"Az uniós költségvetésre gyakorolt kockázat nem csökkent."
Az elmúlt héten nagy figyelmet kapott a hír, hogy a Bizottság jóváhagyta a magyar Kormány reformjait az igazságügy területén és ezzel lehívhatóvá vált az uniós források egy része, mintegy 10 milliárd euró. Ez a hazánknak járó összes forrás nagyjából negyede. Az igazságügyi reform úgynevezett horizontális feltétel volt, gyakorlatilag egy nulladik lépés ahhoz, hogy a magyar kormány a 2021-2027-es költségvetési ciklusban bármilyen kohéziós pénzhez hozzáférjen. Az antikorrupciós vállalások terén viszont a Bizottság továbbra is elégtelennek ítélte a magyar reformokat, ezért zárolva maradnak a kondicionalitási eljárás keretében befagyasztott pénzek, 6.3 milliárd euró értékben. Ugyanígy nem mehet kifizetés a Helyreállítási Terv (RRF) végrehajtásának keretében sem -- hiszen a nem teljesített antikorrupciós vállalások az úgynevezett szupermérföldköveket is érintik, amelyek az összes RRF-kifizetést blokolják.
A Bizottság december 14-én tette közzé azt a dokumentumot, amelyben az antikorrupciós reformokat értékeli. Ezek a kritikák visszaigazolják azt a megállapítást, amelyeket mi tettünk november végén, vagyis azt, hogy a reformok végrehajtása korántsem zajlik a megfelelő ütemben, néhány fontos területen pedig Magyarország egyáltalán nem tett előrelépéseket az ismert problémák felszámolása érdekében.
Számos kérdés rendezésére egyáltalán nem került sor annak ellenére, hogy a Bizottság már tavaly is jelezte fenntartásait, a reformok végrehajtása során pedig új problémák is kiütköztek.
Hiányzó stratégia
A Bizottság szerint az év egyik legfontosabb feladata az új nemzeti korrupcióellenes stratégia elfogadása lett volna: ez a korrekciós intézkedés ugyanis horizontális és rendszerszintű jelleggel biztosítaná a korrupció elleni küzdelmet és a politikai szféra átláthatóságát.
Magyarország tavaly ígéretet tett ugyanis arra, hogy a felmerülő problémákat nem csak jogszabályi, hanem stratégiai szinten is kezelni fogja. A helyreállítási terv pontosan előírta, hogy az új korrupcióellenes stratégiát és akciótervet milyen szereplőkkel együttműködve kell elkészíteni (OECD, GRECO, Bizottság, Korrupcióellenes Munkacsoport), milyen témákra kell stratégiai választ keresni (többek között összeférhetetlenség, vagyonnyilatkozat, forgóajtó-jelenség, nepotizmus), és hogy milyen indikatív határidőig kellene a dokumentumot elfogadni (2023. június 30.) Csaknem fél évvel a határidő eltelte után a stratégia még mindig nincs elfogadva, ugyanis a tervezetben komoly tartalmi hiányosságok vannak. A Bizottság arra is utal értékelésében, hogy a kiemelt partnerekkel való együttműködés sok esetben csak formális lehetett – vagyis az egyeztetésre felhívott szervezetek csak bemutatásra kapták meg a dokumentumot, de észrevételeik nem kerültek bele a felülvizsgált tervezetre. A Korrupcióellenes Munkacsoport tagjaiként jogosnak tartjuk ezt a felvetést: a konzultációs folyamat során ugyan véleményezhettük az első tervezetet, felvetéseinkre azonban a Kormány csak késve válaszolt, és még a Kormány által elfogadott javaslataink sem feltétlenül tükröződnek vissza az általunk megismert utolsó tervezetben. Ezt a folyamatot egyébként az OECD, valamint az Integritás Hatóság elnöke is kritizálta.
Vagyonnyilatkozatok
Szintén a korrupcióellenes keretrendszer hiányosságaként értékeli a Bizottság, hogy a Kormány részéről semmilyen előrelépés nem történt a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos visszatartó erejű szankciórendszer létrehozásával kapcsolatban, az Integritási Hatóság pedig továbbra sem kapta meg azokat a jogköröket, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy teljes körűen el tudja látni a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésével kapcsolatos feladatait, ideértve különösen a politikai felsővezetők nyilatkozataival kapcsolatos vizsgálatokat. Továbbra is problémásnak látják azt, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban (különösen a külföldi ingatlanok tekintetében) hiányzik az átfogó és egyértelmű szabályozás. A témával kapcsolatban idén az Integritás Hatóság is többször megnyilvánult, legutóbbi ad hoc jelentésükben az egész témakör átfogó, innovatív reformját javasolták – kérdés, hogy ez mire lesz elég, amikor a Kormány egy év alatt még az Uniónak beígért digitális vagyonnyilatkozati adatbázist sem hozta létre.
Integritási Hatóság
Az Integritás Hatósággal kapcsolatban a Bizottság a törvényi keretrendszer hiányosságait emeli ki: elsősorban a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos korlátozott jogkört. A törvényt egy év alatt sem sikerült úgy módosítani, hogy egyértelműen megalapozza a Hatóság jogkörét azokban az esetekben is, amikor egy projektet kivonnak az uniós támogatás alól. Hasonlóan problémás maradt, hogy bár az IH elnökét és alelnökeit csak bírósági eljárásban lehet eltávolítani pozíciójából, az eljárási határidők olyan rövidek, hogy annyi idő alatt szinte képtelenség eredményesen megszervezni a jogi képviseletet. A Bizottság továbbra is kifogásolja, hogy az Integritás Hatóság nem fordulhat közvetlenül bírósághoz azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérők nem követik az ajánlásait.
Korrupcióellenes Munkacsoport
A KEMCS kapcsán a bizottsági értékelés azt emeli ki, hogy a magyar kormány nem nyújtott be részletes, a merő formalitáson túlmenő indoklást arra vonatkozóan, hogy miért nem ért egyet a Munkacsoport javaslataival és értékelésével. (A K-Monitor részletesebb elemzése a Munkacsoport tevékenységéről elérhető itt.)
Felülbírálati indítvány
Az újonnan létrejött büntetőeljárási jogintézménnyel, a felülbírálati indítvánnyal kapcsolatos tavalyi kritikákat is megismételte a Bizottság: kifogásolják, hogy az elsőfokú bíróság, mielőtt befogadná, még egszer megvizsgálja a benyújtott vádindítványt, ezáltal egy újabb, szükségtelen plusz szűrőrendszert illesztve az amúgy is meglehetősen bonyolult, és komoly állampolgári elköteleződést, kitartást igénylő folyamatba. Hasonlóan problémás, hogy nem egyértelmű, hogy az új eljárás kiterjed-e a 2023. január 1-je előtt elkövetett (nem elévült) bűncselekményekre.
A K-Monitor értékelése szerint az intézmény több sebből is vérzik: a hatékony civil fellépést nem csak az indokolatlanul rövid határidők, hanem egyéb adminisztratív akadályok (így például a megismerhető iratok korlátozott adattartalma) is nehezítik.
Közkiadások központi nyilvántartása
Már többször írtunk a gyakorlatilag szinte használhatatlan KIF-adatbázisról. Hasonlóan a mi értékelésünkhöz, a Bizottság sem elégedett azzal, hogy az adatszolgáltatásra és az adatok feltöltésére csak az államháztartási törvény szerinti költségvetési szerveket kötelezi a törvény – hiszen ennél sokkal több szervezet gazdálkodik közpénzből: így például az állami cégek és az önkormányzatok is, akik a törvény betűje szerint nem számítanak költségvetési szervnek.
Az Arachne használata és az uniós források audit- és ellenőrzési folyamata
A Bizottság komoly, konkrét hiányosságokat tárt fel az uniós adatbányászati eszköz, az Arachne gyakorlati használatával kapcsolatban is: az előzetes ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy Magyarország nem töltötte fel az összes uniós forrással kapcsolatos összes adatot, és az összeférhetetlenségek ellenőrzése sem megfelelő. Ezen felül a Bizottság az audit és ellenőrzési mechanizmusok megerősítésével kapcsolatos intézkedés végrehajtásában is azonosított problémákat.
Közbeszerzések
A közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban a Bizottság egyrészt üdvözli az egyajánlatos beszerzések visszaszorítását és a verseny fokozását célzó akcióterv elfogadását, különösen a jogorvoslati díjak csökkentését. Az már másik kérdés, hogy a ténylegesen elfogadott javaslat csak a jogorvoslati díj felső értékét csökkenti, azaz ténylegesen azoknál a közbeszerzéseknél lehet jelentősége, amelyek beszerzési értéke eléri a 3,5 milliárd forintot. Az értékelő dokumentumból érdekes módon kiderült az, hogy a kkv-k közbeszerzési támogatását célzó program kiírását több ízben is kifogásolta a Bizottság: ez az az átalánytámogatási program, amely lehetővé tette, hogy tojástermelők és adószakértők is uniós pénzekhez jussanak, ha az esélytelenek nyugalmával, csalárd módon elindultak egy random építési közbeszerzésen.
Közérdekű vagyonkezelő alapítványok
Ahogy az közismert, a területen semmilyen jogszabályi változás nem történt, amely megakadályozta volna, hogy állami és politikai vezetőkkel, felsővezetőkkel, magas szintű funkcionáriusokkal töltsék fel a kuratóriumokat.
A bizottsági dokumentumból kiderül az is, hogy a fenti problémák, kifogások egyáltalán nem érhetik meglepetésként a Kormányt, hiszen a “lojális együttműködés” szellemében az elmúlt év során folyamatos egyeztetés zajlott az Unióval, és a Bizottság többször is jelezte a feltárt hiányosságokat. A Kormány láthatólag maga sem nagyon bízik a saját antikorrupciós reformjaiban, hiszen még csak nem is kezdeményezték a kondicionalitási eljárás lezárását.
Budapest, V. kerület, Markó 16. a Kúria és a Legfőbb Ügyészség épülete