K-Monitor as one of nine Hungarian NGOs has submitted a report on rule of law in Hungary to the European Commission. The report assesses the rule of law situation in Hungary and draws attention to problems in the justice, the anti-corruption framework, the media and other rule of law related issues.

The contributions on the rule of law in Hungary were submitted to the European Commission in the framework of the targeted stakeholder consultation the European Commission launched in relation to its 2024 Annual Rule of Law Report. The document can be accessed in pdf format here.

Megújult a PARTIMAP, a K-Monitor saját fejlesztésű, ingyenes térképes kérdőíve! A felületen regisztráció után alapvető számítógépes ismeretekkel is egyszerűen létrehozhatsz olyan felméréseket, amelyekben a hagyományos kérdőívkérdések mellett arra is lehetőséged van, hogy térképre rajzolt elemekről kérd a kitöltőid véleményét, vagy akár azt, hogy pont, vonal vagy terület felrajzolásával válaszoljanak!

Kötelezettségszegési eljárást kezdeményez a K-Monitor és a Transparency International Magyarország az Európai Bizottságnál, mivel a civilek szerint a magyar kormány bejelentővédelmi szabályozása nem védi meg érdemben azokat a közérdekű bejelentőket, akik a sajtóhoz fordulnak.

DALL·E által generált közérdekű bejelentő a főnökével és EU-s zászlóval.

Korrupcióellenes szervezetként 2023-ban is volt dolgunk bőven: követni a közpénzek útját, rámutatni visszaélésekre, segíteni az egyre szűkülő nyilvánosságban az információhoz jutást, illetve alternatívát mutatni a hatalomgyakorlás kirekesztő és tekintélyelvű módjával szemben országos és helyi szinten. Munkánkkal nem maradtunk magunkra, sokan segítették a K-Monitort önkéntesként és adományokkal is, amit ezúton is köszönünk. Visszatekintés a 2023-as évre és közösségünk erőfeszítéseinek összefoglalója.  

Elhúzódó pereskedés után jogerősen is pert nyertünk a Visit Hungary nevű állami országimázs cég ellen, amelyet a kampányrendezvénynek használt “Hacacáré” koncertekkel és az augusztus 20-i karnevál és tűzijáték költségeinek titkolásával ismerhetett meg a nyilvánosság. A 2018-ban alapított cég százmilliárdos állami támogatást használt fel, de erről törvénysértő módon 2023 elejéig nem számolt el.

Adatigénylésünkre sem válaszoltak, a per hatására azonban bizonyos szerződéseket megkaptunk, ráadásul a cég a törvény szerint kötelező közzétételi listája is megjelent, ám milliárdos szerződéseik tartalmi részleteket hordozó mellékletei és a vélelmezhető tanácsadói megbízások titokban maradtak.

A bírósági ítéletnek végrehajtással fogunk teljességgel érvényt szerezni, de az már most is látszik, hogy az "országimázsba" olyan költések is belefértek, amelyek nem a turizmust, sokkal inkább a NER politikai vezetését és az őket a kampányolásban segítő reklámipari komplexumot látták el pénzzel. Beszámolunk az állami cég küzdelméről az adatok eltitkolásáért és bemutatjuk, hogyan bántak az elmúlt öt évben ide csatornázott, jelentős összegű közpénzzel.

"Az uniós költségvetésre gyakorolt kockázat nem csökkent."

Az elmúlt héten nagy figyelmet kapott a hír, hogy a Bizottság jóváhagyta a magyar Kormány reformjait az igazságügy területén és ezzel lehívhatóvá vált az uniós források egy része, mintegy 10 milliárd euró. Ez a hazánknak járó összes forrás nagyjából negyede. Az igazságügyi reform úgynevezett horizontális feltétel volt, gyakorlatilag egy nulladik lépés ahhoz, hogy a magyar kormány a 2021-2027-es költségvetési ciklusban bármilyen kohéziós pénzhez hozzáférjen. Az antikorrupciós vállalások terén viszont a Bizottság továbbra is elégtelennek ítélte a magyar reformokat, ezért zárolva maradnak a kondicionalitási eljárás keretében befagyasztott pénzek, 6.3 milliárd euró értékben. Ugyanígy nem mehet kifizetés a Helyreállítási Terv (RRF) végrehajtásának keretében sem -- hiszen a nem teljesített antikorrupciós vállalások az úgynevezett szupermérföldköveket is érintik, amelyek az összes RRF-kifizetést blokolják.

