Miután az állam illetékesei több esetben is elutasították újságírók adatigényléseit, szerdán levelet írtunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH), amiben arra kértük, hogy foglaljon állást a koronavírusos fertőzési adatok nyilvánosságáról. Úgy gondoljuk, a fertőzésre vonatkozó statisztikák közérdekű adatok, így mindenkinek joga van megismerni azokat. Ráadásul látjuk, hogy számos más országban nem okoz problémát a fertőzésekre vonatkozó adatok széleskörű közzététele, akár az adatok egyidejű értelmezésével.

Frissítés 1: A NAIH március 27-én válaszolt a levelünkre, a válasz a bejegyzés végén olvasható. Frissítés 2: A kormány március 31-én bejelentette, hogy részletesebb adatokat fog közölni a fertőzésekről.

dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos és Lakatos Tibor az operatív törzs vezetője (fotó: Infostart.hu)

Péterfalvi Attila NAIH elnök tegnap HírTv-ben és az InfoRádión adott válaszokat az általunk is feltett kérdésre. Álláspontja röviden: a fertőzésekről szóló statisztikai adatok nem személyes adatok, így közérdekű adatnak tekinthetőek. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben megvalósulhatnak más gyakorlatok. Az InfoRádión úgy nyilatkozott, az adatokat alapesetben ki kéne adni, bár lehetnek ezt felülíró szempontjai az Operatív Törzsnek, ezekről azonban nem tud. Péterfalvi szerint amennyiben az adatigénylésekre vonatkozó beadványt kapna (tőlünk pont ilyet kapott), meg kell keresnie adatkezelőt és kérnie az adatok visszatartásának indoklását. Erre reméljük sor fog kerülni, hiszen továbbra sem világos, milyen indokokra hivatkozva utasíthatják el az adatigényléseket a kormányzati szervek. A többször ismételt érv, hogy személyes adatokról van szó, láthatóan a NAIH szerint sem védhető, és lényegében az Operatív Törzs is cáfolta több alkalommal, amikor egy-egy fertőzöttel kapcsolatosan elmondta annak nemét, korát, származását. Péterfalvi a HírTv-ben elmagyarázta, hogy egyébként jogszerűen is korlátozható az információszabadság, például azáltal, hogy döntéselőkészítő adatra hivatkozva utasítanak el adatigénylést. Úgy gondoljuk, hogy ez is inkább kiskapu.

A koronavirus.gov.hu oldalon elérhető, naponta frissített tájékoztatás (2020.03.22.)

Az állásfoglalás mellett a NAIH proaktív lépést is tehetne ebben az esetben, például javasolhatja különleges közzétételi lista létrehozását, amelyben felsorolja, hogy milyen adatokat illene a hiteles tájékoztatás érdekében közzétenni a jelenlegi helyzetben a fertőzéssel összefüggésben, tekintettel arra is, hogy más országokban hogyan működik ezen adatok közlése.

Friss, részletes és megbízható adatok híján aligha lehet felmérni egy járvány terjedését, várható alakulását, hatásait. Ezt egyébként a kormány is tudja, nem véletlenül hozott hétfőn rendeletet arról is, hogy milyen adatokat gyűjthet az EMMI intézményektől, magánszemélyektől. Az ilyen statisztikai adatok nyilvánosságra hozatalával a kormányzati szerveknél dolgozó szakembereken túl más szakértők, elemzők is végezhetnének számításokat, és segíthetnék a kormányzati válságkezelést, az állampolgárok tájékoztatását.

A jelenlegi információhiányos helyzet azért problémás, mert a kormányzati titkolózás nem fogja megakadályozni, hogy elszórva nyilvánosságra kerüljenek a fertőzésekre vonatkozó adatok. Hol egyes érintettek, vagy azok ismerősei nyilatkoznak a sajtónak, máskor polgármesterek írnak a településükön rögzített esetekről. Így viszont a kormány a saját titkolózásával csupán azt segíti elő, hogy téves, félrevezető, szakemberek által nem értelmezett, vagy validált adatok keringhetnek a nyilvánosságban. Mivel nincsenek részletes hiteles adatok, akinek információra van szüksége abból dolgozik, amit itt-ott talál.

