A K-Monitor új sorozatában a lehető legegyszerűbb formában próbálja összefoglalni a kampányszabályok változásait. Sorozatunk első részében kifejezetten a kampányfinanszírozzással foglalkozunk, 2012-től ugyanis jelentős mértékben átalakultak ennek szabályai. Márpedig a kampány- és pártfinanszírozás meghatározó jelentőségű lehet a 2014-es – és akár a későbbi – választások kimenetelében.

1. Most párt- vagy kampányköltségekről lesz szó?

Kampányfinanszírozásról. Az új jogszabály, a 2013. évi LXXXVII. törvény kizárólag azt szabályozza, mennyit és költhetnek a pártok az országggyűlési választásokhoz kapcsolódó kampányidőszakban, és ezt hogyan támogatja az állam  – vagyis csak a 2014. február 15-től 2014. április 6-ig terjedő időszakra vonatkozik. Azt továbbra is a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989-es  törvény szabályozza, hogy hogyan gazdálkodhatnak a pártok a kampányt megelőzően és azt követően, e tekintetben nincs változás. Fontos hangsúlyozni, hogy az új szabályozás nem terjed ki sem a 2014 májusi EP-választásra, sem pedig a vélhetően októberben tartandó önkormányzati választásra.

2. Mennyit költhetnek maximálisan a pártok? Bármennyit?

Korábban jelöltenként egymillió forintot, azaz a 386 fős parlamenttel számolva 386 millió forintot költhettek. Ez az összeg most háromszorosára nőtt, azaz a kevesebb, 199 képviselői hely ellenére a pártok csaknem egymilliárd forintot költhetnek.

3. Minek adjunk több pénz a pártoknak? Jó ez nekünk?

A kampánykeret növelése pozitív változás – a pártok ugyanis korábban is többet költöttek a megengedettnél, ha jóindulatúak vagyunk, azt is mondhatjuk, hogy a rossz szabályozás "kényszerítette" törvénysértésre a pártokat, hiszen a kampány drága játék. 2006-ban például az MSZP és a Fidesz 2-2 milliárd forintnál is többet költhetett, ami a megengedett érték több mint ötszörese. A 2010-es, sokkal kevésbé kiélezett kampányban is nagy valószínűséggel egymilliárdos érték felett költött a két legynagyobb párt.

Ezt az összeget azonban csak törvényt sértve szerezhették meg és költhették el, ami a politikai korrupció melegágya. Például úgy, hogy cégek adtak - nyilván kerülő úton - "kölcsönt" a pártok számára, amit a választások után a pártok elcsalt közbeszerzésekben, cégekre szabott állami kedvezményekkel vagy a vállalkozások számára előnyös "eseti törvényhozással" fizettek vissza. Inkább költsünk a pártokra többet állami forrásból, mint hogy a pártoknak törvényt sérteniük (vagy egyenesen lopniuk) kelljen ahhoz, hogy kampányolni tudjanak.

4. Akkor pontosan ki és mennyit kap?

Az egyéni képviselőjelöltek – tehát akik legalább 500 ajánlást gyűjtöttek, de úgy, hogy egy választó több jelöltet is ajánlhat – fejenként 1 millió forintot kapnak kincstári kártyán. Ezt az összeget csak kampánytevékenységre fordíthatják. A pártok számára kitalált kampányszabályozás ennél bonyolultabb: a támogatás összege attól függ, hány jelöltet tudnak állítani a pártok. A 106, tehát minden helyen jelöltet állító párt közel 600 millió forintot, a 80 jelölttel rendelkező párt közel 450 millió, az 54 jelölttel rendelkező párt csaknem 300 milliót, a 27 jelöltet állító – ez az országos lista állításának minimuma – pedig csaknem 150 milliót kap.

5. Ez még az egyéni képviselőjelöltek pénzével együtt is csak 700 millió körüli összeg. Hogyan lesz ebből egymilliárd forintos költés?

Ahhoz, hogy a maximálisan elkölthető 1 milliárdot felhasználhassák a kampányban, a legnagyobb pártoknak 294 millió forintot maguknak kell előteremteniük, például adományokból. És minél kevesebb jelöltet állít egy párt, annál több saját forrásra van szükségük, ha a maximumot akarják kampányra fordítani.