A Bizottság december 14-én tette közzé azt a dokumentumot, amelyben az antikorrupciós reformokat értékeli. Ezek a kritikák visszaigazolják azt  a megállapítást, amelyeket mi tettünk november végén, vagyis azt, hogy  a reformok végrehajtása korántsem zajlik a megfelelő ütemben, néhány fontos területen pedig Magyarország egyáltalán nem tett előrelépéseket az ismert problémák felszámolása érdekében.

Számos kérdés rendezésére egyáltalán nem került sor annak ellenére, hogy a Bizottság már tavaly is jelezte fenntartásait, a reformok végrehajtása során pedig új problémák is kiütköztek.

Hiányzó stratégia

A Bizottság szerint az év egyik legfontosabb feladata az új nemzeti korrupcióellenes stratégia elfogadása lett volna: ez a korrekciós intézkedés ugyanis horizontális és rendszerszintű jelleggel biztosítaná a korrupció elleni küzdelmet és a politikai szféra átláthatóságát.

Magyarország tavaly ígéretet tett ugyanis arra, hogy a felmerülő problémákat nem csak jogszabályi, hanem stratégiai szinten is kezelni fogja. A helyreállítási terv pontosan előírta, hogy az új korrupcióellenes stratégiát és akciótervet milyen szereplőkkel együttműködve kell elkészíteni (OECD, GRECO, Bizottság, Korrupcióellenes Munkacsoport), milyen témákra kell stratégiai választ keresni (többek között összeférhetetlenség, vagyonnyilatkozat, forgóajtó-jelenség, nepotizmus), és hogy milyen indikatív határidőig kellene a dokumentumot elfogadni (2023. június 30.)   Csaknem fél évvel a határidő eltelte után a stratégia még mindig nincs elfogadva, ugyanis a tervezetben komoly tartalmi hiányosságok vannak. A Bizottság arra is utal értékelésében, hogy a kiemelt partnerekkel való együttműködés sok esetben csak formális lehetett – vagyis az egyeztetésre felhívott szervezetek csak bemutatásra kapták meg a dokumentumot, de észrevételeik nem kerültek bele a felülvizsgált tervezetre. A Korrupcióellenes Munkacsoport tagjaiként jogosnak tartjuk ezt a felvetést: a konzultációs folyamat során ugyan véleményezhettük az első tervezetet, felvetéseinkre azonban a Kormány csak késve válaszolt, és még a Kormány által elfogadott javaslataink sem feltétlenül tükröződnek vissza az általunk megismert utolsó tervezetben. Ezt a folyamatot egyébként az OECD, valamint az Integritás Hatóság elnöke is kritizálta. 

Vagyonnyilatkozatok

Szintén a korrupcióellenes keretrendszer hiányosságaként értékeli a Bizottság, hogy a Kormány részéről semmilyen előrelépés nem történt a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos visszatartó erejű szankciórendszer létrehozásával kapcsolatban, az Integritási Hatóság pedig továbbra sem kapta meg azokat a jogköröket,  amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy teljes körűen el tudja látni a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésével kapcsolatos feladatait, ideértve különösen a politikai felsővezetők nyilatkozataival kapcsolatos vizsgálatokat. Továbbra is problémásnak látják azt, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban (különösen a külföldi ingatlanok tekintetében) hiányzik az átfogó és egyértelmű szabályozás. A témával kapcsolatban idén az Integritás Hatóság is többször megnyilvánult, legutóbbi ad hoc jelentésükben az egész témakör átfogó, innovatív reformját javasolták – kérdés, hogy ez mire lesz elég, amikor a Kormány egy év alatt még az Uniónak beígért digitális vagyonnyilatkozati adatbázist sem hozta létre. 