Az olyan válságos helyzetek kezeléséhez, mint amilyen a jelenlegi járvány is, elengedhetetlen a társadalom különböző szereplőinek együttműködése, a szabályok betartása, a hiteles tájékoztatás. Ennek alapja, hogy az állam - miközben fellép a rémhírterjesztés és az álhírek ellen - felnőttként és partnerként kezelje a polgárokat és a nyilvánosságot. Mindez viszont elképzelhetetlen anélkül, hogy valódi információk mérlegelésével meg tudunk győződni arról, hogy a döntéshozók, illetve a válságkezelés cselekvő szereplői a közösség érdekében, a legjobb tudásuk szerint végzik a dolgukat. Lépéseikről, a helyzet alakulásáról pedig széleskörűen, őszintén és közérthetően tájékoztatást adnak. Az, hogy a kormány makacsul nem hajlandó részletes statisztikai adatokat közölni a koronavírus terjedéséről, ezzel pontosan ellentétes irányba hat.

Frissítés 1 (2020.03.27): Péterfalvi Attila NAIH elnök válaszolt a beadványunkra, válaszát kommentár nélkül teljes egészében közöljük.

Tisztelt Igazgató Úr!

Ön 2020. március 18-án írt e-mailjében állásfoglalást kért azzal kapcsolatban, hogy milyen statisztikai adatokat hozhat nyilvánosságra a kormányzat a fertőzöttekről, különös tekintettel a földrajzi megoszlásra.

Álláspontomat már több fórumon is nyilvánosságra hoztam, például:

https://hirtv.hu/magyarorszageloben/magyarorszag-eloben-extra-minden-arrol-szol-minel-kevesebb-aldozata-legyen-a-jarvanynak-2497306 ),

de engedje meg, hogy ezt bővebben is kifejtsem.

A koronavírus COVID-19 földrajzi terjedését nemzetközi (lásd például https://who.maps.arcgis.com/apps/opsdashboard/index.html#/ead3c6475654481ca51c248d52ab9c61 , https://coronavirus.jhu.edu/map.html) és nemzeti viszonylatban is nyomon követhetjük https://koronavirus.gov.hu/#/letoltheto-tajekoztatok .

Az egyes, beazonosítható személyek megbetegedésével kapcsolatos adatok természetesen különleges személyes adatnak minősülnek, melyek nem hozhatók nyilvánosságra.

Az egyes megbetegedett személyek földrajzi alapú csoportjainak egészségügyi statisztikai adatai – a hivatalos statisztikáról szóló 2016.évi CLV. törvényben meghatározott ún. „felfedési kockázat” hiányában  – nyilvános statisztikai adatnak minősülnek.

Ugyanakkor az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (5)-(6) bekezdése lehetőséget ad az ún. döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatok nyilvánosságának jogszerű korlátozására abban a szűk esetkörben, mikor a nyilvánosság a közfeladatot ellátó szerv eljárásának hatékonyságát veszélyeztetné. Különösen igaz lehet ez egy spontán vagy gyorsan változó járványügyi helyzetre, ahol a tervezett vagy folyamatban lévő döntésekről, illetve az ezeket megalapozó információkról a közfeladatot ellátó szerv nem feltétlenül köteles teljes körű tájékoztatást adni. Hangsúlyozom, hogy a döntés megszületése után az információs igény csak akkor utasítható el, ha az adat megismerése további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy az adat megismerése a közfeladatot ellátó szerv törvényes és/vagy zavartalan működését negatívan befolyásolná. Ennek mérlegelése az adatgazda kompetenciája, azonban az adatigény elutasítását ebben az esetben is indokolnia köteles.

Szeretném leszögezni, hogy ismeretes olyan nemzeti megoldás, ahol a megbetegedés részletes földrajzi ismérveit központilag is nyilvánosságra hozzák (például Nagy-Britannia – választókerületi bontásban:  https://www.arcgis.com/apps/opsdashboard/index.html#/f94c3c90da5b4e9f9a0b19484dd4bb14

vagy Németország- tartományi bontásban:

https://experience.arcgis.com/experience/478220a4c454480e823b17327b2bf1d4 ). Más országok azonban más protokollt követnek (például annak a megakadályozására, hogy rémült lakosok útra keljenek és terjesszék el a fertőzést az ország távolabbi részein, ahogy az Olaszországban történt.

Mivel Ön elméleti állásfoglalást kért tőlem, a fentiekben kifejtettek is- konkrét panasz hiányában -csak általános iránymutatásként értelmezhetők.

