A K-Monitor civil szervezeteknek segít abban, hogy adatok feldolgozása révén kommunikáljanak a munkájukról, projektjeikről. Az "Adatozz okosan" műhelyfoglalkozásra várjuk azokat, akik civil szervezetnél dolgoznak és a táblázatkezeléssel szeretnének megismerkedni, vagy ebben fejlődni. Jelentkezni az alábbi űrlap kitöltésével lehet:

Beperelte a Magyar Államkincstárt a TASZ jogi képviseletével a K-Monitor, mert az nem adta ki az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseiről készült számlaösszesítő adatlapokat. Az első tárgyalást a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 24-re tűzte ki. Az ügyben a tavaly módosított információszabadság törvény és az Alkotmánybíróság is vizsgázik.

A közérdekű adatigénylésben a korrupció ellen küzdő K-Monitor a 2014-es országgyűlési választásokon indult, a Magyar Államkincstárral (MÁK) a jelöltenkénti 1 millió forint kincstári támogatásról megállapodást kötő képviselőjelöltek (és átruházás esetén az egyes pártok) által készített számlaösszesítő adatlapokat kérte ki, amelyeken a pártok tételesen elszámoltak a kampányköltéseikkel.

A K-Monitor 2014-ben a TI Magyarországgal és az atlatszo.hu-val közösen kiemelten fontosnak tartotta a választások kampányköltségeinek nyomon követését és ellenőrzését. Ahogy sejteni lehetett, a pártok (becsléseink szerint 3,5 milliárd forinttal) többet költöttek a megengedettnél, és akkor még bele sem számoltuk a CÖF kampányát és más bújtatott reklámokat. Ez majdnem egy felcsúti stadion ára. A választások során a kamupártokkal is megismerkedtünk, akik valódi tevékenységet, kampányt alig folytattak, viszont szédületesen sok pénzt tettek zsebre, nyilvános beszámolóikból persze nem derül ki, hogy mire, ahogy a nagy pártok esetében sem.

 www.kepmutatas.hu

A sok negatívum mellett volt viszont egy értelmes újítás is a kampányban. Az egyéni jelöltek kincstári számlára kaptak egymillió forint támogatást, amellyel tételesen el kellett számolniuk – a MÁK felé. Az elszámoláshoz kitöltött számlaösszesítőből kiderülhet, hogy egészen pontosan mire költöttek a képviselők (és átruházás esetén a pártok), illetve, hogy kiktől vették a kampányhoz szükséges árukat, szolgáltatásokat. A K-Monitor ezekre az adatlapokra volt kíváncsi, ezek kiadását tagadta meg a kincstár.

A MÁK arra hivatkozva utasította el az adatigénylés teljesítését, hogy “a jelölteknek, illetve jelölő szervezeteknek nyújtott támogatás felhasználására vonatkozó elszámolás átfogó, tételes, számlaszintű ellenőrzésére kizárólag a Magyar Államkincstár és az Állami Számvevőszék jogosult, más szerv illetve személy nem.” A TASZ és a K-Monitor álláspontja szerint minden állampolgárnak alkotmányos joga, hogy a 100%-ban közpénzből folyósított támogatások elköltéséről pontosan tájékoztassák.

Így néz ki egy kitöltetlen számlaösszesítő adatlap (nagyításért kattintson a képre)

Az átfogó, tételes és számlaszintű adatigénylések korlátozása 2013-ban került be az információszabadság törvénybe, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog csorbításaként. A TASZ és a K-Monitor azóta is küzd a szabályozás ellen, de az Alkotmánybírósághoz (AB) az actio popularis megszüntetése miatt eddig nem fordulhattunk. A törvény alapjog-korlátozó rendelkezései megszüntetését akkor kérhetjük az Alkotmánybíróságtól, ha a rendes bírósági rendszeren már végigmentünk és elvesztettük az ügyet. Ezt hívják “valódi alkotmányjogi panasznak”, melyben a Kúria ítéletét támadnánk. Ez azonban rendkívül időigényes folyamat. Hiába számít soronkívüli eljárásnak egy közérdekű adatok kiadása iránti per, legalább másfél-két évig tart, mire megszületik az első, a másodfokú majd a kúriai döntés.

Ehelyett a TASZ és a K-Monitor azt kérte a Törvényszéktől, hogy éljen speciális hatáskörével. Az ügyben eljáró bíró ugyanis akár már elsőfokon úgy dönthet, hogy felfüggeszti a pert és az AB-hez fordul, ha úgy ítéli meg, hogy az eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabályt kellene alkalmaznia. Ez azért is szerencsés, mert a valódi alkotmányjogi panasszal ellentétben az AB az Alaptörvény szerint ilyen ügyekben köteles 90 napon belül dönteni.

