Az EU-s pénzekről az elmúlt években talán több szó esett Magyarországon, mint a 2004-es EU-csatlakozásunk óta bármikor. A Helyreállítási Alapon, agrártámogatásokon és a strukturális és kohéziós alapokon keresztül Magyarországra több, mint 40 milliárd euró EU-s forrás érkezhet 2027-ig. Ennek nagyjából a fele, 22 milliárd euró jelenti a 2021-27-es költségvetési ciklusban a kohéziós politika pénzügyi részét, vagyis ennyi pénz állna rendelkezésre a hazai infrastrukturális fejlesztések és gazdasági-társadalmi felzárkózás megvalósítására. Ehelyett az uniós forrásokról rendszerint korrupciós kockázatok kapcsán hallunk, ráadásul a kormány és az Európai Bizottság által közösen megállapított jogállamisági feltételeket a kormány nem hajlandó végrehajtani, ezért a források jelentős része továbbra sem hozzáférhető a magyar költségvetés számára. Az uniós költségvetési ciklus felénél járunk (a kohéziós forrásokat 2029-ig lehet elkölteni), ezért időszerű az áttekintés, hogy hol tartunk most.
A NER vidéki klientúraépítésének történetében vissza-visszatérő kérdés és kritika, hogy a területi alapon, elsősorban önkormányzatok számára elérhető források kiosztása mennyire történik politikai megfontolások mentén. Ismerős képek a hazai médiában a befejezetlen piacterek, épületek, a túltengő kilátópontok, a kacsalábon forgó “turistaházak” - de a rosszul felhasznált EU-s forrásoknál talán még nagyobb kérdés, hogy használják-e ezeket a forrásokat pártfinanszírozásra vagy az önkormányzatok “sorban tartására”. Amikor a feltételességi mechanizmus révén antikorrupciós civil szervezetek is meghívást kaptak az operatív programok mellett működő monitoring bizottságokba, a fentiek miatt a K-Monitor a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz (TOP Plusz) Monitoring Bizottságába (MB) ült be két éve, 2023 áprilisában.