Újra lesz Nemzeti Konzultáció, a kormány megfuttatja a családpolitikai ötleteit, amihez vélhetően újra megkapja majd a támogatást attól az egymillió törzsszavazójától, akik rendszeresen részt vesznek a konzultációkban. A Kormány rendszeresen kérkedik azzal, hogyan újította meg a demokráciát a konzultáció eszközével, legutóbb a Magyar Idők büszkélkedett el azzal, hogy már az osztrákok is a magyar intézményt majmolják - erről a HVG mutatta be, hogy durva csúsztatás. A lefutott kérdések, manipulatív megfogalmazás és a lebonyolítás visszásságai miatt a Nemzeti Konzultáció nem megfelelő eszköz ahhoz, hogy egy társadalmilag vitatott ügyben valódi társadalmi deliberáció, a társadalom legszélesebb része számára elfogadható végkimenetellel járó döntéshozatal történjen. Most egy cikksorozatban olyan intézményi eszközöket mutatunk be, amik ténylegesen használhatók párton belüli, helyi és országos ügyek demokratikus megvitatására. Jó példákat ajánlunk - 1. rész: Állampolgári Tanács.

A cikk a University College London 2017 decemberében publikált, a Brexit ügyében lebonyolított Állampolgári Tanácsát bemutató kézikönyv összefoglalója. A fotó a rendezvényről innen.

Kemény dió lett a BREXIT: már magával a népszavazáson meghozott döntéssel szemben is felmerült, hogy populista érzelmek, és nem informált szavazói döntés eredményeként győztek a kilépéspártiak, de a döntéssel sincs vége a társadalmi diszkussziónak. A kilépés feltételeit, az azzal kapcsolatos brit-EU-s megállapodás részleteit illetően továbbra sem egyszerű társadalmi és politikai többséget létrehozni. A brit demokrácia ugyan stabil kormányzást okoz, de a pártokon belül egy ennyire kiélezett témánál megbomlik az egység, így a többségi rendszer ellenére sem lehet egyszerűen átverni egy BREXIT-dealt. A társadalmi szervezetek és az akadémiai élet ezért megpróbált olyan intézményi megoldást találni, ami a pártpolitikai vitákon túl be tudja mutatni, hogy lehetséges többségi egyetértés a BREXIT legalapvető kérdéseiben - feltéve ha adottak bizonyos feltételek.

Egy évvel azután, hogy az Egyesült Királyságban népszavazást rendeztek az ország Uniós tagságáról a Londoni King’s College valamint a Gazdasági és Szociális Kutatótanács rendezésében ún. Állampolgári Tanácsot hoztak létre. A Tanács 50 előzetesen kiválasztott, a brit társadalmat leképező választóból állt. A kiválasztás során figyelmet fordítottak nemre, életkorra, lakóhelyre, társadalmi osztályra, valamint a 2016-os népszavazáson leadott szavazatra. A projekt 2017 szeptemberében és októberében, két hétvége alatt zajlott le Manchesterben, ahol a kiválasztottak részt vettek megbeszéléseken, szakértői prezentációkon és csoportos feladatokban. A hétvégék során a résztvevők tudását elmélyítették a Brexit témáiban, hogy mindenki megfelelő háttértudás és valós információk birtokába kerüljön a brit kilépés folyamatával kapcsolatban. Az Állampolgári Tanács az állampolgárok véleményében úgy próbál konszenzust elérni, hogy a lehető legtöbb információt megadja az adott témában, mégis mindenki számára lehetőséget biztosít, hogy saját véleményét és elképzelését a brit kilépéssel kapcsolatban kifejezésre juttassa. A Tanács alapelvei, hogy a résztvevők egyenlő súllyal halljanak eltérő véleményeket az adott témában, minden rendelkezésre álló ténybeli információhoz hozzáférjenek, élvezhessék a mérlegelés szabadságát, végül pedig minden résztvevő véleménye egyenlően számítson. A Tanács hasonlít a fókuszcsoportos kutatásokra, azonban míg egy fókuszcsoportban a polgárok csak elmondják spontán véleményüket egy adott témáról, addig az Állampolgári Tanácsban az tárgybeli tudásuk bővítése és alapos vita nyomán kristályosodik ki. Fontos, hogy az Állampolgári Tanácsban már nem volt opció a brit kilépés valamilyen módon történő visszavonása.

Az Állampolgári Tanács lebonyolításának első, fontos eleme a toborzás, illetve a helyszíni ellátás biztosítása. A projekthez szükséges 50 ember kiválogatása egy online kérdőív segítségével zajlott, amelynek első részében általános személyes és politikai jellegű kérdéseket tettek fel, majd a végén megkérdezték, hogy a kitöltőt érdekelné-e az ún. állampolgári tanácsban való részvétel. A kitöltők közül több fordulóban végül a lakosság szocio-demográfiai összetevőit figyelembe véve kiválasztották azt az 56 embert, akiket meghívtak a tanácsba. A szervezők az esetleges lemorzsolódás figyelembe vételével szándékosan tartalék embereket is behívtak. A Tanács végül Manchesterben került megrendezésre, ahol a szervezők megfelelő kompenzáció felajánlásával ösztönözték a részvételt: az utazásukat, a szállásukat, és az ellátásukat is fedezték, emellett egy 200 fontos ajándékban is részesültek a Tanácsban való részvételükért. Az esemény előtt a szervezők minden tájékoztatást megadtak a jelentkezőknek, beleértve a program finanszírozási hátteréről, a politikai céljával és a jelentkezők anyagi elvárásaival kapcsolatban is, így minden résztvevő az összes információ birtokában dönthetett arról, eljön-e az Állampolgári Tanácsba.

A Tanács eredendően elkötelezett a társadalom véleményének hiteles becsatornázása és az állampolgári tudatosság növelése iránt. A program során különböző módszerekkel és feladattípusokkal próbálták a résztvevőket minél jobban megismertetni a Brexit hátterével és dilemmáival. Volt páros, kisebb csoportos (7-8 fős), nagyobb csoportos (2-3 nagyobb csoport), valamint plenáris szekció, amikor mindenki részt vett egy adott feladatban. Minden esetben, legyen az kisebb csoportokban történő, vagy együttes tanácskozás, a beszélgetésvezetők segítségével a kezdetekben lefektetett beszélgetési szabályzathoz tartották magukat a tanács résztvevői. A beszélgetési szabályok része volt, hogy mindenki tisztelettel és megértéssel hallgatja meg mások nézeteit, megpróbál megértően viszonyulni mások véleménykülönbségéhez, senki nem viselkedik tiszteletlenül a társaival, illetve a legfontosabb, hogy a beszélgetések során nem létezik „rossz kérdés”. A program struktúráját tekintve tehát változatos létszámú és folyamatosan változó összetételű csoportokban vettek részt az állampolgárok, akik minél több szemponttal és eltérő véleménnyel kerültek kapcsolatba, amely így kellően orientálta őket a Tanács végső véleményének kialakításában. Mivel az Állampolgári Tanács tagjai nem a téma szakértői, így nem volt elvárás, hogy mélységeiben legyen tisztában az Brexit összefüggéseivel. A szervezők azonban biztosították, hogy a projektben szakértők és szakértői anyagok (publikációk, tervezetek) segítségével mindenkinek legyen megfelelő hozzáférése a szükséges információkhoz.

James Fishkin, a deliberatív demokrácia elismert szakértője, aki különböző országokban vett rész a deliberatív demokrácia megvalósításában az elmúlt 15 évben. Modellje ennek nyomán öt lényeges elemet határoz meg:

• Információ: minden résztvevő számára elérhető, pontos és releváns.
• Érdemi egyensúly: különböző pozíciók összehasonlítása hasznosság alapján.
• Sokféleség: Minden nagyobb pozíció ami a kérdés szempontjából jelentős a nyilvánosság által értékelt.
• Lelkiismeretesség : A résztvevők őszintén mérlegelnek minden érvet .
• Egyenlő megfontolás: a nézőpontos mérlegelése bizonyítékok alapján történik, nem attól függően, hogy ki támogatja.

Háttér: Bölcsek-e a laikusok? Vépy-Schlemmer Éva doktori kutatása (Budapesti Corvinus Egyetem)

