Itthon főként civil kezdeményezések kapcsán hallani a 2008-as válság után felfutó közösségi finanszírozásról, ami demokratikus alternatívát kínál a forrásszerzésben az állam, a bankok és befektetők, illetve az intézményi adományozók befolyásával szemben. A rászorulók segítésétől a befektetésen és hitelezésen át a média és a politikai kampányok finanszírozásáig sok területen hozott változást, hogy digitális platformok lehetőséget adtak közvetlenül, nyilvános felhívásokkal pénzügyi források teremtésére adományként, vagy valamilyen jutalomért. 

Sorozatunkban a helyi ügyekben induló, társadalmi célú közösségi finanszírozásra (civic crowdfunding) fókuszálunk. Arra keressük a választ, hogy a magyar települések civil ökoszisztémájában milyen szerepet játszhat a közösségi finanszírozás, illetve nemzetközi példák alapján mit tehet egy önkormányzat, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.

Első rész: Közösségi finanszírozással a szűkülő önkormányzati mozgástér ellen?

(Méhkaptár-szimbólum a Szabadkavidéki Kereskedelmi Bank szecessziós homlokzatán)

Bár van befektetési célú platform (Tőkeportál) is, a közösségi finanszírozásról itthon nem a feltörekvő start-up vállalatok, hanem az állami rendszerek forráshiánya, lassúsága miatti "hiánygazdaság" tüneteinek enyhítése jut az ember eszébe. "Közösségileg" visszük a kórháznak a szappant és vécépapírt, az osztálypénzből vesszük az iskolai krétát, közösségi adománygyűjtéssel segítünk a támogatását elvesztő szociális intézménynek. A koronavírus-járvány számos példát ad arra, hogy akár helyben, akár országosan napok alatt megszerveződik a társadalmi szolidaritás - olykor az önkormányzat vezetésével -, hogy pénz gyűjtsön a problémák kezelésére. Gyűjtenek továbbá a megzuhant, de kormányzatilag meg nem segített ágazatok: kávézók, közösségi terek, független médiumok, de még állatkerti kifutóra is indult crowdfunding kampány idén. Ebbe a sorba illeszthető a "Ne válts vissza jegyet" és a "Fizesd ki előre" akciók is. Budapest tavasszal félmilliárd forintot gyűjtött adományokból, ezekben a napokban pedig a pedagógusok tesztelésére indít adománygyűjtést.

Ahogyan arra a Mércén megjelent, a hazai helyzetet értékelő írás rámutatott: a közösségi finanszírozás felértékelődése kényszerű válasz a kormányzati központosításra és a politikai kézi vezérlésre, mely lehetőséget ad, hogy az állami-önkormányzati blokkokat feloldó önálló kezdeményezések induljanak. Ezek kiaknázzák a crowdfunding kampányok figyelemfelhívó és mozgósító erejét (gondoljunk csak az SNA-s gyerekek gyógyszerét tematizáló kampányra, a Kétfarkú ellenplakátkampányára, de vehetjük példaként a Szabihíd szemléletformáló erejét vagy a Tisza-tó műanyagszeméttől való megtisztítására spéci járművet építők kampányát). A válság kezdete óta az Adjukössze adatai alapján nőtt az online adományozási kedv. Ám ha úgy tesszük fel a kérdést: mennyi esélye van ma a helyi közösségi kezdeményezés célba érésére, különösen ha nem tűzoltásról, valaminek a megvédéséről, hanem egy pozitív helyi ügyről van szó, kevésbé lehetünk derűlátók. 

November 17-én egy online beszélgetést is tartunk a témában. Vegyél részt rajta te is!

A helyi civil ökoszisztéma erősítése

Egy erős helyi közösség jellemzője, hogy vannak eszközei és van ereje sikerre vinni a helyiek igényeivel összhangban lévő ügyeket. A közforrások zömét elosztó, erősen központosított és a politikai lojalitást díjazó állami finanszírozási rendszer a beruházásokat és a fejlesztési pénzeket "kegyként juttatja" sok esetben kétes indokoltságú látványberuházásokra, a fenntartást és hatékony üzemeltetést nem tartva szem előtt. Jó példa erre sok elfuserált uniós fejlesztés, ahol a lakosoknak nem volt beleszólása a folyamatba, így nem is alakult ki elköteleződés, hogy az olykor akár ígéretes tereket a közösség sajátjaként birtokba vegye. Ilyenkor a néhány éves kötelező fenntartás után a beruházás az enyészeté lesz. Közösségi finanszírozási kampány ma főként közforrásoktól elszigetelt magánkezdeményezések érdekében indul. Ez önmagában nem baj: a crowdfunding jelentette függetlenségnek számos előnye van, a társadalmi szolidaritásnak, karitatív tevékenységnek pedig sok olyan egyéni megnyilvánulása lehet, amihez valóban nincs köze az államnak. 