Üdvözlettel:

Dr. Péterfalvi Attila

elnök, c. egyetemi tanár

Frissítés 2 (2020.03.31): A kormány bejelentette: "a lakosság és a sajtó hiteles tájékoztatása érdekében a mai naptól az elhunytak adatait részletesebben közöljük. Így látható lesz a beazonosított koronavírus-fertőzéssel elhunytak kora és neme mellett az is, hogy a vírusfertőzés előtt is szenvedett-e már valamilyen krónikus alapbetegségben".

A koronavírus elleni védekezés leghatékonyabb formája az emberi, fizikai kontaktok megszüntetése, vagyis ha otthon maradunk. Fontos a gyakorli kézmosás, a két méteres távolság megtartása másoktól, lehetőség szerint a szájmaszk használata. Részletes tájékoztatás itt.

Hazánkban és a szomszédos Romániában a szülések elválaszthatatlan kísérője a hálapénzes boríték. Az elmúlt hónapokban a K-Monitor egy román partnerével kutatásokat végzett a témában, jelenleg a kapcsolódó kampány előkészítésén dolgozunk. Ha tennél az igazságtalan szülészeti viszonyok ellen, jelentkezz hozzánk gyakornoknak és töltsd hasznos munkával az otthon töltött időt! Kamatoztasd elkötelezettséged és kommunikációs képességeid egy korrupcióellenes szervezet munkájában: hívjuk fel a figyelmet a hálapénz árnyoldalaira és segítsük információkkal azokat, akik tennének ellene!

Míg az EU legtöbb országában teljesen ismeretlen a paraszolvencia, Romániában és Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók bevételeinek jól látható része áramlik fekete vagy szürke csatornákon. A szülészetben - a jobb ellátási színvonal reményében és a választott orvos garantált jelenléte érdekében - erősen jelen van a hálapénz. Ugyanakkor kutatási eredmények alapján mindez ellentmondásos hatású: az indokolatlan beavatkozások száma nő a választott orvos és a hálapénz jelenléte mellett. A hálapénz jelenlétének leginkább az alacsony keresetűen látják kárát, akik olykor katasztrofálisan magas egészségügyi kiadásokkal kell szembesüljenek. Romániai partnerszervezetünkkel együtt egy kampány keretében szeretnénk felhívni a figyelmet a hálapénz romboló társadalmi és gazdasági hatásaira és párbeszédet indítani a hálapénz megszüntetéséhez szükséges intézkedésekről. Arról, hogy más, hozzánk hasonló gyakorlatú országok hogyan számolták fel az elmúlt években a hálapénz intézményét és mit tehetünk mi, állampolgárként a hálapénz ellen.

A szülészeti hálapénzt vizsgáló blogsorozatunk első két részében körbejártuk a hálapénz-rendszer kialakulását és a szülészeti ellátással való összefüggéseit is. Többször is utaltunk a hálapénz elfogadásának szabályozására is, a következőkben ezt a kérdést járjuk körül alaposabban: Bűncselekmény-e a hálapénz? Hogyan viszonyul a hálapénzhez a jogrendszerünk és mit tükröznek a Kúria döntései? Mit tehetünk, hová fordulhatunk, ha visszaéléssel szembesülünk az ellátásunk során? 

Az egészségügy elválaszthatatlan elemévé vált hálapénz jogi szabályozása a szocializmus óta kacskaringós utat járt be mostanáig - és a Magyar Orvosi Kamara új vezetőinek reformtörekvései további változást sejtetnek a közeljövőben. Nem meglepő, hogy a magyar lakosság nagy része nincs tisztában azzal, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak a hálapénzre, elfogadását milyen esetekben szankcionálja a jog és milyen körülmények között aggályos a boríték átvétele az orvosi etika szerint.

Ha naponta olvasod a híreket, követed, hogy mire költi az állam az adófizetők pénzét, felháborít a korrupció és szívesen tennél ellene rendszeres, odafigyelést és tájékozottságot igényélő munkával, akkor téged keresünk! Csatlakozz hozzánk és szerezz tapasztalatot első kézből arról, mivel foglalkozik egy magyar antikorrupciós szervezet valójában. Időbeosztásod függvényében besegíthetsz otthonról, de szívesen látunk rendszeresen az irodánkban, bekapcsolódva a napi működésbe. Egyetemi hallgatóknak szakmai gyakorlatot is biztosítunk. Jelentkezz az info@k-monitor.hu címen!

