Az Orbán-kormány a COVID-járvány alatt létrehozta a "közérdekű vagyonkezelő alapítványok" rendszerét, ahová a választások előtt ezer milliárdnyi közvagyont talicskázott ki. Az alapítványok vezetésébe kormánytagokat és hozzájuk közel álló szereplőket ültettek, ami az egyetemfenntartó alapítványok esetén már eddig is komoly problémákat okozott. Az alapítványok azóta is nyelik a pénzt, néha nem túl látványos eredménnyel.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan finanszírozza a költségvetésen keresztül az adófizetők pénzéből ezeket a sokszor "kormánytag-magánemberek" által irányított szervezeteket az Orbán-kormány, be kellett perelnünk az egyik minisztériumot. Így derülhetett ki, hogy a támogatásokról - olykor évtizedes távlatban - a nyilvánosság elől titkolt, "kétezres" kormányhatározatokban rendelkeznek.

A NER "előresorolt tényezői"

A NER jelenleg összesen 35 darab alapítványa nemcsak alapításukkor kapott legalább 600 millió Ft-ot - és emellett ingatlanokat, részvénycsomagot -, de a róluk szóló 2/3-os törvény (1. § (4)) arról is rendelkezik, hogy 

Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyonkezelés útján történő, illetve a közfeladat ellátásához közvetlenül szükséges finanszírozási feltételeinek a biztosítása. 

Vagyis a majd három tucat alapítvány projektjeire előbb jut pénz, mint bizonyos alapvető közfeladatokra. Ráadásul, ha a beígért pénz nem érkezik meg - például egy esetleges kormányváltás után -, vagy kevesebb, mint az ellátott közfeladat után a hasonló feladatot ellátó állami, illetve önkormányzati intézmények támogatása, akkor az alapítvány jogosult bírósághoz fordulni, a perben a bíróság soron kívül jár el.

Az alapítványok által ellátott, az adófizetők által finanszírozott közfeladat meghatározása viszont meglehetősen ködös. Az egyetemek fenntartói feladataira adott, törvényben meghatározott költségvetési normatíván túl lényegében a kormánnyal kötött egyedi megállapodásokon múlik, hogy mennyit ér meg a költségvetésben minden más kiadást megelőzően egy olyan, törvényben deklarált közfeladat, mint:

• "egy, a magyar nemzeti szuverenitás szempontját figyelembe vevő, korszerű történelemszemlélet alapjainak kidolgozása és disszeminálása";
• " a magyar nemzet, valamint az Intézményben képviselt országok nemzetei közötti szorosabb kulturális kapcsolatok ösztönzése";
• "a kulturális értékek megőrzése";
• "a nemzeti értékek és érdekek, illetve a közös keresztény-kulturális és európai értékek iránt elkötelezett, demokratikus magyar közélet támogatása"; stb.

A valóságban ezekbe a "közfeladatokba" sok minden belefér: luxusberuházások, politikai rendezvények, haveri szervezetek támogatása, állami vagyonból átadott részvénycsomag miatt nagytőkés gyerekek külön vizsgáztatása, veszteséget termelő korábban állami cégek elsuvasztása, átláthatatlan külföldi ingatlanvásárlások, beavatkozás a könyvpiac működésébe és megannyi jól fizető állás fenntartása.

A nyilvánosság kizárásával, meglehetősen összeférhetetlenül, olykor politikustársak között lezajló alkufolyamat eredményeként a Kormány megállapodást köt arról, mennyi pénzt juttat az alapítványainak. A megállapodások (amelyek akár évtizedekre biztosíthatják a pénzről a holdudvarba tartozó szervezetet) nem nyilvánosak, a kifolyatott pénzekről lényegében csak akkor szerzünk tudomást, ha a kifizetés lezajlott.

A folyamat felett a megválasztott képviselőinknek is csak utólagos kontrollja van, ráadásul az utóbbi években komédiává züllesztett költségvetési törvényalkotás során a Parlament nem kap részletes tájékoztatást arról, hogy melyik alapítványnak pontosan mennyit is terveztek be az elfogadásra benyújtott büdzséből. A költségvetésben az alapítványok támogatása ilyen-olyan jogcímekre van elszámolva, az indoklásban összegszerűen nincsen bemutatva. A kormány tehát meglehetős önállósággal, saját hatáskörben tudja támogatni a vagyonkitalicskázó alapítványait, ahol saját oda beültetett tagjai költhetik el a pénzt.

