A K-Monitor kiperelte a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKoH) rendezvényszervezési keretmegállapodását és feltérképezte, hogy éget el évente tízmilliárdokat a kormány két csókos cégen keresztül. A kormányzati kommunikáció lebonyolításához hasonlóan ezeket a megbízásokat is Balásy Gyula érdekeltségei nyerik. A Lounge Event és a Visual Europe Zrt. egy keretmegállapodásnak köszönhetően gyakorlatilag egyeduralkodó a teljes állami rendezvényszervezési piacon. A K-Monitor elemzése szerint az NKoH jelenlegi központi beszerzési eljárása korrupciós gyakorlatok panoptikuma, és leginkább azt a célt szolgálja, hogy egy kivételezett cégcsoport számára biztosítson a monopolhelyzetet.

Fotó: Pablo Heimplatz  (Unsplash)

A sajtóban időről időre szerepet kap a Nemzeti Kommunikációs Hivatal sajátos szerződéskötési gyakorlata – a legtöbbet a kommunikációs (lásd még “kékplakátos”) szerződésekről és keretmegállapodásokról hallunk, pedig ugyanezzel a módszerrel az NKoH még két másik, hasonló összegű, általános keretmegállapodást is köt: a szervezetfejlesztésre, illetve a rendezvényszervezésre. Ez utóbbiakat, ahogy a kommunikációs szerződéseket is, szintén Balásy Gyula cégei, a Lounge Event (korábbi nevén Moonlight Event) és a Visual Europe Zrt. nyerik. 

A K-Monitor 2023-ban kezdett el a rendezvényszervezési keretmegállapodással foglalkozni, mégpedig azért, mert az elektronikus közbeszerzési rendszer (EKR) adataiból kiderült, hogy 2023-ban, alig két héttel azelőtt kezdeményezte az NKoH a pápalátogatás rendezvényszervezési feladatainak beszerzését, hogy a pápa gépe landolt volna Magyarországon. Az persze közismert tény volt, hogy a pápa látogatására nem állt sok idő rendelkezésre, de a két hét minden szempontból abszurdnak tűnt – épp ezért kértük a Hivataltól, illetve az eseményt megrendelő Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökségtől (NRÜ Zrt.) a rendezvények megvalósításának részletes adatait. Az iratbetekintés során az derült ki, hogy a konkrét szerződéseket, megrendeléseket már ennél is rövidebb megvalósítási határidőkkel (jellemzően maximum 5-6 nap) bonyolította le az NRÜ Zrt. és a Lounge-Visual konzorcium. Egy 2023 őszi interjúban a Visual Europe ügyvezetője egyébként maga is azzal büszkélkedett, hogy alig másfél hónap alatt sikerült megszervezni a pápalátogatást, amely amúgy valóban megsüvegelendő teljesítmény lenne, de azért távol áll a szerződéses határidőktől. Blogposztunkban akkor részletesen bemutattuk azt, hogy hogyan szervezte meg (vagy legalábbis papírozta le) a két cég a pápalátogatást, és ennek kapcsán bemutattuk azt a folyamatot is, ahogy a két Balásy-cég az Antenna Hungária korábbi pozícióját lényegében megörökölve az állami rendezvényszervezési piac meghatározó szereplőjévé válhatott – egy fontos dokumentum azonban ekkor még hiányzott a teljes képhez, mégpedig maga az a  2022. február 8-án elméletileg egy évre megkötött “nagy” keretmegállapodás, ami alapján a rövid határidős, egyszereplős rendezvényszervezések a Lounge és a Visual ölébe hullhattak. Ennek a keretmegállapodásnak eredtünk a nyomába.

A SZEREPLŐK

Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKoH): a Miniszterelnöki Kabinetiroda (Rogán), illetve Kovács Zoltán felügyelete alá tartozó központi beszerző szerv, amely a kommunikációs, a rendezvényszervezési, a szponzorációs és a szervezetfejlesztési feladatok beszerzéséért felelős lényegében az egész kormányzati szektor számára. Vezetője Lenkei Mirtill,

Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség Zrt. (NRÜ): 2023 óta az NKoH felelős a nemzeti rendezvények és a kiemelt sportesemények támogatásáért, ezt a feladatot a saját maga alá rendelt Zrt.-n keresztül látja el. Az NRÜ lényegében monopolszereplőként vállalja a nemzeti rendezvények, és a kiemelt sportesemények koncepciójának kidolgozásáért és megvalósításáért. (Nemzeti rendezvényeknek a különböző nemzeti ünnepek és emléknapok, valamint a kormány normatív határozatában megjelölt események – például pápalátogatás, EU-elnökség stb. -- számítanak; kiemelt nemzetközi sporteseménynek pedig a nagyobb jelentőségű olyan hazai rendezésű sportesemények, amelyekre a kormány legalább 500 millió forint támogatást adott.) Az NRÜ tehát az NKoH alatt működik, miközben ő a rendezvényszervezési piac messze legnagyobb megrendelője.

Visual Europe: a rendezvényszervezési keretmegállapodás egyik nyertese, Balásy Gyula cége. A Visual Europe már a 2010-es évek közepén is ismert volt a piacon, elsősorban a rendezvények technikai lebonyolítása tartozik a fő profiljukba (hang-, video-, világítás- és egyéb színpadtechnika). A cég a Jeremie-alapokon keresztül kapott tőketámogatást még a kezdetekkor (pontosabban, amikor a Visual felvásárolt egy korábban sikeres céget), ekkor szállt be tulajdonosként előbb egy Garancsihoz, majd Hernádihoz köthető tőkealap. A Visual Europe már csak azért is lehetett sikeres a rendezvények szervezésében, mert bizonyos rendezvényhelyszínekkel (így például a Várkert Bazárral és a Vigadóval is exkluzív partnerszerződése volt, vagyis aki ezeken a helyszíneken szeretett volna rendezvényt tartani, az csak a Visual Europe szolgáltatásait vehette igénybe.)  A Visual Europe végül 2020 végén került a New Land Medián keresztül Balásy Gyula meghatározó tulajdonába. 

Lounge Event (korábban Moonlight Event): a rendezvényszervezési keretmegállapodást elnyerő konzorcium másik tagja, szintén Balásy Gyula cége. Korábban az Antenna Hungáriának dolgozott be alvállalkozóként a cég. Ügyvezetője Wolf Diána, aki a keretmegállapodás megkötésével egyidőben igazolt át az Antenna Hungáriától, ahol a rendezvényszervezési üzletágat vezette. A Moonlight Eventben Balásy már 2018-ban többségi részesedést szerzett, de csak 2022 elején vásárolta ki az addigi kisebbségi tulajdonost, és lett ez a cég is a 100%-os tulajdona. A 2021-ben meghirdetett rendezvényszervezési keretmegállapodásra az ajánlatot még a korábbi ügyvezető tette, de a szerződést már Wolf írta alá. 2022 óta a cég nemzeti és kormányzati rendezvények divíziójának vezetője Hernádi-Várbíró Anita; aki a 2010-es években az állami oldalon segítette a rendezvényszervezést. Még korábban a Fidesz rákosmentei képviselője, illetve a Miniszterelnökség munkatársa volt. Egyébként Hernádi Ádám esztergomi polgármester felesége. (Hernádi korábban a Kabinetiroda és a Magyar Turizmus Ügynökség munkatársa is volt.)

