10-15 éve, amikor még erősen kétpólusú volt a pártrendszer, elképzelni sem tudtuk a magyar médiát a jobb és a baloldal politikai állásfoglalásként járatott, nagy napilapjai, a Magyar Nemzet és a Népszabadság nélkül. Főleg úgy, hogy közben a Fidesz és az MSZP velünk marad. Ahogy 2016 őszén a Népszabadságnál, most a Magyar Nemzetnél is megnéztük, milyen tényfeltáró cikkekkel szerepelt a lap korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunkban. Revolvermédia volt vagy sem, adatbázisunk 10%-át adja a Nemzet - olyan ügyeket indítva el, mint a D-209, a Mucuska-Gate, Sukoró, K.G. Béla, Simon Gábor vagy a G-nap után a letelepedési kötvénybiznisz és legutóbb Kósa kavarása az örökséggel. A lap értékes forrása a közelmúlt magyar politikatörténetének, reméljük nem tűnik el nyomtalanul az éterből. Reméljük azt is, hogy a nyilvánosság felismeri, milyen veszélyekkel jár a politikától függő Simicska-modell a média szabadsága tekintetében és jobban vigyáz azokra az értékekre, amit egy 80 éves napilap vagy éppen egy független, termékeny és az átlagnál sokszínűbb szerkesztőség jelent.
Ezt vesztette a nyilvánosság a Népszabadság kinyírásával (K-blog, 2016.10.10.)
Magyar Nemzet-cikkek a K-Monitor sajtóadatbázisában (4551)
Az újabb Fidesz-KDNP kétharmad után talán kisebb meglepetést keltett a Népszabadság egyik napról a másikra történő kicsinálásánál, hogy a korábbi Fideszes oligarcha, aki 3 éve egy februári napon "kiszánkózott" a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, szóval Simicska Lajos kapitulál és leépíti a médiabirodalmát. A több fronton is defenzívába szorult Simicska számára már nem éri meg, hogy újabb 4 évig finanszírozzon egy olyan lapot, amitől a magyar hirdetési piacon mindenható magyar állam megtagad minden reklámot, előfizetést és egyre növekvő médiabirodalommal csábítgatja a mérsékelt jobboldali olvasótábort. Simicska médiaháborúját és annak tulajdonképpeni kudarcát nem érdemes hosszasan taglalnunk, de az tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetek néhány, szerző nélküli, kétes hitelű cikke ellenére a Magyar Nemzet az elmúlt 2 évben fontos ügyeket tárt fel a politikai elit legdurvább stiklijei közül. Büntetőjogi felelősségre vonás híján sovány vigasz, de Wiedemann Tamás (aki azóta a G7-hez igazolt) a Magyar Nemzet hasábjain rántotta le a leplet a letelepedési kötvények ügyéről, amivel százmilliárdokat húztak ki láthatatlanul az adófizetők zsebéből.