648 milliárd forintnyi állami vagyont adott át ingyenesen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2021-ben. Ez döntően azokat az ingatlanokat és intézményeket jelenti, amelyeket a kormánypártok közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak játszottak ki tavaly, a választásokra készülve. A kitalicskázott vagyonról nem a Vagyonkezelő, hanem a kétharmados parlamenti többség döntött - ám ezen döntésekhez nem volt árcédula adva, így csak most látjuk összegszerűen azt, mekkora részt is hasított ki az egyetemi modellváltás és a kapcsolódó kulturális magánalapítványok létrehozatala a közvagyonból. Az alapítványok vagyonával ma már a kormányközeli kuratóriumok gazdálkodnak.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) eszközállomány-csökkenése térítésmentes vagyonátadás miatt

Szkennelt pdf formátumban lett nyilvános a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) 2021-as beszámolója a rábízott, 10 ezer milliárd Ft-ot is meghaladó nemzeti vagyon tekintetében. A választások előtt a kormány ellenszolgáltatás nélkül kormánytagok és politikaközeli káderek vezette alapítványokba tolta át a közvagyon egy jelentős részét, de döntés született (főként ingatlanok) kormánypárti önkormányzatoknak, egyházaknak, vagy az állam és a kormánypárti holdudvar határán fekvő alapítványoknak.

A közvagyon csökkenése a beszámolóban is jól látszik (9. melléklet).

Döntően a közérdekű alapítványoknak adott ingyenes vagyonjuttatások miatt 2021-ben 648 milliárd "térítésmentes átadásra" került sor: a kitalicskázásra csak az elmúlt években kaptak rá: a "térítésmentes átadás" 2020-ban 150 milliárd, előtte 50 milliárd, azelőtt 10 milliárd körüli volt. 

Az összeg tehát a rezsim magánjellegű intézményekbe történő vagyonkitalicskázását mutatja, azonban náhány megjegyzést mindenképpen érdekel:

Természetesen nem állítható, hogy a közvagyonjellegét elvesztő vagyonelemek nem szolgálnának többé közcélt (köznapi szóval ellopták volna őket).

Azt azonban állíthatjuk, hogy eltette őket a politikai elit, hiszen közvetlenül ők (miniszterek, államtitkárok és az ő klientúrájuk) döntenek innentől magánemberként például a modellváltó egyetemek gazdálkodásáról. Egy demokratikus jogállam kormányánál jelentősebb befolyást szereztek a kulturális-politikai irányvonal meghatározását illetően. Hogy miért közérdek az, hogy az állami vagyont magánalapítványoknak adtuk át, a mai napig nem világos.

Ez a hatalmas összeg sem tükrözi, mekkora vagyon ment át az alapítványokhoz, hiszen egy egyetemi campus könyvbeli értéke nem vethető össze azzal, mintha mondjuk egy kormánypárti vállalkozó a saját zsebéből építene meg egy hasonló intézményt. Ezt tükrözik az általunk kiperelt dokumentumok is, amelyek mutatják: az értékcsökkentett épületek papíron nem érnek keveset, de a gyakorlatban egy vidéki város egész városrészét jelentik, amely a legnagyobb foglalkoztató stb. Ezt az eltették.hu is jól mutatja.

A kitalicskázott vagyonnak az MNV "átadásai" csak egy része: több esetben más vagyonkezelőtől, vagy közvetlenül az államtól mentek át ingatlanok a klientúrához.

Néhány ismertebb alaptványnak térítésmentesen átadott vagyonelem...

Azon túl, hogy elképesztő egy ekkora vagyont kezelő cégnél a kereshetetlen, fénymásolt formátum, az is megdöbbentő, hogy ezekről a vagyonelemekről nincsen felsorolás sem itt, sem a "közfeladatot ellátó közérdekű alapítványok" oldalán. Azt gondolná az ember, hogy ha egy alapítvány tízmilliárdos értékű állami vagyont kap, akkor ügyel a transzparenciára, de a gyakorlatban több alapítványnak még honlapja sincs, nemhogy felsorolás az adófizetők jóvoltából kapott javakról.

A jogalkotó sem igazán helyezett hangsúlyt a vagyonátadás megtárgyalása során erre: a törvények olykor bemutatták az átadandó vagyon (könyv szerinti) értékét, máskor nem. Konkrétan tehát lehetetlen pontosan megmondani, mekkora értékű vagyonelemekről mondott le a Kormány, amikor a haveri alapítványokat kistafírozta. Az elosztogatott vagyon pontos összetétele ebből a beszámolóból sem derül ki, de a nagyságrend beszédes. 

Az Európai Bizottság tegnap hozta nyilvánosságra a 2021-es évről szóló jogállamisági jelentését. Az abban szereplő ajánlások szerint Magyarországon minden vizsgált területen alapvető változtatásokra van szükség, miközben érdemi javulás évek óta nem tapasztalható. Ez annak fényében különösen aggasztó, hogy a jogállamisági problémák miatt Magyarország 28 milliárd eurós, vagyis több mint 11 ezer milliárd forint összegű vissza nem térítendő uniós forrástól eshet el. 

Fotó: Orbán Viktor facebook oldala

Az Európai Bizottság idén harmadik alkalommal készítette el a jogállamisági jelentést. Ez minden tagállamban négy területet vizsgál: az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupció elleni fellépés hatékonyságát, a média helyzetét, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az évente kiadott jelentés célja a jogállamiság helyzetének figyelemmel kísérése minden tagállamban, valamint a jogállamisággal kapcsolatos párbeszéd és együttgondolkodás elősegítése.

Az Európai Bizottság jelentése Magyarország esetében minden vizsgált területen egyenként is súlyos, összességében pedig rendszerszintű problémákat azonosított. Érdemi javulás egyik területen sem tapasztalható a jelentés szerint, bizonyos területeken pedig még tovább is romlott a helyzet. Mindez azért is aggasztó, mert ahogy az uniós helyreállítási alapról a magyar kormány és a Bizottság között jelenleg is zajló tárgyalások, vagy a nemrég elindított, az uniós pénzek védelmét szolgáló ún. feltételességi mechanizmus is mutatják, az ország összesen majdnem 28 milliárd euró összegű, azaz mai áron számolva közel 11 000 milliárd forintot kitevő vissza nem térítendő uniós forrástól eshet el, ha nem felel meg a jogállamisági feltételeknek.

Noha a kormány a közelmúltban ismertette négy vállalását az uniós követelmények tiszteletben tartásáról, ezek egyrészt eleve elégtelennek tűnnek, másrészt még a végrehajtásuk esetén is kérdéses, hogy tényleg hatásosak lennének-e. Az idei jogállamisági jelentés fontos újítása, hogy konkrét és számonkérhető ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok kormányai számára az uniós alapértékeknek való megfelelés érdekében. Az ajánlások megmutatják, hogy mely területeken lenne szükséges változtatni a jogszabályokon és a gyakorlaton. A kormány számára is számos ilyen ajánlást fogalmazott meg az Európai Bizottság, minden területen rendszerszintű változtatásokat kérve. 