New Land Media & Lounge Design: Balásy kommunikációs és ügynökségi cégei – a rendezvényszervezési keretmegállapodásban ők a Lounge Event & a Visual Europe  stabil alvállalkozói. A kommunikációs keretmegállapodásnál ez épp fordítva van; ott a New Landék a nyeretesek és a Visual Europe/Lounge Event az alvállalkozók.

Valton-Sec: Biztonságtechnikával, őrzés-védéssel foglalkozó cég, amely már régóta NER-kedvencnek számít. Számos rendezvényhelyszínnel szintén exkluzív megállapodásuk van. Ők is kiemelt alvállalkozók. A cég 2023-ban egy olyan magántőkelap alá került, amelyet Mészáros Lőrinc ügyvédi csapata kezel.

Antenna Hungária: korábbi állami hírközlési cég, amely 2017-ben gyakorlatilag minden előzmény nélkül lépett be a rendezvényszervezési piacra a vizes vb kapcsán. 2020-ban meg is nyerték az NKoH rendezvényszervezési keretmegállapodását, de továbbra sem rendelkeztek megfelelő kapacitásokkal, ezért nem is fáradtak nagyon újabb alvállalkozók felkutatásával és Balásy Gyula rendezvényes cégeire bízták a megvalósítást. 2021-ben az Antenna Hungária többségi részesedését megszerezte a 4iG, és ezt követően ki is szálltak a rendezvényszervezési piacról, mégpedig úgy, hogy lényegében az addig ezzel az üzletággal foglalkozó csapatot főnököstül átvette az addig alvállalkozó, akik az új, 2022-es keretmegállapodásban is befutók lettek.

 

2023 nyarán közérdekű adatigényléssel fordultunk az NKoH-hoz és kikértük a 2022-es rendezvényszervezési  keretmegállapodást annak mellékleteivel együtt.  A Hivatal magát a 24 oldalas, 50 milliárdos (!) keretmegállapodást a közérdekű adatigénylésünket követően viszonylag gyorsan feltöltötte az internetre (ez egyébként is törvényi kötelezettségük volt), ez azonban nem tartalmazta a mellékleteket, amelyek természetesen épp csak a szerződés lényegi elemeit tartalmazzák – úgyhogy kénytelenek voltunk a bíróságtól kérni ezek hozzáférhetővé tételét.

A mellékletek közül vagy 100 oldalnyit az NKoH a tárgyalás előtti napokban feltöltött az ún. Kormányzati Integrált Közérdekű Adatközlési Portál-ra (e közzétételi rendszer hiányosságairól mi is írtunk bővebben, de a Nemzeti Adatvédelmi és  Információszabadság Hatóság  sem maradéktalanul elégedett a felülettel), azonban épp a lényeg, a közbeszerzési dokumentáció részeként az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott (kitöltetlen) ártáblázat; illetve ennek a nyertes ajánlattevő által kitöltött verziója kimaradt a közzétett adatok közül. Pedig ezek a dokumentumok alapvető jelentőségűek abból a szempontból, hogy megtudjuk konkrétan milyen termékekre és szolgáltatásokra kért ajánlatot az NKoH és mennyiért dolgozik az ajánlattevő. Az árazott költségvetést a Kbt. alapján valóban üzleti titoknak nyilváníthatja az ajánlattevő, ezt azonban egyrészt részletesen meg kell indokolni; másrészt nem is feltétlenül írja felül a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogát. Éppen ezért tovább folytattuk a pert, hiszen az üzleti titokra való hivatkozást teljesen abszurdnak találtunk egy olyan keretszerződésnél, amelynek a tárgya pusztán annyi, hogy “komplex rendezvényszervezés”. Egy monopolizált piacon ráadásul az az érvelés sem állja meg feltétlenül a helyét, hogy az ártáblázat nyilvánosságra hozása kedvező helyzetbe hozná az alvállalkozókat, akik összefoghatnának és magasabb árakat kezdenének érvényesíteni a Balásy-cégekkel szemben. 

Érvelésünkhöz csatoltunk számításokat is, amelyekkel bebizonyítottuk, hogy a két cégnél landol a teljes rendezvényszervezéssel foglalkozó szféra (ideértve a teljesen más profilú rendezvényhelyszíneket, valamint akár a kisebb esküvő- és partyszervező cégeket is, akik nyilvánvalóan nem versenytársai a Balásy-cégeknek)  összesített árbevételének csaknem egyharmada. A Lounge Event Kft. és a Visual Europe Zrt. együttes árbevétele magasabb volt 2022-ben, mint a sorban utánuk következő 65 (!) szereplő egyesített árbevétele – vagyis 2022-re már eleve nem volt a piacon olyan szereplő, aki tényleges, érdemi versenytársa lehetett volna a két cégnek.

Azt is bemutattuk, hogy éppen az NKoH központosított közbeszerzési gyakorlata vezetett e monopolhelyzet kialakulásához: az elektronikus közbeszerzési rendszer adatai alapján 2021-ben és 2022-ben a rendezvényszervezési szolgáltatásokra (a releváns CPV-kódok szerint) kiírt összes közbeszerzés értékének mintegy 92%-át tették ki az NKoH által egyszereplős keretmegállapodás keretében megvalósított közbeszerzések. (Ezeken 2021-ig az előző keretmegállapodás nyertese, az Antenna Hungária volt a befutó, majd 2022-től a Lounge Event Kft. és a Visual Europe Zrt. váltak a meghatározó szereplőkké.) Évek óta az összes többi piaci szereplő maximum a kisebb értékű önkormányzati rendezvényeken, vagy a Lounge és a Visual alvállalkozójaként rúghat labdába.

A perbe a Balásy-cégek is beavatkoztak, akik egyáltalán nem is tagadták, hogy messze a legerősebb piaci szereplők. Érdekes módon azzal érveltek, hogy maga az ártáblázat és az árazási szisztéma is a Lounge és a Visual know-how-ját képezi, amin 2019-ben(!) még az Antenna Hungáriánál (!) kezdtek el dolgozni, és más rendezvényszervezéssel foglalkozó cégek jóval kevésbé részletes csomagajánlatokat tudnak adni. Az persze már megint másik kérdés, hogy miért épp a preferált ajánlattevők árazási szisztémája szerint kéri be az NKoH az ajánlatokat, különösen, ha nem ez az ágazatban megszokott gyakorlat.

