A napokban 14 ezer vidéki szálláshely 45 milliárd Ft összértékben nyert pármilliós állami támogatást magyar költségvetési forrásból. A listán számos politikailag is exponált személy is felbukkan: a legpikánsabb sztori talán Simicska Lajos két "panziója", de Szatmáry Kristóf és Becsó Zsolt fideszes képviselők, illetve az Orbán-családdal szoros kapcsolatot ápoló Zaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul és lánya is örülhettek. Naffáék 8 szálláshelye már nem csekélység, ezzel együtt a támogatottak nagy száma mutatja: az ágazat jelentős része, hátszéltől függetlenül fejlesztési pénzhez jutott, ami önmagában örvendetes. A koronaválság miatti megroggyanáson ez ugyanakkor aligha segít, az állami vis major alap megnyitására pedig hiába várnak a gyakran még mindig zárva lévő szállodások. De miért beszélünk annyit a NER HOTEL-ekről és politikai tőkés nyomulásról, ha a kis, független szállásadók is pénzhez jutnak? Ehhez feldolgoztuk a mostani támogatási kör adatait. Nézzük az arányokat!

Hány szálláshelyet ér az adófizetőknek Mészáros hotellánca?

Egy korábbi körben Mészáros Lőrinc Hunguest hotelláncának 14 vidéki szállodája összesen 17,7 milliárd Ft-ot kapott fejlesztésre. Ha ezzel az összeggel hasonlítjuk össze a mostani pályázatok nagyságrendjét, meglepő arányokat tapasztalunk. Ez az összeg ugyanis önmagában több, mint amennyit most a 25 legtöbb támogatást kapott vidéki város összesen 5166 szálláshelye elnyert. Figyelembe véve, hogy Mészáros két tucat luxusszállodája összehasonlíthatatlanul bővebb szolgáltatást nyújt és egyenként lényegesen több vendéget fogad, mint a most pénzhez jutott kis szálláshelyek, így is brutális belegondolni, miért finanszírozza ennyire feltételekhez alig kötött ingyenpénzzel az állam ezeket a hoteleket, amikor ennek megfelelő összegből több, mint 5000 szálláshely fejleszthető, lényegesen több család megélhetéséhez járulva hozzá, mint a Hunguest kéttucat szállodája esetében (a cég teljes bejelentett létszáma 2020-ban 1786 fő). Miközben szólnak érvek a nagyobb jövedelem- és adótermelő képességű hotelek támogatása mellett is, a Privátbankár nagyszerű összefoglalója pontosan bemutatja a rendszer problémáit. Ha a pénzért cserébe még annyit sem vár el az állam, hogy a hotelesek ne kezdjenek tömeges leépítésbe - ahogyan azt a Hunguest megtette -, illetve ha kérdéses megtérülésű fejlesztések támogatásával torzítja a versenyt, valamint ha politikai alapon szelektálnak a pénz osztásánál, a százmilliárdos pénzeső nem fogja tudni hosszú távon versenyképesebbé tenni a turisztikai ágazatot. Pedig egy ekkora programnak minimálisan is ezt a célt kellene maga elé tűznie.

Az aránytalanságok a fenti példán is kitapinthatóak: Mészáros Hunguest-je önmagában több pénzt kapott a Kisfaludy-programból, mint Hajdúszoboszló, Siófok, Balatonfüred, Eger, Gyula, Harkány, Zalakaros, Miskolc, Keszthely, Hévíz és további 15 kedvelt turistacélpont több ezer magánszálláshelye ÖSSZESEN. Ők nyilván nem építenek wellness-részleget, ezzel együtt az ezekre a helyekre látogató több százezer vendég számára már néhány millió Ft támogatásból nagyobb komfortot tudnak biztosítani. Ha az államnak a kispénzű hazai vendégek is számítanak, akkor nehéz a Mészáros-birodalom állami gyarapításán túl más motivációt is látni a mögött, hogy a Hunguest Grandhotel Galya fejlesztése önmagában több állami támogatást ér meg, mint az 55 ezer lakosú Eger összes, több mint 300 szálláshelyének fejlesztése. Innen nézve a Turisztikai Ügynökség morzsákat szór ugyan több ezer turizmusból élő magyar vállalkozásnak, de a nagy pénzt a haveri befektetőknek szánja.