Vegyen részt az első tárgyaláson 2014. szeptember 24-én 8:30-kor a Fővárosi Törvényszéken (I.em. 23.), ahol kiderül, hogy alakul az információszabadság sorsa!

Az alulról szerveződő csoportok körében már régóta bevett, hogy wikiket, fórumokat használnak kommunikációra és tudásmegosztásra, a formális rendszerek azonban nagyon nehezen veszik át az ilyen rugalmas és könnyen elérhető gyakorlatokat. Pedig úgy tűnik, hogy a megújulás sok szervezetre, köztük a közigazgatási szervekre is ráférne.

A kétezres évek elején kezdett a szervezeti tudás és felelősség hálózatosításáról wirearchy néven írni Jon Husband. Az akkor futurisztikusnak bélyegzett elgondolás szerint az új szervezeti formákban a hatalom és a tekintély horizontálisan is érvényesül majd. Az eredmények elérését pedig a hálózatban összekapcsolódó emberek és technológia teszi majd lehetővé. Ennek az elgondolásnak a megvalósítói az olyan, főleg technológiai fejlesztésekkel megtámogatott rendszerek, amelyek a könnyebb munkaszervezést vagy a tudásmegosztást teszik lehetővé. Vannak olyan területek, ahol ezek a gyakorlatok hamarabb elterjedtek. Az egyik leglassabban formálódó terület viszont a közigazgatás. Kevés olyan kezdeményezés van, amely a közigazgatásban bevett folyamatokat, vagy netalán a hierarchiát szeretné megreformálni.

Bujdosó Attilát, a Kitchen Budapest „The Format Project” nevű kezdeményezésének vezetőjét arról kérdeztük, van-e olyan bárhol alkalmazható, innovatív formátum, amely Magyarországon is megjelenik az államigazgatásban. Bujdosó szerint itt a hangsúly azon van, hogy a tudás honnan hová, vagy hol áramlik, az államigazgatásból befelé vagy kifelé, azon belül vagy kívül. Az ország működését javító kezdeményezés lehetne a Nemzeti Konzultáció is, ha lenne valós tartalma, és valóban arról szólna, hogy az emberek visszajelzése ténylegesen formálja a politikai döntéseket.

Szerinte ilyenkor stratégiai szempontból az a kérdés, hogy mi az állam és az állampolgárok feladata: észre kell vennünk, hogy az új kezdeményezéseknél a tudás gyakran olyanoktól érkezik, akik nem ezért kapják a fizetésüket, olyanokhoz, akiket azért fizetnek, hogy az adott kérdéssel foglalkozzanak. Ebből a szempontból még bőven van mit fejleszteni Magyarországon, hiszen kevés az átjárást biztosító, kommunikációt segítő rendszer.

Hollandiában erre nyújt megoldást egy 2010 óta működő, közszolgáknak létrehozott közösségi oldal. A Pleio nem hivatalos kormányzati fórumnak mára 75 ezer felhasználója és 800 aloldala van. A Forbes interjút készített az egyik alapítóval: Davied van Berlo azzal magyarázta az oldal indulását, hogy a közigazgatásban dolgozók elkezdtek egymással kommunikálni a munkájukról, de ezt az amerikai szolgáltatók által nyújtott felületeken tették, ezért ő inkább elindította a Civil Servant 2.0 oldalt. Ez volt a Pleio előfutára.

Berlo elmondta, hogy Hollandiában a közösségi oldalak vagy külföldi platformok használatát egyébként is gyakran tiltják a közigazgatási szerveknél, és az sem utolsó érv ellenük, hogy kereskedelmi célra hozták létre őket, ezért gyakran egy kiegészítő eszközre vagy felhasználói fikók létrehozására volt szükség, hogy működjenek. Azzal, hogy saját platformot hoztak létre, Berlo szerint függetlenné váltak és az összegyűjtött tudás is Hollandián belül maradt.

Az alulról szerveződő kezdeményezésekhez hasonlóan, itt sem állt rendelkezésre sok pénz arra, hogy valami teljesen újat fejlesszenek. A holland adóhivatalnál épp egy belső közösségi munkaplatform létrehozását tervezték az Elgg nevű nyílt forráskódú szoftver felhasználásával, ennek a funkciói mindenki számára megfeleltek, ezért ezt használták végül a központi oldalhoz is. Berlo később könyvet is megjelentetett arról, milyen platformokat érdemes ismerniük a közigazgatásban dolgozóknak és ezeket hogyan kell használni. Az ő elképzelése hasonlít a wirearchy koncepcióra, mert abban látja a közigazgatási szervek hatékonyságnövelő erejét, ha a közszolgák nagyobb teret kapnak arra, hogy kreatívan, vállalkozó szemlélettel oldjanak meg problémákat, és ebben támogatást kapjanak a feletteseiktől is.

Ahhoz képest, hogy a Pleión pörög a levelezés, egy gyors Google keresés eredményén látjuk, hogy nem sok olyan fórum van Magyarországon, amely hasonlóan működne. Vannak közigazgatási kérdésekről szóló fórumok (pl. Közszolga.hu, Köziránytű.hu, Jogi Fórum), de ezeken annak ellenére, hogy megjelennek a közigazgatásban dolgozókat érintő témák (nagyon gyakran a bérezésről), inkább az az elterjedt, hogy az állampolgárok próbálnak eligazodni a közigazgatás útvesztőjében, és ehhez kérnek segítséget.

Dr. Krasznay Csabát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusát megkérdeztük arról, hogy vajon tényleg nincs-e szükség Magyarországon közigazgatásban dolgozóknak közösségi felület létrehozására. Szerinte azonban nincs szükség direkt módon ilyen felület létrehozására, úgy látja, hogy egy teljes közigazgatást érintő csoportmunka megoldásánál működőképes lehetne, de ő még vállalati környezetben sem hisz a „céges Facebookban". Viszont az a tapasztalata, hogy az NKE-n tanuló hasonló beosztású, de máshol dolgozó hallgatók beszélnek egymással, segítik egymás munkáját, és a személyes kapcsolatok rengeteget segítenek. Az interneten pedig az egyes szakterületek fórumait veszik igénybe a közigazgatásban dolgozók, ezért az célszerű lehet, hogy ezeket csatornázzák be egy központi oldalra.

A feltehetően véletlenül publikusan elküldött Google Csoport-levelezések alapján nem egy közigazgatási szerv dolgozói próbálnak levelezőlistákon keresztül egyeztetni egymással, vagy hatékonyabban megszervezni a saját munkájukat. Krasznay Csaba szerint gyakori még az e-mailes kommunikáció a közigazgatásban, nem egy intézményben dolgozók közt. A Davied van Berlo által felvetett kérdés, hogy melyik szolgáltatónál van a tudás, itt is megjelenik. És nincsen garancia arra, hogy egy fontos vagy érzékeny információt tartalmazó levél nem jelenik-e meg publikusan. A Google Csoportokban a közszolga, kormányzati, bizottság és tanács szavakra keresve könnyen találunk olyan csoportot, ahol mindenki számára elérhető hozzáféréssel lettek megosztva levelek, olykor nemcsak közbeszerzési pályázatokat vitatnak meg a közalkalmazottak, hanem személyzeti kérdésekről egyeztetnek, és személyes adatokat osztanak meg.

Bujdosó Attila szerint szinte természetes, hogy vannak olyan esetek, amikor a közszolgák (és közemberek) olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyeket nem a közintézmény biztosít számukra. Erre jó példa az, amikor egy óvónő, egy tanár vagy egy orvos megadja a mobiltelefonszámát a szülőknek vagy a betegnek, mert azon a legegyszerűbb őt elérni. A mobilt a legtöbb ilyen esetben nem az intézmény vagy az állam adja, hanem a saját eszközét, kereskedelmi céllal fejlesztett és üzemeltetett szolgáltatásokat használ. Azért, mert előfordulhat, hogy amit kap (például a vonalas telefon, ami nem jelzi ki a hívószámot) a munkájához nem elég. Ez az egyszerű példa segít azt megérteni, hogy mennyire fontos az, hogy az állam, az intézmény vezetése felismerje, hogy igenis szükség van arra, hogy a közigazgatásban dolgozók a saját területükön innoválni tudjanak azzal kapcsolatban, ahogyan munkájukat végzik.

12 hónap alatt 24 országot járt be két berlini fiatal, hogy megismerkedjenek a helyi „adatozós” kultúrával és nyílt adatos workshopokat tartsanak.  

Marguerite Thierry és Alejandro Corbi Berlinben élnek, Margo politikatudomány szakon végzett, Alex pedig programozó. Tavaly nyáron úgy döntöttek, hogy keresnek egy olyan témát, amely mindkettejüknek szakmába vág és elég ürügyet biztosít arra, hogy körbeutazzák vele a világot. Így kötöttek ki a nyílt adatoknál. A saját előadásuk, amelyet az Open Knowledge Foundation segítségével készítettek elő, arról szólt, hogyan lehet az adatok látványos megjelenítése révén globális ügyeket feltárni. A workshopokon megtanították az embereknek, hol találhatnak adatokat az interneten és azokat utána hogyan dolgozhatják fel nyílt forráskódú szoftverek segítségével. Az előadásokkal arra is akarták felhívni a figyelmet, hogy fontos mindenki számára elérhetővé tenni az információkat, mert a tudás megosztása egy lépés ahhoz, hogy jobb hellyé tegyük a bolygót, ahol élünk. Így lett Margo és Alex kezdeményezésének neve Open-Steps.