A magyar önkormányzatok jelenleg is részei a helyi adományozási ökoszisztémának, legtöbbször úgy, hogy ők fogadják a segítséget (a kerítés lefestését, a szemét összeszedését), esetleg eszközöket, helyet biztosítanak a közérdekű munkának, adománygyűjtő eseményeknek, illetve működési támogatást adnak azoknak, akik ilyet szerveznek. Kifejezetten a közösségi finanszírozásnak viszont a legtöbb itthoni település csak passzív megfigyelője akkor is, ha a tervezett projekt eredménye helyben teremt értéket, a helyi identitást erősíti. A járványhelyzetben több önkormányzat az aktív támogatás felé mozdul el: az elvonások nyomán tudatosabbá vált azzal kapcsolatban, hogy a források (felajánlások, adó 1%, szolgáltatások-bevásárlás haszna) helyben maradjanak, és ehhez támogató kommunikációval, a kezdeményezések felkarolásával igyekszik hozzájárulni. A következő lépcsőfok az lenne, hogy az önkormányzat - felismerve az ettől várható előnyöket - a helyi aktivitások katalizátoraként lép fel különböző szerepekben. Társfinanszírozóként, projektek kezdeményezőjeként, ezek közt válogató kurátorként avatkozik be, illetve összehangolhatja saját részvételi eljárásait a közösségi finanszírozás lehetőségeivel, összehozva a szereplőket, partnerséget építve azokkal, akik praktikus civil tudásokkal hozzájárulhatnak a kampányok sikeréhez, tréningekkel segítheti a kampányolókat - vagyis facilitátori szerepet vállalhat.

Teheti ezt külföldi példák nyomán annak reményében, hogy tanulni tud az állampolgári innováció tapasztalataiból és az erre adott lakossági reakciókból, csökkentve ezzel saját kísérletezéseinek politikai-gazdasági kockázatait. A crowdfunding előnye, hogy már egy feltöltött ötlet is lakossági visszajelzéseket, felajánlásokat kap, így a folyamat során fejleszthető, tökéletesíthető, beépítve a potenciális adományozók elképzeléseit. Az önkormányzat bízhat emellett abban is, hogy olyan közösségi újítások születnek, amelyeket maguk a résztvevők tartanak fenn, közkiadások nélkül javítva a helyiek életminőségét. Jó példa erre egy tanösvény, közösségi kerékpárműhely, de a holland Deelkelder nevű kezdeményezés is, ahol a lakosok saját szabad tárolókapacitásaikat osztják meg egymással. A katalizátori szerepben az önkormányzat hatékonyan kommunikálhatja elkötelezettségét bizonyos közpolitikai célok mellett (klímavédelem, biztonság, szociális érzékenység) miközben felkarolja az ezzel kapcsolatos civil kezdeményezéseket. Ráadásul az önkormányzat kezdeményező részvétele erősítheti a projektek gyakran hiányzó hosszú távú fenntarthatóságát, illetve célzottan hozzájárulhat, hogy a kevésbé jómódú szomszédságok kezdeményezései is célba érjenek. 

A szakirodalom az alábbi önkormányzati szerepeket különbözteti meg:

Szponzor: az önkormányzat kampányt folytat egy folyamatban lévő gyűjtés mellett. Ezzel a publicitás mellett integrálja is az ügyet a helyi közéletbe, így az nem csupán egy elkülönült, adományozói online platformon jelenik meg, hanem plakátokon, a polgármester oldalán stb. 

Kezdeményező: az önkormányzat vagy egy cége saját maga indít  crowdfunding kampányt. erre hozható példaként a pécsi állatkert kampánya a Tőkeportálon azért, hogy a vöröspandák kifutója megépülhessen. 