Várjuk a jelentkezéseteket a K-Monitor önkéntes csoportjába!

- Az ideális önkéntes érdeklődik a közélet iránt, szeret híreket olvasni. Előny, ha szívesen ír és vannak ötletei, hogyan lehet a naponta ránk zúduló rengeteg adatból és információból egyszerű projektekkel befogadható, hatásos tartalmakat gyártani, segítve a korrupciós problémák tudatosítását. Dolgozzunk együtt és járjunk utána, mi igaz a hírekből, és hogyan kezelik az itthonihoz hasonló problémákat a világ más részein. 

Apollo, Hankook, Mercedes... A látványos gyárátadókra sokan emlékezhetünk, de arról a folyamatról, amelynek nyomán a külföldi beruházó Magyarországon köt ki, keveset tudunk. A pártok gyakran vádolják egymást azzal, hogy "kiszolgáltatják az országot a multiknak", az elmúlt másfél évtized kormányai azonban évről évre tízmilliárdokat juttattak egyedi kormánydöntéssel (EKD) döntően külföldi tulajdonú beruházóknak. Elődeihez hasonlóan az Orbán-kormányok is nagyvonalúan osztják a beruházás-támogatásokat a tőkebefektetések bátorítására, sőt túl is szárnyalták a 2010 előtti kormányokat. Az Orbán-kabinetek több, mint 400 milliárdot osztottak szét ezen a módon. 2015 óta folyamatosan nő az így kiosztott pénz: a 2018-as több, mint 90,8 milliárdos rekordot 2019-ben újra megdöntötték: 105 milliárdot juttattak a cégeknek, akik ezért cserébe kétezerrel kevesebb, 6686 munkahelyet ígértek be. Hogy befogadhatóbbá tegyük az adatsort, infografikán mutatjuk be a nagyvállalati támogatásokat 2019 végéig. 

Ha az Index blogketrecéből érkezel, nyisd meg a bejegyzést külön ablakban, hogy lásd az összes infografikát. 

2004 óta elvben 80 ezer munkahelynek kellett létrejönnie azokból a döntően külföldi beruházásokból, amire a magyar kormányok egyedi döntéssel közel 600 milliárd forintot juttattak (egyéb támogatások, pl. infrastrukturális feltételek, telkek biztosítása, alacsony TAO-kulcs, kkv-knak juttatott európai uniós források mellett). 2010 után az Orbán-kormányok is használatba vették ezt az eszközt és Mészáros Lőrinc vagyonának megfelelő összeget, közel 400 milliárdot osztottak ki. Ismerve a Mészárost segítő, gyarapító kormányzati ügyeskedést az elmúlt években, el tudjuk képzelni, mekkora segítséget jelent ez az összeg a hazai beruházásoknak. Az időről időre a Külügyminisztérium által közzétett adatsor tartalmazza, hány munkahely teremtését vállalták a cégek a támogatásért cserébe, illetve milyen ágazatban tevékenykedik és melyik országból jön a támogatott beruházó. Ehhez mi hozzágyűjtöttük sajtóhírek alapján, az ország mely városaiban valósultak meg a beruházások, a következőkben ezekről kaphatsz átfogó képet.

A hálapénzről szóló sorozatunk első részében áttekintettük az egészségügy egészét emésztő jelenséget, most a szülészeti ellátás felé fordulunk: hogyan zajlik ma egy átlagos kórházi szülés Magyarországon? Milyen szerepet játszik ebben az orvosoknak csúsztatott boríték?