A tárgyaláson is nagy súllyal került elő az az érv, hogy az alvállalkozói összejátszásokkal szemben kiszolgáltatottá tenné a Lounge Eventet és a Visual Europe-ot, ha nyilvánossá válna a 2022-ben kiadott ártáblázat, ami veszélyeztetné a Balásy-cégek profitelvárásait.  A hipotetikus kartellre vonatkozó állításokat azonban sem első, sem másodfokon nem fogadta el a bíróság, – miért is ne inkább árversenybe kezdenének egymással a potenciális alvállalkozók?

Az adatokat, azaz magát az ártáblázatokat  (illetve a szintén vitatott foglalkoztatási és esélyegyenlőségi terveket) csak 2023 őszén kaptuk meg – most e dokumentumok alapján, hangsúlyosan a 2022-ben megkötött rendezvényszervezési keretmegállapodás részletei alapján mutatjuk be, hogy milyen módszerekkel és trükkökkel biztosítja a Kommunikációs Hivatal, azt, hogy a Balásy-féle cégek egyeduralkodóak legyenek a teljes rendezvényszervezési piacon – de ezek a módszerek a többi NKoH-s beszerzési körbe tartozó keretmegállapodásnál is relevánsak lehetnek. 

0. trükk: maga a jogszabályi környezet, a központi beszerzések rendszere

A kommunikációs szerződések központi beszerzésére a Kormány még 2014-ben hozta létre a Nemzeti Kommunikációs Hivatalt. Azóta a hivatal feladatköre és az az alanyi kör, amelynek részére a beszerzéseket végzi, folyamatosan bővült – 2018 óta mindenfajta rendezvényszervezés és szponzoráció, illetve 2020 óta szervezetfejlesztési feladatok beszerzése is az NKoH hatáskörébe tartozik. Vagyis az ilyen típusú szerződések megkötésekor az úgynevezett “érintett szervezetek” helyett az NKoH szerzi be a szolgáltatásokat – ez még abban az esetben is így van, ha a szerződés értéke el sem éri a közbeszerzési értékhatárokat (mondjuk egy minisztériumi Mikulás-ünnepségre is gondolhatunk). És hogy ki mindenki lehet érintett szervezet? 

• A Kormány közvetett vagy közvetlen irányítása vagy felügyelete alá tartozó összes költségvetési szerv, ezen felül azok az alapítványok és közalapítványok is, amelyeket a fenti szervek alapítottak, vagy ahol az alapítói jogokat gyakorolják (kivéve természetesen a KEKVÁkat, de azt már megszokhattuk, hogy rájuk valahogy mindig egy kicsit más szabályok vonatkoznak)
  
  
• Az MNB és cégei kivételével az összes olyan cég, amelyben az államnak többségi befolyása van
  
  
• Bármilyen másik olyan szerv, aki a fentiektől egy egy meghatározott kommunikációs feladat ellátására legalább 15 millió forint támogatást kapott (ők a meghatározott kommunikációs feladat ellátására kötelesek csak igénybe venni az NKoH szolgáltatását)
  
  
• A fentieken túl önkéntesen is lehet csatlakozni az NKoH rendszeréhez (amennyiben az NKoH befogadja az igényt)
  
  

Elméletileg az érintett szervezetek (amennyiben szervezeten belül a rendelkezésükre áll a megfelelő kapacitás) kérvényezhetik az NKoH-tól, hogy egy-egy beszerzést saját hatáskörben bonyolíthassanak le, azonban a kérelem elfogadásának nincsenek jogszabályban lefeketett szempontjai, és a folyamat meglehetősen átláthatatlan.

Fontos, hogy amikor kommunikációs feladatokról beszélünk, akkor az összes rendezvényszervezést is ideértjük, ugyanis az NKoH “rendezvényszervezés” az NKoH-t szabályozó rendelet szerint önmagában is egyfajta kommunikációs feladat.

A folyamat a jogszabály szerint úgy zajlik, hogy a központi beszerzésre kötelezettek az év elején tervezetten megküldik az NKoH részére a várható beszerzési igényeik listáját, majd amikor ezek az igények ténylegesen is felmerülnek, értesítik az NKoH-t, aki dönt arról, hogy a beszerzés megfelel-e a tervnek, illetve, hogy a hivatal értékelése szerint megvalósítható-e. Amennyiben igen, úgy – ha nem utalja vissza saját hatáskörbe a beszerzést – jellemzően a már meglevő, egyszereplős keretmegállapodás alapján az NKoH lefolytatja a beszerzési eljárást. Ha a keretmegállapodás alapján eredményes eljárást folytat le a Hivatal, akkor az érintett szervezetek az NKoH-nak közbeszerzési díjat fizetnek, ami a szerződés értékének 1%-a (de legfeljebb hárommillió forint).

1. trükk:  A kiválasztott közbeszerzési eljárási forma – egyszereplős keretmegállapodás alapján kötött keretszerződések

Az NKoH nagy trükkje az, hogy jellemzően egyetlen, hatalmas (több tízmilliárd értékű) keretmegállapodást köt a három nagy, hatáskörébe utalt területen (szervezetfejlesztés;  kommunikáció, rendezvényszervezés), és az érintett szervezetek felmerülő beszerzési igényeit ebből a keretből valósítják meg.

A nagy keretmegállapodásokról szóló közbeszerzési tenderen jellemzően több ajánlattevő indul, nyertes viszont csak egy lehet – ezek a kommunikációs és a rendezvényszervezési szerződések esetén is a Balásy-cégek. A Kbt. egyébként lehetővé teszi a többszereplős keretmegállapodásokat is, ahol az egyes megvalósítandó beszerzési igények esetén újra verseny alakulhat ki, sőt az olyan dinamikus beszerzési rendszereket is, amelyekhez folyamatosan lehet csatlakozni, tehát nem zárják le hosszabb időre a piacot – de valamiért az NKoH nem ezeket a módszereket alkalmazza.

Az egyszereplős keretmegállapodás alapján az NKoH a beszerzési igény felmerülésekor az érintett szervezet részére úgynevezett “írásbeli konzultációs” eljárást folytat le – ennek során az ajánlattevő elméletileg jogosult lehet olcsóbb, jobb ajánlatot megfogalmazni, mint ami az eredeti keretmegállapodásban szerepelt (rosszabbat viszont nem!). Ez alapján az NKoH összegzést bocsát ki a kapott ajánlatról; a konkrét szerződést viszont már az érintett szervezet köti meg az ajánlattevővel, azaz a rendezvényszervezési szerződések esetén a Lounge és a Visual alkotta konzorciummal. 

De itt jön az újabb csavar: a szerződés, amit ezek a szervezetek megkötnek, minden egyes esetben egy újabb keretszerződés lesz, ami továbbra sem tartalmazza, hogy milyen szolgáltatásokra, termékekre és mennyi közpénzt költenek az érintett szervezetek, hiszen csak egy meglehetősen részletes listaárat tartalmaznak. De a nyilvánosság számára a mellékletek hiányában még ez sem ismerhető meg: maga a törzsszöveg egy 19 oldalas blanketta amelyben legfeljebb a címe és az ajánlatkérő neve változik. A mellékletek hiányában ez alapján sok esetben még az sem derül ki, hogy milyen rendezvények megszervezéséről van egyáltalán szó – egyes érintett szervezetek (különösen a Miniszterelnöki Kabinetiroda vagy a Bethlen Gábor Alapkezelő), ugyanis nem konkrét rendezvény megvalósítására, hanem "éves rendezvényszervezési feladatokra" szerződnek. A konkrétumok legfeljebb a keretszerződések alapján kibocsátott egyedi megrendelőkből derülnének ki – ezek azonban már pláne nem férhetőek hozzá nyilvánosan. Különösen problémás, hogy a "kisebb értékű" keretszerződések – csakúgy mint a nagy keretmegállapodások – egy 30%-os opciót is tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a keretszerződés értékének 70%-át még akkor is ki kell csengetnie az érintett szervezeteknek a Balásy-cégeknek, ha a végső, egyedi megrendelők alapján a keretüösszeg felét sem költik el.

Ennek a rendszernek lényegében egyetlen potenciális előnye van, és az pontosan az, amit a pápalátogatás kapcsán bemutattunk: akár menet közben is le lehet papírozni a rendezvényeket és a pótmunkákat, ami egy tisztességes versenyt biztosító eljárási forma esetén nyilvánvalóan nehéz lenne. [A pápalátogatásokon kívül más, pl. sportrendezvények körében is találunk olyan szerződést, amit akkor kötöttek meg, amikor a rendezvény már javában zajlott. A nagyobb formátumú rendezvények – például a Sakkolimpia, az Európa Unió Tanácsának elnöksége, az Atlétika VB vagy a rövidpályás vizes világbajnokság szervezésére jellemzően “több ütemben” kerül sor -- ez ideális a pótmunkák esetén] .Csak sajnos e rugalmasság előnye sem feltétlenül a szélesebb társadalomnál jelentkezik. 

Itt érdemes kitérni arra, hogy az ilyen keretmegállapodásoknak jellemzően egy korlátuk van: valamiért európai uniós források felhasználásánál nem igazán szeretik ebből költeni a pénzt – ennek többek között az is oka lehet, hogy jóval szigorúbb az ilyen közbeszerzésekre vonatkozó ellenőrzési rezsim. (Egy másik, GINOP-ból megvalósítandó kommunikációs szerződés esetében elő is fordult, hogy az akkor még a Miniszterelnökség alá tartozó Közbeszerzések Felügyeletéért Felelős Főosztálynak is feltűntek a potenciális túlárazások az árajánlati táblában, ezért eredménytelennek kelleltt nyilvánítani a közbeszerzést)

2. trükk – Súlyosan versenykorlátozó kiírás

Ahogy fentebb említettük, a keretmegállapodás alapján a Lounge Event és a Visual Europe lényegében mindent is szerveznek mindenkinek. Ez alatt nem csak a rendezvények technikai megvalósítását, de a kísérő reklámanyagok gyártását és beszerzését, a promóciót, a molinókat, a fellépőket, a reklámarcokat, modelleket, influenszereket is kell érteni. A 2022-es keretmegállapodás alapján rendezték meg lényegében a komplett atlétikai VB-t, a már sokat említett pápalátogatást és az augusztus 20-i rendezvényeket, de emellett olyan jóval kisebb formátumú rendezvényeket is, mint amilyen egy-egy minisztériumi családi nap, egy állami cég belsős csapatépítője, egy könyvbemutató vagy akár egy-egy külföldi, szakmai kiállításon való részvétel.  Az EKR-en található keretszerződések alapján több mint 70 olyan rendezvényt sikerült pontosan beazonosítanunk, amelyet ebből a keretből valósítottak meg, de ez a szám természetesen nem teljes, mert – ahogy írtuk – sok esetben a keretszerződések címéből nem derül ki, hogy milyen eseményhez kapcsolódnak a szerződések. Ezeknek a döntő többsége (a szerződések értékét tekintve is!) egyáltalán nem kiemelt nagyrendezvény vagy sportesemény (lásd például az Agrármarketing Centrum részvételét a különböző nemzetközi kiállításokon, vagy akár a maga párezres résztvevői létszámával a Tranzit Fesztivál).

A közbeszerzési ajánlathoz elvárt referenciákat viszont természetesen a nagyrendezvényekhez igazították (elvárták például a legalább 50 ezer főt elérő szabadtéri nagyrendezvény vagy nemzetközi sportrendezvény szervezésével kapcsolatos tapasztalatot). Abszolút nem észszerű és nem is szolgálja a költséghatékonyságot, hogy a teljesen különböző típusú rendezvényeket ugyanabból a közbeszerzési kalapból valósítják meg. Arról már nem is beszélve, hogy a kisebb szereplők jellemzően ugyanúgy részt vesznek a rendezvényszervezési feladatokban – csak éppen nem közbeszerzésen nyertes ajánlattevőként, hanem a Balásy-cégek beszállítóiként. Ez részben akár kényelmes lehet számukra, mert nem kell a közbeszerzési eljárással bajlódni, és adott esetben akár is megkaphatják azt az árat, amit amúgy elkérnének a szolgáltatásaikért – a közpénzek felelős költésének szempontjából viszont elég nagy problémát jelent, ha egy-egy feladat megvalósításánál kétszeresen: az alvállalkozók és Balásyék is leveszik a sápot. Hosszabb távon viszont a piac szempontjából sem jelent túl sok jót, ha az összes potenciális alvállalkozó csak Balásyékon keresztül tud munkát kapni: így ugyanis éppenhogy a kisebb szereplők árképzési szisztémáját ismeri meg a monopolizált piac főszereplője, és így egy esetleges későbbi közbeszerzésen sem tudnak tisztességes versenyben helytállni.

3. trükk – Az ártáblázat és a Lounge&Visual árajánlata

A közbeszerzési korlátozások legizgalmasabb része kétségkívül maga az ártáblázat, amelyet (árazatlan formában) maga az NKoH tett elérhetővé a közbeszerzési dokumentáció részeként, majd “elméletileg” a kitöltött táblázat alapján értékelte, hogy melyik a legjobb ajánlat. A Lounge és a Visual ártáblázata az a dokumentum, amelyet a perben csaknem egy év leforgása alatt megszereztünk, és most megosztunk az olvasókkal. Sajnos az adatokat szkennelt pdf formában kaptuk meg, ezért nem tudtuk böngészhetővé tenni. Azt már korábban is sejtettük, hogy vaskos anyaggal kell majd dolgoznunk – de a valóság felülmúlta az elképzeléseinket. Az ajánlattevőknek csaknem tízezer(!) különböző terméket és szolgáltatást kell beárazniuk, a következő kategóriák szerint:   

1. Hangtechnika (118 különböző tétel beárazása)
2. Világítástechnika (47 különböző tétel beárazása)
3. Színpadtechnika (61 különböző tétel beárazása)
4. Műszaki háttérszolgáltatások (72 különböző tétel beárazása)
5. Videotechnikai szolgáltatások- vizuáltechnika, virtuális rendezvény (99 különböző tétel beárazása)
6. Televíziótechnika (34 különböző tétel beárazása)
7. Bútorok, berendezések (213 különböző tétel beárazása)
8. Rendezvénykellékek (434 különböző tétel beárazása)
9. Rendezvénydekoráció (85 különböző tétel beárazása)
10. Kerítések, kordonok, konténerek, szaniterek (100 különböző tétel beárazása)
11. Sátrak, aljzatok, színpadelemek, standelemek (63 különböző tétel beárazása)
12. Catering (293 különböző tétel beárazása)
13. Programlehetőségek, foglalkozások, fellépők (155 különböző tétel beárazása)
14. Rendezvényszervezési szakemberek óradíjai, egyéb szolgáltatások (394 különböző tétel beárazása)
15. Szállás (105 különböző tétel beárazása)
16. Biztonságtechnikai szolgáltatások (11 különböző tétel beárazása)
17. Utazás, szállítás, egyéb logisztikai szolgáltatások (200 különböző tétel beárazása)
18. Stratégiai tervezés és tanácsadás (17 különböző tétel beárazása)
19. Kreatív koncepcióalkotás, szövegírás és grafikai tervezés (40 különböző tétel beárazása)
20. Nyomdai szolgáltatások (1989 különböző tétel beárazása)
21. Fotózás, videófelvétel készítés - rendezvénydokumentálás (21 különböző tétel beárazása)
22. Film- és rádióreklám gyártása (141 különböző tétel beárazása)
23. Reklámajándékok és ruházat gyártása (5502 ! különböző tétel beárazása)
24. Marketing és dekorációs elemek gyártása (498 különböző tétel beárazása)
25. Online ügynökségi feladatok (63 különböző tétel beárazása)
26. PR ügynökségi feladatok (92 különböző tétel beárazása)
27. Kutatási feladatok (123 különböző tétel beárazása)

Ezen felül, a  “minőségi” kritériumok körében a különböző médiafelületeken való reklámelhelyezéssel kapcsolatos kedvezménnyel kapcsolatban is kértek be árajánlatot; valamint külön szerepel az úgynevezett ügyviteli díj mértéke. (Ez utóbbiról lejjebb írunk bővebben.)

28-47. Különböző reklámfelületekre számolt médiavásárlás kedvezményei. 

Az ördög azonban természetesen a részletekben rejlik: bár az egyes kategóriákat egymással szemben súlyozzák valamennyire [a végső értékelésben a legnagyobb súllyal a rendezvényszervezési szakemberek díjai, a catering és a programlehetőségek esnek latba; míg a marketing és dekorelemek árazása relatíve kevesebb pontot ér], az egyes kategóriákon belül a megadott tételekre megajánlott árakat egész egyszerűen összeadják, azok mellett semmilyen súly nem szerepel – függetlenül attól, hogy az adott termékből hozzávetőlegesen mekkora mennyiség kellhet a közbeszerzési eljárás során. 

Egyszerű példa: Szeretnék egy ebédlő-garnitúrát vásárolni (egy nagy asztalt, amihez hat szék dukál). Az egyik bútorboltban az asztal egységára 100.000 forint, a szék egységára 60.000. A másik bútorboltban az asztal egységára 120.000 forint, a széké pedig 50.000. Ebben az esetben az egyik bútorboltban összesen 460.000 forintot kellene költenem, a másodikban viszont csak 420.000-et, vagyis egyértelmű lenne hogy a második opciót választom, ahogy mindenki csinálná – kivéve az ország összes kommunikációs és rendezvényszervezési beszerzéséért felelős NKoH-t, akinél az első bútorbolt lenne a nyerő.

Ez a rendszer szinte tálcán kínálja a manipuláció lehetőségét azzal, hogy a nagyobb értékű, viszont ritkábban előforduló termékeket és szolgáltatásokat kissé alul-, az olcsóbb, viszont gyakrabban igényelt termékeket pedig felülárazzuk. Hozzátesszük, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem csak Balásyék számára adott – bármilyen piaci szereplő vagy potenciális ajánlattevő szempontjából ez a racionális magatartás egy ilyen formában bekért ártáblázat esetén, ugyanis így tudja az elért hasznot maximalizálni. Csak sajnos közpénzből. 

Az is előfordul, hogy egy-egy kategórián belül bizonyos szolgáltatásokra havidíjat, míg másokra órabért kell megadni az ajánlattevőknek. Erre a legkirívóbb példát valószínűleg a 19. Kreatív koncepcióalkotás kategóriában találjuk, ahol egymás alatt ömlesztve szerepelnek az óradíjban (tízezres); a karakterben (párforintos) és a címadatbázisokban (többmilliós) megadott árak. Egy ilyen kategorizálás esetén nyilvánvalóan az ajánlat értékelése szempontjából a világon semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a tízezres és a forintos nagyságrendű árak esetén milyen értéket ad meg az ajánlattevő.   

Almát a körtével, karaktert az adatbázissal

Az összegányolt egységértékeken túl szinte minden kategóriában van néhány olyan elem, ami alapjaiban véve szükségszerűen drágább, épp ezért összességében sokkal jelentősebb súlyt fog képviselni a végső ajánlatban – ezek azonban nem feltétlenül azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket a rendezvények széles körénél nagy mennyiségben igénybe is fognak vettek. A rendezvénykellékek kapcsán például ilyenek azok az elemek, amelyek egyértelműen beazonosíthatóan csakis és kizárólag az augusztus 20-i tűzijátékhoz kapcsolódnak. 

Erre talán az egyik legjellemzőbb példa a programlehetőségeknél mutatható ki: itt az NKoH egyszerre kér ajánlatot gyermek-kézműves foglalkozásra, sminktanácsadásra és malacfuttatásra (ezek jellemzően pár tízezer forintos tételek), de A-kategóriás könnyűzenei világsztárok 60-90 perces haknijára is (ez pedig csaknem félmilliárdba fáj). Ahogy említettük, a végső értékelésnél egész egyszerűen összeadják ezeket a számokat, és a programlehetőségekre adott  ajánlat értékelésénél lényegében mindegy lesz, hogy a kisebb értékű 100-féle különböző tételt hogyan árazza be az ajánlattevő, mert a külföldi sztárelőadókra adott ajánlat értéke a döntő – még akkor is, ha utóbbival kapcsolatban arányaiban és összegszerűen is sokkal kevesebbszer kell majd a keretmegállapodás alapján ténylegesen költeni.

Nem mindegy, hogy gyerekkórus vagy rocksztár

Bizonyos kategóriákban egyértelműnek tűnik, hogy a bekért árajánlat egész egyszerűen a potenciális alvállalkozók katalógusait másolja és vegyíti össze egy az egyben. A 23. Reklámajándék kategória esetén például egy több mint 5000 (!) soros táblázat kitöltését kérte be a központi beszerző szerv, ez nagyjából 500 különböző terméket jelent, köztük megdöbbentően speciálisakat is (vagy 5-féle stresszlabda – köztük kiemelve a malac vagy  repülő alakú stresszlabdát; saláta-shaker(!); megszámlálhatatlan mennyiségű különböző toll;  teafűtartó; strandpapucs). Jellemzően szinte minden egyes termékre a megrendelt tételek számától függően változó egységárat kell megadni, általában 10 vagy 11 különböző mennyiségi kategóriában.  Mivel a kisebb megrendelési egység esetén jellemzően jóval magasabb az egységár, ez tud döntő lenni az ajánlat értékelésekor. A Balásy-cégek jellemzően szinte minden reklámajándék esetén 30-40.000 forintot számoltak fel a kistételes (1-10 darabból álló) rendelésekre, függetlenül attól, hogy a megrendelt termék amúgy egy 5000 forintos gumimatrac vagy egy 60 forintos toll. 

Szövegkiemelők amíg a szem ellát

Ugyanakkor ebben a kategóriában más érdekességet is találtunk: kissé kirívó módon ugyanis ajánlatot kellett adni elektromos biciklikre is – talán kimondhatjuk, hogy ez nem tekinthető tipikus reklámajándéknak. Ezek értéke értelemszerűen már a milliós kategóriában van (sőt, van köztük olyan is, amire Balásyék csaknem 15 milliót számoltak (!) 

Ha figyelmesen megnézzük az NKOH által kiadott táblázatot más érdekességre is bukkanhatunk: például ajánlatot kértek olyan elektromos biciklire is, amely a leírása szerint “Fémből és műanyagból (fekete színű) készült, 150 MB/sec adatátvitel, 32 GB tárhellyel, USB 2.0 kompatibilis adathordozó, 1 színnel logózva “. Érdekes módon az ajánlattevők ahelyett, hogy kiegészítő információt kértek volna, simán beírtak erre is egy árat

Hasonló érdekességekkel találkozunk a táblázat végén is, megunva a stresszlabdák, reklámszatyrok, logózott füldugók közötti szörfölgetést: itt ugyanis szerepel egy úgynevezett VIP/Hungarikum ajándékcsomag elnevezésű tétel, amely (az előtte lévő 88 oldalhoz képest némileg szokatlanul) nem tartalmazza az ajándékcsomag konkrét tartalmát. Itt azonban érdekes módon fordított árazás érvényesül: minél többet szeretne belőle ugyanis a megrendelő, annál drágább lesz: míg 1 fő részére 62.352 forintért állítanak össze csomagot Balásyék, ha netalántán 50-100 főnek kellene ilyet osztogatni, azt már 4.676.268 forintos egység(!)áron szállítják.

Egy 50 főre számolt reklámcsomag esetén több 230 milliót kostálna csak a hungarikum-csomagokra elköltött összeg. Reméljük, közpénzből egy megrendelőnek sem számlázoztt ilyesmit a Lounge&Visual konzorcium! 

A táblázatban és az árajánlatban máshol is előfordulnak egészen nyilvánvaló elírások és félreértések mind az ajánlattevői mind az ajánlatkérői oldalon (az NKoH például kétszer kér ajánlatot egy kategórián belül felelősségbiztosításra; a Balásy cégek pedig 10-es csomagban mintegy 10-szer annyiért kínálják a műanyag kerítéselemeket, mint egyesével), de az is előfordul, hogy úgy tűnik meglehetősen nagy az összhang az ajánlattevő és az ajánlatkérő között – és néha szavak nélkül is megértik egymást.

A Lézerharc és a főzőtanfolyam között szolidan megbújik Belépőjegy I.,II. és III. Vajon ez milyen programlehetőséget takar? Balásyék így is be tudták árazni

Az is előfordul, hogy még az alvállalkozók termékei is beazonosíthatóak a táblázat alapján –  például nyilvánvaló, hogy növények és kaspók bérlésére kért ajánlat közvetve az Oázis katalógustermékeire utal  – az már másik kérdés, hogy az ő 2025-ben nyilvánosan elérhető áraik alig valamivel magasabbak, mint a Balásy-féle 2021-es ajánlat.

Koppintva

A fentiek azonban csak a jéghegy csúcsának a csúcsát jelentik, valójában szinte minden árazási kategóriában találunk kirívó elemeket.  

A táblázat tehát igen sok sebből vérzik: az ár-szempont értékeléséhez ugyanis eleve felesleges ennyi és ennyire specifikus termék- és szolgáltatáskategóriát bekérni, mivel megfelelő súlyozás hiányában a legtöbb termékre adott árajánlat semmilyen szerepet nem tölt be az ár szerinti értékelésénél, sőt, ahogy említettük, a legtöbb rendezvényszervező cég nem is ilyen specifikus formában kalkulál az árakkal. A súlyozatlan ártáblázatos rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy azok alapján a központi beszerző szerv kiválassza a legjobb ár-érték arányú ajánlatot, vagy a megrendelők költségmegtakarításokat érjenek el (ami egyébként az egész központi beszerzési rendszer egyik célja lenne.) Arról nem is beszélve, hogy egy közbeszerzésben elméletileg nem lehetne olyan termékspecifikációt megadni, ami önmagában egy gyártó termékeire korlátozná a versenyt -- épp ezért szinte minden kategóriánál szerepel az a kifejezés, hogy az adott termék helyettesíthető más, azzal egyenértékű termékkel is – csak hát akkor milyen célt szolgál a végletekig eltúlzott termékspecifikáció? 

----

Ha a táblázatot böngészve valamiért az az érzésünk támadna, hogy egy-egy termék vagy szolgáltatás egész olcsó, természetesen tévedünk. Az ártáblázatban foglalt díjakra ugyanis az 1-17. kategória esetén (az ÁFA-n kívül) még rakódik egy 18%-os úgynevezett “ügyviteli díj”. Ez az ügyviteli díj a rendezvényhelyszínek (amik amúgy, védhető módon; egyébként sem szerepelnek az ártáblában, hanem külön kérnek rá árajánlatot a rendezvény megvalósításakor) tekintében 15%; az “egyéb, eseményspecifikus szolgáltatások és termékek” (bármit jelentsen is ez) esetén pedig 10% – jellemző, hogy itt ebből a háromból az értékeléshez az NKoH egyszerűen számtani átlagot számol. Így jön ki Balásyék ajánlatára a 14,0% (ami igazából 14,33%) “átlagos” ügyviteli díj. És nyugodtan hozzászámolhatjuk még a környezetvédelmi termékdíjat, a reklámközvetítői díjat, a külföldi közterületi megjelenés gyártási díját, a közterület foglalási díjat, az idegenforgalmi adót, a  reklámkihelyezéssel kapcsolatos technikai költséget és a televíziós anyagleadási költséget is – ezek pluszban terhelik a megrendelőket.

4. trükk – még több idő és pénz

Amikor kormányzati oldalról elhangzik, hogy nem kell tartanunk attól, hogy a fentihez hasonló keretmegállapodások évekre lezárnák a versenyt, gyakran érvelnek azzal, hogy ezek a keretmegállapodások nem hosszú távúak és csupán egy évre jönnek létre. Ez azonban az NKOH által megkötött keretmegállapodások esetén a gyakorlatban ténysezrűen nem igaz. A szerződésben és a kiírásban ugyan valóban az szerepel,  hogy a keretmegállapodás 12 hónapra jön létre, azonban megbújik egy olyan passzus is, amely megengedi, hogy a szerződést – legfeljebb két alkalommal –, azonos összeggel megújítsák. Ez azt jelenti, hogy a 12 hónapra, 50 milliárdos keretösszeggel megkötött keretmegállapodás a valóságban akár 36 hónapig tartó 150 milliárdos szerződés is lehet – és a gyakorlatban ez így is történik, még csak szerződésmódosítás sem kell hozzá. Az NKOH lényegében egy egyoldalú nyilatkozattal kétszer is megújította a szerződést, és végül a 150 milliárdot el is érte a költési szint. Az általunk elemzett, 2022. február 8-án elméletileg egy évre kötött  keretmegállapodás alapján még 2024 májusában is bocsátottak ki írásbeli konzultációra szóló felhívást.

Ráadásul a keretmegállapodás következő trükkje, hogy az az alapján kötött kisebb keretszerződések lehívási időtartama túlnyúlhat a keretmegállapodás hatályán, ezért nem is egy keretszerződés van hatályban jelenleg is, amelyet a 2022-es keretmegállapodás alapján kötöttek, de csak 2025 vége felé lesz a teljesítési határidejük: csaknem négy évvel az eredeti (egy évre kötött!) keretmegállapodás megkötése után. 

5. trükk – az ártáblázat sem véd az áremelkedéstől

Sajnos az sem igaz, hogy a fix árlista megvédené az áremelkedéstől a megrendelőket. A keretmegállapodás egy másik passzusa ugyanis feljogosítja a feleket, hogy a Szerződés megkötését követő évtől kezdve az ártáblázatban érvényesítsék az infláció mértékét: ez 2023 áprilisában és 2024-ben is megtörtént, tehát az ezek után a fordulópontok után kezdeményezett rendezvényszervezési szolgáltatásokban az eredeti, ajánlatban szereplő árakhoz képest a Balásy cégek, 2023 áprilisától kezdve már +14,5%-kal; 2024 áprilisától kezdve pedig további 17,6%-kal (2022-es bázishoz képest összesen 34.65%-kal) többet számláztak – ennyivel emelkedett minden egyes termék és szolgáltatás ára az általunk nyilvánosságra hozott táblázathoz képest, akár nagyobb volt az infláció az adott területen, akár kisebb. 

6. trükk – Végetelenül trehány dokumentáció

Ahogy arról már fentebb írtunk, az ártáblázat részletessége meglehtősen nagy kontrasztban áll azzal, ahogy az NKOH dokumentálja a teljesítéseket – ami azért is különösen nagy probléma, mert így megállapíthatatlanná válik, hogy reális-e egyáltalán ilyen mennyiségű különböző adat termék- és szolgáltatásról árak bekérése, illetve hogy végső soron milyen mennyiségben és  milyen értékben történnek költések az egyes szolgáltatás- és termékkategóriákra. Az NKoH a keretmegállapodás közbeszerzési dokumentációjának összeállításában saját bevallása szerint is kizárólag a korábbi ajánlatokra támaszkodik – ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egyedül a Lounge (és a korábbi Antenna) ajánlataira tudnak támaszkodni egy közbeszerzési kiírás során – de láthatólag nincsenek is ettől skrupulusaik, akármennyi közpénz is ég el időközben.  

Hasonlóan, a törvény csak feljogosítja, de nem teszi kötelezővé az NKOH számára, hogy a szerződések végrehajtását és a teljesítéseket ellenőrize, sőt, egy NAIH-vizsgálat során az is kiderült, hogy ezt rendszerszinten nem szokta  (maximum emailfolyamokban tájékozódnak), olyannyira, hogy sokszor az általuk lefolytatott közbeszerzések alapján megkötött szerződések mellékletei sem állnak a rendelkezésükre (!). Már csak az a kérdés, hogy miért egy olyan Hivatal van megbízva a kommunikációs és rendezvényszervezési feladatok központi beszerzésére, amely saját bevallása szerint is alkalmatlan arra, hogy legalább a korábbi keretszerződések alapján felmérje, hogy a megrendelőknek jellemzően milyen és mennyi szolgáltásra van szükségük – sőt még arról sincs fogalmuk se, hogy a keretmegállapodás keretösszege ténylegesen kimerült-e (!). (Ez ugye a keretszerződések opciótartalma miatt elméletileg nem elképzelhetetlen.)  Mivel minden teljesítéssel kapcsolatos adat az érintett szervezeteknél van, gyakran az a meglehetősen furcsa helyzet áll elő, hogy ezek közzététele sem történik meg az EKR-n (ahol egyébként ezt kötelező lenne megtenniük.) A 2022-es rendezvényszervezési keretmegállapodás alapján megkötött több mint 180 szerződés közül csaknem 110 hivatalosan még most is “teljesítés alatt” jelzéssel szerepel az EKR-ben, sokszor olyan rendezvények kapcsán  is, amelyek nyilvánvalóan megtörténtek akár már több évvel ezelőtt. 

A szerződések, írásbeli konzultációk esetében is a legritkább esetben teszik közzé a konkrétumokat is tartalmazó mellékleteket, a legtöbbször ezek alig többek, mint sablonszövegek. [Mellékletek nélkül maga az ötvenmilliárdos keretmegállapodás sem több 24 oldalnál, az egyes rendezvénykre vonatkozó keretszerződések pedig jellemzően 15 oldalasak.] A konkrét rendezvénymegvalósításról szóló egyedi megrendelések pedig egyáltalán nem kerülnek fel semmilyen publikus felületre.

