Visszatérő témáink egyike a vagyonnyilatkozatok jelenlegi rendszerének elégtelensége. Kíváncsian várjuk, mit és hogyan fog ezen változtatni a kormány korrupcióellenes programja, de addig is utánajártunk, kik voltak azok a képviselők, akik vagyonnyilatkozatuk kitöltésekor megfeledkeztek egyes üzleti érdekeltségeikről vagy céges tisztségükről.

A vagyonnyilatkozatok kitöltési útmutatója szerint a bevallások gazdasági érdekeltségekre vonatkozó szakaszában a következőknek kell szerepelniük: “a magyarországi vagy külföldi gazdasági társaságokban, gazdálkodó szervezetnél fennálló tisztség vagy tulajdonosi érdekeltség, mindenkor a cég székhelye szerinti társasági jogi, cégjogi szabályoknak megfelelően.” Nem elég tehát csak azokat a cégeket megnevezni, amelyekben a kitöltő tulajdonrésszel bír: az illető képviselőnek fel kell tüntetnie azt is, ha mondjuk egy vállalat felügyelőbizottsági vagy elnökségi tagja. Még az sem számít felmentésnek a jelentési kötelezettség alól, ha a bevallás kitöltőjének közvetlen bevétele nem származik az adott cégből. Mindezzel néhány képviselő talán nincs tisztában, néhányan talán csak feledékenyek; akárhogyis, amikor összevetettük azoknak a cégeknek a listáját, amelyekben a képviselőknek érdekeltségük van, és azokét, amelyeket szerepeltettek a vagyonnyilatkozataikban, nem találtunk mindent rendben.

Előre kell bocsátanunk, hogy kutatásunkat online céginformációs adatbázisok információira alapoztuk, amelyek esetlegesen eltérhetnek a hiteles cégbírósági adatoktól, valamint névazonosságokból adódó tévedések is előfordulhatnak. Mindazonáltal, hogy a fentiekből eredő hibákat kiküszöböljük, levélben fordultunk az érintett képviselőkhöz, hogy erősítsék meg vagy cáfolják információinkat. Megkereséseink többségére egyáltalán nem kaptunk választ, két esetben azonban nem csak azt tudtuk meg, hogy a szóban forgó képviselők valóban megfeledkeztek egy-egy olyan cég bevallásáról, amelyben érdekeltségük van, de leveleink hatására ki is egészítették vagyonnyilatkozataikat. A Vagyonnyilatkozatok tartalmát a "Vagyonnyilatkozatok hajnala" eseményünkön dolgoztuk fel.

A fideszes Szűcs Lajosnál az Omnium 2001 nevű, főtevékenységként szakmai középfokú oktatással foglalkozó bt.-ről érdeklődtünk, amelyet, bár 2001 óta kültagja, nem tüntetett fel vagyonnyilatkozatában. Szűcs válaszában jelezte, hogy a bt.-t, amely sem állami sem uniós forrásokra nem szerződött, felesége alapította, ő maga annak munkájában nem vesz részt, és pusztán azért szerepel a neve a cégkivonatban, mert egy bt. létrehozásához legalább két tagra van szükség. Volner Jánost a Magyar Gárda Pest Megye Kft.-vel találtuk meg, amelynek 2008 óta tagja, bevallásából azonban kimaradt. A Jobbik frakcióvezető-helyettese levelünkre küldött válaszából kiderült, úgy tudta, az alapítása óta “teljesen inaktív” kft. már felszámolásra került. Az igazság az, hogy a kft.-ellen még 2009-ben az APEH rendelt el végrehajtást, adószámát 2011 januárjában törölték, de a cég hivatalosan még létezik (erről bővebben itt vagy itt olvashatnak). Megkeresésünk után mind Szűcs Lajos, mind Volner János módosította vagyonnyilatkozatát, az országgyűlés honlapján már megtalálhatók a kiegészített bevallások.

Nem reagált viszont levelünkre Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, az FTC elnöke és az FTC Zrt. igazgatóságának tagja, bár vagyonbevallásában utóbbit elmulasztotta megemlíteni, így azt sem tudhatjuk, hogy származik-e bármilyen jövedelme ebből a tisztségből. Nem válaszolt levelünkre Varju László, a DK független parlamenti képviselője sem, aki az Europaimpex Kft.-t felejtette ki vagyonnyilatkozatából, amely “vegyes termékkörű ügynöki nagykereskedelemmel” foglalkozik, és amelynek Varju 2013 óta tagja. A képviselők azonban leggyakrabban a felügyelőbizottsági tagságaikról feledkeztek meg: a fideszes Petneházy Attila a Nyíregyházi Turisztikai Nonprofit Kft.-ben, párttársa, Dr. Pósán László pedig a Debreceni Nyári Egyetem Nonprofit Közhasznú Kft.-ben betöltött felügyelőbizottsági tagságáról nem nyilatkozott. Tiffán Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa 2014. januárja óta a Siklósi Várszínház Nonprofit Közhasznú Kft. felügyelőbizottságának tagja - bár ezt vagyonnyilatkozatában hiába is keresnék.

Reméljük, hogy a jövőben a kormány terveinek megfelelően - vagy azoktól függetlenül - valóban megvalósul egy olyan rendszer, amelyben a képviselők végre rákényszerülnek, hogy komolyan vegyék a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségüket, mert a valóságnak nem megfelelő bevallások szankciókat vonnak maguk után. Jelenleg ugyanis következmények nélkül lehet utólag javítgatni a hiányos és hibás vagyonnyilatkozatokat. Mi szankcionálni nem tudunk, de ellenőrizni igen, az eredmények pedig azt mutatják, hogy a képviselők közt vagyonnyilatkozat-írás közben olykor felüti a fejét a feledékenység.

(Az alábbi táblázatban azokat a képviselőket tüntettük fel, akik nem reagáltak megkeresésünkre, de vélhetően van olyan céges tisztségük, amit nem vallottak be)

Ez a blogposzt arról szól, hogy igenis lehet helyi önkormányzati rendelet alkotni az információszabadságot érintő kérdésekben, sőt ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy egy képviselőtestület hitet tegyen az átlátható működés mellett.

Az Atlatszo.hu, a K-Monitor Egyesület, a Political Capital és a Transparency International Magyarország által tavaly ősszel indított önkormányzati minimumprogramhoz csatlakozó képviselőjelöltek vállalták, hogy megválasztásuk esetén az adott önkormányzatban megpróbálják előmozdítani a proaktív adatközzétételt és az átláthatóságot.  Ennek első eredményeként XIV. Kerület Zugló Önkormányzatának képviselő-testülete már az alakuló ülésén elfogadott egy önkormányzati rendeletet, amely egyebek mellett:

-          előírta a polgármester, az alpolgármesterek, a helyi önkormányzati képviselők és a képviselőtestület bizottsági tagok nevének, illetményének, tiszteletdíjának és egyéb juttatásainak, továbbá vagyonnyilatkozatainak elérhetővé tételét;

-          az önkormányzat által kötött szerződések esetében teljes körű – értékhatártól független - elektronikus közzétételt irányzott elő (a személyes, illetve minősített adatok, valamint üzleti titkok megszorítóan értelmezett körének kivételével)

-          kötelezővé tette a közgyűlési előterjesztések, valamint az önkormányzat munkatervének, és az elfogadott rendeletek tárának elektronikus formában történő elérhetővé tételét

-          bevezette az átláthatósági biztos intézményét, aki a nyilvánossági követelmények ellenőrzésére hivatott, illetve azok bővítésére/szigorítására kezdeményezésekkel élhet.

Az üdvözölt rendelkezéseken persze majd még lehet finomítani, például az önkormányzat döntéshozatali ügyrendjével kapcsolatban további ex ante nyilvánossági szabályok bevezetésével, vagy az átláthatósági biztos működési garanciáinak lefektetésével, de a rendelet elfogadása mindenképp komoly lépés volt az átláthatóság iránti elkötelezettség jegyében. A rendeletet a kormányhivatal is megvizsgálta, és mint az nemrég kiderült, nem emelt ellene kifogást.

A minimumprogramhoz csatlakozott képviselők többsége viszont jobbára nem a zuglói vagy épp olyan képviselő-testület tagja, amelyben az őt indító politikai csoportosulás rendelkezik a döntéshozatalhoz szükséges többséggel, ezért várható volt, hogy az elfogadott rendelethez hasonló tervezetek benyújtásával testületi viták tüzében kovácsolódik az átláthatóság új önkormányzati szabályozási kerete. Belpolitikai viszonyokat ismerők arra számíthattak, hogy a nyilvánosság megteremtésének és a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjog helyi szintű megjelenítésének kezdeményezését szakpolitikát demagógiával helyettesítő érvekkel kezdik ki (ld. Kocsis Máté – papírgyártás), az viszont a meglepetés erejével hatott, hogy gyakran épp a helyi önkormányzatok jegyzői tartják a rendeletalkotást megengedhetetlennek, és helytelenül interpretált formális jogalkotástani szempontok miatt érdemi politikai vitára már korlátozott keretek között vagy egyáltalán sor sem kerül. Szerencsére ezzel együtt akad számos jobboldali és baloldali önkormányzat is, amely napirendre tűzte a kérdést, és valamilyen módon fellépett az önkormányzati adatok átláthatósága érdekében.

A továbbiakban a „rendeletet e témában nem lehet alkotni” típusú érvek cáfolatát kívánjuk elvégezni, hátha ezzel helyi szinten is feléled a jogalkotási kedv. Előzetesen azonban megjegyeznénk, hogy univerzális rendelettervezet nem létezik (noha ajánlottunk egy mintát), ezért az egyes helyi önkormányzatok sajátosságainak (vagyis az önkormányzati honlapokon elérhető tartalmak, illetve az ezek közzétételére vonatkozó jelenleg is  fennálló kötelezettségek) leltározását előterjesztés előtt ajánlatos a képviselőknek elvégezni, és a rendeletek (preambulum)szövegét ennek megfelelően kialakítani. Ez természetesen az alábbi “megengedhetőségi érvek” használatát azonban nem befolyásolja.  

„Az önkormányzat nem alkothat rendeletet, mert a szóban forgó tárgykört már más, magasabb szintű jogszabály szabályozza”

A szóban forgó tárgykör a közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatok közzététele és megismerése, és az érv azt feltételezi, hogy ha magasabb szintű jogszabály e tárgykört érinti, nem marad helyi önkormányzati mozgástér a szabályozásra.

Az Alaptörvény azt szögezi le, hogy az önkormányzati rendelet nem lehet egyéb jogszabállyal (törvény, rendelet) ellentétes. A 32. cikk (2) bekezdése értelmében az önkormányzat "törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve (=és/vagy) törvényben kapott felhatalmazás alapján" alkothat rendeletet. Tehát kifejezetten delegált rendeletalkotási jogosítványok nélkül is lehetséges a helyi közügyek rendeleti szabályozása, ha az nem ellentétes más jogszabállyal. Az a tény, hogy egy másik jogszabály (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, a továbbiakban: Infoszab tv) is rendelkezik hasonló életviszonyok szabályozásáról, még nem jelenti azt, hogy az általa nem szabályozott kérdéseket egy önkormányzati rendelet a jogforrási hierarchia alacsonyabb fokán nem vonhatja részlet- illetve komplementer szabályok megalkotását célozva – a hatókörébe, ahogy azt a közzéteendő adatok körének konkretizálásakor a rendelet is teszi.