Alex Corbi és Margo Thierry

Alexszel és Margóval az Open Knowledge Foundation nyílt adatos konferenciáján beszélgettünk, ahol azt az adatbázist bővítették ki új nevekkel, amely az utazáson megismert nyílt adatokkal foglalkozó civileket jelenítette meg egy térképen. (Magyarországról egyelőre csak a K-Monitor van rajta.) Alex elmondta, hogy eleinte alig tudtak arról valamit, hogy kik és mit csinálnak a világban nyílt adat ügyben, és egyáltalán ennek milyen hatása van a társadalomra. De aztán a projekt organikusan fejlődött és az út során rengeteg közösség és civil szervezet fogadta őket, így megtanulták, hogyan lehet az adatokat helyi problémák megoldására, vagy a politikai élet átláthatóvá tételére használni.

És ha már átláthatóság, az utazásra fejenként körülbelül 8500 eurót költöttek, ez szerintük több, mint amennyibe a berlini élet kerülne egy évben. Próbáltak támogatókat találni, de senki nem finanszírozta meg jelentősebb összeggel a turnét, viszont szakmai támogatást és publikációs lehetőséget kaptak az Open Knowledge Foundationtől és a nyílt kormányzásért létrejött Open Government Partnership kezdeményezéstől. Végső soron tényleg arról volt szó, hogy világkörüli útra akartak menni, és a nyílt adatos workshop adott ennek egy keretet. Margo szerint a projekt a szerves része lett az utazásuknak, mert ez alapján is döntöttek arról, hogy hová utaznak tovább, és így lett küldetésük.

Arra is jó volt ez a turné, hogy felmérjék, a világ különböző pontjain mennyire átlátható az országok működése. Margo szerint nem lehet általánosítani, mert egyes országokban a kormányzati működés átláthatóbb, máshol meg a civil társadalom részéről van több adatnyilvánossággal foglalkozó kezdeményezés. Azt kiemelte, hogy Dél-Amerika egyes országai az élen járnak az adatok felszabadításában. A meglátogatott országok közül Margo Chilét emelte ki. Alex szerint ez a helyzet azért alakult ki, mert a dél-amerikai országok lakóinak elege lett az évtizedekig tartó diktatúrából és a korrupcióból, és most rengeteg energia van a civil társadalomban arra, hogy változtasson. Az Open-Stepsnek Délkelet-Ázsiában volt a legnehezebb megvetnie a lábát, ott alig találtak ilyesmivel foglalkozó civileket, míg Indiában azon lepődtek meg, hogy a nagy szegénység és a társadalom egyes csoportjainak szélsőségesen eltérő mértékű technológiai lefedettsége ellenére nagyon sok szervezet foglalkozik érdekes, internetet használó projektekkel.

Adatozás Uruguayban

Olyan civil szervezetek is vannak, amelyek az adatok feldolgozását és megjelenítését használják arra, hogy helyi problémákat oldjanak meg. Sok kezdeményezés épül arra a koncepcióra, hogy létrehoznak egy felületet, amely lehetővé teszi az adatok gyűjtését vagy elemzését, hogy aztán kiderüljön, milyen megoldásra van szükség. Ezzel foglalkozik a szegények és a várostervezők együttműködéséért küzdő indiai Transparent Chennai, az általános iskolai oktatás javításáért dolgozó KLP Bangalore és a digitális eszközök használatát oktató nemzetközi szervezet, a Tactical Technology Collective is.

Arra a kérdésre, hogy mi az, amit szerintük a legtöbben félreértenek az adatok felhasználásával kapcsolatban, Alex Corbi válaszolt. Szerinte az adatokat nem kellene l’art pour l’art közkincsként publikálni. Sokszor találkozott az út során azzal, hogy emberek úgy kampányolnak adatok nyilvánosságra hozásáért, hogy közben azt sem tudják, milyen adatokat akarnak felszabadítani. Hozzátette, láttak olyat is, hogy egy kormány adatokat tett hozzáférhetővé, majd arra hivatkozott, hogy mostmár átláthatóan működik.

„Jó, hogy megosztottak bizonyos adatokat, amiket bármikor lehet használni, de sok más területe is lehet egy társadalomnak, amely sokkal inkább profitálna abból, ha a rájuk vonatkozó dolgok kerülnének nyilvánosságra. Amit én személy szerint megtanultam az az, hogy az adatok közzététele önmagában nem jelenti azt, hogy átláthatóbb leszel, jobban odafigyelsz a társadalomra vagy jobban megbíznak majd benned az állampolgárok” ‒ mondja Alex.

