A K-Monitor és a TASZ 2020 szeptemberében közös korrupciófigyelő programot indított, melynek célja, hogy háromhavonta kiadott jelentésben értékelje az állami korrupció és a jogállamiság leépítésére irányuló törekvések alakulását. Magyarországon a jogállam eróziója és a korrupció közpolitikai eszközzé emelése egyidejűleg, egymással szoros összefüggésben történik, többnyire valamilyen közérdekű misszió mögé rejtve. Jelen esetben ez a koronavírus okozta válság elleni fellépés.

A két szervezet célja, hogy a saját szakterületén szerzett tapasztalatait egyesítve világítson rá a válságkezelés árnyékában zajló korrupt folyamatokra.

Mindannyian azt szeretnénk, hogy lakóhelyünkön a közszolgáltatások hatékonyak és mindenki számára hozzáférhetőek, a közösségi élet színes és pezsgő legyen. A felmerülő problémákra szülessen megoldás és induljanak be izgalmas, előremutató kezdeményezések. A globális bizonytalanságok közepette egyre fontosabb, hogy közvetlen környezetünk kihívásaira rugalmas válaszokat lehessen adni, bevonva a helyben élőket az őket érintő döntésekbe és a megoldáskeresésbe. De hogyan tehetünk ezért épp akkor, amikor a helyi közösségek kulcsintézményei, az önkormányzatok egyre több feladatot kell végezzenek egyre kevesebb pénzből? Közösségi finanszírozás és a helyi önkormányzatok sorozatunk első része.

Ma Magyarországon, ha a helyi közügyekre gondolunk, az önkormányzatok jutnak az eszünkbe. A források és a nagyobb volumenű helyi fejlesztések felett azonban a központi kormányzat gyakorol kontrollt, ami a tavaly októberi politikai átrendeződés óta egyre látványosabb feszültségeket eredményez. De mi a helyzet a helyi civil kezdeményezésekkel, a közvetlen áldozatvállalással, ami a nagypolitika kiszámíthatatlanságával szemben erősítheti egy település ellenálló-képességét? Milyen lehetőséget kínál az önkormányzatok és a helyi közösségek ügyek mentén kialakuló partnersége? A következőkben a közösségi finanszírozás (crowdfunding) és a helyi önkormányzatiság lehetséges kapcsolódásait vizsgáljuk meg. Nemzetközi példákból kiindulva amellett érvelünk, hogy hazánkban is érdemes volna kísérletet tenni ezen a téren az együttműködés fejlesztésére. Ez ugyan nem kecsegtet a helyi közpénzügyek rendszerszintű átalakításával, de rugalmas és innovatív módja lehet a közösségi kezdeményezések támogatásának, új típusú megoldások elterjesztésének, a közösségi érzés erősítésének és a civil, adományozói ökoszisztéma fejlesztésének a magyar településeken is.

Az önkormányzatok nyújtotta helyi közszolgáltatásokat mindannyian igénybe vesszük, amikor parkolunk, óvodába visszük a gyermekünket, igénybe vesszük a közösségi közlekedést, orvosi rendelőbe megyünk vagy levisszük a szemetet. Ma döntően az önkormányzatok gazdasági erejétől, illetve politikai kapcsolataitól függ, hogy egy településen mennyi jut ezek fejlesztésére. A törvényben megszabott kötelező feladatokon túl önként vállalt többletszolgáltatásokat azok a gazdagabb települések tudnak nyújtani, ahol az ehhez szükséges többletforrások rendelkezésre állnak, azaz vannak helyben nagyobb vállalatok, akik hozzájárulnak a költségvetéshez. Jórészt ezen múlik, hogy egy város mennyire élhető: tud-e plusz pénzt adni az iskolának, a rendőrségnek, felújítani a rendelőt, okosparkolást bevezetni, sportra költeni, civil szervezeteket támogatni, érdemi támogatást adni a rászorulóknak. Az önkormányzatok bevételét az állami feladatfinanszírozás mellett főként a vállalatok iparűzési adója biztosítja, vagyis nem a helyi lakosok áldozatvállalását tükröző befizetések. A személyi jövedelemadóból való helyi részesedés 2013-tól megszűnt, gyengítve a visszacsatolást a lakosság jövedelme és a képződő önkormányzati bevételek között. Ma sokszor még a turisták által befizetett idegenforgalmi adó is több, mint a lakosok közvetlen befizetései, helyi adói. Ez nem kedvez a demokrácia működésének: a bevételt termelő vállalatoknak szükségképpen nagyobb szava van, amit tetéz a közpénzügyek nehezen érthető, bürokratikus logikája, amire a lakosoknak alig van ráhatása.

