A héten egy érdekes kísérlet zárult le a Fővárosban. A városvezetés egymilliárd forintot különített el a költségvetéséből olyan fejlesztésekre, amelyeket állampolgárok kezdeményeztek és a beérkező ötletek közül több körben a hivatal és egy állampolgári tanács szűrése után lakossági közönségszavazással választottak ki. A következőkben bemutatjuk, hogy zajlott a hazánkban méreteit tekintve kiemelkedő fővárosi folyamat, mire szavaztak a lakosok és néhány szempontot is megfogalmazunk a folytatáshoz.

A Fővárosi Önkormányzatot kétségtelenül súlyosan érintő elvonások és késleltetett kifizetések ellenére, a COVID-járvány közepette az eredményhirdetéssel lezárult a budapesti részvételi költségvetés első ciklusa - jöhet a megvalósítás. Egy olyan, világszerte egyre elterjedtebb eljárásról van szó, melyben a helyi lakosok a költségvetés egy részéről döntenek: projekteket terjesztenek elő, azokat megvitatják és egyeztetik a hivatallal, végül pedig szavaznak róluk, hogy a legnépszerűbbeket az önkormányzat megvalósítsa. Budapest új városvezetése leginkább Párizsról vett példát, amikor 2020-ban elindította a saját eljárása kidolgozását. 

A budapesti részvételi költségvetést egy olyan kísérletként érdemes elgondolni, ahol az elmúlt 30 évben a fejlesztésekről nagyjából mindig kézivezérléssel döntő helyi politika azt mondta a lakosoknak: tiétek a pálya, ebből az összegből csináljatok, amit akartok! Az tehát, hogy pontosan mi történt az ötletgyűjtés, a hivatal-lakosság ping-pong és végül a szavazás idején, sokkal izgalmasabb, mint az, hogy végül pontosan mire mennyit fordítottak a lakossági szavazatok alapján. A politika "háta mögötti" mozgolódás még a (sokszor mesterségesen gerjesztett) bizalmatlanság ellenére is bíztató eredménnyel zárult: tucatnyi olyan lakossági kezdeményezés futott párhuzamosan, akik egyrészt megszerveződtek és aktívan kampányoltak egy számukra fontos ügy mellett, másrészt megértették az önkormányzat működési logikáját és olyan ötlettel álltak elő, ami ténylegesen népszerű és megvalósítható. Ezt a párbeszédet kell szélesebb körre kiterjeszteni és elmélyíteni: ezekből a - sokszor civil szervezetek által felkarolt - kezdeményezésekből jön létre egy valóban részvételi városkormányzás.

 A szavazás eredménye - további részletek a nyertes projektekről az Énbudapestem.hu-n

Gyakran Ismételt Kételyek

A folyamat konstruktív légkörben zajlott, de voltak kritikák is.  A kormánymédia többek között azt hozta elő, hogy miközben az elvonásokra hivatkozva hulladékgyűjtő edényeket szereltek le városszerte, megjelent egy szemeteléssel kapcsolatos ötlet is. "Képmutatás!" Fontos azonban látni, hogy a kiírás az új, innovatív fejlesztéseket célozta, a napi működéssel kapcsolatos, a közszolgáltatások ellátására vonatkozó igényeket az éves költségvetés és nem a részvételi költségvetés tudja kielégíteni. A szóban forgó ötlet is szemléletformáló kampányt és újfajta hulladékgyűjtők fejlesztését tartalmazta, vagyis nem a normál feladatellátást: erre ugyanis nem lehet az egyszeri pénzösszegből költeni, hiszen ezt évről évre be kellene tervezni a működési kiadások közé. Miközben a létrejött fejlesztések némi fenntartási költséget okozni fognak (ezeket az önkormányzat beépíti a jövő évi költségvetésébe), jelenlegi formában a részvételi folyamat nem tud olyan igényeket kielégíteni, amelyek a közszolgáltatások általános léptékét javítanák (több busz, több közteres, több kuka) - ilyet azonban nem is ígér. Ezekkel a megkeresésekkel a közszolgáltatóhoz kell fordulni, illetve a jogalkotónál kopogtatni, akik ezen közfeladatokra a költségvetésben megállapítják az önkormányzatoknak jutó (általában szűkmarkú) normatívát.