A XX. században a szülészeti ellátás gyökeres változásokon ment át Magyarországon. Az évszázad elején a szülések 95%-át még bábák kísérték, otthon zajlottak. A szülőotthonok kialakításával és az intézményesítést támogató rendeletekkel elérték, hogy folyamatosan emelkedjen a kórházakban vagy szülőotthonokban világra hozott gyerekek száma, de még az ‘50-es évek elején is arányaiban több szülés történt intézményen kívül. A javuló életszínvonal, a higiéniás viszonyok és az orvosi technológia fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a XX. században egyre csökkenjen az anyai és a perinatális (a terhesség 28. hetétől az újszülöttkor 6. napjáig tartó) halálozás. Az anyai halálozási arányszám kiszámítása és országok közötti összehasonlítása nem egyszerű feladat, mivel  minden olyan haláleset ide tartozik, ami a terhesség vagy a szülés alatt és a szülést követő 42 napos időszakban történik. Beavatkozásokhoz (vagy ezek elmulasztásához) direkt és indirekt módon is kötődhetnek, az okok sokszor nem egyértelműek, a bejelentési protokollok pedig országról országra változnak. Az egyes világszervezetek mint például a WHO, az UNICEF vagy a Világbank más és más adatokkal dolgoznak, azonban az általunk átnézett felmérések mind hasonló képet adtak arról, hogy Magyarországon ez az arányszám az EU átlagához képest magas. A Világbank adatai alapján 2017-ben a szomszédos országok közül kizárólag Romániában és Ukrajnában fordult elő több anyai halálozás - a magyarországi arányszám az Európai Unió átlagának kétszerese: 12 volt 100 000 szülésre vetítve. 2013-ban a WHO adatai szerint az uniós anyai halálozási arányszám 8, míg a magyarországi 14.

A megfelelő terhesgondozás és szülészeti ellátás hozzáférhetőségét vizsgáló tanulmányok (1,2) felhívják a figyelmet egy anomáliára: az anyai halálozás gyakori a közép-kelet európai országokban, így Magyarországon is, miközben a meghatározó makromutatókat tekintve jól szervezettnek tűnnek a szülészeti ellátórendszerek. Ilyen mutató például a képzett szakember jelenléte a szüléseknél (ez szinte mindig megvalósul), a terhesgondozásban részesülő nők aránya (a nők körülbelül 95%-a legalább egyszer találkozik várandósgondozást végző szakemberrel terhessége alatt) illetve a sürgősségi szülészeti ellátást biztosító intézményekkel való lefedettség (átlagban 4 intézmény jut 500 000 lakosra). Az európai uniós átlagnál jóval magasabb anyai halálozás okai után kutató elemzések szerint az ellátás minősége és a hozzáférés akadályozottsága jelenthet problémát. Az utóbbiak összefüggenek az előző bejegyzésben tárgyalt korrupciós gyakorlatok közül a kettős praxisok működésével és a hálapénzfizetéssel is.

A szülészeti ellátás minősége jelentős eltéréseket mutat kórházanként és szakemberenként, a nemzetközi ajánlásokat és a rendelkezésre álló magyarországi szülészeti adatokat összevetve kijelenthető, hogy nagy szükség lenne a rendszerszintű változásokra e téren:

• míg a WHO 10-15%-ban határozza meg a császármetszések ideális arányát (amely felett nem csökken sem az anyai, sem a perinatális halálozások gyakorisága), Magyarországon 2018-ban a szülések 41%-a történt császármetszéssel.
• a szülészeti beavatkozásokra vonatkozó mutatók kórházról kórházra jelentős eltéréseket mutatnak: míg például Egerben 22% a császárarány, addig a Honvédkórházban ez a szám 56% feletti.
• ugyan a Bababarát Kórház - címet jónéhány intézménynek sikerült megszereznie az elmúlt években, de egy sincs, amely megfelelne a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés anyákra is kiterjedő, biztonságos és tiszteletteljes szülészeti ellátásról szóló kritériumainak. (Már csak azért sem, mert a cím elnyerésének feltétele az átlátható, hálapénzmentes ellátás is, ez pedig egyelőre egyetlen szülészeten sem biztosított Magyarországon.)

Ehhez kapcsolódóan kerül képbe az orvosválasztás (és következményeként a hálapénzfizetés): a K-Monitor Hálaadás projektjének egyik külső szakértője, Nicholas Rubashkin amerikai szülész-nőgyógyász és társai 2016-ban publikáltak egy kutatást a hálapénz és a szülészeti ellátás összefüggéseiről. Az adatgyűjtésük alapján a nők 79%-a szül fogadott orvossal. Hasonló eredményre jutott egy 2018-as, a teljes lakosságra reprezentatív felmérés is, eszerint a várandós nők kevesebb, mint egyharmada tervez fogadott orvos vagy orvos és szülésznő nélkül szülni. A fogadott orvos jelenléte szinte minden esetben hálapénzfizetéssel is jár: a szülész-nőgyógyászok természetesen nincsenek arra kötelezve, hogy az előre meghatározott munkaidejükön kívül is megjelenjenek egy szülésnél, ezért a hálapénz kvázi készenléti díjként is értelmezhető. (Viszont csak elvétve akad olyan szakember, aki ezt a díjtételt kiszámlázza azoknak a várandósoknak, akik őt választották.) 

