Ez a Minimum! az önkormányzatokban címmel indult 2014 őszén az atlatszo.hu, a K-Monitor, a Political Capital és a TI Magyarország közös kampánya az átláthatóbb önkormányzatokért.

Az önkormányzati választásokon induló képviselő- és polgármesterjelölteket arra kértük, tegyenek vállalást, hogy megválasztásuk esetén munkájuk első száz napjában fellépnek önkormányzatuk átláthatóbbá tételéért, és ennek érdekében négy konkrét területen kezdeményeznek változtatásokat. Az önkormányzati minimum-program az alábbi pontokat foglalta magába:

 1. Az önkormányzat költségvetése legyen elérhető közérthető formában az önkormányzat honlapján. Emellett táblázatos formában is legyen letölthető, hogy egy adott évben miből származnak a település bevételei és hogyan oszlanak meg a kiadásai. A lezárt évek adatai is maradjanak elérhetőek.

2. Minden önkormányzati képviselő-testületi és bizottsági ülés napirendje, az üléshez készült előterjesztések (és azok mellékletei) legyenek előre megtekinthetők, továbbá az üléseket követően legyen elérhető annak jegyzőkönyve is, gépileg kereshető formában. Az önkormányzat biztosítsa továbbá, hogy az érdeklődök az ülésen megfigyelőként részt vehessenek, arról videó- és/vagy hangfelvételt készíthessenek.

3. Legyen elérhető minden az önkormányzat, illetve intézményei, cégei által kötött szerződés, illetve ezek gépileg kereshető összefoglaló listája. A lista tartalmazza a szerződő felek nevét, a szerződés tárgyát, összegét és időpontját. Mindez az információszabadságról szóló törvény előírásainak megfelelően legyen elérhető a közadatkeresőben (www.kozadat.hu) is.

4. Minden képviselő, polgármester, alpolgármester vagyonnyilatkozata, valamint az önkormányzati cégek vezető tisztségviselőinek vagyonnyilatkozata legyen elérhető az önkormányzat oldalán. Ezeket évente frissítsék, a régiek pedig az érintettek önkéntes vállalása alapján maradjanak elérhetők, amíg az adott képviselő, tisztségviselő a településen, illetve az önkormányzat cégében tevékenykedik.

A kezdeményezéshez 193 jelölt csatlakozott, közülük a választáson 43-an nyertek mandátumot. Köztük volt Zugló polgármestere, ahol így először foglalták teljes körűen rendeletbe az antikorrupciós minimumprogramot. A minimumos képviselőknek a legtöbb helyen ugyanazokkal az aggályokkal és ellenérvekkel kellett megküzdeniük, a jegyzők több helyen hivatkoztak arra, hogy a kérdésben nem alkotható rendelet, hiszen azt magasabb szintű jogforrás szabályozza. Ezekre a felvetésekre az alábbi anyagban reagáltunk - a legtöbb esetben azonban hiába érveltünk. A minimumos képviselők szinte kivétel nélkül kezdeményezték a minimum-program rendeletbe foglalását, ám az gyakran fennakadt a testületi többségen – leszavazták, vagy nem is került a napirendre. Ezt történt Érd, Jászberény, Pomáz, Solymár, Gyula, Székesfehérvár, Dunaújváros, Budakalász, Baja, Vecsés valamint a VI., XI., XVI., XXI., XXII. kerületek esetében. A kezdeményezők megszenvedtek az átláthatóság-ellenes testületekkel, sokszor válogatott gyalázkodásokat voltak kénytelenek elszenvedni vagy demagóg érvekkel többedszerre sem tárgyalták a zuglóihoz hasonló rendelet-tervezetüket.

Máshol azonban érdemi vita bontakozott ki a testületi ülésen, és számos helyen a javaslat bizonyos elemeiből rendelet lett. Itt főként olyan önkormányzatokra kell gondolni, ahol vagy nem volt bebetonozott helyi többség („egyszínű” polgármester és testület), vagy valamely kulcsszereplő (polgármester, jegyző) felkarolta a minimumos képviselő indítványát, mert úgy látta, annak elfogadása az ő munkája számára is bizalmat és nagyobb legitimitást teremt. Összesen 21 olyan önkormányzatról tudunk, ahol az Ez a Minimum! kezdeményezés hatására következett be rendeleti vagy határozati szinten pozitív változás az adatok nyilvánossága terén. Számos magyar önkormányzatnál helyi sajátosságok okán a minimumhoz hasonló törekvések figyelhetők meg (így pl. a Fejér megyei Pázmándon), ezeket nyomon követjük, de nem soroljuk a minimumos sikerek közé. A kisebb-nagyobb sikerekről a projekt honlapján, a hírek között, esettanulmányként be is számoltunk, és továbbra is követjük a változásokat, ezzel segítve, hogy a sikeres beterjesztők tapasztalatai eljussanak mindazokhoz, akik saját önkormányzatukban ilyen kezdeményezéssel szeretnének élni. Igyekeztük szorosabbra vonni a kapcsolatunkat a minimumos képviselőkkel, akiket jogi és gyakorlati tanácsokkal segítettünk, valamint workshopot is rendeztünk, ahol megoszthatták egymással tapasztalataikat. Az itt megszerzett tudást szeretnénk a jövőben visszaforgatni a rendeletalkotási és gyakorlati (pl. webergonómiai) javaslataink differenciáltabbá tételére.

Fontos tehát, hogy (másokkal együtt) témává tettük az önkormányzati átláthatóságot, felhívtuk a figyelmet a törvénysértő gyakorlatokra. Zuglóban és Pesterzsébeten Ez a Minimum! szintű átláthatósági rendelet született, de jelentős előrelépést értek el Kerepes, Uszka, Budaörs, Kispest, Óbuda, Józsefváros, Hegyvidék önkormányzatai is. Kisebb, de örömteli sikerekről számolhattunk be az I., VI., VII., IX., X., XVII., XVIII. kerület valamint a fővárosi önkormányzat és Szeged esetében, néhány helyről pedig még visszajelzést várunk.