Fotó: Alex Corbi & Margo Thierry, CC-BY-SA

Nyílt adatos konferencia volt a héten Berlinben, az Open Knowledge Foundation összecsődített mindenkit, akit érint az adatok megosztása és feldolgozása. Volt ott Google-ös fejlesztőtől kezdve, nyílt adatokért küzdő aktivistán át kormányzati emberig mindenféle résztvevő, még az EU digitális ügyekért felelős biztosa is mondott beszédet.

Az Open Knowledge Foundation nyílt adatos konferenciáján mondott beszédet Neelie Kroes, az EU digitális ügyekért felelős biztosa. Bejelentette, hogy az Európai Bizottság közzétette ajánlásait a közadatok, például meteorológiai, közlekedési, ingatlan- vagy térképes adatok publikálásával kapcsolatban. Az útmutatás célja, hogy egységesítse az EU-n belül, milyen licenc alatt publikálják az adatokat az államok, melyek a kiemelt adatkategóriák és hogy alapvetően csak az adatok letöltéséért nem kérhetnek pénzt az intézmények.

A konferencián a biztos válaszolt a közönség néhány kérdésére is, Helen Darbishire, az információszabadságért küzdő Access Info civil szervezet vezetője közérdekű adat-igénylésben rákérdezett, miért van az, hogy kikérte az Európai Bizottság tagjairól és az EB elnökéről, mennyit keresnek, mennyit számolnak el utazásra és egyéb költségekre, de csak aggregált adatokat kapott. Neelie Kroes felvonta a szemöldökét és közölte, hogy példamutatásképpen ő nyilvánosságra hozza akár azt is, hogy két vagy három kávét iszik meg közpénzből egy nap.

A konferencia célja az volt, hogy a civil szervezetek, kormányzati és magánszektorból érkező szereplők, akik nyílt adatokkal dolgoznak, megosszák egymással a tapasztalataikat akár korrupció elleni küzdelemről, akár a formátumok egységesítéséről van szó. Nem hiányoztak a közpénzek átláthatóságával foglalkozó workshopok sem, a K-Monitor negyedik alkalommal vett rész a konferencián, idén a Transparency-s, Atlatszo.hu-s koprodukcióban készített kepmutatas.hu projektet mutatta be a párt- és kampányfinanszírozás átláthatóságáról szóló foglalkozáson.

Az Open Knowledge Foundation kezdeményezése a kormányzati szerződések nyílttá tételéért küzdő Stop Secret Contracts (amiben szintén partnerek vagyunk). A fenti képen azok az űrlapok láthatók, amiken a konferencia résztvevői megoszthatták, milyen szerződéseket szeretnének nyilvánosságra hozatni az országaikban. Mi a paksi bővítésről szóló megállapodást írtuk be. 

Kiderült, hogy a magyarral ellentétben a francia kormány már elég jól áll az EU-n belül a saját adatainak nyilvánosságra hozásával (nyílt adatos oldaluk itt elérhető) és az adatok feldolgozhatóvá tételével. Miközben az ukránok arra készülnek, hogy ősszel egy konferencia keretében gyűjtsék be az ötleteket arra, hogyan kell ezt jól csinálni. 

Az esemény főtámogatói közt volt a Google és a Világbank is, nekik is érdekükben áll, hogy megismerjék a közösséget, amely az adatok felhasználásával foglalkozik. A konferencián a Google igyekezett a civil társadalmat támogató projektjeit népszerűsíteni (bár a részvételük miatt elég sok kritika érte a konferencia szervezőit), míg a Világbank azokat akarta megtalálni, akik felhasználnák az általuk generált adatokat.

A helyszínen lehetett adattisztítást és táblázatkezelést tanulni a szakértőktől, és sok beszélgetésen felmerült, hogy hogyan lehet nyílt adatokkal foglalkozó aktív közösséget építeni; erre Facebook-csoportok, honlapok vagy közös sörözések jelentenek megoldást. Az általunk végighallgatott előadásokon nem derült ki, mi a legjobb eszköz, de az biztos, hogy a franciákéhoz hasonló sikertörténetekhez szükség van aktív helyi közösségre, ami pedig csak most kezd formálódni Magyarországon.

Csodájára jár annak a 16 éves amerikai srácnak a netes sajtó, aki nemrég egy politikusok támogatásait figyelő böngésző bővítményt publikált. Nick Rubin azt mondja, a programozás és a politika a szenvedélye, suli után és hétvégente dolgozott az átláthatóságért. 

Nick Rubin, egy 16 éves gimnazista Seattle-ből úgy döntött, hogy a vállalatok által finanszírozott politikusokról szóló iskolai előadása után, itt az ideje, hogy két szenvedélye, a programozás és a politika ötvözése révén valami kézzelfoghatóval járuljon hozzá az amerikai választók szemének felnyitásához. Lefejlesztett egy böngésző bővítményt, aminek a telepítése után a cikkekben a képviselők nevére mutatva egy választási támogatásokat figyelő oldal adatai alapján egy kis ablakban megjelenik, hogy az adott képviselőt az előző választások előtt milyen érdekcsoportok támogatták. A pop-up ablakban a tíz legtöbbet fizető iparág vagy érdekcsoport látszik.

