A tavalyi önkormányzati választások előtt az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország Ez a Minimum! néven átláthatósági programot hirdetett meg, amely hat témában foglalta össze az átláthatóság alapkövetelményeit. A választások előtt a program mellett elköteleződő jelöltek azt ígérték: megválasztásuk esetén a ciklus végéig megvalósítják a programot saját településükön. 2020 nehéz év volt az önkormányzatoknak, ám az átláthatóság ebben az időszakban is jogos elvárás, ráadásul a kormányzatok elvonásai miatt talán soha nem voltak még annyira reflektorfényben a települések pénzügyei, mint most. Megkerestük a minimumprogramot vállaló jelölteket, hogy megtudjuk, mi valósult meg szerintük az ígéretekből - ezzel is előkészítve, hogy jövőre mi magunk is értékelni tudjuk az előrehaladást a települések tényleges közzétételi gyakorlatának értékelése révén.
(FOTÓ: MTI/Vajda János)
Mit érnek a tavaly októberben tett ígéretek?
Tavaly októberben átláthatósági kezdeményezésünkhöz közel 400 jelölt csatlakozott, akik vállalták, hogy megválasztásuk esetén a ciklus végéig átültetik a gyakorlatba a programot. Közülük közel 70 településen ésbudapesti kerületben összesen 205-en szereztek képviselői mandátumot vagy lettek településük polgármesterei. Az önkormányzati választások után Ez a Minimum! átláthatósági mintarendeletet dolgoztunk ki, hogy megkönnyítsük az újonnan megválasztott jelöltek munkáját a szabályozások áttekintése és módosítása során. A mintarendelet a helyi szakmai és társadalmi vita megindítását szolgálja, nem azért készült, hogy önkormányzatok változtatás nélkül átvegyék, hiszen minden önkormányzat máshogy működik, más meglévő rendeleti joganyagra, eljárási, közzétételi gyakorlatokra épít, ami akár többet is kínálhat, mint az általunk rögzített minimum. Fontos leszögezni, hogy az Ez a Minimum! program pusztán egy rendelet elfogadásával nem ültethető át a gyakorlatba. A megvalósításhoz rendeleti, belső szabályozást érintő és technikai megoldások (pl. honlapfejlesztés) kombinációja szükséges.
Between May and July 2020, we conducted 64 semi-structured in-depth interviews with representatives from 35 organizations in 35 different local entities in Hungary, Poland and Romania, involving both activists and local government officials. Our main ambition was to learn about the narratives used by our informants to describe their efforts to transcend the difficulties of their local political contexts, especially regarding conflict-of-interest situations and their dilemmas about the roles they play.
A kormány továbbra is minden lehetőséget megragad, hogy a koronavírus-járvány okozta válságból saját politikai-gazdasági körei húzzanak hasznot – állapítjuk meg a TASZ-szal közös Korrupciófigyelő programunk második jelentésében. Az elmúlt három hónap egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye az Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi kiszervezése miatti tiltakozás volt – ezt is a veszélyhelyzetre hivatkozva torolta meg a hatalom.
A Korrupciófigyelőt szeptemberben indítottuk útjára a Társaság a Szabadságjogokért munkatársaival együttműködve, hogy saját szakterületeinken szerzett tapasztalatainkat egyesítve, háromhavonta kiadott jelentéseinkben értékeljük az állami korrupció, valamint a jogállamiság leépítésére irányuló törekvések alakulását. A kormánynak ezen két törekvése kéz a kézben jár, és legtöbbször valamilyen közérdekű céllal leplezik ezirányú igyekezetüket, ami jelenleg a koronavírus-járvány okozta válság elleni fellépés.
Tizenegyezren töltötték ki az Ígyszültem.hu szülésélmény-térképet. A válaszokból többek közt kiderült, hogy a szülések 68 százalékában fizetnek hálapénzt, ennek átlagos összege pedig 111 ezer forint. Becslésünk szerint így nagyságrendileg 7 milliárd forint lehet a hazai állami szülészetben fizetett hálapénz összege egy évben.
(Ván Janka rajza.)
Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon a leegyszerűsítve hálapénznek nevezett valami, amit a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Annak érdekében, hogy mélyebben megismerjük a szülészeti hálapénz közvetlen hatásait, 2020 nyarán elindítottuk az Ígyszültem.hu oldalt, ahol arra kértük azokat az anyákat, akik az elmúlt 10 évben állami intézményben hozták világra gyermeküket, hogy számoljanak be a szülésélményeikről. Októberig több mint 11.000 válasz érkezett.