Az átláthatóság azonban nem kampányszlogen, ezért azon túl, hogy továbbra is szeretnénk, ha javaslatainkból minél több helyen rendelet születne, nyomon követjük és elvárjuk, hogy a meghozott rendeleteket – a vonatkozó törvényekkel együtt tartsák is be. Ennek gyakorlati megvalósításában Zugló Önkormányzatával együtt is működünk. A projekt során megújult az önkormányzati minimum honlapja is, mely http://ezaminimum.hu/onkormanyzat/ címen érhető el. Itt a rendeletalkotásról szóló hírek mellett átláthatósági kvíz, petíció, térképes vizualizáció és átláthatósági eszköztár segíti a tájékozódást és az ügy képviseletét. 2016 januárjában indul a megyei jogú városok és fővárosi kerületek honlapjainak összehasonlító értékelése átláthatósági szempontból – a felmérés nyomán a feltárt jó gyakorlatokat szintén itt tesszük közzé. Az Ez a Minimum! projekt nem ért véget a képviselői vállalások összegzésével, a munka java még csak most kezdődik azzal, hogy a rendeletben előírt átláthatóságot a napi szintű működésben tartalommal töltsük fel. A megszerzett tapasztalatok és kapcsolatok birtokában célunk továbbra is az átlátható gazdálkodás és részvételen alapuló városvezetés innovatív módszereinek terjesztése Magyarországon.

December elején rendeztük meg az első Hacks Hackers Budapest rendezvényt, amelyen több mint húsz programozó, grafikus, elemző és újságíró vett részt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla áprilisi ítélete alapján megkapott 2014-es országgyűlési választásokon indult jelöltek és pártok számlaösszesítőit elemezze.

A Hacks Hackers egy nemzetközi mozgalom, ami újságírókat és hackereket hoz össze workshopokon és közösségi eseményeken. Célja, hogy az újságírás és az információfeldolgozás új megközelítéseket nyerjen a közös munka révén.

A pártok kampányköltéseinek csupán a töredéke átlátható (nagyításért kattints a képre)

A pdf formátumú számlaösszesítőket egy beviteli platform segítségével önkéntesek előzetesen digitalizálták , így azok elektronikus formában az esemény honlapján mindenki számára elérhetővé váltak. A nyolc órás hackathon alatt hat vizualizáció született, melyek a kampányfinanszírozás egy-egy szeletére fókuszálnak. Az elkészült projekteket Urbán Ágnes (Mérték Médiaelemző Műhely) értékelte a vizualizációk érthetősége, összetettsége és a választott téma relevanciája szerint.

Bár a digitalizálás során igyekeztünk a lehető legalaposabban dolgozni, a képviselők kézírása és az adatlapok hibás kitöltése esetenként komoly megpróbáltatások elé állították munkatársainkat. Ebből kifolyólag apróbb hibák a legjobb szándékaink ellenére előfordulhatnak az adatok között. Az adatokat egyébként eljuttattuk a Magyar Államkincstárnak is, és javasoltuk, hogy a következő választások során a számlaösszesítőket eleve elektronikus formában töltsék ki a jelöltek egy erre a célra létrehozott felületen.

Köszönjük a résztvevőknek, a segítőknek, hogy eljöttek az első Hacks Hackers eseményre! A helyszínt az Élesztő biztosította. Az "Adatozz okosan" program a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósul meg. 

Kedd délután a cseh alsóház elfogadta azt a törvényt, amely kötelezővé teszi, hogy az állami intézmények, az önkormányzatok és az állami vállalatok által kötött szerződéseket egy központi adatbázisban nyilvánosságra hozzák. 

Korábban a Szenátus rommá módosította a törvény október közepén megszavazott változatát, az alsóházi képviselők azonban nem fogadták el törvényt kiüresítő változtatásokat, és az eredeti verzió mellett álltak ki. Szinte az összes párt felszólalt a törvény mellett, amelyet 110 igen és 26 nem szavazattal fogadtak el. Így most Szlovákia után Csehországban is győzedelmeskedik a proaktív információszabadság, sokkal kevesebbet kell majd adatigénylésekkel bajlódniuk az adatgazdáknak és az állampolgároknak.

A törvény az ötvenezer koronát  (kb. 600e Ft) meghaladó állami, önkormányzati szerződésekre vonatkozik, beleértve állami vállalatokat, kórházakat, iskolákat is. A központi adatbázisban a szerződések teljes szövegét géppel olvasható formában publikálni kell, kiegészítve bizonyos leíró adatokkal. Amennyiben nem történik meg a nyilvánosságra hozatal legkésőbb egy évvel a szerződéskötést követően, a szerződés érvényét veszíti (a szerződést elvben minden szerződő fél feltöltheti). Ahogy az lenni szokott, bőven vannak intézmények, amelyekre egyelőre nem vonatkozik a törvény. Ilyen az országgyűlés, az elnöki hivatal és az ötvenezer lakos alatti települések. A törvényben hagyott legnagyobb lyuk a CEZ, a cseh állami energiacég, amely sokak szerint az egyik legnagyobb korrupciós gócpont az országban, az elégedetlenkedők ezt a passzust tartják a törvény leggyengébb pontjának.

Kamil Gregor a KohoVolit* civil szervezet vezetője úgy fogalmazott, "a törvény messze nem tökéletes, de így is jelentősen javítani fogja közpénzköltés és a döntéshozatal átláthatóságát". A törvény elfogadásának egyébként az egyik különlegessége, hogy a Rekonstrukce Statu (az Állam Újjáépítése) nevű civil mozgalom hatására tárgyalta és fogadta el a cseh parlament.

Magyarországon eközben lassan hagyománnyá válik, hogy minden évben lecsípnek egy darabot az információszabadságból, a kormány és a civil szervezetek közötti valódi párbeszéd pedig már régóta megszűnt. A cseh és a szlovák példa mutatja, lehetne máshogy is, csak akarat kérdése.

