A korábbiaknál lényegesen ambiciózusabb korrupcióellenes programtervet készített a Belügyminisztérium alatt működő Nemzeti Védelmi Szolgálat a következő négy évre. A leginkább nagyvonalakban felvázolt tervek számos esetben megegyeznek a civil szervezetek szakmai javaslataival, ugyanakkor kérdéses, hogy rendeletek és törvények formájában hogyan fognak majd kinézni. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy van-e valódi politikai szándék egy ilyen program végrehajtása mögött. Az elmúlt évek korrupciós botrányai, számos jogalkotási intézkedés (pl. fékek és ellensúlyok rendszerének megbontása, információszabadság gyengítése), illetve az ezt megelőző korrupcióellenes program sikertelensége miatt ebben joggal kételkedhetünk. Magas szintű politikai elkötelezettség hiányában azonban a legambiciózusabb antikorrupciós intézkedéscsomag sem képes elérni a célját.

Az ígéretes programpontok okozta bizakodásunkat az is hamar visszavetette, hogy csupán néhány nappal a programtervezet megküldését követően, az NVSZ elég egyoldalú konzultációt tartott az anyagról. Mivel a program számos ponton nem fogalmaz egyértelműen, a K-Monitor és a TASZ munkatársai kérdésekkel készültek. Ezekre azonban nem igazán kaptunk választ. Amikor például arról érdeklődtünk, hogy a program vagyonnyilatkozatokkal összefüggő része az országgyűlési képviselőkre is kiterjed-e, azt mondták, „ne váltsuk aprópénzre” a Programot, ami egy komplex stratégia és ne részletkérdésekre koncentráljunk.

Az NVSZ SWOT analízise a programhoz

Az NVSZ anyagának két legfontosabb eleme az ötvenöt oldalas programtervezet és az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv. A programtervezet fele helyzetértékelésből, fogalmak, elvek tisztázásából áll. Az érdemi rész, az általános célok című fejezetben található. A K-Monitor és a TASZ közös értékelése szerint a legfontosabb témák a következők:

Integritás: Az ezt megelőző antikorrupciós program legfontosabb hívószava továbbra is meghatározó eleme a kormány korrupcióellenes törekvéseinek. Lényege, hogy jól működő szervezeteket kell teremteni, világos eljárásrenddel, képzett szakemberekkel, hiszen a jól működő intézmények önmagukban is képesek visszaszorítani a korrupciós nyomást. Sok értékes javaslat és támogatandó cél (összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, képzés erősítése, rendszer kiterjesztése pl. önkormányzatokra, kockázatfelmérések készítése) mellett a K-Monitor és a TASZ több fontos problémára hívja fel a figyelmet: Az ambíciók ellenére a közigazgatás jelentős részében még mindig nem sikerült elterjeszteni az integritás irányítási rendszert. Nem biztosított továbbra sem az integritás tanácsadók (a rendszer működtetői az egyes intézményeken belül) függetlensége az intézményi vezetéstől; Az érdekérvényesítők / lobbistákkal való találkozások rendszere nem működik.

Közbeszerzés: Az elmúlt 25 év egyik korrupciós slágertémája. A programtervezetben megfogalmazott célok többnyire elnagyoltak és jó néhány problémára nem adnak választ. Ilyen például a 3 meghívásos eljárások ügye, a hatóság függetlensége, a jogszabályoknak való megfelelés kikényszerítése, vagy az rendkívül gyenge hatósági kontroll. A program ugyanakkor kezdeményezi az elektronikus közbeszerzések elterjesztését, a közbeszerzésekben résztvevők képzését, és az „open contracting” elveinek bevezetését.

Átláthatóság: A paksi dokumentumok 30 évre történő titkosítása után néhány nappal nehéz komolyan venni, hogy itt érdemi lépésekre készül a kormány. Különösen, ha visszaemlékezünk a decemberben elfogadott két átláthatóság-ellenes törvényre és az információszabadság törvény tavalyelőtti módosítására. A program fontos célként említi a költségvetési szerveknél és állami vállalatoknál a közzététel kikényszerítését, a közlendő adatok körének korszerűsítését, és megfelelési szabályok bevezetését. A javaslatok közül nehezen értelmezhető, hogy mit is jelent, hogy „a közérdekű adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó bírósági gyakorlat alapján megfogalmazható cél olyan jogszabályi környezet kialakítása, amely garantálja a jogalkalmazás egységét”. Szeretnénk azt hinni, hogy itt a bíróságok többnyire progresszív nyilvánosság-felfogásából merítve az információszabadság rendelkezések kiterjesztésére gondolnak a program megalkotói, ugyanakkor könnyű ezzel ellentétes törekvéseket is belelátni az idézett mondatba.

