A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat 2021-ben hozták létre a magyar felsőoktatás szerkezetének átalakítására hivatkozva. Bár az Európai Bizottság feltételességi eljárása miatt többször módosították a alapítványokat szabályozó törvényt, létrehozásuk óta működésüket érintően érdemi változások nem történtek. Február 9-én Gulyás Gergely bejelentette, hogy a miniszterek önként lemondanak kuratóriumi tagságukról, a szabályozási problémákat a lemondás nem oldja meg. Posztunkban bemutatjuk a kétarcú jogintézménnyel kapcsolatos problémákat.
A Semmelweis Egyetem főépülete az Üllői úton. A kép forrása: Wikipedia
A "közérdekű vagyonkezelő alapítványok" elmélete
A 2021-ben létrehozott új intézményi struktúra célja hivatalosan a magyar felsőoktatás szerkezeti reformja volt. A rugalmasabb struktúra hivatalosan a felsőoktatási intézmények pénzügyi önállóságát teremti meg, a részükre átadott állami vagyonnal pedig önfenntartásuk érdekében szabadon gazdálkodhatnak az egyetemek. Ugyan a felsőoktatás megreformálásának időszerűségét és az államháztartási szervekénél rugalmasabb gazdálkodás szükségességét kevesen vitatták, elég nyilvánvaló, hogy a létrehozott alapítványi struktúra a fentiek helyett sokkal inkább azt a célt szolgálta, hogy kiterjessze és bebetonozza a kormánypárt politikai befolyását a felsőoktatás, az elitképzés és a kultúra bizonyos területei felett.
A társadalmi egyeztetés és a szakmai párbeszéd hiánya mellett ezt támasztja alá az is, hogy az alapítványok vezető testületébe, azaz kuratóriumokba többségében kormánypárti politikusokat és a kormányhoz közel álló akadémikusokat és üzletembereket neveztek ki, ráadásul határozatlan időre. Emellett több olyan - nem egyetem-fenntartó - alapítványt is létrehoztak, amelynek tevékenysége a kormánypárt politikai céljait szolgálja. Mindez alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy a létrehozott konstrukció és annak foltozgatása mennyire képes biztosítani az érintett felsőoktatási intézmények autonómiáját, amikor láthatóan nem az a szándék vezérelte a kormányt, hogy az intézmények szervezete és eljárásai politikai értelemben elfogulatlanok legyenek.
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) hiába látnak el közfeladatot, szabályozásuk mégsem közjogi, hanem magánjogi jellegű. Közfeladat-ellátásukra hivatkozva ugyanakkor a Magyar Állam közpénz-milliárdokat adott át a KEKVA-knak épületek, termőföldek vagy részvények formájában. Ezzel a kormány a nemzeti vagyont védő elidegenítési szabályok megkerülésével lényegében állami vagyont privatizált. Jelenleg már csak öt olyan egyetem van Magyarországon, amely a korábbi intézményi forma szerint állami fenntartású felsőoktatási intézményként működik (BME, Zeneakadémia, ELTE, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem).
Navracsics Tibor, az Európai Bizottsággal való tárgyalásokért felelős miniszter, egyben a Pannon Egyetemet fenntartó KEKVA kuratóriumi tagja. A kormányzati sajtótájékoztató szerint a miniszter már lemondott tagságáról.
A KEKVA-törvény szerint az alapítványokat legfeljebb ötfős kuratóriumok irányítják, amelynek tagjait az alapító Magyar Állam képviselője, a kormány jelölte ki. Több miniszter és államtitkár tagja lett a testületeknek, köszönhetően annak, hogy a meglévő összeférhetetlenségi szabályokat 2021-ben eltörölték, kifejezetten lehetővé téve vezető politikusok kinevezését.
A törvény azt is lehetővé tette, hogy az állam az alapítás után lemondjon az alapítói jogokról, és azokat magára a kuratóriumra ruházza át. Ezzel a magyar állam feladta, hogy érdemben ellenőrizze az állami vagyon felhasználását és az intézmények működését. Bár a KEKVA-k a piaci szférából is elfogadhatnak hozzájárulásokat és üzleti tevékenységet is végezhetnek, forrásaik döntő többsége változatlanul közpénzekből származik, hiszen az állami vagyon ingyenes átruházása mellett a Magyar Állam jogszabály alapján köteles a közfeladatokat szolgáló működésük finanszírozására.
