Jó hete van a Századvég csoportnak: a Gazdaságkutató és az Alapítvány együtt 118,1 millió forintot nyert tanulmányok elkészítésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban. Két beszerzést hétfőn, négyet szerdán nyert a kormány nagy kedvence. Vajon jut még péntekre is?

Mindegyik tanulmánynál 90-100 oldalas anyagot várnak a Századvégtől. Alább összegyűjtöttük a témákat, és hogy kiket hívtak még meg ajánlattételre. A többi indulót minden esetben lenyomták a századvégesek. Nem árt tudni, hogy az információszabadság törvény módosításának köszönhetően, az alábbi tanulmányokat, már nem kell majd kiadnia és közzétennie az NFM-nek, elég ha betekintést enged azokba az érdeklődők számára. Így minden bizonnyal kevesebben fogjuk látni, hogy miért fizetett az állam oldalanként csaknem 200.000 Forintot.

A további indulókat elnézve jól látszik, hogy a korrupciós szempontból elképesztően kockázatos eljárástípus alkalmazása mennyire korlátozza a valódi versenyt. Egészen biztos, hogy a felsorolt témákban bőven akadt volna még cég, egyetem vagy kutatóintézet, amely olcsóbban is képes lett volna elvégezni a megrendelt feladatokat. Nyilvánvalóan nem ez volt a cél.

Társadalmi rétegek gazdasági státuszának változása – 19,3 millió

TMSzK Társadalomfejlesztési Módszertani és Szolgáltató Központ Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

EdVizor Tanácsadó és Szolgáltató Kft.

Állam szerepének megerősödése – 19,6 millió

Nézőpont Elemzőintézet Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

EdVizor Tanácsadó és Szolgáltató Kft.

Nemzeti Energiavízió 2040 – 19,85 millió

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

PADOR ENERGY Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Uniós támogatáspolitika 2014-2020 – 19,95 millió

MultiContact Consulting Kft.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Equinox Consulting Kft.

A családok gazdasági helyzetének változása – 19,6 millió

TMSzK Társadalomfejlesztési Módszertani és Szolgáltató Központ Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MultiContact Consulting Kft.

Equinox Consulting Kft.

Gazdasági teljesítmény a jövedelmi egyenlőtlenség fényében – 19,8 millió

Nézőpont Elemzőintézet Nonprofit Kft.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

PADOR ENERGY Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

A Századvég Gazdaságkutató árbevétele egyébként a 2010-es kormányváltás óta nagyjából hússzorosára nőtt.

Nyilvánosságra hozta a kormány a GRECO Magyarországról szóló értékelési jelentését. A negyedik fordulós értékelésnek a parlamenti képviselőket, a bírákat és az ügyészeket érintő korrupció megelőzés volt a témája. A jelentést március végén fogadta el a GRECO.

Ennek azért van jelentősége, mert ezek szerint tudhatta a kormány, hogy milyen ajánlásokat fogalmazott meg Magyarország számára a GRECO (Európa Tanács keretében működő Korrupcióellenes Államok Csoportja), mégis úgy fogadta el az új antikorrupciós programot, hogy ezekből szinte semmit nem vett figyelembe. Különösen fájó ez a vagyonnyilatkozatok tekintetében, hiszen pont ezen a területen fogalmaz meg súlyos hiányosságokat a GRECO jelentése.

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a kormányprogram általunk is véleményezett tervezete még számos konstruktív javaslatot tartalmazott, amelyek részben reflektáltak volna a GRECO most nyilvánosságra hozott ajánlásaira (és az EU 2014-es antikorrupciós jelentésére is), a végső változatból azonban kikerül szinte minden érdemi korrupció elleni lépésre való utalás is.

A GRECO jelentésben kiemelt problémák nagyrészt megegyeznek azokkal az észrevételekkel, amelyeket a hazai korrupcióellenes civil szervezetek is hangsúlyoztak az elmúlt években. Kemény dorgálás jár a vagyonnyilatkozati és összeférhetleténségi szabályok elégtelensége miatt, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének túlságosan erős jogkörei és az központosított ügyészi rendszer miatt. Utóbbinál különösen kockázatos a legfőbb ügyész megválasztásának módja és a rendkívül széles utasítási jogköre, továbbá az ügyelosztás és fegyelmi eljárások szabályozása, mivel ezek lehetőséget adnak visszaélésekre. 

Ezek a GRECO legfontosabb megállapításai, ajánlásai a képviselőkre vonatkozóan:

Pártfinanszírozás a korábbi (harmadik fordulós) értékelés kapcsán: „A politikai finanszírozás rendszerét súlyos és megalapozott kritikák érték [...] és olyan hiányosságok álltak fenn, amelyek lehetővé tették a jogszabályok megkerülését. A helyzet megoldása érdekében a GRECO számos ajánlást fogalmazott meg Magyarország számára; a helyzet azonban ma is nagyjából azonos azzal, ami az értékelő jelentés készítésének idején fennállt 2010-ben.”

Törvényhozás, társadalmi konzultáció: „....a jelenlegi jogalkotási rendszer, ahogyan azt számos esetben alkalmazták, nem eléggé átlátható, bizonyos fontos törvényeket (sarkalatos törvényeket) elegendő átláthatóság nélkül fogadtak el, és nem adtak időt széleskörű konzultációra, különösen abban a tekintetben, hogy az egyes országgyűlési képviselők a parlamenti folyamatban rendszeresen későn nyújtják be a módosításai javaslataikat.”

Lobbizás: „Bár a lobbi törvény visszavonása nem volt ellentmondásos határozat a maga idejében, a GRECO értékelő munkacsoportja (továbbiakban GET) aggasztónak tartja, hogy a Kormány nem kívánja hatékonyabb jogszabállyal pótolni ezt a törvényt...” Itt arról van szó, hogy a kormány abból kiindulva, hogy nem működött a korábbi törvény, arra az álláspontra helyezkedett, hogy képtelenség normális lobbiszabályozást készíteni, ezért nem is próbálkozik azzal. Azért sem tartja szükségesnek, mert úgy véli, hogy a stratégiai együttműködések és a társadalmi konzultáció intézménye megfelelően helyettesítik azt. Mindeközben EU-s szinten is egyre határozottabb igény fogalmazódik meg az üzleti és egyéb érdekképviselők munkájának, képviselőkkel való érintkezésük szabályozására.

Vagyonnyilatkozatok: „...a nyilatkozatok tartalmát semmilyen hatóság nem ellenőrzi hivatalból, csak akkor, ha megalapozott kezdeményezés érkezik; a vagyonnyilatkozatok nyilvánosság általi vizsgálata nehéz, mert gyakran kézzel írott és/vagy szkennelt dokumentumokról van szó; a családtagok nyilatkozataik egyáltalán nem nyilvánosak, és a hatóságok ezeket csak akkor vizsgálják, ha valaki kezdeményezést tesz egy képviselővel szemben. [...] A GET azt az álláspontot képviseli, hogy a pénzügyi érdekeltségekre korlátozódó vagyonnyilatkozatokból hiányoznak más, az összeférhetetlenség szempontjából releváns lényeges kapcsolatok, például az egyéb, akár javadalmazással nem járó tevékenységek, mint például aktív részvétel érdekcsoportokban, civil szervezetekben stb." Ezért a GRECO a vagyonnyilatkozatok tartalmának kiterjesztését javasolja, továbbá azt, hogy azok strukturáltan és géppel feldolgozható formában legyenek elérhetőek.

