„Az első “Pfizer napon” mentem el és álltam sorban - ez jó döntés volt. Kínait ajánlottak fel, azt semmiképpen nem akartam" - mesélte egy válaszadó a K-Monitor által indított „Így oltottak" felmérésben, melynek célja, hogy kiderítsük, mennyire volt jellemző a soron kívüli oltáshoz jutás Magyarországon. A felmérést néhány nap alatt több ezren kitöltötték, most készítettünk egy előzetes áttekintést az eddigi válaszokból. A végső, számszerű eredményeket az adatfelvétel lezárást követően fogjuk publikálni.

A felmérés jelenleg is zajlik, továbbra is várjuk az oldalon az oltási élményről szóló beszámolókat.

Oltásért sorban állók a Honvédkórháznál (fotó: szeretlekmagyarorszag.hu)

A kitöltők nagy része elfogadta az oltási sorrendet, és nem tett semmit annak érdekében, hogy előrébb kerüljön a sorban, sőt, sokan nem is ismernek olyat, aki ilyet tett volna. „Fontosnak tartom a védőoltást, nem értem az oltásellenesek logikáját. Nem hallottam trükközésekről a környezetemben.” „Csak a sajtóban találkoztam ilyennel, pedig több száz egészségügyi ill. jómódú ismerősöm van.” - írta egy kitöltő. Gyorsan közismertté vált azonban a tény, amikor megkezdődött a lakossági oltás, hogy egy oltóanyaggal teli ampullában több oltásra elegendő anyag van, amelyet nem lehet visszafagyasztani másnapra, és központi protokoll híján egyéni megoldások születtek a veszteség elkerülése érdekében. Számos kitöltő említi, hogy ez volt az egyetlen “trükközés”, amiről tudomást szereztek. „Trükközésről nem hallottam, csak olyanról, aki a kidobásra ítélt vakcinát fogadta el.” A legtöbb kitöltő azok közül, akik így, utolsó pillanatos háziorvosi behívó segítségével jutottak  a „kimaradó”, „lepattanó” vagy „maradék” oltásokhoz, ezt nem gondolja visszaélésnek vagy befolyásolásnak, bár egy ilyen módon oltakozó polgármester ügyéből még országos botrány alakult ki. 

Mondd el te is az oltási történeted a képre kattintva!

Csillebérc, Hajógyári, Diákváros, kastélyok, balatoni vitorláskikötő, egyetemek, a MANYUP-pénzből vett részvénycsomag - néhány példa azokból a több ezer milliárdnyi értékű állami tulajdonelemekből, amelyeket a kormányoldal ingyenesen juttatott az elmúlt időszakban NER-közeli alapítványoknak. Áttekintjük a közvagyonjellegüket elvesztő vagyonelemeket.

Az egykori Vizoviczki-birodalom területét hosszas huzavona után várhatóan Demeter Szilárd alapítványa veszi birtokba (fotó: Népszava)

 "Perverz privatizáció zajlik a mélyben" - írja a Válasz Online elemzése. "Épül a fideszes mélyállam" - írjuk a TASZ-szal közös Korrupciófigyelő elemzésünkben. Az elmúlt 10 év vagyonátrendezéséhez és hatalomkoncentrációjához mérve is mélyreható folyamat zajlott le a járvány leple alatt. Annak a vagyonnak, amit Mészáros Lőrinc az elmúlt években a nevére vett, többszöröse került a NER informális hatalmi hálózatába beágyazott szereplők közvetlen, korlátlan irányítása alá. Valóban egyfajta privatizációról van szó: az erős államot hirdető kurzus magánjellegű intézményekre bízta a közvagyont, mintha a köztulajdon valami olyasmi volna, amitől szabadulni kell, aminek keretei között nem lehet kulturális, művészeti, tudományos értéket teremteni, vagy fenntarthatóan gazdálkodni. Kérdés, vajon demokratikus kontroll nélkül ez könnyebben fog menni?

A járvány legsúlyosabb, harmadik hullámának árnyékában is a pandémia korábbi szakaszaira jellemző, változatlan trendeket láthattunk: a közvagyon és közfeladatok széles körének vagyonkezelő alapítványokba történő kiszervezése, a vagyonjuttatás folytatása a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló személyek és körök számára, valamint az elemzett időszak nagy részében fennálló átláthatatlanság és következetlenség a kormányzati kommunikációban a pandémiával összefüggésben. Itt a K-Monitor és a TASZ negyedik Korrupciófigyelő jelentése.

Fotó: Index.hu

A K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda határozatlan idejű, félállású munkaviszonyra irodavezetőt keres augusztus végi kezdéssel. Olyan embert keresünk, akire rábízhatjuk a szervezet pénzügyi adminisztrációját és az iroda működtetését, aki talpraesett, proaktív és elkötelezett a missziónk és értékeink iránt.

A 2021-es év egyik lefontosabb témája az koronavírus elleni oltás volt. Heteken, hónapokon át foglalkoztatta a társadalmat, hogy lesz-e elég oltás, lehet-e bízni a különféle vakcinákban, melyik korcsoport mikor jut oltáshoz, és persze az, hogy ki milyet kap. Mára azok, akik regisztráltak, túlnyomórészt hozzájutottak a vakcinához. 

Most, hogy lecsengőben az oltási láz, a K-Monitor úgy gondolja, fontos felidézni, ki hogyan kezelte azt a helyzetet, amikor a vakcina hiánycikk volt, a többség pedig izgatottan várta, mikor hívják be oltásra és milyen vakcinát ajánlanak fel számára.