Bár idén ősszel a Magyar Orvosi Kamara javaslatára a kormány döntött a hálapénz kriminalizálásáról, a legfrissebb hírek szerint “népesedéspolitikai okokból” a szülész-nőgyógyász szakma kivételt képez majd az új jogszabály alól. Ebben a blogbejegyzésben az új szabályozás mellett azt is megvizsgáljuk, mit jelenthet ez a kiskapu a szülészeti ellátórendszerre nézve.
A magyarországi szülészeti ellátórendszert átszövő hálapénz-problémát korábban négy részes blogsorozatban jártuk körbe: írtunk a hálapénzrendszer kialakulásáról, a szülészeti ellátásra gyakorolt hatásairól, áttekintettük a kérdéskör jogi hátterét és foglalkoztunk a szülészetben gyűjtött - kezelt adatok helyzetével is. Az információhiány és a szülészeti adatok erősen korlátozott hozzáférhetősége miatt 2020 nyarán kérdőíves felmérésbe kezdtünk. Az igyszultem.hu-n zajló kutatás első szakasza nemrég véget ért: novemberig több, mint 10.000 hazai szülésről érkezett beszámoló az oldalra. A felmérés elindításakor még nem reménykedhettünk benne, hogy a kutatás tárgya, a hálapénzrendszer egy törvényjavaslattal néhány hónap leforgása alatt akár betiltásra is kerülhet.
A 2020-as év alaposan felforgatta az önkormányzatok életét. Tavasszal a járvány miatt az idősek és rászorulók, valamint a karanténban lévők ellátása az önkormányzatok feladatává vált, melyhez sem szakmai, sem anyagi segítséget nem kaptak a kormányzattól. Még a szükséges információkhoz való hozzájutásban is nehézségekbe ütköznek, a kormányzati válságkezelés politikai indíttatású elvonásai pedig leszűkítették az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét. A gépjárműadó elvonása, a felfüggesztett idegenforgalmi adó, a több hónapra ingyenessé tett parkolás jelentősen megnyírbálta a költségvetést, amit súlyosbít a járvánnyal együtt járó adóbevétel-kiesés, vagy éppen az önkormányzatok által elengedett bérleti díjak miatti bevételcsökkenés. 2021 sem ígérkezik könnyű évnek, amit a minap hatályba lépett kormányrendelet is mutat: jövőre nem emelhetnek adót az önkormányzatok. Mi lesz az önkormányzatisággal a válság és az elvonások után?
A beszélgetés résztvevői voltak: Pálné Kovács Ilona, a Regionális Kutatások Intézetének kutatóprofesszora, a PTE egyetemi tanára; Molnár György, Józsefváros polgármesteri kabinetjének főtanácsadója és Fischer Ádám, Ercsi alpolgármestere, az Ercsi Falanszter blog szerkesztője.
A beszélgetés az alábbiakban visszanézhető, illetve a fontosabb gondolatok visszaolvashatók. További írásaink önkormányzatiság és közösségi részvétel témában itt: #részvétel
Az előadások diái e bekezdés alján visszanézhetőek.
Pálné Kovács Ilona bevezető prezentációjában kiemelte, hogy "az önkormányzatok, az önkormányzatiság már a járvány előtt is válságban volt". Az önkormányzatok részesedése a közösségi kiadásokból és bevételekből a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, de a totális fordulat 2010 után következett be. Ekkor az eladósodott önkormányzatok válságkezelésének narratívájába burkolva drasztikus centralizációs lépések követték egymást. Ma az állampolgárok nagy része nem tudja, hogy az okmányirodát - ahol útlevelet csináltatnak - már nem az önkormányzat működteti, mint ahogy az iskolák is az állami tankerületi központok felügyelete alá tartoznak. Tavaszi kutatásuk rávilágított arra, hogy a kormányzati elvonások, a járvánnyal együtt járó bevétel kiesések mellett mekkora probléma az akadozó és megkésett információáramlás a kormányzati szervek oldaláról.
Molnár György Budapest VIII. kerületének példáján keresztül mutatta be, hogy a járvány válság és a kormányzati elvonások következtében már több, mint 10 százalék a kerületi költségvetés vesztesége. A kiesett bevételek mellett a legnagyobb gondot az információhiány jelenti. Szórványosan kapnak adatokat a betegekről, karanténban lévőkről, így az ellátásukról is nehéz gondoskodni. Összefoglalta, hogy Józsefvárosban milyen válságot enyhítő intézkedéseket vezettek be, a rendkívüli segélytől, a lakbér és bérleti díj moratóriumon, és az átmeneti krízislakások kialakításán keresztül, egészen a népkonyha bővítéséig. Közös platformon című friss kiadványunkban mi is jó példaként mutattuk be Józsefváros önkéntes szervező tevékenységét. A szakértő szerint az önkormányzatok kiemelt feladata: "a demokratikus megoldások keresése és felmutatása, téves a „hatékony intézkedések” fétisén alapuló autokratikus reflex." Szolidaritás erősítésére, az emberekkel való közvetlen kapcsolat kialakítására, innovatív megoldások és együttműködések keresésére van szükség.
Fischer Ádám a 8,5 ezer lakost számláló Ercsi esettanulmányán keresztül mutatta be, milyen dilemmákkal szembesül egy kistelepülés a jelenlegi járvány válságban. A stagnáló, csökkenő bevételek mellett a kiadások növekedése miatt már az elmúlt években működési hiány lépett fel, melyet csak a jövő felélésével tudott kezelni az előző városvezetés (pl. ingatlaneladások). Bár a közfoglalkoztatási programokat erős kritikával kezelte, ezek kivezetésével sok kistelepülésen a közszolgáltatások egy része lényegében megszűnt. Ezt a helyzetet súlyosbítja a 2020-as év, amikor az önkormányzat 100 milliós hitelkeret igénybevételére kényszerült, a költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében folytatnia kell az önkormányzati vagyon értékesítését, a hivatali apparátus béren kívüli juttatásainak elvonásán túl fel kellett függeszteni a civil és sportszervezetek támogatását. Az alpolgármester nem festett rózsás képet a közeljövőről. A saját forrásból megvalósuló felújítások, beruházások leállását, a városgazdálkodási tevékenység leépülését, a járóbeteg-szakellátó állami fenntartásba adását, a helyi buszjárat megszűnését, a társadalmi szervezeteknek adott támogatások megszűnését és esetleges létszámleépítést vizionált.
A beszélgetés egyik központi témáját a nyitó prezentációkból is kiindulva az önkormányzatok pénzügyi mozgásterének szűkülése adta. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez a kistelepüléseken a közszolgáltatások megszűnéséhez vezethet, a nagyobb, forrásgazdagabb városokban, kerületekben pedig a közszolgáltatások színvonalának folyamatos romlására lehet számítani. Pálné Kovács Ilona szerint hiú ábránd az uniós források közvetlen brüsszeli elosztásában hinni. Még ha valamelyest növekszik is a közvetlenül az Európai Bizottság által osztott uniós források nagysága a 2021-2027-es időszakban, az önkormányzati fejlesztési források döntő része felett továbbra is a magyar állam diszponál majd.
Felmerült a kérdés, hogy lehet-e még több közfeladatot állami hatáskörbe vonni, vagy már elértük a centralizálási plafont. Pálné Kovács Ilona véleménye szerint a
"centralizáció ésszerűségén már régen túl vagyunk".
Kifejezetten fájó pont, hogy az államosított közszolgáltatások esetén a centralizáció kiértékelése nem történt meg az elmúlt években. Molnár György élesebben fogalmazott: "a kistelepüléseken lényegében megszűnt az önkormányzatiság, de a városokban is nagyon rossz bőrben van". Fischer Ádám alpolgármester szerint "az nem önkormányzatiság, hogy az állam átutalja az óvónők bérét, mi pedig pedig továbbutaljuk az óvónőknek", de a fejlesztések prioritásaira a városnak ma már nincs ráhatása.
A beszélgetés zárásaként megkérdeztük, hogy a megfogalmazott nehézségek ellenére milyen pozitív hatásai lehetnek a járvány válságnak az önkormányzati szektorra nézve. Pálné Kovács Ilona az e-önkormányzatiságot és a digitalizációt emelte ki, valamint fontosnak tartotta, hogy helyi lakosokkal, vállalkozásokkal, civil szervezetekkel próbáljanak kapcsolatot létesíteni, a "segítséget a saját házuk táján kell keresni". Molnár György szerint az anyagi kényszer miatt bátrabbá válhatnak az önkormányzatok az eddigi tabutémákban rejlő tartalékok kiaknázásában. Így az ingyenes lakossági parkolás megreformálásában, vagy éppen az önkormányzati bérlakások - jelenleg nagyon alacsonyan tartott - díjainak mérsékelt emelésében. További költségcsökkentési lehetőségek rejlenek a beszerzési rendszerek átgondolásában, átalakításában. Józsefváros az ősszel elfogadott antikorrupciós stratégia és intézkedési terv előzményeként, felbontotta a közétkeztetési szerződést a korábbi céggel, amitől 100 milliós nagyságrendű megtakarítást remélnek.
Mit tehetnek helyben a koronaválság megoldásáért az önkormányzatok, a képviselők, a civilek és a helyi közösségek együtt? Új kiadványunk a tavalyi választások után Helyi együttműködések rendszere címmel megjelent kötet folytatása. Egy éve, a választások után azt tekintettük át, hogyan járulhat hozzá az átláthatóság és a részvételi demokrácia erősítése egy új politikai kultúra kialakításához helyi szinten. A remélt helyi együttműködéseket megteremtő részvételi fordulat azonban váratlan formában következett be. A koronavírus-járvány és vele párhuzamosan a központi kormányzati elvonások egyfelől drasztikusan szűkítették a társadalmasítás mozgásterét, másfelől azonban a válságra adott ösztönös reakciók maguk is közösségi megoldások felé nyitották meg az utat. Tanulmányunk ezeket tekinti át: online fórumok, önkéntesség, közösségi finanszírozás - többek közt ezek helyi szintű használatát térképeztük fel.
Tavaly a választások kapcsán a közösségi részvételt, mint a politikai képviselők és a tőlük eltávolodott helyi közösségek viszonyának újrateremtését mutattuk be. A sokat emlegetett bizalomhiány azonban nemcsak a képviselőkkel való viszonyban, hanem a közösségek tagjai közötti mindennapi interakciókban is tetten érhető. A járvány nyomán kialakuló válsághelyzet váratlan esélyt kínált az egymásra találásra: elég megnézni a segítséget kérő és ígérő üzeneteket a közösségi médiában, hogy lássuk, a bizalmatlan légkört egy konstruktív, szolidáris egymás felé fordulás váltotta fel, különösen helyi szinten. Vajon tartóssá válhat ez a közösségi működés, vagy a járvány negatív társadalmi hatásai, a szociális távolságtartás és az önkormányzás elszegényítése idővel még nagyobb bizalmatlanságot teremt majd?
Közösségi finanszírozás: a fogalom olyan, itthon is egyre elterjedtebb technikákat takar, amelyek akkor lépnek működésbe, ha a hagyományos finanszírozási csatornák (bankok, állam, intézményes adományozók) eltömődnek. Online konferenciánkon azt jártuk körül, kifejezettem a mostani, járvány-sújtotta helyzetben, az önkormányzatokat érintő elvonások közepette hogyan lehet forrást teremteni a helyi kezdeményezésekhez. Ehhez az adományszervezés és az online crowdfunding különböző, helyi erőforrásokra támaszkodó formáit tekintettük át. Az előadások nem csak azoknak lehetnek érdekesek, akik szeretnének helyi kezdeményezéseket felkarolni, segítve szűkebb-tágabb közösségüket, de ötleteket adhatnak a magyar önkormányzatoknak is azzal kapcsolatban, hogyan erősíthetik meg saját településük civil-adományozói ökoszisztémáját. Három előadás arról, hogyan aktiválhatod a szomszédságod erejét a válság leküzdésére.
fotó: Nonprofit Law Blog
A járvány okozta helyzetben nemcsak az immunrendszerünk, de a közösségeink ereje is vizsgázik. Nem kell egy településen minden lében kanál főcivilnek lenni ahhoz, hogy lássuk: a szolidaritás mindennapi megnyilvánulásai azonnal felütik a fejüket, amint baj történik. Az emberek ételt visznek, maszkot varrnak, gyógyszert váltanak ki, a helyi cégek segélycsomagot osztanak, a politikusok próbálnak kapcsolatot keresni a lakosokkal. Sajátos, hogy éppen akkor kell összekapaszkodni, amikor a helyi közösségek kulcsintézményei, az önkormányzatok egyre több feladatot kell végezzenek úgy, hogy a kormány sorra vonja el bevételeiket, hatásköreiket. Közösségi finanszírozással nem helyettesíthetőek a hagyományos állami feladatok, de a bajba jutottak megsegítéséhez, a közösség rugalmas ellenállóképességének megtartásához, illetve innovatív, gyors reakciójához a felmerülő helyi igények kielégítésében, a közszolgáltatásokhoz való szélesebb hozzáférés megteremtésében egyre komolyabb szerepet játszik. Példa erre az információhoz való hozzáférés megteremtése egy független helyi lap indításával, egy kedvelt helyi vendéglátóhely talpon maradásáért indított gyűjtés, téglajegyek az új óvodához, faültetés helyi kezdeményeztésre stb.