Összeférhetetlenség: „vezessék be az ad hoc bejelentési kötelezettséget az országgyűlési képviselők számára a parlamenti eljárások során felmerülő személyes érdekellentétek eseteire, és dolgozzanak ki szabályokat ilyen helyzetekre.„ Ez az ajánlás az olyan helyzetekre vonatkozik, amikor egy döntés meghozatalánál merül fel eseti összeférhetetlenség. 

Mentelmi jog: „tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a képviselők mentelmi jogának megszüntetésére irányuló eljárások ne hátráltassák a bűnügyi nyomozásokat azon képviselők vonatkozásában, akik a gyanú szerint korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeket követtek el.„

Mentelmi bizottság, ellenőrzés, szankciók: „Noha a GET elfogadja, hogy a képviselők magatartásával kapcsolatos végső döntést végül az Országgyűlésnek kell meghoznia, meg van győződve arról, hogy a képviselők magatartásának felügyeletét és vizsgálatát célzó közbülső folyamatot, mely a javaslathoz vezet, meg kell erősíteni a függetlenség és hatékonyság tekintetében.” Ezért Magyarország „tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen felügyelni és érvényesíteni a meglévő és létrehozandó szabályokat az országgyűlési képviselők magatartásával, összeférhetetlenségével és érdekeltségi nyilatkozataival kapcsolatban, valamint megfelelő és arányos szankciókat vezessenek be e célból.”

A GRECO a bírák és az ügyészek helyzetével is foglalkozott, ott a következő ajánlásokat fogalmazta meg:

„Vizsgálják felül az Országos Bírósági Hivatal elnökének azon jogosultságát, mely alapján beavatkozhat a bírói pozíciókra pályázó jelöltek kinevezési és előléptetési eljárásaiba, s ehelyett olyan eljárást alakítsanak ki, amelyben az Országos Bírói Tanács erősebb szerepet kap;” Ezzel a GRECO az egyszemélyi elnöki döntés helyett a testületi döntés irányába mozdítaná a döntéshozatalt kinevezések és előléptetések esetében.

„vizsgálják felül a határozatlan időtartamra alkalmazott bírók értékelésének rendszerét a célból, hogy minden bíró számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, és ezeket az értékeléseket válasszák el az olyan következményektől, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a bírói függetlenségre és integritásra - például a fegyelmi eljárások, az elbocsátás és a fizetés módosítása;”

A bírák és ügyészek „mentelmi jogát az igazságszolgáltatásban való részvételükhöz kapcsolódó cselekményeikre korlátozzák (”funkcionális mentesség”);" 

Az erősen hierarchizált, központosított ügyészségről: „A GET nem kételkedik abban, hogy egy ilyen rendszer hatékony lehet; azonban az mindenképpen befolyásolható is, amit nehéz felfedezni és orvosolni. [...] Továbbá, a közbizalom érdekében kulcsfontosságú, hogy az ügyészség pártatlan és a nem megfelelő befolyástól mentes legyen és annak is tűnjön. E cél elérése érdekében a GET úgy véli, hogy szélesebb körben lehetne lehetővé tenni külső elszámoltatási és átláhatósági mechanizmusok működését az ügyészségeket illetően, vagy legalább olyan belső mechanizmusokat kellene lehetővé tenni, amelyek jól felépített fékeken és ellensúlyokon alapulnak...”

„A GET ezen kívül úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy a Parlament kétharmados többségi szavazata szükséges az új legfőbb ügyész megválasztásához, lehetővé teszi, hogy egy kisebbség megakadályozza egy új legfőbb ügyész megválasztását, valamint, hogy az előző legfőbb ügyész határozatlan időre tovább maradjon hivatalban, jelentős mértékben növeli e fontos tisztség megválasztásának politikai befolyásolását.”

Ügyek áthelyezése a legfőbb ügyész által: „Az önkényes intézkedések elkerülése érdekében azonban szükség van arra, hogy ezeket a döntéseket szigorú kritériumok alapján, írásbeli indoklással hozzák meg.”

„a GRECO azt az ajánlást teszi, hogy az ügyészeket érintő fegyelmi eljárások lefolytatása a közvetlen felettesi hierarchián kívül valósuljon meg olyan módon, amely fokozott elszámoltathatóságot és átláthatóságot biztosít„.

Ezenkívül minden esetben tréningek, tanácsadás megszervezését ajánlják a vizsgált szervezetek integritásának megerősítése érdekében.

Megjegyzések:

Az értékelő munkacsoport (GET) magyarországi egyeztetései során a K-Monitorral is találkozott.

Az idézetek a kormany.hu-n található fordításból származnak, az eredeti angol szöveg egyelőre nem elérhető.

A Nyílt Kormányzati Együttműködéshez fordult a K-Monitor, a Sunlight Foundation, a TASZ és a TI Magyarország a közérdekű adatok megismerhetőségének újabb korlátozása, illetve a kormány és a civilszféra közötti érdemi párbeszéd hiánya miatt

A Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) egy 2011-ben életre hívott az országok önkéntes részvételén alapuló nemzetközi kezdeményezés. Az OGP-nek az a célja, hogy a csatlakozó államokban elősegítse a polgárok felé nyitott kormányzás megteremtését és erősítse a közhatalom átláthatóságát. A kezdetben nyolc országot tömörítő szervezethez időközben hatvanöt kormány csatlakozott, Magyarország 2012 óta tagja az OGP-nek. A Nyílt Kormányzati Együttműködés lényegéhez tartozik, hogy a kormányok, az országukban működő civil szervezetekkel együttműködve, elkötelezik magukat a közhatalmi döntések átláthatóságát és a közérdekű, meg a költségvetési adatok hozzáférhetőségét könnyítő intézkedések gyakorlati alkalmazására.

Az OGP tagállamok egy része, köztük Magyarország, látszatintézkedésekkel próbálta igazolni az átlátható kormányzás melletti elkötelezettségét. Ehhez a magyar kormány biodíszletként használta azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vállaltak Magyarország nyílt kormányzati akciótervének a kidolgozásában. Tavaly ősszel a Nyílt Kormányzati Együttműködés elkötelezett tagállamai ezért olyan eljárást (ún. response policy) alakítottak ki, amelynek keretében felszólíthatják a renitens tagországokat az OGP játékszabályainak a tiszteletben tartására. A legfontosabb, a hatalom által gyakran szem elől tévesztett játékszabály a kormányok és a civil szervezetek közötti hatékony együttműködés és az érdemi párbeszéd.

A magyar kormány nyílt kormányzati akciótervének kialakításában korábban közreműködő hazai civil szervezetekként többször jeleztük, hogy a folyamat elakadt. Hiányoltuk a valódi szakmai együttműködést és kritikusak voltunk a magyar kormány nyílt kormányzati törekvésekkel összeegyeztethetetlen intézkedéseivel szemben. Mindenekelőtt a közhatalom átláthatóságát romboló, és a közérdekű adatok hozzáférését súlyosan sértő törvények felülvizsgálatát kértük. A kormány többszöri megkeresésünk ellenére sem reagált a javaslatainkra, sőt, a legújabb intézkedéseivel tovább gyengíti az információszabadságot.

A kormány nyílt kormányzati eltökéltségének szinte teljes hiányát jelzi az információszabadság-törvény hétfőn elfogadott módosítása. A kormánytöbbség által néhányórás látszatvitát követően, kivételes sürgősséggel megszavazott módosítás további akadályokat gördít a közérdekű adatok nyilvánossága elé.

Tabló

A polgárait szolgáló és számonkérhetően működő közhatalomért tevékenykedő szervezetekként ezért a K-Monitor és a TASZ, valamint a TI Magyarország arra kérte a köztársasági elnököt, hogy ne hirdesse ki ezt a törvényt. Ez az eset is jól példázza, hogy a kormány az információszabadságot érintő szabályok kidolgozásában nemhogy nem tekint partnerként a civilszférára, de az átláthatóságot romboló törvények elfogadásával masszívan szembe megy a témához értő civil szervezetek álláspontjával.

A magyar kormány ezzel hiteltelenítette az ország Nyílt Kormányzati Együttműködésben való részvételét. Ezért arra kértük az OGP-t, hogy segítsen, a kormány és a civilszféra közötti valódi párbeszéd létrehozásában, hogy végre a gyakorlatban is érvényesüljenek az átláthatóság és a nyílt kormányzás elvei.

A közérdekű adatok attól közérdekűek, hogy mindenkinek joga van megismerni őket. Bár a kormány épp azon fáradozik, hogy megnehezítse az információhoz való hozzáférést, Szlovákia már évek óta az ellenkező irányba, a nagyobb átláthatóság felé halad. Az ő példájuk is azt mutatja: az adatigénylések megválaszolásával járó nyűg a legegyszerűbben úgy kerülhető el, ha a közpénzekkel gazdálkodó intézmények kérés nélkül, automatikusan nyilvánosságra hozzák a közérdekű adatokat.

Mint arról már korábbi posztunkban beszámoltunk, a kormány méretes szöget tervez verni a hazai átláthatóság koporsójába. Július 6-án szavaz a parlament az információszabadságról szóló törvény módosító javaslatáról, amely, ha elfogadásra kerül, rendkívüli mértékben nehezíti meg a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Az indoklás szerint a módosításra azért van szükség, mert a közérdekű adatigénylések teljesítése olykor meghaladja az adatgazdák kapacitásait. A kormány tehát úgy gondolkodik: ha az emberek többet szeretnének tudni a közpénzből működő intézmények működéséről, gazdálkodásáról, rendeletileg kell elvenni a kedvüket az érdeklődéstől. Nem kell főállású közpénzfigyelőnek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük az indoklás abszurditását.

Az átláthatóság nem valami l’art pour l’art belvárosi úri huncutság, hanem a korrupció elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze. Ahhoz, hogy erre bizonyítékot találjunk, elég a közvetlen szomszédságunkban körülnézni. Szlovákiában 2011-ben lépett életbe az ottani infotörvény módosítása, amely példa nélküli nyilvánosságot biztosít a közpénzekkel való gazdálkodás számára. A módosítás, amelynek hatálya a teljes állami szektorra, az önkormányzatokra és az állami vagy önkormányzati cégekre is kiterjed, kimondja, hogy az ezen szereplők által aláírt szerződések csak akkor lépnek életbe, ha azok bekerülnek egy nyilvános, központi online adatbázisba, ahol minden érdeklődő számára hozzáférhetőek. Ha a nyilvánosságra hozatal három hónapon belül nem történik meg, a szerződés érvényét veszti.

A szerződések online közzétételének rendszerét Szlovákiában két kisváros kezdte el alkalmazni a 2000-es évek második felében, méghozzá olyan eredményesen, hogy példájukon felbuzdulva két, 2010 előtt ellenzékben lévő párt (a jobbközép SDKÚ-DS és a konzervatív KDS) is a parlament elé terjesztette javaslatát a rendszer orsázgos szintű bevezetésére. Azonban egyikük sem járt sikerrel: a kormánytöbbség mindkétszer leszavazta a javaslatot arra hivatkozva, hogy annak elfogadása káoszhoz, és az információval való visszaélésekhez vezetne. A 2010-es választások után azonban a korábbi ellenzéki pártok alakíthattak koalíciós kormányt, és - ha csak kis többséggel is, de - elfogadtaták a parlamenttel a törvénymódosítást, amely a következő év januárjában életbe is lépett. A rendszer sikerét mutatja, hogy alig fél évvel később, 2011 júliusában már a módosítást korábban ellenző Robert Fico is pozitívan nyilatkozott az átláthatóságot szolgáló intézkedésről, és amikor 2012-ben miniszterelnökké választották, ígéretett tett, hogy nem fogja eltörölni azt. Bár a törvény hatálya alól vannak kivételek (pl. a nemzetbiztonságot érintő, bizonyos szociális támogatásokról szóló, vagy a pénzveréssel kapcsolatos szerződések), a sikere így is átütő, ahogy az a szlovák Transparency International (TI) jelentéséből is kiderül.

2011 és 2014 között több mint 780 ezer szerződést hoztak nyilvánosságra a központi online rendszerben. A TI Szlovákia reprezentatív felmérése alapján a felnőtt lakosság 11%-a (kb. 480.000 ember) már legalább egyszer használta a rendszert, továbbá 90 ezerre tehető azoknak a száma, akik 2011 óta már legalább öt szerződésre kerestek rá az adatbázisban. A kutatás szerint a felhasználók száma évről évre növekszik, és egyértelmű, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés a közérdekű adatok iránt, ha online hozzáférhetőek, mintha minden esetben adatigényléssel kellene fordulni egy adott közintézményhez. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek.

A törvénymódosításnak nagy szerepe volt abban, hogy Szlovákia, szinte egyedülálló módon 2011 és 2014 között 12 helyet javított a TI korrupciós rangsorában. A nyilvánosság erejének hatására tisztulási folyamatok indultak be a közszférában: a közintézmények közvetlen vásárlások vagy meghívásos tenderek helyett egyre többször írnak ki nyílt közbeszerzéseket - előbbiek aránya 2010 és 2014 között 21%-ról kevesebb mint 4%-ra esett vissza. Ezzel együtt határozottan csökkent a személyre szabott közbeszerzések száma is, legalábbis erre enged következtetni, hogy az egy hirdetményre beérkező ajánlatok számának átlaga a 2010-es 1,6-ról 2014-re 3,7-re, tehát több mint a duplájára nőtt. Ami pedig a költségeket illeti: bár a központi adatbázis létrehozása természetesen pénzbe került, az ára elhanyagolható ahhoz a nyereséghez képest, amit a korrupciós mozgástér szűkítésével elért.

Csak összehasonlításképpen: 2007-ben a szlovák építésügyi minisztérium gyanús körülmények között írt ki egy hét évre szóló, 119 milliós közbeszerzést marketing- és jogi szolgáltatásokra. A tendert az egyetlen induló nyerte meg, egy a minisztérium vezetésével összefonódásokat mutató cégcsoport. Az ügy négy hónap késéssel jutott el a sajtónyilvánosságig, és összesen másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerződés teljes anyaga megismerhetővé váljon. A botrány hatására a szerződést a felek felbontották, de addigra már közel 12 millió eurónyi közpénz került kifizetésre. Az állami szerződések központi online adatbázisa, amely nagy hatékonysággal előzi meg az ilyen és ehhez hasonló visszaéléseket, 20 ezer euróból jött létre. A következő négy évben a rendszer firssítése további 4500 euróba került, a fenntartása pedig körülbelül évi 3000 euró.

Ha más nem, a szlovák példa teljesen egyértelművé teszi, hogy létezik olcsó és hatékony módszer a közérdekű adatigénylések számának csökkentésére úgy, hogy az ne járjon az információhoz való hozzáférés korlátozásával. Az áttérés egy passzív átláthatósági rendszerről (az adatigénylések megválaszolása) egy proaktív rendszerre (amelyben az adatokat az adatgazdák kérés nélkül nyilvánosságra hozzák) nem csak időt és energiát spórol meg a közintézményeknek, de elősegíti, hogy az azzal foglalkozó civil szervezetek és a média betöltsék ellenőrző funkciójukat a közpénzekkel való gazdálkodás terén. A rosszindulatú szemlélőben még annak a gyanúja is felmerülhet, hogy a magyar kormány éppen ez utóbbi miatt nem lelkesedik a szlovák példáért. Pedig a jó példát a régió több országában is követik: Szlovéniában idén januárban fogadtak el egy a szlovákiaihoz hasonló átláthatósági módosító javaslatot (bár az csak a közbeszerzések alapján kötött szerződések nyilvánosságra hozatalát teszi kötelezővé), Csehországban pedig már jóideje az országgyűlés asztalán van a szlovákkal nagyrészt megegyező indítvány, amelyről idén nyáron szavazhat a törvényhozás.

Örömmel vennénk, ha Trócsányi igazságügyi miniszter úr fontolóra venné, hogy visszavonja az információszabadságról szóló törvényhez beadott módosító javaslatát, és az átláthatóság korlátozása helyett - a nemzetközi példákat figyelembe- és alapul véve - egy nagyobb átláthatóságot biztosító, proaktív rendszer létrehozására tenne kísérletet.

Ha Neked is számít az átláthatóság, írj levelet Trócsányi Lászlónak, és kérd meg, vonja vissza az infotörvény módosító javaslatát! http://infoszab.writeinpublic.com/hu/

Újabb elképesztő lépéssel akarja nehezíteni a kormány, hogy az állampolgárok megismerhessék, hogy az állam mire költi az adóinkat, ezért a K-Monitor az Átlátszóval, az Energiaklubbal és a TI Magyarországal közösen levelet írt a parlamenti képviselőknek, Péterfalvi Attila NAIH elnöknek és a szerzőnek, Trócsányi László igazságügyi miniszternek.

Frissítés: A parlament hétfőn 123 igen, 66 nem arányban elfogadta a törvény módosítását.

Nem árt néha emlékeztetni arra, az állam vagyona a mi közös vagyonunk, az állam a működését pedig a mi adóinkból fedezi, hogy értelmesen, hatékonyan, a társadalom szükségletei, érdekei mentén bonyolítsa közös ügyeinket. Ez a mi államunk, minden egyes állampolgáré, amely a mi pénzünkből működik, és alapvető kötelessége, hogy felénk elszámoljon annak felhasználásával és elköltésével.

Az igazságügyi miniszter mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül javaslatot tett az információszabadságról szóló törvény újabb módosítására, amely tovább szűkítené a közérdekű adatok megismerhetőségét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helettes pedig a minap kezdeményezte, hogy kivételes (gyorsított) eljárásban tárgyalja az országgyűlés a módosítást. A kormány ismét arra hivatkozik, hogy egyes esetekben az adatigénylések teljesítése meghaladja az adatokat birtokló, kezelő szervezetek rendelkezésre álló kapacitásait. Nem vitatjuk, hogy ilyen előfordulhat, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy erre nem az a megoldás, hogy akkor nem adunk adatot, vagy, hogy fizetőssé tesszük az adatszolgáltatást, hanem az, hogy minden közérdekű információt automatikusan nyilvánosságra hozunk, így sokkal kevesebb esetben lesz szükség adatigénylések teljesítésére. Nem kell messze menni, hogy erre példát is találjunk, Szlovákiában jó pár éve egy központi elektronikus adatbázisban kötelező közzétenni a közpénzek elköltéséről szóló szerződéseket, Észtország pedig teljesen elektronikus alapokra helyezte közigazgatását, papírt tulajdonképpen már csak a vécékben használnak.

Nálunk ezzel szemben azzal reagál a kormány az állampolgárok és sajtó megnövekedett információigényére, hogy megnehezítené az adatokhoz való hozzáférést:

- Az adatgazda sokkal könnyebben és teljesen önkényesen kérhet az adatigénylőktől pénzt az adatok másolásáért, elküldéséért. Frissítés: Kiderült, hogy mennyit kérne a kormány az adatokért.

- Ráfoghatja szinte bármire, hogy olyan döntéselőkészítő anyag, amely a jövőben is valamilyen döntés előkészítésére használható, így nem nyilvános (eddig a döntéshozatalt követően erre nem lehetett hivatkozni). A rendelkezés elfogasásával például a Daimler vizsgálat adatai se kerülhettek volna nyilvánosságra.

- Szerzői jogvédelem álló anyagokba (pl. egy állami pénzből rendelt Századvég, vagy Hagyó féle BKV tanulmány) csak betekinteni lehet, de nem kell elektronikusan megosztani. Mivel ezeket nem értékesítik tovább, teljesen indokolatlan a korlátozás.

- Anonim adatigénylések elutasíthatóak.

- Megismételt adatigénylések elutasíthatóak (akár abban az esetben, ha azokra nem érkezett válasz).

- Az EU-ban, vagy valamelyik másik tagállamban előállított adatok kiadásához az EU vagy a tagállam hozzájárulása kell (ez az adatszolgáltatás végtelen lassításához vezet, ráadásul alig van ma valami, ami nem az EU pénzéből készül, így könnyen találhatunk majd valamilyen hivatkozási alapot erre a passzusra).

Közös levelünkben az említett problémákra hívtuk fel a jogszabály módosításában érintett felek figyelmét, továbbá azt kértük, hogy tekintsenek el a jogszabály ilyen szellemű módosításától. A tervezett módosítás fenntartása esetében minden bizonnyal további lépéseket fogunk tenni, ugyanis a javasolt változtatások elképesztő mértékben sértik minden magyar állampolgár alapvető jogait, és durván szembe mennek az átláthatóság és a nyílt kormányzás alapvető elveivel.

A tervezethez képest is tovább gyengült a kormány korrupcióellenes programja, kikerült belőle a pártfinanszírozás és a közérdekű bejelentőket védő törvény reformja, és nem foglalkoznak a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozataival sem. Cserébe szigorúbb szabályokra számíthat a civil és az üzleti szektor.