Háttér: Poliszt alkotni - Donatella Della Porta cikke a Fordulat folyóiratban

Maga az Állampolgári Tanács tevékenysége két fő részre osztható: a tanulás és a döntés. A két fázis két egymást követő hétvégén zajlott le. Az első hétvégén, a tanulás szakaszában a résztvevők először egymással és a témával ismerkedtek meg. Ebben a fázisban mindenki reflektálhatott arra, mik a személyes elvárásai a programmal kapcsolatban. Fontos, hogy a Tanácson résztvevő polgárokat folyamatosan figyelemmel kísérték a szervezők, akik feljegyzéseket készítettek a beszélgetéseken elhangzó fontosabb megállapításokról, valamint érthető formába próbálták önteni annak a folyamatát, ahogyan az állampolgárok véleménye egyre árnyaltabbá vált egyes kérdésekben. Mivel az Állampolgári Tanács a BREXIT két fő aspektusát, a kereskedelmi megállapodást és az országba érkező munkaerő bevándorlását vizsgálta részletesen, a tanulás következő szakaszában a téma szakértői rövid, 10 perces beszámolókkal és prezentációkkal vázolták fel a legfontosabb tudnivalókat. Az előadásokban részt vettek brit parlamenti képviselők is (egy ellenzéki és egy kormánypárti), akik szintén árnyalták a kilépéssel kapcsolatos tényeket, főként politikai összefüggésekkel. A prezentációk után az polgároknak lehetősége nyílt reagálni az elhangzottakra, kérdéseket feltenni.

A két hétvége között a szervezők az elköteleződés fenntartása érdekében egy Facebook csoportot készítettek a résztvevők számára, ahol többek között az előző hétvégén feltett, ám idő hiányában megválaszolatlan kérdésekre írásban válaszoltak, emellett több tanulmányt és prezentációt is elérhetővé tettek a projektben résztvevők számára. 

A második hétvége célja a megbeszélés és a döntés volt. A Tanács tagjai az előző alkalommal hallottak felelevenítése után több szakaszban beszélgettek a kereskedelem és a bevándorlás kérdéséről. A bemelegítő feladatok során a felosztott csoportok tagjainak azokat az alapvető értékeket kellett felvázolniuk, amelyet követendőnek tartottak Egyesült Királyság EU-ból való kiválása során. Itt minden csoporttag felírhatta a számára legfontosabb követendő értéket, majd ezekről titkosan minden csoporttag szavazott, így minden asztaltól kikerült a 4 legfontosabb érték. Ezt követően az első 3 szakaszban a kereskedelem különböző aspektusai kerültek elő. Itt minden csoport a véleményvezetők segítségével alapos megbeszélés után eldöntötte, hogy szerinte a BREXIT milyen kereskedelmi és migrációs feltétellel kellene, hogy megvalósuljon. A résztvevők nem maguktól, hanem a szakemberek által felvázolt lehetőségekkel összhangban döntöttek. Mérlegelniük kellett, hogy a felvázolt kilépési opciók közül melyik lehetőséggel lenne legjobban megelégedve a lakosság. A felvázolt lehetőségek közötti választás és az azt megelőző diszkusszió során minden résztvevőnek ki kellett alakítani elsődleges preferenciáit a kereskedelem és a bevándorlás témakörében. Ezután egy másodlagos opciót is kellett választaniuk. Végül minden csoportban titkos szavazás következett, amely során felállították, hogy mi lenne a leginkább favorizált kilépési „BREXIT csomag”, valamint mi lenne a második legnépszerűbb opció.

A döntés után mindenkinek lehetősége nyílt, hogy reagáljon a megszavazott opciókra és elmondja a véleményét, hogy miért tartja helyesnek vagy helytelennek a meghozott döntést. A Tanács lényege önmagában nem maga a döntés meghozatala volt, hanem az azt megelőző vagy követő közös gondolkodás. A döntéshozatalban való aktív részvétel adja meg az értelmet az egész folyamatnak. A Tanács előnye, hogy a sokszor marginalizáltabb társadalmi réteghez tartozók véleményét is sikerült hatékonyan becsatornázni. A szervezők számára az volt az egyik legérdekesebb jelenség, hogy a résztvevők véleménye folyamatosan módosult, ahogy ismereteik egyre gazdagabbak lettek, a vélemények pedig együtt és egy irányba mozogtak. Nőtt azoknak a száma, akik a második hétvége végeztével árnyaltabb véleménnyel viszonyultak az Egyesült Királyságot érintő bevándorláshoz, illetve akik helytelennek tartották magát a referendumot.

