Miközben Magyarországon rendszerszerű korrupció épült ki és informálisan szerveződő érdekcsoportok ejtették fogva és térítik el a közérdektől az állam működését, a közhivatalnokok egymás után hallgatják az előadásokat, képzéseket a tisztviselői éthoszról és a hivatásetikáról. Megnéztük, mennyire tartják magukat tisztességesen működőnek a nagyobb állami szervek. Van, aki nem igazán.
.
fotó: Fortepan / Orbán György
A Magyar Állam számára az integritásirányítási rendszerek létrehozása jelenti a korrupció elleni küzdelem egyik fő irányát. Egy szervezeti integritása olyan "egészséges működésmódot jelent, amely lehetővé teszi, hogy a szervezet a ráruházott hatalmat és erőforrásokat a hivatalosan elfogadott és igazolt közérdek megvalósítására a demokratikus értékeknek és alapelveknek megfelelően és eredményesen használja". Bármilyen definíciót is adjunk, az integritás-koncepció a közigazgatás működésére utal, nem várható el tőle, hogy a magasabb szintű, politikai korrupció jelenségeit kezelő csodaszer legyen. Sajnos az állami vagyon és a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatósága, a közérdekű bejelentők védelme, a közbeszerzési verseny tisztasága, az ellenőrző szervek függetlensége, a vagyonnyilatkozati rendszer komolysága hazánkban számos problémát vet fel. Így az integritásért tett erőfeszítések látszatcselekvésnek tűnnek a rendszerszerű korrupció miatt kiüresedő intézményes-állami működés romjai között. Az integritásszemlélet hitelességét olyan anomáliák ássák alá, mint mikor korrupcióellenes szemléletformálásra is egy haveri céget bíznak meg, versenykorlátozó feltételekkel.
Az integritás-szemlélet nemzetközileg is elterjedt, nem mondhatjuk tehát, hogy mindez csak és kizárólag a korrupció elleni látszattevékenység hazai bullshit-je volna. Az integritás elvei mentén a működési kockázatok jobban megismerhetők, mivel a kockázati tényezők felszínre kerülnek, így adott a lehetőség a problémák gyors, tudatos kezelésére már a keletkezés fázisában. Végeredményképpen ez hozzájárul a működésbe vetett közbizalom erősítéséhez. Az integritás-szemléleten alapuló kockázatkezelés egyik eleme egy, a hivatali szerv vezetője által elkészített integritásjelentés. Látni kell tehát, hogy a korrupciós kockázatokat, ahogy a belülről jövő korrupciós bejelentéseket is a szerv - nem feltétlenül a tisztázásban érdekelt - vezetője kell kezelje. A szervezeteknél ugyanakkor integritás tanácsadók is tevékenykednek, akik a Közszolgálati Egyetemen végeznek ilyen irányú képzést. Mivel az (amúgy a korrupcióellenes Patyomkin-világot gyönyörűen megjelenítő) állami oldalon több tucat ilyen jelentés érhető el a 2016-2017-es évekre, megnéztük, mennyire gondolják magukat kockázatosnak vagy éppen tisztességesnek a magyar állami szervek. A rendszer működtetésére milliárdokat költünk el apparátus, képzések, tananyag-fejlesztések formájában. Az alábbi ábrán az állami szervek 2016-os és 2017-es integritási pontszámai láthatók, mely azt tükrözik, milyen intézményes hiányosságokat ismernek be maguk a szervezetek is és ezen hogyan változtattak.
Az itt beazonosított kockázatokat évről évre új intézkedésekkel kezelik, ám a jelentések szerint ez gyakran kimerül abban, hogy képzéseket tartanak, bizottságokat hoznak létre vagy kitöltenek néhány új kérdőívet. A hét alszempont a következő (nem túl ambiciózus) teljesítéseket takarja:
- Az integritásirányítási rendszer működése: van-e képzett integritás tanácsadó, aki a hivatal vezetőjének közvetlen irányítása alatt áll és kinevezéséhez a felettes szerv is hozzájárult? Közzé van-e téve belső felületen a tanácsadó elérhetősége.
- A szervezet működtetése: SZMSZ, belső eljárások megléte, külső szakértők alkalmazásának feltételei, a gazdálkodás adatait nyilvánosan hozzáférhetővé teszi-e?
- Szervezeti stratégia: van-e, szempont-e benne az integritás, részt vesz-e a szervezet az ÁSZ integritás felmérésében, stb.
