50 nap múlva választ az ország. Hivatalosan ma kezdődött a kampányidőszak, amit mindenki érzékelhetett, aki forgalmas közterekre téved: elindult ugyanis az ajánlásgyűjtés. Több mint egy évtizede hangsúlyozzák a témával foglalkozó civilek, szakemberek, sőt maguk a pártok képviselői is, hogy nem megfelelően működik a politika finanszírozása és a politikai kampányolás Magyarországon. A kampány kezdetének alkalmából összeszedtük, hogy min kéne változtatni. Beszélünk a pénzek nagyságáról, költési plafonról, kampányszámláról, beszámolási kötelezettségről, az Állami Számvevőszék szerepéről, arról, hogy a hirdetők helyett a hirdetésekre kellene fektetni a jogszabályok fókuszát és szót ejtünk a választói adatok kezeléséről is.

Ez a közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda korrupcióellenes javaslatait összefoglaló sorozatának kampányfinanszírozásról szóló része. Javaslatainkat elküldtük a pártok képviselőinek is. 

A rendszerváltozást követő három évtized politikai korrupciójának egyik legfőbb mozgatója a párt- és kampányfinanszírozás volt. Az 1989-ben megalkotott szabályok aránytalanul és átláthatatlanul juttattak vagyont a pártoknak, ugyanakkor hosszú távon nem biztosították a fenntartható működés feltételeit. Ezentúl az ellenőrzés és számonkérhetőség biztosítékai is elégtelenek voltak, a politikacsinálás feketekasszákból történő finanszírozása a magyar közélet megtűrt velejárója lett és maradt azóta is. A politika finanszírozásához kapcsolódó korrupció átszőtte a privatizációt, a közbeszerzéseket, az EU-s pénzek elosztását, majd végül a teljes kormányzást alávetették ennek.

A sajtó egy részének - egyes vélemények szerint a kétharmadának - teljes irányba állításával, különféle politikaközeli szereplők egyre jelentősebb aktivitásának köszönhetően, és a közösségi média elterjedésével a politikai kommunikáció is teljesen átalakult. Utóbbi miatt szinte minden felhasználó egyben hirdetővé is válhat anélkül, hogy lapkiadóval, tévétársasággal vagy óriásplakáthelyekkel rendelkezne. A nagy közösségi platformok lehetővé teszik a felhasználók viszonylag olcsó és célzott elérését, a választópolgárokról való széleskörű adatgyűjtést és profilalkotást. A jelenlegi törvények nem képesek gátat szabni a korlátlan állami propagandának és biztosítani a közösségi médián történő politikai kommunikáció ellenőrzését, ráadásul a szabályok a hirdetőre és nem a hirdetésekre fókuszálnak. 

A pártfinanszírozás és a politikai hirdetések szabályozásának rendbetétele ezért alapvető feltétele annak, hogy a demokratikus kormányzás különféle területeit ne érje folyamatos korrupciós nyomás, az állampolgárok pedig valódi információk alapján tájékozódhassanak és tisztességes politikai versenyben választhassák meg képviselőiket. 

Javaslataink a jelenleg hatályos szabályokból indulnak ki, a terület reformját a politikai reklám átláthatóságáról és targetálásáról szóló EU rendelettel összhangban képzeljük el, amelynek elfogadása épp folyamatban van. Az új EU rendelet célja, hogy a 2024-es EU parlamenti választásokig minden tagállamban egységes szabályozást és nagyobb átláthatóságot teremtsen a politikai hirdetésekre és a targetálásra vonatkozóan.

Pártfinanszírozás: nem az állami támogatás a probléma

A magyar pártfinanszírozás jellemzője, hogy a pártok jogszerű bevételének jelentős része az államtól érkezik. Ezzel nincsen probléma, és helyes az is, hogy jogi személyek nem adhatnak támogatást pártoknak. Ezzel elvben megelőzhető, hogy a pártok az őket támogató üzleti körök lekötelezettjei váljanak. Ha a pártok részére rendelkezésre álló források nem elegendőek, akkor ennek ellenére előfordul az ilyen irányból történő forrásbevonás, illegális módon. Hosszú távon az állami hozzájárulás úgy csökkenthető, ha az állampolgárok nagyobb részt vállalnak a pártok támogatásából. Megfontolandó ezért, hogy az állami támogatások egy részét a párt részére befizetett adományok értékéhez, illetve számához igazítva folyósítsa az állam, ezen összegek maximalizálása mellett. Ezzel az állam a pártokat legális többletbevételek gyűjtésére és társadalmi bázisuk erősítésére ösztönzi, egyúttal hosszabb távon csökkenhet az állami támogatás összege is.

A pártok részére juttatott állami támogatás sokáig kifejezetten alacsony volt, és álláspontunk szerint most is kevesebb a szükségesnél. A politikai kampányban résztvevő szervezetek valós költéseinek becslése alapján újból meg kell határozni a pártok (és intézményeik) reális éves működési támogatását és a választási kampányokra biztosított további források mértékét. A jelölteknek járó támogatások összegét ugyancsak módosítani szükséges ennek fényében. A pártoknak juttatott állami pénzek növelése mindig tabunak számított, pedig a költségvetés számára nagyságrendekkel nagyobb veszteséget jelent a pártfinanszírozáshoz kötődő korrupció. Ezzel párhuzamosan szükséges a költési korlátokat is a valós költésekhez igazítani, a jelenlegi költési plafonok nem tükrözik a kampányok valódi költségeit.