Ezért is jogos érdek, hogy az alapítványi egyetemeknek adott juttatások átlátható módon, a kutatási és oktatási, innovációs célok érdekében kerüljenek felhasználásra. Fontos azt is látni, hogy az alapítványi struktúrában nem az Erasmus+ pénzek és az ahhoz hasonló támogatásokat fenyegetik nagyobb korrupciós kockázatok, hanem sokkal inkább azokat a forrásokat, amelyeket vitatható beruházásokra (pl Zalazone tesztpálya) vagy klientúraépítésre lehetne fordítani. Ez a probléma nem feltétlenül oldódna meg pusztán az összeférhetetlenségi és vagyonkezelési szabályok átalakításával, ahogy az egyetemi autonómia szűkítését sem tudják ilyen szabályok visszafordítani. Hiába mondtak le a héten a miniszterek kuratóriumi tagságukról, helyüket olyan helytartók vehetik át, akiknek még kevésbé kell tartaniuk döntéseik politikai következményeitől. Mivel a kormány és az Európai Bizottság vitája csupán technikai jellegű, és nem az egész intézményi konstrukció újragondolásáról szól, alábbiakban csak a szűkebb a technikai problémákat tekintjük át.
A közvagyonnal kapcsolatos problémák
Annak ellenére, hogy egy közfeladatot ellátó intézményről van szó, és állami támogatásokban részesülnek, kérdéses, hogy mely állami szerv jogosult felügyelni és ellenőrizni a gazdálkodásukat. A nyilvántartó bíróságok csak alapvető törvényességi szempontokat érvényesítenek, a KEKVA-k gazdálkodása, azon belül pedig a közpénz-felhasználás kapcsán hatáskörrel nem rendelkeznek.
- Ezért a közpénzek és a nemzeti vagyon védelméért felelős Állami Számvevőszék szerepét és mozgásterét tisztázni lenne szükséges. Különös jelentőséget ad ennek kérdésnek az Alaptörvény Kilencedik módosítása, mely szerint a közpénz fogalma az állam bevételeire, kiadásaira és követeléseire korlátozódik. A módosítás célja az volt, hogy korlátozza a közpénzek elszámoltathatóságát és átláthatóságát.
- Elidegenítés esetén az államnak elővásárlási jogot lenne szükséges biztosítani a KEKVA-k vagyonát illetően.
A kuratóriumok elszámoltathatóságával kapcsolatos problémák
Jelenleg a törvény csak néhány nagyon alapvető szabályt ír elő a kuratóriumok felépítésére és működésére vonatkozóan. A testületeknek megadja a szabadságot, hogy akár korlátlan időre is szabadon megválaszthassák saját tagjaikat. A jogszabály azt sem határozza meg, hogy a tagoknak milyen feltételeknek kell megfelelniük a tagsághoz. Miközben sok kormányzati vagy helyi politikus jutott kuratóriumi tagsághoz, olyan szabályok nincsenek, amelyek biztosítanák, hogy oktatók, hallgatók vagy öregdiákok, felsőoktatási szakértők vagy helyi érdekképviseletek, illetve a helyi önkormányzatiság szereplői helyet kapjanak a testületben.
A jogszabály szerint a kuratóriumok maguk döntenek saját tagjaik összeférhetetlenségéről. Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok pedig kevésbé szigorúak, mint bárhol a közszférában. A K-Monitor országgyűlési képviselők és a TI Magyarország mellett beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, azonban az AB 2021 nyara óta nem vizsgálta a megengedő összeférhetetlenségi szabályokat.
A jogszabály szerint nem csak a kuratórium tagjainak megválasztása kerülhet át a kuratórium kezébe. A kuratórium döntéseinek megtámadására maga a kuratórium, a KEKVA-k felügyelőbizottsága és bizonyos esetekben az ügyész jogosult.
- A jogszabályban lenne szükséges meghatározni:
○ ki jogosult a tagok kinevezésére,
○ a tagság pontos időtartamát (erről is alkudozik a bizottság és a kormány),
○ az újabb megbízatás kérdését,
○ a kinevezési feltételeket (pl. képzettséget és korábbi munkatapasztalatot) - Az egyetemi autonómia biztosítása érdekében megfontolandó, hogy az egyetemi szenátusnak joga legyen véleményezni, jóváhagyni a testület új tagjait.