Pártfinanszírozás: A programtervezet az ÁSZ-ellenőrzések megerősítését, szigorúbb szankciók bevezetését és a pártokat támogató civilek szabályozását javasolja. Ezekkel mi is egyetértünk, de hiányoljuk számos egyéb lépés megfogalmazását a párt- és a kampányfinanszírozás rendbetétele érdekében: pl. megfelelő finanszírozási és támogatási konstrukciók bevezetését, a kampányszámlát, vagy annak kimondását, hogy pártpénzek közérdekből nyilvános adatok. Úgy tűnik azonban, hogy továbbra sem kell attól félnünk, hogy ezekről tisztességes szabályokat hoznak. A programtervezet ugyanis kimondja: „Mivel a pártok finanszírozásának és pénzügyi ellenőrzésének újraszabályozása összetett szakmai kérdés, ezért a szabályok felülvizsgálata az érintett államigazgatási szervek mellett a politikai szereplők bevonását is szükségessé teszi.”

Vagyonnyilatkozat: Az elmúlt évek botrányai után megjósolható volt, hogy napirendre kerül végre a téma. A program legelőremutatóbb javaslatai is ezzel kapcsolatosak: elektronikus vagyonnyilatkozatok, egységes adatbázis, rendszeres ellenőrzések és érdemi szankciók várhatóak a tervek alapján. Nincs szó azonban a hozzátartozók nyilatkozatairól, vagy a vagyontárgyakhoz kapcsolódó azonosító adatok megköveteléséről, továbbra a társadalmi szervezetekben viselt tisztségek kötelező bejelentéséről sem. A program számos ponton választott tisztségviselőket emleget, kérdés, hogy ez a parlamenti képviselőket jelenti-e, vagy beleérhetjük akár egy cég vagy civil szervezet vezetőjét is. A civil szervezetek vonatkozó javaslatai itt olvashatóak

Közérdekű bejelentők: Tiszteletre méltó, hogy a tavaly hatályba lépett, ám sok sebből vérző törvénnyel nem akarják kipipálni a közérdekű bejelentők védelmét a tervezet megalkotói. Veszélyeztetett bejelentőknek jogérvényesítési költségtérítést javasol a program, illetve belső bejelentővédelmi rendszerek bevezetését, továbbá informatikai és személyi kapacitásnövelést az Ombudsmannál. Álláspontunk szerint ez rendben is van, de a jogérvényesítési támogatás bevezetésén túl a jogtalanul elbocsátott bejelentő bérét is pótolni kéne, továbbá a hozzátartozókra is ki kellene terjeszteni a védelmet. A jelenlegi szabály kimondja: „Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.” Ez sajnos a gyakorlatban nem érvényesül, ezért itt elengedhetetlennek tartjuk a törvény pontosítását, továbbá annak garantálását, hogy az Ombudsman azt is ellenőrizhesse, hogy érdemben kivizsgálta az erre kijelölt szerv az adott bejelentést. A vizsgálatot lefolytatók függetlenségének problémájáról pedig már beszéltünk.

A korrupcióellenes program a felsoroltakon kívül foglalkozik a hatósági eljárások fejlesztésével (pl. hivatali ügyintézés, engedélyekkel kapcsolatos korrupció), az üzleti élet tisztaságával, oktatással és szemléletformálással is.

A tervek szerint az első lépésekre már idén tavasszal sor kerül, de a legtöbb intézkedés határideje az év végén lesz csak. Ezek gyakran egyes jogszabályok áttekintését, ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazását jelentik. Ahogy írtuk, erős kétségeink vannak, hogy képes lehet-e elérni célját a program, a tervezet őszinte véleményezésével is szerettük volna jelezni: nem rajtunk fog múlni.