Társadalmi egyeztetést indított a Főváros a közvetlen állampolgári részvétel új eszközeiről (polgári kezdeményezés, budapesti párbeszéd), melyek 2021-es bevezetését az új szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) irányozta elő. A tavaly októberi választások után a megválasztott vezetőknek postán megküldött pamfletünkben mi is kardoskodtunk amellett, hogy az önkormányzatok teremtsenek hivatalos csatornát arra, hogy a lakók is kezdeményezően alakíthassák önkormányzat döntéseit egyes kérdések napirendre vételével, akár úgy, hogy ehhez online eszközöket használnak. A Főváros tervei annak tükrében igazán fontosak, hogy nő az igény az igény az e-részvételre, ám a népi kezdeményezés 2014-es megszüntetésével és a helyi népszavazások nehézkességével a közvetlenül a helyiek felől érkező impulzusok befogadása esetlegessé vált. A következőkben összefoglaljuk, milyen megjegyzéseket fűztünk a Főváros koncepciójához, illetve milyen külföldi példákat ajánlottunk.

A petíció intézménye jóval régebbi, mint a polgári demokráciák: már az ókori Egyiptomból vannak feljegyzések arról, hogy piramisépítő munkások petícióznak munkakörülményeik javításáért, Kínában pedig régóta a politikai rendszer fontos eleme, hogy a helyi hatalom visszaéléseivel szemben a központi hatalomhoz lehet fellebbezni. A petíciós jog első szabályozását hazánkban az Aranybullában találjuk: ez kötelezi a királyt, hogy bizonyos feltételek mellett átvegye a kérelmeket és meghallgassa a panaszosokat.

Nyolcadik éve dolgozzuk fel a nyilvános agrártámogatási adatokat, ami alapján képet adunk a magyar agrárium erőviszonyairól. Egy év tekintetében is tekintélyes adatbázisról van szó, több tízezer sorral, melyből először 2016-ban készítettünk keresőt. Most ezt frissítettük, így települési szintre vagy nevekre szűrve 2010-től egészen 2020 első félévéig tudjuk megmutatni, hol mely cégek és magánszemélyek kapták a legtöbb agrártámogatást. Keress rá szülőfalud, Felcsút vagy bármely magyarországi település gazdáira és találd meg a helyi földesurakat, vagy éppen önmagadat a nagy képben!

Mindig is kíváncsi voltál rá, hogy kik a legnagyobb mezőgazdasági gazdálkodók a településeden? Kinek van a legtöbb földje és ezzel párhuzamosan sokszor komoly gazdasági hatalma a településeden? Az alábbi interaktív infografikán település és támogatott (személy vagy cégnév) alapján, éves bontásban keresheted meg, ki, hol és mennyi agrártámogatást kapott.

Nyolcadik éve dolgozzuk fel az uniós agrártámogatások nyilvános adatait, képet adva arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban.

• Ha az Index blogketrecéről érkezel, az ábrák teljes körű megjelenítéséhez kattints ide!
• Ha települési szinten keresnél az adatokban, ide kattints!

