A Rahvakogu nem más, mint egy sokoldalú internetes felület, amely közösségi kezdeményezéseknek ad teret. A portálon keresztül a felhasználók megoszthatják ötleteiket az észtországi párt- és választási rendszer jogi környezetéről és a pártfinanszírozásról, megoldásokat javasolhatnak a civil kontroll erősítésére és a közszférába való politikai beavatkozás csökkentésére, emellett az oldal élénkíti a parlamenti pártok közötti, valamint az azokon belüli vitákat. Az észtek válasza a modern képviseleti demokrácia kihívásaira.

A Rahvakogu kezdőlapja

És, hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Egy mindenki számára nyitott online „népgyűlés” készít javaslatokat, vitatkozik, majd a kompromisszumok után szakértők bevonásával készülnek hatástanulmányok és így alakulnak ki végül a törvénytervezetek.

Az út vége megegyezik a klasszikus képviseleti demokráciában megszokott parlamenti vitával, ami akár annyival is lezárulhatna, hogy a megválasztott képviselők illegitimnek bélyegzik a kezdeményezést, ám ez szerencsére nem így történt.

És talán itt kerül a képbe az alternatív demokratikus kezdeményezések legnagyobb defektje: senki nem veszi őket komolyan. Például a magyar kormány elhatárolódott attól, hogy tárgyaljon a középiskolai diákokból, egyetemi hallgatókból és tanáraikból álló önszerveződő mozgalmakkal az új felsőoktatási törvény kapcsán -- méghozzá a szervezetek illegitim jellegére hivatkozva.
A Rahvakoguban az igazán különleges annak legitimitása és népszerűsége. Ez annak is köszönthető, hogy több, évek óta e-demokráciával foglalkozó észt civil szervezet és politikával foglalkozó akadémikus is részt vett a projekt kidolgozásában, véleményezésében, de a politikai pártok is nyitottak voltak a kezdeményezésre. Azonban a politikai elfogadottságot leginkább az észt köztársasági elnök személyes támogatása alapozhatta meg.

Előzménye

Az észt e-demokráciának nagy hagyományai vannak. 2005-ben a világon elsőként itt lehetett leadni a szavazatokat online, az akkori önkormányzati választásokon az állampolgároknak csupán a 2%-a élt a lehetőséggel. Azonban a tavalyi évben megtartott országgyűlési választásokon már 24,3% volt az arány.

Az ország nemcsak a netes szavazásban jár az élen, az állampolgári részvétel kiterjesztésére irányuló kezdeményezések, azaz a Rahvakoguhoz hasonló projektek korábban sem voltak ismeretlenek. Például 2001-ben jelent meg az első komolyabb, nemzetközi figyelmet is kapott felület, amelynek sikerült online politizálásra buzdítania az észt társadalmat. Ez volt az ún. TOM, aminek a neve a „Täna Otsustan Mina” kifejezésből jött, jelentése az, hogy „Most Én Döntök!”. A hét éven át futott projektben már több, mint hétezer regisztrált felhasználó vett részt, akik 1.187 új törvényt alkottak és vitattak meg -- a folyamatosan pörgetett témákra garantáltan érkezett politikai reakció.
2008-ben itt vette fel a fonalat az Osale.ee nevű portál. Ezen az oldalon szintén az aktuális törvényekről lehetett vitázni, a kormánynak szánt üzenetek között megkülönböztették az informális és a formális hozzászólásokat, előbbit kommentnek, utóbbit javaslatnak nevezték. A mai napig hasznos felület maradt a hatályos, vagy épp készülő törvények, egyéb politikai dokumentumok számára – így javítva a politikusok munkájának átláthatóságát, de komolyabb reformokat nem ért el és érdektelenségbe fulladt.

Hiányzott valami, ami beindítaná az alulról szerveződő politikai reformokat.

Erre sem kellett sokáig várni.

2012 elején megugrott az aktuális politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenség, ennek legfőbb oka az állami döntéshozatal és a pártfinanszírozás átláthatatlansága volt. Ugyanekkor rendszeresek voltak az ACTA-ellenes tüntetések. Ebben az elégedetlen és rendszeresen demonstrációkkal szembesülő társadalomban robbant egy whistleblowing-ügy, melynek a végén a kormánypárt egyik embere bevallotta, hogy pártja nagy mennyiségű, ismeretlen forrásból származó pénzt használt fel. Azonban ezt követően a politikai válaszok kimerültek a tagadás és a pártfinanszírozás átláthatatlanságának problémáját eltusoló kinyilatkoztatásokban, hivatalából végül csak a korrupciós botrányt kirobbantó Silver Meikar távozott.

Kormányellenes tüntetések 2012-ben

Ekkor indultak újabb, nagyobb utcai megmozdulások, és megszületett az ún. HARTA12, amely egy olyan javaslatcsomag, ami a politikai elitet és a civil nyilvánosságot próbálja egymáshoz közelebb hozni. Szó esik benne a fennálló, parlamentáris demokrácia hiányosságairól, arról, hogy a képviselők nem elszámoltathatóak, a pártok pénzügyei átláthatatlanok, a civil társadalom kiszorult a tényleges döntéshozatalból. Az alulról jövő, népi kezdeményezéseknek gyakoribbnak kellene lenniük, ehhez azonban szükség van egy támogató jogi háttérre. Az észt társadalom csak úgy őrizheti meg a nyitott társadalom eszméjét, ha a politikai kérdésekben rendszeresen meghallgatják a civil nyilvánosság álláspontját is. Nem az emberek az eszközei a politikának, éppen, hogy fordítva. Egy új társadalmi szerződésre van szükség – javasolta a petíció. Végül a HARTA12 kitalálói 2013 első hónapjában indították el a Rahvakogunak elnevezett online platformot.

Azonnal elkezdődtek a nyitott ötletelések, a korábbi a HARTA12-ben megjelent aggodalmakkal kapcsolatos civil javaslatok megfogalmazódtak, valamint azok építő kritikái is. Végül, márciusban gazdasági-politikai szakértők kiszűrték a legjobbnak ítélt terveket, azokról hatástanulmányokat készítettek. (A szakértőket is a civilek választották ki.)

A folyamat

Az online rész az év elején lezárult, a törvények az országgyűlés előtt vannak. Ezért ha felkeressük a honlapot, akkor nagyjából a januári állapotokat találjuk. Jól látható, hogy a klasszikus elitellenesség és a konstruktívabb ötleteknek is helye van. A legtöbb pozitív visszajelzés arra az indítványra érkezett, ami a politikai vezetők végkielégítésének eltörlését javasolja. Ez azért annyira nem meglepő.
Ellenben érdekesebb a legvitatottabb javaslat, ez már arról szól, hogy a politikai pártoknak ne lehessen adományt adni, ugyanis ilyenkor a szerényebb jövedelmű rétegek politikai képviselete gyengül. Ennek ellenkezőjét hangoztatják a liberálisok – az igazi népképviselet úgy jöhet létre, hogy a polgárok közvetlenül finanszírozzák a képviselőiket, ők a pártoknak nyújtott állami támogatásokat szüntetnék meg.

Végül valamelyik álláspont győz, aztán az tovább kerül a már említett helyekre – szakértők, véletlenszerűen kiválasztott polgárok – míg végül a köztársasági elnök, Toomas Hendrik Ilves eljuttatja az alaposan megvitatott törvénytervezetet a Parlamentnek.

Április 6-án 300 véletlenszerűen kiválasztott észt polgár is véleményezte a javaslatokat, így végül 9-én az államfő átadhatta azok közül a leghasznosabbnak ítélteket az észt országgyűlésnek megvitatásra. A legtámogatottabb tervezetek egyebek között a pártok állami támogatását (a párton kívüliek is kapjanak majdnem akkora összeget, mint a megválasztott pártok), a bejutási küszöb 5%-ról 3%-ra csökkentését, a pártalapításhoz szükséges állampolgárok számának csökkentését 1000-ről 200-ra, a fékek és ellensúlyok rendszerének mélyítését tűzték ki célnak.

Sikerült?

Úgy néz ki, hogy a parlamenti képviselők végül kompromisszumos döntéseket fognak hozni. Például a fent említett bejutási küszöb kettő helyett csak egy százalékkal fog mérséklődni. A pártalapításhoz szükséges emberek száma sem fog egészen 200-ig csökkenni, valahol 300 és 500 között lesz. Azonban az, hogy a módszer – a megfelelő közhangulat és a jó menedzselés következtében – sikeresen bevitt civil javaslatokat a hivatásos politikusok közé, mindenképp irigylésre méltó.

Párhuzamok

Észtország példája azért lehet érdekes számunkra, mert könnyű párhuzamot vonni a magyarországi helyzettel, egyrészt mi is a volt keleti blokk országa vagyunk, másrészt a politikával szembeni bizalomvesztés Magyarországon is nagy probléma. Nagy különbség azonban, hogy nálunk ez nem aktivizmust szült, inkább cinizmust vagy belenyugvást. Míg Észtországban a politikusok a társadalmi kontroll és részvétel erősítésének irányába mozdulnak el, nálunk ennek nyoma sem látható. A politika retteg a valódi civil részvételtől, sőt a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásával az állam működésébe, gazdálkodásába való betekintésről is szeretné leszoktatni állampolgárait.

Pedig uniós forrásoknak köszönhetően az észt-modellnek még egy nemzetközi változatát is kidolgozták. Ez a fent említett TOM-nak a tovább fejlesztett változata, a TID+ („Today I Decide Plus”). Ez az észt tapasztalatokból építkező, bármilyen országra adaptálható eszköz segíthetné közelebb vinni az emberekhez a politikai folyamatokat, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy az állampolgárok sokkal inkább részt vegyenek a törvénykezésben – ezzel is növelve a demokráciába vetett hitet. Ha lenne politikai akarat, akkor semmiféle gátja nem lenne annak, hogy Magyarországon is elinduljon egy olyan folyamat, mint amilyen 2001-ben kezdődött Észtországban.

Domschitz Mátyás

Vasúti hidak és acélszerkezetek felújítására nyert megbízást a Közgép Zrt. a MÁV áprilisban kiírt meghívásos pályázatán, derül ki a Közbeszerzési Értesítő hétfői számából. Simicska Lajos cége mellett az A-Híd Zrt. és a Strabag MML Kft. is sikeresen szerepelt, hármukkal két évre köt (áfa nélkül) 5,764 milliárd Forintos keretmegállapodást az állami vasúttársaság. 

Az atlatszo.hu júniusi összeállításából kiderül, hogy a Közgép, illetve Közgépes konzorciumok 2013 első félévében összesen több mint 30 mrd forintnyi megbízást nyertek el. Azóta rendesen belehúztak, múlt héten útfelújítási munkákra nyertek a mostanihoz hasonló összeget, több mit 5,5 milliárd forintot.

Az Alkotmánybíróság információszabadsággal kapcsolatos (21/2013.) határozatát követően ismét nyílt levélben fordult a K-Monitor, a TASZ és a TI Magyarország az alapvető jogok biztosához, a Kúria elnökéhez és a legfőbb ügyészhez, hogy kezdeményezzék az Alkotmánybíróságnál az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) módosítása alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését.

Ennek apropója, hogy az Alkotmánybíróság július 16-i határozatában igazat adott az atlatszo.hu-nak, amikor megsemmisítette azokat a bírósági ítéleteket, amelyek szerint jogosan tagadta meg a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma a Magyar Állami Operaház előző ciklusbeli gazdálkodásáról készített vizsgálati jelentés nyilvánosságra hozatalát.

Az AB határozatának nem csupán azért van jelentősége, mert ezek után remélhetőleg valóban közzé teszi a jogutód Emberi Erőforrások Minisztériuma az igényelt dokumentumokat (és nem akar végigjátszani egy újabb éveken át tartó pert), hanem leginkább azért, mert az ítélet kiterjesztette az információszabadság fogalmát, amikor megerősítette, hogy információszabadság perekben az eljáró bíróságnak érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő az igényelt adatok kiadását. Nem elegendő, ha a korlátozást valamely „nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozás” támasztja alá. Az ugyanis az „Alaptörvény alapján […] a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan [és] szükségtelen korlátozásának” minősül. Végül az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy „önmagukban alapjog-sértők” azok a szabályok, amelyek „diszkrecionális jogkört adnak az adatkezelő szervnek a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadására.”

Áttekintő ábra az információszabadságról szóló törvény módosításáról 
(Nagyításhoz klikk a képre!)

Az AB határozata ezen túl azt is leszögezte, hogy az Alaptörvény alapján „csak a feltétlenül szükséges mértékben” kerülhet sor a „közérdekű adatszolgáltatás megtagadására.” Az AB arra is felhívta a figyelmet, hogy „közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget alapvető joggal szemben”, továbbá a „közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem korlátozható az adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással.”

Az Infotv. visszaélésszerű adatigénylésről szóló új bekezdése nem felel meg az Alkotmánybíróság idézett határozatában lefektetett követelményeknek. A közérdekű adatigénylés megtagadását lehetővé tévő új jogszabályi ok ugyanis éppen az adatkezelő diszkrecionális jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy mi minősül „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló” adatkérésnek.

Ha a köztársasági elnök gyenge vétójából nem értettek, akkor az Alkotmánybíróság határozatát követően immár tényleg nem lehet kétséges Szabó, Darák és Polt urak számára, hogy kérniük kell az Infotv. vitatott bekezdésének megsemmisítését az AB-tól, ha csak egy kicsit is komolyan veszik hivatalukat és a Magyar Alkotmányt.

Ahogy azt már múlt héten sejteni véltük, Áder János aláírta, és június 20-án ki is hirdették a módosított információszabadság-módosítót, holott a helyzet az új szöveg alapján se tűnik bíztatónak. Az adatkezelők  akár a folyamatban lévő ügyekben is önkényesen megtagadhatják a közérdekű adatok közlését "visszaélésszerű" adatigénylésre hivatkozva, ha úgy ítélik meg, hogy az adatigénylés a közfeledatot ellátó szerv gazdálkodásának  "tételes", "számlaszintű" vagy "átfogó" ellenőrzésére irányul  Könnyen belátható, hogy -- a közfeladatot ellátó szervek jóindulatától függően -- az adatigénylések igen nagy része beleeshet ezekbe a kategóriákba.

A K-Monitor, a TASZ és TI Magyarország szerint a törvény alaptörvényellenesen korlátozza az állampolgárok jogait, ezért Szabó Mátéhoz, az alapvető jogok biztosához,  Darák Péterhez, a Kúria elnökéhez, valamint Polt Péter legfőbb ügyészhez fordultunk, hogy kezdeményezzék a törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatát.

Közzétette a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. a trafikpályázatok emlékeztetőit, de csalódni fog, aki emiatt kattint a cég honlapjára, hiszen nem hogy a pályázatok és az üzleti tervek részletés értékelése, de még a pontszámok sem szerepelnek a dokumentumokban.

Az értékelők egész egyszerűen bemásolták az értékelési szempontokat tartalmazó, eddig is ismert táblázatot az emlékeztetőbe, majd érvelés gyanánt hozzátették, hogy "a Kiíró a fent ismertetett szempontokat figyelembe véve az alábbi pályázatokat találta a legkedvezőbb ajánlatnak".

Az egyedüli új információ az, hogy az emlékeztető a vesztes pályázók nevét is tartalmazza. (Más azonosító adatuk ugyanakkor nem kerületek nyilvánosságra, holott ebben az esetben nem lehetne személyes adatokra hivatkozva megtagadni az adatközlést).

Mindez édeskevés ahhoz, hogy bárki valódi képet kapjon a pályázatok odaítéléséről, így az NDN Zrt. adatközlése, ahelyett hogy tiszta vizet öntene a pohárba, még tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a dohánykereskedelmi koncessziók jelentős része nem valódi versenyben, hanem különféle kormány-közeli érdekkörök közti mutyi során került elosztásra. A K-Monitor álláspontja szerint az NDN Zrt. és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium visszaélésszerű adatrejtegetést folytat, ugyanis még azokat az információkat sem teszi közzé, amelyek a törvény szerint is a nyilvánosságra tartoznak. Ezért más civil szerevezetekkel közösen pert indítottunk a trafikpályázatok adatainak nyilvánosságra hozataláért.

A köztársasági elnök megvétózta az információszabadság törvény április végi botrányos módosítását. A módosítás végleges változatát az Alkotmányügyi bizottság által benyújtott záró indítvány alakította ki, amelyet kedden délelőtt elfogadott a Parlament fideszes többsége. A kormánypárti képviselők közül egyedül Bencsik János tartózkodott, Ángyán József pedig "Nem"-mel szavazott. Lássuk, hogy változott a javaslat sorsa az elnöki vétó után.

A közérdekű adatok megismerését biztosító törvény módosításával kapcsolatban a TASZ, az átlátszó.hu, a K-monitor és a TI Magyarország közösen fogalmazta meg aggályait. A parlament által április 30-án megszavazott törvénynek szinte nem volt olyan paragrafusa, mellyel egyet tudtunk volna érteni.

A legveszélyesebb, az alapjogokat is korlátozó rendelkezés arról szólt, hogy az adatkezelő akár önkényesen is visszaélésszerűnek minősítheti az adatigénylést. Nem kell ehhez mást tennie, mint azt állítani, hogy ha teljesítené a kérést, az olyan terjedelmű és mélységű hozzáférést eredményezne, ami felérne az állami szervek ellenőrző jogkörével. De talán az is megtörténhetett  volna, hogy azért utasítja el a közérdekű adatok kiadására irányuló kérelmet, mert annak teljesítése túl nagy munkaterhet okozna. Elegánsnak éppen az sem nevezhető, hogy az eredetileg megszavazott törvény lehetővé tette volna azt, hogy a jogalkotó külön törvények tetszés szerinti megszavazásával bármikor tovább szűkítse az információszabadság törvény hatókörét.

Az elnöki vétó nyomán Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság Elnöke (NAIH) is lépett. Az Alkotmányügyi bizottságnak írt levelében elismerte, hogy az ún. „külön törvényi hozzáférési szabályok megalkotásával tetszés szerint szorítható vissza az információszabadság törvény alkalmazhatósága.” Sajnos azonban egyetértett azzal, hogy a “közérdekű adatok megismeréséhez való” jogot veszélyeztethetik a „nagy mennyiségű közérdekű adatra vonatkozó, visszaélésszerű adatigénylések”. Ezt a fiaskót menti valamennyire, hogy Péterfalvi Attila elismeri, a megvétózott törvény túlságosan tág mozgásteret hagyott volna a jogalkalmazónak. Az állami adatkezelők ugyanis szabadon mérlegelve dönthetik el, hogy mi minősül "túlzottan nagy terjedelmű" adatigénylésnek. Így akár önkényesen is megtagadhatnak közérdekű adatok iránti kérelmeket.

Úgy néz ki, az Alkotmányügyi bizottság végül inkább Péterfalvi Attila szavaira hallgatott, ahelyett, hogy Áder János tanácsait követte volna. A zárószavazás előtti módosító szövege ugyanis továbbra sem akadályozza meg a közérdekű adatok megismerésének önkényes korlátozását. Az újabb verzió szerint az lenne tilos, hogy a polgárok a „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának” "átfogó, számlaszintű", netán "tételes" ellenőrzését megvalósító adatkérésekkel álljanak elő. Az ördög persze most is a részletekben lakozik: azt ugyanis a közérdekű adatot kezelő szervek döntik el, mi minősül átfogó, számlaszintű, vagy éppen tételes ellenőrzésnek.

Áttekintő ábra az információszabadságról szóló törvény módosításáról 
(Nagyításhoz klikk a képre!)

Az sem ad okot örömre, hogy a közérdekű adatok iránti kérelem megtagadását az adatkérő a NAIH-nál sérelmezheti. Azt ugyanis nem tudni, hogy vajon bíróságon is lehet-e perelni a kérelmet elutasító állami adatkezelőket. Az is elképzelhető, hogy bíróhoz csak akkor lehet majd fordulni, ha a polgár kimerítette a hatósági jogorvoslati utat. Ilyenkor a hatóság, a végtelenségig történő időhúzással, gyakorlatilag megakadályozhatja a bírói út igénybevételét.

Az, hogy a jogalkotó bedobta a köztudatba a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát, az információszabadság lényegének teljes félreértéséről árulkodik. A polgárok az Alaptörvényben biztosított jogaikat gyakorolják, amikor adatok igénylésével ellenőrzik a közhatalom gyakorlását, a közpénzek költését.   Visszaélésre ezért nem a közérdekű adatot igénylő polgárok oldaláról kell számítani. A közérdekű adatok kezelői követnek majd el visszaélést, amikor kényük-kedvük szerint döntenek arról, hogy melyik adatot adják ki, és melyiket nem. Elnöki vétó ide, elnöki vétó oda, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog korlátozása még mindig reális veszély. Ez csak úgy orvosolható, ha módosítás helyett az előterjesztők visszavonják a törvényt. Ezt már csak azért is könnyen megtehetik, mert erre a jogszabályra végképp semmi szükség nincsen. Ha a zárószavazás előtti módosító javaslat változatlan formában megy át, mindenféleképpen kezdeményezni kell az Alkotmánybíróság eljárását, mivel az új szövegezés is gyengíti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.

A köztársasági elnök, mivel első körben a parlamentnek küldte vissza a törvényt, már csak azoknak az új rendelkezéseknek az alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérheti, amelyeket a parlament az elnöki vétó után illesztett a törvénybe. Az egész törvény utólagos alkotmányossági felülvizsgálatát azonban csak Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa kérheti.

A vétó utáni zárószavazás előtti módosító javaslat egyetlen üdvözlendő eleme, hogy elhagyták az információszabadság törvény hatályát szűkítő rendelkezést. Így ha egy másik törvény például irat-betekintési, másolatkészítési jogot ad, annak megtagadása esetén még lehetne perelni a bíróság előtt az információszabadság törvény alapján.

(K-Monitor, TASZ, TI összeállítás)

Rétvári Bence államtitkár a 444-en keresztül tippet adott a közadatok iránt érdeklődő civileknek. Azt üzente, hogy a helyünkben "elsőnek ezentúl a szerződések listáját kérné ki, és onnan válogatna, hogy utána mi érdekli". Köszönjük az ötletet, de szerintünk ez senkinek nem könnyíti meg a dolgát, se a szerződésekről listát készítgető és küldözgető hivatali dolgozóknak, se az adatokra kíváncsi állampolgároknak, akik talán nem azzal szeretnék a szabadidejüket tölteni, hogy különféle állami intézményekkel leveleznek, határidőkre emlékeztetik őket, pontosításokat kérnek - ahogy az lenni szokott.

