Egyre több állami szerv nyúl algoritmusokhoz és mesterséges intelligenciára (MI) épülő rendszerekhez: kockázati pontszámot rendel adózókhoz, előszűri a segélykérelmeket, felismer rendszámokat a kamerák képén, vagy éppen chatbotként válaszol az ügyfélszolgálaton. Ezek a rendszerek egyre inkább beépülnek a közhatalmi döntéshozatalba, miközben kívülről szinte semmit sem tudunk róluk. Ki fejlesztette? Milyen adatokon tanult? Mekkora súlya van a döntésben egy ember mérlegelésének, és mekkora a gépének? Tesztelték-e, hogy nem hátrányos-e valamely társadalmi csoportra nézve?

Blogbejegyzésünkben azt vesszük sorra, milyen konkrét eszközökkel élhet ma egy kutató, újságíró, vagy érdeklődő állampolgár Magyarországon, ha egy konkrét állami MI-rendszerről akar megtudni valamit. Végigvesszük a közérdekű adatigénylést, a már létező – bár töredezett – hazai nyilvántartásokat, azokat az uniós adatbázisokat, amelyek már most nyilvánosak, a holland és a finn regisztereket mint követhető mintákat, és azokat a friss uniós átláthatósági kötelezettségeket, amelyekre 2026 augusztusától hivatkozni lehet.