Az elmúlt években a politikai hátszéllel rendelkező szereplők komolyan megkavarták a sorrendet a zöldbárók toplistáján, ám 2019-re úgy tűnik, kialakult az új status quo. A Simicska-cégeket magába olvasztó Mészáros-birodalom azonban egyelőre nem ért Csányi nyomába. A kormányfőhöz közeli vállalkozók (Mészáros, Flier) a birtokpolitikával és a klientúra átrajzolásával segített, gyors növekedés után 2019-ben stagnáltak, bár a Gallicoop 2020-as, sokakat meglepő felvásárlása azt mutatja, hogy Mészárosék terjeszkedése ezzel még nem ért véget. 2019 sikeres év volt a külföldi tulajdonú, illetve a szakmai szervezetekbe beágyazott szereplőknek (Claessens, GSD), akiknek az agrártámogatások a politikai tőkéseknél nagyobb jelentőséggel bírnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne keresnék a döntéshozók kegyét. A támogatási kassza közel 80%-a tavaly is az összes támogatásra jogosult felső 10%-ához, azon belül is a legzsírosabb nagygazdákhoz került. Az agrártámogatások jelenlegi rendszere stabilizáló hatással bír a meglévő ágazati struktúrára, hiszen érdemi, társadalmi haszonnal kecsegtető átalakítások és beruházások nélkül, a cégháló toldozásával-foldozásával is megszerezhető a több támogatás. Mutatjuk, hogyan lesznek a gazdagok és tőkeerősek még dominánsabbak az agráriumban. 

A járványhelyzet dacára már érzékelhetőek a nyomai annak a “részvételi fordulatnak”, amelyet a tavalyi önkormányzati választások ígéretei vetítettek előre. Akkor sok szó esett a helyi lakosokat bevonó, párbeszéden alapuló városi kormányzásról, ma pedig sorra indulnak a kísérletek online és offline bevonásra, legyen szó városfejlesztéssel kapcsolatos konzultációról, stratégiai tervezésről, részvételi költségvetésről, petícióról vagy közösségi gyűlésről. Ezek a folyamatok hazai szinten mindenképpen újszerű eszközöket kínálnak, különösen a digitális részvétel területén. A konkrét eszközök alapos, kritikus értékelésére ahogy korábban, a jövőben is sort kerítünk blogunkon, a #részvétel címke alatt, a mostani bejegyzésben azonban lépünk egyet hátra és azt vizsgáljuk, milyen igény van a közügyek iránt érdeklődő, internethasználó fővárosiak részéről a e-részvételre. (Merényi M. Miklós  - Horváth B. András)

Az e-részvétel a digitális technológiákkal megtámogatott állampolgári részvételi folyamatokat jelenti a döntéshozatal és az adminisztráció különböző szakaszaiban - a problémák beazonosításától egészen a döntések nyomon követéséig és kiértékeléséig. A következőkben azt járjuk körül, mi jellemzi az e-demokrácia potenciális résztvevőit Budapesten, hogyan viszonyulnak a digitális eszközökkel történő bevonáshoz, és mennyire tartják azt működőképesnek.

Horváth B. András a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia szakára “E-demokrácia a gyakorlatban: Az e-részvétel társadalomformáló ereje” címen írt szakdolgozatában kérdőíves vizsgálattal mérte fel a fővárosiak viszonyulását a helyi közügyekben való részvétel különböző formáihoz. A kutatás ugyan nem reprezentatív a teljes fővárosi szavazókorú lakosságra, de egy szűkebb, a digitális felületeket aktívan használó, a helyi közügyek iránt érdeklődő réteg hozzáállását jól tükrözi. A hallgató hozzájárult, hogy kérdőíves adatfelvételének eredményeit itt is közzétegyük, a következőkben ezt ismertetjük.

Megfigyelőként ízelítőt kaptunk abból, hogyan zajlik egy közösségi gyűlés 2020-ban, Budapesten. 50 hétköznapi ember javaslatokat tesz a Főváros klímastratégiájához. Elmeséljük, miről van szó!

Itthon makacsan tartja magát a nézet, hogy a szakpolitikai kérdésekben a szakértők az illetékesek. A sajtóban elvétve találkozni olyan vitákkal, ahol széles nyilvánosság előtt különböző megoldási javaslatok, programelemek versenyeznek, a társadalmi egyeztetés pedig gyakran nem több rossz viccnél. Ráadásul a köz bizalma a szakértők elfogulatlan, érdekektől mentes tudásában mára megingott. A szakértők és laikusok közti merev elválasztás elavulttá vált, különösen helyi szinten, ahol a lakosok a tőlük karnyújtásnyira lévő ügyeket sokkal jobban ismerik, mint az igényeikről csak spekuláló képviselőik és az általuk megbízott szakemberek. A hétköznapi ember fejében lévő tudást azonban nem egyszerű becsatornázni a döntésekbe, hiszen nem letisztult, számszerűsített koncepciókról, hanem hallgatólagos, tapasztalati tudásról van szó. Ezért világszerte elindult a kísérletezés, hogyan hozhatók létre olyan, a képviseleti demokráciát kiegészítő intézmények, amelyek bevonják a laikus polgárokat. Az egyik legsikeresebb ilyen kezdeményezés a közösségi gyűlés vagy állampolgári tanács elnevezésű technika, amit a klímamozgalmak is zászlajukra tűztek.

fotó: a Népszava tudósításából (Pavel Bogolepov)

A legtöbb európai ország lakóinak valószínűleg fogalma sincs, hogyan kapcsolódik össze a szülőszoba és a boríték, nálunk azonban senkinek sem kell magyarázni az összefüggést. A Hálaadás - blogsorozatban korábban írtunk a hálapénz-rendszer kialakulásáról, a szülészeti ellátásra gyakorolt hatásairól és arról, milyen esetekben számít a hálapénz átadása és elfogadása bűncselekménynek. Ezúttal egy olyan problémát vizsgálunk, amelyre megoldási javaslatot is nyújtunk: ez a nyilvános szülészeti adatok hiánya. Milyen adatokat gyűjtenek ma a szülészetben Magyarországon, mi történik ezekkel, miért lenne szükség átláthatóságra ezen a téren - és mit lehet tenni a nagyobb átláthatóságért?

A szülészeti adatok elérhetetlensége azért különösen érdekes a mai Magyarországon, mert a szülészeti adatgyűjtésnek kifejezetten nagy hagyománya van hazánkban. A világon először Tauffer Vilmos, magyar orvos kezdett szisztematikus adatgyűjtésbe a XIX. század végén. Ennek ellenére a XX. századfordulója óta egyre fejlődő, a ‘30-as évek óta egységesített adatszolgáltatás eredményeit csak egy igen szűk réteg tudja behatóbban tanulmányozni. A szülészeti adatgyűjtés a múlt században több változáson is átesett, módosult a felmérésben szereplő adatok köre és az ezeket kezelő intézmények is többször cserélődtek. Ma három helyen, az ÁEEK-nél (Állami Egészségügyi Ellátó Központ), a NEAK-nál (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) és a KSH-nál (Központi Statisztikai Hivatal) gyűjtik a szóbanforgó adatokat. Mindhárom intézmény más célból és más fókusszal gyűjt információt, az adatlapok között vannak átfedések is, ez az elemzések érvényességének vizsgálata miatt szerencsés, hiszen így összevethetőek az azonos adatsorok (1, 2 ).

A Modern Városok Programot fél évtizede a megyei jogú városok egyedülálló, több ezer milliárdos fejlesztéseként harangoztak be és sajtóképes Orbán-látogatásokkal is megtámogatták. Később hosszas levelezésünk nyomán a kormany.hu-ra is felkerültek a támogatói okiratok és azok módosításai. Most, hogy számos vidéki nagyváros élén új, ellenzéki vezetés áll, a Programért pedig új szereplő, Gyopáros Alpár felel, kíváncsiak voltunk, milyen ütemben váltódnak konkrét fejlesztésekre az orbáni ígéretek. A Miniszterelnökségtől ezúttal részletes választ kaptunk.

270 jóváhagyott projektelem: 31 megvalósult (11%), 56 részlegesen megvalósult (21%), 183 még nem valósult meg (68%). Röviden így summázható a Modern Városok Program (MVP) előrehaladása. 

A minisztériumokkal április óta tartó, kitartó levelezésünk nyomán végre kiderült, melyik miniszter adott közbeszerzés alóli mentességet a koronavírus elleni védekezéshez kapcsolódó beszerzéseknek. A fürkészést és portyázást irányító Szijjártó Péter külügyminiszter volt az, aki a veszélyhelyzet idején ezekről döntött, ráadásul 100 esetben saját minisztériuma beszerzéseit is mentesítette.

