Az, hogy Mészáros Lőrinc bezsákolta a Club Aligát, csak egy hosszú folyamat kicsúcsosodása. Elegünk van abból, hogy miközben egész évben egy szűk, kormányközeli körnek folynak a milliárdok, idén nyárra már kedvenc vendéglátóhelyeinken is nekik cseng a kassza. Ha a kurzuslovagok bojkottálják a tisztességes versenyt, az a minimum, hogy mi is bojkottot hirdessünk az általuk felvásárolt helyek ellen. Ahhoz, hogy a korrupciót elutasító többség beinthessen a fű alatt terjeszkedő oligarcháknak, kell egy eszköz, ami hitelesen tájékoztat a tulajdoni viszonyokról, ahol informálódni tudsz, mielőtt asztalt vagy szállást foglalsz. Ezt az eszközt szeretnénk elkészíteni a ti segítségetekkel! Indul a NER HOTEL.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének elmúlt nyolc évét látványos klientúraépítés jellemezte, miközben az állampolgári kontroll lehetőségei beszűkültek. 2018 nyarára a gazdaság korábban döntően piaci alapon működő szektoraiban is dominánssá váltak az új, haveri tőkések, akik levajazott közbeszerzések és állami beavatkozások segítségével a semmiből építették ki cégbirodalmaikat. A nyomulás egy látványos példája a Balaton körüli turisztikai terjeszkedés, melyben a miniszterelnök közvetlen környezete, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István jártak élen. A vitatható módon szerzett milliárdokat az elmúlt hónapokban-években hotelek, kempingek, kikötők megvásárlásába forgatták be. Mészárosék üzletét a kormányzat is támogatja, tudható, hogy az elkövetkező években állami milliárdokból fejlesztik majd a régió turizmusát. Ma még kérdés, mennyiben változtat mindez a sokáig az alacsonyabb jövedelműek számára is elérhető Balaton arculatán, azok azonban, akik helytelenítik a rendszerszintű korrupciót, ma már nem tekinthetnek ugyanúgy egy balatoni nyaralásra, mint korábban.

Jóval a határidőn túl kaptunk választ a Kincstártól arra a kérdésünkre, mekkora összeggel maradtak adósok a kampánytámogatásként fölvett százmilliókból a 2018-as választást is bohózattá tévő, sokszor hamis ajánlásokkal listát állító kamupártok.  Az egyéni jelöltek költéseinél nem volt ekkora szerencsénk.

A megküldött adatokból (ami érdekes módon pont tegnap "szivárgott ki" a Magyar Időknek is) kiderül: a támogatást föl sem használó MIÉP és Munkáspárt mellett egyedül az adománygyűjtést hirdető Együtt fizette ki 6 millió forint híján a teljes összeget június végéig. Ők tisztázódtak, a maradék 13 párt azonban 2 147 306 126 milliárddal maradt adós, ezt most az Államkincstár próbálja meg behajtani. 2014 után ez alig sikerült, az általunk is követelt szigorításra pedig érthetetlen módon csak a választások után került sor. A bujkálás már elkezdődött, a bizniszpártok veteránja, Szepessy Zsolt Összefogás Pártja épp a napokban közölte: megszűnt.

Miközben a csapból is az okos város fejlesztések folynak, a települések gazdálkodásának átláthatósága továbbra is siralmas. Minél kisebb településről van szó, annál nehezebb tájékozódni a pénzügyekről, de nagyobb városaink is egyszerű földi halandók számára befogadhatatlan táblázatok közzétételével tudják le gazdálkodásuk tételes bemutatását. A 2014-ben megfogalmazott átláthatósági minimumunkat a gyakorlatba leginkább átültető fővárosi XIV. kerület (Zugló) önkormányzatával együttműködve most egy olyan, testre szabható alkalmazás első változata készült el, ami kis erőbefektetéssel Felsőszölnöktől Garbolcig, Debrecentől Iborfiáig biztosíthatja a büdzsék közérthető bemutatását. Egy fecske azonban nem csinál nyarat: nyitott, innovatív önkormányzatokat keresünk a továbblépéshez!

Kattints a képre az alkalmazás mintaváltozatának megtekintéséhez!