A Kúria egyébként a Köf.5.024/2014/11. számú határozatában erősítette meg a 17/1998. (V. 13.) AB határozat azon tételét, miszerint a képviselő-testület törvényben szabályozott tárgykörben kiegészítő szabályokat eredeti jogalkotói hatáskörében is alkothat, amíg azok magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétesek. Helyi közügy esetén ugyanis lehetséges - külön törvényi felhatalmazás híján is – kiegészítő jellegű helyi jogalkotás.

„Nem alkotható rendelet, mert már ott a közzétételi szabályzat és a szabályozás nem lehet indokolatlanul többszintű”

Az Infoszab tv 30. § (6) bekezdése értelmében "a közfeladatot ellátó szervnek a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzatot kell készítenie". Ha eltekintünk attól, hogy a szabályzat tartalmi kérdéseit - interpretációtól függően - rendelet vagy de facto szabályzat keretében is rendezheti az önkormányzat (vagyis a rendeleti út továbbra sem kizárt egyéb módszer nevesítése mellett), akkor is le kell szögezni, hogy a szabályzat csak végrehajtási kérdésekben igazít el, és valójában csak egy közjogi szervezetszabályozó eszköz (vagyis nem jogszabály). A normatív határozatként vagy normatív utasításként kiadható szabályzat ún. intern aktus, amely csak magára az érintett szervre, illetve a közigazgatási jogi szempontból irányítása alá tartozó szervekre nézve határozhat meg magatartási szabályokat.

Az Infoszab tv 37. § (3) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy "jogszabály a közfeladatot ellátó szervre, azok irányítása, felügyelete alá tartozó szervekre vagy azok egy részére kiterjedő hatállyal további kötelezően közzéteendő adatkört határozhat meg" (tehát csak rendelet, nem pedig egyéb közjogi szervezetszabályozó eszköz vethető be önkormányzati szinten a további közzéteendő adatok érdekében).

További pikantériát kölcsönöz a dolognak, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv (a továbbiakban JAT) vonatkozó szabályai értelmében ["24. § (1) A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg."] egyébként épp a normatív utasítás/határozat - vagyis közjogi szervezetszabályozó eszköz – formájában elfogadott szabályzat jogszabálysértő, amennyiben az Infoszab tv rendelkezéseit megismétli.

„Nem kell rendelet, mert már úgyis kint vannak az adatok és a vagyonnyilatkozatok”

A rendeletalkotás egyik érdemi pontja, hogy a proaktív közzététel kötelezettségét terjeszti ki a címzettek általános körére. A jogi aktusok kötőereje nagyobb, a címzettek köre szélesebb (tehát például az önkormányzati vállalatok, illetve azok vezetői is leginkább ezen az úton kötelezhetőek), és helyi közügyek rendezését, valamint a jogállamiság - talán nem mindenki számára avitt - követelményének megfelelést szolgálják azáltal, hogy nem csak informális eszközökkel és a gyakorlatban jogszabályokként viselkedő, ám valójában a jogszabályok érvényesülését redukáló iránymutatásokkal (közjogi szervezetszabályozó eszközök) szabályoznak életviszonyokat. Nem nehéz azt sem belátni, hogy egy jelenleg létező – akár dicséretes - gyakorlat jogszabályi keretek nélkül könnyebben megváltoztatható, vagy bármikor eltörölhető különösebb következmények nélkül.

Reményeink szerint a fenti érvek segítséget jelentenek a jegyzői csúsztatások aggodalmak eloszlatásához, és így jogi szempontból elhárulhat minden akadály az előremutató átláthatósági szabályozás elől. Vagy legalábbis nem lehet többé azok mögé bújni.

A különböző médiumok tulajdonosi viszonyainak átláthatóbbá tételéért indított kampányt az Access Info Europe. Az információhoz való szabad hozzáférésért küzdő szervezet kezdeményezését civilek, közintézmények és a média képviselői is támogathatják aláírásukkal.

Az Access Info több ország bevonásával felmérést készített arról, mennyire átláthatók a tulajdonviszonyok a médiában. Az eredmények elég lehangoló képet festenek: a nyomtatott sajtó esetében a vizsgált húsz országból (19 európai állam és Marokkó) tízben még maguk a médiaszabályozó hatóságok sem tudják, kik a médiumok valódi tulajdonosai, de az online sajtótermékek tekintetében még nagyobb a homály: a húszból mindössze hat országban tudható, kik állnak valójában a médiumok mögött.

A szervezet kutatása szerint a legtöbb országban a jogi szabályozás nem biztosítja a kellő átláthatóságot a médiatulajdonlásban. A rádiós és televíziós műsorszolgáltatók tulajdonosainak személye a húszból csak kilenc országban ismerhető meg a szabályozó szervek illetve a cégtárak adatbázisaiból. A legtöbb vizsgált országban jelenleg nincs szabályozás, ami előírná az egyes médiumok tényleges tulajdonosai, haszonélvezői nyilvántartását, továbbá a médiatulajdonosok (különös tekintettel a nyomtatott és az online sajtóra) adatainak megismerésére, nyilvánossá tételére sincs egységes módszer.

kép forrása: European Federation of Journalists

Kutatásuk eredményein felbuzdulva az Access Info munkatársai összeállítottak egy tízpontos javaslatcsomagot a médiában uralkodó tulajdonviszonyok átláthatóbbá tételére. A szervezet szerint szükség van arra, hogy a tulajdonosok adatai a médiahatóságok és a nyilvánosság számára is elérhetők legyenek, méghozzá könnyen, érthető formában, és nem utolsó sorban, ingyenesen. Az adatokat rendszeresen kellene frissíteni, és nyílt, újrafelhasználható formában kellene elérhetővé tenni őket. Az alapvető információkon (név, cím, stb.) kívül fontos, hogy az esetleges összeférhetetlenség is szűrhető legyen azáltal, hogy az egyes médiatulajdonosok egyéb cégekben vagy politikai szervezetekben betöltött szerepe is nyilvánosságra kerüljön.

Az Access Info a tulajdonosokra vonatkozó információk teljes nyilvánosságán túl kezdeményezi, hogy az is megismerhető legyen, kik lehetnek hatással az egyes médiumok működésére (igazgatók, igazgatósági tagok, stb.), illetve hogy ezek a szereplők milyen mértékben vesznek részt a döntéshozatalban. A javaslatok között szerepel, hogy minden állam gondoskodjon tiszta és átlátható jogi keretrendszerről, és állítson fel erős, szankcionálási jogkörrel felruházott médiahatóságot, amely független felügyelő szervként ellenőrizheti a médiumok működését. E céljának megfelelően az Access Info szorgalmazza, hogy európai együttműködés keretében kerüljenek kidolgozásra az adatgyűjtési és kezelési mechanizmusok.

A médiarendszer átláthatatlansága Magyarországon is probléma. Számos médiumról nem tudni, csak jó eséllyel sejteni, hogy kik a valódi tulajdonosok, vagy kiknek a pénzéből működnek, jöttek létre. Persze a tulajdonosi viszonyokon túl még sorolhatnánk a médiával kapcsolatos problémákat (pl. kiszámíthatatlan szabályozási környezet, szimpla korrupció, hirdetői, állami nyomásgyakorlás, sok esetben a szerkesztőségi autonómia hiánya, vagy a szabályozó hatóság működése), de a tulajdonosok transzparenssé tétele talán a legkönnyebben kikényszeríthető lépés ezen a területen.

Az Access Info jelenlegi kampányának célja a csatlakozó médiumok és civil szervezetek támogatásával az, hogy elérjék, hogy a kormányok jól működő törvényi szabályozást hozzanak létre a média tulajdonosi viszonyainak átláthatóbbá tételére. A kezdeményezést a K-Monitor is támogatja.

A korábbiaknál lényegesen ambiciózusabb korrupcióellenes programtervet készített a Belügyminisztérium alatt működő Nemzeti Védelmi Szolgálat a következő négy évre. A leginkább nagyvonalakban felvázolt tervek számos esetben megegyeznek a civil szervezetek szakmai javaslataival, ugyanakkor kérdéses, hogy rendeletek és törvények formájában hogyan fognak majd kinézni. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy van-e valódi politikai szándék egy ilyen program végrehajtása mögött. Az elmúlt évek korrupciós botrányai, számos jogalkotási intézkedés (pl. fékek és ellensúlyok rendszerének megbontása, információszabadság gyengítése), illetve az ezt megelőző korrupcióellenes program sikertelensége miatt ebben joggal kételkedhetünk. Magas szintű politikai elkötelezettség hiányában azonban a legambiciózusabb antikorrupciós intézkedéscsomag sem képes elérni a célját.

Az ígéretes programpontok okozta bizakodásunkat az is hamar visszavetette, hogy csupán néhány nappal a programtervezet megküldését követően, az NVSZ elég egyoldalú konzultációt tartott az anyagról. Mivel a program számos ponton nem fogalmaz egyértelműen, a K-Monitor és a TASZ munkatársai kérdésekkel készültek. Ezekre azonban nem igazán kaptunk választ. Amikor például arról érdeklődtünk, hogy a program vagyonnyilatkozatokkal összefüggő része az országgyűlési képviselőkre is kiterjed-e, azt mondták, „ne váltsuk aprópénzre” a Programot, ami egy komplex stratégia és ne részletkérdésekre koncentráljunk.

Az NVSZ SWOT analízise a programhoz

Az NVSZ anyagának két legfontosabb eleme az ötvenöt oldalas programtervezet és az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv. A programtervezet fele helyzetértékelésből, fogalmak, elvek tisztázásából áll. Az érdemi rész, az általános célok című fejezetben található. A K-Monitor és a TASZ közös értékelése szerint a legfontosabb témák a következők:

Integritás: Az ezt megelőző antikorrupciós program legfontosabb hívószava továbbra is meghatározó eleme a kormány korrupcióellenes törekvéseinek. Lényege, hogy jól működő szervezeteket kell teremteni, világos eljárásrenddel, képzett szakemberekkel, hiszen a jól működő intézmények önmagukban is képesek visszaszorítani a korrupciós nyomást. Sok értékes javaslat és támogatandó cél (összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, képzés erősítése, rendszer kiterjesztése pl. önkormányzatokra, kockázatfelmérések készítése) mellett a K-Monitor és a TASZ több fontos problémára hívja fel a figyelmet: Az ambíciók ellenére a közigazgatás jelentős részében még mindig nem sikerült elterjeszteni az integritás irányítási rendszert. Nem biztosított továbbra sem az integritás tanácsadók (a rendszer működtetői az egyes intézményeken belül) függetlensége az intézményi vezetéstől; Az érdekérvényesítők / lobbistákkal való találkozások rendszere nem működik.

Közbeszerzés: Az elmúlt 25 év egyik korrupciós slágertémája. A programtervezetben megfogalmazott célok többnyire elnagyoltak és jó néhány problémára nem adnak választ. Ilyen például a 3 meghívásos eljárások ügye, a hatóság függetlensége, a jogszabályoknak való megfelelés kikényszerítése, vagy az rendkívül gyenge hatósági kontroll. A program ugyanakkor kezdeményezi az elektronikus közbeszerzések elterjesztését, a közbeszerzésekben résztvevők képzését, és az „open contracting” elveinek bevezetését.