Kritikaként vetődött fel, hogy miért olyan drága egy ötlet megvalósítása, amennyit a Hivatal becsült. A lakosok - és az állampolgári tanács tagjai - igen konzervatív módon gazdálkodnak a "költségvetésükkel": nem látványberuházásokat, hanem kicsi de nagy hatású projekteket szeretnének. A város fejlesztése viszont drága mulatság: egy talajkapcsolatos fát úgy elültetni, hogy az évtizedekig árnyékot adjon az utcádban nem annyiba kerül, mint otthon a kertbe vásárolni egy csemetét a faiskolából. A Hivatal és a lakosság párbeszédében sokszor előjött, miért olyan magas a becsült összeg - ez azonban sajnos megkerülhetetlen, főleg ha a jogszabályok által kötött önkormányzat a megvalósító. Ennek tájékoztatással és a párbeszéd erősítésével lehet elejét venni.

Gyakori kritika, hogy miért "csak" egymilliárdról rendelkezhetett a lakosság, amikor a Főváros költségvetésében több száz milliárdos főösszeg szerepel. Miközben egy érett, népszerű folyamatba valóban érdemes lehet több pénzt tenni, azt látni kell, hogy ez a hatalmas összeg csak csekély részben tartalmaz szabadon felhasználható fejlesztési forrásokat: nagy része kötött felhasználású pályázati pénz vagy törvényben előírt, ellátandó feladatok ellenértéke - tömegközlekedés, intézmények fenntartása - innen tehát nem lehet elvenni. Ha a szűkös "szabad" forrásokat vesszük alapul (néhány tíz milliárdra becsülhető), akkor valószínűleg kevesen bírálnák, hogy hosszú évek óta halogatott, már előkészített infrastruktúra-beruházásokra megy inkább a pénz. Bőven lenne mire költeni, ráadásul sok probléma van, ami a lakosok számára nem érzékelhető. Megfontolandó volna a források bővítése közösségi finanszírozási kampányok indításával (pl. 1+1 forintos alapon).

Végül akik szkeptikusan az állampolgárok bevonásával ("nem értenek hozzá, nem várostervezők!"), azt mondják: "ennyit sem szabadna a lakosokra bízni". Az elmúlt egy év rácáfolt a kételkedőkre: látványos de értelmetlen szabadidős projektek helyett láthatóan az alulfinanszírozott, de súlyos szociális problémák kezelésére juttattak többletforrást a lakosok - olyasmire, ahonnan az állam és az önkormányzatok döntéshozói inkább elvenni szoktak. A problémaérzékenység mellett feltűnő, hogy a költséghatékony, innovatív elképzelések domináltak, amelyek ráadásul többnyire összhangban voltak a Főváros különböző terveivel, stratégiáival. Ez persze nem véletlen: lakosok és Hivatal párbeszédéről, és nem hirtelen jött ötletekről van szó. Támpontokat ugyan már az első év is adott, de néhány év múlva világosabban fogjuk látni, melyek azok a típusú fejlesztések, amelyekbe érdemes így bevonni a lakosságot, ahol így születik jobb döntés.

Tanulságok és megoldandó feladatok

A Fővárosban jelenleg is zajlik a lezárult ciklus kiértékelése és az ötletgyűjtéssel októberben rajtoló új ciklus előkészítése. A következőkben felvetett néhány téma a döntéshozók számára is ismert, ezért ezeket nem kéretlen jótanácsként közöljük, inkább kihangosított tapasztalatként más lebonyolítók számára.

1. A kétszintű önkormányzatiság kérdése - Megoldatlan, de nem feltétlenül romboló ellentmondás, hogyan működhetnek együtt a városi és a kerületi részvételi költségvetések. A Főváros döntése az volt, hogy lokális, lényegében kerületi hatáskörbe tartozó fejlesztéseket is hajlandó támogatni a kerületekkel együttműködésben (ilyesmire korábban is volt példa, a TÉR_KÖZ). Más kérdés, hogy a hangsúlyozottan lokális projektek nem igazán voltak sikeresek, míg azok, ahol a helyszín később kerül meghatározásra, befutottak. 

Párizsban vagy Varsóban, kevésbé önálló kerületek mellett a városi szint sokkal dominánsabb, kezdeményező szerepet visz, a kerületek pedig végrehajtók egy közös folyamatban - máshol, például Prágában organikusan különböző kerületi folyamatok léteznek. Mivel már kb. féltucat kerület is belekezdett a részvételi költségvetésbe, előállhatnak anomáliák, párhuzamos projektek, ezért valamiféle koordináció és tartalmi elhatárolás idővel szükségszerűvé válhat. Dilemma a Főváros számára, hogy nagyobb, egyúttal elvontabb városi szintű (esetleg tematikus) projektek felé tolja-e el a hangsúlyt ("innovatív ötletverseny" - lásd Kolozsvár), vagy törekedjen akár kerületi szintre lebontva kis, helyi projekteket támogatni abban a reményben, hogy ez nagyobb mozgósítást idézhet elő. Ezt a dilemmát a lebonyolítók közötti koordináció és párbeszéd mellett egy azzal kapcsolatos, erőteljesebb stratégiai elképzelés oldhatja fel, mik azok a területek, amelyeken a Főváros aktívan meg akar jelenni, és lakossági kezdeményezéseket akar megvalósítani.

2. Mi vagy te, Fővárosi Önkormányzat? - A folyamat egyik nagy tanulsága a szociálisan érzékeny városlakói igények mellett az, hogy a budapestiek nem igazán tudják, hogy hol keressék a Fővárost, milyen feladatokat kössenek hozzá, ezért általában olyan igényeket fogalmaztak meg, amelyek a leginkább fájnak nekik, függetlenül attól, hogy az állami vagy kerületi feladat-e. Ennek egyik oka, hogy a Fővárossal való legközvetlenebben asszociált tömegközlekedéshez nem könnyű ötletet benyújtani. Így viszont sok esetben a gazdátlan problémák (szociális kérdések, lakhatás, elesettek segítése) megoldására is a Főváros a jelölt, függetlenül attól, feladata-e ez és van-e erre elegendő erőforrása. Ezt erősíti a budapesti helyi ügyek nagypolitikai keretezése ("káosz és pusztulás" vs. "ellenkormány, alternatívát mutatunk"), ugyanakkor - bár a többszintű önkormányzati rendszer megértése nem várható a lakosoktól - érdemes lenne néhány területen világosan jelezni a Főváros kompetenciahatárait és azokat a terepeket, ahol a Főváros potens problémamegoldóként léphet fel, és azokat, ahol mástól várható megoldás. A zöldügy, gondoskodás egyértelműen egy ilyen, a projektek között is jól rezonáló kapcsolódások - néhány, szomszédsági szintű kerületi hatáskörnél azonban nem feltétlenül szerencsés, ha a Főváros is megjelenik a részvételi költségvetésen keresztül, ha tehát marad a két nevesített kategória, azokat is érdemes tovább konkretizálni.

