Több mint tíz éve gyűjtjük és elemezzük az agrártámogatások adatait, de könnyen lehet, hogy a 2022-es év lesz az utolsó, amelyben ezt meg tudjuk tenni, ugyanis november 2-án a Parlament elé került a T/1840-es javaslat, amely – már a 2023-tól érvényes KAP szabályait szem előtt tartva – alapvetően alakítaná át a támogatásokkal kapcsolatos adatközlés rendjét. Jelenleg az adatokat a Magyar Államkincstár – mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jogutódja – teszi közzé a honlapján. Az adatok letölthetők és elemezhetőek a kedvezményezettek neve és lakcíme szerint, mi is ezen adatok alapján dolgozunk és tudjuk összekapcsolni évről évre a támogatási adatokat (ennek többek között, ahogy arra többször kitértünk, azért van jelentősége, mert a támogatások nem egyszer “átcsúsznak” a következő pénzügyi évre). 

Frissítés: a törvényt elfogadta az országgyűlés.

A 2023. január 1-től hatályba lépő törvény legalábbis bizonytalanná teszi, hogy ezt az elemzést jövőre is el tudjuk végezni, mivel eltűnhet a kedvezményezettek címe a nyilvános adatok közül. Bár formailag a törvényjavaslat a Bizottság 2022/128-as rendeletének való megfelelést szolgálja, a törvényjavaslat sajátos abban, hogy a rendeletben meghatározott kötelezően közzéteendő adatkörön túl nemes egyszerűséggel minden más, a támogatással kapcsolatos adatot “TÁMOGATÁSI TITOK”-nak minősít (ezzel egy új, némiképp abszurd jogi kategóriát létrehozva), amelyhez lényegében csak a támogatást ellenőrző hatóságoknak, bíróságoknak biztosítana hozzáférést – szigorú titoktartási kötelezettség terhe mellett.  Természetesen ilyesmiről a bizottsági rendeletben szó sincs.

A jövőben közérdekből nyilvános adatnak számítana a törvény szerint a kedvezményezett 

1.  természetes személy családi és utóneve, 
2.  nem természetes személy megnevezése,
3.  a támogatás elnevezése, a várható vagy tényleges eredményei, 
4.  a támogatás célja,
5.  a folyósított támogatás összege, 
6.  az érintett forrás, 
7.  a teljes költség, valamint a társfinanszírozási arány, 
8.  a megvalósulás helye szerinti település neve, 
9.  a beavatkozás típusa, 
10.  az érintett egyedi célkitűzés, valamint 
11.  a jogosulatlan részvétel, vagy szabálytalanság miatt visszafizetendő támogatás összege

A listából fájóan hiányzik róla bármilyen olyan egyedi azonosító, amely azt szolgálhatná, hogy összevonhatóak legyenek jogcím és a támogatás éve szerint például  azok a kedvezményezettek, akiknek azonos a nevük (gondoljunk csak bele, hány különböző Nagy János kap hazánkban agrártámogatást).

A törvény épp azért is hiányos, mert az agrártámogatások közzétételével kapcsolatos közzétételi reform egyik előzménye pont az az uniós kutatási jelentés volt, amely megállapította, egyrészt azt, hogy egységes adatközlés nélkül összehasonlíthatatlanok a támogatási rendszerek, másrészt, hogy azonosítási kódok, adatok nélkül képtelenség megállapítani egy-egy támogatás végső kedvezményezettjét. Nem véletlen, hogy a vonatkozó Bizottsági rendelet például a jogi személyek esetén a kedvezményezetti csoporthoz tartozó azonosítók közzétételét is megköveteli – erről a magyar törvényjavaslat nagyvonalúan hallgat, illetve még egyszer leszögezi, hogy az adatokat nyílt formátumban, tömeges letöltésre alkalmas módon kell közzétenni (ez szintén hiányzik a törvényjavaslatból).

Természetesen a jogalkotási folyamat során, illetve a végrehajtási rendeletek kiadásakor még érhetnek minket meglepetések (maga a törvényjavaslat is kisebb meglepetés volt, hiszen elmaradt a társadalmi egyeztetése), ugyanakkor kissé furcsa ez a titkolózás éppen egy olyan folyamat kellős közepén, amikor Magyarország minden erejével azt igyekszik bizonyítani, hogy a lehető legtisztábban és átláthatóbban szeretné elkölteni az uniós forrásokat. Ha erre létezne valódi szándék, akkor a kormány nem korlátozná az adatok nyilvánosságát, hanem például azt is közzétenné, hogy mi a címe vagy helyrajzi száma azoknak a földeknek, amelyekre a támogatás járt.

Tíz éve tettük közzé először az agrártámogatások elosztását bemutató elemzésünket, de egy friss törvényjavaslat értelmében, lehet, hogy ez a mostani lesz az utolsó, a kormány ugyanis szűkíteni próbálja a publikált adatok körét. Pedig a viszonylag jól hozzáférhető adatok tették eddig lehetővé, hogy képet kapjunk az agrártámogatási rendszer hatásairól és haszonélvezőiről. Idei írásunkban összefoglaljuk tíz évnyi elemzés legfontosabb megállapításait, a támogatások legnagyobb nyerteseit, illetve hogy miként szűkítené az elérhető adatok köré kormányt, miközben azt próbálja bizonyítani, hogy mindent megtesz azért, hogy átláthatóan használják fel Magyarországon az EU-s pénzeket.

Az elmúlt 10 év megállapításai

2022-ben 10 éve foglalkozunk az agrártámogatások elosztásával az MVH által közzétett adatok alapján. Ez idő alatt mintegy 7 ezer milliárd forintot osztottak ki támogatásként az agráriumban. Korábbi elemzéseinkben a területalapú támogatásokra koncentráltunk, hiszen ez árulta el a legszembetűnöbben, hogy kik rendelkeznek (akár földtulajdonosként, akár földhasználóként) a legtöbb mezőgazdaságilag hasznosítható területtel. Megállapításainkról bővebben itt írtunk.

On 18 October 2022 the Hungarian government submitted a bill to amend the Freedom of Information Act. The amendment is part of legislation done in order to fulfill proposed remedial measures under the financial conditionality mechanism and aims to shorten FOI lawsuits and amend rules on proactive data disclosure.

Among the bills tabled under an urgency procedure, the Freedom of Information Act has already been amended once. The amendment adopted two weeks ago dissolved the possibility for public bodies to charge data requesters a fee on the grounds of disproportionate workload the data request might cause. As from January, special laws invoking emergency (‘state of danger’) will no longer provide the option for public bodies to delay a response for up to three months.

The currently proposed amendment concerns both the court procedures in FOI cases and the duty of public bodies to disclose data proactively. This blogpost summarizes the key changes and K-Monitor’s recommendations.