Elindult a NER Hotel! Térképre vittük a politikailag exponált hoteleket és vendéglátóhelyeket a Balatonnál, Budapest belvárosában és az egész országban! Ha érdekel, kinél cseng a kassza a nyaraláskor, itt könnyen utánanézhetsz! 

Kik kaptak, hol kaptak? Térképen a nyertesek (Budapest kimaradt)

Országosan 14 ezer vidéki magánszálláshely 45 milliárd forint összértékben nyert támogatást a meghirdetett pályázaton - a fővárosi szállásadók nem pályázhattak. A nyertesek már megkapták a bírálatról szóló értesítéseket és készülnek a fejlesztések megvalósítására, melynek keretében szobánként 1 millió, házanként maximum 8 millió forint használható fel az év végéig. A forrásból bármilyen korszerűsítésre lehet költeni, bútorcserére, napelemre, vagy lehet bővíteni, szaunát, medencét építeni - azt viszont csak "szúrópróbaszerűen" ellenőrzik, hogy szabályos volt-e a pénz felhasználása. A döntési lista adatait digitalizáltuk és térképre vittük.

A közzétett adatokból nem látszik, milyen fejlesztésekre kerül sor, így ez alapján ellenőrizni sem lehet, megvalósult-e a beígért fejlesztés - vagy éppen egy magáningatlan fejlesztéséhez járult hozzá az állam, mint a múltban számtalan esetben. Az alábbi keresőt használva ugyanakkor bárki rákereshet, hogy a településén mely szálláshelyek jutottak támogatáshoz, illetve országos szinten is képet kaphatunk arról, mely turisztikai desztinációk pályáztak legnagyobb sikerrel az állami támogatásra. Ami miatt fontosnak tartjuk, hogy ezt minél többen lássák, az nem a felháborodás, sokkal inkább a rezsim működési logikájának megértése. Világos, hogy a programból a leggazdagabb magyarok luxusszállodáit finanszírozzák az adófizetők, ami visszás. A rezsim azonban ezzel párhuzamosan több tízezer embert tesz érdekeltté. Akik most pénzhez jutnak, nem fognak tiltakozni a politikai tőkéseket helyzetbe hozó kifizetések ellen, sőt a rezsimtől a jövőben is remélnek hasonló juttatásokat. Demagóg lózung ezt annyival elintézni, hogy a támogatásokat a haverok "ellopják". A rendszer ellentmondásait csak egy olyan, világos célokat és eszközöket felmutatni képes alternatív program alapján lehetne hatásosan bírálni, ami nemcsak a politikai szólamok szintjén, de az érintett vállalkozások többsége számára konkrétan is vonzó alternatívát képes kínálni a zárt klikkeket kiszolgáló jelenlegi renddel szemben.

A grafikonok egész oldalas nézetben az alábbi linken érhetőek el. 

Ha fontosnak tartod, hogy ilyen és ehhez hasonló adatos anyagok szülessenek, támogasd a K-Monitort egyszeri vagy rendszeres adományoddal!

A Pénzügyminisztérium, ami ellen nemrég másodfokon nyertünk közadatpert, eddig is pályázott a legrosszabb adatgazda címére. A jog eszközeivel és azon túl is mindent meg szoktak tenni, hogy a kért adatokat lehetőleg ne, de ha mégis, akkor a lehető legkésőbb adják ki. E kérések éppen csak olyan apróságra, mint az adóforintjaink milliárdjairól rendelkező magyar költségvetésre vonatkoznak. A konszolidált fazonú Varga Mihálynak papírja van róla, hogy az EU legátláthatatlanabb költségvetését működteti. Nem lepődtünk meg, hogy innen kaptuk az első olyan választ, ami a rendeleti úton meghosszabbított, 45 napos határidőt jelöli meg áprilisi adatkérésünk megválaszolására. A 45 nap lejártával, épp a veszélyhelyzet visszavonása előtt a PM újabb 45 nappal, július végéig tolta ki a határidőt. 78 nap elteltével azonban válaszoltak, sajnos azonban nem a feltett kérdésre.