Ha nincs verseny, jobban teljesítenek a helyi ajánlattevők - ez derült ki abból az elemzésből, amelyet a Record (Redudcing Corruption Risks with Data) projektünk keretében végeztek el a Government Transparency Institute kutatói. A projektben azt vizsgáltuk milyen – esetleges visszaéléseket is felvető – mintázatok rajzolódnak ki, ha részletesen feldolgozzuk a közbeszerzési adatokat. Természetesen a Közbeszerzési Hatóság is tesz közzé közbeszerzési statisztikákat az éves beszámolókban, de ezek többnyire összességében mutatják be a hazai közbeszerzéseket, és nem tudjuk meg, hogy milyen részletes összefüggések tárulnak fel, ha részletesen megvizsgáljuk az egyes közbeszerzési szektorokat.

A GTI (Government Transparency Institue) kutatói a a legjelentősebb magyar önkormányzatok: a Főváros, a kerületek és a megyei jogú városok 2018 és 2020 közötti közbeszerzéseinek átfogó elemzését végezték el : több mint 3000 tender 5639 ajánlattételi felhívását és az ezekkel kapcsolatos  közbeszerzési versenyt tekintették át – ez a teljes magyar közbeszerzési piac 14%-a, ha a közbeszerzések számát nézzük, és 13%, ha a közbeszerzések értékét. (Fontos kiemelni, hogy az adathiányos hirdetmények, illetve  a konzorciumokkal és a keretszerződésekkel kapcsolatos egységes közzétételi gyakorlat hiánya miatt a vizsgákt közbeszerzések nem minden eseteben tartalmazzák a vizsgált önkormányzatok összes beszerzésének adatait.) 

A legnagyobb ajánlatkérők

Nem lehet meglepetés, hogy a kutatásban szereplő ajánlatkérők közül a legtöbb közbeszerzést a budapesti önkormányzat vagy valamelyik szerve hirdette meg (összesen a vizsgált közbeszerzések több mint 27%-át), a második helyezett Szeged (a közbeszerzések 4,4%-ával) ezt követi alig lemaradva Székesfehérvár (a közbeszerzések 4,38%-ával). 

Teljesen más kép tárul elénk azonban, ha csak azokat a közbeszerzéseket nézzük, amelyek EU-s forrásokhoz kapcsolódnak: ezek közül a vezető helyeken Pécs és Nyíregyháza szerepelnek nagyjából 10-10%-kal. Természetesen erre magyarázatot jelent az EU fejlesztési politikája, hiszen az ERFÁból (Európai Regionális és Fejlesztési Alap) sokkal kisebb arányban részesül a Budapestet is magában foglaló közép-magyarországi régió.

Ha az egyes megyei jogú városok beszerzéseit tekintjük végig, azt tapasztaljuk, hogy néhány városban akár 60% is lehet az EU-finanszírozással megvalósuló tenderek aránya – máshol ez az arány csak 10%. A különbség még szembetűnőbb, ha a a tenderek értékét is számításba vesszük: míg Salgótarjánban a megkötött közbeszerzések értékének 78%-át fedezi (legalább részben) valamilyen EU-s forrás, addig ugyanez az arány Győrben az 1%-ot sem éri el. 

Az ábrán feltüntettük, hogy az egyes megyei jogú városok összesen hány közbeszerzési eljárást folytattak le a vizsgált időszakban. Narancssárgával jelöltük az EU-s projektekhez kapcsolódó tenderek számát, kékkel pedig azokat, ahol hazai forrásból valósul meg a közbeszerzés. Ahogy látszódik, egyes városokban a közbeszerzések nagyobb része kapcsolódik ilyen projekthez, máshol ez az arány csekély.

Ezt a különbséget részben megmagyarázza az, hogy a fejletlenebb régiók nagyvárosaiba arányaiban jóval több EU-s pénz érkezik – ugyanakkor mégis azt látjuk, hogy néhány fejlettebb, nyugat-magyarországi megyei jogú város, mint Szombathely vagy Zalaegerszeg közbeszerzései is jellemzően EU-s forrásokból valósulnak meg. 

A közbeszerzések értékeinek eloszlásából azt tudjuk meg, hogy a legtöbb, a főváros és kerületei, illetve a megyei jogú városok által kiírt legtöbb tender medián értéke mindössze 252.000 euró (azaz 88 millió forint). Ha számításba vesszük, hogy szolgáltatási és árubeszerzés esetén 15, építési beruházás esetén pedig 50 millió forint alatt nem is szükséges közbeszerzési eljárást lefolytatni, akkor ez nem tekinthető különösen magas összegnek. A tenderek átlagértéke 1263 ezer euró (azaz 443 millió forint) volt – arra kell gondolnunk, hogy néhány hatalmas összegű építési beruházás húzhatta fel az átlagot. Talán nem meglepő, hogy az EU-s forrásból finanszírozott közbeszerzések átlagának értéke mintegy kétszerese azoknak a tendereknek, ahol nem volt EU-s támogatás. 

És míg minél magasabb egy tender értéke, annál valószínűbb, hogy az EU hozzájárult a költségekhez, e támogatott közbeszerzéseknek is a 100 ezer euró alatti értéket képviselő része teszi ki a legnagyobb hányadát. Az egész vizsgálat legnagyobb értékű tenderei ugyanakkor nem feltétlenül EU-s tamogatással valósultak meg: a debreceni önkormányzat egy négy nyertes ajánlattevővel kötött egy maximum 27 milliárd forintos keretmegállapodást mélyépítési munkák kivitelezésére. A legnagyobb, nem keretmegállapodásos közbeszerzést Székesfehérvár folytatta le: mintegy 25 milliárd forint értékben szerződtek a Market Zrt-vel sportcsarnok és utak építésére. EU-s alapok támogatásával valósult meg ugyanakkor a Budapesti Közlekedési Központ M3-as metró déli szakaszának rekonstrukciós munkáira kötött 24,7 milliárd forintos szerződése a STRABAG Zrt-vel

Mit szereztek be az önkormányzatok?

A megyei jogú városok, a főváros és a kerületek közbeszerzéseinek típusai nem mutatnak lényeges eltérést az összes közbeszerzéshez képest.  A közbeszerzési eljárások kicsivel több mint felét az építési beruházások tették ki, ezek a beruházások a közbeszerzésék értékénék 63,5%át képviselték. Az EU-s támogatások is leginkább az építési szektorban voltak jellemzőek: az építési szerződések egynegyede kapcsolódott EU-s támogatási programokhoz – ez az arány mind a közbeszerzések számát, mind értéküket tekintve elhanyagolható volt az árubeszerzések és a szolgáltatások megrendelése esetén.

Az ábrán narancssárgával jelöltük az EU-s programokhoz kapcsolódó közbeszerzéseket. Láthatjuk, hogy mind a közbeszerzések számát, mind a közbeszerzések értékét tekintve az építési beruházások között a legjelentősebb az EU-s forrásokhoz kapcsolódó beszerzések aránya

Ha a közbeszerzések tárgyát jelző CPV-főcsoportokat vizsgáljuk, szintén azt látjuk, hogy a számukat és értéküket tekintve is a beszerzések nagy része konkrét építési munkákkal kapcsolatos – az EU-s forrásokhoz kapcsolódó beszerzések között is ezek jelentik a legnagyobb tételt. Szintén az építési beruházások kategóriájához tartoznak a különböző mérnöki szolgáltatások, amelyek jóval csekélyebb hányadát teszik ki a beszerzéseknek.   Kiemelkedik még a közlekedési eszközök (pl. buszok, villamosok stb.) és a különböző energiahordozók (áram, gáz) beszerzése, illetve a javítással és karbantartással, valamint a hulladékkezeléssel kapcsolatos szolgáltatások megvásárlása. A beszerzések fennmaradó csaknem 40%-ának tárgya egyenként nem éri el az 1%-ot a közbeszerzések teljes piaca tekintetében.

Milyen a verseny?

A versenyt leginkább azzal tudjuk jellemezni, ha megnézzük, hogy az egyes ajánlati felhívásokra hány ajánlat érkezett be – ez még akkor is fontos mutató, ha tudjuk, hogy néhány esetben úgy manipulálják a versenyt, hogy több, "ál"-ajánlattevőtől kérnek be komolytalan ajánlatokat. (Fontos, hogy itt nem az egyes közbeszerzési eljárásokat néztük, hiszen egy-egy eljárásban akár több részajánlati felhívás is lehet). A kutatásban vizsgált közbeszerzéseknél a felhívásokra átlagosan 2,78 ajánlattevő jelentkezett. Ugyanakkor az ábrából az is látszik, hogy ritka az, amikor igazán nagy verseny alakul ki a a piacon – még izgalmasabb, hogy úgy tűnik, komoly összefüggés van az ajánlattevők száma és aközött, hogy a közbeszerzés EU-s projekthez kapcsolódik-e. Utóbbiaknál ugyanis a beadott ajánlatok átlagos száma 3,58 -- ez az EU-s finanszírozáshoz nem kapcsolódó beszerzések átlagánál mintegy 36%-kal több. 

Az ábrán azt mutatjuk meg, hogy az összes EU-s forráshoz kapcsolódó, illetve EU-s forráshoz nem kapcsolódó közbeszerzési felhívás hány százalékára érkezett 1, 2, 3 vagy akár 18 ajánlat. Azt láthatjuk, hogy az EU-s forráshoz nem kapcsolódó felhívásoknál legtöbbször mindössze egy ajánlat érkezett be, az EU-s támogatással megvalósuló beszerzéseknél pedig a kettő vagy három ajánlatos felhívások domináltak. 

A következő ábrán azt mutatjuk meg, hogy függ össze a tenderek ára az ajánlatok számával. Azt látjuk, hogy még az alacsonyabb értékű tendereknél is nagyobb a verseny, ha a közbeszerzés EU-s forrásból finanszírozott – ez arra utalhat, hogy alapvetően nem csak azért nagyobb a verseny az az uniós programokhoz kapcsolódó beszerzések esetén, mert ezek értéke általában magasabb, és a magasabb értékhatárra előírt, komolyabb versenyt megkövetelő beszerzési szabályok vonatkoznak rájuk, hanem azért is, mert az EU-s forrásokhoz kapcsolódó beszerzésekhet szigorúbban ellenőrzik. Ugyanakkor az is látszik, hogy a hazai forrásokból megvalósuló tendereknél a magasabb értékűeknél alakul ki relatíve nagyobb verseny.

Hatalmas eltérések mutatkoztak az ajánlatok számát illetően a vizsgált időszakban az egyes megyeszékhelyek, kerületek és a főváros vonatkozásában: míg Szekszárdon átlagosan 5.6 ajánlat érkezett egy felhívásra, addig Győrben ugyanez a szám csak 1.4. (Előbbinél a magas átlagban az is szerepet játszik, hogy a relatíve kevés beszerzés között volt néhány, amelyre több mint tíz ajánlat érkezett.)

Amikor a közbeszerzések tárgyát vizsgáltuk, kiderült, hogy szinte az összes általunk vizsgált CPV-főcsoportban a legnagyobb értékű szerződések csupán pár nagyobb ajánlattevőhöz kapcsolódnak  -- fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a keretszerződések, konzorciumok miatt ezekben alvállakozókként vagy konzorciumi partnerként természetesen más szereplők is részt vehettek.

Az építési munkák legnagyobb nyertesei a jelentősebb önkormányzatok között a Swietelsky, a Strabag és a Market Zrt voltak – többtízmilliárdos közbeszerzési árbevételük olyan óriási építési munkákhoz kacspolódik, mint az M3-as metró vonalának felújításáa, illetve a már szintén említett székesfehérvári Multisport-csarnok építése.

Az energiaszektorban a német hátterű  ELMŰ-ÉMÁSZ tartolt: mintegy 48 ajánlatot nyertek meg: többségében önkormányzati intézmények és közműszolgáltatók villamos áram beszerzésével kapcsolatban. Ugyanakkor egyre látványosabb a közbeszerzéseken az MVM csoport előretörése is. Jelentős szállító a MOL is, amely jellemzően üzemanyagot adott el az önkormányzatoknak, illetve közlekedési cégeiknek.

A közlekedési szektorban a metrókocsikat gyártó Alstom és a dízelbuszokat szállító Inter Traction Electronics volt a legsikeresebb – mindkét cég a fővárosi BKK kliense. A hulladékgzadálkodási területen az A.K.S.D. PLUSZ Nonprofit Kft. nyerte a legnagyobb szerződést Debrecen önkormányzatával, míg a Karbantartási és javítási munkák területén a VILL-KORR HUNGÁRIA Villamosipari Kft. nevével találkozhattunk a legtöbbször. 

Ha csak Budapestet nézzük, azt látjuk, hogy szintén jelentős értéket képviselnek a beszerzésekben a közlekedési szolgáltatások (itt a VT-Arriva győzedelmeskedett, a BKK-val kötött 69 M eur értékű keretszerződés miatt), illetve az irodai és számítástechnikai gépek beszerzése is.

Helyi nyertesek

A versenyt az is jellemezheti, hogy mekkora a nyertes helyi ajánlattevők aránya az ajánlati felhívásokra jelentkezők között. Itt is Győr a kiugró példa – az ajánlattevők csaknem 85%-a számít helyinek, miközben Tatabányán, Sopronban vagy Hódmezővásárhelyen ez az arány mindössze 10%. (Másik kérdés, hogy a kutatásban csak azt az ajánlattevőt tekintettük helyinek, amelynek székhelye azonos településen helyezkedett el az ajánlatkérő székhelyével – holott a valóságban eltérhet egy vállalkozás székhelye és működési területe – számos cég működhet például budapesti központtal, miközben tevékenységét főként más régiókban fejti ki, vagy telepítheti ki agglomerációs központokba székhelyét a kedvező iparűzési adóra vonatkozó szabályok miatt.) Mindezek ellenére egyértelműen az összefüggés, hogy – néhány kivétellel – csak azokban a városokban van nagyobb esélye nyerni a helyi vállalkozóknak, ahol relatíve kevés ajánlat érkezik be egy ajánlati felhívásra.

Ezt az is jól szemlélteti, ha nem az egyes városok, kerületek beszerzéseit nézzük: azoknál a beszerzéseknél, ahol 6 ajánlat érkezett, 16%-kal volt alacsonyabb a helyi nyertesek aránya, mint ott, ahol csak egyetlen egy. Az EU-s forrásokból megvalósuló beszerzéseknél még szembetűnőbb ez a különbség. Az alábbi ábrából az is kiderül, hogy míg Budapesten ez a hatás elhanyagolható, vidéken jelentősen rontott a helyi vállalkozók esélyein a verseny. 

 És bár úgy tűnhet, hogy minderre nincs különösebb hatással, ha a közbeszerzések értékeit is számításba vesszük, Budapesten kívül mégis az a helyzet, hogy egy nem EU-s forrásból megvalósuló, nagy értékű szerződés esetén a helyi vállalkozók esélye mintegy 20%-kal rosszabb mint az alacsonyabb értékű tenderek esetén – érdekes módon azonban az uniós programokhoz kapcsolódó beszerzések esetén ez épp fordítva van. 

Közbeszerzési kockázatok

A Government Transparency Instititue a saját korrupciós kockázati indikátorai alapján is elemezte ezt közbeszerzési szegmest: ilyen indikátotoknak számítanak az egyajánlatos beszerzések, a rövid jelentkezési és elbírálási határidő, valamint az eljárás típusát. 

A vizsgált közbeszerzésekben az egyajánlatos eljárások aránya 31% volt, és láthatólag az eljárások nagy részében elegendő idő állt az ajánlattevők rendelkezésére az ajánlat összeállítására, ugyanakkor a legtöbb esetben az elbírálás meglehetősen gyorsan történt (vagy hiányzik az erre vonatkozó adat). A tenderek körülbelül 45,5-45,5%-a számított nyíltnak, illetve tárgyalásosnak, ugyanakkor csaknem 9%-nyi volt a teljes mértékben korlátozott beszerzés. Ennek kapcsán ugyanakkor érdemes számításba venni azt is, hogy a magyar közbeszerzések mintegy 30 fajta közbeszerzési eljárást különböztetnek meg, és létezik köztük olyan is, amely inkább csak a nevében nyílt. llyen például az azóta már megszűnt Kbt. 113.§ szerinti eljárás, amely nem hivatalos, a Közbeszerzési Értesítőben közzétett hirdetménnyel indult, hanem egy úgynevezett "összefoglaló tájékoztatóval", amit csak a Közbeszerzési Hatóság honlapján lehetett elérni. Hasonló a helyzet a  Kbt. 115.§ szerinti nyílt eljárással, amelyet a legfeljebb 300 millió forint becsült értékű építési beruházásoknál lehet alkalmazni: itt sem a rendes, eljárást megindító felhívással (azaz hivatalos hirdetménnyel) indul az eljárás, hanem azt legalább 5 potenciális ajánlatkérőnek kell elküldeni -- kérdés, mi alapján, hogyan választják ki az önkormányzatok az 5 ajánlattevőt, hányan adnak be közülük érvényes, értékelhető ajánlatot. Ez utóbbi eljárások meglehetősen sokszor (az esetek csaknem felében) fordultak elő az önkormányzati mintában. Az alábbi ábrán azt is láthatjuk, hogy a Kbt. 115.§ szerinti nyílt eljárásokban kiugró az olyan beszerzések aránya, amely éppen csak nem éri el a háromszáz millió forintos értékhatárt -- ez arra utalhat, hogy az ajánlatkérők manipulatív céllal használják ezt a korlátozottan nyílt beszerzés-típust. (2021-től ezt az eljárást már egyáltalán nem lehet az EU-s támogatásokhoz kapcsolódó beszerzések esetén használni.)

A legtöbb egyajánlatos eljárás az Energiaipari termékek (áram, gáz, üzemanyag) beszerzése során valósult meg, a legnagyobb CPV-főcsoportokban az elbírálásra szánt idő sem lehetett elegendő: az építési munkák esetén a tenderek csaknem 95%-ánál húsz napnál rövidebb vagy ismeretlen volt az elbírálásra nyitva hagyott idő. A legtöbb korlátozott versennyel az építési munkál területén találkoztunk.

Kedvenc vállalkozók

A kutatás keretében a GTI elemezte még az egyes megyei jogú városokhoz köthető legnagyobb nyertes ajánlattevőket: azt láthatjuk, hogy míg például Budapesten a legnagyobb szerződő fél csupán 14%-át adta az összes közbeszerzési költésnek, addig egyes megyei jogú városokban az sem ritka, hogy az összes közbeszerzésre szán pénz jelentős része egyetlenegy óriásprojektre megy: ezt láthattuk Tatabányán, ahol a teljes szerződési érték 62%-a jutott a West Hungária Baunak, vagy Nagykanizsán, ahol a közbeszerzések értékének 65%-áról a ZAÉV-val kötöttek szerződést.

Ez a blogposzt a GTI kutatásának magyar nyelvű kivonata. A teljes kutatási jelentés angol nyelven elérhető itt. 
Adatvizualizáció: Szémann Tamás

Ez a blogposzt az Európai Unió Belső Biztonsági Alapjának (Internal Security Fund – Police) támogatásával jött létre.  A blogposzt tartalmáért az Európai Bizottság nem vállal felelősséget

A 2013-ban elindított Stipendium Hungaricum a Kormány által a „keleti és déli nyitás” külpolitikája jegyében alapított ösztöndíjprogram, melynek keretében egyre növekvő számú hallgató érkezhet magyar egyetemekre. Meglepő módon a legtöbben a 10,5 millió lakosú Jordán Hásimita Királyságból tanultak magyar egyetemeken: kétszer többen, mint Kínából, sőt, több jordán tanult be így magyar egyetemeken (2020/21 őszén közel 1000 fő), mint ahányat Nógrád megyéből állami finanszírozású szakokra minden képzési szinten és munkarendben felvettek. FRISSÍTVE A MINISZTÉRIUM VÁLASZÁVAL.

A napokban készült el a várandósok számára egy különleges kiadvány. A tájékoztató egyéni kezdeményezésből, egy háromgyerekes jogász édesanya tollából született, és a skandináv egyszerűségű “Tájékoztató várandósok részére” címet viseli. A magas színvonalon, meleg hangon megírt kiadvány biztosítja olvasóit arról, hogy „gyermeket világra hozni alapvetően csodálatos, felemelő, erőt adó élmény”, de informál arról is, hogy ma Magyarországon nem egyszerű a várandósoknak felkészülni a szülésre. Nemrég megjelent szerepjátékunk a hazai szülészeti ellátás útvesztőjéről ad képet.

Az EMMA Egyesület munkatársa beszélt a játékról a Klubrádióban.

Aki nem akarja a szerencsére bízni, hogy megadatik-e maga és gyermeke számára a szép, „egészséges” szülés esélye, érdekeik és jogaik érvényesülésének lehetősége, annak energiát kell szánnia arra, hogy felkészüljön a nagy napra. A napra, amely nem csak az ő életét fogja megváltoztatni, de hatással lesz a születendő gyermek személyiségére, későbbi testi-lelki egészségére is. Ha a várandós szeretné elkerülni, hogy esetleg áldozatául essen a kórházi rutinnak, hogy ő és babája egy legyen az aznapi „esetek” közül, akkor informálódnia és terveznie kell.