3. Arculat, megjelenés, kampányolás - A zászlóshajó-témákkal összefügg, hogy a részvételi költségvetés egy kommunikációs eszköze annak, ahogy a városvezetés megjelenik a városlakók felé. Főként a forráshiánynak (minimális kommunikációs keret, fővárosi médiumok  -TV, rádió, újság hiánya, rémes Budapest-honlap) betudható, hogy a folyamat arculata nem túl megragadó, a kampány pedig esetleges volt. Ugyan sok kreatív ötlettel kísérleteztek a lebonyolítók (pl. könyvtárhálózat bevonása, flyerek BKV-n, nyereményjáték), de ezek nem voltak elég tervszerűek és előkészítettek. Ezt determinálta, hogy főként a Főváros által térítés nélkül használható eszközöket tudták igénybe venni. Érdemes kísérletezni új elérési ötletekkel (pl. híres emberek bevonása, kampányoló szervezetek bemutatása, szlogen és felismerhető logó, fővárosi képviselőknek posztolható template, könyvátak mellett fővárosi strandokon, forgalmas helyeken való megjelenés), de talán még fontosabb lenne a általában a kampányaktivitás növelése és fókuszálása. A két hónapra kitolt időszak túl hosszú: az emberek általában a végdátum közeledtével mozgathatók be. Mindez akarat (és költségvetés) kérdése, jó hír azonban, hogy ezek megléte esetén a részvételi arány is növelhető. Az eredmények kapcsán megjelenő hírek biztosan segítik, hogy jövőre többen tudják majd, mi is ez a részvételi költségvetés - de a masszív többség még mindig nem is hallott róla. El kell mondani nekik.

4. Adatok, adatok, adatok! - Az, hogy kik keresték fel a projekt oldalát, közülük kik szavaztak, ők hol laknak, milyen idősek, milyen neműek, végzettségűek - nemcsak azért fontos, hogy könnyebben elérjünk bizonyos célcsoportokat, de azért is, hogy lássuk, reprezentatív-e az eredmény, tényleg a budapestiek akaratát hordozza-e, vagy mondjuk többségben a budaiak / autóhasználók / diplomásak / kertes házban élők szavaztak, míg mások kimaradtak az igényeikkel és ötleteikkel az egész folyamatból. Az adatok, visszajelzések gyűjtése terén az első év kihagyott ziccernek tűnik, de talán még nem késő a regisztráltaktól visszajelzést gyűjteni - jövőre pedig érdemes rágyúrni arra, hogy a lebonyolítók jobban megismerjék a résztvevőket. Ez a folyamatbeli hibák, félreértések feldologzásában is segít. A későbbikeben akár ambiciózusabb célokat is támaszthat a városvezetés: konkrét célok megnevezésével (pl. részvétel növelése, hivatalnoki résztvevők elégedettsége, állampolgárok növekvő informáltsága stb.) és ezekhez célszámok rendelésével. 

5. Közösségek, közösségek, közösségek! - Jól látszik, hogy a részvételi költségvetés a közösségek költségvetése. Megmutatja, hol vannak erős, megszerveződni képes csoportok az igények mögött. Ez egyenlőtlenségek forrása is (hiszen "politizálni" még ezen a szinten is egyfajta luxus), de ezt a résztvevők megismerése, a célzott elérés és a civilek bevonása ellensúlyozni tudja. A nyertes / népszerű projektek mögött szinte mindig valamilyen közösség vagy civil szervezet állt, ők kampányoltak a szavazáskor az ötlet mellett. Ezt láttuk a Népligetnél, a Budapest Peremén ötletnél, az állatterápiás projektnél, a Kerékpárosklub bringatámaszos ötleténél, a közösségi tér ötletnél, de aktivizálódott egy Rottenbiller utcai társasház és a Mester utca lakói is. Más civilek (pl. a Járókelő vagy mi) pusztán a részvétel mellett korteskedtünk. Néhány önkormányzat is aktívan támogatta a helyi kezdeményezéseket. Ezekre a közösségekre a következő években is érdemes támaszkodni.