Talán nincs még egy ügy, amiben annyira kézenfekvő megoldás kínálkozna a közpénzek védelmében, és ezt annyiszor ismételték volna el, mint a kamupártok ügyében. A 2010 után létrejött szabályozás hiányosságait kihasználva rosszhiszemű szerveződések 2014-ben és 2018-ban is több milliárd forinttal károsították meg az államkasszát. A jogalkotó ugyan időről időre finomít a szabályozáson, de a végleges megoldást, vagyis a kampányköltések nyilvánosságát és szorosabb ellenőrzését máig nem teremtette meg. Most újra a választási szabályokhoz nyúl a Parlament, de a kamupártok megszüntetése (harmadik próbálkozásra!) csak ürügy: a szavazatok szétforgácsolása mellett (némi hátszéllel) továbbra is jöhetnek a kamupártok.
Megmutatjuk, hogy ha a politikai szereplők tennék a dolgukat - ahogyan sajnos nem teszik -, akkor milyen módosítók elfogadásával lehetne pontot tenni a demokráciát megcsúfoló, a közélet egészére árnyékot vető “rablópártok” garázdálkodásának - és vele a kampánypénzek szégyenletes felhasználásának.
A kamupártok által négy évenként elnyelt összeg annyi, mint...
Tavaly ilyenkor még abban reménykedtünk, hogy áttörés lesz a részvételi demokrácia tekintetében a 2020-as év. Esélyt láttunk rá, hogy a régió városaitól való lemaradást pótolva itthon is megjelennek az önkormányzatokban a polgárokkal szorosabb kapcsolatot teremtő, innovatív, digitális bevonást is megvalósító eszközök. A koronajárvány és a kormányzati válságkezelés politikai indíttatású elvonásai azonban hamar letörték az optimizmusunkat: a mozgástér sokkal szűkebb lett, mint amire az év elején akár a polgárok, akár a települések számítottak. A szabadon elkölthető források elapadása a legtöbb helyen elsöpörte a társadalmiasításra, bevonásra vonatkozó terveket - részvételi költségvetés helyett "hadigazdálkodásra" kellett átállni. Volt azonban néhány önkormányzat, ahol mégis elindult, vagy akár le is zárult a polgárokat a fejlesztésekről szóló döntésekbe bevonó részvételi költségvetési folyamat. Áttekintettük, hogyan teljesítettek a helyi közösségek a nehezített pályán és milyen tanulságok vonhatók le ebből.
A részvételi költségvetés a települési költségvetés szabadon felhasználható forrásainak egy részével való gazdálkodás egy minden lakos számára nyitott és átlátható, évente ismétlődő demokratikus folyamat révén. A költségvetés területi és tematikus szinten is elindítható - nemcsak önkormányzatok, de megyék, vagy akár önálló költségvetési szervek által (pl. a helyi rendőrség a bűnmegelőzési keretére hirdet nyilvános részvételi eljárást). Ahogyan erről az év elején megjelent kiadványunkban részletesen írtunk, az eljárás a '80-as évek demokratizálódó Brazíliájában alakult, Európa városaiba pedig a 2008-as válságból való kilábalás időszakában érkezett meg. Lengyelországban 2019 óta kötelező a városokban legalább a költségvetés 0,5%-át így elkölteni. A folyamat a helyi viszonyokhoz igazítva számtalan formában intézményesült, a létező gyakorlatok eltérnek a felhasznált összeg nagyságát, a folyamat során használt online és offline eszközök arányát tekintve, de abban is, hogy a döntéshozatal inkább az ötletek versengésére, vagy a lakosok párbeszédére és közös gondolkodásra fókuszál-e. Mindenhol kulcskérdés azonban, hogy a résztvevőket azon a szinten, olyan formában igyekeznek bevonni, ahogy a leghatékonyabban érvényesül a helyi tudás, tapasztalat, az igények becsatornázása. Vagyis a fókuszban a kézzel fogható események, fejlesztések, kezdeményezések állnak, amelyek hamar visszacsatolást, a részvétel feletti elégedettség érzését képesek biztosítani. A hosszú távú stratégiák, számviteli bikkfanyelven megfogalmazott döntési helyzetek megoldása más eljárást igényel.
Ha van vonzó tét, elég erőforrás és a társadalmasítással kapcsolatos tudás a folyamat lebonyolítására, illetve a folyamat kellően áttekinthető, akkor a részvételi költségvetés meg tudja mozgatni a lakosságot, erősíteni tudja a helyi identitást és növeli az önkormányzatok működésével kapcsolatos bizalmat, hozzájárulva az általa végzett munka megismertetéséhez, reálisabb értékeléséhez.