- Személyügyi menedzsment: munkaköri leírások, tisztességes pályázati rendszer, integritásképzések,
- Kockázatok: zajlik-e kockázatkezelési tervezés
- Belső ellenőrzés: szervezeti folyamatoknál bizonyos összeférhetetlenségek kiküszöbölése, belső ellenőrzési standardok, stb.
- Etikus és átlátható működés: etikai szabályzat, hivatásetikai esettanulmányok, közérdekű adatok közzététele, lobbisták fogadására belső szabályzat
Az integritásjelentések pontszámai arról nem adnak képet, ténylegesen van-e korrupcióveszély az egyes szervezeteknél. A magyar állam az elmúlt években látszatra egy erős állam képét mutatja, de a gyakorlatban számos szakigazgatási területen leépült az állami kontroll. Különböző engedélyeztetési eljárásokat (közbeszerzések, építkezések, műemlékvédelem, környezetvédelem) egyszerűen eseti döntésekkel megkerülnek, például úgy, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánítanak egyes a politikusok szívének kedves projekteket. Ezzel a magyar állam hatóságai pecsétnyomó szervvé silányulnak, a valódi döntések informális úton születnek, a korrupciós kockázat pedig megnő ha van integritásirányítás, ha nincs. A rendszer jelenleg fügefalevél, amivel a kormány a tényleges korrupcióellenes intézkedések hiányát és azt leplezi, hogy a kormány maga teremt önkényes döntéseivel az intézményeket kiüresítő kiskapukat. Hiába képzik a hivatalnokokat, tartják meg előadások sorát az integritásról, ha közben politikai vezetőik de facto parancsuralmi rendszert működtetnek, ahol néhány hatalmi központ privát érdeke felülírja a jogszabályi-etikai szempontokat. Jó példa erre, hogy a 2017-ben integritási rendszerét tekintve is tökutolsó Rogán Antal minisztériuma, a Miniszterelnöki Kabinetiroda, utolsó előtti az általa felügyelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal. Utóbbi felügyeli a politikai irányvonalat számon kérve az összes többi szervezet kommunikációját, mutyis tendereken szerezve be a papíron tisztességesebb szervek helyett a kampányokat.
Persze a lista felsőbb részein sincs éppen minden rendben: a Pénzügyminisztérium (volt Nemzetgazdasági Minisztérium) ugyan pontszámát tekintve jobban teljesít, azonban ha átláthatóságról van szó, ők a legkekecebbek, ügyek sora tanúskodik arról, hogy mindent megtesznek a közpénzmozgások eltitkolásáért. A rendszerszerű korrupció világában erre ugyan nincs sok esély, de szigorúbb elvárásokkal, valódibb, az elszámoltathatóságot, nyilvánosságot jobban segítő szempontrendszerrel értelmet lehetne adni az integritásirányításnak. Ez a magas szintű politikai korrupcióval szembeni nagyobb immunitás mellett olyan, az ott dolgozók és a szolgáltatásokat igénybe vevők szempontjából kívánatos tartást tudna adni a hivataloknak, amiben mindenki nyomon tudja követni az ügyeit, a HR-kérdéseket transzparensen rendezik, önkényeskedés helyett mindenki tudja, miért felelős a munkahelyén stb. Ha sokat nem is, az itt feldolgozott számok azt mutatják, hogy fontos intézményeknél (Államkincstár, KLIK, ÁEEK, EMMI) alapkérdésekben sincs rend, sőt az sem biztos, hogy a minisztériumi-politikai fejesek ténylegesen hisznek az integritás kultúrájában, vagy szívük szerint együttműködő, lojális droidokként szeretnék látni az alájuk tartozó apparátusok munkatársait. Ha ugyanis a kézi vezérlés a cél, minek vacakolnának egy szervezetnél stratégiával, értékekkel, célokkal?
Címkék: integritás magyarország adatok infografika
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Csúszdára ülteti az önkormányzatokat a Kormány - a haderőfejlesztés mögé szorul településeink működése
-
Mit mesélnek a gazdasági-politikai elitről a balatoni vitorlásversenyek rajtlistái?
-
Kiderült, hol működik az ország legátláthatóbb vagyonkezelő cége!
-
Miről beszélnek a Parlamentben? Keress 30 év felszólalásaiban a K-Monitor oldalán!
-
Rekord vidékfejlesztési pénzek kavarták fel az agrártámogatási rangsort
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