Facilitátor: az önkormányzat nem anyagi támogatással segíti a kampányt, pl. mentorálás, szakértők rendelkezésre bocsátása, önkéntesség. A crowdfunding-berlin.com oldalon Berlin önkormányzata összegyűjti a különböző platformokon futó helyi közösségi finanszírozási kampányokat, illetve eseményekkel, szakértőkkel segíti őket.

Saját platform üzemeltetése: ebben az esetben egy nagyváros vagy régió létrehoz, vagy egy ún. white label szolgáltatótól önmagára szabottan megvásárol egy online platformot és azt üzemelteti a helyi kezdeményezések segítésére - külső partnerek nélkül. Ez akkor lehet indokolt, ha helyben nincs olyan típusú platform, amit az emberek használni tudnának társadalmi célú ügyekben, illetve a kapacitás az ünkormányzatnál rendelkezésre áll. Fontos látni, hogy egy működő online applikáció nem elég: a legtöbb ilyen oldal mögött álló szervezet szolgáltatásokkal is segíti a kampányolókat (vö. IOBY). Itthon kétséges, hogy ennek (talán Budapest kivételével) lenne-e értelme: a megyék tetszhalottak. Saját platformokra régiós szinten Németországból hozhatóak jó példák (pl. Nordstarter Hamburg), ahol a tartományok gyakran pénzintézetekkel is együttműködve hoznak létre ilyen oldalakat.

Kurátor: ebben a szerepben az önkormányzat, illetve konkrétan a polgármester vagy a képviselő saját szabadon felhasználható támogatási kerete terhére (ilyen létezik itthon is) támogat bizonyos kiválasztott adománygyűjtő kampányokat a politikai agendája szerint.

Társfinanszírozó: A legelterjedtebb szerepfelfogás szerint, ami itthon a legreálisabb irány, az önkormányzat felismerve, hogy a civil kezdeményezések támogatásával kapcsolatban nincs a kezében a bölcsek köve partnerségre lép külső szereplőkkel. Megállapodik egy létező crowdfunding platformmal, hogy az oldalon a településre vonatkozó projektek közül azoknak, amelyek elérik a kitűzött célt, további 25-50% támogatást nyújt bizonyos maximális összegig. Erre egy külön alapot nyit az önkormányzat költségvetésében. Az önkormányzati pluszfinanszírozás esélye a tapasztalatok szerint jelentősen megnöveli a kampányok sikerességét: a kitűzött cél elérésének esélye így 60-70-ről 80-100-ra nő. A projektek validálását, és a támogató feladatokat így nem maga az önkormányzat végzi el, hanem civil partnere. Európában a legsikeresebb példa az ilyen együttműködésekre a spanyol Goteo nevű platform keretében létrehozott partnerségi programok. Az első ilyet (MetaKultura) Gipuzkoa tartomány indította kulturális területen. Egy másikat (Conjuntament) Barcelona önkormányzata valósította meg, 24 helyi gazdaságfejlesztési projektet támogatva. A társfinanszírozás teljesen nyilvános, világos elvek alapján jár.

Külföldi példák önkormányzati bevonódásra

Az angolszász országokban nem ritka, hogy a helyi kisvállalkozásokat hitellel, befektetéssel támogató crowdfunding kezdeményezések is indulnak önkormányzatok irányából (pl. Newcastle hitelezés alapú FundingCircle oldala, vagy Portsmouth nyitott alapja). A hazai önkormányzati szektor adottságai miatt a továbbiakban a társadalmi célú, adományalapú közösségi finanszírozási jelenlétre koncentrálunk, régót működő nyugat-európai partnerségek bemutatásával. A legelőremutatóbb példa a már említett Goteo folyamatosan induló önkormányzati, donori, vállalati matchfunding (társfinanszírozási) kampányai. A Goteo-t egy non-profit alapítvány hozta létre 2011-ben, maga a felület nyílt forráskódú, átvehető, átalakítható, ám a projekt hatása jóval túlmutat a digitális eszközön. A Goteo célja a fizikai és digitális közösség fejlesztése, innovatív kísérletekkel, amelyek a szövetkezeti formában működtetett közösségi helyek, a körforgásos gazdaság, a sharing economy, a hálózatosodás és a társadalmi vállalkozások fejlesztésére irányulnak. A Goteo legnagyobb partnere Barcelona városa, de a világ számos pontján működnek együtt velük.

Hollandia és Belgium városai és régiói az utóbbi években kezdtek nagyobb szabású crowdfunding kísérletekbe. Amsterdam a Voor Je Buurt (A szomszédságodért), platformmal alakított ki együttműködést. A belga Growfunding kampányaiban mindig valamilyen jutalom jelenik meg, ezzel motiválva az adományozókat. Az itt induló projektek az önkormányzat támogatásával a leggyakrabban a közösségi élet felpezsdítését szolgálják. Európában Nagy-Britanniában terjedt el leginkább a társadalmi célú közösségi finanszírozás, amiben kulcsszerepet játszott a SpaceHive (Kaptár) nevű cég, aki lehetőséget látva az önkormányzatokkal való együttműködésben tudatosan kereste meg a városokat, hogy társfinanszírozott kampányok induljanak. Liverpoolban és Londonban és közel 70 másik városban már évek óta jelen vannak. Például az IOBY-val vagy a Goteo-val szemben a Spacehive modellje "mindent vagy semmit", azaz ha a gyűjtés nem éri el a kitűzött célt, akkor a pénzt visszafizetik a támogatóknak. Az előbbieknél a kisebb összeget is megtarthatják a kampányolók.

Az olaszoknál is számos példa akad, jól dokumentált, sikeres kampányt csinált Milano városa, itt a lakosok kb. 120 milliós gyűjtését duplázták meg tucatnyi projektet támogatva. Bologna OpenGAIA nevű kezdeményezése egy online platformon azt teszi lehetővé a városlakóknak, hogy új fák ültetését szponzorálják. A DeRev nevű oldal azért érdemel említést, mert belemenős politikai projektek is megjelennek rajta. Egyre több pénz mozdul meg a német társadalmi crowdfunding platformokon is. Itt a bankok szerepvállalása az, ami figyelmet érdemel (Place2Help), ők működnek együtt a városokkal, régiókkal, illetve a platformokat fejlesztő cégekkel. A legnagyobb platform számos mutációval a Starnext, amely sikeres kampányokat indított például a társadalmi integráció céljára, a Krombacher összesen 650 ezer eurós (25%-os) társfinanszírozásával, illetve környezetvédelmi célokra - itt közel 4 millió euró (1,5 milliárd forint) jött össze 37 ezer adományozótól. Egy idei kampány keretében Berlinben egy demokráciafesztiválra / közösségi gyűlésre dobtak össze a lakosok több, mint 2 millió eurót. Más országokban is jellemző, hogy alternatív közpolitikai javaslatok közösségi megtámogatásával (pl. hatástanulmányok, árbecslés) a  döntéselőkészítés demokratizálásához is hozzájárul a crowdfunding terjedése. Említést érdemel még a német LeihDeinerStadtGeld platform, ahol az állampolgárok alacsony kamattal hitelezhetnek az önkormányzatnak, hosszú távon gondolkodó, felelős befektetővé válva. Ez főleg zöld beruházások, pl. energiahatékonysági fejlesztések esetén jár nyomon követhető haszonnal.

Érdemes megjegyezni, hogy az EU is elkezdett foglalkozni a témával, uniós szabályozás is készült - így várhatóan a következő pénzügyi ciklusban lesznek ezzel kapcsolatos kísérletek. Ez megnyithatja az utat az európai szintű, nemzetek közötti léptékű kezdeményezéseknek, de a közösségi szinten irányított helyi fejlesztések (CLLD) jelszavához közelítve önkormányzati-helyi szinten beilleszthető a crowdfunding a területfejlesztési támogatási programok működésébe. Hasznos volna a túlzott fragmentálódás elkerülésére egy olyan megoldás, amellyel egy kampány több platformon, több nyelven is meg tud jelenni - ahogy az ukrán állami árveréseket is több platformon lehet követni. Így összehasonlítható kutatásokat lehetne indítani, a városok pedig sokkal könnyebben informálódhatnának a helyi kezdeményezésekről, segítve azok célba érését.