6. Hogyan kapják a pénzt a jelöltek és a pártok? Táskában?

Bármennyire is abszurdnak tűnik a dolog, a pártok bizony készpénzben kapnak támogatást – ehhez képest a képviselőjelöltekre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak. Ők ugyanis – ahogy azt már említettük – a kincstártól kapnak kártyán támogatást. Ezt a kártyát nem lehet készpénzfelvételre használni, ezáltal könnyebben ellenőrizhető és kisebb korrupciós kockázattal jár.

A "CBA" 2010-es óriásplakátja

7. Ez jó bulinak tűnik, akkor én is elindulok képviselőjelöltnek!

Ezzel azért óvatosan kell bánni. Nem elég az 500 ajánlás begyűjtése, ha egy jelölt nem éri el a szavazatok két százalékát, a támogatást vissza kell fizetni.  Márpedig ez egy 70-80 ezer fős választókerületben legalább 2-3 ezer szavazatot jelent – amit már sokkal nehezebb összeszedni, mint az 500 ajánlást. Ez egyébként helyes, mert kiszűri a kizárólag pénzért induló képviselőjelölteket.

8. Akkor miért beszél mindenki arról, hogy kamupártok óriási pénzeket szakíthatnak?

Mert sajnos így van. Ha egy párt elegendő mennyiségű jelöltet állít, akár 600 millió forint is ütheti a markát, amivel csak az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) kell elszámolniuk, ráadásul ezt az összeget visszafizetési kötelezettség sem terheli. Magyarul: egy valós társadalmi támogatottsággal nem, de pár száz- vagy ezer fős hálózattal rendelkező párt bármikor megteheti, hogy jelölteket állít a kampánypénzekre hajtva. Ha a jelöltek többsége nem éri el a két százalékot, a jelöltenként egymillió forintot vissza kell fizetni, de támogatásként kapott pénz nagy részét nem.

9. Milyen adományokat fogadhatnak el a pártok?

A pártok gazdálkodásáról szóló törvény alapján párt például cégektől és más jogi személytől vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el. Névtelen adományt sem fogadhatnak el a pártok, félmillió forint fölött pedig a párt beszámolójában is meg kell nevezni az adományozót. Külföldi szervezettől sem fogadhat el a párt vagyoni hozzájárulást.

10. Hol van ebben a rendszerben korrupciós kockázat?

A készpénzben kapott - és így nehezen ellenőrizhető - 150-600 millió forint elég pénz ahhoz, hogy egy szervezet pénzért vásároljon ajánlásokat, aktivistákat. A kampányköltségeket pedig túlszámlázhatják – például drágábban rendelnek meg egy plakáttervet egy baráti reklámcégtől, majd osztoznak a hasznon. Azt az Állami Számvevőszék pedig igen nehezen tudja majd ellenőrzni, hogy valóban megér-e mondjuk kétmillió forintot egy reklámterv, amit egyébként néhány tíz- vagy százezer forintból ki lehetne hozni. Azaz, megéri kamupártot indítani.

Abszolút nem világos továbbá a törvény alapján, hogy mi lesz a pártok számára kiutalt, de el nem költött pénz sorsa. El lehet tenni? Vissza kell fizetni? Ha ez előbbi, akkor érdemes igazán kamupártoknak elindulni, ha pedig az utóbbi, érdemes a létező pártoknak előre megállapodni (például álcázott hosszú távú szerződés keretein belül) tanácsadókkal, reklámosokkal, médiavásárlókkal, és az országgyűlési kampányra adott költségeket ily módon az EP-választáson vagy az önkormányzati választáson felhasználni.

További fontos korrupciós kockázat, hogy civil szervezetekre nem vonatkoznak a pártokra vonatkozó szabályok. Azaz egy párt megteheti, hogy kampányát „kiszervezi” egy hozzá közel álló civil szervezethez, akiknek a fenti szabályokból lényegében egyetlen rendelkezést sem kell betartani. Egyelőre kizárólag az országot teleplakátozó Civil Összefogás Fórum részérő láttunk hasonló kezdeményezést, de figyeljük a többi „pártközeli” szervezetet is.

A fenti problémák miatt a K-Monitor és a TI Magyarország közösen monitorozni fogja a 2014-es kampányköltéseket. Amennyiben van kedved a munkában részt venni, itt jelentkezhetsz önkéntesnek.