Inkább ismét elmondjuk, hogy mi Rétvári államtitkár helyében (az adatokhoz való hozzáférés korlátozása helyett) arról hoznánk törvényt, hogy az állami intézmények, önkormányzatok által kötött szerződések (keresőszavakkal ellátva - pl. szerződő felek neve, szerződés tárgya, időpontja, összege) kötelezően kerüljenek fel az adott intézmények honlapjára, vagy még inkább egy központi adatbázisba (ez lenne az értelme a kozadat.hu oldalnak), ahol akár egyenként, akár ezrével, mindenki letölthetné és nézegethetné a számára kedves, érdekes dokumentumokat. Ehhez nincs szükség sokmilliárdos informatikai fejlesztésre (persze, adná magát az alkalom...), és az adminisztrálás se jelentene nagyobb erőfeszítést az iratok amúgy is kötelező iktatásánál. Nagy előnye viszont, hogy ezt a munkát elég egyszer elvégezni, és nem kell majd kétszer lefénymásolni vagy beszkennelni vastag iratokat, ha ugyanarra kíváncsi például az atlatszo.hu és a 444 is.

Hogy érthető legyen: olyan dolog ez, mint egy elektronikus könyvtár, nem kell írogatnom a könyvtárosnak, hogy küldje már el, milyen könyveik vannak. Vannak országok, ahol a közadatoknak is csinálnak elektronikus könyvtárakat. Amerikában például tegnap rendeletet hoztak a kormányzati adatok nyilvánosságáról és elektronikus feldolgozhatóságáról. Ott ezentúl minden szövetségi intézménynek a honlapján nyilvántartást kell vezetnie arról, hogy milyen adatokat kezel és milyen szerződéseket kötött (magukat a dokumentumokat már egy jó ideje kötelező közzé tenni), pont azért, hogy az állampolgároknak ne kelljen erről az állammal levelezést folytatniuk és tucatnyi szerződést átnézniük, hogy megtalálják az őket érdeklő információt. A rendelethez kapcsolódó memorandum ezt részletesen taglalja, rendelkezik a közzététel módjáról, az adatok formátumáról, feldolgozhatóságáról is - érdemes elolvasni. Aztán ezt még lehet cifrázni...

Persze, tudjuk, Amerika messze van, sokkal fejlettebb és gazdagabb ország, megengedhet magának ilyen úri hóbortokat. Ezért ösztönzésnek szeretnénk megosztani államtitkár úrral egy linket. Ez egy a szlovák állam által működtetett honlap és adatbázis, amelyben minden állami szerv által kötött szerződést nyilvántartanak, sőt ezek a szerződések csak akkor válnak hatályossá, ha nyilvánosságra hozzák őket.

Mi első körben valami ilyesmivel próbálkoznánk az Önök helyében.

Ahogy azt sejtettük, az NFM visszadobta a TASZ-szal, a TI Magyarországgal, az átlátszóval, az indexszel, az origóval és a hvg-vel közösen beadott közérdekű adatigénylésünket, mivel szerintük amiről a koncessziós törvény nem mondja ki explicite, hogy közérdekű adatok, az nyilvánvalóan üzleti titok vagy más titkolnivaló. A pályázati emlékeztetőről (ami a pályázatok részeletes elbírálásáról készül) ugyan még a koncessziós törvény is kimondja, hogy közérdekű adatok, de ezt szerintük ráér a szerződések megkötése után 30 nappal elkészíteni, hiszen ki ne emlékezne 2 hónap távlatából arra, hogy miért úgy bírált el 15 ezer pályázatot, ahogy.

Természetesen nem fogadjuk el a választ, és perelni fogunk az adatokért, amelyek szerintünk közérdekből nyilvánosak.

Az Infotv. módosítása miatt tiltakozó civil szervezetek (atlatszo.hu, Eötvös Károly Intézet, Helsinki Biztottság, K-Monitor, TI Magyarország, TASZ) levelet küldtek az OGP kormányzó tanácsának, amelyben aggodalmukat fejezik ki az OGP alapelveivel nehezen összeegyeztethető törvénymódosítás miatt, illetve kérik a testületet, hogy követeljen magyarázatot a magyar kormánytól a történtekkel kapcsolatban.

A szervezetek által írt levelet itt, a kapcsolódó háttéranyagot pedig itt olvashatja el.