Jövőkép, gyakorlati dilemmák

Zárásul fontos aláhúznunk: bár a közösségi finanszírozáshoz való viszony kialakítását fontosnak tartanánk a magyar önkormányzati rendszerben is, pusztán az, hogy megjelennek városok címerével ellátott crowdfunding oldalak, még nem ér semmit. A digitális felületeknél sokkal fontosabb az a civil ökoszisztéma, ami használja ezeket. Az, hogy a kezdeményezők tudjanak hatékony, sok embert elérő kampányokat csinálni, és az, hogy a helyiek tudjanak róla, tudatosan keressék a bekapcsolódás lehetőségét. Ennek elérése ma nem várható el a magyar önkormányzatoktól anélkül, hogy partnerséget építenének azokkal a civilekkel, adományszervezőkkel, akiknél ez a tudás megvan. Másik oldalról: a crowdfunding mező szereplőinek is partnerként kell tekinteniük az önkormányzatokra!

Az emberek nem támogatnak maguktól, meg kell győzni őket. Ha sikerül, a helyi társadalmi kezdeményezések az önkormányzat segítségével, de az erre költött közforrások megsokszorozásával rugalmasan felhasználható, kevés adminisztrációs teherrel rövid idő alatt megszerezhető pénzhez juthatnak. Helyi ügyekre rendszerint néhány millió forintot próbálnak összegyűjteni 1-3 hónapos intenzív kampányolással. Ez a "sok kicsi" sem fogja gyökeresen átalakítani az önkormányzatok finanszírozási helyzetét, de ha idővel a szabadon elkölthető fejlesztési költségvetés 5-10%-a részvételi módon, azon belül például társfinanszírozással kerülne elköltésre, az jelentősen élénkítené a helyi civil szférát, és érzékelhetően javítana az emberek mindennapi életminőségén. Közvetetten abban is reménykedünk, hogy a crowdfunding nyitottsága pozitívan alakítaná át a civil támogatások (államháztartáson kívülre adott működési-felhalmozási támogatások) jelenlegi rendszerét oly módon, hogy a kapcsolatrendszer és az önkényes szelekció helyett a társadalmi támogatottság kerüljön előtérbe.

A fentiekből az is következik, hogy az önkormányzatnak nem feltétlenül a közvetlen támogatás juttatása a szerepe a civil szféra kapcsán, ugyanennyire legitim a facilitátori szerep: képzések, tanácsadás nyújtása, civil házak létesítése, a kampányolás segítése, a lehetséges támogatókkal (pl. helyi vállalkozók, elszármazottak) való összekapcsolás. A helyi közösségi finanszírozás megerősítése növeli a pénzügyi tudatosságot, a költségvetési írástudást és segíti tevékeny helyi vezetők megjelenését.  

A cél nem az állami feladatok átvétele, a közforrások adományokkal való felváltása! A lakosok összefogása nem ad felmentést az el nem látott közfeladatok alól. A crowdfunding szerepe a magyar kontextusban a kísérletezés, az innováció és a közösségi létezés támogatása, nem pedig az állami feladatok finanszírozása. Emiatt lehet, hogy csak néhány éves, kampányszerű impulzusról van szó, ami idővel elveszíti újdonságértékét, például mert a kezdeményezők profibbá válnak és más finanszírozási formát találnak maguknak. Ez is rendben van. Az önkormányzatok azonban nem tehetik meg, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyják azokat a változásokat, amik a digitalizáció és a finanszírozási rendszerek átalakulása miatt a világban végbemennek. Ezek a folyamatok nem minden elemükben demokratikusak: világos, hogy csak kevesek tehetik meg, hogy így támogassanak társadalmi ügyeket. Ez azonban csak még egy érv, hogy az önkormányzatoknak dolga van ezen a területen: ha nem ad teret egy szélesebb körnek finanszírozási igényeik érvényesítésére, úgy egyes "kreatívabb", "dinamikusabb" helyi csoportok ki fogják szorítani kezdeményezésikkel a többieket nemcsak képletesen, de ténylegesen is a városi térből.

Tovább a harmadik részre!

További háttéranyagok (angol nyelven):

• Az European Crowfunding Network kiadványa tipizálással, példákkal
• A Nesta esettanulmányai sikeres társadalmi crowdfunding kampányokról
• Nesta toolkit (eszköztár) közösségi kampányokhoz
• Nesta tanulmány az angol társadalmi célú közösségi finanszírozásról
• SpaceHive háttéranyag crowdfunding kampányokhoz
• SpaceHive segédanyag önkormányzatoknak