*A KohoVolit a K-Monitor cseh partnere, közös fejlesztésünk egyebek mellett a Voksmonitor.hu

A K-Monitor egyetért a TASZ PolitiKuss kampányával és támogatja a jogvédő szervezet vonatkozó törvényjavaslatát. A rágalmazás bűncselekményként való kezelése nem csak Magyarországon jelent veszélyt a szabad véleménynyilvánításra, hanem probléma számos európai országban. Blogposztunkban a TASZ kampánya kapcsán az IPI nemzetközi felmérését mutatjuk be.

Az International Press Institute (IPI) szeptemberben nyilvánosságra hozott elemzése szerint a vizsgált 18 uniós tagállam között Németországban került sor legtöbbször büntetőjogi felelősségre vonásra becsületsértő, rágalmazó jellegű állítások miatt 2013-ban. A hivatalos statisztikák szerint közel 22.000, népességarányosan pedig százezer főre 27 elítélést tud felmutatni Németország, ez huszonkilencszer több elítélést jelent, mint a listán Németországot másodikként követő Portugália esetében.

Az IPI által vizsgált, kriminalizáló jogszabályok jellemzően általánosságban szabályozzák a becsületsértő, rágalmazó cselekményeket, nem tesznek különbséget aszerint, hogy újságírókról van szó vagy sem. Dánia és Lettország kivételével - ahol a joggyakorlat kiüresíti e törvényeket - minden vizsgált uniós államról (ahol bűncselekménynek számít a rágalmazás), továbbra is nagyon gyakran kerülnek alkalmazásra ezek a jogszabályok.

Lengyelország, Hollandia és Németország büntető jogszabályai nem csak szigorúbban ítélik meg ha a rágalmazás vagy a becsületsértés sértettje valamilyen hivatalos személy, de a bírói gyakorlat esetükben gyakrabban is állapít meg felelősséget rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulások miatt, szemben azokkal az esetekkel, ahol a sérelmet szenvedett nem hivatalos személy.

A kriminalizáció tényénél sokkal megdöbbentőbb a szankció lehetősége. Az európai igazságszolgáltatási rendszerek legsúlyosabb büntetése, a szabadságelvonás, tehát például börtönbüntetés reális következménye lehet az ilyen kisebb jelentőségű bűncselekményeknek. 2013-ban a kriminalizációs toplistát vezető Németországban összesen 1087 szabadságelvonó büntetést szabtak ki rágalmazásért és becsületsértésért, melyek közül 369 esetben letöltendő börtönbüntetésről volt szó. Ha azonban nem az elítélésék számát vetjük össze, hanem az egy főre eső tényleges bebörtönzéseket, Görögország ugrik az előkelő első helyre.

Kevés összefüggés látható a kriminalizáló államok és földrajzi elhelyezkedésük között. A százezer lakosra több mint három elítélést produkáló hét ország közül kettő észak-európai, kettő dél-európai, három pedig közép-európai. A bebörtönzések aránya is nagyjából együtt mozog a top kriminalizáló államokkal. Érdekesség, hogy a már említett Portugália csak a nyolcadik a bebörtönző államok sorában, Horvátország pedig szimplán szóba sem jöhet a továbbiakban, ugyanis a horvát büntetőjog többé nem teszi lehetővé a bíróságok számára szabadságvesztés kiszabását a szólásszabadságot érintő ügyekben.

Magyarország

A magyar jogrendszer párhuzamosan biztosít polgári jogi (pl. jóhírnévhez való jog megsértése miatti per indítása a jogsértés megállíptása vagy akár sérelemdíj megítélése céljából) és büntetőjogi jogérvényesítési lehetőségeket a rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulásokra válaszul. Tehát aki úgy érzi, hogy megsértették jó hírnevét, társadalmi megbecsülése csorbát szenvedett, egyszerre követelheti, hogy az elkövető egy összegű kártértítést fizessen neki és indíthat büntetőeljárást az elkövető megbüntetéséért. Mind a rágalmazás, mind a becsületsértés magánvádas bűncselekmény, a vádat csak akkor viszi az ügyészség, ha azokat hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. A TASZ már rég óta kritizálja ezt a megoldást, mivel szerintük egy igazságos polgári jogi szabályozás mellett a büntetőjogi szankciók indokolatlanok.

Csak e büntetőjogi szankciókat nézve Magyarország a rágalmazás vagy becsületsértés miatti elítélések ezer főre vetített arányát tekintve Németország, Portugália és Görögország után a negyedik legnagyobb kriminalizáló volt 2013-ban több mint négy elítéléssel. A vizsgált országok összes kiszabott szabadságvesztésének körülbelül 1 %-át a magyar igazságszolgáltatás adta. A közép-európai térségből a szomszéd Szlovénia közel kétszer annyi börtönbüntetést szabott ki 2013-ban, mint Magyarország. A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között a rágalmazásért és becsületsértésért megállapított szankciók nagy részét, majd 60 %-át az ún. intézkedések (megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, pártfogó felügyelet elrendelése stb.) teszik ki. A második leggyakrabban alkalmazott szankció a pénzbüntetés. Az esetek kevesebb mint 5 %-ban került sor szabadságvesztés kiszabására.

Az IPI elemzésének aktualitását mutatják azok a hazai történetek is, amelyeket a TASZ mutatott be a PolitiKuss! kampányában.

Nem nehéz felismerni, milyen veszélyes lehet, ha egy állam előszeretettel alkalmaz ilyen súlyos szankciókat például kellemetlenkedő, oknyomozó újságírókkal szemben. A büntetés puszta lehetősége pedig már önmagában elrettenthet újságírókat attól, hogy megírjanak egy-egy húzosabb történetet befolyásos emberekről.

Bár gazdag statisztikai adatok állnak rendelkezésre, nem minden ország esetében látható pontosan, a kriminalizáció milyen mértékben érinti a média munkatársait, hiszen a jogszabályok, így a kriminálstatisztikák sem tesznek különbséget az elkövető foglalkozása szerint. A kivételek közé tartozik viszont Lengyelország, ahol külön rendelkezések vonatkoznak “tömegmédián” keresztül elkövetett rágalmazásra.

Akit részletesebben érdeklenek az eredmények, az IPI angol nyelvű honlapján országonként megismerheti az egységes szempontok alapján összeállított  információkat.

 A blogposzt az IPI honlapján 2015. szeptember 15-én megjelent összefoglaló alapján készült.

Korábban írtunk arról, mitől jó és miért fontos egy átlátható párthonlap, illetve majd‘ 2 éve osztályoztuk is a választásokon induló pártok internetes felületeit. Most megnézzük, mennyit fejlődtek azóta.

Az összehasonlíthatóság kedvéért a szempontok (4 db) és az elérhető maximális pontszámok (szempontonként 5) változatlanok maradtak: egyrészt megnéztük, mennyi és milyen jellegű információt tesznek közzé a pártok vezető tisztségviselőikről, országos szintű szervezeti egységeikről, képviselőikről stb. Másrészt utánajártunk, feltöltötték-e a különböző alapdokumentumaikat, azaz az alapszabályt, a krédójukat, vannak-e részletes vagy kevésbé részletes közpolitikai ajánlások, programpontok. Azt is értékeltük, mennyire tájékozódhatnak a szavazópolgárok a honlapokon a párt területileg illetékes szervezeteiről, illetve a hozzájuk közel eső párteseményekről. Végül a pártok által közzétett pénzügyi dokumentumok (beszámolók, képviselői vagyonnyilatkozatok) mennyiségét és minőségét pontoztuk.

A részletes pontszámok itt elérhetőek

A sereghajtó idén szégyenszemre a Fidesz lett. Ugyan a korábbi értékelés óta felkerültek a 2013-as és 2014-es éves pénzügyi beszámolók, ez mit sem segített azon, hogy alapdokumentumaik közül csak az alapszabályt és egy rövid, a választott testületeket és annak tagjait bemutató iratot tettek közzé. Az irányítószámos szervezeti keresőnek köszönhető, hogy a Fidesz a maximálisan elérhető húszból legalább hatot össze tudott szedni.

A Fidesznél egy fokkal jobban teljesített a másik kormánypárt és a legutóbb mindössze fél pontot szerző Együtt (mindketten hét és fél ponttal). A KDNP azért szerepelt ilyen rosszul, mert a 2013-as pénzügyi beszámoló az utolsó, amit kitettek a honlapjukra, illetve csekély információt osztottak meg az országos szervezeti felépítéssel kapcsolatban.

Az Együtt további javítását az akadályozta meg, hogy a pénzügyi blokkban 0 pontot voltunk kénytelenek nekik adni, hiszen egyedül a 2014-es pénzügyi beszámoló van fent, ám azt sem lehet megnyitni. Error 2014.

A legutóbbi felmérésben még nem szereplő Magyar Liberális Párt nyolc és fél ponttal debütált a versenyben, bár mentségére szóljon, hogy méretéből adódóan szervezeti felépítéséről és országos kiterjedtségéről feltehetően nem sok információval tudna szolgálni.

Az Együtthöz hasonlóan sokat javított korábbi értékeléséhez képest a Párbeszéd Magyarországért (10 pont), akiknek a szervezeti adatok, események közlése terén van még hova fejlődniük.

Ugyan a Jobbiknak nem sikerült javítania negyedik helyén, összességében jóval átláthatóbb lett a honlapjuk. Nemcsak számos alapdokumentumot (kiskátét, alapító nyilatkozatot, illetve szakpolitikai ajánlásokat) tettek közzé a legutóbbi értékelés óta, hanem például létrehoztak egy részletes esemény-keresőt is, melynél képviselő, helyszín illetve az esemény jellege alapján választhatják ki a szimpatizánsok, hol szeretnének a Jobbikkal találkozni, valamint a parlamenti pártok közül még mindig egyedüliként létezik angol verziója oldaluknak. Ennek ellenére a honlapnak még komoly hiányosságai vannak a megyei és helyi elérhetőségek listázása terén.

Bronzérmes idén az LMP lett, visszacsúszása többek között annak tudható be, hogy csak 2013-ig bezárólag tették közzé a törvény szerinti pénzügyi beszámolóikat, illetve az illetékes szervezetek listázása is hagy némi kivetnivalót maga után. Felróható nekik továbbá az, hogy még mindig nem sikerült rendszerezetten közzétenniük részletes szakpolitikai dokumentumaikat. Mindezek ellenére jobban teljesítettek az önéletrajzok terén, mint az átlag - például a pártok közül egyedüliként jelölték meg külön a képviselők és tisztségviselők szakterületeit is.

A Demokratikus Koalíciónak sikerült felkapaszkodnia a dobogó második fokára. Ez a javulás annak köszönhető, hogy a pénzügyi dokumentumok közlése terén egyértelműen a DK honlapja bizonyult a legátláthatóbbnak, tekintve, hogy nemcsak éves, de 2015-ös negyedéves pénzügyi beszámolóikat, illetve a Kft. és az alapítvány pénzügyi kimutatásait, valamint a képviselők vagyonnyilatkozatait (bár a hozzátartozóékét nem) is közzétették. Ennek ellenére a legutóbbi értékelés óta sem a vezető tisztségviselők, sem a képviselők önéletrajzait nem sikerült feltölteni.

A múltkori győztes MSZP nyert idén is, bár kevesebb ponttal és kisebb előnnyel, mint 2 éve. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a többi dobogóssal ellentétben az MSZP nem tette közzé képviselői vagyonnyilatkozatait. Másrészt annak, hogy a  kisebb pártok fejlesztései miatt szigorúbb és több (al)szempontot is figyelembe vevő pontozást vezettünk be, melynek köszönhetően egyébként egyik párt sem kapott maximális pontszámot egy alkategóriában sem.