A K-Monitor adatigénylést adott be a támogatásokról, végül pedig pert kellett indítanunk. Így derülhetett ki, hogy a Kormány a nyilvánosság elől elrejtett, ún. "2000-es határozatokban" rendelkezik arról, hogy évekre előre mikor és mennyi pénzt utal az alapítványoknak. Ezt azonban nem köti a nyilvánosság orrára, a kormányhatározatokat csak bírósági döntés hatására adták ki nekünk.

A nyilvánosság elől titkolt döntésekkel öntik a pénzt az alapítványoknak

Az év elején azért indítottunk pert, hogy megtudjuk, a kormány milyen vállalásokat tett az alapítványok finanszírozására a velük kötött megállapodások mentén. A megállapodások egy részébe a Miniszterelnökségen betekinthettünk, ott azonban azt tapasztaltuk, hogy a támogatásokról rendelkező hivatkozott kormányhatározatok száma ki volt satírozva. Ezt követően próbáltuk megtudni, melyek azok az eltitkolt számozású, a Közlönyben nyilvánosan nem elérhető kormányhatározatok, amelyek az alapítványok támogatásáról rendelkeznek.

A per azért volt szükséges, mert bár a közpénzek kifizetéséről rendelkező kormányhatározatok közérdekű adatok, de azok nem kerülnek nyilvánosságra-hozatalra. Ezek a nem nyilvános kormányhatározatok az ún. 2000-es határozatok. A 2000-es határozatok nyilvánosságával a HVG.hu korábban már részletesen foglalkozott. Az Orbán-kormány az elmúlt években visszaélésszerűen kezdte használni ezt a módszert a döntései nyilvánosság elől való eltitkolására: korábban néhány tucat, az elmúlt években viszont ezernél is több határozat született.

Bár a Kormányiroda az adatigénylésünket arra hivatkozva nem akarta teljesíteni, hogy nem tudja kiválogatni az alapítványokra vonatkozó határozatokat a többi kormányhatározat közül, a keresetindítás hatására az első tárgyalás előtt a Kormányiroda végül megküldte az adatokat.

Miről mesélnek a kiadott kormánydöntések?

A megkapott ötvennél is több kormányhatározat azt mutatja, hogy intenzív egyeztetés zajlik az alapítványok és a Kormány között, melynek eredményeként milliárdok mozdulnak meg a költségvetésben akkor is, amikor költségvetési kiigazításokra, kiadáscsökkentésre van szükség. Februárban például 14 millió eurót (5,4 milliárd Ft-ot) ígértek oda az idei költségvetésből a határon túli épületeket felvásárló, külügyesek által irányított Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnak, pedig ekkor már jócskán zajlottak a kiadáscsökkentő intézkedések. Az MCC idei, 5 milliárdos támogatását például külön mentesítették a kötelezettségvállalási tilalom alól (2061/2023 Korm.hat).

A független magánjogi szereplőnek beállított, de a politikai klientúrarendszerbe betagolt alapítványok érzékelhetően a politikai széljárás szerint, a költségvetési szervekhez hasonlóan kapnak meg, illetve buknak el támogatásokat. A meggyengült Gulyás Gergely alá tartozó, Maróth Miklós vezette Makovecz Campus Alapítvány például 2021-ben még több tízmilliárdos fejlesztési pénzeket kapott volna, ezeket azonban idén júliusban visszavonták, illetve más szerveknek (pl. a Demeter Szilárd-féle Magyar Kultúráért Alapítványnak) átcsoportosították (2311/2023 Korm.hat). A szervezet a kormányból távozó Palkovics László kezdeményezésére létrehozott Fudan Hungary Egyetemért Alapítványhoz hasonlóan vegetál: noha tízmilliárdos vagyont kezelnek, a vezető tisztségviselői (kuratóriumi tagok, Felügyelő Bizottság tagjai) számára kifizetett bruttó majd 100 millió Ft az éves kiadásaik jelentős részét teszik ki.

A támogatások a költségvetésben tucatnyi jogcímen kerülnek kifizetésre, általában az alapítványért felelős tárca költségvetésében, de a Hauszmann Alapítványnak a Döbrentei utca 2. (MNB irodaház) megvásárlására adott félmilliárd a Gazdaság-újraindítási Alapban, a Közép-Európai Oktatási Alapítvány 2021-es támogatása a KKM Stipendium és diaszpóra ösztöndíjak jogcímén stb. Ez - és a különböző egyéb támogatások, alapítványok közötti pénzmozgások - lényegében követhetetlenné teszik, hogy összességében mekkora pénz megy a költségvetésből egy adott évben a NER alapítványai felé.

A támogatások olykor nevesített fejlesztéseket, ingatlanvásárlásokat is tartalmaznak, de az esetek többségében egyszerűen az alapítvány működésének a finanszírozására szólnak, hiszen az alapításkor kapott 600 milliót néhány év alatt felélik. A döntések egy részéről már írt a sajtó, hiszen a tényleges költségvetési tranzakció a korábbi évek esetében már megtörtént, a nyilvánosság számára is láthatóvá vált.

 Az azonban csak a most közzétett - és a vélhetően az ítélet óta is folyamatosan születő, új - kormányhatározatokból derül ki, hogy bizonyos esetekben a Kormány évtizedekre előre elköteleződött az alapítványok egyes tevékenységeinek közpénz-finanszírozása mellett. A 2444/2021-es Korm.hat például a Demeter Szilárd-féle Magyar Kultúráért Alapítvány 150 milliós támogatásáról rendelkezik - 2023-tól kezdődően, örökké.

Miért elfogadhatatlan a Kormány titkolózása?

Álláspontunk szerint a NER alapítványi univerzumának létrehozása nem szól másról, mint az állami vagyon és a közhatalom átalakításáról magánvagyonná, magánhatalommá úgy, hogy annak fenntartásához továbbra is az adófizetők adják a támogatást. Az alapítványok tevékenységéért végső soron az állam vállalja a felelősséget, nem pedig a regnáló hatalom kuratóriumba ültetett potentátjai. Miközben a kormányzat a kultúra, oktatás, szociális ellátás vagy a helyi közügyek területén szűkmarkúan ismer el közfeladatokat, itt véleményes "közfeladatok" nagyvonalú finanszírozására kerül így sor. Az pedig kezdettől fogva talány, miért nem tudja a Magyar Állam saját intézményeinek megfelelő finanszírozásával szolgálni ezeket a közösségi célokat.

Azzal, hogy a Kormány az MNB alapítványokhoz hasonlóan újra megpróbálta eltitkolni az emberek elől  alapítványai támogatását, tulajdonképpen beismerte, hogy ezek önjáró, független, az állami finanszírozáson felül közcélokért magánerőforrásokat is mozgósító magánintézmények helyett folyamatos adófizetői támogatásra szoruló szervezetek, amelyeket a Kormány berkeiből irányítanak.

A vagyonkezelő alapítványok finanszírozása az állami kulturális-oktatási intézményeknél sokkal kevésbé átlátható, ám míg az állami szektorokban folyamatos a forráshiány, a NER alapítványok költségvetési nehézségek idején is pénzükhöz jutnak, még ha ezt a tényt a politika meg is próbálja eltitkolni.

Ez elfogadhatatlan: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok finanszírozását ki kell hozni a fényre! Azon túl, hogy a kuratóriumokat le kell választani a kormány körüli politikai függőségi rendszerről, nyilvános, nyomon követhető, világos közfeladat-kritériumokon nyugvó támogatási modellre van szükség. Jelenleg ugyanis a kiválságok számára létrehozott, az állami alapintézények elé sorolt, szigetszerűen működő alapítványok lobbierejüknél fogva a források elszipkázásával elsorvasztják a magyar állam valódi közfeladatait ellátó végvárakat a kultúra és az oktatás területén.

Hasznosnak tartod a munkánkat? Segítenél?

Támogasd a K-Monitort adományoddal!