Annak érdekében, hogy korlátlan vagyonokkal rendelkező gazdasági szereplők ne tudják magukat egyik napról a másikra bevásárolni a politikába, korlátozni kell az egyazon adományozótól elfogadható adományok éves összegét néhány millió forintban.

A kampányfinanszírozási szabályokat ki kell terjeszteni az önkormányzati választásokra is, továbbá szabályozni kell az EU parlamenti választásokhoz kapcsolódó és a népszavazási kampányok kereteit is, különös tekintettel arra az esetre, amikor azonos időszakban kerül sor ezekre.

Szigorítani szükséges a pártok és szervezeteik által végezhető gazdasági tevékenységet. A pártok céljaihoz köthető tevékenységeken (kiadványok, propagandaanyagok készítése) túlmenő gazdasági tevékenységeket (pl. ingatlangazdálkodás) átláthatóvá kell tenni. Szabályozni kell azt is, hogy az egyes pártok ugyanolyan feltételek mellett juthassanak hitelhez.

Törvényben ki kell mondani, hogy a pártok és intézményeik (pártalapítvány, cégek) az információszabadságról szóló törvény alanyai.

Elfogadhatatlan a pártokra jelenleg vonatkozó felületes beszámolási kötelezettség. A pártoknak a társadalmi szervezetekkel megegyező éves beszámolót kelljen készíteniük, amelyet 50 millió forintot meghaladó bevétel fölött független könyvvizsgáló auditál. Egy néhány tízezres értékhatár fölött is a beszámoló része kell, hogy legyen az adományozók listája. Ezentúl közölni kell a nem pénzben nyújtott támogatások nyilvántartását és becsült értéket is az említett értékhatár fölött. A beszámolóknak ki kell terjedniük a párton túl a párt országgyűlési frakciójának költéseire, a pártalapítvány és a párt által tulajdonolt cég gazdálkodására is. A választások után leadandó beszámoló tartalmát is a fentieknek megfelelően bővíteni szükséges. Célszerű, hogy a pártok beszámolói és az ÁSZ vonatkozó ellenőrzéseinek az eredményei egyazon felületen könnyen megtalálhatóak legyenek.

Az 50 millió forintot meghaladó költségvetésű pártok országgyűlési vagy önkormányzati mandátummal nem rendelkező vezetőire is ki kell terjeszteni az országgyűlési képviselőkkel megegyező vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget (ami önmagában is komoly reformra szorul). Ez megfelelő szabályok esetén megemeli a politikai pályára lépéshez szükséges belépési küszöböt, és megköveteli az átláthatóság egy alapvető szintjének az elfogadását a politikai vezetőktől. 

A pártok és intézményeik, továbbá a jelöltek minden bevételüket és kiadásukat (beleértve az állami támogatásokat) kizárólag nyilvános és naprakész párt- és kampányszámlákon vezethetik, amelynek az Államkincstár honlapján kell kereshetően elérhetőnek lennie. A párt szervezetei ugyanilyen feltételek mellett vezethetnek alszámlákat. A személyes adatok kivételével láthatóvá kell tenni minden tranzakció adatait. Minden olyan költés vagy bevétel, amely nem jelenik meg ezeken a számlákon, illegálisnak tekintendő.

Kampányfinanszírozás: valós korlátok, szigorúbb szabályok

Újra kell definiálni a politikai hirdetés (és reklám) fogalmát, egységesítve ezeket és kiszélesítve minden olyan hirdetési tevékenységre, amely alkalmas a választói magatartás vagy a közpolitikai véleményalkotás befolyásolására - a megjelenés felületétől függetlenül. 

Regisztrált sajtótermékeknek a választási kampány ideje alatt a politikai pártok számára egyenlő minőségű ingyenes hirdetési felületet/időt kell biztosítaniuk meghatározott terjedelemben. Fizetett politikai hirdetések közzétételére csak egyenlő feltételek mellett kerülhet sor. A kampány ideje alatt a jelöltek és jelölő szervezetek közterületen korlátlan mértékben helyezhetnek ki hirdetéseket, amelyek eltávolításáért is felelősek.

Tiltani kell a kampányidőszak alatt az olyan állami és önkormányzati tájékoztató tevékenységet, egyszeri, vagy a kampányidőszakra korlátozódó juttatásokat, amelyek alkalmasak lehetnek a választói magatartás befolyásolására. Ez alól kivétel a választások lebonyolításáért felelős szervek által végzett pártatlan tájékoztató tevékenység. Külön szabályban néhány millió forintban korlátozni kell a jelöltek és jelölő szervezeteken kívüli szereplők által az országgyűlési és az önkormányzati kampányidőszakban feladott hirdetésekre költhető pénz nagyságát. 