Olyannyira igazak a fenti sorok, hogy a Tájékoztatót az szülészeti-nőgyógyászati szakfelügyelő is jóváhagyta szakmailag, a védőnők szakfelügyelője ajánlása nyomán pedig szakmai segédanyagként minden védőnő meg fogja kapni az elkövetkezendő időszakban, sőt, minden édesanya is. De hogyan tervezzen és hogyan készüljön egy édesanya? Mit jelent pontosan, hogy “informálódnia és terveznie kell”? A K-Monitor és az EMMA Egyesület játékra invitálja a várandósokat, és mindenkit, akit foglalkoztat, hogy milyen dilemmákkal néz szembe ma egy várandós anya Magyarországon.

A Szülj okosan! szerepjátékot 5 perc alatt végigjátszhatod - közben egyszerre nő a tudásod és az empátiád. A friss várandós, Éva szerepébe bújva fogas kérdésekkel szembesülhetsz, és óvatosan érdemes mérlegelned a megoldások között - döntéseid eredményeképpen ugyanis nőhet vagy csökkenhet a lelki egészséged (a játékban: motiváltság), a fizikai jólléted, és az sem mindegy, hogy a döntéseidnek mi az anyagi vonzata. Remek tippeket kaphatsz a játékban ha a tippek ikonra kattintasz, amelyek felugró ablakban fontos információ-morzsákat tartalmaznak.

A játékban nincs győzelem vagy vereség - de a hazai szülészeti ellátás útvesztője jobban megfoghatóvá válik, körvonalazódik a játék többszöri végigjátszása során.

A játék során legalább 3 de legfeljebb 13 döntést kell meghoznod, s minden döntésed az alábbi három dimenziót érinti:

	Pénz: 400.000 forint kezdőtőkével indulsz. Ez viszonyítási alapként szolgál, ami megmutatja, egy-egy döntésednek milyen anyagi következményei lehetnek.
	Fizikai jóllét: Tágan értelmezett egészséged értékét mutatja. Tested békességének és nyugalmának megőrzése nem kis munka, érj el legalább 75-ös értéket a kezdeti 100-ból!
	Motiváltság: Hónapokon keresztül döntéseket hozni mindenkinek megterhelő. Igyekezz figyelemmel lenni lelked egészségére is! Ha legalább 75 pontot megtartasz a kezdeti 100-ból az jelzi, hogy sikerült megtartanod a pozitív hozzáállásodat!

Lássunk két dilemmát a játékból! Az ultrahanggal kapcsolatban még csak-csak könnyű döntést hozni, de a szülésindítás kérdése kinyitja Pandora szelencéjét…

Ultrahang: kötelező, kötelezően ajánlott vagy eltúlzott vizsgálati kényszer?

Az első ultrahangra készülve Éva nagyon várja, hogy megláthassa csöppnyi babáját. Az állami ellátórendszerben végezve a vizsgálatot a következő helyzet áll elő: “az ultrahangon hiába kértem az orvost, nem fordította felém a képernyőt, hogy láthassam a kisbabámat.” Dilemma: Te hogyan döntenél Éva helyében a második ultrahanggal kapcsolatosan? Maradni fogsz az állami rendszerben, ahol jellemző a sorbanállás, az orvos sokszor késik, és gyorsan akar “letudni”, esetenként nem túl kedvesen, vagy megéri neked legalább egyszer magánellátásba menni a jobb, gyorsabb és kedvesebb ellátás reményében? A játékban választhatod azt is, hogy nem mész el egy ultrahangra, mert azt hallottad, hogy például Skandináviában nem is ultrahangozzák a magzatokat, csak ha feltétlen szükséges - no és ott nem is 8-10 alkalom a legminimálisabb, amikor meg “kell” jelenni várandósgondozáson, hanem sokkal kevesebb. De mi van, ha az orvosod megharagszik rád, ha kihagyod azt az alkalmat? Mit kockáztatsz, és mit nyersz a döntéseddel? A fizikai és mentális jóllét, illetve a “mennyibe fáj” dimenziók mentén hol áll ez a második ultrahang? Mennyi pénzt ér meg neked az, hogy biztosan láthasd a babád arcát egy percre?

A játék egy másik lehetséges dilemmája, hogy mit lépsz, ha tudni akarod, hogy milyen esetekben szükséges a szülésindítás. „Tegnap megszületett a barátnőd kislánya. Gyógyszeresen indították meg a vajúdást, ami a barátnődet nagyon megviselte. Egymásnak ellentmondó véleményeket olvasol az interneten. Megkérdezed az orvos véleményét, aki azt mondja, hogy a kórház protokollja határozza meg, hogy mikor szükséges a szülésindítás.”

Éva karaktere, akinek a bőrébe bújunk a szerepjáték során, már a játék elején értesül erről a konkrét szülészeti beavatkozásról. Rosszul hangzik és szeretné majd a saját szülésekor lehetőség szerint elkerülni, de nem tudja pontosan, mi is az a szülésindítás, és mikor csinálják. Miért indították gyógyszeresen a barátnője szülését? Az övét is meg fogják? A facebook csoportok és a szóbeszéd szerint számos kórházban már a baba születésének kiírt időpontja utáni napon, napokban beindítják a szülést, még akkor is, ha semmi probléma nem áll fenn, pedig állítólag valami protokollok szerint sem feltétlen kellene ennek így történnie, - és persze a való világban a gyermekek nem szoktak igazodni az orvos által saccolt időponthoz (mindössze 4%-uk születik a kiírt időpont napján).

Mit mond a szülésindukcióról a Tájékoztató?
A Tájékoztatóban az áll, hogy „Az alább felsorolt eljárások hasznosak/szükségesek lehetnek bizonyos esetekben, pl. magas kockázatú anyáknál, ugyanakkor károsak lehetnek alacsony kockázatú nők számára. Ezért ezek kizárólag orvosilag indokolt esetben alkalmazandók:
- gyógyszeres szülésindítás (...)”

Inkább bemondásra elhiszed az nőgyógyászodnak, hogy van a kórházadban protokoll a normál, élettani szülésre, az valóban evidencia-alapú és nálad is be fogják tartani, vagy inkább írsz a kórháznak egy emailt, hogy megtudd, milyen ellátást fogsz kapni, és hogy megtudd, mibe fogsz beleegyezni?

Ha elhiszed az orvosodnak, hogy majd minden a körülményekhez képest a lehető legjobban és leginkább evidenciaalapú módon fog menni, és nem érdeklődsz tovább, akkor senki nem fogja elárulni neked, mik azok a szülészeti irányelvek, miért vannak helyi protokollok, azok miért nincsenek leírva, és eleve miért különböznek az irányelvektől. Spoiler: élettani szülésről ráadásul nincs is irányelv.

Ha a kórházat ki is hagyod a történetből, és az országos irányelvekre keresel rá, hamar rájössz, hogy a szülészeti ellátás rendszere mennyire átláthatatlan. Az országos szakmai irányelvek csak egy rövid ideje elérhetőek az ÁEEK honlapján azok számára, akik tudják a megfelelő keresőszavakat - és amely szervezet amúgy már 2020 végén megszűnt, csak még nem volt idő az új szervezetben átírogatni a linkeket - viszont szinte minden releváns irányelv (császármetszésről, túlhordásról, szülésindukcióról) hosszú évek óta lejárt. A legújabb, „A családbarát alapelvekre épülő szülészeti és újszülött ellátásról” című 2019-es irányelv nagyon korszerű és evidencia-alapú, de nem a hagyományos értelemben vett irányelv, ugyanis a jó gyakorlatokat nem előírja a kórházak számára, hanem csak mintegy „engedélyezi” őket. Ezekre egyrészt nehéz hivatkozni egy szülés során, másrészt egy épp szülő anyának nem kellene, hogy feladata legyen az irányelvek betartatása.

Ha mélyebben érdekel a téma, és/vagy nincs meg benned a tökéletes bizalom a kórház felé, dönthetsz úgy a játék során, hogy a kórháznak emailt írsz és kikéred a protokollt. Többféle eredmény lehetséges. A játék több ezer anya tapasztalata alapján íródott, a valószínű kimenetek ezek alapján a következők:

• A kórháztól lehet, hogy semmilyen válasz nem fog jönni.
• Ha mégis jön, „Az osztályvezető főorvos válasza szerint a protokoll szakembereknek íródott, hiszen ők hoznak szakmai döntéseket az adott szituációban, neked a beleegyező nyilatkozatot kell aláírnod. Azon gondolkodsz, hogy így honnan tudsz tájékozódni arról, hogy milyen lehetőségeid vannak egyáltalán a kórházban. Nyugtalanít a bizonytalanság.”
• Ha felhívod őket telefonon, „A nővér ideges hangon oktat ki arról, hogy ők egy kórház, nem okmányiroda, bőven lesz időd olvasgatni majd, ha már ott leszel. Ingerülten válaszolsz, hogy nálad jobban senki sem várja, hogy túl legyél már ezen az egészen. Egész délután ezen rágódsz.”
• A személyzet és az orvos hozzáállása a legnagyobb valószínűség szerint nem fogja tükrözni azt a törvényadta (konkrétan az 1997-es egészségügyi törvény-adta) jogodat, amely szerint a kivizsgálásodat és kezelésedet érintő döntésekben részt vehetsz; sem azt nem fogja beteljesíteni, hogy „az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget (...) az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségeiről.”
• Ha a játékban a magánorvost választod, nem biztos, hogy sokkal jobban jársz: „Az orvos udvariasan közli veled, hogy az nem fogja segíteni a szülést, ha őhelyette a papírban bízol. A legfontosabb a közös érdek, hogy mindenki jól legyen. Te azzal teheted a legtöbbet, ha azt csinálod, amit ő mond. Ha ilyen ideges vagy, szívesen megvizsgál, hátha az megnyugtat.”

Ezek a legvalószínűbb kimenetek.

Ha többször is újrajátszod a játékot, vagy olvasgatod a tippeket, amelyekre minden helyzetben kattinthatsz, rájössz, hogy ez a kérdés nem is a szülésindításról szól. Hanem arról, hogy módodban áll-e tájékozódni. A tájékozódás mennyi idődbe és energiádba kerül? Mennyi neheztelő pillantást vagy konkrét elutasítást fogsz kapni a személyzet részéről? Ha már a tájékozódás is nehéz, hogyan tudod hallatni a hangodat, védeni az érdekeidet a várandósság és a szülés során? Hogyan tudsz beleszólni abba, ami történik a saját testeddel és a megszületendő gyermekeddel? A rákészülés erre a ritkának és specifikusnak tűnő helyzetre -nevezetesen, hogy hogyan lehet elkerülni a szülés mesterséges megindítását élettani várandósság esetén - elég messzire vezet.

Mit mond tehát a szülésindításról a játék?

A szülésindítás feltételei, javallatai, ellenjavallatai és ezek elérhetőségének hiánya csak rámutat arra a tágabb kérdéskörre, hogy átláthatatlanul működik a szülészeti ellátás, és minden esetben kérdésként merül fel, hogy mivel tudja elérni a rendszerbe bekerülő egyén, hogy kompetens szülőként vehessen részt a saját várandóssága és szülése megélésében. A játék látszólagos könnyedséggel mutat rá arra a valójában húsbavágó tényre, hogy mekkora munkát kell elvégeznie annak a tájékozódni kívánó anyának vagy apának, aki valóban szeretné megtudni, hogy mire számítson a szüléskor és az utána következő kórházi tartózkodás során.

Mi a szülésindukcióval kapcsolatos gyakorlat?

A 2008-as (és 2011-ben lejárt) szakmai protokoll szerint „A terhességek mintegy 15-20%-ában végzünk szülésindukciót”. A K-Monitor anyai szülésélmény-felmérése szerint a 2010 és 2020 között Magyarországon szült anyák 29%-ánál indították a szülést - pusztán a nem császármetszéses szüléseken belül számolva. Sajnálatos, hogy a hálapénz-fizetéssel is összefügg (legalábbis 2020 végéig összefüggött) a szülésindítás: akik nem fizettek hálapénzt, abban a csoportban “csak” 26% volt ez az arány, az átlagosnál alacsonyabb hálapénzt fizető csoportban 29%, az átlagos, illetve az átlagosnál magasabb hálapénzt fizető csoportokban pedig 32%.

• Ha érdeklődőként játszod a szerepjátékot, elgondolkoztató, vagy akár mellbevágó lehet szembesülni azzal a bizonytalansággal és sok esetben tehetetlenséggel, amely a várandós nők osztályrésze a mai Magyarországon a szülészeti ellátásban.
• Ha már szült édesanyaként játszol, sokszor ráismerhetsz az általad már átélt dilemmákra, az alulinformáltság és tehetetlenség súlyára, amelyet el kellett hordoznod, és amely egy átláthatóbban, megbízhatóbban működő rendszerben nem a Te terhed lenne.
• Ha éppen várandósként játszol, jó döntést hoztál, hogy már a játék során szembesülsz azokkal a kérdésekkel, amelyekkel a legtöbb várandós így is, úgy is szembesül az idő előrehaladtával a szülészeti ellátórendszerben. Reméljük, hogy a tippek és trükkök elég muníciót fognak adni a továbblépéshez, és ahhoz, hogy a lehető legszebb szülésed legyen.

Ha úgy érzed, hogy a játék nehéz érzéseket kavart fel benned, ne feledd: nem te vagy a hibás, és nem vagy egyedül. Ha szeretnél valakivel beszélni arról, hogy mit éltél át a szülésed során, vagy milyen félelmeid és aggodalmaid vannak a jelenlegi szüléseddel kapcsolatban, az EMMA Egyesület ingyenes zöld számán képzett önkéntesek várják a hívásod.

A játékot erre a linkre kattintva indíthatod el.

Az Európai Unió az elkövetkezendő években 672,5 milliárd eurót, mintegy 230 ezer milliárd forintot fordít a világjárványból való kilábalásra. Átláthatóságot és számonkérhetőséget segítő mechanizmusok híján a hatalmas pénzösszeg könnyen a korrupció és a visszaélések forrásává válhat - derül ki európai civil szervezetek gyorsjelentéséből.

Az Open Procurement EU Koalíció 22 EU tagállamot vizsgáló elemzése egyebek mellett arra jutott, hogy 20 tagállam nem tervezi nyilvánosságra hozni a helyreállítási pénzek végső kedvezményezettjeit. 

Az elemzés azt is megállapította, hogy csupán Svédország vállalta, hogy proaktívan nyilvánosságra hozza az audit jelentéseit és az Európai Bizottság részére készített beszámolóit. Ez azért is probléma, mivel a Európai Bizottság nem publikálja ezeket a jelentéseket, csak a tagállamokon keresztül válhatnánk megismerhetővé.

Hét ország egyáltalán nem biztosítja a helyreállítási alapból történő költések átláthatóságát: Ausztria, Horvátország, Dánia, Németország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia.

„Az átláthatósági vállalások elképesztő hiánya teljesen aláaknázza a civil társadalom és a tényfeltáró újságírók fontos felügyelő szerepét.” nyilatkozta Nick Aiossa, a Transparency International EU munkatársa. 

Február végén kértük ki, 90 nap után kaptuk meg azokat az adatokat, amelyek megmutatják: a járvány kezdetétől pontosan egy év alatt, március 4-ig hányan hunytak el a COVID-járványban az egyes településeken. A géppel olvashatatlan, szkennelt válaszban Müller Cecília Nemzeti Népegészségügyi Központja (NNK) arról számol be, a harmadik hullám felíveléséig 1990 település szenvedett emberveszteséget, összesen 15659 honfitársunk hunyt el. Azóta ennek sajnos majdnem a duplájánál tartunk - a friss adatokat újabb adatigénylésben kérjük ki, a válaszadás a korábbi tapasztalatok alapján augusztus végére várható.