Helyi és országos szinten a költségvetésalkotás sajnos még mindig a szakértők terepe, pedig ez szabja meg a közösség mindennapi életét közvetlenül is befolyásoló állami, önkormányzati munka kereteit. A népet akarata ellenére boldogító, szakértő bürokrata mítosza rég leomlott, az állampolgároknál senki sem tudja jobban, milyen az adójából megvalósuló fejlesztésekre, szolgáltatásokra van leginkább szüksége. Mégis, a döntéshozatal folyamatára kevés rálátásuk, abban kevés beleszólásuk van, ennek oka azonban nem a magyarok közéleti passzivitása, hanem a megalapozott véleményhez szükséges közérthető, naprakész információk hiánya. A kormányzat, de akár egy településvezetés munkáját sem lehet a látványos szalagátvágások számából megítélni, a civil érdekérvényesítéshez és szakmai javaslatok megfogalmazásához elengedhetetlen a pontos adatok ismerete. A helyzet mégis az, hogy hazánkban a költségvetési írástudás és az adatok hozzáférhetősége még régiós összehasonlításban is siralmas. Jó példa erre, hogy a nemrég elfogadott, 2019-es központi költségvetés szemléltetését a Pénzügyminisztérium 6 db manipulatívan összeállított diagrammal támogatta meg. Ez volna 2018 Magyarországán a "Polgárok költségvetése". 

Egy éve startolt a Vizes VB. Sokat költöttünk a rendezésre, hálás lehetett Budapestnek a Nemzetközi Úszószövetség, hogy beugróként egy mexikói város helyett helyszínt biztosított a rendezvénynek. A záróeseményen politikusaink meghatottan mosolyoghattak a dicsérő szavakra: nem kérdés, Budapest szuper város és jó versenyhelyszín. És persze mindig az aktuális rendező a legjobb. A magyarok 2 aranyat nyertek, de mit kaptak a budapestiek? A tavaly általunk is összesített költésekkel csak a felszínt mutatják: a hirdetésekre, szolgáltatásokra költött milliárdoknak már nincs nyoma. De mit kapott a város az itteni, legalább 150 milliárdos eseménytől? Körbejártuk a helyszíneket és lefotóztuk.
 

Vizes VB-s túránkat reggel kilenckor a Bibó Kollégiumnál kezdtük, ahova a munkásokkal egyszerre érkeztünk. A Fidesz megalakulásának helyszíne úgy került bele a Vizes VB közbeszerzések nyilvánosságát megspóroló Dagály-törvényébe, mint Pilátus a krédóba. Az állítólagos szálláshelyszín nem készült el határidőre, sőt, még ottjártunkkor is rendezték a kertet. A kivitelező Penta állítólag nem várt nehézségekkel szembesült. A Ménesi úti épület szép nagy lett, őszre már valószínűleg elkészül. 

Kísért egy régi vicc: Európai Uniós finanszírozású, korrupcióellenes szemléletformáló kampányra bízták meg egyedüli indulóként a kék plakátokról ismertté vált Balásy Gyula haveri cégeit. A történetben a kormányzat antikorrupciós látszat-erőfeszítései találkoznak az erősen központosított, politikailag kézivezérelt rezsim valóságával. De miért ad az Unió pénzt az Állítsuk meg Brüsszelt! kampány lebonyolítójának antikorrupcióra, ráadásul úgy, hogy ő az egyedüli szereplő, aki ezt a tendert egyáltalán elnyerhette? FRISSÍTÉS (2019.05.11): Kikerült a kampány, a bejegyzés alján megtekinthető.

 A kék plakátos kampányok nyers stílusában. Mindez csak a képzelet szüleménye.

2016 végén a Kormány mondvacsinált indokkal kilépett az egyik legjelentősebb korrupcióellenes nemzetközi szervezetből, a Nyílt Kormányzati Együttműködésből (OGP). Ekkorra vált teljesen világossá: eszük ágában sincs akár csak látszatintézkedések szintjén figyelembe venni a nemzetközi közösség és a civilek korrupcióval, jó kormányzással kapcsolatos meglátásait és javaslatait. Az üzenet, amit azóta is minden nap világossá tesznek: politikai hasznot remélve kötésig beleállnak a bármely kritikát hazánk elleni támadásként beállító propagandába és a konkrét korrupciós ügyekbe, bírált megoldásokba. Korrekció, változtatások, személyi konzekvenciák legfeljebb zárt ajtók mögött képzelhetők el. Nagypolitikát érintő korrupció nincs, oligarchák nincsenek, ezek keretezése: "a Fidesz legfőbb politikája", "nemzeti érdek". Ha ez a jogállami eszközöket kimerítő civil ellenállással találkozik, politikai megtorlás a válasz. Ebben a képletben a korrupciómegelőzés a rezsim számára nem lehet egyéb, mint a politika világától annak felelősségét és hatását tekintve alaposan elszigetelt, az apparátus ellenőrzésére, fegyelmezésére szolgáló technika (bonyolult adminisztráció, ellenőrzés). Nem arról van tehát szó, hogy az antikorrupció teljesen kikerült az állam céljai közül. Miközben odafenn megnyugtatóan nem rendezett, a politikai-gazdasági életet átszövő ügyek garmadája bukik ki hétről-hétre, egy a köz érdeklődésére jóval kevésbé számot tartó szférában, odalenn továbbra is zajlik szakmai munka, beszélnek jó kormányzásról és igyekeznek elejét venni a rendvédelmi szervek, önkormányzati dolgozók vonatkozásában a korrupciónak. Teszik mindezt az integritás-szemlélet koncepciója jegyében.