 The post has been updated pursuant to a recent amendment of the Bill. See the closing remarks of the post.

A kormány gyorsítaná a közérdekű adatok megismeréséért indított pereket, de variálna azokkal az adatokkal is, amiket a költségvetési szerveknek maguktól nyilvánosságra kellene hozni. A közzététel szintje azonban így sem jut el a XXI. században elvárható szintre, így a legalapvetőbb állami adatokért továbbra is ügyvédet kell fogadni és perre kell menni. Az eljárások gyorsítása nem jelent majd valódi előrelépést, pedig a K-Monitor legtöbb adatperére Szlovákiában vagy Csehországban nem is kerülne sor, ahol az állami szerződések tételes közzététele a hatályba lépés feltétele. Már 10 éve.

Az elemzés 2022. november 7-én frissítésre került a törvényjavaslat aktuális változata alapján. Lásd az elemzés utolsó részét.

in English: EU CONDITIONALITY MECHANISM: HUNGARIAN FOI REFORM IN A RUSH 

A kormány a választások előtt egy meglehetősen fura eljárásban privatizálta a gyorsforgalmi hálózat nagyobbik részének építését és kezelését, azt 35 évre magáncégeknek adva. A koncessziót végül komoly verseny nélkül egy Mészáros Lőrinc és Szíjj László NER oligarchákhoz kötődő csoport nyerte el, így ők bonyolíthatják többek között a következő évtized nagy útépítéseit anélkül, hogy egyetlen tenderen is el kellene indulniuk. Ezekre az állam a gazdasági helyzettől függetlenül kötelezettséget vállalt. Most kikértük és megkaptuk a teljes ajánlattételi dokumentációt, ami sok konkrétumot tartalmaz arra vonatkozóan, pontosan mit és milyen szabályok mentén csinál a nyertes.

fotó: Magyar Közút

Nem nekik fizetjük az útdíjat, meghitelezik az államnak a sztrádaépítést

Az ügylet számos részlete tisztázatlan, arról csak nyilatkozatokból lehetett értesülni - többek között arról, hogy a nyertes magántőkealapok mögött kik állnak. A konstrukciót Rogán Antal felügyelete alatt készítették elő, ám a szerződések nyélbe ütése után a felügyelet a nagy rivális jelenlegi építési miniszterhez, Lázár Jánoshoz került. 

A koncessziós cégek (MKIF) már szeptember 1-től 1237 km gyorsforgalmi útszakasz üzemeltetési feladatát vették át. A gyorsaság az ő szempontjukból indokolt, hiszen minél hamarabb kezdik el a munkát, annál hamarabb jogosultak a kilométerenként járó, fix díjazásra. Illetve, minél hamarabb vágnak bele a vállalt építkezésekbe, annál hosszabb lesz az az időszak, ami után a kilométerarányos, megnövelt "rendelkezésre állási díj" jár a számukra a 35 éves időszakon belül. Jövőre a költségvetésbe 229,955 Mrd Ft van betervezve RÁD-ra, ez megy a  nyertes Themis konzorciumnak. 

 A több ezer milliárdos üzlet annyiban előnyösebb, mint a korábbi sztrádakoncessziók, hogy nincs az euro-elszámolás miatti ráfizetés az árfolyamkockázat miatt, de hogy pontosan mekkorát nyertek Mészárosék, az számos olyan részlettől függ, amit jelenleg nem lehet megmondani. Ilyen bizonytalanság például a finanszírozási háttér megteremtése, vagyis a felvett hitelek, hiszen a következő 10 év nagy fejlesztéseit még Mészáros és Szíjj sem tudja saját vagyonából kifizetni, banki piaci hitelfelvétel nélkül az állam által fizetett összeg önmagában erre nem elég. Az elmúlt évek gyakorlatát figyelembe véve azonban nem lenne meglepő, ha a hitelezésben állami szereplők is részt vállalnának. Az állam örülhet, hogy a fejlesztéseket nem kell most kifizetnie, "hitelbe kapjuk" azokat Mészároséktól, amiért 35 évig törlesztünk (de nem számít államadósságnak). 

A "koncesszió" a fejlesztések szempontjából inkább egy szabálytalanul nagy és összetett közbeszerzésnek tűnik, hiszen az útdíjat nem ők határozzák meg, szedik be és az ebből fakadó kockázatokat sem a koncesszor viseli. A tendernyertes a következő évtizedben 272 km új gyorsforgalmi utat épít, 273 km-en pedig bővíti a már meglévő hálózatot. Hogy ez pontosan mennyibe kerül a NER nemzeti nagytőkéseiknek, ha nem egy állami közbeszerzésen tesznek ajánlatot, hanem saját szakállukra építenek, nehezen megjósolható. A G7.hu előzetes becslése szerint - ha a finanszírozás költségeit nem vesszük figyelembe - nagyságrendileg 30 százalékos profittal számolhat a sztrádakoncessziót elnyerő Mészáros-Szíjj páros, ami mai áron évi 46 milliárd forint. Kérdés azonban, hogyan módosulhatnak a feltételek, kaphatnak-e az M5, M6 opcionális átvételén túl újabb megbízásokat vagy sztrádaelemeket, és ha igen, milyen ellentételezésért. Ez az ajánlattételi dokumentáció alapján sem világos.

A munka másik része a fenntartás, méghozzá egy, az ajánlattételi dokumentációból részletesen megismerhető pontrendszer alapján, ami a kiíró szerint magasabb minőségű szolgáltatást jelent a sztrádák használóinak. Arról nem szóltak hírek, hogy bármi gond lett volna a feladatot eddig elvégző Magyar Közút (MK) munkájával, amiért ezt a feladatot át kellett adni koncesszióba. Ráadásul szeptember elejétől a feladatot a koncesszor a MK korábbi munkavállalóival és annak eszközeivel végzi, a cég úgy kezdi a munkáját, hogy érdemi többletképességet nem hozott be. Az elmúlt évtizedekben uniós forrásból bővített, jó állapotú gyorsforgalmi hálózat elcsatolása után is az állami cégnél maradnak a - kevésbé jó állapotú - egyéb állami utak. Az állami cégnek semmiféle nyeresége nem volt a koncessziós hálózat leválasztásából: a megismert adatokból az derül ki, hogy a sztrádák kezeléséhez kapcsolódó eszközeiket könyv szerinti áron adták el Mészároséknak, így szó nincs arról, hogy az országos közutak fenntartása profitálna a koncessziós modellből.

Az ajánlattételi dokumentáció megismerése mellett egy másik fontos adat, a megtérüléssel kapcsolatos háttérszámítások is kellenének a modell jobb megértéséhez. Ezért a TI Magyarország perel, várhatóan hamarosan megszületik a végső ítélet az ügyben. Az évi több száz milliárdos pénzáramlással járó tranzakciót azonban ezután is érdemes lesz figyelnünk, mert még számos nyitott kérdés van.

