Elhúzódó pereskedés után jogerősen is pert nyertünk a Visit Hungary nevű állami országimázs cég ellen, amelyet a kampányrendezvénynek használt “Hacacáré” koncertekkel és az augusztus 20-i karnevál és tűzijáték költségeinek titkolásával ismerhetett meg a nyilvánosság. A 2018-ban alapított cég százmilliárdos állami támogatást használt fel, de erről törvénysértő módon 2023 elejéig nem számolt el.

Adatigénylésünkre sem válaszoltak, a per hatására azonban bizonyos szerződéseket megkaptunk, ráadásul a cég a törvény szerint kötelező közzétételi listája is megjelent, ám milliárdos szerződéseik tartalmi részleteket hordozó mellékletei és a vélelmezhető tanácsadói megbízások titokban maradtak.

A bírósági ítéletnek végrehajtással fogunk teljességgel érvényt szerezni, de az már most is látszik, hogy az "országimázsba" olyan költések is belefértek, amelyek nem a turizmust, sokkal inkább a NER politikai vezetését és az őket a kampányolásban segítő reklámipari komplexumot látták el pénzzel. Beszámolunk az állami cég küzdelméről az adatok eltitkolásáért és bemutatjuk, hogyan bántak az elmúlt öt évben ide csatornázott, jelentős összegű közpénzzel.

Visit Hungary: továbbfolyatott milliárdok, lapítás, időhúzás

A Rogán Antal felügyelete és egyes információk szerint a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel befolyása alatt működő állami Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) és leányvállalatai nemcsak százmilliárdos támogatási programmal alakítják át a hazai turisztikai szektor tulajdonosi szerkezetét, de százmilliárdokat fordítanak rendezvényekre, kampányokra, stratégiákra, koncepciókra is, gyarapítva ezzel az ágazat profitját. Utóbbiért az Ügynökség Visit Hungary (eredeti nevén Turisztikai Marketingkommunikációs Ügynökség) nevű cége felelős, amely 2018-as alapítása óta több mint 200 milliárd forint állami támogatást kapott a feladataihoz.

Az, hogy egy állami ügynökség leányvállalata (egy ügynökség ügynöksége) végzi ezeket a feladatokat, akár autonóm, szakmai működést is feltételezhetne, de sajnos erről szó sincs. Az MTÜ-t irányító Guller Zoltán Rogán Antal bizalmi embere, aki ezzel párhuzamosan a szintén Rogán alá tartozó közinformatikai csúcsszerv, a Digitális Magyarország Ügynökség vezetője is. A Visit működése első éveiben úgy költött el tíz és tízmilliárdokat, hogy munkavállalói létszáma 10-30 közötti volt, az általa ellátott feladatokat pedig döntően kiszervezte külsős PR-ügynökségeknek.

A magyarországi turisztikai célpontok hazai és nemzetközi népszerűsítése természetesen felfogható támogatandó közfeladatnak, de az elköltött pénz százmilliárdos nagyságrendje és ezzel párhuzamosan törvénysértő módon átláthatatlan működése, az eredménymutatók és az ezzel kapcsolatos tartalmi elszámolás hiánya, illetve az a tény, hogy a források jelentős része verseny nélküli eljárásokban továbbfolyt kormányközeli cégeknek, kétségeket ébresztett bennünk a közpénzek megfelelő felhasználását illetően.

Itt kell lenned, hogy elhidd: adatigénylőnek nem jár országimázs

A jogerős bírósági ítélet nyomán a Visit Hungary még tovább ment, mint az adatigénylésünkre az állami támogatásokról rejtjelezve (a táblázatot cellákra bontva) beszámoló, szintén a Rogán-kabinethez tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal. A Visit saját belső munkafelületén úgy adta át a szerződéseket, hogy dokumentumonként és azon belül laponként szétbontották az iratokat, a szerződés lapjainak sorrendjét összekeverték, majd egyenként jelszóval kódolták. Még arra is figyeltek, hogy a jelszavakat tartalmazó levélből a dokumentumonként különböző (70-nél több) jelszót ne lehessen átmásolni a felületre, azokat egyenként nagyjából 600-szor kézzel kelljen beírni. A dokumentumok 15 napig voltak elérhetőek, utána törlődtek, és amit egyszer letöltöttek, az eltűnt. Az adófizetők pénzéből tehát egy szándékosan használhatatlan felületet hoztak létre, és valaki azzal töltötte az állami cégnél a munkaidejét, hogy titkosítsa a file-okat ahelyett, hogy a beszkennelt iratokat egyben átadták volna.

A betűkből és számokból álló, dokumentumonként egyedi jelszó elgépelése esetén ezt a hibaüzenetet adta a felület.

A fentiek okán a szerződéseket csak átfutni volt lehetőségünk, mentést csak töredékesen készítettünk. Ám így is megbizonyosodhattunk arról, hogy az egyértelmű bírósági ítélet ellenére nem minden szerződést, csak az időközben létrehozott közzétételi listán szereplő egyes szerződéseket kaptuk meg, amelyek között munkaszerződések, tanácsadói szerződések nincsenek.

A cég által megkötött nagy értékű, milliárdos összegű keretszerződéseket egyáltalán nem kaptuk meg. Ezekről tudni kell, hogy mivel közbeszerzési eljárás nyomán kötik őket, az elektronikus rendszerbe elvileg felkerülnek, a gyakorlatban azonban csak sematikus blankettaszerződések kerülnek közzétételre, amelyek a szerződéses felek és a teljes keretösszeg kivételével semmiféle érdemi információt nem tartalmaznak arról, hogy a néhány milliárdos megbízás pontosan milyen munkát foglal magában. Ezekről a szerződésekről tehát legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy pl. "komplex kommunikációs ügynökségi és rendezvényszervezési feladatokról" szólnak, pl. 1,6 milliárd Ft értékben. A részleteket a szerződés mellékletei tartalmazzák, amelyek a szerződés részei, részünkre azonban a Visit nem adta ki őket. 

Azt, hogy mire költik a pénzt, a mellékletekből tudhatnánk meg, ez azonban nem nyilvános, és a cég a bírósági ítélet dacára sem adta ki nekünk.

Az eljárást nem tartjuk elfogadhatónak, ezért végrehajtást fogunk kérni azon szerződések kapcsán, amelyekről az elektronikus nyilvántartás szerint bizonyítani tudjuk, hogy léteznek (ez a tanácsadói szerződések esetében nem lehetséges), de az ítélet ellenére nem kaptuk meg őket mellékleteikkel együtt.

A "kék plakátolók" vitték a pénz nagyját, de a Rogán-család partnerei is felbukkantak

A milliárdos költések átláthatóságáért tehát még harcolunk, de a pereskedés eddig sem volt hiábavaló. Fontos eredmény, hogy a cég létrehozta a közzétételi listáját, amit 5 éven keresztül törvényellenesen nem tett meg. Az ezen közzétett adatok összhangban vannak a nekünk megküldöttekkel. Az általunk megismert szerződések döntően pénzügyi, számviteli, HR és informatikai szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódtak. Ez a teljes költségvetésüknek csupán egy kis részét teszik ki, a kiadások nagyja (több mint 100 milliárd Ft) a továbbra is titkolt keretszerződésekhez kapcsolódik. Ezeket a szerződéseket az adatigénylés óta is folyamatosan köti a cég.

A megismert 72 szerződés döntően kis összegű, ügyvitellel kapcsolatos, ügyvédi megbízás, vagy az anyacéggel kötött szerződés, de vannak közöttük, amelyek árulkodnak arról, hogyan költi a közpénzt a rábízott közfeladatokra a magyar országimázscég.

A 12 MILLIÓS WEBCÍM

Az egyik ügyben a MEDIATOR Group-al kötöttek szerződést egy webcím megvásárlása. Ez a cég Balásy mellett a Visit-kiszervezések másik fő kedvezményezett ügynöksége, árbevételének kezdetben nagyja, de a mai napig igen jelentős része származik a Visittől (összesen legalább 47 milliárd Ft-ra szerződtek velük az évek alatt). Van tehát egy cég, amely sokmilliárdos megbízást kap fő állami partnerétől. A VISIT HUNGARY szeretné megszerezni a visitbudapest.com domain címet, amiről kiderült - hogy-hogy nem - a neki dolgozó MEDIATOR tulajdonában van, azt a szerződés megkötése előtt regisztrálta.

Mit csinál a magyar államnak verseny nélkül dolgozó cég? 12 millió forintért külön szerződésben eladja a domaint a legfőbb állami partnerének. Az ügylet azért is különös, mert a 12 milliós webcímet az állami cég a mai napig nem használja, az átirányít a központi oldalra. A külföldieket Budapestre vonzó oldal más szlogen alatt érhető el. A visitbudapest.net, .eu, .hu  és hasonló végződések egyébként néhány ezer forintért megvásárolhatóak. A szerződés megmutatja, hogy ezek a NER idején felemelkedő PR-cégek nem nagy becsben tartott partnerként, hanem fejőstehénként tekintenek állami megbízóikra. Nem félnek attól, hogy elveszítik a munkákat - a megbízónak nincs lehetősége mást választani, lévén központilag beszereztetnek, egy cégtől kérve ajánlatot.

ROGÁNÉK CÉGEI AKCIÓBAN

Valamiért a TV2-n futó Poggyász című műsor legyártását a Visit pénzeli, de ezt nem a nagy, sok milliárdos kommunikációs keretszerződésekbe építette bele, hanem külön szerződött rájuk. A magyar célpontokat bemutató műsor impresszumában más cég szerepel gyártóként, így egy közbeiktatott szereplőnek fizethetett a Visit, aki aztán alvállalkozásba adta a műsor legyártását. A megismert szerződések szerint 2019 és 2022 között összesen 4 szerződés született arra, hogy a műsort legyártsák és a TV2-ben műsorra tűzzék. A négy szerződés tartalmilag és összegét tekintve (bruttó 443 millió Ft) azonos, a megbízott azonban nem.

2019-ben és 2020-ban a műsorgyártási szerződést a Magnó Stúdió nevű céggel kötötték. Erről a cégről a HVG azt írta, a Turisztikai Ügynökséget felügyelő Rogán Antalhoz köthető, és ebben az időszakban milliárdokat csípett le közbeiktatott cégként az állami médiahirdetések költéseiből úgy, hogy egy békásmegyeri panelba volt bejelentve 4 munkavállalóval. Ráadásul Rogán akkori feleségének fitneszrendezvényei után ez a cég kapott állami szponzorációt, noha a cég névleg nem volt soha Rogán Cecíliáé, tulajdonosa bizonyos Horváth László, egy korábban offshore-ban is utazó vállalkozó. A cég, miután a sajtó az ügyet megszellőztette, lényegében felszívódott: 2020-as 16 milliárdos (!) árbevétele és az osztalék kivétele után 2021-ben már csak 680 milliót, 2022-ben 0 Ft-ot termelt. A cég a székhelyét is áttette a NER-be betagozódott reklámértékesítő cég, az IKO székhelyére. A Magnó nem csak az állami reklámköltések megcsapolásában jeleskedett: a "Tóni" miniszterrel és kabinetfőnökével is kapcsolatba került került, Schadl György vezette Végrehajtói Kar is szerződött velük 1,2 milliárdért TV2-es spotokra, de dolgoztak Orbán Viktor polgári körös alapítványának, és szállítottak irreálisan drága műsort a közmédiának és a CÖF-nek is állami támogatásból, százmilliókért. 

A Magnó fantomizálódásával 2021-ben a Visit Hungary váltott, és pontosan ugyanarra a munkára, ugyanazért az összegért egy másik céget bízott meg. Ez a cég azonban ugyanabban a Rogán Cecília körüli céghálóban tüntetett el jelentős összegű állami támogatásokat, mint elődje. A Digital Minds szintén strómangyanús tulajdonosokkal és láthatatlan piaci jelenléttel lőtt ki, miután Rogán Cecíliával közös fitneszrendezvényeket bonyolított. A cég a mai napig aktív, a miniszter válása után is pénzt kap a Rogán-felügyelte Szerencsejáték Zrt.-től, és sorra veszi az ingatlanokat Siófok-Sóstón. Ha pedig valaki ellátogat arra a bulvároldalra, amely után Rogán-Gaál Cecília 1,5 milliárdos árbevételt és 1,3 milliárdos - piaci alapon nem elérhető - nyereséget könyvelt el, akkor ott ma is a Poggyász című műsor hirdetése fut. (Erre a Direkt36 is felhívta a figyelmet másfél éve). Bár mi a szerződéseket csak 2022-ig ismertük meg, a közzétételi lista tanúsága szerint 2023-ban is ez a cég gyártja a Poggyászt a TV2-re a Visit Hungary megbízásából.

A fentiekkel a Visit Hungary egy újabb példát szolgáltatott arra, hogy a Rogán Antal klientúrájába tartozó, közpénzzel gazdálkodó szereplők valamiért sorra ezt a két, strómangyanús, a piacon nem működő céget találják meg a megbízásaikkal, amelyek Rogán ex-feleségével is üzleteltek. Mintha csak hálájukat szeretnék kifejezni a miniszter számára, akinek a felemelkedésüket köszönhetik. Miközben Rogán és korábbi felesége papíron is milliárdosok lettek, a hozzájuk köthető cégekben mások nevén is milliárdos osztalékok képződnek. Ezeknek a pénzeknek a további útja már nem tárható fel adatigénylésekhez hasonló eszközökkel, ilyen ügyekkel azonban mostanára már tele van Rogán poggyásza.

Kísért a múlt: ismétli magát az Országimázs Központ ügye?

Ha a fenti történet ismerős, az nem véletlen. Az első Orbán-kormány egyik nagy korrupciós botránya volt az Országimázs Központ (OK) ügye, amely kísértetiesen hasonló a MTÜ és a Visit Hungary ténykedéséhez. Az 1998-2002-es ciklusban az Orbán-kormány több mint tízmilliárd forintot költött országimázsra, állami ünnepségekre és ezen keresztül a kormányzat világképének, eredményeinek propagálására. Az Országimázs Központ kitartóan titkolta a szerződéseit, perek, adatvédelmi biztosi vizsgálatok, az ellenzéki politikusok és a sajtó folyamatos érdeklődése is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a közvélemény megfelelő képet kapjon az adómilliárdok felhasználásáról.  

A Központ gazdálkodását 2001 folyamán már az Állami Számvevőszék is vizsgálta. A 2001 szeptemberében nyilvánosságra került jelentés számos szabálytalanságra derített fényt a Központ személyzeti politikájában és gazdálkodásában is. Az ÁSZ szerint a Központ az egyes szolgáltatások megrendelésekor jócskán túllépte a kormány által rendelkezésére bocsájtott összeget, a források elköltésekor pedig még saját működési rendjének betartására sem ügyelt. Az Országimázs Központ ellen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is vizsgálatot folytatott, a KEHI által készített jelentés már a kormányváltás után, 2002 végén került a kormány elé. A jelentés az állami pénzek nagy arányú pazarlásáról, gyorsan meghozott döntések alapján kiutalt pénzekről, a csalás gyanúját fölvető szerződésekről szólt. A Rendőrség a lefolytatott nyomozás alapján három Országimázs Központhoz kötődő személyt gyanúsított meg. A Happy End kft ügyvezetőjét csalással, az OK egyik egykori osztályvezetőjét sikkasztással vádolták meg. A vádemelési javaslatokat azonban a Polt Péter vezette ügyészség az elutasította, az Országimázs Központ ügyeiben a nyomozásokat megszüntette.

Az OK megrendelésekből a Fidesz kampánycége, a Happy End húzta a legtöbb hasznot, amely a Fidesz akkori propagandafőnökéhez, Wermer Andráshoz és az ő rokonaihoz, üzlettársaihoz (köztük Káel Csabához) volt köthető. A Happy Endről kiderült, hogy pénzelte is a Fidesz kampányát. A párhuzam még a konkrét lenyúlási technikákban is tetten érhető: az OK drága filmjeihez hasonlóan a hírek szerint a mai Turisztikai Ügynökség sem tud elszámolni egy 2,3 milliárdos anyaggal. Különbség azonban, hogy az akkor még lenyúlós látszatot is keltő mutyicégek helyett ma már százmilliárdokkal felpumpált, budai villába bejegyzett, valós teljesítésre is képes NER-ügynökségeket lehet megbízni országimázsra. Jelentős különbség az ellenőrző szervek (Állami Számvevőszék, KEHI, de említhetnénk a Visit felügyelőbizottságát is, amiben pl. Deutsch Tamás exfelesége, Für Ágnes Sarolta ül) tétlensége és a közvélemény apátiája is. Bár az Országimázs Központ ügynek sem lett következménye (sőt 2010 után a cég volt vezetője a közmédiában talált munkát), az állami szervek akkor még vizsgálódtak, pedig az ezredfordulón még “csak” milliárdok folytak el átláthatatlanul a kormányzattal összenőtt kampányszervezetek irányába, az érett NER-ben már százmilliárdos összegbe került az adófizetőknek a sajátos országimázs. A fentieket produkáló Visit Hungary gazdálkodását azonban nem vizsgálta sem az ÁSZ, sem a KEHI.