A két hosszú hétvégén át tartó tanácskozás legfontosabb eredménye az volt, hogy 3 különböző területen sikerült döntésre jutniuk a résztvevőknek: az egyik terület a kereskedelem kérdése volt, ezen belül dönteniük kellett a lehetséges opciók közül arról, hogy az EU-val, illetve az EU-n kívüli országokkal folytatott kereskedelmet hogyan képzelik el a kilépést követően; valamint arról is szavazást tartottak,  hogy a bevándorlást a későbbiekben milyen feltételekkel kell szigorítani, ha egyáltalán szükséges a szigorítás. Mindezen kérdések alaposabb körbejárása előtt a résztvevőknek meg kellett határozniuk a számukra legfontosabb demokratikus értékeket, amelyeket Egyesült Királyság képvisel, és amelyeket a kilépés nem befolyásolhat érdemben. Itt győzött a közszolgáltatások minősége, ezt követte a demokrácia érvényesülése, a társadalmi igazságosság, a szociális ellátórendszer, végezetül pedig a szólásszabadság.

A kereskedelem kérdésköre

Kereskedelem az EU-n belül:  négy lehetőség közül lehetett a deliberáció végén választani:

• A: Bent maradni az Egységes Piacon, biztosítani az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását
• B: Elhagyni a Piacot, de a kereskedelmet minél szélesebb körben összehangolni,kiemelve továbbra is a vámmentességet
• C: Elhagyni a Piacot, a megegyezés azonban fontos az EU-val, de csak korlátozott és a lehető legszükségesebb területeket érintve
• D: Ne legyen kereskedelmi megállapodás az EU-val

A szavazást követően meglepő eredmény született. Bár a brit kilépéspárti politikusok által hangoztatott, “minden kereskedelmi kapcsolatot szakítsunk meg az EU-val” véleménnyel tele van a sajtó, a résztvevők csekély hányada támogatta ezt a kilépési formát. A tanácskozás elején meghatározott értékek szerintük nagyban sérülnének azzal, ha a brit kilépés úgy történne meg, hogy az EU-val nem határozták meg a kereskedelem legfontosabb szabályait. A szavazáson az a válasz győzött, mely szerint az Egyesült Királyságnak nem szükséges az Egységes Piacon maradnia, ugyanakkor egy korlátozott egyezményre szükség van, amely a vámmentességet biztosítja, valamint azt, hogy az áruk továbbra se kerüljenek vámvizsgálatra Egyesült Királyság és az EU határán (C válasz). Másodlagos preferenciaként a B válasz futott be. Megkérdezték a résztvevőket arról is, hogy, ha nem lehetséges a kiterjedt kereskedelmi kapcsolat (B), mivel azt az EU nem támogatja, mi a teendő. Ezen a szavazáson is a C válasz győzött, második helyre nem a várt D válasz került, hanem az A, tehát az Egységes Piacon maradás. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a Tanácson résztvevő állampolgárok leginkább azt szeretnék elérni, hogy Egyesült Királyság és az EU között szülessen megállapodás a kereskedelmet illetően, amely rögzíti azt, hogy az ország követheti a saját kereskedelempolitikáját, a termékek és a munkaerő szabad áramlását biztosítva, ugyanakkor mindenképpen szükségesnek tartják az átfogó szakpolitikai reformot is. Amennyiben ez a forma nem választható, és két lehetőség között kell dönteni, mint az Egységes Piacon való maradás (A), és a megegyezés nélküli kilépés (D), úgy inkább az előzőt preferálják.

Ha ezt a „minitársadalmat” reprezentatívnak tekintjük, és az így kapott eredményeket a társadalom egészére vetítjük, nehezen képzelhető el, hogy a Parlamenten vagy a Kormányon belül győzni tudna a teljes EU-n kívül maradás a társadalmi támogatott.

Kereskedelem az EU-n kívüli országokkal: jelenlegi forma a Vámunió, amely azt jelenti, hogy bár Egyesült Királyság nem követheti a saját vámpolitikáját az EU-n kívüli országokat illetően, illetve az EU vámjai rárakódnak az importált termékekre is, ugyanakkor az EU-val közösen megtárgyalhatja azokat, továbbá  nem szükséges Egyesült Királyság és az EU határán az árukat külön vámvizsgálatra küldeni. Itt a következők közül választhattak a résztvevők:

• A: Vámunióban maradni
• B: Kilépés a Vámunióból, Egyesült Királyság saját vámpolitikát folytathat, azonban az EU-s határt továbbra is súrlódásmentessé kell tenni
• C: Semmilyen vámösszehangolás nincsen, Egyesült Királyság saját politikát folytat, ugyanakkor az EU-s határon az országba bevinni kívánt termékek vámvizsgálaton esnek át

Ezen a szavazáson győzött a B opció. Ez a válasz azonban csak ezen a Tanácson vetődött fel, amelyet a kormány még nem vett számításba.  Álláspontjuk ugyanis eddig két lehetséges megoldás köré csoportosult, vagy kilépni a Vámunióból és kötni egy teljesen új megállapodást, vagy egy előre meghatározott kooperációban gondolkodnak a vámellenőrzést illetően. Ha B opciót kivesszük a lehetséges formák közül, úgy a résztvevők inkább azt támogatják, hogy maradjanak a Vámunión belül, mintsem hogy ne legyen semmiféle összehangolás.

