Korrupcióellenes szervezetként 2023-ban is volt dolgunk bőven: követni a közpénzek útját, rámutatni visszaélésekre, segíteni az egyre szűkülő nyilvánosságban az információhoz jutást, illetve alternatívát mutatni a hatalomgyakorlás kirekesztő és tekintélyelvű módjával szemben országos és helyi szinten. Munkánkkal nem maradtunk magunkra, sokan segítették a K-Monitort önkéntesként és adományokkal is, amit ezúton is köszönünk. Visszatekintés a 2023-as évre és közösségünk erőfeszítéseinek összefoglalója.  

Elhúzódó pereskedés után jogerősen is pert nyertünk a Visit Hungary nevű állami országimázs cég ellen, amelyet a kampányrendezvénynek használt “Hacacáré” koncertekkel és az augusztus 20-i karnevál és tűzijáték költségeinek titkolásával ismerhetett meg a nyilvánosság. A 2018-ban alapított cég százmilliárdos állami támogatást használt fel, de erről törvénysértő módon 2023 elejéig nem számolt el.

Adatigénylésünkre sem válaszoltak, a per hatására azonban bizonyos szerződéseket megkaptunk, ráadásul a cég a törvény szerint kötelező közzétételi listája is megjelent, ám milliárdos szerződéseik tartalmi részleteket hordozó mellékletei és a vélelmezhető tanácsadói megbízások titokban maradtak.

A bírósági ítéletnek végrehajtással fogunk teljességgel érvényt szerezni, de az már most is látszik, hogy az "országimázsba" olyan költések is belefértek, amelyek nem a turizmust, sokkal inkább a NER politikai vezetését és az őket a kampányolásban segítő reklámipari komplexumot látták el pénzzel. Beszámolunk az állami cég küzdelméről az adatok eltitkolásáért és bemutatjuk, hogyan bántak az elmúlt öt évben ide csatornázott, jelentős összegű közpénzzel.

"Az uniós költségvetésre gyakorolt kockázat nem csökkent."

Az elmúlt héten nagy figyelmet kapott a hír, hogy a Bizottság jóváhagyta a magyar Kormány reformjait az igazságügy területén és ezzel lehívhatóvá vált az uniós források egy része, mintegy 10 milliárd euró. Ez a hazánknak járó összes forrás nagyjából negyede. Az igazságügyi reform úgynevezett horizontális feltétel volt, gyakorlatilag egy nulladik lépés ahhoz, hogy a magyar kormány a 2021-2027-es költségvetési ciklusban bármilyen kohéziós pénzhez hozzáférjen. Az antikorrupciós vállalások terén viszont a Bizottság továbbra is elégtelennek ítélte a magyar reformokat, ezért zárolva maradnak a kondicionalitási eljárás keretében befagyasztott pénzek, 6.3 milliárd euró értékben. Ugyanígy nem mehet kifizetés a Helyreállítási Terv (RRF) végrehajtásának keretében sem -- hiszen a nem teljesített antikorrupciós vállalások az úgynevezett szupermérföldköveket is érintik, amelyek az összes RRF-kifizetést blokolják.

A Bizottság december 14-én tette közzé azt a dokumentumot, amelyben az antikorrupciós reformokat értékeli. Ezek a kritikák visszaigazolják azt  a megállapítást, amelyeket mi tettünk november végén, vagyis azt, hogy  a reformok végrehajtása korántsem zajlik a megfelelő ütemben, néhány fontos területen pedig Magyarország egyáltalán nem tett előrelépéseket az ismert problémák felszámolása érdekében.

Számos kérdés rendezésére egyáltalán nem került sor annak ellenére, hogy a Bizottság már tavaly is jelezte fenntartásait, a reformok végrehajtása során pedig új problémák is kiütköztek.

Hiányzó stratégia

A Bizottság szerint az év egyik legfontosabb feladata az új nemzeti korrupcióellenes stratégia elfogadása lett volna: ez a korrekciós intézkedés ugyanis horizontális és rendszerszintű jelleggel biztosítaná a korrupció elleni küzdelmet és a politikai szféra átláthatóságát.

Magyarország tavaly ígéretet tett ugyanis arra, hogy a felmerülő problémákat nem csak jogszabályi, hanem stratégiai szinten is kezelni fogja. A helyreállítási terv pontosan előírta, hogy az új korrupcióellenes stratégiát és akciótervet milyen szereplőkkel együttműködve kell elkészíteni (OECD, GRECO, Bizottság, Korrupcióellenes Munkacsoport), milyen témákra kell stratégiai választ keresni (többek között összeférhetetlenség, vagyonnyilatkozat, forgóajtó-jelenség, nepotizmus), és hogy milyen indikatív határidőig kellene a dokumentumot elfogadni (2023. június 30.)   Csaknem fél évvel a határidő eltelte után a stratégia még mindig nincs elfogadva, ugyanis a tervezetben komoly tartalmi hiányosságok vannak. A Bizottság arra is utal értékelésében, hogy a kiemelt partnerekkel való együttműködés sok esetben csak formális lehetett – vagyis az egyeztetésre felhívott szervezetek csak bemutatásra kapták meg a dokumentumot, de észrevételeik nem kerültek bele a felülvizsgált tervezetre. A Korrupcióellenes Munkacsoport tagjaiként jogosnak tartjuk ezt a felvetést: a konzultációs folyamat során ugyan véleményezhettük az első tervezetet, felvetéseinkre azonban a Kormány csak késve válaszolt, és még a Kormány által elfogadott javaslataink sem feltétlenül tükröződnek vissza az általunk megismert utolsó tervezetben. Ezt a folyamatot egyébként az OECD, valamint az Integritás Hatóság elnöke is kritizálta. 

Vagyonnyilatkozatok

Szintén a korrupcióellenes keretrendszer hiányosságaként értékeli a Bizottság, hogy a Kormány részéről semmilyen előrelépés nem történt a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos visszatartó erejű szankciórendszer létrehozásával kapcsolatban, az Integritási Hatóság pedig továbbra sem kapta meg azokat a jogköröket,  amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy teljes körűen el tudja látni a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésével kapcsolatos feladatait, ideértve különösen a politikai felsővezetők nyilatkozataival kapcsolatos vizsgálatokat. Továbbra is problémásnak látják azt, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban (különösen a külföldi ingatlanok tekintetében) hiányzik az átfogó és egyértelmű szabályozás. A témával kapcsolatban idén az Integritás Hatóság is többször megnyilvánult, legutóbbi ad hoc jelentésükben az egész témakör átfogó, innovatív reformját javasolták – kérdés, hogy ez mire lesz elég, amikor a Kormány egy év alatt még az Uniónak beígért digitális vagyonnyilatkozati adatbázist sem hozta létre. 

Integritási Hatóság

Az Integritás Hatósággal kapcsolatban a Bizottság a törvényi keretrendszer hiányosságait emeli ki: elsősorban a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos korlátozott jogkört. A törvényt egy év alatt sem sikerült úgy módosítani, hogy egyértelműen megalapozza a Hatóság jogkörét azokban az esetekben is, amikor egy projektet kivonnak az uniós támogatás alól. Hasonlóan problémás maradt, hogy bár az IH elnökét és alelnökeit csak bírósági eljárásban lehet eltávolítani pozíciójából, az eljárási határidők olyan rövidek, hogy annyi idő alatt szinte képtelenség eredményesen megszervezni a jogi képviseletet. A Bizottság továbbra is kifogásolja, hogy az Integritás Hatóság  nem fordulhat közvetlenül bírósághoz azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérők nem követik az ajánlásait.

Korrupcióellenes Munkacsoport

A KEMCS kapcsán  a bizottsági értékelés azt emeli ki, hogy a  magyar kormány nem nyújtott be részletes,  a merő formalitáson túlmenő indoklást arra vonatkozóan, hogy miért nem ért egyet a Munkacsoport javaslataival és értékelésével. (A K-Monitor részletesebb elemzése a Munkacsoport tevékenységéről elérhető itt.)

Felülbírálati indítvány

Az újonnan létrejött büntetőeljárási jogintézménnyel, a felülbírálati indítvánnyal kapcsolatos tavalyi kritikákat is megismételte a Bizottság: kifogásolják, hogy az elsőfokú bíróság, mielőtt befogadná, még egszer megvizsgálja a benyújtott vádindítványt, ezáltal egy újabb, szükségtelen plusz szűrőrendszert illesztve az amúgy is meglehetősen bonyolult, és komoly állampolgári elköteleződést, kitartást igénylő folyamatba. Hasonlóan problémás, hogy nem egyértelmű, hogy az új eljárás kiterjed-e a 2023. január 1-je előtt elkövetett (nem elévült) bűncselekményekre.

A K-Monitor értékelése szerint az intézmény több sebből is vérzik: a hatékony civil fellépést nem csak az indokolatlanul rövid határidők, hanem egyéb adminisztratív akadályok (így például a megismerhető iratok korlátozott adattartalma) is nehezítik.

Közkiadások központi nyilvántartása

Már többször írtunk a gyakorlatilag szinte használhatatlan KIF-adatbázisról. Hasonlóan a mi értékelésünkhöz, a Bizottság sem elégedett azzal, hogy az adatszolgáltatásra és az adatok feltöltésére csak az államháztartási törvény szerinti költségvetési szerveket kötelezi a törvény – hiszen ennél sokkal több szervezet gazdálkodik közpénzből: így például az állami cégek és az önkormányzatok is, akik a törvény betűje szerint nem számítanak költségvetési szervnek. 

Az Arachne használata és az uniós források audit- és ellenőrzési folyamata

A Bizottság komoly, konkrét hiányosságokat tárt fel az uniós adatbányászati eszköz, az Arachne gyakorlati használatával kapcsolatban is: az előzetes ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy Magyarország nem töltötte fel az összes uniós forrással kapcsolatos összes adatot, és az összeférhetetlenségek ellenőrzése sem megfelelő. Ezen felül a Bizottság az audit és ellenőrzési mechanizmusok megerősítésével kapcsolatos intézkedés végrehajtásában  is azonosított problémákat.

Közbeszerzések

A közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban a Bizottság egyrészt üdvözli az egyajánlatos beszerzések visszaszorítását és a verseny fokozását célzó akcióterv elfogadását, különösen a jogorvoslati díjak csökkentését. Az már másik kérdés, hogy a ténylegesen elfogadott javaslat csak a jogorvoslati díj felső értékét csökkenti, azaz ténylegesen azoknál a közbeszerzéseknél lehet jelentősége, amelyek beszerzési értéke eléri a 3,5 milliárd forintot. Az értékelő dokumentumból érdekes módon kiderült az, hogy a kkv-k közbeszerzési támogatását célzó program kiírását több ízben is kifogásolta a Bizottság: ez az az átalánytámogatási program, amely lehetővé tette, hogy tojástermelők és adószakértők is uniós pénzekhez jussanak, ha az esélytelenek nyugalmával, csalárd módon elindultak egy random építési közbeszerzésen.

Közérdekű vagyonkezelő alapítványok

Ahogy az közismert, a területen semmilyen jogszabályi változás nem történt, amely megakadályozta volna, hogy állami és politikai vezetőkkel, felsővezetőkkel, magas szintű funkcionáriusokkal töltsék fel a kuratóriumokat. 

A bizottsági dokumentumból kiderül az is, hogy a fenti problémák, kifogások egyáltalán nem érhetik meglepetésként a Kormányt, hiszen a “lojális együttműködés” szellemében az elmúlt év során folyamatos egyeztetés zajlott az Unióval, és a Bizottság többször is jelezte a feltárt hiányosságokat. A Kormány láthatólag maga sem nagyon bízik a saját antikorrupciós reformjaiban, hiszen még csak nem is kezdeményezték a kondicionalitási eljárás lezárását.

Egy éve lépett hatályba az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében elfogadott büntetőeljárási reform, ami lehetővé teszi, hogy bárki fellépjen, ha úgy gondolja, hogy egy korrupciós ügyet nem megfelelően vizsgáltak ki a nyomozó hatóságok.

Az elmúlt fél évben 170 olyan határozatot néztünk át, amiben az állami szervek nem akartak vizsgálódni. A határozatok alapján látható, hogy az ügyek nagy része nem a közélet tisztaságával volt kapcsolatos, a bíróság elé kerülő kevés felülbírálati indítvány pedig elutasításra került.

Budapest, V. kerület, Markó 16. a Kúria és a Legfőbb Ügyészség épülete
Fotó forrása: Wikipédia

A döntéshozókat számonkérni és a helyi ügyeket felkarolni képes helyi független sajtó nehéz helyzetéről az utóbbi években számos elemzés jelent meg. A megyei lapok bekebelezésével és központi irányítás alá vonásával a vidéki nyilvánosság komoly veszteséget szenvedett el, sok helyütt "információs sivatagokról" beszélhetünk a kritikus helyi média hiánya miatt. Budapesten a helyi ügyek általában utat találnak az országos sajtóba, de vidéki települések problémái esetén akkor sem garantált az országos szerkesztőségek figyelme, ha valóban helyben kiemelten fontos közügyről van szó.

Dolga-e egyáltalán az országos sajtónak ezen ügyek nyomon követése? Milyen szempontok alapján számol be vidéki helyi közügyekről egy fővárosi szerkesztőség? Mit tehet egy helyi érdekvédő csoport, ha országos publicitást szeretne teremteni az ügyének - segíti-e ez az ügyét egyáltalán? Legújabb, "Közösen Monitorozunk" projektünkben vidéki érdekvédőket segítünk adatalapú technikákkal helyi közügyek felkarolásában. Projektindító eseményünkön Tóth-Szenesi Attila, a 444 újságírója, és miskolci, kecskeméti, gárdonyi, veresegyházi és debreceni civilek részvételével beszéltünk ezekről a kérdésekről.

A Közösen Monitorozunk projekt célja egyrészt az adatalapú érdekvédelem és az adatvizualizáció eszköztárának megismertetése, alkalmazása vidéki helyi közügyek kapcsán, másrészt fenntartható médiafigyelem kivívása ezeknek az ügyeknek. A projektindító eseményen partnereinkkel együtt ötleteltünk arról, hogyan tudnak szakmai vitát generálni egy sokakat érintő helyi közügyben, és hogyan használhatók ehhez a K-Monitor olyan eszközei, mint a PARTIMAP térképes kérdőívfelület, a PANORÁMA bejárható drónfelvételei, a Közérthető Költségvetés, vagy a Voksmonitor. Az esemény zárásaként arról gondolkodtunk, hogyan tudnak a civilek ügyeikkel bekerülni az országos sajtóba – ezzel is segítve az érdekérvényesítést.

"Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek." (Alaptörvény)

"A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak." (Közszolgálati Online Lexikon)

 Az országos sajtó szempontjainak képviseletére Tóth-Szenesi Attilát, a 444 szerkesztő-újságíróját kértük fel. Szerettük volna jobban megérteni, hogyan működik egy országos szerkesztőség, és milyen logika mentén gondolkodik egy újságíró, ha vidéki, helyi ügyek kerülnek az asztalára. Milyen szempontok alapján kerül be egy hír a merítésbe? Mik azok a jó gyakorlatok, amelyeket követve egy szervezet elérheti, hogy az ügye megüsse a fővárosi szerkesztőségek ingerküszöbét? 

Tóth-Szenesi szerint többek között azért fontos feladata a sajtónak a helyi eseményekről és folyamatokról tájékoztatni, mivel gyakran kicsiben reprezentálnak országosan is releváns folyamatokat. Ebben eltér a megközelítésük a helyi civilektől, akik az ügy helyi jelentőségére, érintettekre gyakorolt hatására fókuszálnak. A politikai újságírók számára a hatalom logikája és azok a konfliktusok az érdekesek, amelyek megvilágítják a hírolvasók számára, hogyan működik a politika világa. Egy helyi politikai fordulat, legyen szó akár egy kis faluban kiírt népszavazásról, nem csupán a demokrácia állapotát tükrözi, hanem olyan változásokat indíthat be, amelyek továbbgyűrűzésével országos jelentőségűvé válhatnak. Emiatt a népszavazás fontos figyelemfelhívó eszköz, és országon is hírértékű akkor is, ha civil szempontból egy nehezen sikerre vihető ügy.  

A budapesti szerkesztőségekre TSZA szerint egyáltalán nem jellemző a vidéki ügyek iránti érdektelenség, és az sem döntő szempont, hogy egy adott cikket várhatóan hányan olvasnak el (vidéki és budapesti ügyek között ilyen szempontból nincs pusztán a helyszín miatt különbség). Az azonban létező probléma, hogy a független sajtó városiasabb olvasóinak a problémahorizontján bizonyos témák, ügyek kevésbé jelennek meg. A helyi ügyek feldolgozását leginkább a hírverseny, a zaj, illetve sokszor az erőforrások (munkaerő, idő, gépkocsi) hiánya hátráltatja. Az online sajtóorgánumok közötti hírverseny miatt egy-egy újságíró gyakran felületesen nyúl a vidéki ügyekhez. Ez különösen igaz abban az esetben ha egy ügyet egy szerkesztőségen belül több újságíró követ egyszerre, ilyenkor gyakoriak az átfedések és a pontatlanságok, ez azonban inkább a konkrét újságírók hozzáállásától függ. Az ideális megoldás, amikor egy újságíró követ végig egy vidéki ügyet, rendszeresen ellátogatva a helyszínekre – Tóth-Szenesi itt pozitív példaként Csatári Flóra (Telex) cikkeit említette, amelyekben a tatai luxusszálloda-beruházást és az azt megakadályozó népszavazást követte végig. Ezt azonban korlátozhatja az erőforrások hiánya, kezdve azzal a banálisnak tűnő tényezővel, hogy éppenséggel az adott újságírónak nincs jogosítványa. Az ilyesfajta esetek kiküszöbölése miatt fontos, hogy országos lapok fix helyi tudósítókkal kollaboráljanak, ahogy például a Telex teszi Győrben, Szegeden és Pécsett. 

Mélyebb helyismeret és ügyismeret esetén van lehetőség arra, hogy a civil szervezet számára fontos, komplex helyi történet is el legyen mesélve, és ne első sorban a hírverseny logikája szerint, az országos nyilvánosság számára érdekes történet. Az újságírók személyes és szakmai motivációik alapján választanak ügyeket, döntő lehet, ha egy adott településről származnak, vagy ott helyismerettel rendelkeznek, esetleg korábban már írtak hasonló témában. A civilek számára kulcsfontosságú, hogy tudatosan próbáljanak kapcsolatot építeni az ügyük iránt érdeklődést mutató újságírókkal, de az ezzel kapcsolatos tudatosság alacsony.

Tóth-Szenesi szerint mivel a szerkesztőségekben többségben vannak a politikai újságírók, a vidéki pártpolitikai ügyek általában többet nyomnak a latba, mint egy tisztán civil helyi ügy, hiszen az országos pártpolitika keretezése előbbieket mindenki számára érthetőbbé teszi. Ám a civil ügyekben is gyakran meg lehet találni a politikai vonatkozást, a küzdelem-narratívát, a drámát, ami a politikai sajtó számára alapvető fontosságú egy ügy esetében. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egy civil szervezet projektjének nem tesz jót, ha a politika “felkarolja”, ilyenkor ugyanis gyakran eltolódnak a hangsúlyok a konkrét ügyről a pártpolitizálásra, illetve helyi szinten inkább bekeményedést és konfliktust okoz az országos visszhang. Az országos sajtóba való bekerülés azonban kulcsfontosságú, amennyiben a civilek nyomást akarnak gyakorolni a helyi hatalomra, vagy országos szinten próbálnak hatást kiváltani. A médiamegjelenéseknek nemcsak stratégiai szempontból fontosak a helyi civileknek, de visszajelzést is jelentenek a munkájukra. Ez különösen igaz olyan helyzetekben, ahol civilek politikai nyomás alatt, ellenszélben dolgoznak, és a nyilvánosságban úgy beszélnek róluk, hogy nekük nincs lehetőségük elmondani a saját narratívájukat.

De hogyan tudja elérni egy vidéki civil szervezet, hogy megragadja egy szerkesztőség figyelmét? Tóth-Szenesi szerint minden egy jól megfogalmazott levéllel kezdődik, a tapasztalatai szerint ugyanis sok, civilek által kommunikált ügy a nulladik pontnál veszti el az újságíró figyelmét, abban az esetben, ha egy jól strukturált levél helyett egy "terjengős betűtengert" kapnak. Tóth-Szenesi Attila javaslatai tehát a következők: 

- A megkeresés legyen lényegretörő, tömör, kérdés-válasz struktúrát követő, pontokba szedett, ezzel üzenve, hogy a szervezet kompetens és megbízható

- Érdemes előre átgondolni, mikor küldjük ki a megkeresést, milyen eseményhez kötjük. Egy konkrét történés (pl. testületi ülés, döntés és nem mondjuk egy világnap) extra relevanciát adhat az ügyünknek

- Az üzenet érkezhet a szerkesztőségi emailcímre is (szerk@), de még jobb ha egy konkrét újságírót szemelnek ki és neki küldik  

- Utóbbi esetében segíthet egy előzetes ismeretség vagy az, ha olyan újságírót bombáznak, akiről tudható, hogy az adott környékről származik, így jobban érintett és érti az ügy szélesebb kontextusát

- Hatékony megoldás lehet az összefogás is: ha egy levélben több különböző városban, de hasonló ügyben tevékenykedő szervezet keresi meg az újságírót. Egy ilyesfajta “körkép” még inkább  hangsúlyozza az ügy relevanciáját, és érdekesebbé, összetettebbé teheti egy budapesti szerkesztőség számára. 

Első fokon elvesztette a K-Monitor azt a pert, amit az egészségügyi átalakításhoz használt titkos tanulmány nyilvánosságra hozatala érdekében indított a Belügyminisztérium ellen. Így a 294 millió Forint közpénzből megrendelt tanulmányt nem ismerhetik meg sem az állampolgárok, akiknek a pénzéből készült, és sem az egészségügyben dolgozók, akiknek a reformokat végre kell majd napi szinten hajtani. A K-Monitor fellebbez az ítélet ellen.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Azóta, hogy 2019-ben legutóbb feldolgoztuk a nagy balatoni vitorlásversenyek rajtlistáit, sok minden történt a magyar elittel. Jött a COVID, a NER nemcsak újabb gazdasági ágazatokat, de a Balatont is birtokba vette hotelekkel, a tó arculatát átalakító nagyberuházásokkal. Előretört a hivalkodó életstílusával is kitűnő harmincas NER-generáció, akiknek már ez a rendszer teremtett egzisztenciát. 2019-ben néhány nagyvárosban az ellenzék is újból pozíciókat szerzett. Az elit szövetébe bepillantást engedő friss kapcsolati hálónk a 2020 és 2023 közötti Kék- és Fehér Szalag versenyek rajtlistáit tartalmazza, felrajzolva híres emberek, közszereplők, politikai-gazdasági döntéshozók kapcsolatait. 

Miközben a NER-elit reprezentálja magát a vitorlásvilágban is, dominanciájuk korántsem akkora, mint amit a gazdasági erejük, vagy a balatoni panorámára gyakorolt hatásuk sejtetne. A vizsgált versenyeken egyre több a profi sportoló, a hobbivitorlázók között pedig inkább a piaci szféra szereplői, vidéki városok helyi politikai elitje, a "nemzeti nagytőkések" közül pedig inkább a self-made, mint a stróman típusú üzletemberek bukkannak fel a rajtlistákban. A 2010 előtti elit és a baloldal jelenlegi, önkormányzati hátországa a Balatonon sokkal inkább felveszi a versenyt a NER-rel, mint a politikai arénában, ráadásul a vitorlások fedélzetén a két csoport olykor meg is fér egymás mellett. Azt viszont elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a vitorlázás az old money sportja, és nem a feltörekvő NER-elité, akik inkább sportesemények és fesztiválok VIP szekcióiban mutatkoznak.

Navigare necesse est!

A vitorlázás, motorcsónakvezetés régóta a felső tízezer kiváltsága Magyarországon, hiszen akár súlyos százezrekbe is kerülhet egy engedély megszerzése, nem beszélve a hajó fenntartásáról. A vitorlázás - akárcsak a vadászat - hobbi és kapcsolatépítés is egyben. A vitorlázás többgenerációs sport: a tinédzser generáció jellemzően szüleivel, vagy egyesületi szinten a versenysport logikája szerint ül össze egy hajóba - az idősebb generációnál nagyobb a társadalmi-gazdasági kötelékek szerepe. 

A sajtó általában akkor köt össze befolyásos szereplőket, ha azok közös üzletbe fognak. Az olyan személyes viszonyokról, mint a közös vitorlázás, keveset tudunk, noha az gazdasági vagy politikai döntésekre is hatással lehet. Ezek a kapcsolatok általában még a fejlett demokratikus kultúrájú országokban sem számítanak normasértésnek, de a jelentőségüket nem becsülhetjük alul egy olyan rendszerben, ahol deklaráltan egy lojális nemzeti nagytőkés csoport létrehozása a cél.

Emiatt adja magát, hogy időről időre megnézzük, kik vitorláznak együtt a nagy balatoni versenyek nyilvános rajtlistái alapján, így adva képet a gazdasági-politikai elit e sajátos szegmenséről. Ábránk a 2020 és 2023 közötti Kék- és Fehér szalag versenyek (4-4 verseny) közel 5000 indulójának kapcsolatait ábrázolja (kik ültek egy hajóban?). A névazonosságokat igyekeztük kiküszöbölni, de ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a rajtlista nem ad több információt a résztvevőkről. A versenyeken összesen 941 hajó indult, rajtuk összesen 21.950 kapcsolat rajzolható fel a versenyzők között. 

A szoci milliárdos jó szelet kíván a fideszes államtitkárnak

Az ábra beágyazható az alábbi kóddal: 

<embed src="https://k-monitor.hu/vitorlazok" style="width: 100%; height: 700px;" />

Hol a NER első vonala? És a második?

2010 óta látványos elitváltás zajlik, a NER első vonalával, annak olykor rongyrázó viselkedésével tele van a sajtó. A vitorlássport nem kapott politikust a szövetsége élére, de az állami presztízsköltések és Balaton környékét is letaroló magánberuházások kapcsán rendre felbukkan a sportág, legyen szó a Mathias Corvinus Collegiumnak adott révfülöpi kikötőről, más kikötőberuházásokról, vagy hajóépítő vállalkozások támogatásáról. A Kék Szalag Port közvetlen szomszédságában álló, általunk is feldrónozott  LUA Resort egy NER-oligarcha, Szabadics Zoltán projektje. Kapcsolat tehát bőven lenne az elit sportága és a NER között.

Emiatt legszembetűnő, hogy a Matolcsy Ádám, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Tiborcz István nevével körülírható politikaközeli kör alig jelenik meg a hálóban. Pedig Balaton-környéki beruházásaik, saját kikötőberuházásaik alapján ez nem lenne idegen terep a számukra. Matolcsy Ádám korábban indult vitorlásversenyeken, villája is van a tónál, a Matolcsy-család Szemerey-féle ága néhány éve még jelen volt a versenyeken. Korábban megénekelt kapcsolat volt Tiborcz István informatikában nyomuló testvére, Péter és a milliárdos állami megrendelésekkel kitömött Symmetria Magyarország Zrt. többségi tulajdonosa, Griecs-Farkas Emese közös vitorlázása. A páros a cikk megjelenése óta, a vizsgált időszakban nem indult a versenyeken.

Ugyan az első vonal nem exponálja magát, de a NER túl domináns a jelenlegi eliten belül ahhoz, hogy ne jelenjen meg egy ilyen mélyfúrásban. Tiborcz vagy Matolcsy Ádám barátai és üzletfelei visszatérő vendégek a vitorlásversenyeken. Ahogy korábbi anyagunkban, most is megtaláltuk Hauberl Gergely Lászlót, az Elios korábbi igazgatósági tagját, vagy Szécsényi Bálintot, a Tiborcz-cal együtt nyomuló Equilor-vezért, a Budapesti Gazdasági Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagját. Egy másik Tiborcz-üzlettárs, a Lázár Jánost is megebédeltető Vizi Attila Gergely azért lehet érdekes, mert egyik hajóstársa az a Végh Richárd, aki a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezérigazgatója. (A hajóban ül még Visontai Balázs, a BÉT informatikai igazgatója is). A Tiborcz-csapatot erősíti Szloszjár Gábor is, aki a Keszthelyi Yachtkikötő zászlóshajójának kapitánya, és a Tiborcz-féle BDPST Ingatlanfejlesztő Kft. volt ügyvezetője.

Nem annyira közismert, de erős gazdasági pozíciókkal bíró NER-es "nagy halak" is vannak bőven, ők azonban vagy régi vitorlázók, akik egyesületi tagtársaikkal mozognak együtt, vagy családjukkal vitorláznak. Közismert vitorlázó az egyik legnagyobb NER-es tenderbajnok, az üzemeltetésben és takarításban nyomuló, és a ferihegyi földi kiszolgálásra is aspiráló Kis-Szölgyémi Ferenc. Ha gazdaglista készülne a versenyzőkről, ma vélhetően ő állna a lista élén. Kis-Szölgyémi a csopaki Kereked nevű klub versenyzője-tulajdonosa, ahol olyan kaliberű figurák vitorláznak, mint Fa Nándor, Petrányi Zoltán autókereskedő, a Rogán-Kertész-féle belvárosi ingatlanbizniszekben felbukkanó fogorvos, Fürstner József, vagy Mike Ferenc, a Quaestor cégcsoport ügyében eljáró felszámolóbiztos. Szintén Kerekedes Csetényi Csaba, akinek a nevéhez a „Rogán szomszédja” eposzi jelző, a kezéhez pedig több tízmilliárd forintnyi közpénzes megbízás tapadt, ma már azonban kegyvesztett és nem nyer állami tendereket. A helyét a NER kampányaiban átvevő Balásy Gyula inkább luxusautókban utazik.

Vezető fideszes politikust, kormányzati szereplőt is keveset találtunk. Legutóbb a 444 híres parkolási cikksorozatának szerzője tudta a vitorlás rajtlistán is összekötni Bácskai Jánost, a IX. kerület expolgármesterét Rudits Tiborral, a kerületi kéményfelújításokat bonyolító vállalkozóval. A 2019-es bukta után Rudits már nem jelent meg a versenyeken, Bácskai viszont továbbra is hódol szenvedélyének. Ha nem névazonosság, a jobboldali csapatot erősíti Törő Gábor, Gelencsér Attila (aki sikeres vállalkozó a képviselőség mellett), helyi szinten pedig Dódity Gabriella Fidesz szóvivő és kispesti képviselő, Dr. Juharos Róbert józsefvárosi képviselő, Tardi Tamás Somogy megyei képviselő (őt sem kerülte el az üzleti siker), vagy Csizi Péter, aki pécsi választási kudarcai ellenére is megtalálta a helyét a NER-ben. Csizi vitorlástársai között megtalálható a 2Rule-ban, majd a Külügynél is megfordult Kővári Ágnes, cégével azonnal jegybanki tendert nyerő rendezvényes Bajnógel Péter. A Kormányból Tuzson Bence igazságügyi miniszternek a fia vitorlázik, Lázár Jánosnak pedig az ügyvédje, Rákossy Balázs pedig gyaníthatóan azonos a Pénzügyminisztérium államtitkárával. 2019-ben még a kormánypárti politikus csapatba soroltuk volna Aszódi Attila egykori Paks-kormánybiztost, aki azóta távozott, és kiderült róla: lehallgatták a Pegasussal.

A kormánypárti médiaelit is képviselteti magát a versenyeken. Rendszeresen vízre száll Bayer Zsolt, de újabban már nem volt osztálytársával és munkatársával, Szabó Sipos Barnabással ül egy hajóban. Előfordult viszont, hogy nem ő volt az egyetlen lovagkeresztes a fedélzeten: egyik hajóstársa, Röszler János olajmérnök 2023-ban szintén megkapta a kitüntetést, nem mástól, mint Bayer egy másik iskolatársától, Semjén Zsolttól. Bayer mostohafia, a magánegészségügyben is felbukkanó Mihalovits Botond is vitorlázik. Egy másik békemenetesnek, a Demokrata főszerkesztőjének, Bencsik Andrásnak is a fia hajózik. Bencsik Dávid saját jogán is érdekes, hiszen stuttgarti külgazdasági attasé. Médiavonalon említést érdemel Lóczi János, a Mediaworks munkatársa, a Magyar Idők korábbi kiadóigazgatója, aki részt vett a Népszabadság bezárásában. Érdekes színfoltja a magyar médiának a konteókat terjesztő Hatoscsatorna - ennek vezetője, Paor Lilla szintén vitorlázik. A Paor-család Kásler Miklós kultuszminisztersége idején minisztériumi megbízásokat is kapott.

Izgalmas látni, hogy az állami nagyvállalatok menedzsmentje is erősen integrált elitcsoportként jelenik meg a hálóban. A már említett BÉT mellett a Kincstár, az MVM, a MÁV vezetői is feltűnnek a hálóban. Az MVM szponzorként is aktív a vitorlássportban - ilyesmit egyébként a magáncégeknél is is látunk: a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ingatlanoscég, a Forestay is támogató, a Raiffeisen Bank pedig egyenesen a Kékszalag főszponzora, miközben vezérigazgatójuk, Zolnai György István versenyez, például a korábban említett Kis-Szölgyémi Ferenccel egy hajóban.

A rendszer ismert oligarchái és az őket felemelő vezető politikusok az esetek túlnyomó többségében nem mutatkoznak egy hajóban. A kirajzolódó kapcsolati háló szerint e szabadidős tevékenység privát életvitelük része, amit munkatársaikkal, családjukkal, család barátaikkal űznek, még ha erre az anyagi alapot a rezsimben betöltött pozíció teremti is meg. A rezsim "legfőbb politikájának" nevezett politikai-gazdasági viszonyrendszerben kisebb a jelentősége a személyes, informális kapcsolatoknak, a rendszerszerű korrupció inkább torzult strukturális szerepek és mechanizmusok, mint egyéni karakterjegyek, személyközi befolyások mentén írható le. Egyfelől persze feltételezhető, hogy a korábbi hasonló ügyek miatt a politikailag exponált szereplők ügyelnek arra, hogy ne fedjék fel kapcsolataikat a nyilvánosság előtt, külföldön vegyenek luxushajót, ott induljanak versenyeken. Másfelől azonban a "nemzeti tőkések" többsége számára éppen azért lehet vonzó a NER által felkínált pozíció, mert szemben a váddal, hogy többségük önálló mozgástér nélküli strómanfigura, igenis léteznek olyan terek, amelyben a rezsim logikájától és politikai patrónusaiktól függetlenül, "magánemberként" kapcsolatokat ápolhatnak és élvezhetik a felhalmozott javaikat. 

Nagykoalíciósok, ellenzékek és helyi fejesek

A hajók fedélzetén jellemzően érvényesülnek a szekértáborok közötti törésvonalak, de vannak váratlan átfedések  is a különböző csoportok között. Meglepő lehet, hogy a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese, Máté-Tóth István egy hajóban ül nemcsak Dragomán György íróval, de a Central Médiacsoport egyik kistulajdonosával (Ézsöl Gábor) és egyik vezetőjével (Illés Gábor István). Az Illés-vezette Central International lengyel médiabefektetését a kormánymédia egészen odáig vitte, hogy a Médiacsoport vezetője, a vörösbáróként aposztrofált Varga Zoltán és Soros György üzlettársak lettek. Eltűnt a NER-es mutyikról szóló hírekből, mióta államtitkár édesanyja távozott a kormányból Kuczora Gergely közbeszerzési szakértő. Az ő egyik vitorlástársa Liszi Norbert, akit 2018 után Momentum politikusként talált meg a kormánymédia. Ha nem névazonosság, akkor a legpikánsabb kapcsolat a Vodafone-menedzser Tábori Tamás közös vitorlázása azzal az Adámy Péter Gáborral, aki a DK közösségimédia-felületeit kezeli, és a DK Plusz mobilalkalmazás kitalálója. Tábori Rogán régi ismerőse: pályája kezdetén a Széchenyi Szakkollégium diákbizottsági titkári posztján követte a későbbi minisztert.

A 2010 előtti világ régi motorosai továbbra versenyben vannak. A Telekom-botrányok miatt távozni kényszerülő Straub Elek az egykori SZDSZ-közeli üzletemberrel, Haris Györggyel szerethet hajózni. Velük tart Hónig Péter is, aki a Fidesz alatt helyettes államtitkár volt, Bajnai alatt pedig közlekedési miniszter, de volt Malév- és Dunaferr-vezérigazgató is. Haris korábban Puch "80:20" Lászlóval az MSZP korábbi pénztárnokával is vitorlázott, aki még mindig indul versenyeken. Vitorlástársa, Barinkai Rudolf az Átlátszó tippje szerint azonos lehet a NER-es presztízsprojekt, a Városliget Zrt. egyik vezetőjével (logisztikai projektvezető). A "Városháza-ügyben" megrángatott fővárosi vagyonkezelős Barts J. Balázs is régóta vitorlázik, izgalmas kapcsolatok nélkül.