A program tervezetét márciusban véleményezte a K-Monitor és TASZ, és már akkor felhívtuk rá a figyelmet, hogy néhány ambiciózus vállalás ellenére nem várható, hogy ezek a valóságban érdemi változáshoz vezessenek. Javaslatainkra szokás szerint nem érkezett reakció, számos progresszív elem pedig kikerült a kormány által információink szerint már áprilisban elfogadott antikorrupciós programból.

Na ilyet továbbra se fogunk látni

Mi változott?

A program szövege helyzetértékelés gyanánt hosszasan vázolja, hogy milyen sikeres reformon ment keresztül a pártfinanszírozás rendszere a választások előtt. A tavaszi tervezet ugyan további lépéseket tartott szükségesnek, ezek az elfogadott programban már nem kerültek elő, pedig az EU Antikorrupciós jelentése is felhívta a figyelmet a pártfinanszírozás problémáira, a 2014es választások pedig mindenki számára bizonyítékul szolgálhattak, hogy a rendszer továbbra is a korrupció és a csalás melegágya.

Részletesebben foglalkozik a szöveg a közbeszerzések kapcsán az Open Contracting elveivel, ezt, ha optimisták vagyunk tekinthetjük a szerződések központi adatbázisának megteremtése irányába tett első lépésnek (Szlovákiában vezették be először néhány éve), de a szöveg annyira általános, hogy jó eséllyel néhány látszatintézkedésre futja majd belőle, pláne ha visszaemlékezünk az új közbeszerzési törvény tervezett rendelkezéseire.

Még a tartalomjegyzékbe se merték beleírni, de az átláthatóság fejezet egy teljesen új ponttal bővült, a civil szervezetekre vonatkozó szabályozással. Eleve megdöbbentő, hogy miért kell hosszasan ecsetelni egy kormányhatározatban azt a történetet, amikor egy természetvédő szervezet állítólag kenőpénzt kért az Auditól azért, hogy ne problémázzon a gyárbővítés miatt, de a lényeget az alábbi mondat foglalja össze: „A civil szervezetek átlátható működésének érdekében vizsgálni kell az ezen szervezetek működését meghatározó jogszabályi rendelkezések érvényesülését, ezzel összefüggésben a nemzetközi szinten működőképes megoldások alkalmazásának, valamint a vagyonnyilatkozat megtételére kötelezhető személyi kör szélesítésének lehetőségeit.” Tudniillik eddig is kellett azon civil vezetőknek vagyonnyilatkozatot tenni, akik 50 millió Forintot meghaladó állami támogatást kapnak. Vélhetően most a külföldi forrásból gazdálkodó szervezetekre fog rámozdulni a kormány.

A tervezet egyik erős eleme a vagyonnyilatkozati rendszer szabályozása volt, bár már akkor is felhívtuk rá a figyelmet, hogy kétértelmű a szöveg, félő, hogy az országgyűlési képviselőkre nem fog vonatkozni (csak a civilekre). Ez be is jött. Valamennyit szigorodhat az államigazgatásban dolgozók vagyonnyilatkozat tételi kötelezettsége, de továbbra se lesznek átláthatóak a képviselői vagyonnyilatkozatok, nem lesz ellenőrzés, nem lesz szankció.

A pártfinanszírozás reformjához hasonlóan kikerült a programból a közérdekű bejelentőkre vonatkozó csapnivaló szabályozás átalakítása, amelynek mikéntjéről egyébként létezik szakmai konszenzus. A közérdekű bejelentők védelmének hiányosságaira az antikorrupciós program tervezete is rávilágított, továbbá számos ügy bizonyította, hogy milyen veszélyeknek és fenyegetettségnek vannak kitéve azok, aki felszólalnak a közjó érdekében.

Újdonság a programban az amerikai Sarbanes-Oxley (SOX) törvényre való utalás, amellyel a kormány az üzleti szférában akar szigorúbb beszámolási szabályokat teremteni. Noha az elgondolás jogosságát nem vitatjuk, félő, hogy a végén itt is olyan szabály születik, amely a korrupció csökkentéséhez nem fog hozzájárulni, cserébe növeli a kormány befolyását az üzleti világ felett. Ezentúl szigorúbb szabályok várhatóak az olyan cégekkel szemben, amelyek nem átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkeznek.

Az említett változások jól mutatják, hogy a kormány mindenhol sepreget, csak a saját háza táján nem. Semmi gond nem lenne azzal, hogy a kormány szigorít a közszolgákra, civilekre és az üzleti szférára vonatkozó szabályokon, ha bármit is tenne a politika legfelsőbb szintjein burjánzó korrupció ellen. Az elfogadott törvény korábbi feltételezéseinket bizonyítja: A kormánynak esze ágában nincs erélyesebben fellépni a korrupció ellen, helyette a korrupció elleni harcra hivatkozva növelni kívánja a mások feletti befolyását.

Valódi társadalmi egyeztetés nélkül került a parlament elé az új közbeszerzési törvényjavaslat. A tervezet kiszélesíti a korrupt, 3 ajánlattevő meghívásával zajló eljárástípust, nem javítja a közbeszerzési adatok hozzáférhetőségét, ahogy a beszerzések ellenőrzését sem. Részletes véleményünk erős idegzetűeknek alább.

Mire véleményezheted, már el is fogadták - nagyjából ezzel foglalható össze a közbeszerzésekről szóló új törvény tervezetének társadalmi vitája. Az április végén közzétett, 160 oldalas normaszöveget tartalmazó dokumentum véleményezésére eredetileg 8 napot szánt az ismét jogalkotási lázban égő Miniszterelnökség, majd addig változott a határidő és a tartalom, míg május 19-re majd 300 oldalas módosított szöveggel kellett megbirkóznia annak, aki érdemi kritikával szerette volna illetni a kritikára egyébként nagyon is méltó anyagot. Nem kíván különösebb kombinatorikai készséget annak belátása, mennyit fontolhatott meg a kormány a beérkezett véleményekből, amikor a tegnapi nap folyamán valóban előterjesztette a korábban elfogadottal szinte mindenhol egyező javaslatot. Sapienti sat.

Na, de mi van benne, ha már ismét erőltetett menetben alkotunk jogot?

2014-ben a Tanács és a Parlament elfogadott egy új irányelvet a közbeszerzésekről. Ezt valóban át kell ültetni a tagállamok jogába, így a magyar jogba is, legkésőbb 2016 tavaszáig, de a magyar kormány éltanuló reflexeit élesítve úgy döntött, módosítás helyett új törvényt alkot - lehetőleg 2015. november 1-jén történő hatályba lépéssel. Az új törvény ugyan lehetőséget kínálna a korrupt közbeszerzési rendszer reformájára, erre vonatkozó komoly politikai szándék azonban - a hangzatos szavak ellenére - nem fedezhető fel.  

Az új törvény tervezete nem csak nem szünteti meg a 3 ajánlattevő meghívásával zajló, átláthatatlan beszerzési rendszert, hanem 2 lépcsőben ki is szélesíti annak alkalmazási körét, nem javítja a közbeszerzési adatok hozzáférhetőségét, nem szigorítja szankciókkal a közzétételi kötelezettséget, és nem teremti meg a Közbeszerzési Hatóság valódi függetlenségét sem.

Cserébe az uniós direktívából eredő lépéskényszer hatására bevezet olyan, nem kellő garanciákkal körülbástyázott intézményeket mint az öntisztázás, az eljárás előkészítési szakaszára is vonatkozó összeférhetetlenség kivételének számító előzetes piaci konzultáció, vagy az értékelési szempontok között a legalacsonyabb árral szemben olyan, közelebbről nem meghatározott gumifogalmak (például innovációs és szociális szempontok).

Ezek mellett alkalmaz néhány olyan szépségtapaszt, mint a műszaki-szakmai alkalmasság körében a referenciák megkövetelhetőségének korlátok közé szorítása vagy az üzleti titok indokolási kötelezettsége. Vagyis már nem olyan könnyű testreszabni a tendert azzal, hogy csak olyan ajánlattevő pályázhat, akinek sokmilliárdos, túl specifikus portfólióját az adja, hogy korábban is csak ő nyert mondjuk közvilágítás kiépítésére beszerzést, vagy az ajánlattevőnek meg kell indokolnia, miért is szenved súlyos érdeksérelmet azáltal, ha az általa üzleti titokként megjelölt információ nyilvánosságra kerül. Bár ez utóbbi esetben nincs pontos mérce arra, hogy mi minősül megfelelő (és nem túl általános) indokolásnak, ezért gyakorlatban még sok problémát fog okozni, és nem biztos, hogy kevesebb titok lesz. Egyszóval maradt visszaélésre okot adó szabályozási keret bőségesen továbbra is. A következőkben kiemelünk néhány gondolatot a társadalmi vita keretében beküldött véleményünkből, ami egyébként teljes terjedelmében itt olvasható.

Csak az EU meg ne lássa - nemzeti eljárásrend a zavarosban halászáshoz 

Már az is érdekes, hogy az uniós értékhatárokat (összeszámítás alapján) átlépő, ugyanazon célt szolgáló beszerzések egy részére (ha elég ügyesen darabolják) nemzeti eljárásrend vonatkozik, de lássuk, miért is akkora probléma ez. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az európai uniós értékhatár alatti közbeszerzések körében árubeszerzés vagy szolgáltatás esetén 25 millió forintig, építési beruházásnál 150 millió forintig hirdetmény közzététele nélkül folytathatnak le közbeszerzési eljárást az ajánlatkérők úgy, hogy lényegében 3 - általuk valamiért preferált - ajánlattevőnek megküldik az eljárás megindításáról szóló felhívást.

A tervezet e körben egyrészt leszállítja az effajta beszerzések értékhatárait, vagyis árubeszerzés vagy szolgáltatás esetén 18 millió forintig, építési beruházásnál 100 millió forintig nyílik lehetőség barátok helyzetbe hozására, másrészt most már nem kell alkalmassági szempontot sem előírni, valamint rövidebb az ajánlattételre és a szerződés megkötésére nyitva álló határidő. Ez egyfelől önreflexióként is felfogható: ha már úgyis tudjuk, ki fog nyerni, essünk túl minél gyorsabban rajta. Kivételt képeznek az európai uniós alapokból finanszírozott, Magyarország országhatárán átnyúló projekttel kapcsolatos beszerzések, mert az Európai Bizottság már jelezte (és erre néha még hallgatni kénytelen a kormány), hogy a közbeszerzések eredményes, hatékony és szabályos lebonyolítása az uniós források megfelelő felhasználásának előfeltétele. Erre utal az EU Bizottság Gazdaságfejlesztési Operatív Programot felfüggesztő határozata is, amely kimondja, hogy a kiválasztási folyamatban nem érvényesült az eredményes pénzgazdálkodás elve, túlárazott tételeket fogadtak el érdemi vizsgálat nélkül és jelentősen javítani kell a projektkiválasztási csalásfelderítési és -megelőzési mechanizmusokon. Ezek után nem csoda, ha nem akarunk büszkélkedni az említett eljárással.

A lecsökkent értékhatárok fölött sem lesz azonban sokkal jobb a helyzet, mert a tervezet olyan általános nemzeti eljárási szabályokat vezet be, amely az átláthatóság elvét sértve és a nyílt eljárás bizonyos elemeit imitálva a "3 ajánlattevős" rendszer alkalmazási körének kerülőutas bővítését jelenti. Az új szabályok értelmében 500 milliós értékhatár alatti építési beruházások és uniós értékhatár alatti szolgáltatások esetén hirdetmény helyett csak összefoglaló tájékoztatást kell küldeni a Közbeszerzési Hatóság részére (magyarul nem kötelező hirdetménnyel indítani az eljárást). Az összefoglaló tájékoztatás közzétételét követően akár 4 munkanap elteltével lezárulhat az ajánlattevők érdeklődésének jelzésére nyitva álló határidő, melyet követően csak az kap eljárást megindító felhívást, aki érdeklődését időben jelezte. Az összefoglaló tájékoztatás kötelező tartalmi elemeire vonatkozóan (vagyis, hogy a beszerzés tárgyáról pontosan milyen információkat kötelező megadni) nem tartalmaz taxatív felsorolást a tervezet, ami komoly jogbizonytalanságot és korrupciós kockázatot eredményez. Végül meg kell említeni, hogy ezekben az eljárásokban az ajánlatkérőnek – eredménytelenség deklarálása helyett - mindenképp lehetősége van 3 ajánlattevő részére a felhívást megküldeni, akkor is, ha senki nem jelezte előzetesen az érdeklődését. Sőt, a meghívott ajánlattevő olyan gazdasági szereplőt is bevonhat az ajánlattételbe, aki nem is kapott egyáltalán felhívást.

Átpolitizált Közbeszerzési Hatóság és a keretében működő jogorvoslati rendszer

A Hatóság keretében működő Tanácsnál és a Közbeszerzési Döntőbizottságnál a legnagyobb problémát függetlenség hiánya jelenti. A Tanács összetételében (továbbra is) szakmaiságot erodáló politikai erők vannak jelen. A tervezet alapján a Tanács 19 tagjából 5 főt a kormány különböző tagjai jelölnek, további két helyet pedig a kormány alá rendelt állami intézmények – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság – vezetői vagy az általuk jelölt személy töltenek be. Vagyis 19 tagból 7 fő, azaz több mint a tagok egyharmada, a kormány által jelölt vagy a kormány alkalmazásában álló személy. Emellett a közbeszerzési biztosok összkollégiumában tanácskozási joggal részt vehetnek a közbeszerzésekért felelős miniszter által vezetett minisztérium közbeszerzési területért felelős szervezeti egységének képviselői is (akik között előfordulhat a Tanács tagjaként a közbeszerzési biztosok kinevezéséről is határozó személy).

Ezek a szabályok azért bírnak jelentőséggel, mert egy törvény önmagában sosem elég, a jogalkalmazás formális jellege, az ellenőrzés szigorának és integritásának hiánya erőteljesen hozzájárul a jelenlegi korrupt rendszer fenntartásához. A Hatóság elnöke által jogsértés esetén hivatalból indított jogorvoslatok körében elengedhetetlen a kezdeményezőkészség javítása. Ahogy azt a Nemzeti Korrupcióellenes Program véleményezésben is leírtuk, 2013-ban alig indult hivatalból jogorvoslati eljárás a Hatóságnál, pedig majd 2400 milliárd forintnyi közpénzt áramoltattak ki az államkasszából közel 12 000 eljárás lefolytatásával. 

 Ha a hegy nem megy Mohamedhez... akkor Mohamed elemez

A fenti problémára is megoldást jelenthet, hogy amennyiben a Hatóság nem akar képes hatékony ellenőrző tevékenységet kifejteni, elvégzi helyette a civil szféra, a sajtó vagy bármely érdeklődő állampolgár, ha megfelelő mennyiségű és minőségű adat elérhető a közbeszerzésekkel kapcsolatban. A törvényjavaslat természetesen egyelőre nem számol ezzel a lehetőséggel, de jelen helyzetben leginkább a közbeszerzési rendszer átláthatóságának fokozásával csökkenthető a közbeszerzési korrupció. Ennek fényében álljon itt egy felsorolás arról, hogy kezdetként mely adatok milyen publikálásával lenne elégedett a K-Monitor:

• az ajánlatkérőkön túlmenően minden ajánlattevő egyedi azonosítója (adószám) és valamennyi eljárás, amelyben részt vett.
• az öntisztázási eljárással összefüggő adatok
• a kizárásokra (és azok okaira) vonatkozó adatok, ideértve a kizárási ok miatt tett feljelentés tényét is.
• az összeférhetetlenséggel összefüggő döntések és ezek indokai.
• a nemzetbiztonsági okból zárt közbeszerzésről hozott döntés, (és a részvételre jogosult ajánlattevők listája).
• annak ténye, hogy üzleti titokra való hivatkozással tagadták meg az információk közzétételét.
• adatok, amelyek alapján megítélhető, hogy a tárgyalásos eljárás alkalmazása során tiszteletben tartották-e az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elveit.
• a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás szempontjából lényeges minden adat.
• a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására irányuló kezdeményezések (kérelemre és hivatalból indított eljárások),valamint a Döntőbizottság tematizált határozatai.
• a megkötött szerződések, illetve azok módosításai (ideértve a lényeges és nem lényeges feltételeket is).
• inkorporált referencia-adatbázis a teljesítésekről (közbeszerzések teljesítésének adataival, akár a szerződő felek értékelésével is)
• a közbeszerzés dokumentációja ingyenesen (nem csak az érdekelt felek számára)

Gumiszabályokba csomagolt korrupciós kockázatok

Először is le kell szögezni, hogy nem minden általános szabállyal vagy generálklauzulával van probléma a jogban. Azok a fogalmak hordoznak kiemelt kockázatot, amelyek mások általi ellenőrizhetetlenség nélkül, szubjektív mérlegelést engednek például az ajánlatkérőknek, vagy az olyan hatósági jogalkalmazónak, amely egy részlegesen átpolitizált hatóság kötelékében végzi jogalkalmazó tevékenységét. Honnan jönnek ezek a határozatlan és visszaélésre alapot adó fogalmak? Egyrészt nem lehet mindent esetről esetre szabályozni. Másrészt az EU a beszerzési kultúra fejlesztése körében preferálja az egyszerűsítést és azt, hogy a közbeszerzések különböző, általánosan megragadott stratégiai célokat segítsenek elő. Ezzel önmagában semmi probléma nincs, de a részletszabályokkal sok helyen adós marad az uniós és nemzeti jogalkotó.

Ezért fordulhat elő, hogy például az ajánlatok elbírálásának szempontjai között a tervezet bevezeti a legalacsonyabb árral szemben a legkedvezőbb ár-érték arány értékelésének lehetőségét úgy, hogy ehhez segédszempontként esztétikai és funkcionális tulajdonságoktól kezdve, a teljesítésben segédkezők képzettségén keresztül szociális célokig szinte minden (ideértve a már említett innovatív tulajdonságot is) figyelembe vehető. Való igaz, hogy ezzel a silány minőséget nyújtó, legalacsonyabb árajánlatok kiküszöbölhetővé válnak, de objektív mérce nélkül (ilyen például az innovatív jelleg jogszabályi követelményeknek való megfeleltetése, vagy tanúsítványt kibocsátó szervezetek szakmai szabványainak alkalmazása) puszta önkénnyé válhat az ajánlatok elbírálása. Szakmai ajánlat és árajánlat együttes értékelése esetén egyébként megfontolandó, hogy a két ajánlatot külön-külön (egymás után) bontsa fel és értékelje az ajánlatkérő, ezzel javítva az eljárás konzisztenciáját és átláthatóságát.

Az öntisztázás intézményére is óvatosan kell tekinteni, részben hasonló okokból. Az eljárás lényegét az adja, hogy az ajánlattevő szinte valamennyi kizáró ok megléte esetén igazolhatja, hogy az ajánlat vagy részvételi jelentkezés benyújtását megelőzően olyan intézkedéseket hozott, amelyek a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. Vagyis versenyben tartathatja magát, ha valahogy bizonyítja, hogy például korábbi eljárásban ugyan hamis adatot szolgáltatott, de azóta már nem tenne ilyet vagy ennek felszámolására garanciákat vezetett be. A probléma viszont pont onnan ered, hogy a tervezet nem sorolja fel és határozza meg pontosan, milyen intézkedéseket fogadhat el a mérlegelést végző szerv, amely  - a korábbi változathoz képest - szerencsére már nem az ajánlatkérő, hanem a Közbeszerzési Hatóság. Örömre azért nem ad okot, hogy a hatósági vizsgálat pusztán okirati bizonyítékokon alapuló formális vizsgálat képét vetíti előre, aminek lefolytatása kapcsán továbbra is kétséges, hogy kellő szakértelemmel és vizsgálati hajlandósággal lesz felvértezve a – Hatóság keretében működő Tanács összetételére tekintettel - még mindig átpolitizált Hatóság. Kellemes csalódás lenne, ha a parlamenti vita ideje alatt mégiscsak előrukkolna valaki egy kézzelfogható leltárral az elfogadható intézkedéseket illetően.

Az elbírálás és az alkalmasság körén kívül is találunk nehezen körvonalazható szabályokat és fogalmakat, amelyek például az eljárás előkészítés és az előzetes piaci konzultáció egymással való kapcsolatánál okoz feszültséget. Ennek következtében nem egyértelmű, hogy ajánlattevőként például ki van- e zárva az, aki az eljárás előkészítésében részt vett (elvileg itt is fennáll már összeférhetetlenség), de például tevékenysége a pongyolán megfogalmazott előzetes piaci konzultáció (vagy az összeférhetetlenség egyéb kivételeinek) fogalomkörébe esik.A gyakorlatban ezért elképzelhető, hogy előzetes piaci konzultáció pajzsa mögött ajánlatot tehet majd olyan gazdasági szereplő, aki egyébként összeférhetetlenség miatt nem is indulhatna az eljárásban.

Az eddig bemutatott problémákon túl a tervezet még számos kisebb-nagyobb sebből vérzik, és vélelmezhetően tovább fog módosulni a parlamenti vita idején. Erre utaló jel, hogy az előterjesztett javaslat már most is újabb elemekkel egészült ki (tehát már most nem a véleményezés céljából közzétett szövegváltozattal azonos). A legújabb módosítás például a támogatásból finanszírozott beszerzések esetén egy újabb ajánlatkérői körre vonatkozóan állapít meg szabályokat: nevezetesen az államháztartás alrendszereiben működő központi beszerző szervek által egy bizonyos összeghatár felett támogatott szervek beszerzéseit vonja - meglepő módon - nemzeti eljárásrend alá. Szóval figyelni továbbra is érdemes.