Változnak-e a dokumentációban megadott keretszámok, változik-e a kifizetett díj, kerülhet-e be új útszakasz a koncesszióba az opción (kifutó M5, M6 koncessziók) felül? Hogyan számolnak majd el a felek, ha később jön egy rendkívüli feladat, pl lehajtót kell építeni egy kezelt szakaszra? Vajon megállja a kormányzat, hogy (főleg most, hogy nincs pénze fejlesztésekre) nem lapátol bele utólag elemeket a konstrukcióba, súlyosan korlátozva ezzel a piaci versenyt, áthárítva a fizetést a következő évtizedek kormányaira?

Miért jó az az államnak, hogy a jelenleg futó beruházásokat (M44, M85, M4, M49, M34) ő állja, de ezeket egyből átadja a koncesszornak üzemeltetésre, vagyis beruházás nélkül növekszik a hálózat hossza és ezzel a rendelkezésre állási díj, ráadásul az új útvonalak karbantartásával sem lesz igazán sok költsége, vagyis a "szintre hozás" sem áll meg? 

Vajon mennyivel lesz áttekinthetetlenebb az állami koncessziós építkezések ütemezése? Az eddig ezeket bonyolító NIF-nek bejáratott kommunikációja, rendszeres adatközlése volt, de a cég most megszűnt. Vajon kiad a koncessziós cég valamilyen nyilvános ütemtervet, ami mentén a következő 10 évben halad?

Vajon meglesz az összhang a koncessziós cég fejlesztései és az állami fejlesztések között? Mi van például az M1 bővítésével: a koncesszor jövőre már kezdené a Bicske utáni, koncessziós kezelésben lévő szakasz bővítését, de Bicskéig az államnál marad a sztráda és ezt a bővtést viszont lefújták.

Vajon meglesz az összhang az építkezések során a lezárások, terelések esetén? Itt nyilvánvaló érdekellentét van az építkezést pörgetni akaró koncesszorral, ez pedig járhat kellemetlenségekkel és torlódással.

In the wake of the conditionality mechanism, the Hungarian Government has committed to implement major reforms in the Hungarian Public Procurement System in order to reduce the number of single-bid procedures and eliminate systematic deficiencies – however, the ultimate goal is to simply gain access to EU-funds and most of the proposed measures tend to overlook the flaws related to the public procurements realized from the domestic budget. It is questionable whether a substantive reform could be achieved without a complex approach. This is all the more evident when looking at the powers delegated to the newly created Integrity Authority, which will essentially only be able to act in cases of irregularities in public procurement financed by EU funds.

 Source: https://www.facebook.com/orbanviktor

Egyre inkább a bőrünkön érezhetjük az elszabaduló energiaárakat. Szeptember második felében egy kérdőívvel mértük fel, mit tapasztaltak ebből a magyarok a mindennapokban, és mire számítanak a következő fél évben. A kérdőív eredményeként létrehoztunk egy folyamatosan frissülő térképet, ahová bárki beküldheti a környezetében bezáró helyeket.

A több mint 1000 kitöltés alapján egyértelmű, hogy jelentős a félelem attól, mit okoz Magyarországon az energiaválság. Az átlagnál jobban képzett, ingatlantulajdonos kitöltőink több mint fele is úgy nyilatkozott: tart attól, hogy nem tudja kifizetni a rezsiszámláit. Szintén többségben vannak azok, akik szerint tömeges bezárások várhatóak a kultúra, a sport, a kisvállalkozások esetében. A többség bármi áron fenntartaná az egészségügy, a közösségi közlekedés és a szociális intézmények működését, de még a legfontosabbnak tartott egészségügy esetén is számítanak - saját válságkezelési preferenciáik ellenére - megszorításokra. A kitöltők 85%-a szerint társadalmi szinten súlyosabb lesz az energiaválság, mint amilyen a COVID járvány időszaka volt.

35 budapesti posta bezárásáról is döntés született az elmúlt hetekben.

Térképre tesszük a bezárásokat!  

A budapesti tömeges postabezárás mellett nagy számban zárnak be szakképzési centrumok, tanuszodák, önkormányzati művelődési házak, múzeumok, a Takarékbank falusi takarékintézetei, éttermek, kávézók, pizzázók, szoláriumok is. Az energiaválság nem válogat: jómódú környékek népszerű, beágyazott vendéglátóhelyei is bezártak, és a XII. kerületben ugyanúgy becsukják az intézményeiket, mint a román határnál fekvő Biharkeresztesen. Az indoklás az energiaárak emelkedése mellett munkaerőhiányt, keresletvisszaesést, más adók emelését említi, állami (vállalati) szereplők pedig összehangoltan az "Oroszországgal szembeni elhibázott brüsszeli szankciók okozta energiaválságot" okolják.

A bezárások folytatódhatnak, hiszen a korábbi, kedvezőbb szerződések kifutása után folyamatosan kell megkötni tíz vagy húszszoros áron az új megállapodást, ami kigazdálkodhatatlan. A kormány idén már nem ad támogatást az önkormányzatoknak, akiknek komplex, vagyoneladást is magában foglaló tervet kell bemutatniuk, ha egyedi tárgyalások útján pénzhez akarnak jutni jövőre. A vállalkozások segítésére ugyan indult egy program, de a 24.hu információi szerint előfordulhat, hogy a kormány újfent multinacionális termelővállalatok leányainak vagy azok beszállítóinak nyújthat támogatást, így a térképen is szereplő, sok energiát fogyasztó magyar kisvállalkozók - valószínűleg a decemberi időszak után - még nagyobb létszámban zárhatnak be.

Mit várnak a kitöltők a következő fél évtől?

A kérdőívvel azt próbáltuk feltérképezni, hogyan látják a kitöltők a bezárások esélyét néhány főbb területen, hol tartják elfogadhatónak vagy épp elfogadhatatlannak a bezárásokat, illetve saját életükben és társadalmi szinten mire számítanak az energiaválságtól.

A kutatás eredménye nem reprezentatív a teljes magyar lakosságra. Az önkitöltős kérdőívek jellemzően a magasabb végzettségűeket érik el - a mi kitöltőink is többségében felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Az energiaárak témája miatt döntően ingatlantulajdonnal rendelkezők válaszoltak a kérdésekre, akik jellemzően idősebbek (a 35 évnél fiatalabbak jelentősen alulreprezentáltak). Településtípus és foglalkozási csoport tekintetében ugyanakkor sokszínű mintát gyűjtöttünk és nagyjából azonos arányban vannak azok, akik saját bevallásuk szerint átlag alatti, illetve átlag feletti jövedelműek. Több mint 1000 érvényes kitöltés érkezett.

