A "kétharmados" NER rendszerének évről évre elfogadott költségvetése régóta nem több bűvésztrükknél. A dokumentum hozzáférhetetlen az adófizetők számára és lényegében semmilyen korlátot nem szab a kormány számára, hogy az úgy költse a közpénzt, ahogy akarja. Az ideihez még a választókat elvben képviselő Parlamentet is csak utólag kérdezték meg! Varga Mihály repertorájába idén egy új trükk is bekerült - a K-Monitor adatigénylésekkel próbál utánajárni a 250 milliárdos, rejtett megszorító csomagnak.

 fotó: Németh Szilárd Facebook oldala

A költségvetés fiktív jellege nem absztrakt jogtechnikai probléma! Az, hogy a közös kasszába befolyó tízezer-milliárdokat mire költik el, a parlamentáris demokráciák legfontosabb döntése, amiről minden ilyen rendszerben éles - és sokszor a párthatárokat átmetsző - vita van. Az a tény, hogy itthon erről lényegében néhány tucat kormánytag dönt, és maguk a döntések sem követhetőek nyomon az állampolgárok számára, azt okozza, hogy a tömeges állampolgári igények helyett hatalomtechnikai szempontok kerülnek előtérbe. Így fordulhat elő, hogy a rekordmagas infláció miatt egyre szélesebb kört sújtó megélhetési nehézségeket nem igazán kezeli a büdzsé, a szegények adójának számító ÁFÁ-ból továbbra is egyre több és több bevételt szed be a kormány. Ez - és az ágazat kormányzaton belüli csekély súlya - okozza azt is, hogy előbb jut pénz látványberuházásokra és a megasporteseményekre, vagy a Vodafone megvásárlására egy piaci magáncég számára, mint a tanárok évek óta követelt béremelésére. 

Gránitszilárdságról itt szó sincs

A 2023-as büdzsé több szempontból szintlépés volt a NER gyakorlatában. A tavaly nyáron elfogadott büdzséről annak irreális sarokszámai miatt mindenki tudta, hogy csak papíron létezik. A teljes átdolgozásra azonban az év végén már a Parlament nélkül került sor. Az új költségvetést ötven órával az év vége előtt tették közzé a Magyar Közlönyben. Mindehhez az évek óta hosszabbított veszélyhelyzet ad felhatalmazást. Putyin háborújára hivatkozva az Orbán-kormánynak nem kell alkalmazni az államháztartási törvény központi költségvetés előkészítésére, szerkezetére, tartalmára vonatkozó rendelkezéseit. Annyi kikötés van csupán, hogy a módosításnak átláthatónak és ésszerűen rendezettnek kell lennie. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a parlamenti elfogadáskor szokásos, strukturált, több ezer oldalnyi szöveges és számszaki indoklás és táblázat helyett csupán a főbb számokat tartalmazó (a változtatást és annak indokoltságát nem részletező) 60 oldalas kormányrendeletet adtak ki. Márciusban a látszat kedvéért sor került a már hatályban lévő költségvetés parlamenti elfogadására is, indoklások ekkor sem születtek.

 A még a Kádár-rendszer gyakorlatához képest is szokatlan rendeleti megoldás nem azt jelenti, hogy innentől van egy olyan törvény, amihez a kormánynak tartania kell magát. Szintén a veszélyhelyzet miatt a kormánynak tág tere van az átcsoportosításokra. Alig néhány héttel a parlamenti ámen után máris elkezdtek kormányrendelettel módosítani: a családvédelmi büdzséből 5 milliárdot tettek át - meg nem nevezett - kiemelt rendezvényekre. Időközben a kamatkiadásokat is jelentősen megemelték az elfogadott törvényhez képest.

A követhetetlen átcsoportosításokat eddig nagyrészt a többletbevételek és el nem költött pénzek önkényes elosztogatására használták. Most azonban az egyre növekvő rezsikiadások és a dráguló adósságfinanszírozás miatt az osztogatás nem mehet tovább korlátok nélkül, és egyre jobban előtérbe kerülnek a közvélemény elől dugdosott megszorító intézkedések, zárolások, forrásmegvonások, álláshely-megszüntetések. A keserű pirulákat végső soron a lakosság kénytelen lenyelni, hiszen a közszolgáltatások válnak lassabbá, körülményesebbé - de a kommunikáció egészen más, mint 2010 előtt, amikor a kormány nyilvánosan igyekezett meggyőzni a lakosságot, hogy "összébb kell húzni a nadrágszíjat".

A Fidesz-KDNP kormány ezzel szemben az átláthatatlan költségvetésbe bújtatja el a megszorításokat. A költségvetés elfogadásakor magasabb összegeket kommunikálnak - ami a magas infláció miatt nem különösebben nehéz - ám a pénzek egy részét gyorsan vissza is veszik.

A költségvetési törvénybe az év végi rendelettel ugyanis beleírták: a minisztériumoknak, költségvetési szerveknek kiosztott - sikerként kommunikált - pénzből 250 milliárdot márciusban vissza is kell fizetni!

613/2022. (XII.29.) Korm.rendelet

10. § (1) ... a Kormány irányítása alá tartozó központi költségvetési fejezetek és elkülönített állami pénzalapok összesen 250 000,0 millió forintot kötelesek befizetni a 2. melléklet szerinti megosztásban a Magyar Államkincstár „2023. évi befizetések” megnevezésű ... számla javára 2023. március 16-ig. A fejezeteket irányító szervek vezetőinek 2023. február 15-ig intézkedési tervet kell készíteni a Kormány részére arról, hogy az e befizetéshez szükséges megtakarítást milyen módon érik el.

Ezt az összeget az általuk kezelt fejezetből kell elcsipkedniük. Hogy pontosan mik azok a források, amiket meg kell vágniuk, azt költségvetési vizualizációnkban lehet legegyszerűbben megtalálni, a közgazdasági nézetet választva a KIADÁSOK között az Állami szervek kiadásai között böngészve.

Összehasonlításul: ekkora összeggel gazdálkodnak a minisztériumok (a zöld és piros jelölések a nyári törvényi és az év végi rendeleti verzió különbségét mutatják):

Hogy pontosan honnan veszik el a pénzt, az a közzétett költségvetési adatokban valószínűleg nem jelenik meg egyhamar: elképzelhető, hogy csak az év második felében módosításkor, vagy csak a 2024-ben megszülető zárszámadáskor derül ki. Emiatt közérdekű adatigénylésben kikértük a minisztériumoktól a kötelezően elkésztendő intézkedési terveiket, illetve a kincstári számlára végül befizetett összeget. Így kiderülhet, hogy a kormánygépes utakon, a fogadásokon és juttatásokon, a kormányzati kommunikáción vagy az emberek által igénybevett közszolgáltatásokon spóroltak-e a tárcák 250 milliárdot. Ha választ kapunk, frissítjük a bejegyzést!