Integritási Hatóság

Az Integritás Hatósággal kapcsolatban a Bizottság a törvényi keretrendszer hiányosságait emeli ki: elsősorban a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos korlátozott jogkört. A törvényt egy év alatt sem sikerült úgy módosítani, hogy egyértelműen megalapozza a Hatóság jogkörét azokban az esetekben is, amikor egy projektet kivonnak az uniós támogatás alól. Hasonlóan problémás maradt, hogy bár az IH elnökét és alelnökeit csak bírósági eljárásban lehet eltávolítani pozíciójából, az eljárási határidők olyan rövidek, hogy annyi idő alatt szinte képtelenség eredményesen megszervezni a jogi képviseletet. A Bizottság továbbra is kifogásolja, hogy az Integritás Hatóság  nem fordulhat közvetlenül bírósághoz azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérők nem követik az ajánlásait.

Korrupcióellenes Munkacsoport

A KEMCS kapcsán  a bizottsági értékelés azt emeli ki, hogy a  magyar kormány nem nyújtott be részletes,  a merő formalitáson túlmenő indoklást arra vonatkozóan, hogy miért nem ért egyet a Munkacsoport javaslataival és értékelésével. (A K-Monitor részletesebb elemzése a Munkacsoport tevékenységéről elérhető itt.)

Felülbírálati indítvány

Az újonnan létrejött büntetőeljárási jogintézménnyel, a felülbírálati indítvánnyal kapcsolatos tavalyi kritikákat is megismételte a Bizottság: kifogásolják, hogy az elsőfokú bíróság, mielőtt befogadná, még egszer megvizsgálja a benyújtott vádindítványt, ezáltal egy újabb, szükségtelen plusz szűrőrendszert illesztve az amúgy is meglehetősen bonyolult, és komoly állampolgári elköteleződést, kitartást igénylő folyamatba. Hasonlóan problémás, hogy nem egyértelmű, hogy az új eljárás kiterjed-e a 2023. január 1-je előtt elkövetett (nem elévült) bűncselekményekre.

A K-Monitor értékelése szerint az intézmény több sebből is vérzik: a hatékony civil fellépést nem csak az indokolatlanul rövid határidők, hanem egyéb adminisztratív akadályok (így például a megismerhető iratok korlátozott adattartalma) is nehezítik.

Közkiadások központi nyilvántartása

Már többször írtunk a gyakorlatilag szinte használhatatlan KIF-adatbázisról. Hasonlóan a mi értékelésünkhöz, a Bizottság sem elégedett azzal, hogy az adatszolgáltatásra és az adatok feltöltésére csak az államháztartási törvény szerinti költségvetési szerveket kötelezi a törvény – hiszen ennél sokkal több szervezet gazdálkodik közpénzből: így például az állami cégek és az önkormányzatok is, akik a törvény betűje szerint nem számítanak költségvetési szervnek. 

Az Arachne használata és az uniós források audit- és ellenőrzési folyamata

A Bizottság komoly, konkrét hiányosságokat tárt fel az uniós adatbányászati eszköz, az Arachne gyakorlati használatával kapcsolatban is: az előzetes ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy Magyarország nem töltötte fel az összes uniós forrással kapcsolatos összes adatot, és az összeférhetetlenségek ellenőrzése sem megfelelő. Ezen felül a Bizottság az audit és ellenőrzési mechanizmusok megerősítésével kapcsolatos intézkedés végrehajtásában  is azonosított problémákat.

Közbeszerzések

A közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban a Bizottság egyrészt üdvözli az egyajánlatos beszerzések visszaszorítását és a verseny fokozását célzó akcióterv elfogadását, különösen a jogorvoslati díjak csökkentését. Az már másik kérdés, hogy a ténylegesen elfogadott javaslat csak a jogorvoslati díj felső értékét csökkenti, azaz ténylegesen azoknál a közbeszerzéseknél lehet jelentősége, amelyek beszerzési értéke eléri a 3,5 milliárd forintot. Az értékelő dokumentumból érdekes módon kiderült az, hogy a kkv-k közbeszerzési támogatását célzó program kiírását több ízben is kifogásolta a Bizottság: ez az az átalánytámogatási program, amely lehetővé tette, hogy tojástermelők és adószakértők is uniós pénzekhez jussanak, ha az esélytelenek nyugalmával, csalárd módon elindultak egy random építési közbeszerzésen.

Közérdekű vagyonkezelő alapítványok

Ahogy az közismert, a területen semmilyen jogszabályi változás nem történt, amely megakadályozta volna, hogy állami és politikai vezetőkkel, felsővezetőkkel, magas szintű funkcionáriusokkal töltsék fel a kuratóriumokat. 

A bizottsági dokumentumból kiderül az is, hogy a fenti problémák, kifogások egyáltalán nem érhetik meglepetésként a Kormányt, hiszen a “lojális együttműködés” szellemében az elmúlt év során folyamatos egyeztetés zajlott az Unióval, és a Bizottság többször is jelezte a feltárt hiányosságokat. A Kormány láthatólag maga sem nagyon bízik a saját antikorrupciós reformjaiban, hiszen még csak nem is kezdeményezték a kondicionalitási eljárás lezárását.

Egy éve lépett hatályba az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében elfogadott büntetőeljárási reform, ami lehetővé teszi, hogy bárki fellépjen, ha úgy gondolja, hogy egy korrupciós ügyet nem megfelelően vizsgáltak ki a nyomozó hatóságok.

Az elmúlt fél évben 170 olyan határozatot néztünk át, amiben az állami szervek nem akartak vizsgálódni. A határozatok alapján látható, hogy az ügyek nagy része nem a közélet tisztaságával volt kapcsolatos, a bíróság elé kerülő kevés felülbírálati indítvány pedig elutasításra került.

Budapest, V. kerület, Markó 16. a Kúria és a Legfőbb Ügyészség épülete
Fotó forrása: Wikipédia

A döntéshozókat számonkérni és a helyi ügyeket felkarolni képes helyi független sajtó nehéz helyzetéről az utóbbi években számos elemzés jelent meg. A megyei lapok bekebelezésével és központi irányítás alá vonásával a vidéki nyilvánosság komoly veszteséget szenvedett el, sok helyütt "információs sivatagokról" beszélhetünk a kritikus helyi média hiánya miatt. Budapesten a helyi ügyek általában utat találnak az országos sajtóba, de vidéki települések problémái esetén akkor sem garantált az országos szerkesztőségek figyelme, ha valóban helyben kiemelten fontos közügyről van szó.

Dolga-e egyáltalán az országos sajtónak ezen ügyek nyomon követése? Milyen szempontok alapján számol be vidéki helyi közügyekről egy fővárosi szerkesztőség? Mit tehet egy helyi érdekvédő csoport, ha országos publicitást szeretne teremteni az ügyének - segíti-e ez az ügyét egyáltalán? Legújabb, "Közösen Monitorozunk" projektünkben vidéki érdekvédőket segítünk adatalapú technikákkal helyi közügyek felkarolásában. Projektindító eseményünkön Tóth-Szenesi Attila, a 444 újságírója, és miskolci, kecskeméti, gárdonyi, veresegyházi és debreceni civilek részvételével beszéltünk ezekről a kérdésekről.

A Közösen Monitorozunk projekt célja egyrészt az adatalapú érdekvédelem és az adatvizualizáció eszköztárának megismertetése, alkalmazása vidéki helyi közügyek kapcsán, másrészt fenntartható médiafigyelem kivívása ezeknek az ügyeknek. A projektindító eseményen partnereinkkel együtt ötleteltünk arról, hogyan tudnak szakmai vitát generálni egy sokakat érintő helyi közügyben, és hogyan használhatók ehhez a K-Monitor olyan eszközei, mint a PARTIMAP térképes kérdőívfelület, a PANORÁMA bejárható drónfelvételei, a Közérthető Költségvetés, vagy a Voksmonitor. Az esemény zárásaként arról gondolkodtunk, hogyan tudnak a civilek ügyeikkel bekerülni az országos sajtóba – ezzel is segítve az érdekérvényesítést.

"Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek." (Alaptörvény)

"A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak." (Közszolgálati Online Lexikon)

 Az országos sajtó szempontjainak képviseletére Tóth-Szenesi Attilát, a 444 szerkesztő-újságíróját kértük fel. Szerettük volna jobban megérteni, hogyan működik egy országos szerkesztőség, és milyen logika mentén gondolkodik egy újságíró, ha vidéki, helyi ügyek kerülnek az asztalára. Milyen szempontok alapján kerül be egy hír a merítésbe? Mik azok a jó gyakorlatok, amelyeket követve egy szervezet elérheti, hogy az ügye megüsse a fővárosi szerkesztőségek ingerküszöbét? 

Tóth-Szenesi szerint többek között azért fontos feladata a sajtónak a helyi eseményekről és folyamatokról tájékoztatni, mivel gyakran kicsiben reprezentálnak országosan is releváns folyamatokat. Ebben eltér a megközelítésük a helyi civilektől, akik az ügy helyi jelentőségére, érintettekre gyakorolt hatására fókuszálnak. A politikai újságírók számára a hatalom logikája és azok a konfliktusok az érdekesek, amelyek megvilágítják a hírolvasók számára, hogyan működik a politika világa. Egy helyi politikai fordulat, legyen szó akár egy kis faluban kiírt népszavazásról, nem csupán a demokrácia állapotát tükrözi, hanem olyan változásokat indíthat be, amelyek továbbgyűrűzésével országos jelentőségűvé válhatnak. Emiatt a népszavazás fontos figyelemfelhívó eszköz, és országon is hírértékű akkor is, ha civil szempontból egy nehezen sikerre vihető ügy.  

A budapesti szerkesztőségekre TSZA szerint egyáltalán nem jellemző a vidéki ügyek iránti érdektelenség, és az sem döntő szempont, hogy egy adott cikket várhatóan hányan olvasnak el (vidéki és budapesti ügyek között ilyen szempontból nincs pusztán a helyszín miatt különbség). Az azonban létező probléma, hogy a független sajtó városiasabb olvasóinak a problémahorizontján bizonyos témák, ügyek kevésbé jelennek meg. A helyi ügyek feldolgozását leginkább a hírverseny, a zaj, illetve sokszor az erőforrások (munkaerő, idő, gépkocsi) hiánya hátráltatja. Az online sajtóorgánumok közötti hírverseny miatt egy-egy újságíró gyakran felületesen nyúl a vidéki ügyekhez. Ez különösen igaz abban az esetben ha egy ügyet egy szerkesztőségen belül több újságíró követ egyszerre, ilyenkor gyakoriak az átfedések és a pontatlanságok, ez azonban inkább a konkrét újságírók hozzáállásától függ. Az ideális megoldás, amikor egy újságíró követ végig egy vidéki ügyet, rendszeresen ellátogatva a helyszínekre – Tóth-Szenesi itt pozitív példaként Csatári Flóra (Telex) cikkeit említette, amelyekben a tatai luxusszálloda-beruházást és az azt megakadályozó népszavazást követte végig. Ezt azonban korlátozhatja az erőforrások hiánya, kezdve azzal a banálisnak tűnő tényezővel, hogy éppenséggel az adott újságírónak nincs jogosítványa. Az ilyesfajta esetek kiküszöbölése miatt fontos, hogy országos lapok fix helyi tudósítókkal kollaboráljanak, ahogy például a Telex teszi Győrben, Szegeden és Pécsett. 

Mélyebb helyismeret és ügyismeret esetén van lehetőség arra, hogy a civil szervezet számára fontos, komplex helyi történet is el legyen mesélve, és ne első sorban a hírverseny logikája szerint, az országos nyilvánosság számára érdekes történet. Az újságírók személyes és szakmai motivációik alapján választanak ügyeket, döntő lehet, ha egy adott településről származnak, vagy ott helyismerettel rendelkeznek, esetleg korábban már írtak hasonló témában. A civilek számára kulcsfontosságú, hogy tudatosan próbáljanak kapcsolatot építeni az ügyük iránt érdeklődést mutató újságírókkal, de az ezzel kapcsolatos tudatosság alacsony.

Tóth-Szenesi szerint mivel a szerkesztőségekben többségben vannak a politikai újságírók, a vidéki pártpolitikai ügyek általában többet nyomnak a latba, mint egy tisztán civil helyi ügy, hiszen az országos pártpolitika keretezése előbbieket mindenki számára érthetőbbé teszi. Ám a civil ügyekben is gyakran meg lehet találni a politikai vonatkozást, a küzdelem-narratívát, a drámát, ami a politikai sajtó számára alapvető fontosságú egy ügy esetében. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egy civil szervezet projektjének nem tesz jót, ha a politika “felkarolja”, ilyenkor ugyanis gyakran eltolódnak a hangsúlyok a konkrét ügyről a pártpolitizálásra, illetve helyi szinten inkább bekeményedést és konfliktust okoz az országos visszhang. Az országos sajtóba való bekerülés azonban kulcsfontosságú, amennyiben a civilek nyomást akarnak gyakorolni a helyi hatalomra, vagy országos szinten próbálnak hatást kiváltani. A médiamegjelenéseknek nemcsak stratégiai szempontból fontosak a helyi civileknek, de visszajelzést is jelentenek a munkájukra. Ez különösen igaz olyan helyzetekben, ahol civilek politikai nyomás alatt, ellenszélben dolgoznak, és a nyilvánosságban úgy beszélnek róluk, hogy nekük nincs lehetőségük elmondani a saját narratívájukat.

De hogyan tudja elérni egy vidéki civil szervezet, hogy megragadja egy szerkesztőség figyelmét? Tóth-Szenesi szerint minden egy jól megfogalmazott levéllel kezdődik, a tapasztalatai szerint ugyanis sok, civilek által kommunikált ügy a nulladik pontnál veszti el az újságíró figyelmét, abban az esetben, ha egy jól strukturált levél helyett egy "terjengős betűtengert" kapnak. Tóth-Szenesi Attila javaslatai tehát a következők: 

- A megkeresés legyen lényegretörő, tömör, kérdés-válasz struktúrát követő, pontokba szedett, ezzel üzenve, hogy a szervezet kompetens és megbízható

- Érdemes előre átgondolni, mikor küldjük ki a megkeresést, milyen eseményhez kötjük. Egy konkrét történés (pl. testületi ülés, döntés és nem mondjuk egy világnap) extra relevanciát adhat az ügyünknek

- Az üzenet érkezhet a szerkesztőségi emailcímre is (szerk@), de még jobb ha egy konkrét újságírót szemelnek ki és neki küldik  

- Utóbbi esetében segíthet egy előzetes ismeretség vagy az, ha olyan újságírót bombáznak, akiről tudható, hogy az adott környékről származik, így jobban érintett és érti az ügy szélesebb kontextusát

- Hatékony megoldás lehet az összefogás is: ha egy levélben több különböző városban, de hasonló ügyben tevékenykedő szervezet keresi meg az újságírót. Egy ilyesfajta “körkép” még inkább  hangsúlyozza az ügy relevanciáját, és érdekesebbé, összetettebbé teheti egy budapesti szerkesztőség számára. 

Első fokon elvesztette a K-Monitor azt a pert, amit az egészségügyi átalakításhoz használt titkos tanulmány nyilvánosságra hozatala érdekében indított a Belügyminisztérium ellen. Így a 294 millió Forint közpénzből megrendelt tanulmányt nem ismerhetik meg sem az állampolgárok, akiknek a pénzéből készült, és sem az egészségügyben dolgozók, akiknek a reformokat végre kell majd napi szinten hajtani. A K-Monitor fellebbez az ítélet ellen.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás