A napokban készült el a várandósok számára egy különleges kiadvány. A tájékoztató egyéni kezdeményezésből, egy háromgyerekes jogász édesanya tollából született, és a skandináv egyszerűségű “Tájékoztató várandósok részére” címet viseli. A magas színvonalon, meleg hangon megírt kiadvány biztosítja olvasóit arról, hogy „gyermeket világra hozni alapvetően csodálatos, felemelő, erőt adó élmény”, de informál arról is, hogy ma Magyarországon nem egyszerű a várandósoknak felkészülni a szülésre. Nemrég megjelent szerepjátékunk a hazai szülészeti ellátás útvesztőjéről ad képet.

Az EMMA Egyesület munkatársa beszélt a játékról a Klubrádióban.

Aki nem akarja a szerencsére bízni, hogy megadatik-e maga és gyermeke számára a szép, „egészséges” szülés esélye, érdekeik és jogaik érvényesülésének lehetősége, annak energiát kell szánnia arra, hogy felkészüljön a nagy napra. A napra, amely nem csak az ő életét fogja megváltoztatni, de hatással lesz a születendő gyermek személyiségére, későbbi testi-lelki egészségére is. Ha a várandós szeretné elkerülni, hogy esetleg áldozatául essen a kórházi rutinnak, hogy ő és babája egy legyen az aznapi „esetek” közül, akkor informálódnia és terveznie kell.

Olyannyira igazak a fenti sorok, hogy a Tájékoztatót az szülészeti-nőgyógyászati szakfelügyelő is jóváhagyta szakmailag, a védőnők szakfelügyelője ajánlása nyomán pedig szakmai segédanyagként minden védőnő meg fogja kapni az elkövetkezendő időszakban, sőt, minden édesanya is. De hogyan tervezzen és hogyan készüljön egy édesanya? Mit jelent pontosan, hogy “informálódnia és terveznie kell”? A K-Monitor és az EMMA Egyesület játékra invitálja a várandósokat, és mindenkit, akit foglalkoztat, hogy milyen dilemmákkal néz szembe ma egy várandós anya Magyarországon.

A Szülj okosan! szerepjátékot 5 perc alatt végigjátszhatod - közben egyszerre nő a tudásod és az empátiád. A friss várandós, Éva szerepébe bújva fogas kérdésekkel szembesülhetsz, és óvatosan érdemes mérlegelned a megoldások között - döntéseid eredményeképpen ugyanis nőhet vagy csökkenhet a lelki egészséged (a játékban: motiváltság), a fizikai jólléted, és az sem mindegy, hogy a döntéseidnek mi az anyagi vonzata. Remek tippeket kaphatsz a játékban ha a tippek ikonra kattintasz, amelyek felugró ablakban fontos információ-morzsákat tartalmaznak.

A játékban nincs győzelem vagy vereség - de a hazai szülészeti ellátás útvesztője jobban megfoghatóvá válik, körvonalazódik a játék többszöri végigjátszása során.

A játék során legalább 3 de legfeljebb 13 döntést kell meghoznod, s minden döntésed az alábbi három dimenziót érinti:

	Pénz: 400.000 forint kezdőtőkével indulsz. Ez viszonyítási alapként szolgál, ami megmutatja, egy-egy döntésednek milyen anyagi következményei lehetnek.
	Fizikai jóllét: Tágan értelmezett egészséged értékét mutatja. Tested békességének és nyugalmának megőrzése nem kis munka, érj el legalább 75-ös értéket a kezdeti 100-ból!
	Motiváltság: Hónapokon keresztül döntéseket hozni mindenkinek megterhelő. Igyekezz figyelemmel lenni lelked egészségére is! Ha legalább 75 pontot megtartasz a kezdeti 100-ból az jelzi, hogy sikerült megtartanod a pozitív hozzáállásodat!

Lássunk két dilemmát a játékból! Az ultrahanggal kapcsolatban még csak-csak könnyű döntést hozni, de a szülésindítás kérdése kinyitja Pandora szelencéjét…

Ultrahang: kötelező, kötelezően ajánlott vagy eltúlzott vizsgálati kényszer?

Az első ultrahangra készülve Éva nagyon várja, hogy megláthassa csöppnyi babáját. Az állami ellátórendszerben végezve a vizsgálatot a következő helyzet áll elő: “az ultrahangon hiába kértem az orvost, nem fordította felém a képernyőt, hogy láthassam a kisbabámat.” Dilemma: Te hogyan döntenél Éva helyében a második ultrahanggal kapcsolatosan? Maradni fogsz az állami rendszerben, ahol jellemző a sorbanállás, az orvos sokszor késik, és gyorsan akar “letudni”, esetenként nem túl kedvesen, vagy megéri neked legalább egyszer magánellátásba menni a jobb, gyorsabb és kedvesebb ellátás reményében? A játékban választhatod azt is, hogy nem mész el egy ultrahangra, mert azt hallottad, hogy például Skandináviában nem is ultrahangozzák a magzatokat, csak ha feltétlen szükséges - no és ott nem is 8-10 alkalom a legminimálisabb, amikor meg “kell” jelenni várandósgondozáson, hanem sokkal kevesebb. De mi van, ha az orvosod megharagszik rád, ha kihagyod azt az alkalmat? Mit kockáztatsz, és mit nyersz a döntéseddel? A fizikai és mentális jóllét, illetve a “mennyibe fáj” dimenziók mentén hol áll ez a második ultrahang? Mennyi pénzt ér meg neked az, hogy biztosan láthasd a babád arcát egy percre?

A játék egy másik lehetséges dilemmája, hogy mit lépsz, ha tudni akarod, hogy milyen esetekben szükséges a szülésindítás. „Tegnap megszületett a barátnőd kislánya. Gyógyszeresen indították meg a vajúdást, ami a barátnődet nagyon megviselte. Egymásnak ellentmondó véleményeket olvasol az interneten. Megkérdezed az orvos véleményét, aki azt mondja, hogy a kórház protokollja határozza meg, hogy mikor szükséges a szülésindítás.”

Éva karaktere, akinek a bőrébe bújunk a szerepjáték során, már a játék elején értesül erről a konkrét szülészeti beavatkozásról. Rosszul hangzik és szeretné majd a saját szülésekor lehetőség szerint elkerülni, de nem tudja pontosan, mi is az a szülésindítás, és mikor csinálják. Miért indították gyógyszeresen a barátnője szülését? Az övét is meg fogják? A facebook csoportok és a szóbeszéd szerint számos kórházban már a baba születésének kiírt időpontja utáni napon, napokban beindítják a szülést, még akkor is, ha semmi probléma nem áll fenn, pedig állítólag valami protokollok szerint sem feltétlen kellene ennek így történnie, - és persze a való világban a gyermekek nem szoktak igazodni az orvos által saccolt időponthoz (mindössze 4%-uk születik a kiírt időpont napján).

Mit mond a szülésindukcióról a Tájékoztató?
A Tájékoztatóban az áll, hogy „Az alább felsorolt eljárások hasznosak/szükségesek lehetnek bizonyos esetekben, pl. magas kockázatú anyáknál, ugyanakkor károsak lehetnek alacsony kockázatú nők számára. Ezért ezek kizárólag orvosilag indokolt esetben alkalmazandók:
- gyógyszeres szülésindítás (...)”

Inkább bemondásra elhiszed az nőgyógyászodnak, hogy van a kórházadban protokoll a normál, élettani szülésre, az valóban evidencia-alapú és nálad is be fogják tartani, vagy inkább írsz a kórháznak egy emailt, hogy megtudd, milyen ellátást fogsz kapni, és hogy megtudd, mibe fogsz beleegyezni?

Ha elhiszed az orvosodnak, hogy majd minden a körülményekhez képest a lehető legjobban és leginkább evidenciaalapú módon fog menni, és nem érdeklődsz tovább, akkor senki nem fogja elárulni neked, mik azok a szülészeti irányelvek, miért vannak helyi protokollok, azok miért nincsenek leírva, és eleve miért különböznek az irányelvektől. Spoiler: élettani szülésről ráadásul nincs is irányelv.

Ha a kórházat ki is hagyod a történetből, és az országos irányelvekre keresel rá, hamar rájössz, hogy a szülészeti ellátás rendszere mennyire átláthatatlan. Az országos szakmai irányelvek csak egy rövid ideje elérhetőek az ÁEEK honlapján azok számára, akik tudják a megfelelő keresőszavakat - és amely szervezet amúgy már 2020 végén megszűnt, csak még nem volt idő az új szervezetben átírogatni a linkeket - viszont szinte minden releváns irányelv (császármetszésről, túlhordásról, szülésindukcióról) hosszú évek óta lejárt. A legújabb, „A családbarát alapelvekre épülő szülészeti és újszülött ellátásról” című 2019-es irányelv nagyon korszerű és evidencia-alapú, de nem a hagyományos értelemben vett irányelv, ugyanis a jó gyakorlatokat nem előírja a kórházak számára, hanem csak mintegy „engedélyezi” őket. Ezekre egyrészt nehéz hivatkozni egy szülés során, másrészt egy épp szülő anyának nem kellene, hogy feladata legyen az irányelvek betartatása.

Ha mélyebben érdekel a téma, és/vagy nincs meg benned a tökéletes bizalom a kórház felé, dönthetsz úgy a játék során, hogy a kórháznak emailt írsz és kikéred a protokollt. Többféle eredmény lehetséges. A játék több ezer anya tapasztalata alapján íródott, a valószínű kimenetek ezek alapján a következők:

• A kórháztól lehet, hogy semmilyen válasz nem fog jönni.
• Ha mégis jön, „Az osztályvezető főorvos válasza szerint a protokoll szakembereknek íródott, hiszen ők hoznak szakmai döntéseket az adott szituációban, neked a beleegyező nyilatkozatot kell aláírnod. Azon gondolkodsz, hogy így honnan tudsz tájékozódni arról, hogy milyen lehetőségeid vannak egyáltalán a kórházban. Nyugtalanít a bizonytalanság.”
• Ha felhívod őket telefonon, „A nővér ideges hangon oktat ki arról, hogy ők egy kórház, nem okmányiroda, bőven lesz időd olvasgatni majd, ha már ott leszel. Ingerülten válaszolsz, hogy nálad jobban senki sem várja, hogy túl legyél már ezen az egészen. Egész délután ezen rágódsz.”
• A személyzet és az orvos hozzáállása a legnagyobb valószínűség szerint nem fogja tükrözni azt a törvényadta (konkrétan az 1997-es egészségügyi törvény-adta) jogodat, amely szerint a kivizsgálásodat és kezelésedet érintő döntésekben részt vehetsz; sem azt nem fogja beteljesíteni, hogy „az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget (...) az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségeiről.”
• Ha a játékban a magánorvost választod, nem biztos, hogy sokkal jobban jársz: „Az orvos udvariasan közli veled, hogy az nem fogja segíteni a szülést, ha őhelyette a papírban bízol. A legfontosabb a közös érdek, hogy mindenki jól legyen. Te azzal teheted a legtöbbet, ha azt csinálod, amit ő mond. Ha ilyen ideges vagy, szívesen megvizsgál, hátha az megnyugtat.”

Ezek a legvalószínűbb kimenetek.

Ha többször is újrajátszod a játékot, vagy olvasgatod a tippeket, amelyekre minden helyzetben kattinthatsz, rájössz, hogy ez a kérdés nem is a szülésindításról szól. Hanem arról, hogy módodban áll-e tájékozódni. A tájékozódás mennyi idődbe és energiádba kerül? Mennyi neheztelő pillantást vagy konkrét elutasítást fogsz kapni a személyzet részéről? Ha már a tájékozódás is nehéz, hogyan tudod hallatni a hangodat, védeni az érdekeidet a várandósság és a szülés során? Hogyan tudsz beleszólni abba, ami történik a saját testeddel és a megszületendő gyermekeddel? A rákészülés erre a ritkának és specifikusnak tűnő helyzetre -nevezetesen, hogy hogyan lehet elkerülni a szülés mesterséges megindítását élettani várandósság esetén - elég messzire vezet.

Mit mond tehát a szülésindításról a játék?