Van-e ma Magyarországon értelme megfogalmazni egy konstruktív közpolitikai javaslatot, ami nincs ellentétben a kormány által hangoztatott célokkal? Tegyünk egy próbát: részvételi költségvetést a magyar megyékbe! Döntsenek a helyi közösségek a településektől elvont iparűzési adóról!

Ha egy normális országban élnénk, a politikai viták úgy zajlanának, hogy a hatalmon lévők beazonosítanak egy társadalmi célt, amihez nyilvános vitában, alternatívákat ütköztetve kiválasztanak egy megfelelő eszközt. Itthon ettől már elszoktunk: a kormányzat egyik napról a másikra, az érintettek ellenállását ignorálva tol át fontos döntéseket. Valódi céltételezés, számon kérhető vállalások nincsenek, a közvélemény számára gumicsontként bedobott “érvek” általában fügefalevélként szolgálnak a nyers hatalompolitika számára.

Így történt ez a nagyberuházások iparűzési adójának településektől való einstandolása kapcsán is. A gödi Samsung akkumulátorgyár esetében Gulyás Gergely érvelt ugyan azzal, hogy a cél a bevételek arányosabb elosztása (ne egyetlen település, hanem egy teljes térség profitáljon belőle), ám a valódi cél a kivétel nélkül kormánypárti többségű megyéken keresztül a kormányzati kontroll kiterjesztése volt. Göd helyett az adó Pest megyéhez került, ám a megyének esze ágában sem volt a pénzzel igazságosan és felelősen gazdálkodni. Első intézkedésként a járványhelyzet után lecsökkentették a terület iparűzési adóját 1%-ra, ezzel kedvezve a dél-koreai multinak. A megmaradó forrással pedig minden bizonnyal a megyei többség önkényes belátása szerint rendelkezik majd. Mivel az önkormányzatokkal szemben a megyéknek nincs kézzel fogható közfeladatuk (pl. közvilágítás, idősek ellátása), így nem is kérhető számon, kinek és mire adják majd oda ezeket a forintokat.

Képzeljünk el azonban egy olyan országot, ahol valóban az igazságos forráselosztás a megoldandó cél, vagyis az, hogy az érintett térség (pl. járás) többi települése is részesüljön a gyár termelte javakból, ne pedig a megyei önkormányzat ossza el önkényesen a könnyen jött pénzt. Ez nem ördögtől való cél, de pusztán a megyékre bízni a döntést nem elég. A megyei önkormányzatokról tudni kell, hogy valódi feladatuk és bevételeik nincsenek, évek óta kádertemetőként működnek, a települési önkormányzatoknál még kevésbé átláthatóak, a nyilvánosság nem követi a munkájukat, sokan talán nem is tudják, hogy a megyei képviselőkre is szavaznak a választásokon, ha nem nagyvárosban élnek. A megyékhez befolyó új források elosztásának azonban lenne egy sokkal vonzóbb módja is, melynek megvalósulásához természetesen nem fűznénk nagy reményeket.

Ez a részvételi költségvetés, amivel a helyben érintett (pl. a járáshoz tartozó) polgárok döntenek a pénzről. Két legyet lehetne ütni egy csapásra: a helyi közösségek számára fontos fejlesztések valósulhatnának meg, amire máshonnan nincs pénz, olyanok, amelyeket a helyiek közvetlen döntéssel a legtöbbre értékelnek, ahol a leginkább hasznosnak látnak egy plusz adóforintot. Másrészt a lakosok bevonásával a demokratikus állampolgári kultúra is erősödne. Jól hangzik? Van is rá példa, nem is olyan messze.

Több szlovákiai megyében az elmúlt években indult el a részvételi (participatív) költségvetés nemcsak városi, de megyei szinten is! Ebben masszívan le vagyunk maradva a régiós országoktól: míg a lengyeleknél, románoknál (és Székelyföldön!) vagy szlovákoknál (és a Csallóközben!) már alap a lakosok bevonása a költségvetési döntésekbe, itthon épp csak néhány budapesti kerület kísérletezik a módszerrel. Szlovákia azért is jó példa, mert a megyei RK a magyarok lakta nagyszombati megyében könnyen megismerhető, hiszen a hírekben és a megye oldalán magyarul is lehet róla tájékozódni. Ráadásul a modell abból a szempontból is példaértékű, hogy nemcsak online ötletverseny, de települési szinten, lakossági fórumok révén élőben is keresik a kapcsolatot a lakosokkal. A benyújtott javaslatokról pedig végül települési szinten mindenki szavazhat, ráadásul a kisebbségi projektek is eséllyel indulnak. A tavalyi sikeres év után a megye a 2020-as költségvetésében 250 ezer eurót (kb. 82 millió Ft) különített el az RK céljaira. Az összeg az egyes járások között a Nagyszombat megyében állandó lakhellyel rendelkező lakosság számának arányában kerül elosztásra. Ennyi pénzzel például Pest megye is bőven diszponál a Samsungtól “elnyert” adóbevétel okán.

Hogy mindez elképzelhetetlen itthon? Pedig a magyarok is tudnának legalább olyan jól dönteni, mint északi szomszédaink, vagy saját megyéik pártkáderei! Szomorú, ha ez itthon sci-fi, pedig a demokrácia világszerte  ebbe az irányba fejlődik! A javaslatunk ennyiben halálosan komoly, érdekes volna megnézni, hogyan reagálnak a nyilvánosságtól és az innovatív kezdeményezésektől elszokott megyék egy ilyen kezdeményezésre!

Tavaly évvégén módosult az adatigénylések teljesítéséért kérhető összegekről szóló jogszabály. Egy salátarendeletbe rejtett vad paragrafus tájékoztatás címszó alatt 5000 forinttal büntette volna azokat, akik elektronikusan amúgy elérhető adatokat igényelnek. A módosítást februárban visszavonták, nyomaira azonban rábukkantunk. Érdekes módon a büntetés fel sem merült a másik oldalon, vagyis a hiányos, a törvénynek eleget nem tevő állami honlapok közzétételei esetében. Csak annál, aki kérdezni mer.

A módosítás indoklásából kiderül, hogy az új szabályozás célja az indokolatlan adatigénylések megelőzése lett volna. Nem nézted meg elég alaposan, hogy hova rejtettük azt a szerződést a honlapunkon? Akkor fizess, legközelebb majd óvatosabb leszel.

A büntetőpasszus a NAIH-nál is kiverte a biztosítékot, Varga Judit igazságügyi miniszternek írt állásfoglalásukban kifejtették, hogy miért abszurd az új szabály: "a közfeladatot ellátó szervek a közérdekű adatigénylések teljesítésekor nem szolgáltatást nyújtanak. Az adatigénylések teljesítése bizonyos mértékű munkaerő-ráfordítást szükségképpen igényel, ez a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjog intézményi biztosításának velejáróra, így annak költségei csak különösen indokolt esetben háríthatók át az adatigénylőre".

