Az adatvizualizációról és az adatokkal való kommunikációról szóló „Visualising Information for Advocacy” című könyv egy kicsit túlmagyarázza azt az egyszerű üzenetet, hogy: az infografika nem minden.

A Tactical Technology Collective nevű berlini civil szervezet könyve nagyon gyakorlatias, a sok kézzelfogható példa onnan származik, hogy a szervezet ötven workshopot tartott aktivistáknak és újságíróknak ebben a témában, és a foglalkozások során felgyűlt tudást gyűjtötték össze ebbe kiadványba. Sorra veszi a legfontosabb lépéseket, amelyeken végig kell mennünk ahhoz, hogy egy civil szervezet munkatársaként hogyan kommunikáljunk a saját munkánkról, vagy ahhoz, hogy újságíróként hogyan illusztráljuk a legjobban a sztorinkat.

A könyv fejezetei és példái mind az adatos történetmondás legjobb fogásaira próbálják rávezetni az olvasót. Néha egyenesen kimondva, néha sejtetve próbálják megértetni velünk, hogy az adatvizualizáció akkor alkalmas arra, hogy közvetítse az üzenetünket, ha úgy összegzi és értelmezi az információt a néző számára, hogy közben eltávolodik a témától, és valamilyen figyelemfelkeltő vagy sokkoló fordulatot használ. A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

Minden témakört példákkal illusztrál a könyv, korábbi adatvizualizációs kampányok, képregények, infografikák jelennek meg, amelyek segítenek megérteni, hogy mit akar mondani a szöveg elméleti része. A példákat a világ minden tájáról gyűjtötték össze, ezért mindegyikhez van magyarázat, hogy az országot kevésbé ismerő olvasó is megértse, a bemutatott esetben „mi a poén”. A nemzetközi népszerűséget elért kommunikációs kampányoknál azért látszik, hogy a reklámos vagy egyéb kreatív szakmai háttér milyen fontos az egyszerű, átütő üzenetek létrehozásához. Alábbi például az Internetes Társaság az Emberi Jogokért (ISHR) „Ijedős diktátorok" című díjnyertes kampánya, amelyet az Ogilvy reklámügynökség frankfurti irodája készített. 

272 darab szeméttörmeléket találtak ennek az albatroszbébinek a gyomrában. A Greenpeace az óceánok szennyezettségére hívta fel a figyelmet a kampánnyal, amelyet szintén egy kreatív ügynökség, a Publicis Mojo készített. A könyv idézi az egyik fotóst, aki részt vett a projektben, Susan Middleton szerint a képek végre megmutatták, mit jelent az, hogy szennyezettek az óceánok, így mélyebb benyomást is tettek az emberekre. A kép fősora ennyi volt: „Hogyan lehet teli hassal éhen halni?".

Sokszor felmerül a kérdés, hogy egy nagy adag információnak hogyan tudjuk a legjobban elmondani a történetét. A WikiLeaks publikálta, hogy 2004 és 2009 között hány katona és hány civil esett áldozatul az amerikaiak iraki katonai beavatkozásai során. Az adathalmazt Kamel Makhloufi grafikus tervező rendezte értelmezhető formába 2010-ben. A jobb oldali négyszögben időrendben, a bal oldaliban csoport szerint vannak rendezve a támadások áldozatai. Mondanunk sem kell, hogy a narancssárga szín jelöli a civileket.

Hasznos, hogy a könyvben a fejezetek végén található összefoglalók ellenőrző kérdéseket is feltesznek annak, aki figyelemfelkeltő kampány indításán gondolkodik. Talán az egyik legfontosabb kérdés, amelyet sokszor elfelejtünk átgondolni, hogy biztosan minden adatot meg kell-e jeleníteni, ami a rendelkezésünkre áll, és biztosan az infografika lesz-e a legjobb közvetítő eszköze a mondanivalónak.

A Dolgok Története (Story of Stuff) projekt például egy animációs filmben magyarázza el, mekkora üzlet a palackozott víz és ez hogyan illeszkedik a tömegfogyasztás és az azzal járó környezetkárosítás társadalmi, gazdasági és politikai aspektusaiba. A Visualising Advocacy elmagyarázza, hogy a videó erőssége abban rejlik, hogy olyanokat szólít meg, akiknek még nincsen határozott álláspontja a palackozott víz fogyasztásával kapcsolatban, őket dönti a probléma megoldása, a megoldási lehetőségek támogatása irányába. A videó üzenetét erősíti, hogy a narrátor egy környezetvédelmi aktivista, az ő személyisége és előadói stílusa nagyban meghatározza a videó stílusát is. 

A könyv két részből áll: az utolsó kivételével mindegyik fejezet az adatos történetmesélés megközelítéseit mutatja be. A második rész, a „Putting it into Practice” viszont egy kézikönyv, amely alapján akár le is vezényelhetünk egy kommunikációs kampányt. Közel sem mondható részletesnek, ugyanakkor jól összegzi, milyen lépéseket muszáj megtennünk. Elvezeti az olvasót a célközönség megtalálásától, az ötletelésen, a jó grafikus megtalálásán és leszerződtetésén keresztül a megvalósításig. A megvalósításhoz pedig még eszközöket is ajánl. Bár eszközökből nincsen sok, és egy nyomtatott könyv esetében, sőt, az internetes szolgáltatások esetében is nehéz arra alapozni, hogy az ajánlott eszköz pár év múlva is elérhető lesz. Egy folyamatosan változó lista viszont, amely az adatvizualizáció kivitelezése alapján csoportosítja az eszközöket, elérhető a könyv honlapján.

A könyv digitális pdf-ben ingyen letölthető a Visualising Information for Advocacy oldaláról, legújabb, nyomtatott kiadása pedig ugyanott megrendelhető.