Így működik a Greenhouse a New York Times-on.

Egy friss elemzés szerint a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP - Transatlantic Trade and Investment Partnership) tető alá hozásáról az Európai Unió részéről tárgyaló illetékesek csaknem kizárólag a gazdasági érdekérvényesítő szervezetek képviselőivel találkoztak. Társadalmi - például nem kormányzati fogyasztó- és környezetvédő szervezetek, szakszervezetek stb. - csak ritkán kaptak lehetőséget arra, hogy a brüsszeli hatalmi központban kifejthessék álláspontjukat a tervezett szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban.

Bár az utóbbi időben valamelyest felszállt a köd a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásként is emlegetett TTIP-tárgyalások körül, sőt, az Európai Bizottság átmenetileg fel is függesztette az egyezménycsomag egyik legvitatottabb, a beruházásvédelemmel foglalkozó, a cégeknek az államok szabadabb perelhetőségét kilátásba helyező részének tárgyalását, továbbra is aggályosnak mondható, hogy - legalább is, ami az EU és az USA között zajló nagy horderejű alkufolyamat kezdeti szakaszát illeti - Brüsszelben szinte kizárólag a gazdasági élet lobbistáinak osztottak lapot, civileknek nem.

kép: Corporate Europe Observatory

A tagállamok civil szervezetei nyílt levélben kérik az Európai Unió újonnan megválasztott vezetőit arra, hogy az EU intézményei működjenek együtt szorosabban a Nyílt Kormányzati Együttműködéssel (OGP), továbbá vegyék fontolóra a csatlakozás lehetőségét is.

A K-Monitor és más, az átláthatóságért és információszabadságért küzdő európai szervezetek szerint azért fontos, hogy tagállamok mellett az Európai Unió intézményei is csatlakozzanak a kezdeményezéshez, mert ez segíthet abban, hogy az állampolgárok aktívabban érdeklődjenek az EU működése iránt, kapcsolatuk pedig szorosabbá váljon az EU-t kormányzó intézményekkel. Felmérések szerint hatalmas szakadék húzódik az állampolgárok és az Unió között, pedig az ott meghozott döntések egyre nagyobb hatással vannak a tagállamok működésére, így az ott élők életére is. Az állampolgárok erősebb bevonása segíthet abban, hogy az unió egy átláthatóbb, hatékonyabb és nem utolsó sorban emberközelibb szervezetté váljon.

A Nyílt Kormányzati Együttműködésnek jelenleg 64 ország a tagja, amelyből húsz EU-tagállam. Az EU állampolgárai általában távolinak és átláthatatlannak látják az uniós intézmények működését, ezen viszont változtathatna az, ha az Európai Unió csatlakozna a kezdeményezéshez és vállalásokat tenne működésének átláthatóbbá tételére.

Például garantálhatná a szerződések nyilvánosságát, aminek segítségével nyomonkövethető lenne, hogyan költ az EU szerződéseken keresztül a közös kasszából. Egyszerűen megnézhetnénk például, hogy az egyes hivatalok kitől és mennyiért vesznek nyomtatópapírt vagy bérelnek gépjárműveket, de kiderülhetne az is, hogy mely cégek takarítják az EU hatalmas irodaállományát. Éppen az OGP mentén indult el az Open Contracting kezdeményezés, amely az államok és intézményeik által kötött összes szerződés minden elemét nyilvánossá tenné.

Vagy az OGP-s irányelvek alapján szabályozhatná az EU a lobbitevékenységet is. A tagállamok közös irányelveinek kidolgozásánál gyakran felvetődik, mekkora kockázatot jelent az átláthatóság szempontjából a ellenőrizhetetlen lobbitevékenység. A francia La Quadrature du Net civil szervezet például az adatvédelmi szabályozás ügyében lobbizókat listázza wiki oldalán. A Quadrature volt az a szervezet, amely arra hívta fel a figyelmet, hogyan lobbizik még az amerikai kormány is az amerikai netes szolgáltatók nevében az EU-s adatvédelmi szabályozás lazításáért.

Sokszor írtunk róla, hogy az OGP valódi lehetőséget jelenthet a csatlakozó országok számára, azonban a gyenge szankciók miatt könnyű csupán kommunikációs célokra használni a tagságot, ahogy azt Magyarország is tette.

Bár az OGP-hez elvben csak országok csatlakozhatnak, úgy tűnik, hogy nyitott a szervezet kormányzó testülete a tagfelvételi kritériumok lazítására. Az EU egyébként megfelel a Nyílt Kormányzati Együttműködés többi tagsági feltételének. Ilyen például a fiskális átláthatóság, az információhoz való jog, a köztisztviselők javadalmazásának nyilvánosságra hozása, valamint a választópolgárok bevonása a döntéshozatalba.

Emily O’Reilly európai ombudsman az idén szintén ajánlotta az OGP-hez való közeledést az EU-s intézményeknek. Nem csak azért, mert a Nyílt Kormányzati Együttműködés valójában azonos célokért dolgozó területeket köt össze (pl. nyílt adatok, közérdekű adatok, e-kormányzás), hanem azért is, mert nagy hangsúlyt fektet az átláthatóságra és a korrupció elleni harcra. O’Reilly szerint a tagállamokban a korrupció okozta kár nagyjából megegyezik az EU éves költségvetésével. Az OGP céljai közt szerepel az állami szolgáltatások hatékonyabbá és hozzáférhetőbbé tétele például az e-kormányzás révén. Ez tipikusan ellenszere az olyan hétköznapi korrupciónak, mint a kenőpénzfizetés.

A mostani nyílt levél szerzői szerint az OGP az új uniós vezetés számára olyan lehetőséget kínál, amellyel az euroszkeptikusok előretörését hozó európai parlamenti választások után visszanyerhetik a választók szimpátiáját.

A nyílt levél letölthető innen (pdf).

Fotó: © European Union 2014 - European Parliament, Creative Commons 2.0

Mit szólna ahhoz, hogy ha egy mobil alkalmazás azonnali értesítéseket küldene önnek minden alkalommal, mikor a kedvenc képviselőjelöltjének valaki pénzt utal át azért, hogy támogassa a választási kampányát? Például SMS-e érkezne, amelyben ez szerepel: „Közgép Zrt. (Tulajdonos: Simicska Lajos) egy perce utalt át ötmillió forintot Orbán Viktor (Fidesz) bankszámlájára”.

Fiktív politikus-finanszírozás figyelő plug-in. Így nézne ki, ha látnánk,
mennyit kap egy politikus a vele szimpatizáló cégektől.

A párt- és kampányfinanszírozás átláthatóságáért világszerte küzdenek civil szervezetek. Magyarországon az országgyűlési választásokon ugyan van költési küszöb, de a pártok a megengedettnél jóval több pénzt használnak fel. A rossz szabályozás miatt lehetetlen követni a politikai kampányra fordított pénzek valódi eredetét és sorsát. Az Egyesült Államokban Legfelsőbb Bírósága 2010-ben a „Citizens United”-döntésben kimondta, hogy a szólásszabadság része az, amikor az állampolgárok pénzükkel támogatnak egy-egy politikai ügyet vagy kampányt. Ezért a bíróság arra jutott, hogy az állam nem korlátozhatja a politikai kampányköltéseket a támogatások limitálásával, a szólásszabadság ugyanis alkotmányos védelem alá esik.

Az amerikai rendszert rengeteg kritika éri, és a Citizens United után Lawrence Lessig jogász azzal az ötlettel állt elő, hogy összekalapoz annyi pénzt, amennyivel  megfelelő számú korrupció ellen harcoló jelöltet (vagy legalább egy elég befolyásosat) juttathat be a Kongresszusba. E jelölt(ek) célja az lesz, hogy törvények kezdeményezésével csökkentsék a kormányzati korrupciót, ha pedig ezt elérik, lemondanak tisztségükről. A kezdeményezés a New Hampshire Rebellion (New Hampshire Felkelés) nevet kapta azért, mert az első körzet, ahol ezt a tervet végre akarják hajtani.

Az idén az amerikai Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette azt a korlátozást is, amely megszabta, hogy egy magánszemély egy kétéves szövetségi választási ciklus alatt mennyi pénzt adhat politikai célokra. Ezzel sokak szerint végleg eldőlt, hogy mostantól nem az emberek szavazata dönt, hanem az, melyik jelöltnek vannak tehetősebb támogatói. A Politico amerikai közéleti lap újságírója, Kenneth P. Vogel nemrég könyvet jelentetett meg arról, hogyan befolyásolják a pénzes emberek az amerikai politikai életet. Szerinte a legfelső egy százalék töredékét képező milliárdosok számára a közéleti versengésbe való befektetés ugyanúgy csak egyfajta hobbi, mint, mondjuk, a sport, még akkor is, ha egyébként hisznek egy-egy ügyben vagy a jelölt rátermettségében.

Vogel az amerikai politika új oligarcháinak nevezi az olyan embereket, mint a Microsoft-vezér Bill Gates, vagy a Bill Gates-féléket egy tömbbe szervező Koch-fivérek. Egy kizárólag tehetős támogatóknak szervezett eseményen Barack Obama elnök elmondta, hogy a Citizens United-döntés után szerinte valójában mindössze 200 emberen múlik majd az, hogy ki kerül az elnöki székbe, és talán ő volt az utolsó, akinél még számított, mennyit adnak és hogyan támogatják a jelöltet a hétköznapi amerikai állampolgárok.

