November elején indul el Budapest második részvételi költségvetése az ötletgyűjtés fázisával, vagyis hamarosan újra lehetősége lesz a 16 évet betöltő fővárosiaknak, hogy javaslatokat tegyenek az önkormányzat felé kisebb léptékű fejlesztésekre. Az első évben - amiről részletes elemzést közöltünk itt és itt - több, mint 13 ezer budapesti döntött az egymilliárdos összeg felhasználásáról. Közel 700 ötlet közül végül 15 nyert lehetőséget a megvalósításra. A próbaév tanulságait feldolgozva a hivatal társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó osztálya bizonyos pontokon módosítja a tavaly megismert folyamatot. A következőkben összefoglaljuk, mit lehet tudni a változtatásokról, illetve milyen sajátosságai vannak a lebonyolításnak a szavazás módjára nézve.

A Főváros első részvételi költségvetése nyomán többek között gyalogátkelő, rakparti ülőfelületek és közvécék is megvalósulnak. A nyertes projektek listája.

A novemberben induló, a 2022-es évben véget érő második ciklusról a Főváros "Nyitott Budapest" civil munkacsoportjának ülésén kaptunk tájékoztatást. Eszerint több, általunk is felvetett problémát a Főváros is érzékelt. A szakmai / technikai "részvételi költségvetés" elnevezés közösségi költségvetésre változik, megújult a design és az online felület is (eddig Párizs nyílt forráskódú oldalát használták). Utóbbi azért örömteli, mert az új felületen várhatóan a régi projektötletek teljes története visszakövethető lesz az ötlet beérkezésétől a szűrésen át a szavazásig és a megvalósítás állásáig. A résztvevői kör is kibővült: ezúttal már a 16 év feletti budapesti lakosok is szavazhatnak majd. A második évben várhatóan több élő esemény is kiegészíti majd az ötletgyűjtés fázisát, illetve fővárosi intézményekben (könyvárakban) is lehet majd szavazni. A lebonyolítás során megmarad az állampolgári tanács, amely a jelentkezők közül reprezentatív szempontok alapján kiválasztott "zsűrit" jelent: ők azok, akik a hivatal által technikai-jogi szempontból megszűrt ötletlistából végül kiválasztják, hogy mi kerüljön a szavazólapra.

A legjelentősebb változás, hogy megszűnik az "Egész Budapest" kategória, a város stratégiai céljainak - és az ezt lekövető civil munkacsoportoknak - megfelelően három, tematikus kategória lesz (Esélyteremtő, Zöld, Nyitott), és ezeken belül lesz majd lehetőség kisebb, helyi léptékű és nagyobb, városi léptékű projektötleteket beadni. A kisebb, helyi kezdeményezések így nem kell, hogy versenyezzenek a nagyobb, vagy legalábbis sokat ígérő, és emiatt városi szintű szavazóbázissal rendelkező - javaslatokkal ("Kevesebb szemét", "Példamutató közvécék" - ezek valójában pilot projektek voltak). A Főváros tehát továbbra is vállalja, hogy kisebb, akár kerületi kompetenciába tartozó budapesti fejlesztéseket is megfinanszíroz, ami abból a szempontból helyes és ésszerű, hogy a kétszintű rendszer működését a konkrét igénnyel jelentkező polgár nem látja át, megoldási javaslatai azonban döntően a közvetlen szomszédság szintjén keletkeznek.

A három kategória lényegében nem jelent tematikus korlátozást, lényegében bármilyen ötlet beilleszthető valamelyikbe. Az Esélyteremtő Budapest szociális projekteket, sérülékeny csoportoknak segítő ötleteket, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést erősítő javaslatokat finanszíroz. A Zöld Budapest kategóriából a közterületek válhatnak élhetőbbé, a Nyitott Budapest pedig mindenfajta - főként immateriális - kulturális eseményt, innovációt, okos város fejlesztést, a döntéshozatal átláthatóságát, kommunikációját érintő fejlesztést tud kielégíteni. (További tájékozódásként Budapest új ITS stratégiájának hármas felosztását javasoljuk). 

A kategóriák 333-333 millió Ft-os keretet tartalmaznak az alábbiak szerint: 

Jó látni, hogy a részvételiség nem egyszeri PR-fogás a városvezetés számára, hanem módszeresen fejlesztik ennek a csatornáit (civil munkacsoportok, petíció, társadalmi véleményezés, online kérdőívezés). Ezek idővel egy sűrű ökoszisztémává állhatnak össze a város ügyeit alakító civilek, állampolgárok számára, hozzájárulva, hogy Budapesten minden jó, támogatandó ötlet megvalósulást nyerhessen. Ehhez az önkormányzatra feladatot generáló RK mellett még legalább két csatorna, a civil kezdeményezések támogatásai (ahol az önkormányzat donor és civilek a megvalósítók), illetve a közösségi finanszírozás erősítése tudna hozzájárulni. Ami továbbra is hiányosságnak tűnik, az a folyamat propagálása: nincs fővárosi TV, rádió, újság - maradnak a város által használható felületek és a kreatív megoldások. A nagyobb nyilvánosság elengedhetetlen ahhoz, hogy a résztvevők száma a folyamatot használó más nagyvárosokhoz hasonlóan idővel legalább az 5%-os tartományba emelkedjen. Vélelmezhető ugyanis, hogy a potenciális résztvevők nagyobbik része ma még csak nem is hallott arról, hogy a Fővárosban van ilyen lehetőség. 

Ötletverseny, vagy a preferenciák kinyilvánítása?

Nemrég az ellenzéki előválasztás kapcsán írtunk arról, hogy a valódi állampolgári részvétel tartalmi feltétele, hogy az állampolgárok ne csak jóváhagyólag vegyenek részt és nyilvánítsanak véleményt a közügyekről, hanem számonkérhető, a politikai szféra számára kényszerítő erejű igényeket jelenthessenek be.

Ez a RK vonatkozásában nemcsak azt jelenti, hogy a végeredményt formálisan jóváhagyó közgyűlés (vagy az ötleteket pontosító hivatali bürokrácia) ne írhassa felül az állampolgárok akaratát - de egy olyan feltételt is támaszt, hogy olyan ügyeket is napirendre lehessen rajta keresztül venni, amivel a képviselők egyébként nem foglalkoznának. Ebben a tekintetben érdekes volna látni, mi történne, ha a jelenlegi városvezetés ellenzéke próbálná használni a RK-t, hogy saját szimbolikus ügyeit előmozdítsa vagy rátapintson a jelenlegi vezetés gyengeségeire. Ők azonban egyelőre kívülről kritizálják a folyamatot, azt sugallva, hogy részt venni csak egy bennfentes körnek van lehetősége. Az mindenesetre előremutató, hogy az ötletgyűjtéssel a folyamat alulról indul, nem önkormányzati "ötletek" közül lehet választani, és a meglévő kereteken túlmutató javaslatok is bekerülhetnek a folyamatba kísérleti (pilot) projektként.

Formálisan tehát minden, a feltételeket teljesítő ötletnek van lehetősége a megvalósulásra, ha képes mozgósítani kellő mennyiségű támogatót. A szavazási módszer kapcsán azonban érdemes elgondolkodni, hogy pontosan mi is a cél. A legnépszerűbb "versenyzőt" megtalálni azután, hogy minden ötletnek egyenlő feltételeket biztosítunk? Vagy összességében a leghasznosabb eredményt megtalálni, ami a legtöbb résztvevő számára jelenti az igényei kielégítését a meglévő keret terhére? Esetleg a legkevésbé megosztó, közös többszörös-szerű ötletekre rátalálni? Sok kicsit, vagy néhány nagy projektet szeretnénk?

A Főváros az egyszerűségre törekedett, a három kategóriában 1-1 szavazatot adhattak le a résztvevők az első évben. A RK-k döntési problémája, amit ez a zuglói szavazólap is szemléltet, hasonló a "hátizsák problémához": egy adott kapacitás (keretösszeg) erejéig tudunk bizonyos beárazott projekteket megvalósítani. A szavazás egy sorrendet állít fel, ezen végigmenve annyi projekt nyer megvalósítást, amennyi a keretbe belefér.

A sorrend a kategóriánkénti egy-egy szavazattal is felállítható, ezzel azonban több probléma is van:

• Stratégiai szavazásra ösztönöz: az aktuális állás a szavazás előtt megismerhető, így akik később szavaznak, előnyben vannak: választhatnak olyan, számukra fontos opciót, amit hozzásegíthetnek a megvalósuláshoz ahelyett, hogy elveszne a szavazatuk a befutó projektre adott +1 szavazattal.
• Nem ad teljes képet a preferenciákról: nem tudjuk, hogy valójában mennyire népszerűek azok az ötletek, amelyek kevés szavazatot kaptak. Elképzelhető, hogy másodlagos, harmadlagos preferenciaként sokak elégedettek lennének olyan projektekkel, amelyeket végül megelőz egy kisebb, de aktív csoport által elsődlegesen preferált, a többség számára unalmas ötlet.
• Nem ad képet az elutasítottságról: nemcsak a pozitív preferenciákról kapunk kevés információt, de a negatív preferenciákat sem lehet kinyilvánítani. Elképzelhető, hogy olyan projektet is megszavaznak az emberek, amit amúgy a résztvevők 90%-a aktívan elutasít. 
• Nem egyenlő értékűek a leadott szavazatok: különböző (5-250 millió közötti) értékű projektekből lehetett egyet-egyet kiválasztani. Emiatt a leadott szavazatok nem voltak egyenlő súlyúak: ha valaki egy kisebb értékűt választott, kevesebbet ért a szavazata. Ez nemcsak azért gond, mert a voksolók nem kellett, hogy figyelembe vegyék a költségvetés sajátos logikáját, de azért is, mert a nagyobb értékű, emiatt nagyobb hatású projektek elvitték a szavazatokat a kisebbek elől. 
  

A fentiek okán felvethető, hogy az első évben nem feltétlenül a leghatékonyabb kombináció nyert. A 75 milliós költségűre becsült "Megfizethető lakhatás megteremtése" projekt például nem nyert, noha 1749 szavazatot kapott. A 250 milliós „Budapest Peremén” rehabilitációs otthon ezzel szemben 1874 szavazattal befutott egy másik kategóriában, noha szavazat / összeg alapján az előbbi nagyjából háromszor hatékonyabb, hiszen ennyiszer kisebb összegből elégíti ki egy hasonló méretű csoport igényeit. A kategóriák szétbontása ebben a vonatkozásban is hatékonyabb eredményt hozhat, de a többes, vagy súlyozott szavazás bevezetése nélkül továbbra is fennáll a veszélye, hogy a résztvevők többsége csalódottan távozik, lévén nem futnak be az általa megszavazott projektek, elvesznek a szavazataik. A "hatékonysági szempont" beemelése ugyanakkor a kisebb összegű projektek számára volna előnyös, ez pedig extra adminisztratív terhet rakna a hivatal vállára. 

Joggal vethető fel ugyakkor, hogy a teljesebb preferenciarendezés egy bonyolultabb, nehezebben érthető, több érvénytelen szavazatot produkáló eljárást igényelne. Ha a leghatékonyabb kombinációt keressük, akkor elméletileg egy sokfordulós szavazást kell lebonyolítani, ami nemcsak költséges, de az állampolgároktól sem várható el, hogy ingyen több tucat bonyolult projektről nyilvánítsanak részletes preferenciákat. Éppen erre használható az állampolgári tanács vagy más, az előkészítésben összeülő, kisebb létszámú, reprezentatív testület, melynek bevonásával több lépcsőben lehet közelíteni a hatékony eredményhez. Nemzetközi minták alapján azonban nem teljesen sci-fi a preferenciák mélyebb feltárása a szavazással: újabban Párizsban papír alapon az ötletek mellett 4 "emoji-reakció" közül választhatnak a résztvevők - legalább 4 helyi és 4 városi projektet kell így értékelniük. Persze ez is okozhat stratégiai szavazás: a kedvencedet fel, az összes többit lepontozod, hogy biztosra menj, anélkül, hogy a valódi preferenciáidat nyilvánítanád ki. (Ilyesmi nálunk a II. kerület közösségi költségvetésében jött elő).

A jelenlegi fővárosi szavazási mód erősen versengő: arra épít, hogy közösségek mozgósíthatók egy-egy ötlet körül. Ha több szavazatot lehetne leadni, vagy konkrétan rangsorolni a finalista ötleteket, az inkább hasonlítana egy semleges "fogyasztói kérdőívre", ahol kevésbé van szerepe az intenzív mozgósításnak. A többség helyett ott a kollektív preferenciák rangsora dönt. Ebben az esetben lehet, hogy megfontoltabb döntés születne, de fennáll a veszélye, hogy csak a városvezetés iránt eleve bizalommal lévők vennének részt, míg a mostani résztvevőket főként a mozgósító csoportok, civilek húzzák be a folyamatba. Már az első évben is volt rá példa, hogy szavazói blokkok alakulnak ki: a Mérce például kifejezetten bátorított néhány hasonló, szociálisan érzékeny projekt támogatására. Az már a szavazólap összeállítóinak a felelőssége, hogy olyan opciókat adjanak meg, ahol bizonyos, jól mozgósítható csoportok (pl. kisgyerekesek, kerékpárosok) szavazatai nem aprózódnak szét.

A fenti szempontok nyomán jó döntésnek gondoljuk a kategóriák helyi-városi szétválasztását, azt azonban a jövőre nézve nem vetnénk el, hogy a résztvevő polgárokat egy valósabb költségvetési döntési helyzet elé kellene állítani a szavazással. A rendelkezésre álló összeg terhére döntsenek ők, milyen projekteket tesznek be a "zsákba"! Ez azonban csak egy összetevője annak a tanulási folyamatnak, amit egy jó részvételi költségvetés generál. Mindenkit bátorítunk, hogy vegyen részt az ötletelésben, kövesse az ötleteket, kampányoljon és voksoljon. Ha kimaradsz, mások döntenek helyetted!