Továbbá a fent már említett kórházak és az egyes szakemberek közötti, protokolláris és szemléletbeli különbségek járulnak hozzá a választott orvos - és hálapénzrendszer fennmaradásához, mivel ezek a tényezők alapjaiban határozzák meg az ellátás minőségét. A közérdekű adatigénylésen alapuló Szülészetválasztó alapján van olyan kórház, ahol nem lehet enni és inni a vajúdás alatt, míg máshol ez nem jelent problémát; van, ahol kizárólag ágyon fekve lehet szülni, máshol vízben vagy állva is. Ugyanígy ha egy nőnek volt már egy vagy több császármetszése, esetleg ikreket vagy farfekvésű magzatot vár és hüvelyi úton szeretné világra hozni a gyerekét, az egész terv sikeressége múlhat azon, hogy melyik kórházba megy és ki az orvosa. Ezt pedig az érintett nők lakóhelye és anyagi helyzete is erősen befolyásolhatja. A vidéki régiókban élőknek, ahol sokszor csak egy kórház van elérhető közelségben, korlátozottak a választási lehetőségei, ha nem engedhetik meg maguknak a terhesgondozás és szülés előnyben részesített helyszínére való utazás és a választott orvosnak járó terhesgondozási díj és hálapénz költségeit.

Új irányelv: nem tértek ki a hálapénzre

A szülészeti gyakorlat kórházak közötti eltérései többek között annak köszönhetők, hogy Magyarországon sokáig nem volt az egész országban érvényes általános szülészeti irányelv: mindenhol a helyi szokások szerint zajlik az ellátás. Ennek orvoslására lehetősége lenne a mindenkori kormányzatnak, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériumának jelenlegi vezetői úgy nyúlnak ehhez a problémakörhöz, mint a mesebeli okos lány - foglalkoznak is vele meg nem is, változtatnak is meg nem is. 2018 novemberében Dr. Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter hajlandó volt találkozni a nőközpontú, bizonyítékokon alapuló szülészeti ellátásért dolgozó Másállapotot a szülészetben! mozgalom néhány tagjával. Aztán a találkozó során kijelentette, hogy a szülészetben nincsenek rendszerszintű problémák, a szülészeti ellátás minőségének kiszámíthatatlansága ellen pedig a jó orvos fogadását javasolta megoldásként. 

Ezt követően hirdették meg a Családbarát Szülészet Pályázati Programot, amely a kórházi infrastruktúra fejlesztésére és a dolgozók képzésére teremt lehetőséget. 2019 áprilisában kiderült az is, hogy új szülészeti irányelvet terveznek a minisztériumban. Sőt, a pályázaton való részvételhez a kórházaknak vállalniuk kellett a 2019 decemberében véglegesített új irányelv alkalmazását. “Az új, szakmával és az érintettekkel való széles körű egyeztetésen alapuló szülészeti irányelv, amelyben különösen nagy hangsúlyt kapott a bababarát, családbarát ellátás szempontjainak érvényesülése, figyelembe véve a WHO legfrissebb ajánlásait is” december 17-én az Egészségügyi Közlönyben jelent meg, online a Másállapotot mozgalom tette elérhetővé. A szöveg nem tér ki külön a hálapénz problémájára, pedig az alkalmazásra ajánlott Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés pontjai között szerepel a hálapénzmentes ellátás is. Az irányelv nem hozott változást az ellátórendszer tagjainak feladatköreit, alá-fölérendeltségi viszonyait illetően sem, amelyek a hálapénz kapcsán is fontosak: a szülészeti ellátás orvosközpontúsága is szerepet játszik a borítékokon alapuló kapcsolatok fennmaradásában. A kórházi szüléseknél az orvos a felelős személy, akitől az anyák az igényeik elfogadását, döntéseik tiszteletben tartását remélik és tőle várják az ellátás folytonossága (egyazon szakember kíséri végig az anyát a terhességen) miatti biztonságérzetet is.

Magyarországon a kórházi szülésznők nem dolgoznak autonóm módon, felelős személyként, ehelyett az orvosok alárendeltjeiként működnek. Ez annak ellenére van így a mai napig, hogy az alacsony kockázati csoportba sorolt nők esetében a jogszabályok megengedik (a WHO pedig kifejezetten ajánlja) az önálló várandósgondozást és szüléskísérést is szülésznőknek, ezt azonban csak az otthonszüléseket kísérő szakemberek használják ki. Kórházi szüléseknél szülésznő felfogadására legtöbbször csak akkor van lehetőség, ha orvost is fogad a nő. Ezért ha valaki azt szeretné, hogy ugyanaz a személy végezze a várandósgondozását, aki aztán jelen van a szülésnél is, kénytelen orvost is fogadni. Ebben az esetben viszont gyakran nem érvényesülnek az ellátás folytonosságának előnyei, amelyeket a szülésznők vezette terhesgondozás és szüléskísérés során figyeltek meg. A bábai gondozási modellben, amikor egy szülésznő (vagy egy praxisközösség) kíséri végig az anyát a terhességen, megismerhetik egymást, kialakulhat közöttük a bizalmi viszony. Ez pedig bizonyítottan jó hatással van a szülés kimenetelére is: kevesebb beavatkozásra van szükség, egészségesebbek az újszülöttek és összességében pozitívabb élményként élik meg a szülést a nők.

Rubashkin és társai tanulmánya alapján viszont a fogadott orvossal történő szülések gyakran épp ellenkező hatásmechanizmust jeleznek. A beavatkozások aránya ugyanis jóval magasabb volt fogadott orvossal, mint anélkül: császármetszést 45%-nál, szülésindítást 32%-nál, gátmetszést a hüvelyi úton szülők 75%-nál végeztek, míg ugyanezeket a beavatkozásokat ügyeletben csak a szülések 33, 19 illetve 62%-nál végezték el. Egyedül a tiszteletlen bánásmód elkerülésére volt jó hatással az orvosválasztás: a szakembert fogadók 42%-a, míg az ügyeletben szülők 62%-a tapasztalt ilyet. 

Miért fizetünk mégis?

A fenti tapasztalatok ellenére a nők nem állnak el a hálapénzfizetéstől: a vizsgálat szerint sem a tiszteletlenség, sem a beavatkozások nem csökkentették a fizetési hajlandóságot, egyedül a választott orvos távolmaradása esetén szorult vissza a hálapénzfizetés valószínűsége. Arra vonatkozóan, hogy a nők miért fizetnek az orvosszakmailag feleslegesnek tűnő beavatkozásokkal terhelt ellátásért, több magyarázat is született: 

• a nők nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat a jó gyakorlatokról, ezért 
• a beavatkozásokat azonosítják minőségi ellátásként,
• a fogadott orvossal kialakított bizalmi viszony miatt feltétel nélkül megbíznak a javaslataikban,
• az ellátás folytonossága annyira fontos számukra, hogy ezért cserébe elviselik a beavatkozások magas arányát.

Emellett a hálapénzfizetéssel összefonódó fogadott orvosrendszer magukat a szakembereket is hajlamossá teheti bizonyos beavatkozások elvégzésére. Egy időzített császármetszés vagy szülésindítás kiszámíthatóvá teszi a munkavégzésük idejét, valószínűbbé teszi, hogy jelen lesznek a szülésnél, így biztosítva lesz a jövedelmük is. A hetvenes évek óta eljutottunk oda, hogy átlagosan 36,3 %-kal több gyerek születik munkanapokon, mint hétvégén vagy ünnepek alatt, mutat rá a G7 cikke. 

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egészségügyi korrupció megszüntetése nem lehetetlen, ennek mára a közép-kelet európai régióban Szlovénia és Csehország is sikeres példái (ezekre egy későbbi bejegyzésben fogunk kitérni). Ehhez azonban nem elég az egészségügyi dolgozók fizetésemelése, szükség van a mélyebben rejlő rossz gyakorlatok, problémák feltárására, orvoslására és a korrupció szankcionálására. A Cochrane nemzetközi szakmai szervezet ajánlásai szerint az egészügyben dolgozók megfelelő bérezésén túl egy olyan irányelv megalkotása is szükséges, amely szabályozza a gyógyszercégek és az orvosok kapcsolatát, és biztosítani kell, hogy minden állampolgárt érthetően tájékoztassanak az egészségügyi szolgáltatások áráról. Javaslataik között szerepel egy független korrupcióellenes ügynökség felállítása is. Rubashkin és társai a szülészeti ellátást érintő korrupció megszüntetéséhez elengedhetetlennek tartják az anyák megfelelő tájékoztatását és szemléletformálását, annak érdekében, hogy tisztában legyenek a szülészeti eljárással kapcsolatos tudományosan megalapozott tényekkel és a szülő nőket és gyerekeiket illető jogokkal. 