A választás megcsúfolása volt, hogy tavasszal újra sorok álltak az urnáknál, a kamujelöltek pedig 2014-nél is szemtelenebbül úsztak rá a választók személyes adataira és a támogatásokra. Az anomáliák kis részét most korrigálták (az ajánlást, elszámolást azonban nem rázták gatyába), a kampánytámogatások rendszere továbbra is egy kupleráj. A pártok versengve cselezik ki a szabályokat, többet költhetnek a megengedettnél, a kormánypártok pedig állami erőforrásokat használhatnak, közpénzből finanszírozott tájékoztató kampányokkal és a közmédiát felhasználva erősíthetik üzeneteiket. Úgy tűnik azonban, hogy még a közpénzből folyósított, egyéni jelölti támogatások elköltésének nyomon követése sem lesz könnyű menet. Közérdekű adatigénylésünkre válaszuk a Kincstár 1 millió 62 ezer 600 forintot (!) kért az 1 milliós kampánytámogatások elszámolásainak megismeréséért. Keressük a megoldást, hogy a benzinre, hastáncosra és tornacipőre indokolatlanul sokat költő képviselőjelölteket számon kérhessük.

A törvény betűje szerint jogunk van tudni, mennyi közpénzből és hová utaznak állami vezetőink. Megfelelő garanciák híján egy kekeckedő minisztérium azonban alaposan megnehezítheti a tájékozódást. Számos más esetben is megfigyelhető, hogy az állami szervek elmennek a falig, csak hogy eltitkolhassák, mire mennyit költöttek a közösből. Az idén tavasszal Pénzügyminisztériummá átnevezett Nemzetgazdasági Minisztérium azonban a sok problémás adatgazda közül is kitűnt azzal, hogy csúcsra járja a titkolózást. Nem hagytuk annyiban: az állami vezetők utazásainak ügyében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentését kértük, ami ki is mondta, hogy az NGM szabálytalanul járt el.

 A kép eredetije innen.

Még tavaly augusztusban kérdeztünk rá a minisztériumoknál az állami vezetőinek elszámolt kiküldetéseire. Ezek az adatok 2015 előtt elérhetőek voltak a Kormány honlapján, ám ez a dicséretes (és más országokban evidenciának számító) gyakorlat sajnos véget ért. Közvetlenül tehát azóta nem ismerhetők meg ezek az adatok bárki számára, ám az információszabadságról szóló törvény szerint továbbra is kikérhetőek. Az volt a tervünk, hogy egy korábbi ábránkat frissítve a kapott adatokból mi magunk építünk egy könnyen használható, játékos vizualizációt, amellyel révén bárki tájékozódhat az utak áráról, a magyar diplomácia prioritásairól, az állami vezetők aktivitásáról. Azt, hogy ennek megismerése közérdek, nem is vitatták a minisztériumok: egy kivétellel mindenkitől megkaptuk a kiküldetések elszámolását, pontosan abban a formában, ahogyan azt 2015 előtt közzétették: Utazás sorszáma, Kiküldött neve, beosztása, Célország, Indulási dátum, Érkezési dátum, Napidíj (Ft), Repülőjegy költsége (Ft), Szállásköltség (Ft), Dologi költség (Ft), Biztosítási díj (Ft), Kormányváró költsége (Ft), Közbeszerzési díj (Ft), Az utazás költsége összesen (Ft). 

Apollo, Hankook, Mercedes... A látványos gyárátadókra sokan emlékezhetünk, de arról a folyamatról, melynek nyomán a külföldi beruházó Magyarországon köt ki, kevesebbet tudunk. A jelenlegi kormány kommunikációjában ugyan gyakran kikel a multik ellen, egy most közzétett adatsorból azonban jól látszik: elődeihez hasonlóan az Orbán-kormányok is nagyvonalúan osztják a beruházás-támogatásokat a nagy cégeknek tőkebefektetéseik bátorítására. Az Orbán-kabinetek 2010 óta 300 milliárd forintot juttattak többségében külföldi tulajdonú multiknak. Hogy befogadhatóbbá tegyük az adatsort, infografikán mutatjuk be az egyedi kormánydöntésen alapuló, nagyvállalati támogatásokat. (Frissítve: 2018.12.12.)

Orbán Viktor alapkövet tesz le az Apollo Tyres gyöngyösi gyárában (24.hu)

 2004 és 2010 között 129 milliárd, 2010 és 2018 októbere között ennek több, mint duplája, 288 milliárd forint került döntően külföldi tulajdonú nagyvállalatokhoz egyedi kormánydöntések jóvoltából. A most közzétett adatsor azt is tartalmazza, hány munkahely teremtését vállalták a cégek a támogatásért cserébe. A kapott támogatásokat nézve továbbra is vezet a Mercedes 2008-as támogatása, mögötte az Apollo Tyres, a Hankook , az Audi Hungária, majd ismét a Mercedes (2016). 2018 eddigi legnagyobb támogatottja pedig szénszálgyártással foglalkozó, japán-amerikai Zoltek Zrt., amely több, mint 8 milliárd forint támogatást kapott az adófizetők pénzéből. Ezért 30,8 milliárdos beruházást hajt végre Nyergesújfalun, ami 357 új munkahellyel kecsegtet. A 24.hu egy korábbi összegzése szerint egyre több pénzből lesznek új munkahelyek, a magyar cégek pedig még több támogatás fejében teremtenek új állásokat (ennek hátteréről itt olvashatsz). Egyedi kormánydöntéssel (EKD) jutott 2017-ben 6,26 milliárd forinthoz Mészáros Lőrinc visontai keményítőgyára is.

Novemberben Budapesten jártak és 1200 milliárd forint összértékű közbeszerzést vizsgáltak meg az Európai Bizottság auditorai a 2015 és 2017 közötti időszakból. A 29 vizsgált projekt fele olyan építési beruházás volt, melynek végső ára rendre 20-70 százalékkal meghaladta a felhívásban becsült értéket. A Bizottság egyes hírek szerint a rendszerauditot követően az uniós támogatások egy részének megvonását, 10 százalék átalánykorrekciót javasol, 100-150 milliárd forint lehet a büntetés.

 Ugyanakkor információink szerint bizonyos ellenőrzések projektenként eltérő hibákat és korrekciókat állapítottak meg, melyek összértéke 100 milliárd forint felett lehet. Az ellentmondás lehetséges magyarázata, hogy két különböző auditról volt szó: projektek ellenőrzéséről, illetve egy rendszerellenőrzésről. Tőlünk függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre a Portfolio.hu is. Bárhogy is legyen, ez súlyos kritikát mond az uniós pályázati rendszerünkről, ráadásul milliárdokat bukhatunk általa. Egy képviselői kérdésre a kormány most először reagált a kiszivárgott hírekre, méghozzá abban a stílusban, ahogy mostanában minden kritikára szoktak: migránsozással, a lehetséges büntetés súlyával való szembenézés nélkül. A hazai politikai ketrecharcban ez a kommunikáció talán működik, de az ellenőrzés összetett rendszere felől érkező kritika erőből félresöprése súlyos felelőtlenség.

fotó: Nyugat.hu

Tavaly októberben nevezték ki Kósa Lajost a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszternek. Ezzel az ő feladata lett, hogy felpörgesse és a kampányban is láthatóvá tegye a vidéki városok részben uniós finanszírozású nagyberuházásait összefogó Modern Városok Programot. Kósa a kampányban inkább botrányaival tűnt ki, amiért országjárása is titokban zajlott. Legutóbb tavaly év végén összegeztük a már akkor 3500 milliárd forintra saccolt programot, melynek végleges tartalmát azóta sem ismerhette meg a nyilvánosság. A nemrég közzétett dokumentumok alapján kijelenthető: a program Kósa alatt sem pörgött fel, helyét az új kormányban kormánybiztosként Gyopáros Alpár vette át. Nagyvonalú becslés szerint a 2015/16-os ígéretek negyede-ötöde kerülhetett még csak megtámogatásra, Gyopáros azonban egy interjúban már a Modern Falvak Program elindításáról beszélt. 

A Modern Városok Program 2015. március 25-én indult Sopronban és 2017. május 26-án zárult Hódmezővásárhelyen. A "Program" így tulajdonképpen a miniszterelnök országjáró turnéját jelentette, melynek során a polgármesterekkel találkozva fejlesztési kosarakban állapodott meg a városokkal. 23 megyei jogú várossal mintegy 260 beruházás végrehajtásában állapodtak meg, ami legalább 3500 milliárd forintba kerül majd. A Program azonban nem egységes, vannak benne olyan elemek, amiket uniós forrásból a sajtókompatibilis megállapodások nélkül is megvalósították volna, de kétségtelen: a kormány költségvetési pénzből is áldoz a városok fejlesztésére a következő években. Érdemes látni, hogy a közút- és vasútfejlesztések ebből több, mint 2000 milliárd forintot tesznek majd ki, ezek mellett városi infrastruktúra-, sport-, kulturális és egyéb fejlesztések indulnak, melyeket a városok maguk valósítanak meg uniós és költségvetési támogatásokból. Utóbbiak konkretizálásában és a városokkal történő megállapodásokban szántak szerepet Kósának.