A szülésindítás feltételei, javallatai, ellenjavallatai és ezek elérhetőségének hiánya csak rámutat arra a tágabb kérdéskörre, hogy átláthatatlanul működik a szülészeti ellátás, és minden esetben kérdésként merül fel, hogy mivel tudja elérni a rendszerbe bekerülő egyén, hogy kompetens szülőként vehessen részt a saját várandóssága és szülése megélésében. A játék látszólagos könnyedséggel mutat rá arra a valójában húsbavágó tényre, hogy mekkora munkát kell elvégeznie annak a tájékozódni kívánó anyának vagy apának, aki valóban szeretné megtudni, hogy mire számítson a szüléskor és az utána következő kórházi tartózkodás során.

Mi a szülésindukcióval kapcsolatos gyakorlat?

A 2008-as (és 2011-ben lejárt) szakmai protokoll szerint „A terhességek mintegy 15-20%-ában végzünk szülésindukciót”. A K-Monitor anyai szülésélmény-felmérése szerint a 2010 és 2020 között Magyarországon szült anyák 29%-ánál indították a szülést - pusztán a nem császármetszéses szüléseken belül számolva. Sajnálatos, hogy a hálapénz-fizetéssel is összefügg (legalábbis 2020 végéig összefüggött) a szülésindítás: akik nem fizettek hálapénzt, abban a csoportban “csak” 26% volt ez az arány, az átlagosnál alacsonyabb hálapénzt fizető csoportban 29%, az átlagos, illetve az átlagosnál magasabb hálapénzt fizető csoportokban pedig 32%.

• Ha érdeklődőként játszod a szerepjátékot, elgondolkoztató, vagy akár mellbevágó lehet szembesülni azzal a bizonytalansággal és sok esetben tehetetlenséggel, amely a várandós nők osztályrésze a mai Magyarországon a szülészeti ellátásban.
• Ha már szült édesanyaként játszol, sokszor ráismerhetsz az általad már átélt dilemmákra, az alulinformáltság és tehetetlenség súlyára, amelyet el kellett hordoznod, és amely egy átláthatóbban, megbízhatóbban működő rendszerben nem a Te terhed lenne.
• Ha éppen várandósként játszol, jó döntést hoztál, hogy már a játék során szembesülsz azokkal a kérdésekkel, amelyekkel a legtöbb várandós így is, úgy is szembesül az idő előrehaladtával a szülészeti ellátórendszerben. Reméljük, hogy a tippek és trükkök elég muníciót fognak adni a továbblépéshez, és ahhoz, hogy a lehető legszebb szülésed legyen.

Ha úgy érzed, hogy a játék nehéz érzéseket kavart fel benned, ne feledd: nem te vagy a hibás, és nem vagy egyedül. Ha szeretnél valakivel beszélni arról, hogy mit éltél át a szülésed során, vagy milyen félelmeid és aggodalmaid vannak a jelenlegi szüléseddel kapcsolatban, az EMMA Egyesület ingyenes zöld számán képzett önkéntesek várják a hívásod.

A játékot erre a linkre kattintva indíthatod el.

Az Európai Unió az elkövetkezendő években 672,5 milliárd eurót, mintegy 230 ezer milliárd forintot fordít a világjárványból való kilábalásra. Átláthatóságot és számonkérhetőséget segítő mechanizmusok híján a hatalmas pénzösszeg könnyen a korrupció és a visszaélések forrásává válhat - derül ki európai civil szervezetek gyorsjelentéséből.

Az Open Procurement EU Koalíció 22 EU tagállamot vizsgáló elemzése egyebek mellett arra jutott, hogy 20 tagállam nem tervezi nyilvánosságra hozni a helyreállítási pénzek végső kedvezményezettjeit. 

Az elemzés azt is megállapította, hogy csupán Svédország vállalta, hogy proaktívan nyilvánosságra hozza az audit jelentéseit és az Európai Bizottság részére készített beszámolóit. Ez azért is probléma, mivel a Európai Bizottság nem publikálja ezeket a jelentéseket, csak a tagállamokon keresztül válhatnánk megismerhetővé.

Hét ország egyáltalán nem biztosítja a helyreállítási alapból történő költések átláthatóságát: Ausztria, Horvátország, Dánia, Németország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia.

„Az átláthatósági vállalások elképesztő hiánya teljesen aláaknázza a civil társadalom és a tényfeltáró újságírók fontos felügyelő szerepét.” nyilatkozta Nick Aiossa, a Transparency International EU munkatársa. 

Február végén kértük ki, 90 nap után kaptuk meg azokat az adatokat, amelyek megmutatják: a járvány kezdetétől pontosan egy év alatt, március 4-ig hányan hunytak el a COVID-járványban az egyes településeken. A géppel olvashatatlan, szkennelt válaszban Müller Cecília Nemzeti Népegészségügyi Központja (NNK) arról számol be, a harmadik hullám felíveléséig 1990 település szenvedett emberveszteséget, összesen 15659 honfitársunk hunyt el. Azóta ennek sajnos majdnem a duplájánál tartunk - a friss adatokat újabb adatigénylésben kérjük ki, a válaszadás a korábbi tapasztalatok alapján augusztus végére várható.

Szülészeti hálapénzzel foglalkozó kampányunk keretében egy leendő anya szerepébe helyezkedve kalauzolunk keresztül a szülészeti ellátás útvesztőin. Az Emma Egyesület és a K-Monitor közös szerepjátéka fókuszában a szülés és az azt megelőző időszak anyai döntéseinek lehetőségei és összetettsége állnak. Célunk a helyzetek sokrétűségének bemutatása és ezen keresztül árnyalni kívánjuk azt a képet, amely sokszor szélsőségesen vagy az egyéni döntések szabadságára vagy az intézményesült normák elfogadására keni a felelősséget.

A hazai közbeszédben korábban a nemzeti szuverenitás sérelmeként ellenállásba ütközött, ha az Unió intézményei kezdeményezőként léptek fel egy ügyben, ez a helyzet azonban alaposan megváltozott. A koronavírus-járvány tavalyi kitörése óta repkednek számok és az egymásnak ellentmondó állítások azzal kapcsolatban, hogy az EU elég hatékonyan nyújt-e segítséget a tagállamoknak a pandémia leküzdéséhez. Két területen is erősen jelentkezett a beavatkozás igénye: egyrészt a konkrét egészségügyi tevékenység koordinálásban (azaz olyan tevékenységek, beruházások, beszerzések támogatásában, amelyek a súlyos megbetegedések számát csökkenthetik), másrészt a visszaeső gazdaságok talpra állításának segítségében. A következőkben a rendelkezésünkre álló adatok segítségével azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel segítette ezt a két célt a Bizottság az elmúlt időszakban hazánk vonatkozásában.

fotó: CEPS.eu

A Nemzeti Választási Irodától kapott névjegyzéki adatok alapján harmadával több önkormányzati választott képviselő (önkormányzati képviselő és polgármester) hunyt el április végéig, mint az előző ciklus azonos időszakában (90 helyett 121). Ez azt mutatja, hogy az emberek között dolgozó helyi politikusok körében is súlyos veszteségeket okozhatott a koronavírus-járvány. A települési szintű halálozási adatokat is szeretnénk közzétenni, február végi adatigénylésünkre azonban az országos tisztifőorvos hivatala csak május végén fog választ adni.

A Nemzeti Választási Iroda értelemszerűen nem vezet nyilvántartás arról, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek a koronavírus-járványnak estek-e áldozatul, azt tehát nem tudni, hogy a 2019 őszén megválasztottak közül pontosan hányan váltak a COVID-19 áldozataivá. Értelemszerűen az összes, alább bemutatott, 2020 utáni halálozás töredékéért felelős a COVID-járvány. Az önkormányzati választások során országosan több, mint 17 ezer főt választunk meg képviselőnek és polgármesternek, közülük az elmúlt teljes, öt éves ciklus közben 379 fő halálozott el. A korábbi és a jelenleg ciklus első másfél évét összevetve azt látjuk, hogy a járvány második, majd harmadik hullámával a jelenlegi ciklus halálozási száma jócskán, harmadával az előző ciklus azonos időszakának adata fölé kúszott. A többlethatlálozás egy részéért pedig - ahogyan erről sajtóhírekből is tudni lehet - a COVID-19 a felelős.

Az ábrán a 2014 októbere és 2015 áprilisa (zöld), illetve a 2019 októbere és 2021 áprilisa (piros) közötti, kumulált halálozási adatok láthatóak: 

Az elhunytak nevét, bár közérdekű adat, kegyeleti okokból nem mutatjuk:

(az adatsor teljes ablakban)

A vagyonkezelő alapítványokon keresztüli kvázi-privatizáció mellett szinte észrevétlenül került kormányközeli kezekbe a magyar gázszolgáltatás jelentős része, a bankszektor egy újabb szelete, és folyamatban van az állami koncessziók központosított kiszervezése is. Itt a K-Monitor és a TASZ harmadik Korrupciófigyelő jelentése.

Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

Készül az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése. Ehhez szolgáltatott együtt anyagot az Európai Bizottság kérdéssorára válaszolva nyolc magyar civil szervezet: az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország. Az angol nyelvű beadvány teljes szövege itt olvasható. A tavalyi (első) jogállamisági jelentés Magyarországra vonatkozó megállapításaihoz képest a helyzet a civil szervezetek szerint majdnem minden tekintetben tovább romlott. A kormányerő a járványhelyzetet kihasználva tovább erősítette eddig is hegemón helyzetét. Mi is történt 2020-ban a magyar jogállammal? A civil szervezetek 2021 március eleji közös jelentését szemlézzük.

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha arról hallunk, hogy bizonyos döntéseket számítógépek segítségével hoznak meg. Természetesnek tartjuk, hogy az információtechnológiai eszközök visszavonhatatlanul beszivárogtak az életünkbe, a mindennapjaink részévé váltak. Az sem újszerű, hogy a közigazgatásban, a közhatalmi szférában algoritmusokat használnak – ezek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek, egyre bonyolultabb számításokat végeznek és egyre több feladatot vesznek át a hús-vér emberektől. A COVID-19 járvány ráirányította a figyelmet az elektronikus, távoli elérésű eszközök fontosságára, az ezzel kapcsolatos technológiák lényegében berobbantak az életünkbe. De vajon ki kontrollálja ezeket az eszközöket? Ki biztosítja, hogy pontosak, méltányosak és igazságosak legyenek? Az, aki használja őket? Vagy netán a fejlesztő, külsős cég? Lehet-e beleszólásunk abba, hogy az állam milyen szoftvereket használ velünk kapcsolatban, a mi ügyeinkben?

Talán megdöbbentő, de számos algoritmus esetén gyakran még az azokat használó vagy működtető közszervek sincsenek pontosan tisztában ezekkel a kérdésekkel. Miközben örülünk, hogy a közigazgatási algoritmusok használata kényelmesebbé, pontosabbá és gyorsabbá teheti ügyeink elintézését, fontos, hogy tisztában legyünk ezen technológiák korlátaival is. A K-Monitor 2018 után már másodjára vesz részt az ‘alGOVrithms – alGOVritmusok’ kutatásban, amely a közép-kelet-európai régióban vizsgálja a közigazgatásban, illetve a közhatalmi szférában használt algoritmusokat. A kutatás legújabb szakaszában lengyel és cseh partnereink mellett koszovói és észak-macedón szervezetek is részt vettek, így még átfogóbb képet nyerhettünk a témáról.

Olyan korszakot élünk a magyar történelemben, ahol az uniós pénzek ésszerű vagy hanyag felhasználása hosszú távon meghatározza hazánk fejlődési pályáját. Amíg a pénzcsapok nyitva vannak, a források közvetlenül alakítják a társadalmi-politikai berendezkedést nemcsak a kormányfő körüli erőközpontban, de helyi szinten is. A tagadhatatlan vívmányok mellett az uniós pénzek elosztása a korrupció melegágya lett, az elosztás központosítása pedig csak még központosítottabbá tette a hazai rezsimet. A visszaélésekről olvasva joggal merülhet fel a kérdés: ellenőrzi-e valaki ezeket a programokat, hogy arra költenek-e, amire az unió adta a pénzt? A bonyolult pályázati rendszert közérthetően bemutató sorozatunk második részében bemutatjuk, milyen szervek felügyelik és monitorozzák a források elosztását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a monitoring bizottságokban civil tagok is vannak, illetve javaslatokat fogalmazunk meg, hogyan lehetne a monitoring-eljárás több látszatintézkedések soránál.