- Nem ördögtől való, hogy a kormányzati igazgatás szakmai szintjét képviselő tisztségviselők vagy polgármesterek hivatalból kuratóriumi tagok lehessenek.
- Mivel az összeférhetetlenség eseti vizsgálatára vonatkozó szabály lényegében csak a Polgári Törvénykönyv általános szabályait ismétli meg, a (jelenlegi) eseti összeférhetetlenségi szabályokat valódi kontrollmechanizmusok beépítésével lenne szükséges kiegészíteni.
- Általános jelleggel lenne szükséges kimondani, hogy a kormánytagok nem vehetnek részt a kuratóriumok munkájában, csakúgy, mint más magas rangú kormányzati tisztségviselők vagy országgyűlési képviselők. A tisztség-halmozás abszolút tilalma nem csak a kormánytól való függőséget, de azt a problémát is megoldaná, hogy főállásban dolgozó tisztségviselők munkájuk mellett további feladatokat látnak el.
- Tisztázni kell, hogy az összeférhetetlenség nemcsak politikai, hanem gazdasági jellegű is lehet. Ez különösen fontos azokban az esetekben, amikor a kuratórium tagjai olyan vállalatok képviselői, amelyekben az alapítvány maga is részvényes (pl. MOL, Richter Gedeon).
- A forgóajtó-jelenség megakadályozása érdekében szabályozni lenne szükséges a tisztség betöltését megelőző, illetve azt követő kormányzati vagy gazdasági szerepvállalás közti minimális időt.
- Elvárható lenne, hogy a kuratóriumi tagok nyilvános vagyonnyilatkozatot tegyenek.
- Ezenkívül harmadik feleknek, például közérdekű igényérvényesítők vagy az Integritás Hatóság számára is biztosítani kéne, hogy jogilag felléphessenek a kuratórium döntéseivel szemben, mivel a jelenlegi jogorvoslati rendszer nem biztosít hatékony jogi eszközöket a kuratórium határozatai szemben.
Az átláthatóság hiánya
Mivel a KEKVA-k közfeladatot látnak el, az információszabadság törvény (Infotörvény) hatálya alá tartoznak. Így rájuk is vonatkoznak a proaktív közzétételre vonatkozó, valamennyi közfeladatot ellátó szervre vonatkozó általános közzétételi szabályok.
Nem vonatkozik azonban a KEKVA-kra a feltételességi mechanizmus hatására idén létrehozott online szerződés-tárba, a Közadattárba való feltöltési kötelezettség. Mivel a KEKVA-k nem kötelesek a szerződéseikre vonatkozó adatokat feltölteni a Közadattárba, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH) nincs jogköre arra, hogy erre kötelezze őket, vagy közigazgatási bírságot szabjon ki rájuk, ha nem tartják be az Infotörvény bármely szabályát.
Jelenleg a Hatóság legfeljebb felszólítja őket, hogy tegyenek eleget a proaktív közzététel általános szabályainak. Ez utóbbi, minden közfeladatot ellátó szervre vonatkozó szabály tényleges kikényszerítésének hiánya jól azonosítható: a legtöbb KEKVA a közérdekű adatok közzétételét elmulasztotta a honlapján. A K-Monitor ezzel kapcsolatos, NAIH-nak tett bejelentése, 2021 novembere óta megválaszolatlan maradt.
- Mivel a KEKVA-k közfeladatokat látnak el és jellemzően közpénzek felhasználásával teszik, a Közadattárba való feltöltési kötelezettséget a KEKVA-ra is ki kellene terjeszteni. Az adattár tárgyi hatályának kiszélesítése megerősítené a Hatóság hatáskörét, és hatékonyabbá tenné a jogérvényesítést az információszabság területén.
Hasznosnak tartod a munkánkat? Segítenél?
Támogasd a K-Monitort adományoddal!
Címkék: oktatás eu információszabadság átláthatóság kekva
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
A bíróságok döntéseit felülírva szűkíti az átláthatóságot a Kormány
-
Újabb hatalmas lyukat találtunk az EU-s nyomásra létrehozott állami közpénzes adatbázison
-
Az átláthatósági szabályok átláthatatlan útjai
-
Hegyeken, sivatagokon át rögös út vezet a közérdekű adatokig az EU-nak ígért új portálon
-
Változatlanul bíróságra járhatunk majd a közérdekű adatokért
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sorállományú előfelvételis 2023.02.12. 17:20:56
Sorállományú előfelvételis 2023.02.13. 08:02:54
