A K-Monitor egyetért a TASZ PolitiKuss kampányával és támogatja a jogvédő szervezet vonatkozó törvényjavaslatát. A rágalmazás bűncselekményként való kezelése nem csak Magyarországon jelent veszélyt a szabad véleménynyilvánításra, hanem probléma számos európai országban. Blogposztunkban a TASZ kampánya kapcsán az IPI nemzetközi felmérését mutatjuk be.

Az International Press Institute (IPI) szeptemberben nyilvánosságra hozott elemzése szerint a vizsgált 18 uniós tagállam között Németországban került sor legtöbbször büntetőjogi felelősségre vonásra becsületsértő, rágalmazó jellegű állítások miatt 2013-ban. A hivatalos statisztikák szerint közel 22.000, népességarányosan pedig százezer főre 27 elítélést tud felmutatni Németország, ez huszonkilencszer több elítélést jelent, mint a listán Németországot másodikként követő Portugália esetében.

Az IPI által vizsgált, kriminalizáló jogszabályok jellemzően általánosságban szabályozzák a becsületsértő, rágalmazó cselekményeket, nem tesznek különbséget aszerint, hogy újságírókról van szó vagy sem. Dánia és Lettország kivételével - ahol a joggyakorlat kiüresíti e törvényeket - minden vizsgált uniós államról (ahol bűncselekménynek számít a rágalmazás), továbbra is nagyon gyakran kerülnek alkalmazásra ezek a jogszabályok.

Lengyelország, Hollandia és Németország büntető jogszabályai nem csak szigorúbban ítélik meg ha a rágalmazás vagy a becsületsértés sértettje valamilyen hivatalos személy, de a bírói gyakorlat esetükben gyakrabban is állapít meg felelősséget rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulások miatt, szemben azokkal az esetekkel, ahol a sérelmet szenvedett nem hivatalos személy.

A kriminalizáció tényénél sokkal megdöbbentőbb a szankció lehetősége. Az európai igazságszolgáltatási rendszerek legsúlyosabb büntetése, a szabadságelvonás, tehát például börtönbüntetés reális következménye lehet az ilyen kisebb jelentőségű bűncselekményeknek. 2013-ban a kriminalizációs toplistát vezető Németországban összesen 1087 szabadságelvonó büntetést szabtak ki rágalmazásért és becsületsértésért, melyek közül 369 esetben letöltendő börtönbüntetésről volt szó. Ha azonban nem az elítélésék számát vetjük össze, hanem az egy főre eső tényleges bebörtönzéseket, Görögország ugrik az előkelő első helyre.

Kevés összefüggés látható a kriminalizáló államok és földrajzi elhelyezkedésük között. A százezer lakosra több mint három elítélést produkáló hét ország közül kettő észak-európai, kettő dél-európai, három pedig közép-európai. A bebörtönzések aránya is nagyjából együtt mozog a top kriminalizáló államokkal. Érdekesség, hogy a már említett Portugália csak a nyolcadik a bebörtönző államok sorában, Horvátország pedig szimplán szóba sem jöhet a továbbiakban, ugyanis a horvát büntetőjog többé nem teszi lehetővé a bíróságok számára szabadságvesztés kiszabását a szólásszabadságot érintő ügyekben.

Magyarország

A magyar jogrendszer párhuzamosan biztosít polgári jogi (pl. jóhírnévhez való jog megsértése miatti per indítása a jogsértés megállíptása vagy akár sérelemdíj megítélése céljából) és büntetőjogi jogérvényesítési lehetőségeket a rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulásokra válaszul. Tehát aki úgy érzi, hogy megsértették jó hírnevét, társadalmi megbecsülése csorbát szenvedett, egyszerre követelheti, hogy az elkövető egy összegű kártértítést fizessen neki és indíthat büntetőeljárást az elkövető megbüntetéséért. Mind a rágalmazás, mind a becsületsértés magánvádas bűncselekmény, a vádat csak akkor viszi az ügyészség, ha azokat hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. A TASZ már rég óta kritizálja ezt a megoldást, mivel szerintük egy igazságos polgári jogi szabályozás mellett a büntetőjogi szankciók indokolatlanok.

Csak e büntetőjogi szankciókat nézve Magyarország a rágalmazás vagy becsületsértés miatti elítélések ezer főre vetített arányát tekintve Németország, Portugália és Görögország után a negyedik legnagyobb kriminalizáló volt 2013-ban több mint négy elítéléssel. A vizsgált országok összes kiszabott szabadságvesztésének körülbelül 1 %-át a magyar igazságszolgáltatás adta. A közép-európai térségből a szomszéd Szlovénia közel kétszer annyi börtönbüntetést szabott ki 2013-ban, mint Magyarország. A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között a rágalmazásért és becsületsértésért megállapított szankciók nagy részét, majd 60 %-át az ún. intézkedések (megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, pártfogó felügyelet elrendelése stb.) teszik ki. A második leggyakrabban alkalmazott szankció a pénzbüntetés. Az esetek kevesebb mint 5 %-ban került sor szabadságvesztés kiszabására.

Az IPI elemzésének aktualitását mutatják azok a hazai történetek is, amelyeket a TASZ mutatott be a PolitiKuss! kampányában.

Nem nehéz felismerni, milyen veszélyes lehet, ha egy állam előszeretettel alkalmaz ilyen súlyos szankciókat például kellemetlenkedő, oknyomozó újságírókkal szemben. A büntetés puszta lehetősége pedig már önmagában elrettenthet újságírókat attól, hogy megírjanak egy-egy húzosabb történetet befolyásos emberekről.

Bár gazdag statisztikai adatok állnak rendelkezésre, nem minden ország esetében látható pontosan, a kriminalizáció milyen mértékben érinti a média munkatársait, hiszen a jogszabályok, így a kriminálstatisztikák sem tesznek különbséget az elkövető foglalkozása szerint. A kivételek közé tartozik viszont Lengyelország, ahol külön rendelkezések vonatkoznak “tömegmédián” keresztül elkövetett rágalmazásra.

Akit részletesebben érdeklenek az eredmények, az IPI angol nyelvű honlapján országonként megismerheti az egységes szempontok alapján összeállított  információkat.

 A blogposzt az IPI honlapján 2015. szeptember 15-én megjelent összefoglaló alapján készült.