De az NKOH azokat az adatokat sem tartja rendben nyilván, amelyek a törvény szerint az ő kötelezettségei lennének.

A keretmegállapodások alapján megkötött szerződésekről elméletileg két forrásból is tájekozódhatunk: 

– egyrészt a Hivatal negyedévente  összegző hirdetményeket tesz közzé az adott keretemegállapodással kapcsolatban; amelyek tartalmazzák az elmúlt negyedév összes, az adott keretmegállapodás

– másrészt a keretmegállapodások alapján az egyes egyedi eljárásokhoz kapcsolódó  dokumentumokat (így az írásbeli felhívást, ajánlat”ok”ról szóló összegzést, és az eljárás alapján kötött szerződéseket) az elektronikus közbeszerzési rendszer egy másik, kevésbé ismert menüpontjában is közzéteszik, sőt ezek le is kérdezhetőek lista formátumban.

Ugye nem lepődünk meg azon, hogy a két lista nem teljesen fedi egymást? A fellelhető dokumentumok és szerződések szerint például ebből a keretmegállapodásból finanszírozták és ki is fizették a 267/2023/NRÜ/Atlétikai VB, Rendezvényszerv.-I.ütem csaknem 27 milliárdos szerződését (pedig ez egy 50+50+50 milliárdos szerződésnél is látványos tétel), vagy az EU Tanácsának elnökségéhez kapcsolódó rendezvényszervezés II. ütemét (ez is egy 900 milliós tétel) – ezekre vonatkozóan azonban nem jelent meg a negyedéves értesítőkben hirdetményi tájékoztatás.  Ennek ellenkezője is előfordul, vagyis az EKR-en nem találhatóak meg olyan szerződésekre vonatkozó adatok, amelyekről van hirdetményi tájékoztatás.

Ha feltételezzük, hogy az összes olyan szerződés valóban ezen keretmegállapodás alapján lett megkötve, amelyekről hirdetményi tájékoztatás volt, illetve azok is, amelyek ugyan a negyedéves tájékoztatásból kimaradtak, de a feltöltött dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a keretmegállapodás alapján kötötték meg, akkor az derül ki, hogy még a 150 milliárdos keretet is sikerült az NKoH-nak túllépnie.

Zárszó

Természetesen nem a K-Monitor az első, aki felhívja a figyelmet a fenti problémákra; az NKOH központi beszerzéseinek témaköre ugyanis a számtalan újságcikk mellett rendre előkerül az Integritás Hatóság jelentéseiben, a Korrupcióellenes Munkacsoport civil javaslataiban és a Közbeszerzések Hatékonyságát Mérő Teljesítményrendszerhez adott szakértői különvéleményben is, ahol egészen konkrétan az NKoH beszerzéseire vonatkoztatva mondták ki, hogy “felmerül a széleskörű versenyfeltételek biztosításának hiánya, valamint az eljárások előkészítésének nem kellő alapossága”. 

Bár néhány problémával kapcsolatban a Kormány első körben nyitottnak mutatkozott a javaslatok megfogadásra (az értékhatárra tekintet nélkül igénybe veendő központi beszerzések, illetve a saját hatáskörben történő beszerzésről szóló döntés szempontjainak átláthatósága körében); ezekkel kapcsolatban is legfeljebb ígéretet tett, hogy “közbeszerzésekért felelős miniszter megkeresi a központi beszerző szerveket felügyelő minisztereket annak érdekében”, hogy megvizsgálják a kérdéskört. De természetesen ennek sem lett semmilyen eredménye. A költséghatékonyság mérésétől, a piaci árakkal való összevetéstől mereven elzárkóztak, mondván, hogy a központi közbeszerzés alkalmazásával a költséghatékonyságon túl olyan nemes szempontok is megvalósíthatóak, mint például a “folyamatos ellátás biztonsága” és a “váratlanul felmerülő rendkívüli igények azonnali kezelése”. Csak hát beláthatjuk, hogy az utóbbiak sokkal inkább a lepapírozást vagy a pótmunkát jelentik. Persze a papírozást sem kell lebecsülnünk – a keretmegállapodás fennállása alatt Wolf Diána, a Lounge Event ügyvezetője átlagosan 4 naponta írt alá egy 800 milliós szerződést; és ezekhez minden esetben megelőző  írásbeli ajánlatot is adott – hogy az egyedi megrendelésekről, az alvállalkozói szerződésekről és a teljesítésigazolásokról ne is beszéljünk.

Hipokrita az a kormányzati érvelés is miszerint a “A központosított közbeszerzési rendszer a közbeszerzési eljárások alaptételeként lefektetett átlátható és felelős gazdálkodás elvének érvényesülését szolgálja azáltal, hogy a költségvetési szervek beszerzéseinek összevonása nagymegrendelői pozíciót hoz létre, amely jelentős anyagi megtakarítást, ezzel összefüggésben a nemzetgazdasági célok elérését teszi lehetővé. A központosított közbeszerzési rendszer biztosítja a közbeszerzési folyamatot és egységes műszaki követelményeket határoz meg a közigazgatási intézmények részére, pótolva és biztosítva a műszaki és közbeszerzési szakértelmet, amelyek az intézményeknél nem vagy nem teljes körűen áll fenn. A központosított közbeszerzési rendszer támogatja a közbeszerzési kötelezettség teljesítését, gátolja a közbeszerzési törvény megkerülését.” A feljebb bemutatott közbeszerzési technikából ugyanis messze nem világlik sem a köszbeszerzési, sem a műszaki  szakértelem, és ugyan igaz az, hogy a központi beszerzés nagymegrendelői pozíciót hoz létre; csakhogy ez a nagymegrendelő nem az állam, hanem maga a kivételezett pozícióba hozott Balásy-konzorcium lett.

A vonat persze dübörög tovább, miután a 2022-es keretmegállapodásból az utolsó utáni filléreket (vagyis inkább milliókat) is sikerült kifacsarni, az NKoH újabb rendezvényszervezési keretmegállapodást kötött a Lounge és Visual csoporttal (ahogy említettük, a közbeszerzés vesztesei is régről ismerős szereplők) – 2024 márciusában, szokásosan 12 hónapra, amely kétszer akár szerződésmódosítás nélkül is módosítható. A keretszerződés a szokásos sémát követi, épp csak a szerződés keretösszegét sikerült még csak egy kissé emelni, 75 milliárdra, ami alighanem 225 milliárdnál fog csak megállni. (Jelenleg, a legutolsó negyedéves értesítő szerint 71 milliárdnál tart.) 

A kommunikációs keretmegállapodás kiírása is a következő hetekben várható, és aligha rejt nagy izgalmakat…. De ha valaki mégis nagyon türelmetlen, a figyelmébe tudjuk ajánlani, hogy Balásy Gyuláéktól nagyon nagy tételben, kedvezményesen szerezhet be ilyen aranyos stresszlabdát!!!