A legmarkánsabb különbségeket azok között látni, akik tartanak attól, hogy nehézséget jelent számára a rezsiköltségek kifizetése, és akik nem. Ez erősen összefügg a végzettséggel és azzal, hol helyezte el magát a kitöltő a jövedelmi skálán. A "rezsipara" nem egy kisebbség ügye: az összes kitöltő 54%-a nyilatkozott úgy, tart a rezsiszámláktól. A jövedelmükre vonatkozó értékelésüket tekintve átlag alatti közalkalmazottaknál ez valamelyest alacsonyabb (51%), a nyugdíjasoknál jóval magasabb (64%). Azok, akik azt mondták, jövedelmük a társadalom alsó felébe tartozik, 84%-ban tartanak a rezsiszámláktól (függetlenül attól, hogy falun, vagy Budapesten élnek). Jól mutatja a félelmet, hogy még azok is, akik átlagosnak kategorizálták a jövedelmüket, 56%-ban azt mondták, tartanak a rezsitől. Az átlag feletti jövedelműeknek csak a harmada mondta ezt.

A kisvállalkozások támogatására vonatkozó preferenciák is erősen összefüggnek a "rezsiparával", illetve az arra vonatkozó várakozásokkal, hogy a kisvállalkozások tömegesen zárnak-e be. Egy szűkebb, jómódúbb kör erre nem számít, közülük bezárásokkal is kevésbé szembesültek még és támogatást sem adnának - a többség viszont segítené a kisvállalkozásokat.

Bizonyos közszolgáltatások tekintetében rákérdeztünk, mennyire tartják fontosnak a kitöltők, hogy ezek a válság alatt is működjenek, illetve mire számítanak, érintik-e ezeket az intézményeket a bezárások.

A fontosságra vonatkozó értékelésben nem voltak igazán nagy eltérések a különböző csoportok között, csak csekély eltérések láthatóak. Általánosságban az mondható el, hogy a legtöbb közintézményt fontosabbnak tartják azok, akik tartanak attól, hogy gondot okoz számukra a rezsiköltségek kifizetése (kivéve sportlétesítmények, állami hivatalok). Az intézmények zavartalan működését preferálók jórészt ugyanazok, akik a vállalkozások rezsiköltségeinek támogatását is pártolják, míg a középvezető, felsővezető és cégtulajdonos kitöltőknek, illetve a magasabb végzettségűeknek az intézmények működésének fenntartása arányaiban kevésbé fontos. Érdekesség, hogy a kulturális intézmények nyitvatartását azok tartják fontosnak, akik nem nevelnek gyereket - ezek főleg idősek, és kevésbé a felsőfokú végzettségűek.  

A fontosság mellett arra is rákérdeztünk, milyen léptékű megszorításokra számítanak az egyes területeken. A kitöltők elvárásai szerint a kultúra és a kisvállalkozások lesznek a legnagyobb vesztesek, itt tömeges bezárások jönnek. A sportlétesítmények és az állami hivatalok ugyan kisebb fontosságúak a kitöltőknek, de itt már vannak olyanok, akik úgy látják, nem lesznek nagyszabású bezárások. Az egészségügy és a közösségi közlekedés esetén a legtöbben csak kisebb fennakadásokra számítanak, míg a (jelenléti) oktatás esetében a többség elképzelhetőnek tart részleges leállást.

Azok akik úgy nyilatkoztak, tartanak a saját rezsijüktől, általában is sokkal borúsabban látják a helyzetet, több leállással számolnak, de a területek megítélése hasonló. A sportot és a kultúrát mindenki veszélyben látja, a különbség a jobb és rosszabb helyzetűek között inkább az oktatás, a tömegközlekedés és egészségügy területén látszik. Nem meglepő módon azok, akik úgy nyilatkoztak, találkoztak már bezárással, sokkal borúlátóbbak. Településtípus szerint csak kis eltérés van a várakozásokat illetően (pl. falun jobban tartanak az iskolák bezárásától, és ezt fontosabbnak tartják. Ez a jövedelemmel is összefügg, megmutatva a magyar közoktatás erős szegregáltságát: minél jobbnak ítéli meg valaki a háztartása színvonalát, annál kevésbé súlyos hatást vár az oktatás kapcsán. Az önbevallott jövedelmi helyzet és a negatív várakozások összefüggése csak a kisvállalkozásoknál, a sportnál és az állami hivataloknál nem egyértelmű. Az idősebbek valamivel súlyosabb hatásokkal számolnak (az oktatás kivételével), de itt sem jelentős az eltérés. 

Végezetül arra is rákérdeztünk, a COVID-járvány vagy az energiaválság időszakát látják-e súlyosabbnak. A kitöltők túlnyomó többsége az energiaválságot várja pusztítóbbnak. A COVID-hoz hasonló vagy annál kisebb nehézségeket leginkább személyes szinten jelzett egy jobbmódú, városi csoport, akik korábban az intézménybezárásoknál is csekélyebb hatással számoltak. Beszédes, hogy azok, akik jobban félnek az energiaválságtól, a közösségi közlekedésnél a skálán átlagosan majdnem egy kategóriával rosszabb kimenetelt, fennakadás helyett részleges leállást várnak.   

 A bezárások térképét folyamatosan frissítjük, novemberben pedig egy újabb kérdőíves kutatással fogjuk felmérni, hogyan változtak az elvárások az egyre durvuló energiaválság közepette. A kérdőív október 2-i lezárásakor ugyanis sokan még nem kaphatták kézhez emelkedő rezsiszámláikat és a többség úgy nyilatkozott, nem szembesült még közvetlenül bezárásokkal. A kormányzat a helyi intézmények fenntartásának terheiből nem vállal részt, a vállalkozásokat is szelektíven támogatja, közvetlenül szociális célok mentén hozott intézkedésként leginkább a nemrég bejelentett újabb nyugdíjemelést említhetjük. A lakosság erőteljes félelmei és elvárásai azonban rámutatnak: ha már nem lehet a szellőztetés hosszának ellenőrzésével kontrollálni a kiadásokat, fel kell állítani egy olyan számonkérhető fontossági sorrendet, amely mentén az energiaválságot kezelni lehet.

A Hungary Helps Program, Magyarország humanitárius segítségnyújtási programja öt éve indult, és azóta több mint ötven országba juttatott támogatást. A program kiemelt célja az üldözött keresztények segítése: a támogatások között vegyesen szerepelnek vallási és humanitárius célú támogatások Benintől Ecuadoron át Srí Lankáig. A kormány azt állítja, eddig több mint negyedmillió ember számára tették lehetővé, hogy a szülőföldjén éljen, illetve oda visszatérjen, ezzel a "Magyarországra nehezedő migrációs nyomást" csökkentik. Hogy ez valóban így van-e, azt bárki eldöntheti maga: a Hungary Helps Ügynökség közzétette, mi pedig feldolgoztuk azt az összesen 28,3 milliárd forintnyi támogatást, amit 2022 első feléig, 247 esetben világszerte kiosztott a szervezet.

fotó: kormany.hu

Közérdekű ügy vagy vallási értékválasztás: összefér?

A kormány egyházi szervezetekkel szorosan együttműködve, őket támogatva juttatja célba saját nemzetközi segélyprogramja keretében a döntően magyar költségvetésből származó adományait. Az ügynökség adományokat is gyűjt, de ezek nagyságrendje eltörpül a kormányzati támogatáshoz képest.

A program irányítása összkapcsolódik a politikával és nemcsak a deklarált keresztény orientáció miatt. A nyilvánosságban a KDNP-s Azbej Tristan (a képen szürke öltönyben), a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára jeleníti meg, bár magát a 2019 óta létező, cégként működő Ügynökséget Kovács-Pifka Péter vezeti. Ő korábban egy kormányközeli, keresztény hírportált irányított - a vasarnap.hu-ról lehet a legnaprakészebben tájékozódni a HHP projektjeiről. Kovács-Pifka egyébként a KDNP Foglalkoztatás- és Munkaügyi Szakbizottságának elnöke is, a párt honlapján pedig a Szakértői Tanács delegáltjaként szerepel a tisztségviselők között, az országos elnökség tagjaként. Ez a pozíció az alapszabály szerint a párt tisztségviselőjének minősül.

A vallásos-egyházi prioritások azonban már nem kizárólagosak, a támogatott programok egyre sokszínűbbek. Ezzel párhuzamosan a HHP az új kormányban a Miniszterelnökség alól a Külügyminisztérium alá került. A migrációs agendához kapcsolódó, a "segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni" politikája már nincs jelen a kormányzati kommunikációban, de a program továbbra is bírja a támogatást. A 2023-as elfogadott, bár a hírek szerint újraírásra váró költségvetésben a 2021-es tervekkel megegyező 3,2 milliárd forinttal szerepel. Ugyanakkor a szerződések szerint 2021-ben ennél lényegesen többet, 10,7 milliárdot fizettek ki - ez volt eddig a legtöbb. Az ellentmondás a magyar költségvetési gazdálkodás átláthatatlanságára is rámutat. Az egyes projektekről az ügynökség honlapján is lehet tájékozódni, átfogó hatásmérést ugyanakkor nem találtunk, ezért nehéz az értékrendi kérdéseken (deklarált keresztény elkötelezettség vs vallási semlegesség) felülemelkedve, objektív eredményesség alapján értékelni a szervezet munkáját.

A bővülés 2022-ben is folytatódhat, hiszen az Ukrajnának juttatott humanitárius segítség egy része is ezen keresztül folyik át, döntően magyar karitatív szervezetek és egyházak támogatására. A Kárpátaljára küldött segélyszállítmányok és katasztrófavédelmi eszközök ugyanakkor nem szerepelnek a feldolgozott felsorolásban. Általánosan elmondható, hogy bár a listán vannak kifejezetten vallási célú támogatások (pl. templomok felújítása, hitéleti tevékenység támogatása), összességében inkább egyházi szervezetek humanitárius, egészségügyi, oktatási vagy gazdasági tevékenységét támogatják, szoros együttműködésben a már létező, egyházi gyökerű magyar humanitárius szervezetekkel.

A cégadatok szerint az Hungary Helps Ügynökségnél 30 fő dolgozik. Az eredménykimutatás alapján a társaságon nem folynak át az adományok, azokat a költségvetésből fizetik ki, az Ügynökség csak kezelő szervként jár közben. Az is szinte bizonyos, hogy a HHP által kommunikált számos támogatási program összege (pl. ösztöndíjprogramok) nem szerepel a feldolgozott támogatási listán, ezekkel - és a működés költségeivel - együtt a Programra költött összeg jóval meghaladhatja a 30 milliárd forintot. Ezzel együtt pozitív, hogy az adományok, támogatások listáját viszonylagos (bár nem a törvényben előírt) rendszerességgel közzéteszik - ez nem mondható el több, a Külügyminisztérium által tető alá hozott, egzotikus országokban gazdasági kapcsolatokat építő bilaterális támogatási programról.

Az alábbi ábrákon kereshető, böngészhető formában mutatjuk be a feldolgozott adatokat. Ha az Index blogketrecből érkezett, érdemes a K-blogon megnyitnia a bejegyzést, hogy minden ábrát lásson!

Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a kormány a héten három törvényjavaslatot nyújtott be. November közepére létrejöhet az uniós pénzek felett őrködő Integritás Hatóság és a civileket is magában foglaló Korrupcióellenes Munkacsoport. Míg a Hatóság feladata, hogy az uniós pénzek védelmébe érdekében az állami szervek körmére nézzen, és akár bírósághoz forduljon, az évi kétszer ülésező, döntési hatáskörök nélküli Munkacsoport legfeljebb a nyilvánosság erejével léphet fel. A K-Monitor gyorselemzése.

A héten, szeptember 19-én és 23-án a kormány elkezdte benyújtani azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a Brüsszelnek ígért: közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumának reformja, új antikorrupciós hatóság létrehozása és a civilek bevonása. A következőkben a megismert intézkedéscsomag legfontosabb témáit járjuk körül.

Ezek a törvényjavaslatok most is társadalmi egyeztetés nélkül kerültek benyújtásra. Az eljárás így szembe megy a jogalkotásra vonatkozó hatályos szabályokkal, valamint az Európai Bizottságnak tett ígéretekkel.

A beterjesztett intézkedéscsomaggal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy tényleges jogi fellépést biztosító új eszközei csak uniós források felhasználása esetén alkalmazhatók, a hazai forrásokkal való visszaélések az eddigi rendszer keretein belül folyhatnak tovább.

Az Integritás Hatóság nem korrupcióellenes ügyészség

A Hatóság olyan autonóm államigazgatási szerv lesz, mint például a Gazdasági Versenyhivatal. A kormánytól függetlenül kell működnie, amit elvileg saját költségvetése is biztosít. Nincs nyomozati hatásköre, és nem emelhet vádat visszaélések esetén. 

A Hatóság feladatköre komplex: megtalálhatók puha, segítő-támogató jellegű eszközök, de klasszikus hatósági jogkörök is. Utóbbi esetben a Hatóság akkor léphet fel, ha más állami szervek tétlenek maradnak.

A K-Monitor szerint üdvözlendő, hogy a hatóság felléphet közigazgatási bíróság előtt, ha az állami szervek nem lépnek időben az uniós pénze védelme érdekében. Szintén pozitív fejlemény, hogy visszaélés gyanúja esetén a Hatóság elrendelheti az európai uniós forrás bevonásával megvalósuló közbeszerzési eljárás legfeljebb két hónapra történő felfüggesztését.