Képek forrása: [1. kép] [2. kép] [3. kép] [4. kép]

Szeretnéd megtudni, mennyire vagy hajlamos a korrupcióra? A K-Monitor tesztje segítségével megtudhatod, hogy az átlagnál könnyebben vagy nehezebben állsz-e ellen a korrupció csábításának.

A K-Teszt célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció nem milliós vagy milliárdos csúszópénzek elfogadásával kezdődik, hanem hétköznapi szociális magatartásunkban gyökerezik. Ebből következően a korrupció elleni küzdelem is többről szól, mint jogszabályok készítéséről vagy bűncselekmények felderítéséről. Fontos, hogy megértsük: a korrupció nem valami távoli, megfoghatatlan jelenség, mindennapi döntéseink során is jelen van, és egyéni felelősségünk is, hogy tegyünk ellene.

A teljes változat itt érhető el: http://k-teszt.hu

A K-Teszt a kitöltőknek válaszaik alapján ötféle visszajelzést adhat a nagyon alacsony korrupciós hajlandóság és a nagyon magas korrupciós hajlandóság között. Mivel a korrupciós hajlandóságnak nincs mértékegysége, az eredmények csak egymáshoz képest értelmezhetők. A teszt a kategóriákat a korábbi kitöltők eredményeiből számolt átlaghoz képest határozza meg, a módszertan szocialpszichológus szakemberek segítségével készült.

Korábbi kutatások alapján elmondható, hogy a korrupcióra való hajlandóságunk mértéke nagyban függ az ismerőseink, a barátaink iránti lojalitásunk szintjétől. A közeli ismerősök közötti erős kapcsolat megjelenik morálisan elfogadható és kevésbé elfogadható helyzetekben is. Természetesen szép és teljességgel helyénvaló, ha igyekszünk segíteni egymást a barátainkkal, azonban észre kell vennünk, ha egymás segítése már a tágabb közösség érdekeit sérti, vagy annak értékeibe ütközik. Fontos, hogy minden, a szűkebb közösségünk (család, barátok, kollégák, stb.) érdekében végrehajtott cselekedet esetében vegyük figyelembe tettünk tágabb közösségünkre, közösségeinkre (szomszédság, település, ország, stb.) gyakorolt hatásait is.

Bizonyos országokban, így Magyarországon is, a családhoz, a barátokhoz, a közeli ismerősökhöz fűződő kapcsolatok (amit a pszichológia kiscsoportos kollektivizmusnak nevez) jellemzően erősebbek, mint a tágabb közösséghez, társadalmi intézményekhez fűződő kapcsolatok (amit intézményi kollektivizmusként ismerünk). Az ilyen országokra gyengébb gazdasági teljesítmény jellemző, kevésbé versenyképesek, lakóik között alacsony az egymás iránti bizalom, a lojalitást többre tartják, mint a hatékonyságot, és, ami tesztünk szempontjából a leglényegesebb: egyértelmű, erős korreláció mutatható ki a csoport-kollektivizmus és az érzékelhető korrupció magas szintje között. Azokban az országokban, amelyekre az intézményi kollektivizmus a jellemző, ennek épp a fordítottja igaz. A korrupció egyik ellenszere tehát a közeli kapcsolataink és a tágabb közösséghez, közösségekhez fűződő viszonyaink megfelelő egyensúlyában rejlik.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42

A térség más civil szervezeteivel közösen felmérést készítettünk a parlamentek átláthatóságáról. Magyarország nem szerepelt rosszul, persze van még hova fejlődni. Az együttműködés során arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen alapvető adatokat rögzítenek a parlamentek saját munkájukról, és milyen módon, formában teszik azt közkinccsé.

A Visegrádi Alap által támogatott projekt során Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Koszovó, Montenegró és Albánia törvényhozása mérettetett meg. Általánosan elmondható, hogy a  visegrádi országok parlamenti kamarái több adatot tesznek elérhetővé, mint a nyugat-balkániak. Csehország és Lengyelország az éllovasok, a legkevésbé nyílt törvényhozás a koszovói parlament és a bosznia-hercegovinai Nemzetek Háza.

Az összes vizsgált parlament esetében igaz, hogy a plenáris ülésekkel kapcsolatos adatok könnyebben elérhetőek és nyíltabbak, mint a bizottsági ülésekre vonatkozóak. Sok dokumentumot PDF és egyéb olyan szöveges formátumban tesznek közzé, amelyek a gépi olvashatóságot, így pedig az újrahasznosíthatóságot is megnehezítik.

Így nézünk ki

A magyar parlament sokat fejlődött ezen a téren, az adatok egy része API-n keresztül is elérhető, így akár adatbázisként is lehet dolgozni velük. Ugyancsak pozitívum, hogy minden fontos területen készül a képviselők parlamenti munkájáról dokumentáció, ez azonban nem mindig könnyen hozzáférhető.

Számos vizsgált parlamenti kamara esetében a képviselők szakmai életrajza, iskolai végzettsége, illetve a közszférában betöltött más pozícióik hiányosan szerepelnek és nem összehasonlíthatóak. Erre hatékonyan és egyszerű megoldás volna, ha minden képviselőnek ugyanazt az egységes formanyomtatványt kellene kitöltenie.

Jellemzően közlik a parlamenti honlapok a képviselők vagyonnyilatkozatát is, azonban ezt rendszerint PDF formátumú fájlokban hozzák nyilvánosságra, sőt, néhány esetben kézzel írott dokumentumok szkennelt verzióját teszik elérhetővé. A vagyonnyilatkozati közzététel minősége javulna, ha gépi olvashatóságot lehetővé tevő (pl. táblázatos) formátumban közölnék őket (ennek megvalósítása nemrég Magyarországon is felmerült).

A bizottsági szavazások eredményeit sajnos sehol nem rögzítik név szerint, pedig jó volna ha legalább a legfontosabb bizottsági szavazások esetében rögzítenék és nyilvánossá tennék az eredményeket.

A hivatalos parlamenti honlapokon közölt törvénykezési dokumentumok (pl. törvényjavaslatok szövege, módosító indítványok, bizottsági határozatok, elfogadott törvények) többségét PDF vagy DOC formátumban teszik közzé. Ezen is lehetne javítani azzal, hogy a törvénykezési dokumentumok (törvény- és módosító javaslatok, törvényszövegek) strukturált formátumban (HTML, XML) kerüljenek fel a honlapra, javítva gépi olvashatóságukat. Ennek segítségével például olyan csodálatos dolgokat lehetne művelni, mint ez a francia oldal, a törvénygyár.

A parlamenti adatokhoz való hozzáférés egyébként nem úri hóbort, hanem a legelső és talán az egyik legfontosabb lépés annak érdekében, hogy az állampolgárok és szavazók számára is érdekes legyen az, ahogy meghozzák az életünknek számos elemét befolyásoló törvényeket, mi több, akár szélesebb körben is igény  ébredjen a törvények megalkotásában való részvételre.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42