A kampányidőszak alatt a pártok hirdetéseit és közintézmények nem tiltott hirdetéseit, továbbá a közpolitikai kérdésekben természetes és jogi személyek (pl. cégek, társadalmi szervezetek) által publikált hirdetések, kampányelemek adatait átláthatósági közlemény formájában és egy az Állami SZámvevőszék (ÁSZ) által vezetett kereshető, nyilvános online adatbázisban rögzíteni kell. Az adatközlés tartalmazza pl. a hirdetés feladóját, megbízóját, egy hirdetés árát, a hirdetésre kifizetett összeget, annak időszakát, linket a hirdetésre, az elérést/példányszámot, stb).  Ugyancsak közölnie kell az ÁSZ-felé minden hirdetést megjelenítő felület tulajdonosának a felületein közzétett hirdetések hasonló adatait. A választásokon pártlistán vagy egyéni képviselőként induló jelölteknek nyilvános kampánynaplót kell vezetniük, amely tartalmazza azokat a rendezvényeket, amelyeken a jelölt részt vesz, ezzel átláthatóbbá téve az offline kampány elemeit, beleértve azon programokat, amelyeket nem egy párt vagy jelölt finanszíroz, csupán részt vesz azon. Az említett adatközlések elmaradása bírságot és szabálysértési eljárást von maga után.

Az ÁSZ jogállását rendezni kell annak érdekében, hogy hatósági jogkörrel bírjon, döntéseivel szemben pedig meg kell teremteni a bírósági jogorvoslat lehetőségét. Meg kell szüntetni annak a lehetőségét, hogy az ÁSZ elnöke vagy alelnöke olyan személy legyen, aki politikai párt képviselője, vezetője volt. Az ÁSZ-nak a hozzá érkező bejelentések kivizsgálásának eredményéről publikus nyilvántartást kell vezetnie.

Az ötvenmillió Forintot meghaladó éves költségvetésből gazdálkodó és a választásokon jelöltet indító pártok működését választási eredményektől függetlenül, az Állami Számvevőszék évente és a választásokat követően haladéktalanul vizsgálja az NAV-val együttműködésben. A vizsgálatnak ki kell kiterjednie a bevételek és kiadások számlaszintű ellenőrzésére, különös tekintettel arra, hogy a közzétett hirdetéseket és egyéb kampányeszközöket számlával, bizonylattal alátámasztották-e, beleértve azokat az eseteket, amikor nem a párt vagy a jelölt állta a költségeket. A szabálytalan költésekre az ÁSZ bírságot vet ki, amelynek a szabálytalansággal arányosnak és objektíven indokolhatónak kell lennie. A párt- és kampányfinanszírozási szabályok megsértését a büntetőjog eszközeivel is szankcionálni szükséges.

Az ÁSZ kötelességévé kell tenni, hogy legkésőbb a választásokat követően beszámolót készítsen az ellenőrzéseinek tapasztalatairól, és indokolt esetben javaslatokat tegyen a pártfinanszírozási rendszer szükséges módosítására. Az ÁSZ beszámolójához a jelölő szervezetek is állásfoglalást küldhetnek.

Javaslatainkban nem tértünk ki számos a politika-finanszírozáshoz kapcsolódó témára, mint a közmédia szabályozása, a civil szervezeteknek juttatott állami támogatások felhasználása, vagy a választási rendszer anomáliái. A közösségi médián és az online platformokon történő egyre intenzívebb politikai kommunikáció miatt azonban fontos foglalkozni a politikai szereplők, illetve politikai kommunikációt folytatók adatkezelésével is. Ez a téma ugyan hagyományosan nem része a pártfinanszírozást érintő szabályoknak, de azáltal, hogy a hirdetők mellett elengedhetetlenné vált a hirdetések szabályozása, két témát fontosnak tartunk kiemelni:

A választók adatainak törvényes felhasználása érdekében elő kellene írni az illetékes hatóság (jelenleg NAIH) számára a választói adatok gyűjtésének, kezelésének és felhasználásának szigorúbb és kötelező ellenőrzését. A politikai kommunikációt folytató természetes személyek és szervezetek számára pedig azt, hogy a kampányidőszakot megelőzően és annak lezárultával bocsássák minden állampolgár számára rendelkezésre az illetőre vonatkozó kezelt személyes adatokat, ismertessék azok felhasználásának módját, az adatkezelés időtartamát, és a hozzájárulás forrását. A targetálást végző hirdetőknek pedig dokumentálniuk kell a targetálás célját és módját, a hirdetés által elért felhasználó, illetve a hatóság részére pedig rendelkezésre kell bocsátani az erre vonatkozó adatokat.

Noha a jelenlegi szabályok a pártok és jelöltek számára lehetővé teszik, hogy átláthatatlanul kampányoljanak, nem kötelező így tenniük. Amíg nem születnek megfelelő szabályok a politikafinanszírozásra, a közélet tisztasága iránt elkötelezett pártok és jelöltek önkéntesen, saját online felületeiken is megfelelhetnek a jelenleginél magasabb szintű átláthatóság feltételeinek. 

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort rendszeres adományoddal!