Ugyan a kormány továbbra is elzárkózik az Európai Ügyészséghez csatlakozástól, úgy tűnik, hogy tett egy apró lépést az uniós hatáskörök erősítése felé. A törvényjavaslat szerint ugyanis a Hatóság köteles bejelenteni - többek között - az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), illetve az Európai Ügyészségnek, ha csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy bármely más jogsértés vagy szabálytalanság gyanúját észleli.

A Hatóság hatásköre kapcsán tisztázásra várnak még a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos feladatok. A Hatóság feladatkörébe tartozik majd a nyilvános vagyonnyilatkozatok ellenőrzése és “a vagyonnyilatkozatokkal összefüggő, törvényben meghatározott feladatok ellátása,” de a megismert javaslat nem tartalmaz konkrétumokat arra nézve, hogy ez pontosan mit jelent. A kormánytöbbség idén nyáron egyszer már átalakította az országgyűlési képviselőkre és politikai vezetőkre vonatkozó vagyonynyilatkozattételt. Akkor a rendszer totális kiüresítése volt a cél, cinikusan épp az Európai Parlament gyakorlatára mutogatva. Ha a nyilatkozatok ellenőrzése egy politikusokból álló parlamenti bizottságtól valóban egy független szereplőhöz kerülne, az a rendszer szigorítását jelentené. Ennek eshetősége jól mutatja: a gazdasági nehézségek közepette a kormány néhány hónap leforgása alatt, nyárról őszre jóval nyitottabbá vált az Uniós követelésekre.

Korrupcióellenes Munkacsoport - civilek kihangosítva

A 21 tagból álló Munkacsoport a Hatóság mellett működik majd. A csoport egyik felét állami szervek delegáltjai, másik felét pedig civilek adják. A Munkacsoport 21. tagja a Hatóság elnöke. A csoportnak döntési hatáskörei nincsenek, fő fegyvere a nyilvánosság. Évi kétszer ülésezik, ahol javaslatokat tehet, elemzéseket készíthet, illetve évi egyszer nyilvános jelentést ad ki. A jelentést a kormány köteles lesz honlapján közzétenni, és megindokolni, ha nem fogadja el a csoport által javasolt intézkedéseket.

A munkacsoportba a civilek pályázat útján kerülhetnek be. A civil jelentkezők közül a tagjelöltek listáját a Hatóság elnöke állítja össze, a korábban említett Alkalmassági Bizottság pedig kötelező erejű véleményt ad arról, hogy kik lennének megfelelőek a tagságra. Végül a ​​Hatóság Igazgatóságának van joga a tagjelöltek listájáról kiválasztani, hogy kik fogják a civil szférát képviselni a munkacsoportban. Kérdés, hogy az antikorrupció, átláthatóság területén releváns munkát végző civilek mellett a kormány érdekeit képviselő GONGO-k képviselői is be fognak-e kerülni a csoportba. A javaslat szerint tag olyan személy lehet, aki bizonyíthatóan független a Kormánytól, a hatóságoktól, a politikai pártoktól és az üzleti érdekektől.

Megszűnik az adatigénylések halogatása

A kormány a Bizottság kérésére felszámolja a közérdekű adatigénylésekre vonatkozó, lassan két éve hatályos speciális szabályokat. Az elmúlt két évben az közhatalmi szervek akár 90 napig is húzhatták, hogy válaszoljanak a polgárok kérdéseire. 

A jövőben pedig a közhatalmi szervek nem kérhetnek pénzt azért az adatigénylőtől azért, mert az adatigénylés teljesítése aránytalanul megterheli a munkaszervezetet. Magyarul, az adatok kiválogatásával, összegyűjtésével járó munkaidő költségét nem terhelhetik az adatigénylőre, hiszen az adatigénylő nem tehet arról, hogy az adatkezelő milyen - esetleg hanyag - módon kezeli az adatokat

► A K-Monitor gyorselemzése

Sajátos helyzet, hogy az alkotmányozó többséggel rendelkező kormánypártot külső kényszer szorítja korrupcióellenes intézmények létrehozására, köztük olyanokéra, amelyekhez hasonlót korábban éppen maga épített le. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy sikerül-e a kapkodva lebonyolított pályázatokkal szakmailag autonóm, politikailag független és feddhetetlen emberekkel feltölteni az új intézményeket, köztük olyanokkal, akik az Unióval szemben a magyar nyilvánosság felé is meg tudják jeleníteni a korrupcióellenes küzdelmet.

Hasonló külföldi intézményeknél kardinális kérdés a finanszírozás: a kormányzat a költségvetésén keresztül könnyen ellehetetlenítheti a számára kellemetlen intézmény munkáját. Hasonló történt itthon a Költségvetési Tanács esetén, amely saját szakértői stáb híján ma nem tud önálló elemzéseket folytatni. Az Integritás Hatóság költségvetéséről pedig egyelőre nem szól a törvény.

A K-Monitor szerint a felálló újabb intézmény nem csodafegyver a korrupció ellen.

Ha az ezzel megbízott intézmények ma jogállami módon, elfogulatlanul működnének, a meglévő magyar közjogi intézményrendszer is alkalmas lenne az EU-s források védelmére és a korrupcióval szembeni fellépésre. A most benyújtott javaslatcsomag lényegében annak a beismerését jelenti, hogy ezek a meglévő intézmények (ügyészség, GVH, Közbeszerzési Hatóság) nem működnek megfelelően. Ha ez a helyzet nem változik, egy elszigetelten működő Integritás Hatóság legfeljebb bozótharcot folytathat a korrupció ellen, de az Unió további nyomásgyakorlása nélkül nem fog tudni kikényszeríteni átfogó változtatásokat.

 A korrupcióellenes világnap, valamint az állami szervek korrupció elleni küzdelemben való együttműködés aláírt közös nyilatkozatának 7. évfordulója alkalmából tartott rendezvény (2018). Fotó: Balogh Zoltán/MTI/MTVA

Üdvözlendő, hogy az információszabadság területén felszámolják a veszélyhelyzeti szabályokat, valamint megszüntetik az adatigénylés munkateherrel kapcsolatos költségeinek az adatigénylőre terhelését.

Ezt a lépést már sokkal hamarabb meg kellett volna tennie: a munkaerő-ráfordítás adatigénylőnek való “kiszámlázása” a 2020-ban hatályba lépett Tromso-i egyezménybe ütközött, így most a kormány nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségének tesz eleget. A veszélyhelyzeti szabályok a közérdekű adatok területén mindig is problémásak voltak, hiszen éppen a koronavírus járvány alatt lett volna különösen fontos, hogy az emberek gyorsan jussanak hiteles információkhoz az állami szervektől. 