+1: Még több párbeszéd lakosok, civilek és hivatalnokok között! - A lakosokat bevonó facilitált párbeszéd megszervezése erőforrásigényes, a hivatal munkaidejének és a lakók szabadidejének nem igen van közös metszete, mégis, a folyamat legértékesebb (és legkevésbé látható) eredménye a köztük kibontakozó párbeszéd, melynek révén mindkét fél új tudásokra és érzékenységekre tesz szert. Erre a hivatal osztályai is találhatnak motivációt, például mert így rég dédelgetett elképzeléseik válhatnak valóra és a területük többletforráshoz jut. Talán a legizgalmasabb változás az, amin a folyamat hatására a Hivatal keresztül megy, hatással bírva akár a részvételi projekteken is túl. Ehhez azonban alapos felkészítés és a problémák, ellenállások rugalmas kezelése szükséges. Ha ez sikerül, a folyamat sokkal egységesebbé, gördülékenyebbé válik, konkrét, szavazható, az adminisztráció által is megértett és befogadott ötletek közül tudnak választani a polgárok.

Hasonlóan fontos szereplői a párbeszédnek a civil szervezetek, akik közvetíteni tudják a folyamat logikáját az általuk elért csoportok felé - és viszont a csoportok igényeit a folyamat felé. Civilek és önkormányzat kapcsolatában  azonban ez csak egyféle kapcsolódás. Egy jól működő városban a civilek nemcsak ügyszeretetből vagy kalandvágyból látják el ezt a hídszerepet. Jelenleg Budapestnek nincs civil támogatáspolitikája, pedig ennek kiépítésére szükséges volna egy erős civil ökoszisztémához, hiszen az ötletek kitalálása és a mellettük való korteskedés (és az ebben rejlő burkolt kompenzáció) helyett sokszor célravezetőbb volna, ha maguk a civilek és közösségek jutnának forráshoz, hiszen ők rugalmasabban és jobban tudnának megoldást adni egy helyi közügyben, mint a Városháza. Ilyen esetben a részvételi költségvetés inkább B terv, amit A terv híján választanak. Továbbá, nem csak a lebonyolítók, de a kampányoló civilek munkáját is segítené, ha lenne helyi nyilvánosságuk és láthatóságuk. Ezzel együtt a most feltűnő néhány tucat kezdeményezőnek a sokszorosa jár közöttünk a városban, leginkább őket kell elérni az ötletgyűjtés szakaszában. Kerületi szinten ők leginkább óvodai, egyházi közösségek, de összbudapesti szinten akár lakótelepek lakói, egyetemek diákjai.

Ha ezek a feltételek adottak és a kapcsolatok kiépülnek, úgy nagyobb hatása lesz a párbeszédre szervezett fórumoknak és az edukációs szándékú anyagoknak is. Negatív vélemény, elutasítás jelenleg nem tud kifejezésre jutni a folyamat során - az lényegében csak a szavazás után a megvalósításkor csapódik le. Az online vagy offline tanácskozás elmélyítése ebből a szempontból is jobb, tudatosabb döntéseket ígér: jobb döntések születnek, ha még több lehetőség van a projektek megvitatására, értékelésére (pl. kommentelés az ötletekhez, támogató ajánlások az ötletbedáskor, negatív szavazat stb.)

Ezek a "próbaév" általunk látott tanulságai, de van egy még fontosabb tanulság azoknak, akik kimaradtak és nem szavaztak, pedig jogosultak voltak rá. Ők egy több tíz ezer forintos utalványról mondtak le, amivel valóságosan befolyásolhatták volna, mi épüljön a városban. Ha nem szavazol, lemaradsz és mások döntenek helyetted, ez bármelyik választásra igaz, erre is. A részvételi költségvetés annyiban azonban más, hogy nem néhány ember került kiválasztásra, akik időnként hajlamosak saját személyes preferenciáikat érvényesítik - hanem valamiképpen, ha tökéletlenül is, a köz érdeke jutott érvényre.