Lezárult a fővárosi közösségi költségvetés 3. évadának szavazása. Idén 25.857 budapesti voksolt, döntően online (papíron mindösszesen 324-en). Íme az eredmények!
A lakosokat évi 1 milliárd forintnyi fejlesztés kitalálásába és kiválasztásába közvetlenül bevonó program megítélése pártállástól függően olykor szélsőséges, de azt még a kritikus kormánypárti várospolitikusok is elismerik, hogy van létjogosultsága az alulról jövő kezdeményezések támogatásának. Miközben az aktív állampolgárság gondolatát támogatjuk, a helyi csoportok mozgósító- és a hivatalnokok szervezőmunkáját pedig tiszteletre méltónak tartjuk, azt is gondoljuk, hogy egy közösségi döntés mikéntje eredendően közügy, ezért érdemes róla pártpolitikai elfogultság nélkül, közösen gondolkodni.
Az itt felvetett szempontokat a K-Monitor a Főváros civil munkacsoportjában is képviselni fogja, ahol a nemrég (az országban elsőként) elfogadott közösségi költségvetési rendeletnek megfelelően évről évre téma a folyamat kialakítása. Te milyennek láttad? Írd meg nekünk kommentben!
Ha érdekel a téma - és nemcsak a Fővárosban -, csatlakozz Részvételi Költségvetés - Magyarország online kibeszélő csoportunkhoz, és mondd el a véleményed!
Szempontok a fővárosi közösségi költségvetés fejlesztéséhez
Javaslataink címszavakban:
Új kampánytechnikák (jutalmazás) / szélesebb preferencianyilvánítást lehetővé tévő szavazás / a kategóriák újragondolása / területi igazságosság biztosítása méltányossági mechanizmusokkal / ötletek elnevezésének egységesítése / adatalapú értékelés - hatásmérés / elszámoltathatóság erősítése / koordináció a kerületekkel
RÉSZVÉTELI HAJLANDÓSÁG, KAMPÁNYESZKÖZÖK
A szavazásban résztvevők száma a voksolásra rendelkezésre álló időszak indokolt rövidülése ellenére nőtt, de nem jelentős mértékben, a részvételi arány továbbra is alacsony. Tavaly nyáron, idén már szeptemberben zajlott a szavazás - a ráérős nyári vs. sűrű őszi időszakra időzítés kérdésére az idei eredmény nem ad perdöntő választ.
A beadott ötletek száma nem lett több, mint korábban. Ugyan volt egy Ötletszalon, de nem volt nagyobb elérésű ötletgeneráló törekvés. A folyamat ismertsége továbbra is alacsony. Az elérést strukturális okok is nehezítik más európai nagyvárosokhoz képest: a Fővárosnak nincs újságja, TV-je, rádiója, gyenge az online elérése, nincsenek tömegesen olyan intézményei, ahol napi szinten eléri a lakosokat (pl. iskolák, rendelők). Ezzel együtt bőven lenne még tartalék a meglévő csatornák jobb kihasználásában. Erre volt is törekvés, a Főváros idén láthatóbb kampányt csinált közterületen és online is a folyamatnak, ugyanakkor az üzenetek, megjelenés tekintetében nem változtattak, tartalmaik továbbra sem váltak igazán virálissá. Továbbra sincs külön közösségi média profilja a közösségi költségvetésnek.
A közösségi médiában a korábbi éveknél több organikus poszt is buzdított a részvételre: egyre több helyi csoport és politikus, önkormányzat is mozgósít a számukra releváns ötletek támogatására. Ezeket a posztokat érdemes volna szisztematikusan elemezni (social listening), ezt segítené pl. a hashtagek használata, vagy olyan verseny indítása, ahol a legkreatívabb kampányok külön elismerésben részesülnek. A kisebb ajándéktárgyak kiosztása (pl. minden ezredik szavazónak) egyébként is hatékony eszköze a célzott mozgósításnak (pl. az alacsony aktivitású életkori csoportokra szabott, fővárosi kulturális programokra szóló belépő). A kampány felpezsdíthető a városrészek, kerületek versenyével - itt a nyertes például speciális karácsonyi díszkivilágítást "nyerhet".
Az online szavazás technikai szempontból jól működött, a felmerülő problémákat (pl. nem volt feltüntetve az egyes kategóriák keretösszege) időközben orvosolták. Ezzel együtt továbbra is kívánatos lenne, ha minden részvételi formához "egyablakos" belépés válna lehetővé, vagyis egy budapesti egyetlen azonosítás és regisztráció alapján adhatna le petíciót, vehetne részt konzultációban, közösségi költségvetésen, vagy akár vehetne igénybe fővárosi céges szolgáltatásokat. Ehhez ma külön-külön kell regisztrálni, emiatt érthető, hogy vannak, akik a szavazáshoz erre nem veszik a fáradtságot. Egy ilyen "részvételi állampolgárság" beruházást igényel, ugyanakkor a tervszerűség pénzt spórolna, hiszen pl. a Lakógyűlés esetén tömeges levélküldésre került sor, ami akár az alapját is képezhette volna annak, hogy egy ilyen rendszer (validált módon, a hivatalos nyilvántartást alapul véve) felálljon. Az egységes rendszer azt is segítené, hogy lévén benne rendszeresebb volna a felhasználói aktivitás, folyamatosan bővülni tudna az a kör, akiket testre szabottan el lehet érni az aktuális lehetőségekkel.
A FOLYAMAT KIALAKÍTÁSA
Pozitívnak látjuk a folyamat alakítását övező nyitottságot: azt évről évre újratervezik, figyelembe véve a beérkező véleményeket. Ez akkor is így van, ha a változtatások nem feltétlenül a jó irányba történnek, például az első két évben egy erre jelentkező, lakosokból álló reprezentatív összetételű tanács is véleményezte és szűrte a beérkező ötleteket. Ez nem volt tökéletes, pl. szisztematikusan hátrasorolta a kevésbé ismert, külkerületi helyszínű ötleteket, de hiányában egyrészt semmilyen előszűrés nincs arra nézve, szükséges - indokolt-e az ötlet, másrészt megszűnt a közvetlen kapcsolat a lakosok és a hivatal szakértői között, illetve nincsen olyan fórum, ami valamilyen formában felügyelhetné a Hivatal döntéseit az összevonás, költségelés, kategóriába sorolás, technikai kidolgozás lépéseiben, illetve akár kreatív módon továbbgondolhatná-továbbfejleszthetné az olykor problémaérzékeny, de konyhanyelven megfogalmazott beadott ötleteket. Röviden: nincsen mély részvételt megvalósító tanácskozás (deliberáció), pedig a Hivatal felé ez igazán kultúraformáló hatású.
Idén minden, jogilag és technikailag befogadott ötlet felkerült a szavazólapra. A hivatali szűrés felett nem volt kontroll, miközben néhány fővárosi gyakorlat azért tűrné a vitát: pl. nem lehetnek szemléletformáló ötletek (pl. alkoholizmus ellenes kampány, pénzügyi tudatosság), arra hivatkozva, hogy a főváros cégei végeznek ilyen tevékenységet (?); meglehetősen mereven elutasították a "magántulajdon támogatását" még akkor is, ha pl. egy társasház közforgalom számára nyitva álló tereire vonatkozik; ugyanígy az állai tulajdonú (pl. HÉV, MÁV) területek fejlesztése is tabu. Gyakran azzal buktak el ötletek, hogy karbantartásra, szolgáltatás javítására vonatkoznak, nem fejlesztésre. Szintén furán merev elutasítás, hogy magánszemélyek nem támogathatók, így pl. nem jutott tovább, hogy BKK bérlettel lehessen használni a közvécéket. A beadott 599 ötletből 219 lett jóváhagyva (36,5%), az azonos tartalmúak összevonása után 139 ötlet versenyzett a tavalyi 49-el szemben. Ez mind az öt kategóriában olyan mennyiség, amit már nem olvas végig és mérlegel a legelkötelezettebb polgár sem, a döntést így jobban meghatározza a mozgósító kampány, illetve az ötletek címadása, homályossága, illetve az, hogy pontosan melyik (mennyire versengő) kategóriába kerül. Ezekben ugyan nem érzünk szándékolt manipulációt, de összességében a folyamat többségi "versenylogikáját" erősítették, amely logikát elfogadva is tapasztalhatók olyan elcsúszások, amelyek torzítják teszik az eredményt.
Az ötletek nem egységes elnevezése továbbra is torzítja a szavazást, ezen érdemes volna változtatni. Itt egy alapvető hüvelykujjszabályt lenne érdemes érvényesíteni minden ötletnél: az elnevezés utaljon egyértelműen a projektben megvalósuló fejlesztés nagyságrendjére (léptékére), illetve a helyére.
Az ideális az volna, ha minden szavazásra bocsátott ötlet konkrét megvalósítási helyszíneket kapna, de ha ez nem lehetséges, akkor szükséges volna az ötletgazdával (vagy állampolgári tanács újbóli felállításával) szűkíteni legalább egy konkrét kerületre / városrészre. Ha pedig kis beavatkozásról van szó, akkor legyen utalás arra, hogy pontosan milyen módon dől el, hogy hol lesz fejlesztés a megszavazott ötlet nyomán.
A hely nélküli / nagyszabású változásra utaló elnevezések garanciát jelentenek a sikerre. Idén is sok ilyen ötlet futott be: "Több nyilvános vécé" (kettő darabról szól az ötlet), "Beton helyett fák és bokrok" (a leírás túl tág: a Belvárosban és máshol), "Védettebb kerékpáros útvonalak", "Járdák megvédése", "Utcák árnyékolása növényzettel". Az így bemutatott ötletekkel szemben alig van esélye olyan, pontosabban meghatározott ötletek, amelyek egy, a többség számára ismeretlen külvárosi helyszínt tartalmaznak már a címükben is. Ez különösen így van, ha száznál is több ötlet közül kell választani. Hasznos volna, ha az ötletek képes illusztrációt is kapnának, ez is információmankóként szolgálhatna a szavazóknak, és alacsonyabbá tenné a megugrandó belépési küszöböt.
Bár okozott némi kavarodást az élőben követhető szavazatszám miatt, úgy gondoljuk, bevált az általunk is javasolt újítás, hogy minimum támogatottságot (500 és 1000) is elvártak ahhoz, hogy egy ötlet nyertes legyen. Ezt a mércét a befutó ötletek könnyedén megugrották, de az objektív korlát növeli a nyertes ötletek legitimitását.
Jelenleg kategóriánként egyetlen szavazatot adhatunk le, amiért néhány százezer forintos és százmilliós költségű ötletek versenyeznek. A kategóriák meglehetősen önkényes, véletlenszerű működése nehezíti, hogy azonos feltételekkel, méltányos módon versenyezzenek ötletek, és fordítódjanak le az egyéni preferenciák szavazatokká. A preferenciális szavazás hiánya miatt eleve nincs lehetőség a preferenciák komplexebb kinyilvánítására, például az elutasítás kifejezésére. Az egy kategória-egy szavazat modell egyszerű, de túlzottan korlátozó. Látható, hogy egy-két homályosan elnevezett ötlet elviheti a szavazatok nagy részét, miközben olyan - kevésbé cool - ötletek, amelyekre tényleges igény van, de az igény intenzitása alacsonyabb (másodlagos preferenciák) hátrébb sorolódnak. Ráadásul, ha egy ötlet kisebb összegű (és emiatt kisebb léptékű), akkor nem valószínű, hogy versenyképes lesz egy nagyszabásúbb elképzeléssel. Ezek miatt a felismerések miatt a közösségi költségvetések közül egyre több használ preferenciális szavazást, például Párizs is. Itt a lakosok minden ötletet értékelhetnek 4 fokú skálán (Imádom, Tetszik, Miért ne?, Nem meggyőző), a mediánértékelés lesz a döntő. De számos egyéb megoldás elképzelhető: egyszerűen több szavazatot lehet leadni, vagy a rendelkezésre álló pénzösszeg "terhére" lehet ötleteket kiválasztani (Budafok-Tétény). Mindegyik elmozdulást jelent abba az irányba is, hogy mindenki úgy érezze, ténylegesen hozzájárult a közös döntéshez, ne pedig a legaktívabb kisebbség dominálja a szavazás tényleges végeredményét.
A mostani szavazási mód gyenge pontja a kategóriák rendszere. Itt három, homályosan elkülönülő kategóriában (Nyitott/Esélyteremtő/Zöld Budapest) elvben városi szintű projekteket versenyeztet. A felosztás egy politikai programból származik, a civil munkacsoportok rendszere is ezt követi le, de nem igazán elvágólagos, a civileknél is tovább finomították már. Ehhez jön a "helyi" ötletekre vonatkozó két (kis és nagy) kategória, a nagy helyi ötleteknél a három témakategóriához nagyon hasonló ötletek jelennek meg - konkrét helyszínnel.
A fő gond az, nincsen világos választóvonal a kategóriák között, így több esetben hasonló ötletek nem egymással, hanem különböző kategóriákban versengtek. Ez történt a vécékkel, amelyek részben helyi nagy ötletnek, részben esélyteremtő ötletnek lettek besorolva. Még jobb példa a zebráké. Mivel az egyes kategóriákban az eltérő ötletszám és az eltérő összeg miatt eltérő volt a verseny mértéke, a szavazás furán kezelte ezeket a zebrás ötleteket. Például egy 40 milliós zebra néhány száz szavazattal simán befuthatott, de egy 60 milliós kétszer annyival sem, mivel az már a nagy ötletek közé került, ahol esélye sem volt az Örsre, Moszkvára, Rakpartra vonatkozó ötletekkel szemben. Egyértelmű az igény új zebrákra, a közösségi költségvetés ki tud kényszeríteni ilyen fejlesztéseket, de összességében nem biztos, hogy a mostani módszertan hatékonyan lövi be, hogy a teljes összeg mekkora részét akarják az emberek vécére vagy zebrára költeni, illetve ezen belül melyek azok a konkrét fejlesztések, amelyek a legnépszerűbbek.
A probléma kettős: amiatt, hogy a kategóriák nem jelentenek tényleges területi prioritásokat (zöldítés, közlekedés, szociális ellátás, kultúra), csupán valahogy összecsoportosított ötleteket (vö. kerékpáros ötletek = Nyitott Budapest), nem derül ki, hogy egy adott témában melyek a legnépszerűbb fejlesztések, azaz a folyamat nem bánik igazságosan két, egyaránt zebrát akaró közösséggel. Ráadásul a felülről bevezetett kategóriák, és a bennük kiosztható 1-1 szavazat miatt elsikkad az a kérdés, hogy a budapestiek mire szeretnének inkább költeni a közösből.
Azzal, hogy a Főváros megszabja, hogy a zöld fejlesztésekre a teljes összeg X%-át kell költeni, elveszi a lehetőséget, hogy valaki azt mondja: nem, én az összes pénzt erre költeném - vagy éppen nem költenék erre. Azzal, hogy ezek a mérlegelő szempontok elsikkadnak, a folyamat ötletverseny jellege erősödik: közösségi döntés helyett lájkgyűjtő bajnoksággá válik, ahol az nyer, aki a legjobban tud mozgósítani. A kategóriarendszer szertelensége egyébként kedvez az olyan ügykoalícióknak, mint a kerékpárosok, akik annak köszönhetően, hogy több kategóriában is vannak kerékpáros fejlesztések, egy komplett szavazólapot tudnak javasolni a követőiknek, legnagyobb kisebbséget alkotva dominálva a folyamatot.