A NAIH állásfoglalása két hónapos átfutással meghallgatásra talált, a módosítást idén február végén visszavonták. A kormány trollkodása egészen idáig elkerülte a figyelmünket. Fél évnyi távlatból ezzel a blogposzttal szeretnénk megemlékezni erről az egészen méltatlan próbálkozásról, amely egyszerre tanúskodik a jogalkotó szándékáról és törvények hiányos ismeretéről.

a kép forrása: zominumizmatika.hu

2018-ban kezdtünk el dolgozni egy olyan applikáción, amelynek segítségével utána lehet járni a politikailag exponált szereplők és a velük közeli kapcsolatban állók által birtokolt szállodák, vendéglátóhelyek tulajdonosi hátterének. Néhány éve, amikor a politika-közeli vállalkozói réteg elkezdett pozíciókat foglalni a hazai turizmusban, még csak találgatás volt, ami azóta bizonyossággá vált: EU-s és hazai forrásokból a kormányzat minden lehetséges módon támogatni fogja egy hozzá kötődő kör terjeszkedését a turizmusban. A kedvezményes hitelek, vissza nem térítendő állami támogatások, áron aluli ingatlanprivatizációk legfőbb kedvezményezettje egy olyan szűk csoport, amit különböző rokoni, üzleti és személyes szálak fűznek a döntéshozókhoz. A NER HOTEL célja hiteles, naprakész információt biztosítani ezekről az összefüggésekről, egyfelől hozzájárulva az informált fogyasztói döntésekhez, másfelől pedig vitát generálni arról a politikai-gazdasági rendről, amit leegyszerűsítve NER-nek nevezünk, és ami leereszkedve a politikai viták felhőrétegeiből a mindennapjaink részévé kezd válni.

A projektet felkaroló száz fős támogatói körnek és önkéntes programozók csapatának hála mostanra elkészültünk a publikus változattal. Köszönjük a közösségi adományozóknak, hogy megteremtették a projekt anyagi hátterét, és köszönjük mindazoknak, akik visszajelzéseikkel támogatták a projektet. A javaslatokat, beküldött információkat továbbra is várjuk!

Két érdekes felmérés is megjelent szerdán: az Európai Bizottság a korrupciós Eurobarométert tette közzé (a két évvel ezelőttiről itt írtunk), a Transparency International Magyarország pedig a CEU-val és a Tárkival készített korrupcióval kapcsolatos társadalmi attitűdöket vizsgáló kutatást. Az alábbiakban a két kutatás legizgalmasabb eredményeit mutatjuk be. 

Ugandai antikorrupciós hirdetés ("A korrupció öl! Állítsd meg! - innen - )

Az Eurobarométer számai szerint az uniós országok között nálunk vannak legkevesebben, akik elutasítják a korrupciót. A két évvel ezelőtti értékhez képest kicsit javult a kép (akkor 35%-on álltunk), de így is megelőzött Lettország, utolsók lettünk a listán:

Projektvezetői munkakörbe, határozatlan időre keressük új kollégánkat. Olyan valakivel szeretnénk bővülni, aki aktívan részt vesz új projektek kidolgozásában és a K-Monitor szakmai munkájában. Emellett talpraesett, proaktív, illetve elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

Kezdettől nyomon követjük a 2018-as választásokon induló kamupártok kampánypénzeinek ügyét és az állami szervek totojázását, melynek nyomán 3 milliárdot tehettek zsebre a nyilvánvalóan erre hajtó piti szélhámosok anélkül, hogy egyrészt a szabályozáson tátongó hatalmas kiskaput bezárná a törvényhozó, másrészt pedig az erre hivatott állami szervek erélyes fellépéssel nehezítenék meg a lopást. A kampánypénzeket eltüntették, a választási bukta után pedig senkinél nem találtak semmit.

FRISSÍTVE: a Kincstártól kapott tájékoztatás szerint 2020. október 31-i adatok alapján továbbra sem tudta behajtani a NAV a kamupártok adósságát.

A törvényalkotó 2017-ben - utólag már kimondható - lényegtelen módosítást eszközölt csak a szabályozáson. Hiába terjesztette ki azon vezetők körét, akik saját vagyonukkal felelnek a visszafizetésért, a felszívódott kampánypénzeket tőlük sem lehetett visszaszerezni. A folyamat részese a Választási Iroda, a támogatásokat folyósító Államkincstár, a pártokat ellenőrző Számvevőszék és a tartozásokat be (nem) hajtó NAV és persze a nyomozóhatóságok. Az ő részükről sem történt érdemi, hatékony fellépés sem a gyaníthatóan szabálytalanul összegyűjtött aláírások kapcsán, sem a támogatások folyósításakor, sem azok visszavételekor. Ma már azt is tudjuk, az aláírás-hamisítások miatti bírósági eljárások is bohózatba fulladtak. Az egyik ilyen eljárásban a bíróság arra jutott, az aláírásgyűjtők tudata minden bizonnyal "nem fogta át, hogy csalnak". A kamupártok szervezőit, bár lehet róla sejtésünk, kik ők, futni hagyták - 3 milliárd forinttal.

Hálózatokat ábrázoló alkalmazásunk továbbfejlesztésével a magyar elit kapcsolataiba engedünk ismét betekintést. A 2014 és 19 közötti balatoni vitorlásversenyek nyilvános eredményeit feldolgozva rajzoltuk fel közszereplők, politikai-gazdasági döntéshozók kapcsolatait. Viszonyuk minőségéről gyakran keveset tudunk, noha az gazdasági vagy politikai döntésekre is hatással lehet. Ezek a kapcsolatok semmiképp sem perdöntőek, ám jelentőségüket nem becsülhetjük alul egy olyan rendszerben, ahol deklaráltan egy lojális tőkés réteg megerősítése a cél, ahol az intézmények szerepét mindinkább személyes kapcsolatok és függőségek veszik át. Nincs új a nap alatt, már a századelőn is balatoni vitorlásokon ringatózott a magyar elit. Ma is vegyes társaság szeli a habokat, találni köztük hivatásos sportolót, orvost, mérnököt és jogászt, vállalkozót és politikust, baloldalit, fideszest egyaránt. És persze rengeteg sportszerető embert.

Ha egy oknyomozó újságíró kapcsolatot keres a döntéshozó és egy gyanúsan sikeres vállalkozó között, beleszaladhat egy közös vitorlázásba. Így járt a 444 cikksorozatának szerzője is, aki Bácskai János IX. kerületi (ex)polgármester ügyei után nyomozva talált rá Rudits Tiborra, a kerületi kéményfelújításokat bonyolító vállalkozóra, akivel a városatya közösen hódol a vitorlázás szenvedélyének. Szintén megénekelt kapcsolat Tiborcz István informatikában nyomuló testvére, Péter és Griecs-Farkas Emese közös hobbija. Mint a 24.hu megtudta, a Tiborcz-család V. kerületi, Báthory utcai lakását használta az utóbbi években milliárdos állami megrendelésekkel kitömött Symmetria Magyarország Zrt. többségi tulajdonosa, Griecs-Farkas. A 89 négyzetméteres ingatlanban jelenleg Tiborcz Péter cégei működnek - nem csak a hajó volt tehát közös. 

Az ilyen és ehhez hasonló történeteken felbuzdulva még 2016-ban lefuttattunk egy keresést sajtóadatbázisunk személyeivel a versenyzők listáján és számos érdekes egyezésre bukkantunk. A lista most frissült. A cikkben a nevekre kattintva többet is megtudhatsz az említett szereplőkről adatbázisunk révén. Mivel azonban a nyilvános adatok csak neveket tartalmaznak, nem tudjuk teljes bizonyossággal állítani, hogy a névegyezésen túl valóban a vélt fontos ember szerepel az ábrán. Ugyanakkor az adatok érdekes adalékul szolgálhatnak hasonló ügyekhez, ahol politikusok vagy állami cégek, hivatalok felsővezetői üzletemberekkel hajókáznak együtt. Vizualizációnk a 2014-2019 közti Kék- és Fehérszalag versenyek résztvevőit jeleníti meg.