teremt a számukra: ha képesek befejezni a beruházást, akkor hosszú ideig nem kell elszámolniuk a magyar állami pénzzel. Hogy mindez külpolitikailag motivált hazárdírozás, vagy jó befektetés a magyar kormány részéről, azt mindenki döntse el maga.
Még a választások előtt kampányeseménynek is beillő bejelentés történt: az orosz Arnest egy olyan gyárat épít a Miskolc melletti Alsózsolcán, amely a világ legmenőbb kozmetikai márkáit szolgálja majd ki. Munkahelyek jönnek létre, a "pragmatikus" magyar-orosz kapcsolatok tehát közvetlen előnyökkel járnak. Az Arnest 17 milliárd forintos beruházásából 6,8 milliárdot a magyar állam áll egyedi kormánydöntéssel. A hírek eleinte 256 munkahely létrehozásáról szóltak, a KKM honlapján azonban már az jelent meg: munkahelyek tekintetében "nincs többletvállalás".
Arról persze nem szólt a fáma, hogy az orosz cég tulajdonosa, Alekszej Szagal a Kreml legfelsőbb köreiben is járatos, és egyben az Orbán-kormány letelepedésikötvény-bizniszének egyik haszonélvezője. Szagal felesége, Jelena Szagal Putyin elnök pártjának és az orosz törvényhozásnak a tagjaként egyike volt azoknak, akik az orosz politikusok és milliárdosok közül 2013 után magyar állampolgársághoz jutottak letelepedési kötvénnyel, írta meg a HVG.
Történt azonban valami, ami legalábbis elgondolkodtató egy ilyen beruházás magyar állami támogatását illetően: Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az orosz cégek elleni európai szankciók következtében az Arnestnek el is kellett adnia angliai (irvine-i) érdekeltségét, és az sem volna meglepő, ha azok a nagy nyugati cégek, amelyeknek eddig beszállítóként dolgozott, szintén elfordulnának tőle. Egy másik, szintén magyarországi beruházásokkal hírbe hozott cég, a Kamaz pedig konkrétan a szankciós listára került.
Április 8-án mégis aláírták a támogatási szerződést az Arnesttel: ezen a napon már javában zajlott az orosz offenzíva. Ezen a napon Kramatorszk városában ötven civil halálos áldozata volt egy rakétatámadásnak, ami egy olyan vasútállomást célzott, ahol több ezer menekült várakozott kijutási lehetőségére a kelet-ukrajnai háborús térségből. A kormány azonban vállalta a kockázatot, amit az orosz cég beruházása jelent. Egyelőre semmi nyoma, hogy a magyar beruházást értékesítenék, a magyar leányvállalat taggyűlésére május 9-én Nevinnomyssk városában került sor.
Ez idén eddig a harmadik legnagyobb összegű (ismert) leszerződött támogatás: egy török üveg csomagolóanyagüzem 12,6 milliárdot, az olasz Kométa húsüzeme 10,8 milliárdot kap a költségvetésből a következő években a beruházására a KKM adatközlése szerint.
Az ügyben közérdekű adatigénylésben kértük ki a támogatási szerződést, amiből kiderül, reálisak-e még azok a feltételek, amelyekért cserébe az orosz fél közel 7 milliárd Ft magyar költségvetési pénzhez jut. A KKM azonban fifikás módon éppen a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva 45 napra tolta ki a válaszadást. Ezt még egyszer, újabb 45 napra teheti meg, így várhatóan ősznél hamarabb nem jutunk adatokhoz, így egyelőre azt sem tudjuk, történt-e kifizetés az oroszoknak a szerződés alapján.
Az ügyben Tompos Márton (Momentum) írásbeli kérdéssel fordult a KKM-hez az alábbi kérdésekkel:
Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Alexej Sagal (Алексей Сагал), az Arnest Group tulajdonosa és vezetője?
Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Jelena Sagal (Елена Сагал) nevű orosz állampolgár, és ha igen, személye megegyezik-e az Arnest Group tulajdonosának feleségével?
A letelepedési kötvény vásárlása összefüggésben van-e az Arnest Group befektetésével?
Miért kötötte meg a minisztérium az Arnest Hungary Kft.-vel a 6,7 milliárd forint összegű támogatási szerződést az orosz agressziót követően, illetve az uniós szankciók fényében?
Milyen szakmai érvek szerepelnek egy olyan beruházás közpénzből történő támogatása mögött, ami nem teremt új munkahelyeket?
Magyar Levente, a külügyminisztérium államtitkára azonban nem fárasztotta magát érdemi válasszal, így továbbra sem tudhatjuk, miért tartja még mindig jó ötletnek a KKM, hogy a költségvetési megszorítások közepette a magyar adófizetők pénzét bizonytalan orosz beruházások támogatására fordítja. Az érdemi válaszadás megtagadása - szemben a mi adatigénylésünkkel - ebben az esetben nem peresíthető.
Egyedi döntéssel a Külügy évről évre több száz milliárd forintot fizet ki multicégek "munkahelyteremtő beruházásainak" támogatására. Ez nagyobb összeg, mint amennyit a kormány például a katás vállalkozásoktól adó formájában beszedett. A támogatások legnagyobb haszonélvezője mindezidáig a német nagytőke (kiemelten az autóipar) volt, de az elmúlt években a legtöbb pénz már keleti (török, dél-koreai, kínai) befektetések kapták.
A kormányzat gazdaságpolitikai és diplomáciai prioritásainak megítélése a közpénzek átláthatóságával foglalkozó szervezetként nem a mi asztalunk, az azonban visszás, hogy a kormány csak PR-közlemények szintjén kommunikál a multikkal kötött milliárdos szerződésekről. Most, amikor egy támogatási döntés jelentős politikai és gazdasági kockázatot jelent, a Kormány jól láthatóan nem hajlandó transzparensen érvelni a döntése mellett, nem teszik közzé a támogatások dokumentumait, hanem a háborús veszélyhelyzettel takarózik. Senki nem vitatja, hogy az államnak legitim feladata vidéki beruházások támogatása. Ha azonban valóban előnyös szerződéseket hoznak tető alá a külföldi nagyvállalatokkal, vajon miért kell rejtegetni a közvélemény és ezen beruházások melósai elől a szerződések tényleges feltételeit?
Although NGOs have been demanding for almost a decade, the government has only now taken steps to allow more effective prosecution of corruption - in the hope of receiving money from the EU’s Recovery and Resilience Fund. Soon, anyone who wants to take the role of a prosecutor in a stalled investigation will be able to do so. A new bill to amend the Criminal Procedure is a step forward, but it also hides a number of pitfalls for citizens who want to fight corruption. And the new rules will put judges at the Budapest Regional Court (Fővárosi Törvényszék) under unprecedented social and political pressure in addition to an increased caseload.
KÖZELEDIK A VÁRVA-VÁRT BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM (magyar)
Prosecutor General Péter POLT along with the speaker of the National Assembly László KÖVÉR and PM ORBÁN's crony Lőrinc MÉSZÁROS
Bár a civilek tíz éve kérik, a kormány végül csak a helyreállítási alapból érkező támogatás reményében tett lépéseket a korrupciós cselekmények hatékonyabb üldözése érdekében. Hamarosan bárki az ügyész szerepébe léphet, aki fel akar lépni egy leállított nyomozás ellen. A büntetőeljárási törvény tervezett módosítása előrelépésnek tekinthető, de számos csapdát is rejt a korrupció ellen fellépni kívánó aktív polgárok számára. Az új szabályok pedig korábban nem látott társadalmi, politikai nyomás és megugró ügyteher alá helyezik a Fővárosi Törvényszék nyomozási bíráit.