Most az átláthatóságért harcoló Sunlight Foundation azért küzd, hogy ha már nem lehet korlátok közé szorítani a kampányfinanszírozást, akkor legalább az a szabályozás változzon meg, amely szerint a választás előtti húsz napban 48 órás határidővel kell közzétenniük a jelölteknek és pártoknak, ha valakitől 1000 dollárnál nagyobb összegű támogatást kapnak. A Real Time Transparency Act (Valós idejű átláthatóság törvény) tervezettel lerövidíttetnék ezt az időt, ami lehetőséget adna arra, hogy akár azonnali értesítések révén a mobilján figyelje bárki, hogyan alakul a jelöltek támogatottsága.

Az a kérdés viszont továbbra sem oldódik meg, hogyan lehetne csökkenteni a pénz befolyását az amerikai politikára.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) ellenőrizni akarja a demokratikus magyar társadalomért dolgozó civil szervezeteket. A megkeresett civileket nem az rázza meg, hogy be kell számolniuk tevékenységükről, hiszen ez kötelességük és az átláthatóság egyébként is az egyik olyan alapelv, amelyet – a kormánnyal ellentétben – követnek. Ugyanakkor nehéz nem a puszta politikai, zaklató szándékot sejteni a kiterjedt és kétes jogi alapokra hivatkozó KEHI-vizsgálat mögött, amely amellett, hogy e szervezetek hitelességének kikezdésére irányul, komolyan akadályozhatja a civilek napi munkáját is.

Más szervezetekhez hasonlóan K-Monitor is felszólítást kapott a KEHI-től, hogy június 25-ig adja át a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) által finanszírozott projektek teljes dokumentációját. Az alábbiakra kíváncsiak:

Vitatjuk, hogy KEHI ellenőrizheti az NCTA által támogatott projekteket, és jogi lépéseket fogunk tenni az ügyben. A KEHI-nek ugyanis nem a norvég adófizetők pénzét kell vizsgálnia, hanem a magyar állam szerveinek gazdálkodását, illetve a kormány döntéseinek végrehajtását. Azonban nincs titkolni valónk. Mivel álláspontunk szerint a KEHI-nek semmivel sincs több joga a dokumentumaink között böngészni, mint bármely állampolgárnak, ezért az alábbi linken mindenki számára elérhetővé tesszük az összes birtokunkban lévő dokumentumot, amely a norvégos pályázatainkkal kapcsolatos. 

A K-Monitornak 2009-2010-ben már volt egy norvég alapos projektje, amely a közérdekű bejelentők (whistleblowerek) szerepét vizsgálta a korrupció visszaszorításában. Az akkor elvégzett munka alapozta meg a K-Monitor máig is folytatott civil érdekérvényesítő tevékenységét a témában, így lettünk az OpenLeaks partnere, készítettünk nemzetközi felmérést, és követtük a közérdekű bejelentők védelmének alakulását az elmúlt években. Legutóbb januárban véleményeztük és értelmeztük az új bejelentővédelmi törvényt, de javaslatainkat már a törvény megalkotása során is eljuttattuk a kormányhoz.

2013-ban újabb norvég alapos támogatást nyertünk, ezúttal az "Adatozz okosan" kétéves projektre, amely adatbázisok, adathalmazok készítése, elemzése és vizualizációja révén segít tizenegy résztvevő civil szervezetnek abban, hogy eredményesebben dolgozzanak adatokkal, és ügyeiket jobban kommunikálják a külvilág felé.

A KEHI vizsgálódását a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő és az alapból támogatott szervezetek ellen a K-Monitor teljesen megalapozatlannak tartja. Az ellenőrizgetés alapját valójában a kormány más norvég alapos kérdésekben a norvég állammal fennálló vitája képezi, továbbá az a szándék, hogy ellehetetlenítsen számos olyan kezdeményezést, amely kritikával illeti a kormány intézkedéseit.

Korrupcióellenes szervezetként sajnálatosnak tartjuk, hogy a KEHI értékes erőforrásait, szaktudását és idejét nem azok ellenőrzésére, vizsgálatára használja, akik vitatható, vagy egyenesen korrupt módon költik magyar állampolgárok adóforintjait, hanem egyértelműen politikai megbízásból, megfelelő jogalap nélkül olyan civil szervezetek működését próbálja megnehezíteni, amelyek hosszú évek óta azon dolgoznak, hogy Magyarország egy jobb, átláthatóbb és élhetőbb ország legyen.

A kormány támadása megerősít minket abban, hogy munkánkra nagyobb szükség van, mint valaha.