Ellenzéki országos frontpolitikusokat nem, inkább pártembereket találtunk a hálóban: vitorlázik Tömör-Tones Zsolt, a Jobbik alapítványának kuratóriumi elnöke, és Nagy-Pál Levente, akit a vizes VB szervezőbizottságába delegált a Jobbik.  Jól látható klaszter azonban az ellenzéki polgármesterek és helyi kapcsolataik. Vitorlázik Wittinghoff Tamás (Budaörs), Gémesi György (Gödöllő). A XVIII. kerületből nemcsak Szaniszló Sándor DK-s polgármester vitorlázott, de vele tartott Kőrös Péter, a helyi MSZP régi motoros önkormányzati képviselője és Hámori László Zoltán az önkormányzati cég munkatársa is. Egy másik hajóban Madarassy Csaba, a helyi GESZ igazgatója is versenyez. Érdekesség, hogy a kerület vagyonkezelőjének Fidesz-éra alatti (2019 előtti) vezérigazgatója, Banyár László is ott van a rajtlistán - de nem egy hajóban a jelenlegi gárdával.

Ilyen helyi összefonódásokat országszerte találni - vidéken inkább fideszes városokból. Úgy tűnik, a közös vitorlázás összetartó erő lehet a helyi politikai elit számára. Erre példa egy esztergomi csapat: Sasvári Viktor Esztergom korábbi fideszes önkormányzati képviselője és Szerencsés Gergely István vármegyei képviselő mellett számos helyi notabilitás ült a hajóban. Egy Debreceni brigádban együtt hajózik Sásdi András, Debrecen volt fideszes frakcióvezetője, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. felügyelőbizottsági tagja, Léka Andor befolyásos debreceni ügyvéd, illetve Cserháti Gabriella, a debreceni McDonald' s éttermeket üzemeltető Cserháti Family Kft. igazgatója. Pécsett az ellenzéki városvezetés által foglalkoztatott Bodnár Imre ügyvéd-politikus és Dr. Góbi János ügyvéd körül látható hasonló háló, Veszprémben pedig az EKF-támogatások körül sertepertélő volt Fidelitasos Szalay Zsolt ült össze más helyi vállalkozókkal.

Természetesen a fenti lista folytatható, jó keresgélést! Ha érdekességre vagy hibára bukkansz, küldd el nekünk kommentben, vagy az info@k-monitor.hu címre. 

Adatvizualizáció és érdekérvényesítés – november közepén ennek jegyében szerveztünk kétnapos workshopot civil szervezeteknek. A célunk az volt, hogy a résztvevő szervezetek képviselői ügyes és hatékony technikákkal ismerkedjenek meg a munkájukhoz, missziójukhoz kapcsolódó adatok feldolgozásához, ábrázolásához. Most te is megnézheted külföldi vendégünk nyitóelőadását!

A K-Monitor rendszeresen szervez adatvizualizációval kapcsolatos eseményeket. Legutóbbi, márciusban megrendezett két napos workshopunk is azt a kérdést járta körül, hogyan használhatjuk az adatvizualizáció eszközeit hatékonyan a köz szolgálatára.

K-Monitor, together with Amnesty International Hungary, Eötvös Károly Institute, the Hungarian Civil
Liberties Union, the Hungarian Helsinki Committee, and Transparency International Hungary has re-assessed the compliance with the 17 conditionality measures, the 27 super milestones under the RRP, and further, rule of law related milestones under the RRP that were due to have been complied with by the end of the third quarter of 2023 as per the deadline the Hungarian government has set itself, and the compliance with the horizontal enabling condition “3. Effective application and implementation of the Charter of Fundamental Rights” in the 4 areas identified by the Commission.

(Photo by Sandy Ravaloniaina on Unsplash)

2022 második felében Magyarország számos kötelezettségvállalást tett, részben a feltételességi mechanizmus elindítása, részben pedig a magyar helyreállítási terv (HET) elfogadása miatt. Ez az elmúlt tíz év legnagyobb és legátfogóbb korrupcióellenes és jogállamisági csomagja volt, amely egyedülálló lehetőséget biztosított a kormánynak, hogy egyértelmű jelzést küldjön az uniós partnereknek, a civil társadalomnak és az állampolgároknak arról, hogy valóban komolyan veszik a korrupcióellenes kritikákat. De sikerült? Elemzésünkben ennek jártunk utána.

Egy évvel a reformok elindítása után már értékelhetőek a legfontosabb kötelezettségvállalások végrehajtása, illetve gyakorlati hatásai. Összességében a végrehajtás messze nem a megfelelő ütemben és távolról sem a megfelelő ambícióval történik. Számos intézkedés végrehajtása a legjobb esetben is csak formálisan teljesíti a helyreállítási tervben meghatározott mérföldköveket. Sőt, ez a formális teljesítés is csak az úgynevezett szupermérföldkövekre érvényes, amelyek lényegében a jogi keretek és intézmények felállításáról szólnak. A lényegi, tartalmi korrupcióellenes vállalások végrehajtását, a jogi keret tartalommal való kitöltését a kormány már most is súlyosan késlelteti, vagy épp szabotálja. Mindez arra utal, hogy külső (többek között pénzügyi) nyomás hiányában a kormány nem hajlandó érdemi lépéseket tenni a korrupció csökkentése érdekében.