Egy szülés valódi ára - korrupció a magyar szülészeti ellátórendszerben (1. rész - az alapok)

Szerző: Kremmer Sarolta, a K-Monitor munkatársa

A K-Monitor és román partnerszervezete, a Funky Citizens tavaly májusban kezdte vizsgálni a szülészeti hálapénz jelenségét Magyarországon és Romániában. Tavaly már szerveztünk egy műhelybeszélgetést a témáról, most pedig blogposzt-sorozatba kezdünk, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára és társadalmi hatásaira. Az első bejegyzésben körbejárjuk a hálapénzrendszer kialakulását, a másodikban pedig megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a korrupció a magyarországi szüléseket. 

Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon minden bizonnyal a hálapénz, melyet a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében, vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Korrupcióról beszélhetünk akkor is, amikor az orvosok és gyógyszergyártók viszonya hatással van arra, milyen receptet kap a beteg, vagy amikor az orvosok magánpraxisában is megforduló páciensek elsőbbséget élveznek az állami intézményekben azokhoz képest, akik csak a TB-finanszírozott ellátást veszik igénybe. Érdekes módon az egészségügynek pont az az egyik legkevésbé átlátható szegmense, amelyben jórészt egészséges emberekkel foglalkoznak: a szülészeti ellátórendszer.

A terhesgondozás, szülészeti ellátás során elmosódnak a magán- és az állami finanszírozású szektorok határai, szinte kimondatlan szabállyá válik, hogy a szülés után az orvosnak jár a boríték, de gyakran a szülésznők, csecsemős nővérek is részesülnek hálapénzben. Ez a gyakorlat annak ellenére tartja magát, hogy a magyar nők gyakran számolnak be tiszteletlen bánásmódról, a beleegyezésük nélkül végrehajtott beavatkozásokról. A hálapénz jövedelmi alapú egyenlőtlenségeket teremt, mivel hatással van az ellátás minőségére: egy 2017-es kutatás szerint azok a nők, akik fogadott orvossal szülnek és a legtöbb hálapénzt fizetik, nagyobb elégedettségről számolnak be. Másfelől viszont több orvosi beavatkozásban is részesülnek - érdekes módon a szülészetben olyan helyzet alakult ki, amelyben egészségügyi szempontból akár jobban is járhatnak azok, akik nem fogadnak orvost (és nem fizetnek hálapénzt). 

Milyen volt 2019 a K-Monitor szemével? A közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő szervezetként hogyan láttuk az elmúlt évet és milyen megfontolások, célok szerint végeztük a munkánkat? Megköszönve a minket övező figyelmet és támogatást, összefoglaltuk, mit tettünk 2019-ben egy tisztességesebb, szolidárisabb és a közügyeket követő, azt alakító társadalomért, amiben mi élni szeretnénk. Közös ügyeinkben tetterős, boldog új évet kívánunk!

rajz: remarker.eu

Ugyan bizonyos politikai változások régiószerte jelezték, hogy "nem nőnek a fák az égig" a nacionalista, populista rezsimek számára, hazánkban közös dolgaink alakulása ugyanazon a vágányon haladt, mint a megelőző években. Miközben mindenki látja a szociális ágazat, az egészségügy és oktatásügy alulfinanszírozottságát és ezzel párhuzamosan az értelmetlen pénzszórást, az életszínvonal növekedése sokak számára hihetővé teszi azt a történelmi felemelkedésről szőtt víziót, amit a kormány minden lehetséges csatornán sulykol. A Nemzeti Együttműködés Rendszere érett korszakában van. A kézivezérelt, klientúraviszonyokkal átszőtt rezsim ugyan jól láthatóan képtelen saját kitűzött céljainak elérésére, legyen szó a demográfiai "fordulatról", az uniós vezérszerepről, az államosított közszolgáltatások és az autonómiájától megfosztott közintézmények sikeres működtetéséről, fociról vagy a külföldön is versenyképes nemzeti tőkésosztály létrehozásáról, az erősen központosított végrehajtó hatalom és az ideológiai hegemónia mégis biztosítják a politikai stabilitását.