A bevándorlás kérdésköre

Ez a terület jelenleg az EU által szabályozott, amely az Egységes Piac négy "alapszabadsága"  határoz meg.

• A: Munkaerő szabad áramlása, a jelenlegi szabályozás folytatása
• B: Munkaerő szabad áramlása, de szigorú feltételek meghatározása szükséges
• C: Szabad áramlás felfüggesztése, de EU állampolgárok bevándorlását támogassák
• D: EU állampolgárok ne legyenek kedvezőbb helyzetben, mint az EU-n kívüliek, de  a jelenlegi bevándorlás szint megtartás
• E: Jelenlegi szint csökkentése, se az EU, se az EU-n kívüli állampolgárok ne legyenek kedvezőbb helyzetben mint  a másik

Ezen a szavazáson a B válasz győzött, végső cél pedig az lenne, hogy bevándorlásból származó előnyök továbbra is megmaradjanak, ugyanakkor az ezzel járó költségek csökkenjenek. A második hétvége végeztével a szervezők azt vették észre,hogy a résztvevők sokkal megengedőbbek lettek a bevándorlókkal (az unión belüli, döntően kelet-közép európai munkavállalókkal) szemben,mint kezdetben és pozitívabban álltak a bevándorlás kérdésköréhez. A munkaerő szabad áramlását támogatták a legtöbben, ám ezt szigorúbb keretek közé szeretnék szorítani, ugyanis a jelenlegi teljesen szabad áramlás nagy költségeket ró az államra, továbbá saját jövedelemszintjüket és életszínvonalukat is fenyegetve érzik a résztvevők abban az esetben, ha bevándorlás mindenféle korlátozás nélkül zajlik.

Végső szavazás - a zárószavazás során az alábbi opciók közül választhattak a résztvevők:

• A: Az Egységes Piacon maradni, munkaerő szabadon áramolhasson továbbra is
• B: Bent maradni, de minden elérhető szigorítást meg kell tenni ezzel kapcsolatban
• C: Újfajta, kiterjedt megállapodásra van szükség, amely az EU állampolgárokat előnyben részesíti
• D: Korlátozott kereskedelmi megállapodásra van szükség
• E: Ne legyen kereskedelmi megállapodás, ugyanakkor az EU-s állampolgárok előnyt élvezzenek a bevándorlással kapcsolatban
• F: Ne legyen kereskedelmi megállapodás, senki ne élvezzen előnyöket

Ezen a szavazáson a B válasz nyert, tehát az Egységes Piacon maradás, ezt követte a C válasz. Amennyiben a C válasz nem lehetséges, mert azt az EU nem engedélyezi, úgy a résztvevők inkább a B választ preferálják. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy csekély azoknak a száma, akik a megegyezés nélküli kilépést támogatják. A résztvevők mindenekelőtt igyekeztek az ország érdekeit szem előtt tartani, akkor amikor az előzőekről szavaztak, illetve a számukra legfontosabb brit demokratikus értékek sértetlensége is erős befolyásoló tényező volt. Ezek alapján egy újfajta, minél kiterjedtebb kereskedelmi partnerséget tudnak elképzelni az EU és Egyesült Királyság között, egy olyan megállapodás keretében, amely rögzít bizonyos alapfeltételeket. A médiában megjelenő, illetve a kilépéspárti politikusok véleményére ez alapján a társadalom nem fogékony. Az Állampolgári Tanács mikrokozmosza egyértelműen értelmezhető válaszokat adott, azokat a szervezők továbbították a kormánynak. Az, hogy ők figyelembe veszik-e ezeket a véleményeket, innentől kezdve csak rajtuk múlik.

Köszönjük önkénteseinknek az összefoglaló elkészítésében nyújtott segítségét. Az Állampolgári Tanácsról szóló,  teljes, angol nyelvű kézikönyv itt érhető el.