Az a lebonyolító legitim döntése, hogy bizonyos témákat (szociális ügyek, zöldítés) előnyben részesít, erre fix forrásarányt allokál, de ebben az esetben érdemes volna szigorúan meghatározni azt a tárgykört, ami ezekbe a kategóriákba esik, hogy ne legyen jómódú kerületben játszótéri vécé a szociális célokra szánt forintokból. Az Esélyteremtő Budapest lehetne egy ilyen, "kedvezényezett" kategória, ahol a rászoruló, pl. hajléktalan embereknek, kiszolgáltatott csoportoknak célzott ötletek nem kell, hogy "versenyezzenek" a középosztály számára is vonzó ajánlatokkal. Az egyéb, nem előnyben részesített többi ötletnél pedig célszerű volna több szavazatra vagy preferenciális szavazásra lehetőséget adva segíteni a preferenciák kinyilvánítását a témakörök (pl. közlekedés, közterületek fejlesztése, kulturális programok) között is.
A fentiekre számos megoldás elképzelhető. A mi javaslatunk, hogy maradjanak meg tematikus kategóriák, de a helyi ötletektől elválasztva. A priorizált Zöld (klímaváltozással kapcsolatos, a fenntarthatóságot szolgáló) és Esélyteremtő (rászoruló csoportot támogató, nekik szóló szolgáltatásokat fejlesztő), illetve az innovatív, kísérleti ötletek (Nyitott Budapest) kategóriáiba kizárólag nagy léptékű, szemléletformáló, ne egy konkrét helyi közösséget kiszolgáló ötletek kerüljenek be (ti. a megvalósítás helye ne legyen döntő szempont). Az itt megjelenő projektek nagyságrendje feleljen meg a kategória keretösszegének (pl. 120 millió Ft). A szavazható ötletek legyenek jól átgondoltak, a szavazólap áttekinthető (max. 8-10 ötlet), a szűkítéshez szükség esetén vonjanak be a témával foglalkozó civileket vagy állampolgári tanácsot. A szavazás során kategóriánként egy ötlet kerüljön kiválasztásra.
A fennmaradó, esetleges maradvánnyal növelt összeg kerüljön kiosztásra tucatnyi helyi ötlet között. Ebben a kategóriában több szavazatot, vagy preferenciális szavazást használva szabadon lehessen dönteni minden befogadott, helyi relevanciájú (lokációval rendelkező) ötletek között, amelyek nem illenek a három tematikus kategóriába. Szűnjön meg a nagy helyi ötletek különválasztása: az eddig ott megjelenő ötletek (pl. 100 milliós maximum költségkorlátig) szintén a helyi ötletek között legyenek választhatók. Így eltérő költségszintű ötletek versenyeznének, de ezt a másodlagos preferenciákat figyelembe vevő szavazás és a győztesek kiválasztása (kisebb költségű ötlet még "befér" a nagyok mellé) kompenzálni tudja. Mivel nincs sokszoros különbség a helyi beruházások tényleges volumene között (ti. új híd vagy új pad), az "olcsóbb" beruházások nem lennének eleve kudarcra ítélve. Ezen a szinten az "olcsóbb" ötlet nem biztos. hogy "kisebb": a városlakó számára két zebra vagy parkosítás egymás alternatívái, akkor is, ha technikai okokból az egyik valamivel drágább, összevonásukkal megszűnne az indokolatlan különbségtétel a céljukat tekintve azonos beruházások között. A helyi kategóriában akár valamilyen, a területi egyenlőséget biztosító kvóta is megjelenhet, pl. a Fővárost öt körzetre (4-5 kerület) osztva előírható, hogy minden körzetben legalább egy vagy két helyi ötlet kell nyerjen. A szavazatszám alapján így ezek előnyben részesítendők egy másik körzet 3. befutó ötlete kárára. Ehhez azonban szükség lenne célzott ötletgeneráló eseményekre a kevésbé aktív körzetekben.
A folyamat továbbfejlesztéséhez a folyamat során képződő adatok feldolgozása, értékelése van szükséges. A Főváros nyitottnak tűnik, hogy a részvétel (anonimizált) adatait közzétegye - ez kellene ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket levonhassunk a résztvevők összetételéről, a részvételi hajlandóság mintázatairól, ezzel a kampányolást is hatékonyabbá lehetne tenni. Izgalmas volna vizsgálni a térbeli szempontokat, pl. azt, hogy a közelség alapvetően befolyásolja-e, hogy mire szavazunk. A városi és szomszédsági jelentőségű kezelése (összefüggésben a kétszintű önkormányzatisággal) még mindig problémás: miközben a Főváros beengedi a kerületi hatáskörbe tartozó helyi ötleteket, a nagyobb és fővárosi jelentőségű ügyek között kiélezett verseny folyik, amiben erős támogatottságú, fontos fejlesztési javaslatok is kiesnek a rostán.
MILYEN SZEREPET VÁLLAL A FŐVÁROS - ÉS MIT A KERÜLETEK?
A döntéshozást bonyolítja a "helyi ötletek" bevezetése, ami lényegében megismétli a "városi szintű" javasolatok témáit, konkrét helyszínnel. Itt a kerületekkel való koordináció tudna világosabb helyzetet teremteni - ritka kivétel ugyanis Budapest abban, hogy párhuzamosan zajlik a kerületi és a városi közösségi költségvetés, amelyben mindkettő vállalkozik a másik szint feladatainak ellátására is. Egyértelműbb volna, ha a két szint koordinálna, és a Főváros legfeljebb a kerületen keresztül támogatná olyan "helyi" ötletek megvalósítását, amelyben nem illetékes (pl. 1+1 forintos forrásmegosztással ösztönözve a közösségi költségvetési keret összegének betervezését a kerületek költségvetésébe). Jelenleg nem tűnik reálisnak, hogy erős területi egyenlőtlenségek nélkül tudná a meglévő fővárosi eljárás kezelni a Budapest-szerte felmerülő helyi igényeket, ezért célszerűbb volna, ha a Főváros olyan nagy, láthatóbb, városi szintű problémákra célozná be a folyamatot, ami egyrészt a saját tevékenységéhez, területeihez kapcsolódik, másrészt pedig érdekesebb a fővárosi szinten tájékozódó civil szervezetek számára. Ezt az irányt támasztja alá, hogy a legnagyobb verseny a "nagy helyi" kategóriában volt, ahol két ötlet nyert megvalósítást, számos releváns fejlesztés lemaradt.
ALAPFELADATOK FINANSZÍROZÁSA, VAGY TÖBBLETFEJLESZTÉSEK?
A program célja, hogy ne alapfeladatokra, javításokra menjen a pénz, hanem új, innovatív fejlesztésekre, de a határvonal itt is homályos. Látszik, mik azok a területek, amelyek fővárosi kompetenciába tartoznak, kevés rájuk a forrás, de nagy a közösség igénye (zebra, közvécé, kerékpáros infra). Ezeket a város magától is biztosíthatná igényfelmérés alapján, a közösség nyomása nélkül, de a valóságban a forráshiány miatt ez nem reális. Amennyiben a Főváros ezeket nem kezeli magától, programszerűen, átfogó igényfelmérés alapján, hanem maradnak a "részvételiség" célkeresztjében, úgy is érdemes lenne legalább ezeken a kiemelt területeken mélyebb részvétellel is törekedni arra, hogy az a folyamat, amelyben zebrák és vécék létesülnek a városban (közösségi költségvetésből vagy azon túl) nyitottabb legyen. Jelenleg ugyanis - főleg a fővárosi cégek feketedoboz-jellege miatt - nem egyértelmű, hogy vannak-e eleve elindított / tervezett beruházások, amelyeken felül többletforrás jut a részvétel eredményeként a területre (ez volna a helyes), vagy régóta elmaradó fejlesztések kerülnek be a programba, ami végső soron nem növeli a területre szánt forrásokat. Javasoljuk, hogy bizonyos, társadalmi igényeken alapuló területeken jöjjön létre a Fővárosi költségvetés átstrukturálásával olyan, az állampolgárok számára is érthető programköltségvetés, amiben egyértelmű, hogy az adott évben mennyi kerékpárút, vécé, zebra stb. épül, milyen logika vagy döntés alapján. A közösségi költségvetés ezen felül valósuljon meg.
A közösségi folyamat pozitív, tovagyűrűző hatása volna, ha "ki lenne nyitva" az a folyamat, amiben ilyen fejlesztések kiválasztása történik, pl. közzé lennének téve a beérkezett javaslatok, az ezeket rangsoroló fejlesztési elképzelések vagy legalábbis azok a szempontok, ami alapján döntenek. Ennek birtokában a lakosok könnyebben mondhatják azt, hogy a lista elején lévő terveket rábízzák a fővárosra, és csak akkor költenek közösségi forrást mondjuk zebrára, ha a közösség igénye nincs összhangban a hivatali értékeléssel, a Főváros magától nem tervez fejlesztést. Az, hogy ilyen módon demokratikusabb és átláthatóbb legyen a zebrafejlesztések sorsa, utópia - ennek csíráját ugyanakkor hordozhatná, ha újra lenne állampolgári tanács, ami a hivatalnokokat kérdezve be tudja építeni a fenti szempontokat abba a döntésébe, hogy szavazólapra helyez-e egy adott javaslatot.
Az adatok ismerete nélkül, a kirajzolódó preferenciák alapján is látható, hogy térbelileg biztosan nem igazságos a folyamat, ami a valószínűleg túlnyomórészt középosztálybeli résztvevői kör miatt a jobb módú részek felé osztja fel a forrásokat. Miközben objektíven nincsenek kizárva a külvárosok, és különösen Dél-Pest lakói, itteni ötletek is megjelennek a szavazólapon, a folyamat direkten nem ösztönzi a reprezentatívabb bevonásukat. Kerületi szinten ezt a problémát általában körzetekkel oldják meg, de más módon (pl. bónusz, kiemelt kampányolás) is biztosítani lehet, hogy minden városrészbe jussanak fejlesztések. A külső városrészekbe ezért kevés dedikált nyertes ötlet kerül, ezeknek egy része is pl. erdőtelepítés. Ugyanakkor ezen lehet változtatni, erre példa az aktív képviselői munkával befutó helyre kerülő kőbányai Liget tér zöldítésére vonatkozó ötlet.
Végezetül a folyamat hitelessége szempontjából kulcsfontosságú lenne, hogy felgyorsuljon az eddig megszavazott ötletek megvalósítása. Ez lenne ugyanis a legjobb reklám a részvételre, de jelenleg az látszik, hogy lassan halad velük az önkormányzat - az első két év ötleteinek alig harmada készült el. Ebbe belejátszhat, hogy a pilot-évben olyan ötletek is befuthattak, amelyek nem igazán tartoztak a Főváros feladatrendszerébe, megvalósítására ezért pályázati úton kell külső szereplőt keresni. Más esetekben (pl. Üllői úti védett kerékpársáv) az látszik, hogy ha egy nyertes ötlet összhangban van a Főváros terveivel, akkor hamar elkészülhet. Jó kezdeményezés, hogy a legtöbb megvalósítás előtt társadalmi konzultáció is lezajlik - érdemes volna formalizálni a fejlesztés konkrét kialakításába bevont érintettek szerepét, akik így talán jobban feljogosítva éreznék magukat, hogy ne hagyják elsikkadni a fejlesztést.
Van dinamika a közösségi költségvetésben, elhanyagolt fejlesztéseket kényszerít ki, ráadásul egyre több szervezett helyi csoport lát benne lehetőséget. Ha nem gyorsul a megvalósítás, akkor nem reális a program bővítésén gondolkodni, pedig igény éppen lenne rá: csak az idei körben 7,5-szer több forrásra lett volna szükség, hogy minden technikailag-jogilag megfelelő ötlet megvalósuljon. A nyertes ötletek azonban megmutatják, hogy a legnagyobb igény alapvető közlekedési-közterületi infrastruktúrahiányok pótlására van, ezekre pedig csak szépségtapasz lehet a közösségi költségvetés. Ha az önkormányzat és cégei nem válnak nyitottabbá, hogy a normál működés is becsatornázza a társadalmi prioritásokat, a közösségi költségvetés önmagában sosem fogja megoldani a zebrák, vécék, kerékpársávok és ehhez hasonló igények kielégítését városszerte. Ez különösen így van akkor, ha bizonyos fejlesztések (pl. mostanában a kerékpáros fejlesztések) a közösségi költségvetésben ugyan látványosan megjelennek, de a "nagy költségvetésből" - akár érthető okokból is, de - kiszorulnak. A választások és a következő ciklus kezdete vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy a közösségi költségvetés megmarad-e zárványszerű civil szavazatgyűjtő bajnokságnak, vagy továbbfejlődve a progresszív várospolitika egyik eleme lesz, önmagán túlmutató hatással.
Egy kis elmélet: hogyan lehet értékelni egy közösségi költségvetés sikerét?
Nincsenek illúzióink, a siker kemény kritériumai a "megrendelő" döntéshozók politikai szempontjai: sikerül-e társadalmi támogatottságot felmutatni? Az alábbiakban azt próbáljuk megmutatni: a szavazatszám nem minden, a folyamat sikere ennél több tényezőből áll össze.
Nem jó, ha az országos választás kampány a mérce, ahol nagyok és világosak a tétek, a figyelem megragadására pedig milliárdokat költenek el. Reálisabb a közösségi részvétel eszközeit a helyi civil ügyek, társadalmi egyeztetések, fórumok világához mérni, amelyek sokkal kevésbé népesek, de a jó kormányzás "laboratóriumaként" vitákat hoznak felszínre, innoválnak, számon kérnek, problémákat jeleznek előre, kimozdítanak nehéz ügyeket a politikai polarizáció lövészárokharcából. A közösségi költségvetés és más részvételi folyamatok ezt a helyi civil világot tudják felpezsdíteni, láthatóbbá tenni, új embereket és érdekcsoportokat közelebb hozni a gyakran alig látható helyi döntéshozatalhoz és egymáshoz. A (párt)politikai szempontokon túl, a jó kormányzás és az élénk helyi közélet felől nézve az alábbi séma szerint értékelhetjük, sikeres-e egy közösségi költségvetési program:
1) BEMENETI OLDAL: Van-e érdemi hozzáadott értéke a közvetlen állampolgári részvételnek?
A modern városkormányzás egyik alapelve a részvételiség. Egyértelmű, hogy a várost használók egyedi tudása beépítendő a fejlesztési döntésekbe, tudatos közösségi aktivitásuk nélkül nem lehet fenntartható szabályokat, döntéseket hozni. Ez azonban nem kizárólagos logika: a közösségi költségvetés csak a fejlesztések kis részét érinti, a jogi-szakértői tudás pedig itt is megjelenik a lakossági ötletek hivatali előszűrésével, illetve azzal, hogy a a törvény szerint ellátandó kötelező feladatok nem tehetők függővé a közösség döntésétől. A részvételi kultúrát erősítő hatás önérték, de a részvételi eljárások lebonyolítása pusztán eszköz, melynek választása a részvételi hype-on felül is igazolásra szorul.
A közvetlen bevonásnak akkor van értelme, ha a konkrét ügyben hozzáadott értéke van. Azaz a konkrét tématerületeknél, amelyekben a közösség lehetőséget kap saját fejlesztési elképzelések érvényesítésére, a közvetlen demokratikus eljárás valamilyen szempontból hatékonyabb módja a források elosztásának, mint az alternatív eljárás. Sokszínűbb, legitimebb, méltányosabb, újszerűbb, hosszabb távra tekintő, mint a közgyűlés vagy a hivatal szokásos döntése, mégpedig azért, mert a részvételi módszer ehhez többletértékkel bíró "bemenet" (ötleteket, önkéntes aktivitást, társadalmi nyomást) generál. Ha a bevonni kívánt közösség nem képes vagy hajlandó a tőle elvárt részvételre, az eljárás megbicsaklik. A társadalmi hozzájárulás minősége nem független a kialakított folyamattól, annak tétjétől, a rendelkezésre bocsátott információtól, a döntési helyzetről kialakított megértésről. Mégis érdemes végiggondolni, hogy van-e többlettudása a kérdésben a lakosoknak, és ezt megfelelő döntésekbe csatornázza-e be az eljárás. Például teret ad-e, hogy a városlakó valós igényeit kinyilvánítva a társadalmi szükségletekhez közelítse a fejlesztésekről hozott döntést, vagy pusztán egy olyan ügyben üti rá a "részvételiség" pecsétjét a megszülető döntésre, amelyben más, átfogóbb (pl. tényleges viselkedést adatalapon felmérő, több évnyi társadalmi visszajelzést beépítő, reprezentatívabb) módja is volna a városi fejlesztések priorizálásának. A részvételi "hozzáadott érték" keresésénél ugyanakkor a közösségi költségvetést a ténylegesen működő döntési folyamatokkal, és nem egy "mindent tudó" szakértői bürokrácia ideájával kell összevetni.
2) PROCEDURÁLIS MEGFELELÉS: Hiteles-e a folyamat? Valódi hatalmat, valódi döntést biztosít?
Ha az a cél, hogy a lakosoknak nagyobb hatalmat adjunk a fejlesztési prioritások kiválasztásának eddig a választott politikusok vezette folyamatában, a városvezetés nem dominálhatja a folyamat végeredményét, nem torzíthatja a lakosok preferenciáit indokolatlan módon, szisztematikusan, például...
- a szabályoknak az eredményt indokolatlanul befolyásoló kialakításával (pl. a beküldött ötletek közti szűréskor legitim igények kizárásával, a kiválasztás eljárásában a fejlesztési tématerületekre, prioritásokra vonatkozó társadalmi igények felülírásával).
- a bevonás olyan technikáival, amely csak bizonyos csoportokat enged be a döntésbe, másokat kizár onnan. Ha a folyamat a valóságban nem nyitott mindenkinek (pl. nem ismert, a kommunikáció nem céloz minden lakost, vagy egyeseknek magas belépési küszöböt állít), előfordulhat, hogy egyes ügykoalíciók, érdekcsoportok a társadalmi súlyuknál nagyobb szeletet hasíthatnak ki a közösség költségvetéséből, míg mások hiába próbálkoznak, nem jutnak forráshoz.
- a megszavazott ötletek direkt (pl. meg nem valósítás útján történő), vagy indirekt (előnytelen prezentáció, elégtelen információ biztosítása, kevesebb megjelenés biztosítása) szabotálásával úgy, hogy erre vonatkozóan nincsen érdemi társadalmi kontroll.
- a költségvetési folyamat egészét tekintve manipulatív jellegű, ha a közösség részvétele nincs tényleges befolyással a közforrások elköltésére, a bevonás végső soron olyan eredményt szentesít, amely a bevonás nélkül is létrejönne. Erre példa, ha a szavazás során csak már eleve eldöntött, vagy tervben lévő fejlesztésekre lehetne szavazni, "éhezők viadala" szerűen kiszervezve a megszorító, egyaránt szükséges fejlesztések közötti választást a lakosságnak.
3) KIMENETI OLDAL: Eredményesen építi-e a folyamat a részvétel kultúráját?
A társadalom bevonásának eljárásai nem önmagukban állnak, hanem egymással párhuzamosan, hosszabb távon a helyi civil ökoszisztémához igazodnak, abban fejtik ki hatásukat. A közösségi költségvetés esetében érdemes vizsgálni, hogy az egy zárt, nem bevonó önkormányzat egyedi projektje-e, vagy olyan részvételi eszköz, ami más területeken is pozitív változásokat katalizál. Egy formailag megfelelő eljárás is sikertelen, ha a valóságban konfliktusokat és bizalmatlanságot teremt, nem bővíti, hanem elvágja az állami szerv társadalmi kapcsolatait, nem bővíti, hanem eltömíti a hivatal társadalmi igényekre való reakcióképességét, nem elősegíti, hanem felesleges korlátok közé szorítja a közvitákat - vagyis nem beágyazott a helyi viszonyokba, nem formálja azt.
Kultúraformáló hatás befelé: a közösségi költségvetés első éveinek eredményei nagy részt láthatatlanok a lakosság számára, lévén a Hivatal belső működésében csapódnak le. A Hivatal - nem közvetlenül lakosokkal dolgozó - munkatársai nyitottabbá válnak a társadalmi szempontok beépítésére, ezeket maguk is igénylik, képesek saját szempontjaikat közérthetőbben megfogalmazni, javul a csapatszellem és az együttműködés más osztályokkal. Ez akkor történhet meg, ha a benne résztvevők elkötelezettek, értik a folyamat értelmét. Ellenkező esetben a folyamat lelassul, konfliktusokat szül egyéni és szervezeti szinten, blokkolva a sikeres lebonyolítást.
A belső viszonyok ritkán eleve részvételt támogatók, ezért a bevonás lebonyolítói nem tekinthetnek magukra passzív végrehajtóként. Érdekvédelmi munkát kell végezniük, hogy a meglévő kulturális és hatalmi viszonyok között minél nagyobb teret nyissanak a becsatornázni kívánt társadalmi igények számára, megőrizve semlegességüket a különböző igények vonatkozásában. A folyamat sikerét mutatja, ha hozzájárul egy részvételre nyitottá váló döntéshozatali folyamathoz. Erre példa, ha a "nagy költségvetésben" is megjelennek a közösségi költségvetésben megjelenő prioritások, a felmerülő ügyek nem sikkadnak el, illetve ha a folyamat fejlődőképes, évről évre egyre strukturáltabban, tervszerű, átlátható, számonkérhető szabályok között zajlik a bevonás, mely szabályokról érdemi, konstruktív vita van. Ennek ellentéte, ha az önkormányzat a saját működési logikáját kényszeríti a társadalmi szereplőkre, amitől a résztvevők már nem érzik magukénak a folyamatot.
b) Kultúraformáló hatás kifelé: a folyamat eredményességének világos mérőszáma a benne résztvevők száma (részvételi hajlandóság). Ez azonban nem minden, hiszen a magas szavazatszám egy túlegyszerűsített, jól kommunikált "lájkgyűjtéssel" maximalizálható. A részvétel mélysége is számít: a közösségi folyamat során zajló mérlegelés, tanácskozás, az önkormányzat és a kezdeményezők közötti interakció, a kommunikációs csatornák erősödése, az ügyek mentén létrejövő csoportok, és az a társadalmi párbeszéd, amit a folyamat a nyilvánosságban a város mindennapi ügyeiről katalizál.
Végső soron a "részvételiség", mint vágyott hatás nem a döntés eljárásainak sajátossága, hanem az ennek révén erősödő demokratikus politikai kultúra, amiben az állampolgárok tájékozott, tudatos, aktív részesei, alkotói a közügyeknek a döntéshozók által felkínált bevonás csatornáin keresztül és azokra reflektálva (tiltakozás, önkéntesség stb.) Fontos, hogy a résztvevők köre bővüljön és sokszínűbbé váljon, de ha túlzottan az elérés és a közösségi kapcsolatok intenzív, kampányszerű felhasználása kerül a fókuszba, az önmagáért való, nem kultúraformáló eredményhez vezet. A "részvétel kultúrájaként" értett eredményhez meg kell találni az elérés és a mély részvétel hatékony, a részvételre vonatkozó igényeket kielégítő ötvözetét, amihez a közösségi költségvetés tagolt folyamata megfelelő teret kínál ("mélyebb" ötletelés, "felületibb" szavazás). Ezt az eredményt nem elég vélelmezni, mérni és értékelni kell még akkor is, ha a részvétel kultúráját sok tényező együttesen formálja, a közösségi költségvetés pedig nem kizárólag maga teremti meg önmaga iránt a bizalmat vagy bizalmatlanságot.
Címkék: budapest önkormányzat részvétel
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Helyi érdekvédő kampányok: nyerd meg az ügyed, és válts ki demokratikus hatást!
-
Ilyen lesz egy magyar önkormányzat 2032-ben?
-
Társadalmi egyeztetés: igény volna rá
-
“Itt nem az állandóság, hanem a változás az alapállapot” – merre tovább, önkormányzatok?
-
Kampány 2024: egy világháború képe, kivezényelt kisiskolások és a közszolgálati média bevetésen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DFK 2023.10.15. 15:52:12
mrnymkls 2023.10.15. 17:56:13
DFK 2023.10.15. 18:38:31
mrnymkls 2023.10.15. 22:15:17
DFK 2023.10.15. 23:30:00
mrnymkls 2023.10.16. 00:34:30
Végig lehet követni, milyen ötletek érkeznek be, és mi kerül a szavazólapra, nem a szűréskor dől el a dolog - hanem ott, hogy a kormánypártiak azt gondolják a folyamatról, amit leírtál, és nem is vesznek részt benne. Így azok döntenek, akik részt vesznek, és az ő szavuk számít.