Átláthatóság: A paksi dokumentumok 30 évre történő titkosítása után néhány nappal nehéz komolyan venni, hogy itt érdemi lépésekre készül a kormány. Különösen, ha visszaemlékezünk a decemberben elfogadott két átláthatóság-ellenes törvényre és az információszabadság törvény tavalyelőtti módosítására. A program fontos célként említi a költségvetési szerveknél és állami vállalatoknál a közzététel kikényszerítését, a közlendő adatok körének korszerűsítését, és megfelelési szabályok bevezetését. A javaslatok közül nehezen értelmezhető, hogy mit is jelent, hogy „a közérdekű adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó bírósági gyakorlat alapján megfogalmazható cél olyan jogszabályi környezet kialakítása, amely garantálja a jogalkalmazás egységét”. Szeretnénk azt hinni, hogy itt a bíróságok többnyire progresszív nyilvánosság-felfogásából merítve az információszabadság rendelkezések kiterjesztésére gondolnak a program megalkotói, ugyanakkor könnyű ezzel ellentétes törekvéseket is belelátni az idézett mondatba.

Pártfinanszírozás: A programtervezet az ÁSZ-ellenőrzések megerősítését, szigorúbb szankciók bevezetését és a pártokat támogató civilek szabályozását javasolja. Ezekkel mi is egyetértünk, de hiányoljuk számos egyéb lépés megfogalmazását a párt- és a kampányfinanszírozás rendbetétele érdekében: pl. megfelelő finanszírozási és támogatási konstrukciók bevezetését, a kampányszámlát, vagy annak kimondását, hogy pártpénzek közérdekből nyilvános adatok. Úgy tűnik azonban, hogy továbbra sem kell attól félnünk, hogy ezekről tisztességes szabályokat hoznak. A programtervezet ugyanis kimondja: „Mivel a pártok finanszírozásának és pénzügyi ellenőrzésének újraszabályozása összetett szakmai kérdés, ezért a szabályok felülvizsgálata az érintett államigazgatási szervek mellett a politikai szereplők bevonását is szükségessé teszi.”

Vagyonnyilatkozat: Az elmúlt évek botrányai után megjósolható volt, hogy napirendre kerül végre a téma. A program legelőremutatóbb javaslatai is ezzel kapcsolatosak: elektronikus vagyonnyilatkozatok, egységes adatbázis, rendszeres ellenőrzések és érdemi szankciók várhatóak a tervek alapján. Nincs szó azonban a hozzátartozók nyilatkozatairól, vagy a vagyontárgyakhoz kapcsolódó azonosító adatok megköveteléséről, továbbra a társadalmi szervezetekben viselt tisztségek kötelező bejelentéséről sem. A program számos ponton választott tisztségviselőket emleget, kérdés, hogy ez a parlamenti képviselőket jelenti-e, vagy beleérhetjük akár egy cég vagy civil szervezet vezetőjét is. A civil szervezetek vonatkozó javaslatai itt olvashatóak

Közérdekű bejelentők: Tiszteletre méltó, hogy a tavaly hatályba lépett, ám sok sebből vérző törvénnyel nem akarják kipipálni a közérdekű bejelentők védelmét a tervezet megalkotói. Veszélyeztetett bejelentőknek jogérvényesítési költségtérítést javasol a program, illetve belső bejelentővédelmi rendszerek bevezetését, továbbá informatikai és személyi kapacitásnövelést az Ombudsmannál. Álláspontunk szerint ez rendben is van, de a jogérvényesítési támogatás bevezetésén túl a jogtalanul elbocsátott bejelentő bérét is pótolni kéne, továbbá a hozzátartozókra is ki kellene terjeszteni a védelmet. A jelenlegi szabály kimondja: „Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.” Ez sajnos a gyakorlatban nem érvényesül, ezért itt elengedhetetlennek tartjuk a törvény pontosítását, továbbá annak garantálását, hogy az Ombudsman azt is ellenőrizhesse, hogy érdemben kivizsgálta az erre kijelölt szerv az adott bejelentést. A vizsgálatot lefolytatók függetlenségének problémájáról pedig már beszéltünk.

A korrupcióellenes program a felsoroltakon kívül foglalkozik a hatósági eljárások fejlesztésével (pl. hivatali ügyintézés, engedélyekkel kapcsolatos korrupció), az üzleti élet tisztaságával, oktatással és szemléletformálással is.

A tervek szerint az első lépésekre már idén tavasszal sor kerül, de a legtöbb intézkedés határideje az év végén lesz csak. Ezek gyakran egyes jogszabályok áttekintését, ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazását jelentik. Ahogy írtuk, erős kétségeink vannak, hogy képes lehet-e elérni célját a program, a tervezet őszinte véleményezésével is szerettük volna jelezni: nem rajtunk fog múlni.

Az Országgyűlés 2015. elfogadta a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az elfogadott törvény súlyosan korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét, mivel 30 évre megismerhetetlenné teszi a beruházás adatait. Az alkotmányellenes jogszabály miatt az atlatszo.hu, az Energiaklub, a K-Monitor, a TASZ és a TI Magyarország a köztársasági elnökhöz fordult.

Az elfogadott törvény 5. §-a nemzetbiztonsági érdekből, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel, harminc éven át hozzáférhetetlenné tesz minden, a Paksi Atomerőműt érintő beruházással összefüggő üzleti és műszaki adatot, valamint az ilyen adatokkal összefüggő döntések megalapozását szolgáló minden adatot. Az elfogadott törvény 5. §-a azonban elmulasztja meghatározni azokat a konkrét nemzetbiztonsági, illetve a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdekeket, amelyekre hivatkozással általános jelleggel és differenciálatlanul kizárja a jelzett közérdekű adatok megismerhetőségét. A törvény annak kifejtésével adós marad, hogy a közérdekű adatok ilyen széles körének a megismerhetőségét harminc éven át kizáró rendelkezés pontosan milyen módon szolgálja Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, illetve a szellemi tulajdon védelmét.

fotó: atomeromu.hu

Ezáltal az elfogadott törvény 5. §-a a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot az előbb megnevezett értékek védelméhez feltétlenül szükséges mértéknél jobban korlátozza, mivel az üzleti, a műszaki és a döntés előkészítő adatokat teljes egészében megismerhetetlenné teszi, függetlenül attól, hogy azok egyébként bármilyen formában érintenek-e egyáltalán nemzetbiztonsági, illetve a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdeket. Az adott cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértéknél nagyobb alapjog-korlátozás pedig az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére tekintettel sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.

Ezért azzal a kéréssel fordulunk Áder Jánoshoz, hogy az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdés alapján, figyelemmel a 9. Cikk (1) bekezdéséből fakadó feladatára, kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az elfogadott törvény 5. §-a Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatát.

Lázár János innovatív. Lázár János bátor. Legutóbb épp egy jobbikos interpellációra adott válaszában tett tanúbizonyságot arról, hogy az elszámoltatási és átláthatósági láz nem enyhül kétharmadon innen és túl sem. Leszögezte, hogy a civil szervezetek vezetői esetében fontos, hogy akár a személyes vagyonukkal is elszámoltathatóak legyenek. Nos, Lázár János innovatív gondolatait tovább acélozandó (és véletlenül sem feltételezve, hogy ez az intézkedés-tervezet kizárólag a norvég feketelistás civilekkel szembeni, lassan testüreg motozás szintjére emelt vizsgálódási kedv újabb fejezetének nyitánya), kijelenthetjük, hogy az elképzelés igencsak helyes és támogatásra méltó.

Ahogy a miniszterelnök is megfogalmazta egy februári interjúban, minden állampolgárnak joga van tudni, hogy egy adott - szakpolitikák kialakítását formálni kívánó - szervezetet vagy pártot ki finanszíroz, amivel mélységesen egyetértünk. Arról viszont sokat sejtetően hallgatnak, hogy az elszámoltatásnak általánosnak és teljes körűnek kell lennie, vagyis a testreszabott jogalkotási és közbeszerzési gyakorlattal ellentétben, egy elszámoltatásra vonatkozó jogszabály címzettjeinek köre univerzális, így például a „legcivilebb civil” CÖF-szerű képződmények és a politikusok sem kerülhetnek ki a hatálya alól. A valódi átláthatóság megteremtése azonban ennél is többet feltételez, mégpedig azt, hogy hiteles információk állnak rendelkezésre a politikai döntéshozatal befolyásolási mechanizmusairól, legyen szó civilek által előterjesztett jogszabály-módosításról, dohánycégek által javasolt jogalkotási aktusokról, vagy választási kapmányok finanszírozási kérdéseiről. Ehhez meg kell teremteni a közpénzek elköltésének transzparens és nyomon követhető útját, valódi lobbiszabályozás bevezetését, a képmutató pártfinanszírozási szabályok átalakítását, vagy épp a parlamenti képviselők vagyonosodásának ellenőrizhetőségét.

Lázár ajándékba kapott, de vagyonnyilatkozatban nem szerepeltetett félmilliós drMáriás-festménye [forrás]

Ez utóbbi például lehetne egy, a vagyonnyilatkozat-tételi rendszer tényleges reformját célzó intézkedéscsomag (erre vonatkozó javaslatunkat lásd itt) eredménye, amely tartalmazná a hozzátartozók (igen, a sokmilliós ingatlanokat tulajdonló kisgyermekek, házastársak) vagyonnyilatkozatainak nyilvánosságra hozatali kötelezettségét, a nem időben vagy hiányos (horribile dictu szándékoltan félrevezető vagy „magánkölcsönből szereztem” mantrával takart jövedelem-eltitkoló) vagyonnyilatkozatok-tételének pönalizálását, valamint az ellenőrzési jogkörök áttelepítését a kétséges legitimációval rendelkező parlamenti bizottságtól egy, legalább a nyilvánosság kényszerítő ereje által hadra fogható ellenőrző szervhez. 

Ez lenne valóban innovatív és bátor tett, amelyhez a külföldi ügynökként stigmatizált szervezetek is boldogan csatlakoznak, és hozzájárulnak, hogy az őket érintő hosszas vizsgálódások végül feltárják azokat a tényeket, amelyek már most is elérhetőek a közhasznúsági beszámolókban. Szóval kezdhetjük? 

Az adatvizualizációról és az adatokkal való kommunikációról szóló „Visualising Information for Advocacy” című könyv egy kicsit túlmagyarázza azt az egyszerű üzenetet, hogy: az infografika nem minden.

A Tactical Technology Collective nevű berlini civil szervezet könyve nagyon gyakorlatias, a sok kézzelfogható példa onnan származik, hogy a szervezet ötven workshopot tartott aktivistáknak és újságíróknak ebben a témában, és a foglalkozások során felgyűlt tudást gyűjtötték össze ebbe kiadványba. Sorra veszi a legfontosabb lépéseket, amelyeken végig kell mennünk ahhoz, hogy egy civil szervezet munkatársaként hogyan kommunikáljunk a saját munkánkról, vagy ahhoz, hogy újságíróként hogyan illusztráljuk a legjobban a sztorinkat.

A könyv fejezetei és példái mind az adatos történetmondás legjobb fogásaira próbálják rávezetni az olvasót. Néha egyenesen kimondva, néha sejtetve próbálják megértetni velünk, hogy az adatvizualizáció akkor alkalmas arra, hogy közvetítse az üzenetünket, ha úgy összegzi és értelmezi az információt a néző számára, hogy közben eltávolodik a témától, és valamilyen figyelemfelkeltő vagy sokkoló fordulatot használ. A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

Minden témakört példákkal illusztrál a könyv, korábbi adatvizualizációs kampányok, képregények, infografikák jelennek meg, amelyek segítenek megérteni, hogy mit akar mondani a szöveg elméleti része. A példákat a világ minden tájáról gyűjtötték össze, ezért mindegyikhez van magyarázat, hogy az országot kevésbé ismerő olvasó is megértse, a bemutatott esetben „mi a poén”. A nemzetközi népszerűséget elért kommunikációs kampányoknál azért látszik, hogy a reklámos vagy egyéb kreatív szakmai háttér milyen fontos az egyszerű, átütő üzenetek létrehozásához. Alábbi például az Internetes Társaság az Emberi Jogokért (ISHR) „Ijedős diktátorok" című díjnyertes kampánya, amelyet az Ogilvy reklámügynökség frankfurti irodája készített. 

272 darab szeméttörmeléket találtak ennek az albatroszbébinek a gyomrában. A Greenpeace az óceánok szennyezettségére hívta fel a figyelmet a kampánnyal, amelyet szintén egy kreatív ügynökség, a Publicis Mojo készített. A könyv idézi az egyik fotóst, aki részt vett a projektben, Susan Middleton szerint a képek végre megmutatták, mit jelent az, hogy szennyezettek az óceánok, így mélyebb benyomást is tettek az emberekre. A kép fősora ennyi volt: „Hogyan lehet teli hassal éhen halni?".

Sokszor felmerül a kérdés, hogy egy nagy adag információnak hogyan tudjuk a legjobban elmondani a történetét. A WikiLeaks publikálta, hogy 2004 és 2009 között hány katona és hány civil esett áldozatul az amerikaiak iraki katonai beavatkozásai során. Az adathalmazt Kamel Makhloufi grafikus tervező rendezte értelmezhető formába 2010-ben. A jobb oldali négyszögben időrendben, a bal oldaliban csoport szerint vannak rendezve a támadások áldozatai. Mondanunk sem kell, hogy a narancssárga szín jelöli a civileket.

Hasznos, hogy a könyvben a fejezetek végén található összefoglalók ellenőrző kérdéseket is feltesznek annak, aki figyelemfelkeltő kampány indításán gondolkodik. Talán az egyik legfontosabb kérdés, amelyet sokszor elfelejtünk átgondolni, hogy biztosan minden adatot meg kell-e jeleníteni, ami a rendelkezésünkre áll, és biztosan az infografika lesz-e a legjobb közvetítő eszköze a mondanivalónak.

A Dolgok Története (Story of Stuff) projekt például egy animációs filmben magyarázza el, mekkora üzlet a palackozott víz és ez hogyan illeszkedik a tömegfogyasztás és az azzal járó környezetkárosítás társadalmi, gazdasági és politikai aspektusaiba. A Visualising Advocacy elmagyarázza, hogy a videó erőssége abban rejlik, hogy olyanokat szólít meg, akiknek még nincsen határozott álláspontja a palackozott víz fogyasztásával kapcsolatban, őket dönti a probléma megoldása, a megoldási lehetőségek támogatása irányába. A videó üzenetét erősíti, hogy a narrátor egy környezetvédelmi aktivista, az ő személyisége és előadói stílusa nagyban meghatározza a videó stílusát is. 

A könyv két részből áll: az utolsó kivételével mindegyik fejezet az adatos történetmesélés megközelítéseit mutatja be. A második rész, a „Putting it into Practice” viszont egy kézikönyv, amely alapján akár le is vezényelhetünk egy kommunikációs kampányt. Közel sem mondható részletesnek, ugyanakkor jól összegzi, milyen lépéseket muszáj megtennünk. Elvezeti az olvasót a célközönség megtalálásától, az ötletelésen, a jó grafikus megtalálásán és leszerződtetésén keresztül a megvalósításig. A megvalósításhoz pedig még eszközöket is ajánl. Bár eszközökből nincsen sok, és egy nyomtatott könyv esetében, sőt, az internetes szolgáltatások esetében is nehéz arra alapozni, hogy az ajánlott eszköz pár év múlva is elérhető lesz. Egy folyamatosan változó lista viszont, amely az adatvizualizáció kivitelezése alapján csoportosítja az eszközöket, elérhető a könyv honlapján.

A könyv digitális pdf-ben ingyen letölthető a Visualising Information for Advocacy oldaláról, legújabb, nyomtatott kiadása pedig ugyanott megrendelhető.

Korrupciós és közpénzfigyelő cikkadatbázisunk fejlesztéséhez önkéntes csoportot hozunk létre. Ha naponta olvasod a híreket, ha követed, hogy mire költi az állam a közpénzeket, ha felháborít a korrupció és szívesen vennél részt rendszeres, odafigyelést és tájékozottságot igényélő munkában, akkor írj az info@k-monitor.hu-ra!

A K-Monitor Iroda a közpénzek átlátható felhasználásáért küzdő civil szervezet. Fontos célunk a korrupciót övező társadalmi közöny legyőzése, a témával kapcsolatos szemléletformálás és ismeretterjesztés, ehhez kutatásainkkal, elemzéseinkkel és ajánlásainkkal is hozzájárulunk. Hiszünk abban, hogy az információs technológia fejlődése hozzájárulhat egy nyíltabb, átláthatóbb és demokratikusabb kormányzás létrejöttéhez, ezért olyan adatbázisokat és online eszközöket fejlesztünk, amelyek segítségével nyomon követhetőek a közpénzköltések és számon kérhetőek a politikai és gazdasági döntések. Szervezetünk működési alapelvei a nyitottság, függetlenség és a kritikai szemléletmód.

Tudsz olyat, aki szívesen részt venne a munkánkban? Oszd meg ezt a felhívást!

Részletes információk a szervezetről:

www.k-monitor.hu
www.facebook.com/Kmonitor
k.blog.hu

Munkavégzés helye: Budapest
Jelentkezés módja: Önéletrajzzal az info@k-monitor.hu címre
Jelentkezés: Február 22-ig.

Miután tegnap éjjel az Országgyűlés Hivatala nyilvánosságra hozta honlapján az országgyűlési képviselők 2014-es évre vonatkozó vagyonnyilatkozatait, hajnalban a K-Monitor csapata több mint harminc segítő részvételével feldolgozta az egységes szempontokat nélkülöző, szkennelt formában közzétett, így nem kereshető dokumentumokat. A közösségi összefogás fontos célja volt az is, hogy felhívjuk a figyelmet, egy demokratikus társadalomban a népképviseleti szervek tagjainak jövedelmi, vagyoni, gazdasági helyzetének megismerhetősége az átláthatóság és a számonkérhetőség legalapvetőbb feltétele. Annak biztosítása pedig, hogy ezek a dokumentumok ténylegesen hozzáférhetőek és megismerhetőek legyenek, elsősorban egyébként az állam feladata.

Az Vagyonyilatkozatok Hajnalát este 10 órakor bemelegítésképpen a 2014-es vagyonnyilatkozatok feldolgozásával kezdtük meg, majd a friss dokumentumok elérhetővé válása után az országgyűlési képviselők által december 31-ig megtett nyilatkozatokkal folytattuk. A K-Monitor irodájában körülbelül harminc, online pedig nyolc lelkes segítő dolgozott együtt a többségében kézzel írt nyilatkozatok digitalizálásban. Az adatok bevitelével a legkitartóbbak reggel fél hat körül végeztek. Jelenleg még hátra van az elkészített adatsorok ellenőrzése, és strukturálása, sok képviselő ugyanis nem csak csúnyán, de össze-vissza töltötte ki a formanyomtatványt: eltévesztettek sorokat, nem használtak mértékegységeket, vagy megfelelő pénznemeket. Most megosztjuk veletek a nyers, ellenőrizetlen táblát, majd miután végeztünk az adattisztítással, hozzáférhetővé tesszük a 197 országgyűlési képviselő vagyonnyilatkozatának ellenőrzött és szerkesztett tartalmát is.

A K-Monitor Közhasznú Egyesület régóta küzd azért, hogy a közhatalmat gyakorlók, különösképpen a képviseleti intézmények tagjainak vagyoni helyzete átlátható legyen. Küldtünk már levelet az országgyűlési képviselőknek és számtalanszor írtunk blogunkon, hogy felhívjuk a figyelmet, a jelenlegi vagyonnyilatkozat-tételi rendszer ténylegesen nem alkalmas a képviselők vagyonosodásának megismerésére. A közelmúlt botrányai pedig sajnos már sokadszorra mutattak rá a probléma megoldatlanságára.

Örömünkre szolgál ugyanakkor, hogy az elmúlt hetekben több parlamenti párt képviselői kifejezték szándékukat, hogy törvényjavaslatok benyújtásával, illetve belső szervezeti szabályaik módosításával hozzájáruljanak a vagyonnyilatkozatok átláthatóbb módon történő nyilvánosságra hozatalához.

A következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy sor kerüljön megfelelő jogszabálymódosításra is. Ezért is készítettük el az atlatszo.hu-val és a TI Magyarországgal a vagyonnyilakozati 12 pontunkat, amelynek célja a valódi nyilvánosság, a valódi tartalom, a valódi ellenőrzés és a valódi bűntetés kieszközölése.

Hosszú ideje szeretnénk elérni, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatai ne csupán kézzel kitöltött, szkennelt formátumban, hanem a tényleges átláthatóság feltételeinek megfelelően kerüljenek fel a parlament honlapjára. Az ehhez szükséges politikai akarat, jogszabály és informatikai infrastruktúra híján, most magunk látunk neki a feladatnak.

Jelentkezz!

Január 31. éjszakáján partnereink, támogatóink és barátaink munkájára is számítunk annak érdekében, hogy hajnalra a parlament honlapjára éjfél után felkerülő (és persze a korábbi) képviselői vagyonnyilatkozatokat átfésüljük és könnyen kezelhető, kereshető és böngészhető adatbázissá gyúrjuk. A résztvevőktől legalább 2-3 óra munkát kérünk, aminek keretében a szkennelt dokumentumokból egy űrlapra vezetik fel a benne szereplő vagyonadatokat. Cserébe megmutatjuk a K-Monitor iroda titkos zugait, házibuli jellegű ellátmányt és lendületes hangulatot kínálunk. Az alkalomra még póló is készül.

A vagyonnyilatkozati rendszer problémáiról legutóbb tavaly decemberben írtunk levelet a képviselőknek a TI Magyarországgal és az atlatszo.hu-val közösen, ebben ismételten átfogó reformot sürgettünk. A K-Blogon pedig már számos alkalommal szóltunk róla, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer Magyarországon nem képes betölteni a feladatát. Ezt jól mutatják a közelmúlt sorozatos botrányai, sőt, az EU antikorrupciós jelentése is felhívta a figyelmet a problémára. Múlt év tavaszán arról is értekeztünk, hogy milyen elemeket kellene tartalmaznia egy jó vagyonnyilatkozati rendszernek, továbbá fontos része volt a korrupcióellenes és az önkormányzati átláthatóságot szorgalmazó minimumprogramunknak is a vagyonnyilatkozatok rendbetétele.

róluk van szó

Az elmúlt egy évben egyébként több kormánypárti politikus is jelezte, valóban szükség van szigorúbb és átláthatóbb szabályozásra, az LMP még saját törvényjavaslatot is készített. Jogszabály módosításra azonban továbbra sem került sor, sőt a kormányzati agytröszt már előre megmagyarázza, hogy miért nincs szükség változásra. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és megtesszük mi az első lépéseket.

Gyere és vegyél részt Te is, hogy megmutathassuk, csupán akarat kérdése, és akár egy csapat lelkes hajnali bagoly is látványosan javíthat a politikusi vagyonok átláthatóságán.

Amennyiben nem tudsz eljönni, de szívesen segítenél, lehetőség van arra is, hogy otthonról fuss át egy-két vagyonnyilatkozatot.

Jelentkezni ezen a linken tudsz. Ne felejtsd el visszajelölni és megosztani a Facebook eseményt.

Ha szombat este mégis inkább bulizni mész, munkánkat támogathatod adód 1%-ával, vagy egy tetszőleges összegű adománnyal is.