A jelentés elkészítése során az Európai Bizottság nemcsak a tagállamoktól kapott információkat vette figyelembe: többek között civil szervezetek, újságírók vagy akár bírók is megoszthatták álláspontjukat a jogállamiság helyzetéről. Ezzel a lehetőséggel élve januárban kilenc magyarországi civil szervezet, az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, az Ökotárs Alapítvány, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország közösen válaszolt az Európai Bizottság kérdéseire. Az Európai Bizottság jelentése számos ponton tükrözi a civil szervezetek beadványában megfogalmazott aggályokat, ahogy azt a Bizottság legfontosabb megállapításait és ajánlásait összefoglaló lenti lista is mutatja.

A Bizottság először is emlékezteti a magyar kormányt arra, hogy hajtsa végre az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, és szüntesse meg a kötelezettségszegési eljárásokban megjelölt uniós jogsértéseket. Emellett a kormánynak kezelnie kell a 7. cikkes eljárás és a feltételességi mechanizmus, valamint az EU ún. országspecifikus ajánlásaiban azonosított jogállamisági problémákat.

1. Az igazságszolgáltatás függetlensége

Az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályok változatlanul fennállnak. A megoldatlan rendszerszintű problémák zöme a bíróságok igazgatási rendszerén belül a fékek és ellensúlyok hiányára vezethető vissza.

• Az Országos Bírói Tanács (OBT) jogkörei továbbra sem teszik lehetővé, hogy hatékony felügyeletet gyakoroljon az igazgatási jogkörökkel felruházott Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke felett, és további garanciákra van szükség az OBH elnök esetleges önkényes döntéseivel szemben. 

• Az Európai Bizottság szerint a hatékony felügyelet hiánya lehetővé teszi, hogy az OBH elnöke önkényes módon dönthessen a bírák előmeneteléről és jutalmazásáról. A jelentés rámutat arra, hogy a jogszabályi környezet 2021-ben hogyan járult hozzá a bírói előmenetellel kapcsolatos önkényes döntések meghozatalához. A Bizottság a nevesített esetek körében az alábbi fejleményeket tartja aggályosnak:

• a Kúria ítélete szerint a pályájuk elején határozott időre kinevezett bírák nem támadhatják meg az alkalmatlanná minősítésről szóló döntést, ilyen módon már azelőtt el lehet őket távolítani a bírói pályáról, hogy egy független és pártatlan bíróság érdemben felülvizsgálná a minősítést;

• a Kúria ítélete szerint bíróság előtt nem támadható meg az OBH-elnök azon döntése sem, amellyel indokolás nélkül eredménytelenné nyilvánít egy bírói pályázati eljárást;

• az OBH elnöke nem minden megüresedett álláshelyre ír ki pályázatot, és gyakran pályázat nélkül nevez ki bírókat; 

• az OBH elnöke és a bírósági vezetők törvényi korlátozások nélkül dönthetnek a bírák részére osztható jutalmakról, és nincsenek világos feltételei annak sem, hogy egyáltalán milyen bírói tevékenység alapján adható jutalom;

• az igazgatási vezetők teljesen szabad kezet kaptak a közigazgatási ügyekben eljáró bírók kijelölésére. A Bizottság a bírák függetlensége szempontjából aggályosnak találta, hogy bármelyik bírót önkényesen el lehet távolítani a közigazgatási ügyekben eljáró bírák köréből.  

• Az Európai Bizottság ismét számon kérte a Kúria elnökének megválasztására vonatkozó szabályokat, amelyek az ország legfelsőbb bírósága feletti politikai befolyás kockázatát hordozzák magukban.

• Azt is ajánlja a Bizottság, hogy a bírákat ne lehessen felelősségre vonni, ha a munkájukat végezve előzetes döntéshozatalt kezdeményeznek az EU Bírósága előtt. Ez történt Vasvári Csaba bíró esetében, akinek a perében az EU Bírósága is kimondta: csak a bírón múlhat, hogy ilyen eljárást kezdeményez-e. 

• A Bizottság szerint az ügyelosztás területén sem oldódtak meg a már korábban is jelzett súlyos problémák. A Kúria ügyelosztási rendje például nem mondja meg, hogy az egyes tanácsokon belül kik lesznek azok a bírák, akik az adott perben ítélkezni fognak. Az ügyfelek sem ellenőrizhetik, hogy milyen szabályok alapján jelölték ki az ügyükben ítélkező bírókat. Ráadásul ezt az ügyelosztási rendet a Kúria elnöke egymaga állapíthatja meg. A Bizottság szerint erősebb jogköröket kellene adni a Kúrián belül a bírói testületeknek a kúriai elnök ellenőrzésére.  

• Aggasztó a kinevezések rendszere is a Kúrián. Továbbra sincs akadálya, hogy olyan bíró kerüljön annak az élére, aki  egy percet sem dolgozott rendes bíróként korábban, ahogyan Varga Zs. András esetére is igaz. A rendes pályázati eljárásokat rendkívüli kirendelésekkel kerülik meg, de az is előfordul, hogy nem a szakmailag legfelkészültebb, hanem a politikai hátszéllel rendelkező jelölt kapja meg az állást: így került például Hajas Barnabás volt igazságügyi államtitkár a legmagasabb bíróság bírói székébe. A Bizottság azt ajánlja, szigorítsák a kúriai elnökké választás feltételeit, és a pályázaton kívüli kinevezések lehetőségét szüntessék meg a Kúrián.  

2. Korrupció elleni keretrendszer

A kormány által csúcsra járatott korrupció több ezer milliárd forintban mérhető kárt okoz a magyar embereknek, az Európai Unió ugyanis befagyasztotta a Magyarországnak járó támogatásokat.

A Bizottság mindaddig nem fizeti ki a koronavírus okozta válság utáni kárelhárításra szánt Helyreállítási Alapból jelenleg lehívható 5,8 milliárd euró, azaz jelenlegi árfolyamon több mint 2300 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást, amíg a kormány nem tesz hathatós intézkedéseket a rendszerszintű korrupció visszaszorítására. Az EU által biztosított kedvezményes hitelről pedig az érdemi egyeztetések meg sem kezdődtek a két fél között, miután a kabinet konkrét terveit nem, csupán szóbeli igényét jelentette be annak felvételére.

Szintén a jogállami követelmények módszeres semmibevétele az oka annak, hogy az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időszakra szóló költségvetéséből Magyarország számára elérhető összesen mintegy 22 milliárd eurónyi, vagyis nagyjából 9 ezer milliárd forintra rúgó forrás sem hozzáférhető egyelőre.

A Bizottság a jogállamiságról most kiadott jelentésében különösen kritikus a korrupció elleni intézkedések hatásosságát illetően. A jelentés kiemeli, hogy az ügyészség továbbra sem küzd eléggé elszántan a közpénzeket érintő visszaélések ellen a kormány számára kellemetlen esetekben, amit tetéz, hogy a vádhatóság jóformán senki által nem ellenőrizhető módon dönt a korrupciós eljárások megszüntetéséről. Változatlanul súlyos probléma a közbeszerzési eljárásokban a valódi verseny alacsony szintje, amit az is jelez, hogy 100 közbeszerzési eljárásból 39 esetben egyetlen cég tesz ajánlatot. A jelentés a vagyonnyilatkozati rendszer súlyos hiányosságait is kiemeli. A jogszabályoknak társadalmi egyeztetés nélküli, gyorsított eljárásban történő elfogadása pedig aláássa a kiszámíthatóságot és a kormányzásba vetett bizalmat.

A súlyos és ismétlődő kritikákra aligha lesz elégséges megoldás a magyar kormány által a múlt héten vállalt néhány intézkedés. Az ügyészség által megszüntetett korrupciós nyomozások esetében önmagában a bírói felülvizsgálat csak szépségtapasz. Ehhez hasonlóan azzal a vállalással, miszerint a jövőben 15 százalék alá csökken az egyajánlatos közbeszerzések aránya, a kormány inkább  csak saját magát leplezte le, hiszen elviekben a hatalomnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy kik és hányan indulnak az állami tendereken. 

A közhatalmi tisztségviselők és a politikusok gazdagodásáról még a jelenlegi, eleve működésképtelen vagyonnyilatkozati rendszernél is kevesebb hiteles információval szolgáló megoldás tervezett bevezetése pedig nem több politikai cinizmusnál, függetlenül attól, hogy a kormány ezúttal éppen az Európai Parlamentet tekinti hivatkozási alapnak. Arról nem is beszélve, hogy az államvezetés képtelen elszakadni a senkivel nem egyeztetett és erőből áttolt döntésekkel történő kormányzás módszerétől. Ezt legfrissebben az adószabályok átírásával szétverni tervezett KATA-rendszer példázza, amire éppen pár nappal azután került sor, hogy a kormány megígérte a Bizottságnak az ilyen típusú jogalkotás felszámolását.

Miközben a kormány továbbra sem mutat igazi elszántságot a korrupció leküzdésére és a bizalom helyreállítására, még a saját, elkésett és elégtelen vállalásait sem képes a gyakorlatban érvényre juttatni.

3. Médiapluralizmus

• A jelentés szerint meg kell erősíteni a médiahatóság, illetve a Médiatanács funkcionális függetlenségét. Ezzel kapcsolatban a jelentés problémaként azonosítja például, hogy a Médiatanács tagjait a kormánypárt egymaga jelöli. A jelentés kitér arra is, hogy a Klubrádió és a Tilos Rádió a Médiatanács döntése alapján vesztették el a frekvenciájukat, és hogy a Klubrádió ügye miatt kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen.

• Az állami média anyagi és szerkesztői függetlenségével kapcsolatos problémák kezelése érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy erősítsék meg az állami média működésének függetlenségét, illetve a szerkesztői szabadságot célzó szabályokat és mechanizmusokat a közszolgálati médiára vonatkozó európai sztenderdek figyelembevételével.   

• A jelentés szerint a kormányközeli sajtótermékek állami reklámköltésekkel való megtámogatása egyenlőtlen médiapiaci helyzetet eredményez. A Bizottság ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy szülessen olyan jogszabály, amely biztosítja az állam és az állami cégek általi hirdetések tisztességes és átlátható elosztását a médiatermékek között.

• Az újságírók továbbra is változatos akadályokkal szembesülnek a munkájuk során. A bizottsági jelentésből természetesen nem hiányozhat a 2021-es év egyik legnagyobb botránya, a Pegasus-ügy sem. Bár a többek között ügyvédeket – köztük a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét – és független újságírókat érintő titkos megfigyelések kapcsán a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és az ügyészség is vizsgálódott, de egyikük sem állapított meg jogsértést a kémszoftver alkalmazása miatt. Magyarországon a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés engedélyezése és ellenőrzése nincs bírói kontrollhoz kötve, így azt gyakorlatilag a kormány engedélyezi saját maga (az irányítása alatt álló titkosszolgálatok) számára. A jelentés arra is kitér, hogy külső kontroll hiányában például az ügyvédek megfigyelése komoly aggodalomra ad okot, mert gyengíti a függetlenségüket és aláássa az ügyvédi titoktartás intézményét.

• A közérdekű adatokhoz való hozzáférés továbbra is nehézségekbe ütközik: továbbra is él például az a szabály, amely 15 napról 45 napra emeli a közérdekű adatigénylésekre való válaszadás határidejét. Emellett a hatóságok sok esetben bírói döntés ellenére sem adnak ki közérdekű adatokat. 

4. Fékek és ellensúlyok rendszere

• A jogalkotási folyamat átláthatatlansága és rossz minősége, így például a társadalmi egyeztetés teljes hiánya továbbra is probléma a Bizottság szerint. A kormány emellett olyan szabályok megalkotására használta a COVID-járvány örvén kapott felhatalmazását, amelyeknek nem volt közük a járvány kezeléséhez – így korlátozta például a sztrájkjogot.

• Az alapvető jogok biztosát a függetlenségének hiányával kapcsolatos aggályok miatt „lefokozták”: elvesztette nemzeti emberi jogi intézményi „A” státuszát. A jelentés kitér arra is, hogy a Velencei Bizottság súlyos kritikákat fogalmazott meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése és az alapvető jogok biztosa hivatalába olvasztása kapcsán.

• Az állami szervek nem hajtják megfelelően végre az európai és magyar bírósági döntéseket. Magyarország az Emberi Jogok Európai Bírósága által az elmúlt 10 évben ún. vezető ügyekben hozott ítéletek 71%-át nem hajtotta még végre.

• A jelentés szerint problematikus, hogy közhatalmat gyakorló szervezetek is megtámadhatnak bírósági döntéseket az Alkotmánybíróság előtt. A Bizottság emellett súlyosan aggályosnak ítélte az AB 2021. decemberi döntését, amely tulajdonképpen feltételhez kötötte az EUB ítéleteinek való megfelelést.

• A jelentés szerint a civil szervezeteken továbbra is nagy a nyomás. A Bizottság ezért külön ajánlásban hívja fel a kormányt arra, hogy szüntesse meg a civil szervezetek szabad működésének útjában álló, azt megnehezítő akadályokat. Erre a nehezítésre példa a „közélet befolyásolására alkalmas” szervezetekről szóló törvény, ami alapján az Állami Számvevőszék a közelmúltban civil szervezetek százainál kezdett vizsgálatot. Emellett a civilek állami támogatásának részrehajló és politikailag elfogult elosztását is kiemeli a jelentés. 

• A jelentés a korábbi évekhez hasonlóan ismét kitér arra, hogy a független civil szervezeteket gyakran bélyegzi a kormány, illetve a hozzá közel álló sajtó „külföldi érdekeket szolgálóknak”, „politikainak” és „ügynöknek”. Az elmúlt időszakban elsősorban a szexuális és nemi kisebbségeket képviselő civil szervezetek kerültek a támadások középpontjába: itt említi meg a jelentés, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a propaganda-népszavazás után összesen 9 millió forintra büntette az érvénytelen szavazatokra buzdító civileket.

Sajnálatos, hogy a számos felsorolt probléma ellenére a Bizottság csak a civil szervezetek kapcsán fogalmazott meg ajánlást. Emellett sajnos az idei jelentés sem tér ki arra, hogy kormánytöbbség módszeresen felszámolta azon intézmények, így például az Alkotmánybíróság függetlenségét, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom ellensúlyai legyenek.

Különböző, egymással összevethetetlen adatsorokat ad ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) ahelyett, hogy visszamenőleg közzétenné a COVID-járvány települési lebontású hivatalos adatait. Ilyen bontást kezdettől nem publikálnak, de még a döntéseiket megalapozni kívánó önkormányzatok sem mindig jutottak hozzá saját adataikhoz a járvány tetőpontján. A K-Monitor kétszer visszamenőleg, aggregálva már megkapta ezt az adatsort: ezt használta több önkormányzat és statisztikus kutatók is (!). Januárban újra próbálkoztunk, majd a válasz elmaradása után bírósághoz fordultunk. Ettől megijedve a tisztifőorvostól hirtelen jött válasz, ám nem az és nem úgy, ahogyan azt mi kértük.

Kértünk valamit, kaptunk valami mást

Január 12-án közérdekű adatigényléssel fordultunk a Müller Cecília vezette NNK-hoz, hogy adják ki nekünk a COVID-járvány újabb hullámának adatait települési bontásban.

Kérem, hogy küldjék meg számomra a SARS-CoV-2 (Covid-19) koronavírusban 2022. január 10. napjáig Magyarországon fertőzöttek, valamint az elhunytak számát település szerinti bontásban.

Amennyiben az adatok kronologikusan is elérhetők (azaz bizonyos időközönként, például napi bontásban, és nem aggregáltan a teljes kért időszakra), úgy kérem, ebben a formában küldjék meg a részemre.

Kérem, az adatokat gép által olvasható formátumban (például xls, csv, xml, json  vagy más, hasonló formátumban), és ne szkennelt formában küldjék meg részemre az info@k-monitor.hu email címre. 

Ekkor még életben volt a szabály, hogy a járványra hivatkozva az állami szerv 45+45 napig halaszthatta a válaszadást. Erre sor is került, türelemmel vártunk. Ám 3 hónap elteltével az NNK lényegében kitérő választ adott a hivatalos megkeresésünkre: adatok helyett a koronavirus.gov.hu oldalt ajánlották a figyelmünkbe. A lepattintós válaszról beszámoló Facebook posztunkra még egy lájkot is kaptunk az állami szervtől!

Nem hagytuk annyiban, pert indítotttunk. Valószínűleg a bírósági iratok kézhez vétele indította arra az állami szervet, hogy 7 hónappal a kérdés után választ küldjön nekünk. Ebben azonban nem pont azt, és nem pont úgy küldte meg, amit kértünk. A megküldött pdf file-ok innen tölthetőek le.

◼  Arról persze szó sem lehetett, hogy az NNk a teljes nála lévő adatbázist átadja kronologikusan, vagyis napról napra. Kérésünk ellenére aggregált adatokat küldtek.

◼  Géppel félig-meddig olvasható pdf file-okat kaptunk, miközben az adatok nyilvánvalóan táblázatos formában állnak a rendelkezésre. A hosszú nevű települések például lelógnap a megküldött táblázatból. Az adatokat géppel olvasható formába hoztuk.

A 3 és az alatti számok kipontozva, a hosszú nevű települések pedig lelógnak.

◼  A korábbi két alkalommal a megadott napig, aggregálva küldték el az adatokat. Ehhez képest most önkényesen a 2020-as és 2021-es évekre küldtek aggregált adatokat.

◼  Ez még mind rendben is lenne, de a korábbi két alkalommal ellentétben, amikor minden település adatát megkaptuk, ezúttal Müller Cecíliáék adatvédemi aggályokat fogalmaztak meg, és a települések több mint felére vonatkozóan nem közöltek adatot. Az indok a következő volt: 

Tekintettel arra, hogy a fertőzött, illetve az elhalálozás időpontjában koronavírus fertőzöttként nyilvántartott személyek száma napi, heti, de még havi szinten is a települések jelentős részében legfeljebb 1-2 fő, az azonosítási, felfedési kockázat kiküszöbölése végett a kért adatokat településenként, évenkénti bontásban (2020 és 2021-es évre) adom meg, s a még ezt követően is fennmaradó, 3 vagy az alatti esetszám esetén a számokat kipontozva.

◼   Emiatt viszont az adatbázis nem összehasonlítható sem a hivatalos adatközlés országos-megyei adataival, sem a mi korábbi, települési adatbázisunkkal, sem pedig az Átlátszó által 2021-2022 januárja közötti időszakra megkapott, a miénkkel egyébként összefésülhetetlen, de napi szintű adatokkal. A kistelepülések évenkénti 1,2,3 elhunytja "kipontozásával" 2020-21-re 35.410 halott személyt tartalmaz a megküldött adatbázis, miközben a hivatalos statisztika szerint a tavalyi év végéig 39.186 személy hunyt el koronavírussal Magyarországon.

Figyelem, ezek nem az aktuális, hanem tavaly december végi, 2020-2021-es aggregált adatok! Az azóta eltelt időszak adataihoz egy újabb adatigénylésre, és vélhetően újabb több hónapos várakozásra lesz szükség. A kistelepülési adatokért megyünk tovább az ügyben az NNK indított perünkben, hiszen abszurd az indok, hogy pusztán a COVID-halálozások száma "felfedné" bármely elhunyt személyes adatait.

Az alábbi ábrán a 10 ezer főnél nagyobb települések  2020 és 2021 évi aggregált COVID-halálozási aránya látható. Ezek mindegyikére vonatkozóan van adatunk a megkapott adatbázisból, hiszen sajnos mindenhol, mindkét évben háromnál többen hunytak el. Jól látszik, hogy míg a budapesti agglomeráció településein ez az arány alacsony (ezerből 2-3 fő), addig ennél lényegesen magasabb az arány Nógrád megyében, illetve több szegény, periférikus kelet-magyarországi kisvárosban. Ez összecseng a kutatók második hullám utáni megállapításaival. Éppen ezek a területi egyenlőtlenségi mintázatok és ezek összefüggései más jövedelmi-egészségügyi-infrastrukturális tényezőkkel lennének azok a pozitív érvek, amelyek miatt az államnak kutya kötelessége lenne a kutatók és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátania ezeket az adatokat. Emíg erre nem kerül sor, mi továbbra is adatigénylésekkel igyekszünk hozzájutni az adatokhoz.

Although the Hungarian law on MPs’ asset declaration has long been criticized by many for inefficiency, the Hungarian public has often been left stunned by the wealth of the political elite revealed in asset declarations. Now, Fidesz MPs submitted a bill that plans to disperse the last safeguards that serves some transparency of the wealth of politicians.

A részvételi költségvetésalkotás során egy közösség a számára rendelkezésre álló erőforrások felhasználását egy tanácskozási, döntéshozali és tanulási folyamat során időről időre közvetlenül tervezi meg. A módszert több magyar önkormányzatban már használják.

A debreceni Alternatív Közösségek Egyesülete a K-Monitor szakmai segítségével először csinálta meg mindezt egy magyar iskolában. A diákok költségvetése keretében 350 ezer forint elosztásáról született közösségi döntés. 

A tapasztalatainkat nemrég Budapesten és Debrecenben is bemutattuk, ahol a résztvevők és szakemberek is elmondták a véleményüket a fiatalok állampolgári neveléséről és az iskolai demokrácia kilátásairól. 

A bejegyzésből letölthető a módszert bemutató kézikönyv, ami gyakorlati segítséget kínál fiatalokkal foglalkozó szakembereknek és szervezeteknek a részvételi költségvetés módszerének alkalmazásához.

A diákok által készített plakátok, amivel az ötleteik mellett kampányoltak

Valódi hatalom, valódi döntés!

Egy évvel ezelőtt még feltételes módban írtunk arról, milyen hasznos lenne, ha a sok szempontból merev és önállóságától megfosztott magyar közoktatásban a diákok akár csak kísérleti jelleggel is, de beleszólást kaphatnának a környezetük alakításába egy részvételi költségvetésalkotás révén.

Úgy láttuk, ha a diákok egy valódi téttel bíró döntéshozatalban vehetnének részt iskolai keretek között, az gyakorlati tapasztalatokkal tudná kiegészíteni a sokszor életidegensége és tankönyvszagúsága miatt bírált (vagy egyszerűen elmaradó) iskolai állampolgári nevelést. Emellett a COVID-járvány elszigeteltsége után önmagában, mint közösségi élmény is izgalmasnak gondoltuk a részvételi költségvetést. Hasonló javaslatot fogalmazott meg az Egyensúly Intézet is. 

A részvételi költségvetés egy iskolában az alábbi folyamatot jelenti:

Az elképzelés első hazai tesztje 2021-2022-es tanévben zajlott le a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban. A nemzetközi gyakorlattól eltérően - a közoktatás erőteljes központosítottsága miatt - a diákok költségvetésének forrása az Egyesült Államok nagykövetségének külső támogatása volt.

Az AKE közösségszervezői szeptembertől a tanév végéig folyamatosan jelen voltak az iskolában, segítve a folyamat lebonyolítását. Velük együtt ugyanakkor egy diákokból álló operatív csoport is létrejött: ők vettek részt a folyamat pontos kidolgozásában és végrehajtásában, állandó koordinációban a diákönkormányzattal, az igazgatóval és a projektekért felelős tanárral. A folyamat kidolgozásához mentori segítséget kaptunk Madison Rocktól, aki a Center for the Future of Arizona civil szervezettel már közel 50 ezer diák iskolájában csinált - a hivatalos költségvetés megtervezésének részeként - részvételi költségvetést.

Az "operatívok" toborzásával párhuzamosan a diákokat arra kértük, írják le ötleteiket az iskola fejlesztésére. A beérkezett 30 ötletet azonos témák mentén összevontuk, illetve az irreális vagy a költségvetésen jelentősen túlmutató ötleteket kiszűrtük. A kezdeményezőkkel párbeszédben letisztáztuk az ötleteket és kommunikációs anyagokat (plakátok, videók (pl. itt és itt)) készítettünk, amit iskolaszerte és online terjesztettünk. A kampány után a szavazásra három tanítási napon került sor, ekkor a telephely diákjainak nagyjából a fele részt is vett a döntésben (385 fő). A szavazás a hivatalos voksolást idézte: urna, fülke és névjegyzék várta a diákokat.

Kisfilm a folyamatról a résztvevők és a lebonyolítók szemszögéből

A folyamat eredményeként megújult a táncosok próbaterme, egy kényelmes, a lyukasórák eltöltésére alkalmas "pihiszoba" született, a lányvécékbe pedig egy higéniai termékeket tartalmazó doboz került ki, ami a "vigyél el egyet ha kell és pótold" elven működik. A diákok a projektek kivitelezésében is aktívan részt vettek.

Mivel a részvételi költségvetés egy tanulási folyamat is, törekszünk arra, hogy a diákok költségvetése a Medgyessyben a következő tanévben is megismétlődhessen. Emellett igyekszünk módszertani támogatást nyújtani és párbeszédet kezdeményezni iskolákkal, tanodákkal, szakmai szervezetekkel a részvételi költségvetés módszerének hasznosságát illetően - akár a közoktatásban, más iskolákban, vagy az oktatáson kívül, például települési szinten. A rugalmas módszer jó kiegészítője lehet bármilyen olyan programnak, projektnek, ami a diákok mindennapjait érinti és amiben valamilyen erőforrás (pénz, idő) közös megtervezésére kerül sor. 

A közösségi módszerek jó és rossz tapasztalatait, az első kísérlet egyedi és általánosítható jegyeit az alábbi kiadványban foglaltuk össze:

Aktív, cselekvő diákok: a kihívásokról beszélgettünk

A költségvetési ciklus lezárása után Budapesten és Debrecenben is tartottunk egy beszélgetést, ahol fiatalokkal foglalkozó szakemberekkel és magukkal a résztvevőkkel tárgyaltuk ki a tapasztalatokat. Arra voltunk kíváncsiak, a jelenlegi magyar oktatási rendszer milyen környezetet jelent az ilyen típusú kezdeményezéseknek, illetve milyen kapcsolódási pontok vannak a "nagybetűs Tanítás" és a tanórákat az iskolán belüli és azon kívüli "nagybetűs Élettel" összekapcsolni próbáló pegagógiai és civil törekvések között.

Ez azért volt fontos számunkra, mert sem az AKE, sem a K-Monitor nem a közoktatás rendszerszintű problémáinak diagnózisából indult ki. Az iskola új terep volt a számunkra. A részvételi költségvetésre egy olyan folyamatként gondoltunk, ami életkortól függetlenül képes a demokratikus értékek és képességek elmélyítésére (aktív állampolgárság, közösségi részvétel, költségvetési ismeretek, prezentációs készségek, vitakultúra). Ezen értékek nélkül ugyanis sem az AKE által végzett közösségfejlesztő munkája, sem a K-Monitor tisztább közélettel kapcsolatos tevékenysége nem vezethet sikerre. Az iskola pedig kézenfekvő terepe ennek a munkának. 