A járvány miatti, majd a háborús veszélyhelyzetre hivatkozással meghosszabbított válaszadási határidőket az adatkezelők tágan értelmezték, általános gyakorlattá vált, hogy a 15 napos válaszadási határidő megtartása helyett 90 nap után kapunk először érdemi választ. A meghosszabbítás ellen a kormány a bírósághoz fordulás jogát nem biztosította, így számos adatigénylésünk ügyében előfordult, hogy 3 hónap várakozás után azzal szembesültünk, hogy vagy soha többet nem kaptunk választ, vagy az adatkezelő megtagadta az adatok kiadását. Az elmúlt két év tehát információszabadság területén komoly visszaéléseket hozott, a veszélyhelyzeti szabályok kivezetése ezért üdvözlendő. Azt azonban nem látjuk, hogy a javaslatok miként változtatnának azon a gyakorlaton, hogy egyes adatgazdák szándékosan, különféle kifogásokkal (például döntéselőkészítő anyagokra való visszaélésszerű hivatkozással) nem tesz eleget adatigényléseknek és végső soron csak a hosszas bírósági utat követően válnak nyilvánossá a közérdekű adatok. A valódi megoldás az iratkezelés digitalizálása és minél szélesebb körben azok proaktív, automatikus közzététele lenne (pl. állami szerződések esetén), hiszen ebben az esetben sem adatigénylésre, sem a hivatalnokok extra munkájára nem lenne szükség.

Amiben hiányérzetünk van

Továbbra is hiányzik a nem kormányzati (pl. anti-korrupciós, átláthatóságért küzdő vagy éppen zöld) szervezetek közérdekű igényérvényesítői státuszának rendezése. Ezek a szervezetek legfeljebb csak panaszt nyújthatnak be a Hatóságnak vagy kiválasztás útján bekerülhetnek a konzultatív Munkacsoportba. Panasz esetén, ha a Hatóság nem kíván lépni, a civilek nem tudnak mit tenni, nem jogosultak bíróságra menni. A Munkacsoport pedig nem egyéni ügyek kezelésére lesz létrehozva, hanem rendszerszintű kérdések megvitatására, legerősebb fegyvere pedig a nyilvánosság. A nyáron benyújtott büntetőeljárási reform-javaslat továbbra is változatlan: civilek legfeljebb magánszemélyként léphetnek fel, ha az ügyészség passzív marad. Az eljárás pedig költséges, és számos akadályt rejt a magánszemélyként fellépők számára. 

Ugyancsak hiányosság, hogy a kormány továbbra sem ültette át a magyar jogba a közérdekű bejelentőket védő EU-s irányelvet, holott a Hatóság munkájában is számít a bejelentők közreműködésére.

Az uniós pénzek védelme érdekében született intézkedéscsomag látványosan eszköztelen ott, ahol a kiépült, rendszerszintű korrupciós struktúrákkal kellene valamit kezdenie. A héten benyújtott egyik törvénymódosítás álláspontunk szerint nem oldja meg a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) kuratóriumában helyet foglaló politikusok összeférhetetlenségét. A törvényjavaslat szerint kormánytagok, országgyűlési képviselők változatlanul, örök életükre kuratóriumi tagok maradhatnak, ezzel pedig milliárdos nagyságrendű korábbi állami vagyon felett rendelkezhetnek, miközben közfunkciójukból adódóan döntenek ezen alapítványok támogatásáról, lehetőségeiről.

Mi ez az egész? Hogyan jutottunk odáig, hogy a kormány korrupcióellenes vállalásokat tesz?

2022. április 27-én az Európai Bizottság az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelettel megteremtett jogállamisági (feltételességi) mechanizmus első lépéseként írásbeli értesítést küldött a magyar kormánynak, mivel a Bizottság szerint a jogállamiság elveinek megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, az EU pénzügyi érdekeinek védelmét. 

A közzétett döntés szerint a Európai Bizottság értesítésében kifogásolta, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten képtelenek vagy éppen nem hajlandóak megelőzni, illetve kezelni a közbeszerzés területén a korrupciós kockázatokat. Ez pedig sérti a jogállamiság elveit, különösen a jogbiztonság és a végrehajtó hatalom önkényének tilalmát, és aggályokat vet fel a hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatban.

Hiába a történelmi jelentőségű, előzmény nélküli az eljárás, a nyilvánosság eddig alig tudhatott meg bármit az EU és a kormány közötti vitáról valamit. A tárgyalások ugyanis a nyilvánosság számára teljesen átláthatatlanul folytak, azok pontos tartalmáról sem a kormány, sem a Bizottság nem számolt be . A K-Monitor adatigénylését a Bizottság arra hivatkozva utasította el, hogy az EU és Magyarország pénzügyi érdekeit veszélyeztetné az információk nyilvánossága. Az Igazságügyi Minisztérium szintén elutasította a K-Monitor adatigénylését, állítva, hogy az adatok döntés előkészítését szolgálják. Különös módon, pár napra felkerült az Unió honlapjára Johannes Hahn uniós költségvetésért felelő biztos Bizottságnak tett javaslata. Az eljárással kapcsolatos információkat tartalmazó dokumentumot azonban később eltávolították.

A magyar kormány eleinte politikai támadásnak és az áprilisi népszavazással kapcsolatos értékvitának állította be az uniós eljárást, nyárra azonban a delegitimáló megszólalások abbamaradtak.

Júliusban a kormány határozatot hozott egy korrupcióellenes munkacsoport felállításáról, melynek tevékenységében állami szervek vettek volna részt, a civilek mindössze hallgatóságként csatlakozhattak volna az üléshez. Bár a fórumot szeptemberben össze kellett volna hívni, a munkacsoport tényleges felállítására végül nem került sor - a határozatot visszavonták.Szintén júliusban a kormány két törvényjavaslatot nyújtott be az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében. A törvényjavaslatok célja a jogszabályok társadalmi egyeztetésének és polgárok korrupció elleni fellépésben való részvételének erősítése lett volna. Ahogy általában lenni szokott, a két jogszabály-tervezetet nem előzte meg társadalmi egyeztetés. Arról, hogy miért tekinthetőek látszat-megoldásnak a törvényjavaslatok, a Helsinki Bizottsággal és a TI Magyarországgal elemzést tettünk közzé. A két jogszabály továbbra is parlamenti tárgyalára vár.

Gyanítható, hogy ezek a lépések nem bizonyultak kellően meggyőzőnek a tárgyalások során, így szeptember 5-én a kormány két újabb határozatot hozott a korrupcióellenes keretrendszerrel kapcsolatban, megelőlegezve a héten benyújtott javaslatokat. A kormány egyrészről vállalta egy független antikorrupciós hatóság létrehozását, amely arra hivatott, hogy intézkedjen, ha az illetékes hatóságok elmulasztják az uniós források védelmét. A határozat szerint a hatóság mellett a - júliusi terveken módosítva - létrejönne egy új korrupcióellenes munkacsoport, amelyben a civilek már nem csak hallgatóságként, hanem tagként vehettek volna részt. A másik szeptemberi határozatában a kormány vállalta, hogy a közbeszerzési eljárások hatékonyságának és költséghatékonyságának értékelésére teljesítménymérési keretrendszert dolgoz ki.

Szeptember 18-án a Bizottság döntött: a jogállamisági eljárást lefolytatta és javasolta az Európai Tanácsnak EU-s forrásokat érintő korrekciós intézkedések megtételét. A magyar kormánynak november 19-ig adott haladékot vállalásainak teljesítésére.

Évek óta ködösít a kormány arról, mi a jogalapja, hogy a honvédségi gépeket politikusok utazásaira használják. A Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program keretében vásárolt Dassault Falcon 7X-szel vezető kormánytagok gyakran utaznak diplomáciai és egyéb, nehezen meghatározható politikai utakra. Orbán Viktor és családja tavaly horvátországi nyaralásáról egy római politikai gyűlésre utazott a géppel. Hiába nyertünk első fokon pert a Külügyminisztérium ellen, a perben még a bíróság sem tudta megállapítani, mi volt a "csapatszállító gép" használatának jogszabályi alapja. Az Átlátszó most megszerzett és részleteket közölt egy, a Honvédelmi Minisztérium és a Miniszterelnökség közötti keretmegállapodásról, melynek létezését néhány hónapja a két minisztérium közérdekű adatigénylésünkre egyszerűen letagadta. 

 Orbán Viktor és felesége 2018-ban izraeli útján. A politikus ekkor a honvédségi Airbussal utazott, az út egyértelműen hivatalos protokoll-látogatás volt, a kormányfő Izrael Állam elnökével is találkozott. (fotó: MTI)

A tisztázatlan jogi helyzet miatt kell beszélünk róla

A Külügy elleni perünkről szóló összefoglalóban részletesen bemutattuk, hogy az utazások rendjéről szóló szabályok ismeretében hogyan próbáltuk meg kideríteni a római családi munka-nyaralás körülményeit. Leírtuk, hogy az ügyben érintett minisztériumok milyen, egymással ellentmondó információkat osztottak meg velünk. A per rámutatott a honvédségi repülők használatának tisztázatlan helyzetére. Ahogyan arra hosszú ideje újságírók mellett ellenzéki politikusok is keresték a választ, nem világos, hogy mi alapján használják a kormány polgári tisztviselői a honvédségi gépeket.

Önök ezt megpróbálták eltitkolni ... De sikerült?

Az Átlátszó cikke azonban új megvilágításba helyezi a minisztériumok kommunikációját. Az oknyomozó portál ugyanis hozzájutott egy olyan minisztériumközi megállapodáshoz, amely szabályozza a kormányfői utazások rendjét. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a repülőutak adatai “honvédelmi és nemzetbiztonsági okból” 30 évig titkosak, ugyanakkor puszta létezése önmagában pikáns, ugyanis erre alapozva világosan levezethető, milyen iratok tartalmazzák az utazás információit, és milyen költségeket ki viseli. Ez a megállapodás viszont nem nyilvános.

Idén tavasszal a K-Monitor minden érintett minisztériumot megkeresett azzal, hogy adják ki az utazásokat szabályozó belső megállapodásokat, miután a per során a Külügy közéleseiből a bírósággal együtt sem tudtuk beazonosítani, mi alapján repülhetett Orbán a katonai géppel.

A Honvédelmi Minisztériumtól, a Miniszterelnökségtől, a Kabinetirodától és a Külügyminisztériumtól és a gépeket üzemben tartó honvédségi szervezeti egységtől is hivatalos adatigénylésben kértük, hogy küldjék meg nekünk azokat a megállapodásokat, amelyeket "a kormány tagjaiból álló delegációk külföldi útjainak megszervezése, lebonyolítása, valamint a felmerülő költségek elszámolása tárgyában" egymással kötöttek.

A Miniszterelnökség válasza ez volt:

Az Ön által megjelölt tárgyú megállapodások nem állnak a Miniszterelnökség rendelkezésére.

A Honvédelmi Minisztérium pedig ezt válaszolta:

Az 1.6. kérdése vonatkozásában tájékoztatjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium a Miniszterelnöki Kabinetirodával és a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központtal állt kapcsolatban az utazás megszervezése vonatkozásában. 

Vagyis a Miniszterelnökséggel nem! A két tárca tehát nem számolt be arról, hogy megállapodásuk van egymással, és ennek alapján a költségek megosztása is egyértelmű. Az Átlátszón közölt dokumentumból kiderül: a HM minden egyes megrendelt és megvalósult út után küld a ME-nek egy részletes költségösszesítőt, amely tételesen tartalmazza az alábbiakat:

• a repülőgép hajtóanyag-norma szerinti költsége,
• a személyzet napidíja és ellátási költsége,
• több napos út esetén a személyzet külföldi tartózkodásának költsége,
• a delegáció fedélzeti ellátásának költsége,
• légtérhasználati díjak,
• repülőtéri kiszolgálási díjak,
• fedélzeti internethasználati költségek (a szerződés külön kitér arra, hogy nagyon sokba kerül a levegőben az internethasználat, ezért annak díját „tájékoztató jelleggel” elhelyezték a repülőgépeken).
• egyéb, nem tervezett kiadások. 

Ezek után kimondhatjuk, hogy a minisztériumok - a közérdekű adattal való visszaélést is kimerítő módon - rosszhiszeműen titkolják el az egyébként levezethető költségeket. Az Átlátszó cikke után pedig erős a gyanú, hogy a Külügy és a Miniszterelnökség között is létezik hasonló megállapodás, amiről mi nem tudhatunk.

Még egyszer: nem azzal van a baj, hogy politikusok állami gépeket használnak. A gond azzal van, hogy míg 2020-ig pontosan követhetőek voltak a kormányfői diplomáciai utak, a Külügyminisztérium pedig nem gördített akadályt az elszámolások kiadása elé, addig a honvédségi gépek használatával ezek az információk eltűntek a nyilvánosság elől. Az utakról a közvélemény több esetben csak külföldön lőtt paparazzi-képek és a légiforgalmi adatok alapján szerez egyáltalán tudomást, hivatalosan pedig nem ismerik el a gépek protokoll-használatát. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy hivatalos állami protokollesemények helyett pártpolitikai kapcsolatépítés az utak célja, ennek költségeiről - az illiberális barátkozás áráról - pedig hallgat a kormányzat.