Orbán Viktortól nem lehet kérdezni - adatigényléssel sem

A koronajárvány miatti veszélyhelyzet idején naponta érkeztek hírek arról, hogyan szerez be a kormány “fürkészei és portyázói révén” egészségügyi eszközöket, döntően Kínából. Nagy beszerzők voltak még az egészségügyi intézmények és az önkormányzatok is. A maszkok és lélegeztetőgépek darabszámát élénk figyelem övezte: Orbán Viktor miniszterelnök személyesen látogatott el a Külügyminisztériumba, ahol az operatív helyiségben a fehér táblára tollal voltak felírva a remélt mennyiségek. Többek közt ezek lehettek azok az állami beszerzések, amelyeket a veszélyhelyzetre hivatkozva az eredeti közbeszerzési szabályokat megkerülve folytattak le. Habár felvethető, hogy az erőteljes politikai nyomás és a centralizált, kézi vezérelt, szakértők helyett káderekre alapozó kormányzati működés túltermelte ezeket az eszközöket, miközben minőségi problémák is akadtak, azzal nem érdemes vitatkozni, hogy a járványhelyzet (és különösképp a nélkülözhetetlennek tűnő kínai eszközök gyors megszerzése) indokolhatta a közbeszerzési szabályok valamifajta lazítását. Ugyanakkor, mivel közpénzek elköltéséről van szó, a nyilvánosságot ezen beszerzések esetén is biztosítani kellene, annál is inkább, mert az eddig megismert tételek komoly anomáliákat rejtenek. Tudható például, hogy a Külügy közel 240 milliárdból sokkal drágábban vett lélegeztetőgépeket, mint egy állami egészségügyi háttérintézmény.

Hosszú és komoly türelmet igénylő folyamat volt, amelynek eredményeként a június 18-án véget ért veszélyhelyzet idején mentesített közbeszerzésekről információhoz jutottunk. A közérdekű adatok megismerhetőségének “22-es csapdája”, amikor nem lehet pontosan tudni, melyik állami szerv kezeli a megismerni kívánt adatokat. Ez történt a mostani esetben is.

A Kormány 48/2020. (III. 19.) Korm.rendelet 4. § szerint: a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti ajánlatkérő jogosult a koronavírus elleni védekezéssel közvetlenül összefüggő vagy a védekezést irányító állami szervek, védekezést irányító csoportok hatékony működését szolgáló beszerzését (= a koronavírus elleni védekezéssel összefüggő beszerzés) a Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagjának [a Miniszterelnök] egyedi mentesítése alapján a közbeszerzési és beszerzési szabályoktól eltérő módon is megvalósítani. A mentesítési kérelemről a Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagja soron kívül dönt. A Kormány veszélyhelyzet elhárításáért felelős tagja [a Miniszterelnök] a Kormány másik tagjára delegálhatja a mentesítési kérelemről való döntési jogkörét.

A mentesítéssel az ajánlatkérő a beszerzést közbeszerzési eljárás vagy egyéb beszerzési eljárás lefolytatása nélkül az értékhatár (Kbt. 15. § (1)) elérése vagy meghaladása esetén jogosult megvalósítani, lehetőség szerint három ajánlat bekérésével, kivéve kivételes sürgősség esetén, amely esetben egy adott gazdasági szereplő közvetlenül is felhívható ajánlattételre. Meg kell vizsgálni, hogy a beszerzés nem fed-e át központosított más beszerzéssel, nem foglalható-e bele már meglévő keretmegállapodásba. Az adatlapon, amelyen kérelmezni kell a mentesítést, részletesen indokolni kell a beszerzési igényt, és ki kell térni a beszerzés elmaradásának várható következményeire. Összességében tehát Uniós engedéllyel igen széles, de mégsem teljesen önkényes, az EU-s forrásokra eleve nem alkalmazható mozgástér nyílt az ajánlatkérő állami szervek számára (bővebben erről itt). Mi pedig szerettük volna megtudni, hogy milyen beszerzések valósultak meg így (volt-e köztük olyan, ami neccesen függ össze a COVID-19 elleni védekezéssel), illetve mekkora összeget érintett mindez, ezért adatot igényeltünk.

A rendelet fényében a mentesítésekről vagy a miniszterelnök, vagy egy általa kijelölt kormánytag dönt. A gond viszont az, hogy a miniszterelnök közvetlen döntéseiről nagyon nehéz információt szerezni, mivel a Kormányszóvivő, illetve Havasi Bertalan Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár sem volt a segítségünkre: kérdéseinkre nem válaszoltak. Személyesen adatigénylést Orbán Viktornak nem küldhetünk, a minisztériumi struktúrában pedig nem egyértelmű, mely minisztériumhoz kell fordulni, ha közvetlenül Orbán döntéseire vagyunk kíváncsiak. Először a Miniszterelnökséghez fordultunk, mely azért tűnt jó választásnak, mert a Közbeszerzési Hatósággal ők leveleztek a COVID-közbeszerzések ügyében. Arra voltunk kíváncsiak, a miniszterelnök vagy más miniszter dönt a mentesítési kérelmekről. Illetve kértük, bocsássák rendelkezésünkre a kormányrendelet elfogadásától a mentesítési kérelmek listáját, amely tartalmazza azok benyújtóját, az egyes beszerzések tárgyát és értékét, továbbá, hogy azokat jóváhagyták-e.

A Miniszterelnökség 30 napot is meghaladva a "ki dönt?" kérdésre szó szerint megismételte a fenti jogszabályi rendelkezést, a mentességek listáját pedig nem adta ki arra hivatkozva, hogy nem minősül adatkezelőnek. Azt, hogy pontosan ki az adatgazda, nem árulta el. Ekkor május eleje volt. Hasonló tartalmú adatigénylést küldünk a Miniszterelnöki Kabinetirodának (őket tünteti fel Orbán munkáltatójaként), de tőlük sem kaptunk se választ, se érdemi eligazítást. A további szóba jöhető minisztériumok közül a Belügyminisztérium - félreértve a kérdést - elárulta nekünk, hogy ő maga milyen mentesítést kért (az egészségügyi reform kapcsán bízta meg közbeszerzési eljárás nélkül a BCG tanácsadócéget), az EMMI pedig azt közölte, nem illetékes.

Augusztus 7-én, jóval a törvényes határidő után a Külügyminisztérium fedte fel Mr. X-et: Szijjártó Péter külügyminiszter volt az, akinek Orbán a mentesítésekről való döntés feladatát delegálta. Nehezen magyarázható logikával azonban csak a Külügyminisztérium saját eljárásaival kapcsolatos mentesítési kérelmeinek kapcsán tekinti magát adatgazdának, hiába bírálta el Szijjártó a teljes állami szektor ÖSSZES közbeszerzés alóli mentesítési kérelmét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha meg akarjuk tudni, mely beszerzések kerülték ki a közbeszerzési törvényben meghatározott eljárást, akkor egyenként az összes beszerzőnél kérdezősködünk kell, noha ezek a mentesítési kérelmek mind megfordultak a külügyminiszter előtt is. Ez szinte lehetetlen, hiszen nincsen nyilvános lista arról, kik azok az állami szervek, akik mentesítést kértek a közbeszerzéseikre, de több száz ilyen intézmény létezhet. Ez ugyanakkor a Külügy álláspontja, amit a K-Monitor vitat, nem lenne meglepő, ha az ügy a bíróság, vagy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt kötne ki. A Külügy ugyanakkor elküldte nekünk saját mentesített közbeszerzéseinek listáját, amiből összesen 100 beszerzés látszik, közte pl. a Wizzair szállításai, illetve számos, a sajtóban már korábban megnevezett cég, amelyek egészségügyi eszközöket szállítottak. Ez tárgy és összeg híján ugyanakkor továbbra sem teremt átláthatóságot a 300 milliárdos lélegeztetőgép és egyéb védőeszköz-beszerzések területén, ezért további adatigénylésekre lesz szükség, hogy végre kiderüljön, pontosan mit, mennyiért és milyen eljárásban szereztek be a Szijjártó által irányított (és általa mentesített) fürkészek és portyázók.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium döntési listája a mentesített közbeszerzésekben érintett cégek nevével és a velük kapcsolatban meghozott mentesítő döntések számával itt böngészhető: