"A demokrácia elszámoltathatóságot, az elszámoltathatóság pedig átláthatóságot kíván" - kezdte a szövetségi kormányzatnak írt elnöki memorandumát Barack Obama, aki forradalmi hévvel vágott bele a kormányzati működés átláthatóságának javításába. Kevés sikerrel. A Washington Post és a Politico cikkei nyomán vizsgáljuk meg a helyzetet.
“Sokat ígért, keveset ád” - foglalhatjuk össze tömören az amerikai elnök átláthatósággal kapcsolatos politikáját. Obama nem sokkal hivatalba lépése után, 2009 januárjában memorandumban szólította fel a szövetségi kormányzatot, hogy tegyen meg mindent az adatok felszabadítása érdekében, ne titkosítson fölöslegesen semmit, és próbálja meg a lehető leggyorsabban kiszolgálni az állampolgári igényeket. Az elnök szándéka az volt, hogy megteremti minden idők "legnyitottabb és a legátláthatóbb" kormányzatát: ennek érdekében el is fogadták az Open Government Actet (OGA). A törvény számos más intézkedés mellett finomította a lobbizás szabályait, átláthatóbbá tette a politikai adományok mozgását, és nyilvánossá tette a kongresszus tagjainak utazásait -- még abban az esetben is, ha azt nem a kormányzat finanszírozta. Obama egy külön hivatalt, a National Declassification Centert (NDC) is létrehozta annak érdekében, hogy felülvizsgálják azt a mintegy 371 millió oldalnyi iratot, amelyek a különböző szintű titkosítás miatt nem hozzáférhetőek az állampolgárok számára. A munkát 2009 decemberében kezdték el, és a tervek szerint 2013 decemberére kellene befejezniük. Ám ezzel nem állnak túl jól - írja a Washington Post --, hiszen az NDC jelentése szerint eddig csupán 51,1 millió oldalt néztek át, ami a teljes iratanyag 14 százaléka - igaz, ezekből 41,8 milliót kutathatóvá tettek. A hivatal vezetője, Sheryl Senberger a jogi nehézségekre, illetve a szűkös anyagi forrásokra hivatkozott, amikor a lap a rossz hatékonyságról faggatta.
A közérdekű adatigénylések terén is akadana tennivaló. A Washington Post szerint a kormányzat minden korábbinál kevesebb adatot adott ki az újságíróknak és civileknek, a szövetségi tisztségviselők pedig gyakrabban hivatkoztak a közérdekű adatok kiadása alóli törvényi kivételekre mint 2010-ben. Óriási a lemaradás az adatigénylések teljesítésében is - különösen a Nemzetbiztonsági Minisztériumban (Department of Homeland Security), ahol mintegy 30 000 adatigénylés vár további feldolgozásra.
Az 1967 óta hatályos információszabadságról szóló törvény (FOIA) -- a jelenlegi magyar szabályozáshoz hasonlóan -- szabad hozzáférést biztosít az állampolgároknak a közérdekű adatnak minősülő információkhoz, a nyilvánosság csak meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén korlátozható.
Pedig az Obama-rendszer első eredményei ígéretesek voltak: az intézkedések hatására eleinte egyre többen igényeltek közérdekű adatokat és az elutasítások száma is jelentősen csökkent. A kedvező tendencia azonban pár éve megtorpant, sőt, néhány minisztérium esetében a visszájára is fordult: a Washington Post szerint az elutasító határozatok száma egy év alatt 22 ezerről 25 ezerre nőtt.
A szakértők véleménye is egybecseng a kormányzat teljesítményét illetően.
Hina Shamsi, egy állampolgári jogokkal foglalkozó civil szervezet szakértője szerint a kormányzat egyszerűen nem tudta betartani a saját maga által kitűzött célt a kormányzati átláthatóság terén. Shamsi, amellett, hogy elismeri az Obama-adminisztráció történelmi lépéseit (így az OGA elfogadását, valamint az NDC felállítását), úgy véli, bármennyire is velejárója a kormányzati működésnek a rejtőzködés, meg kell akadályozni, hogy örökösen nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással korlátozzák a nyilvánosságot. Különösen elégedetlen az Obama-adminisztráció hozzáállásával Katherine Meyer, aki ügyvédként a hetvenes évek óta foglalkozik közérdekű adatigénylésekkel: őt valósággal sokkolta, amikor felismerte, hogy a hivatalok ott gáncsolták az igénylőket, ahol csak tudták.
Az információszabadsággal foglalkozó Electronic Frontier Foundation munkatársa, David Sobel szerint az is problémát jelentett, hogy a Fehér Ház és az Igazságügyi Minisztérium pozitív üzenetét a hivatalok nem ültették át az ügyek szintjére.
Mindeközben egyre több újságírót kényszerítettek forrásaik feltárására, a whistleblowereket pedig továbbra is folyamatos zaklatásnak teszik ki. A hivatalok megemelték az igénylések díját és az adminisztrációs terhek is növekedtek. Jelképesnek tekinthető az az eset, amikor tavaly négy nyílt kormányzással foglalkozó szervezet díjat adott át Obamának az átláthatóság érdkében tett lépéseiért -- érthetetlen, hogy az esemény miért nem szerepelt az elnök sajtónyilvános programjában.
Az Obama-adminisztrációnak azért akadt néhány sikeres projektje is. Közzétették például a több mint kétmillió bejegyzésből álló Fehér házi vendéglistát, amelyből valószínűleg számos politikai és gazdasági összefüggésre tudnak a szakértők következtetni; a data.gov oldalon pedig megszámlálhatatlanul sok, korábban csak belső használatra szánt információt lehet digitálisan keresni, letölteni és felhasználni. Az állampolgárok a portál segítségével szabadon elemezhetik a földrengési adatokat, de akár a szobájukat is kitapétázhatják az Egyesült Államok éves brokkoli termelésére vonatkozó információkkal is.
Novemberben választások következnek, és nem úgy tűnik, mintha az átláthatóság lenne a kampány központi témája. Mindenesetre biztos, hogy lesznek olyan szavazók, akik a demokrata kormányzat ezen a területen nyújtott teljesítményét is mérlegelik majd a végső döntésnél.