Az azonban már a Medgyessyben töltött idő alatt gyorsan világossá vált, hogy az oktatás jelenlegi működésmódja sok szempontból nem kedvez a diákok aktivizálásának és közösségi cselekvésének:

◼ Az iskola pénzügyi önállóságának hiánya miatt maga a folyamat egy állami iskolában nem értelmezhető, hiszen az intézménynek nincs saját költségvetése, bankszámlája;

◼ Bár - talán éppen a fenti, bürokratikus értelmezhetetlenség miatt - a fenntartó részéről nem tapasztaltunk ellenállást, a politikai környezet általánosságban nem kedvez a civilekkel zajló projekteknek. Ez nem jelenti azt, hogy ilyenekre nem kerül sor, inkább olyan hatással van, hogy bizonyos intézményekben rengeteg ilyen extra lehetőség van, máshol viszont egyáltalán nincs;

◼ A diákok és a tanárok elképesztően leterheltek, az órarend feszessége miatt tantermi foglalkozások helyett lényegében csak az iskola "köztes tereiben" lehet elérni a diákokat, akik ugyanakkor magas óraszámuk és sűrű napirendjük miatt nehezen aktivizálhatók a tanórákon kívül;

◼ Formálisan ugyan léteznek tantárgyi keretek az állampolgári nevelés témájához, és ebben történtek előrelépések az elmúlt években, de az intézményesülés egyelőre mégis gyenge, az erre szánt időt ezért be tudják nyelni az egyéb iskolai feladatok. A tanterv erős központi meghatározottsága pedig nem teszi lehetővé, hogy a különböző területeken átívelő téma (demokrácia, pénzügyek, vitakultúra stb.) összekapcsolódhasson az órai anyaggal;; 

◼ Hiába dolgozhattunk egy nyitott, demokratikus szellemű iskolában, ahol jól működő diákönkormányzat van, a járvány nyomot hagyott az iskolai közösségen: a diákok és a tanárok aktivitása is visszaesett a közösségi eseményeket illetően. Mivel az iskolaközösség gyorsan cserélődik, 1-2 év kiesés is gátolja, hogy az egymást követő évfolyamok egymást szocializálva egy aktív iskolai közösséget alakítsanak ki.

A debreceni beszélgetés résztvevői: Juhász Száva és Földi Eszter 11-edikes tanulók, az operatív csoport tagjai, illetve Fekete József igazgató. A moderátor Molnár Ági (AKE) volt. Az eseményről a Debreciner írt bővebb beszámolót.

A közoktatásban alapvető anyagi és munkaszervezési feltételek hiányoznak ahhoz, hogy elvárható legyen egy aktívabb és kiegyenlítettebb szerepvállalás a diákok demokratikus állampolgári nevelését illetően. A hierarchikus szemléletet közvetítő, központosított rendszer még a tanárok anyagi megbecsülésének helyreállítása esetén is érdektelenségre, társadalmi közönyre, apátiára nevelné a közoktatásból kikerülők javát. A fenntartói rendszer átalakítása kiüresítette a pedagógusok önállóságát és elszakította az iskolát az őt körülvevő környezettől, egyneműsített állami szigeteket hozva létre. A leszabályozottság nyomán nem csoda, hogy a döntéshozói folyamatba egyáltalán nem vonja be partnerként a diákokat.

Az igazgató és a tanár sokszor kerül kapuőri szerepbe: neki kell elmagyaráznia, hogy a diákok kezdeményezései mely szabály miatt nem megvalósíthatók. Erről Fekete József igazgató mesélt nekünk a debreceni eseményen. Ő és a diákok is egy demokratikus szellemiségű, nyitott iskoláról meséltek, jó tanár-diák kapcsolattal. Ugyanakkor a járvány a közösséget jelentősen meggyengítette: a tantestületben az oltás kérdése bizonyult megosztónak, a tanár-diák kapcsolat pedig a tantervi, tanórai feladatok minél lelkiismeretesebb elvégzésére szorult vissza. Ebben a helyzetben a civilek módszertani segítsége és elkötelezett közösségi munkája nélkül nehezen indult volna el a részvételi költségvetéshez hasonló, hosszabb közösségi kezdeményezés.

A demokratikus szellemiség akkor tud beépülni az iskola kultúrájába, ha az egymást követő évfolyamok (évente a diákok negyede lecserélődik!) egymásnak adják ezt át. Ebben az igazgató a diákönkormányzat aktivizálásával és a vele tartott szoros kapcsolattal igyekszik támogatni. A kezdeményezésekre a végletekig nyitott igazgató esetén is nehézség azonban, hogy a járvány hatásait még ki sem heverte a diákközösség sem, a mókuskerék azonban pörög tovább. Sok diákra ez úgy hat, hogy motiválatlanná válik, kerüli a kockázatot, az érzelmileg-mentálisan strapás dolgokat (mint a közösségi eseményeken való részvétel), inkább a saját egyéni időtöltéseibe húzódik vissza. A közösségi élmények hiánya azt is jelenti, hogy szűkül az a közös tapasztalati háttér, amire elmélet és gyakorlat kapcsolatát építeni lehet, így maga a tanítás is nehezebbé válik.

A részvételi költségvetés jó eszköze a közösség újraaktivizálásának, és az érdeklődés felkeltésének, még ha csak az szűkebben vett iskolai keretek közti világban is. A beszélgetésen a levegőben maradt az a kérdés, vajon mit kezdenének a diákok azzal, ha egy jóval nagyobb összegből, egész Magyarországra találhatnának ki fejlesztési ötleteket. Az erről való gondolkodás, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés felkeltése és ezek kibeszélése, közös értelmezése biztosan nem a jelenlegi oktatási rendszer erőssége.
  

A budapesti beszélgetésen Merényi Miklós (K-Monitor) beszélgetőtársai Oross Dániel, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa, Molnár Ágnes, a debreceni AKE alelnöke, Szilas Kincső Natália - az Országos Diáktanács budapesti küldötte és Lajer Bettina - a TIA Tudatos Ifjúságért Program projektkoordinátora voltak.

A budapesti eseményen a beszélgetés akörül forgott, hogyan aktivizálhatóak a diákok. Oross Dániel ifjúságkutató arra mutatott rá: a mostani generáció részvételi hajlandósága csak a kereslet-kínálati egyenlet egyik oldala. Amíg nem kérik ki a diákok véleményét és nincs érdemi lehetőség beleszólni az őket körülvevő folyamatokba, a diákok számára a "társadalmi részvétel" megmarad a demokráciához nem kapcsolódó, magánjellegű dolognak (pl. sportszervezeteken, szakkollégiumokon keresztül). A kínálat megteremtése lassú építkezés: az AKE Debrecenben évek óta dolgozik a közek problémáinak feltérképezésén és egy közösségi tér létesítésével a folyamatos jelenléti kapcsolat fenntartásán a fiatalokkal. A civilek feladata szerintük a hiányok pótlása: a diákok nem tudnak rendszerszinten gondolkodni társadalmi ügyekről, így a beazonosított, számukra is fontos problémáktól a cselekvésig csak folyamatos, iskolán kívüli önképzéssel lehet eljutni.

Egy másik aktivizáló csatorna a DÖK, ez azonban Szilas Kincső és Lajer Bettina beszámolója alapján egy szűk réteget érint (sok helyen nincs is diákönkormányzat). Az iskolai vezetés nyitottsága hiányában, segítő pedagógusok nélkül ez a diákképviselet sokszor még egy erős alulról szerveződő iskolaközösségnél sem jön létre. Az Országos Diáktanács következetesen gondozza és kéri számon az ágazati vezetéstől a diákok 50 pontját, de nem várható tőle, hogy a teljes diákságot mozgósítsa. Így azonban a kérdésre: "kié az iskola?" - nehéz választ adni. A tényleges döntéshozók nincsenek jelen, a tanárok leterheltek, a diákoknak pedig szintén nincsen tulajdonosi tudatuk vagy felhatalmazottságuk megszervezni a közösséget. Az állampolgári ismeretek hiányos oktatása miatt pedig később, az egyetemen sem válnak aktívabbá a diákok, ahol már jócskán lennének részvételi lehetőségek. Persze ezen a téren a fenőtteket is képezni kellene, az állami szervek sokszor a felnőttek részvételére sem tartanak igényt, megelégszenek a szabálykövető alattvalói magatartással.

Az iskola mellett a szocializáció kulcseleme a család, a legaktívabbak otthonról hozzák a mintát. Az iskola azonban nem segít azoknak, akik ilyen mintát nem kapnak, ez pedig hozzájárul az egymásra halmozódó esélyegyenlőtlenséghez, hiszen ezek a diákok később sem fognak tudni kiállni magukért. Pedig az iskola és a (baráti) közösség jelentette kapcsolatok számtalan módon tudnák a diákokat egy aktív társadalmi részvétel jellemezte életpályára állítani. A skandináv iskola beengedi a civileket és az oktatási-társadalmi programokat, amihez lehet kapcsolódni, a magyar kizárja. A részvételi költségvetés azért tudott elterjedni az USA-ban, mert ott ez a közösségi élmény, ahol szülők és diákok együtt csinálnak iskolai projekteket, természetes. Oross Dániel szerint az is gond, hogy kevés ponton kerül elő a vitakultúra, pedig a magyar demokrácia nagy problémája a polarizáció. Itthon már a bölcsődében elkezdődik az ezzel ellentétes szocializáció: pl. a gyerek nem beszélhet evés közben. Ha van is olyan kezdeményezés, ami odafordul a diákokhoz, az általában egyszeri, nem tartós, sok projekt szakad félbe leterheltség miatt.

A részvételi költségvetés önmagában nem oldja meg a rendszerszintű problémákat, de legalább felveti őket és értelmes aktivitásra nyit teret. A lebonyolítás szervezési  és kommunikációs gyakorlatán túl (könnyen az igazgatóval találod magad egy panelbeszélgetésben!) a folyamat a közös döntésben való részvétel fontosságát tanítja:

• Az ötletelésben a közösségnek megvan a szabadsága: a közös döntésben nem kell konvencióknak és csoportnyomásnak megfelelni, ez egy nyitott folyamat, aminek te is a részese vagy!
• Felelős vagy a döntésedért, mert végső soron az befolyásolja a mindennapi életedet!
• Ha nem követed és alakítod azt, mások döntenek helyetted. 
• A döntés vitákkal jár, de ez nem feltétlenül baj, közös élmények forrása is lehet. A demokrácia pedig nem történelmi esemény, vagy jogszabályokban lefektetett intézményrendszer, hanem ez a közös cselekvés, ami már az iskolában kezdődik.

Az elmúlt években gyakran irritálta a magyar közvéleményt a politikai elit nyilvános vagyonnyilatkozatokból kivilágló gazdagodása. A rendszert sokan, köztül a K-Monitor is régóta bírálta a kézzel írt, ellenőrizetlen tartalom és a valódi számonkérés hiánya miatt. Most kormánypárti képviselők kezdeményezésére módosítanának a nyilatkozattételt. A K-Monitor szerint a valódi számonkérhetőség megteremtése helyett a Fidesz javaslata végleg felszámolná a legfontosabb döntéshozók magántermészetű érdekviszonyainak társadalmi kontrollját. 

A K-Monitor az Átlátszóval és a TI Magyarországgal közösen már 2014-ben kidolgozott egy 12 pontos szakmai javaslatcsomagot, a vagyonnyilatkozati rendszer reformja azonban korábban nem került még csak napirendre sem. Úgy látjuk, a jelenlegi rendszer rossz, de legalább arra lehetőséget biztosít, hogy a sajtó rávilágítson a politikusok tisztázatlan gyarapodására, amikor kideríti, hogy a valóság köszönőviszonyban sincs a képviselők által bevallottakkal (emlékszünk Rogán Antal növekvő lakására és drága táskáira, vagy Orbán Viktor ajándékba kapott repülőzéseire). Vagyonosodási ügyek százai olvashatók a K-Monitor adatbázisában.

A COVID-járvány idején leállt a turizmus, a járványt a szállodák negyede nem élte túl - ráadásul tovább fokozódott a szektort jellemző munkaerőhiány is. Nem volt azonban mindenkinek visszaesés ez az időszak: jellemzően politikaközeli nagyvállalkozók milliárdos állami támogatásokat zsebeltek be 2020 környékén a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, olykor a NER elitjéhez alaposan bekötött Guller Zoltán MTÜ-vezér egyedi döntésével. Míg sokan csődbe mentek, a leggazdagabb magyarok és a pénzosztókhoz közel álló szereplők terjeszkedésbe fogtak. Ma már nem nagyon van olyan része az országnak, ahol nem lehet belefutni a politikailag exponált tulajdonosok helyeibe. Te tudod, kinél landol a nyaraláskor elköltött pénzed? Segít a NER Hotel!

A felálló ötödik Orbán-kormány teljesen újrarajzolta a minisztériumi struktúrát. Korrupcióellenes civil szervezetként ilyenkor nekünk is újra kell tanulnunk, melyik szakpolitikai vagy jogalkotási terület kihez tartozik. Átrágtuk magunkat a jogszabályokon, mutatjuk, szervezetileg kik osztják és kik ellenőrzik a közpénzeket a következő négy évben. 

A 2019-es önkormányzati választások előtt az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország Ez a Minimum! néven átláthatósági programot hirdetett meg, amely hat témában foglalta össze a helyi döntéshozatal átláthatóságának alapkövetelményeit. A kampányban a program mellett elköteleződő jelöltek azt ígérték: megválasztásuk esetén a ciklus végéig megvalósítják a programot saját településükön. Az önkormányzati ciklus feléhez érkezve a kezdeményezők átvizsgálták, mi teljesült ebből a gyakorlatban: elérhetőek-e az önkormányzat legfontosabb dokumentumai (jegyzőkönyvek, szerződések, közbeszerzési adatok, költségvetések, vagyonnyilatkozatok stb.) a helyi honlapokon kereshető, feldolgozható formában? 

A választások után több önkormányzat napirendjére tűzte az átláthatóság ügyét. Néhány helyen az új SZMSZ-ben tűntek fel a minimumprogram (a hatályos törvényi szabályozásnál részletesebb) szempontjai. Máshol, mint az egyhangúlag megszavazott budapesti döntésnél az önkormányzatok határozatban köteleződtek el a nyitottság mellett, és lefektették a szabályozási feladatok ütemtervét. A szabályozás folyamatát a kezdeményezők kiindulási alapként szolgáló mintarendelettel is segítették.

A koronavírus-járvány önkormányzati "rendkívüli állapota" idején a téma háttérbe szorult, hiszen ekkor a polgármesterek gyakorolták a testületek jogköreit. A csökkentett módú működés mellett a csatlakozók visszajelzései alapján leginkább a hivatali apparátus ellenállása, a dedikált felelős hiánya és az informatikai rendszerek elavultsága okoztak nehézségeket a vállalások teljesítése során. Emellett több helyen politikai konfliktusokat generált a vagyonnyilatkozatok nyilvánossága, vagy a politikai hitbizománynak számító helyi cégek átláthatóbbá tétele is. Máshol a hatalomra kerülő koalíciók belső feszültségeinek áldozatává vált az átláthatóság ügye.

Annak érdekében, hogy jobban megismerjük, teljesülnek-e az Ez a Minimum! vállalásai, tavaly ősszel egy több mint 40 szempontból álló audit szempontrendszert dolgoztunk ki a minimumprogram alapján. Az értékelés fókuszába itt már nem az elköteleződés módja és a szabályozás folyamata, hanem az adatok tényleges hozzáférhetősége került. A szempontrendszert használva először 17 olyan önkormányzatot értékeltünk, ahol képviselő-testületi döntés született az Ez a Minimum! program megvalósítására, vagy ahol a testületben jelentős számban (hárman vagy annál többen) foglalnak helyet az Ez a Minimum!-hoz csatlakozó képviselők. Ennek eredményét első körben csak a vizsgált önkormányzatokkal osztottuk meg, akiknek felhívtuk a figyelmüket arra, hogy idén tavasszal már nyilvános felmérésre kerül sor. A módszer több önkormányzat esetében is működött, ezek az elmúlt fél évben jelentősen javítottak a közzétételi gyakorlatukon.

Idén március és április hónapokban egységes szempontrendszer alapján az Ez a Minimum! programot kezdeményező három civil szervezet 30 nagyváros és fővárosi kerület közzétételi gyakorlatát értékelte. A vizsgált önkormányzatok között egyaránt voltak ellenzéki és kormánypárti vezetésűek, és az Ez a Minimum! programot vállaló települések mellett olyan városokat is ellenőriztünk, amelyek nem írták alá a programot. Fontos látni, hogy bár a vizsgált városokban lakik Magyarország polgárainak a harmada, ez a 30 település a több mint 3150 magyar helyhatóságnak számszerűen kevesebb, mint 1 százalékát alkotja. Tőlük, azaz a legnagyobb, legtöbb erőforrással gazdálkodó önkormányzatoktól várható el leginkább, hogy példát mutassanak az átláthatóság területén, megfeleljenek a törvényi elvárásoknak és azon felül is teljesítsék a nyitottság 21. században elvárható minimumát.

A felmérésben szereplő önkormányzatok átlagos eredménye a vizsgált hat témakörben elérhető összpontszám százalékában kifejezve

A vizsgált települések jól teljesítettek a döntéshozó testületeik (képviselő-testület, bizottságok) működésének átláthatósága terén, és általában elérhetőek voltak költségvetési gazdálkodásuk főbb adatai. Bár szerencsére egyre elterjedtebb, hogy a helyi döntéshozók vagyonnyilatkozatai a honlapon is elérhetőek, ez nem törvényi előírás, így ott, ahol nem csatlakoztak az Ez a Minimum! programhoz és nem tettek erre vonatkozó extra vállalást, a dokumentumok általában továbbra is csak körülményes adatigényléssel ismerhetők meg. Ezzel szemben az önkormányzati tulajdonú vállalatok átláthatósága terén egyaránt súlyos hiányosságok tapasztalhatóak mind az Ez a Minimum! programot vállaló, mind pedig az ilyen vállalást nem tevő önkormányzatoknál.

A felmérésben használt szempontrendszert vette alapul közzétételi gyakorlatának javítására számos olyan település, ahol a polgármester vagy a testületi többség csatlakozott az Ez a Minimum! kezdeményezéshez. Így nem meglepő, hogy a felmérésben ezek a települések értek el jobb eredményt, az elérhető 80 pontból ők átlagosan 52-t szereztek meg. A felmérést rajtuk kívül 13 (vegyesen ellenzéki és kormánypárti) önkormányzat honlapján is elvégeztük, az ő eredményük átlaga 42 pont volt.

A kimagasló eredményt elért önkormányzatok közül többen az Ez a Minimum! programot alapul véve komoly lépéseket tettek az átláthatóság növelésére. Ezek alapján kiemelkedő Baja, valamint a budapesti XI. kerület (Újbuda), XIV. kerület (Zugló), I. kerület (Budavár), VI. kerület (Terézváros), valamint VIII. kerület (Józsefváros) átláthatósági teljesítménye. Újbudával holtversenyben első helyen végzett Budapest IX. kerület (Ferencváros), ahol bár nem nevesítették az Ez a Minimum! programot, a testület szintén tárgyalta azt. Ezek a jó példák tekinthetők a program legnyilvánvalóbb sikereinek, konkrét technikai megoldásaikkal is példát mutatva azoknak az önkormányzatoknak, akik szeretnék átláthatóbbá tenni a működésüket.

Jó gyakorlatok azonban fellelhetők máshol is: felmérésünkben átlag feletti eredményt ért el az Ez a Minimum! programhoz nem csatlakozó fideszes vezetésű Székesfehérvár és példamutató az Ez a Minimum!-hoz csatlakozó ellenzéki képviselők kezdeményezésre a fideszes polgármester által létrehozott szerződéstár a felmérésben nem szereplő Szekszárdon. Az átláthatóság megteremtése kizárólag politikai akarat és napi szintű, jól szabályozott hivatali munka kérdése, amely ugyanakkor elengedhetetlen a helyi önkormányzás iránti társadalmi érdeklődés és bizalom megőrzéséhez nemcsak a nagyvárosokban, hanem az ország minden településén. Az Ez a Minimum! programot útjára indító három civil szervezet a vállalások számonkérésével, a közzétételi gyakorlat rendszeres felmérésével, valamint szakmai konzultációval ehhez kívánt hozzájárulni.

Az egyes vizsgált önkormányzatokra vonatkozó részletes megállapítások itt érhetők el.

Kapcsolatfelvétel az Ez a Minimum! kezdeményezőivel: ezaminimum@k-monitor.hu

Bár 2020 decembere óta hatályos az információszabadságot védő egyezmény, a kormány jogharmonizációs feladatait nem végezte el, mindössze csak annyit tett, hogy titokban beültette a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét az egyezmény végrehajtását ellenőrző nemzetközi szakértői csoportba.

Az Európa Tanács égisze alatt 2009-ben fogadták el a tromsoi egyezményt, azaz a közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz való hozzáférésről szóló nemzetközi egyezményt. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, ami kifejezetten elismeri a polgárok közhatalmi szervek birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés jogát.

Magyarország 2009-ben, még a Bajnai-kormány idején az elsők között írta alá és ratifikálta az egyezményt.