A legnagyobb hiányosságok zömmel még mindig a gazdasági és pénzügyi átláthatóság kategóriájában figyelhetők meg, hiszen majdnem hogy örömünnepnek számít, ha egy párt közzéteszi éves pénzügyi beszámolóit, annak ellenére, hogy ez a törvényi előírás. Az, hogy pártok tőkevagyonáról készült beszámolókat olvasgathassunk, még egy ideig vágyálom maradhat, ha folytatódik a jelenlegi tendencia. Habár egyre több párt felismerte annak fontosságát, hogy tisztségviselőit és képviselőit részletesen (és emberközelien - lásd a Jobbikosok kedvenc könyveit) bemutassa, többen is elmulasztották ezt megtenni. A dokumentumok terén voltak talán a legkisebb gondok, bár napirendeket, jegyzőkönyveket alig találni. Külön dicséret illeti a Fideszt és a KDNP-t a látássérült verzió létrehozásáért.

Persze érthető, hogy napjainkra a hangsúlyok egyre inkább a közösségi média (Facebook, Twitter) irányába tolódnak, ugyanakkor fontos lenne, hogy a pártok összeszedett, egyszerűen kereshető és részletes információkkal tudjanak szolgálni a honlapjukon. Egyrészt, hogy ezzel is segítsék a választópolgárokat abban, hogy átgondolt döntést hozhassanak, mikor demokratikus jogukkal élve az urnákhoz járulnak, valamint azért is, mert ez egy egyértelmű jelzés arról, mennyire elköltelezett az adott párt az átláthatóság ügye iránt.

 Balogh Rebeka

Október 1. óta hatályos az információszabadság törvény módosítása, amely nehezebbé és sok esetben költségesebbé teszi a közérdekű adatok igénylését. Blogposztunkban megnéztük, hogy mi is változott meg a módosítás következtében.

Az Országgyűlés július 6-án, kivételes tárgyalást követően elfogadta az Infotörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A TASZ-szal közösen Áder János köztársasági elnökhöz fordultunk, mert szerintünk a törvénymódosítás alaptörvény-ellenes módon korlátozza az Alaptörvény VI. cikkében garantált jogokat, mind a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének jogát, mind pedig a személyes adatok védelméhez való jogot.  Mivel az államfő alkotmánybírósági vizsgálat helyett aláírta a törvényt, a módosítások két lépcsőben - egy részük már július 16-től, a jelentősebb változások viszont csak október 1-től - lépnek hatályba. Most egy kitalált példán keresztül röviden összefoglaljuk, milyen változásokat hoz ősztől az Infotörvény júliusi, rohamtempóval elfogadott módosítása.

A változások részletes összefoglalója itt érhető el.

Korábban szomszédjától azt hallotta, hogy hamarosan hulladék-feldolgozó telep épül otthonától pár száz méterre. Hogy kiderüljön, igaz-e a szóbeszéd, fél éve már benyújtott emiatt egy adatigénylést, arra azonban semmilyen választ nem kapott az önkormányzattól. Mivel nem hagyta nyugodni a gondolat, most munkából hazaérve, péntek délután e-mail-en keresztül ismét közérdekű adatigénylést nyújt be a helyi önkormányzathoz.

Mikorra várhatom az önkormányzat válaszát?

Tartok tőle, hogy rám nézve következményei lehetnek a kíváncsiskodásnak.. Benyújthatom az adatigénylést névtelenül?

Fél évvel korábban már benyújtottam a hulladék-feldolgozó telep miatt egy adatigénylést, amire nem kaptam semmilyen választ, ezért adtam be most egy újabbat. Számít ez bármit is?

Az önkormányzat időben válaszolt, viszont pénz fizetéséhez köti a kikért adatok elküldését. Most mit tehetek?

Az önkormányzat csak egy összeget adott meg, amit meg kell fizetnem, ha meg szeretném kapni az adatokat. Mikért kérhet pénzt az önkormányzat? Honnan tudhatom, hogy azok ténylegesen felmerült költségek-e?

Az önkormányzat válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy a hulledék-feldolgozó egy uniós projekt keretében épül, ezért ő nem jogosult az adatigénylésére válaszolni, mivel az adatokat a finanszírozó EU állította elő. Most mit tehetek?

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy a kért adatokat azért nem adhatja ki, mert azokat szerzői jogok védik. Mire hivatkozhatok hogy mégis hozzájuthassak az adatokhoz?

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy nem adhatja ki a kért adatokat, mert azok alapján az önkormányzat még komoly döntéseket szeretne hozni. (Pl. a hulladékszállítás rendeleti szabályozásának megváltoztatásához a kért adatok még szükségesek lesznek) Ilyenkor mit tehetek?

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok a NAIH-hoz?

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok bírósághoz?

Kihez fordulhatok jogi segítségért?

Mikorra várhatom az önkormányzat válaszát?

A válaszadási határidő nem változik, továbbra is a lehető “legrövidebb idő alatt”, legkésőbb 15 napon belül teljesíteni kell az igénylést. Ezt jelentős terjedelmű adat igénylése esetén egy alkalommal 15 nappal meghosszabbíthatja az önkormányzat. A módosítás szerint viszont változik a 15 napos határidő számításának kezdete. Eddig az önkormányzat a “tudomásra jutásával” kezdett ketyegni a határidő, mostantól viszont már az adatigénylés beérkezésétől. Függetlenül attól, hogy az önkormányzat köztisztviselője mikor nyítja ki a levelét, az önkormányzathoz való megérkezésétől, az önkormányzat levelezőrendszerében való megjelenésétől kell számolni. Tehát az ön esetében péntek délután megindul a válaszadási határidő.

Tartok tőle, hogy rám nézve következményei lehetnek a kíváncsiskodásnak.. Benyújthatom az adatigénylést névtelenül?

Igen, viszont ilyen esetben az önkormányzat nem köteles eleget tenni az adatigénylésnek. A NAIH állásfoglalása alapján egyébként az új szabályozás értelmében a közfeladatot ellátó szerv továbbra sem tagadhatja meg az adatigénylés teljesítését, ha abban megtalálható az igénylő neve/megnevezése, illetve az tartalmaz például olyan email címet, amelyen az adatigénylővel kapcsolatba lehet lépni. Tehát a személy (pontos névvel és címmel történő) azonosítása - illetve annak megkövetelése - már jogellenes adatkezelési műveletnek minősül az új szabályok alkalmazása során is. Az tény, hogy név nélkül egyébként eddig sem tudott volna a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz (NAIH) vagy bírósághoz fordulni akkor, ha az önkormányzat nem tesz eleget az adatigénylésnek.

Fél évvel korábban már benyújtottam a hulladék-feldolgozó telep miatt egy adatigénylést, amire nem kaptam semmilyen választ, ezért adtam be most egy újabbat. Számít ez bármit is?

Sajnos a módosítások következtében nem egyértelmű, hogy az önkormányzat köteles-e ismételt adatigénylés esetén választ adni, ha korábban azzal adós maradt. A NAIH állásfoglalása értelmében azonban - a többi közfeladatot ellátó szervhez hasonlóan - csak akkor mentesül  majd október 1-jétől az érdemi válaszadás kötelezettsége alól, ha a korábbi adatigénylést teljesítette, azaz az ismételt adatkérés figyelmen kívül hagyása mindenképp jogésrtő az önkormányzat korábbi hallgatása esetén. (Ha az önkormányzat korábban ugyanarra az adatkörre vonatkozóan már teljesítette az adatigénylést, a korábbi teljesítésre is utalnia kell - akár a honlapján elhelyezett link elküldésével, de a szabályozásból nem derül ki pontosan, hogy mi minősül utalásnak, illetve mi a teendő azokban az esetekben, amikor az önkormányzat - saját megítélése szerint - teljesítette az adatigénylést, azonban hiányos vagy pontatlan adatokat szolgáltatott.)  

Az önkormányzat időben válaszolt, viszont pénz fizetéséhez köti a kikért adatok elküldését. Most mit tehetek?

Fontos tudni, hogy minden költségről köteles önt az önkormányzat előre tájékoztatni. Erre az önkormányzatnak az adatigénylés beérkezésétől számítva 8 napja van. Ha nem vitatja az önkormányzat által megállapított költségeket, akkor azok megfizetésétől számított 15 napon belül meg kell kapnia a kért módon az igényelt adatokat. Ha vitatja a megállapított költségeket, elállhat az adatigényléstől, így tehát nem fog választ kapni a kérdésére. Ha az önkormányzat 10.000 forint feletti költséget állapít meg, az adatigénylés teljesítését a költségek előzetes megfizetéséhez kötheti.

Az önkormányzat csak egy összeget adott meg, amit meg kell fizetnem, ha meg szeretném kapni az adatokat. Mikért kérhet pénzt az önkormányzat? Honnan tudhatom, hogy azok ténylegesen felmerült költségek-e?

Az önkormányzat a Kormány rendeletében meghatározott keretek között kérhet öntől pénzt az adatok kiadása során felmerülő költségekért. Hogy ezek a költségek ténylegesen felmerültek-e az adatigénylés teljesítése során, sajnos nem tudja ellenőrizni. Az önkormányzat négy címen kérhet pénzt öntől:

• a kért adatok másolásért. Ha ön a kért adatok elektronikus (e-mailen, dvd-n, cd-n, pendrive-on keresztül) megküldését kérte, akkor az önkormányzat másolásért, szkennelésért vagy az önkormányzat által elhasznált áramért nem kérhet pénzt. Ha papíralapú másolatot kért, akkor az önkormányzatnak lehetősége van a Kormány rendeletében meghatározott keretek között pénz kérni. 10 oldal felett számolható fel másolási költség. Ilyenkor színes másolatért oldalanként 25 forintot, fekete-fehér másolatért oldalanként 5 forintot állapíthat meg az önkormányzat.

• az önkormányzat felszámíthatja annak a nem papíralapú adathordozónak (dvd, cd, pendrive) az árát, amit ő biztosít az adatok kiadásához. Ennek költsége legfeljebb 580 forint lehet adathordozónként.Ha azonban ön felajánlja, hogy a saját adathordozójára szeretné a kért adatokat, akkor az önkormányzat nem élhet a költségek felszámításával.

• az adatok kézbesítésének költségeiért, vagyis az önkormányzat postaköltségeiért. Ha a kiadandó dokumentumok volumene akkora mértékű postaköltséghez vezetne, amit az önkormányzat már nem kíván magára vállalni, és önnel akar megfizettetni, akkor érdemesebb az adatok elektronikus úton való kiadását kérnie.

• továbbá újításként az önkormányzat megfizettetheti önnel annak a tisztviselőnek a munkáját, aki az ön által kért adatokat meg fogja keresni az önkormányzat adatbázisaiban, nyilvántartásaiban vagy papír alapú irattárában, ha úgy ítéli meg, hogy aránytalan mértékű igénybevétellel jár az említett keresés. Ahogy a többi költség esetében is, úgy a “munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételévét” is a Kormány végrehajtási rendelete határozza meg; munkaerőráfordítás akkor számolható fel, ha az meghaladja a 8 munkaórát. Ilyen esetben legfeljebb 1100 forint költséget lehet megállapítani óránként.

Egyébként a NAIH állásfoglalása szerint az adatok kiadását az önkormányzat nem gazdasági tevékenysége körében végzi, azaz nem szolgáltatást nyújt, hanem az Alaptörvényben biztosított jog érvényesülését segíti elő, ezért a közérdekű adatok érvényesítése iránti igény teljesítése nem tartozik ÁFA-körbe.

Az önkormányzat válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy a hulledék-feldolgozó egy uniós projekt keretében épül, ezért ő nem jogosult az adatigénylésére válaszolni, mivel az adatokat a finanszírozó EU állította elő. Most mit tehetek?

Ilyenkor nem tud mást tenni, minthogy vár. Attól kezdve, hogy önt erről az önkormányzat tájékoztatta, nem folyik az adatigénylés teljesítésére szabott 15 napos határidő, csak az EU válaszának az önkormányzathoz való megérkezésétől. Ha az EU semmilyen választ nem ad, akkor az önkormányzat jogszerűen hallgathat akár évekig is. Hosszabb idő (pl. pár hónap) eltelte után azonban érdemes panaszával a NAIH-hoz fordulnia.

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy a kért adatokat azért nem adhatja ki, mert azokat szerzői jogok védik. Mire hivatkozhatok hogy mégis hozzájuthassak az adatokhoz?

Az Infotörvény szerint az önkormányzat szerzői jogokra hivatkozva nem tagadhatja meg a kért adatok kiadását, Ugyanakkor lehetősége van az adatigénylő által választott adatkiadási forma és mód helyett az adatok (pl. a hulladék-feldolgozó környezetkárosító kockázatairól szóló tanulmány) megtekintésének biztosításával eleget tenni az adatigénylésnek. Az önkormányzatnak a megtekintés időpontját egyeztetnie kell önnel.

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy nem adhatja ki a kért adatokat, mert azok alapján az önkormányzat még komoly döntéseket szeretne hozni. (Pl. a hulladékszállítás rendeleti szabályozásának megváltoztatásához a kért adatok még szükségesek lesznek) Ilyenkor mit tehetek?

Ha az önkormányzat megtagadja az adatok kiadását, azt az adatigénylés beérkezésétől számított 15 napon belül teheti meg írásban (email cím megadása esetén elektronikusan). A megtagadás akkor jogszerű, ha az önkormányzat pontosan meghatározza, miért tagadta meg az adatok kiadását, valamint a levél tájékoztatást ad a jogorvoslati lehetőségekről.

A döntés-előkészítő adat kiadásának megtagadása esetén az indokolásának ki kell térnie arra is, hogy pontosan milyen döntés megalapozása miatt nem adható ki az adat. Akkor sem elég a törvény szövegére való általános hivatkozás, ha a döntés már megszületett, és az önkormányzat szerint az adatok egy újabb, jövőbeli döntés megalapozását szolgálják vagy azok kiadása a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét, esetleg feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetnék.

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok a NAIH-hoz?

Bejelentéssel bárki vizsgálatot kezdeményezhet A NAIH-nál arra hivatkozással, hogy személyes adatok kezelésével, illetve a közérdekű adatok vagy a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jogok gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem következett be, vagy annak közvetlen veszélye fennáll. A bejelentés megtétele ingyenes, jogi képviselet nem szükséges hozzá.

Az Infotörvény három esetben engedi, hogy az adatigénylő egy éven belül a NAIH-hoz fordulhasson:

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok bírósághoz?

Ugyanabban a három esetben fordulhat bírósághoz, mint a NAIH vizsgálatának kezdeményezése esetén. A bíróság és a NAIH eljárásának kezdeményezése között az Infotörvény nem állít fel sorrendet, ön döntheti el, hogy a NAIH-hoz vagy rögtön a bírósághoz fordul-e. Egyszerre azonban nem fordulhat a kettőhöz. A NAIH eljárása nem zárja ki a későbbi bírósági jogérvényesítést, a bíróság döntése viszont kizárja a NAIH-nál tett bejelentés hatósági vizsgálatát. Ha előbb a NAIH-hoz fordult, akkor csak a NAIH döntését követő 30 napon belül lehet bírósághoz fordulni. Ha a bírósához fordul, a pert az ismertetett időpontoktól számított 30 napon belül lehet megindítani. Ha a NAIH eljárása megelőzte a bírósági jogérvényesítést, a bíróság a NAIH döntéséig fel fogja függeszteni a tárgyalást.

A keresetlevélnek a határidő letelte előtt be kell érkeznie a bíróságra, tehát nem elég, ha azt a határidő utolsó napján postára adja. A keresetlevél beadásakor érdemes figyelni a bíróság ügykezelőirodáinak nyitvatartására. A bíróság ilyen ügyekben soron kívül jár el. A bírósági jogérvényesítés ingyenes (“tárgyi költségmentes”), ugyanakkor pervesztesség esetén a bíróság 10.000 - 30.000 forint közötti perköltség megfizetésére is kötelezheti (ez az ellenérdekű fél jogi képviselőjének díja általában).

Országos illetékességű adatkezelő esetén (pl. minisztérium, egyetem) törvényszék jár el első fokon, az önkormányzatok esetében viszont a járásbíróságok vagy Budapesten a kerületi bíróságok az illetékesek. A jogi képviselet nem kötelező, így a per ügyvéd segítsége nélkül is végigvihető. Érdemes lehet azonban jogi segítséget kérnie.

Fontos tudni, hogy a bírósági eljárásban a megtagadás jogszerűségét és a megtagadás indokait, illetve az adatigénylés teljesítéséért megállapított költségtérítés összegének megalapozottságát az adatkezelőnek, példánkban tehát az önkormányzatnak kell bizonyítania. Az igénylőnek a kereset ténybeli és jogi alátámasztásaként bizonyítania kell, hogy a kért adatok közérdekűek (vagy közérdekből nyilvánosak) és azt, hogy az alperes kezelésében állnak. Az adatkezelők gyakran hivatkoznak arra, hogy a kért adatok nem találhatóak meg náluk. A bizonyításnál erre az adatokat igénylőnek külön figyelnie kell (ezt legegyszerűbben az adatkezelő számára bizonyos adatok kezelését előíró jogszabályokra való hivatkozással lehet megtenni, amely azonban jogi szakértelmet igényelhet). A keresetet a bíróság elutasítja, illetve részlegesen ad helyt a kérelemnek, ha az adatgazdához benyújtott adatigénylés és a kereseti kérelem között eltérés van, ezért az adatigénylés szövegét célszerű szó szerint megismételni.

Kihez fordulhatok jogi segítségért?

A Társasági a Szabadságjogokért Információszabadság programja keretében ingyenesen nyújt jogi tanácsot telefonon a 06 1 279-22-35  számon minden héten kedden 14.30 és 17 óra, illetve csütörtökön 10 és 12 óra között vagy jogsegely@tasz.hu e-mail-címen keresztül.

A szervezet bíróság előtti képviseletet nem minden esetben tud elvállalni. Bővebb tájékoztatást a TASZ honlapján olvashat.

Koncsik Anita - Molnár Noémi

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd Te is a K-Monitort.

Mától hatályos az információszabadság törvény módosítása, amelynek köszönhetően a jövőben nehezebb, és sok esetben drágább lesz közérdekű adatokat igényelni. Azt a beígért rendeletet, amely az adatigénylések árat szabályozza, a kormány még nem fogadta el. A K-Monitor, az Átlátszó.hu, a TASZ és a TI Magyarország viszont elfogadott egy közös információszabadság minimumcsomagot, hogy egyértelművé tegye, milyen irányba kéne igazából módosítani az közpénzköltések átláthatóságát.

Az információszabadság törvény ma hatályba lépő módosítása tovább szélesíti a közhatalmi szervek és a közpénzből gazdálkodó vállalatok jogát arra, hogy visszautasítsák a közérdekű adatkéréseket. A kormány a jövőben nem lesz köteles kiadni a közpénzből fizetett tanulmányokat, ehelyett elegendő lesz az ilyen tanulmányok „megtekintését lehetővé tenni.” Az állam ezentúl megtagadhatja a „jövőbeli döntés megalapozását” szolgáló közérdekű adatok kiadását is. A közhatalmi szervek bármikor hivatkozhatnak arra, hogy valamely adat visszatartása a jövőben meghozandó döntéshez szükséges, ezért ez a szabály parttalan felhatalmazást ad a közérdekű adatok eltitkolására. Leginkább azonban azt tartjuk sérelmesnek, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervek mostantól megfizettethetik az adatigénylőkkel az „adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét”. Ezt akkor tehetik meg, ha az adatigénylés teljesítése a szerv „alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár.”, amit az adatot kezelő szerv lényegében önmaga értékel és becsül meg esetről esetre.

Meggyőződésünk, hogy a kormány helytelenül cselekszik, amikor súlyosan korlátozza az emberek jogát arra, hogy megismerjék, hogy mire költik az adójukat. Annak érdekében, hogy ez megváltozhasson, a négy civil szervezet információszabadság minimumkövetelményeket dolgozott ki.

A minimumkövetelmények röviden az alábbi témákat érintik:

1) Az állami/önkormányzati vállalatok és a pártok átláthatóságát. Itt azt mondjuk, hogy legyen törvénybe foglalva, hogy ezen intézményekre is vonatkozik az információszabadság törvény, ugyanis gyakran szeretik úgy értelmezni, hogy kivételek alóla, pedig közpénzből gazdálkodva a mi pénzünk folyik ki át rajtuk.

2) A törvény ugyan előírja, hogy milyen információkat kell egy intézménynek közzétennie, ezt sokan figyelmen kívül hagyják. Ezért valódi szankciókat követelünk, amelyekkel az intézmények, illetve azok vezetői személyesen felelősségre vonhatóak (például akár személyes illetményük megvonásával).

3) Papír helyett elektronikus dokumentumok. Régóta mondjuk, hogy rengeteg időt és pénzt lehetne megspórolni, ha minden szerződést, közérdekű dokumentumot úgy rögzítenék (hiszen ezeket amúgy is iktatják), hogy egy gombnyomásra nyilvánosságra lehessen hozni azokat. Legyen ez is számonkérhető törvényi kötelezettség.

4) Az elmúlt években folyamatosan szűkült az információszabadság. Ezért fontosnak tartjuk azon szabályok eltörlését, amelyek nem kiterjesztik, hanem korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, vagy az adatigénylők kedvét akarják szegni, elhitetve velük, hogy az állam kegyet gyakorol, mikor kötelezettségét kellene teljesítenie.

Ha nem is számítunk rá, hogy holnapra minden így lesz, fontosnak tartjuk leszögezni és kimondani, hogy mit tekintünk az átláthatósághoz vezető út valódi mérföldköveinek - hangzatos szavak és ingatag garanciák helyett.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd Te is a K-Monitort.

Pénteken közzétette a kormány a közérdekű adatigénylések teljesítéséért megállapítható költségtérítések mértékéről szóló rendelet tervezetét. Erre azért volt szükség, mert  a nyáron elfogadott, az információszabadságot súlyosan korlátozó törvénymódosítás egyebek mellett kiterjesztette az adatigénylések teljesítéséért kérhető költségek körét. A nyilvánosságra hozott tervek szerint:

- 10 oldal fölött számítható fel másolási költség az alábbiak szerint:

Színes másolásért oldalanként 25 Ft /oldal

Fekete-fehér másolásért 5 Ft / oldal

Optikai adathordozón nyújtott másolásért 580 Ft / adathordozó

- Postázásért a postaköltség

- Munkaerő-ráfordítás akkor számolható fel, ha az meghaladja a 8 munkaórát. Ebben az esetben is legfeljebb 1100 Ft /óra lehet maximum.             

Ez alatt az adatok felkutatása, rendszerezése, másolása és a nem nyilvános adatok felismerhetetlenné tétele értendő.

Elektronikus adatközlés esetén csak akkor számolható fel munkaerő-ráfordítás, ha elektronikusan korábban nem létezett az adat, vagy ha az elektronikus közlés költségesebb, mint a másolás.

- 10.000 Forint fölötti költségek esetén az adatigénylés teljesítése a költségek előzetes megtérítéséhez köthető.

Akkor ez most jó vagy rossz? A rendelet előnye, hogy valamennyire szabályozza, hogy pontosan miért és milyen mértékig lehet pénzt kérni. Ezzel elébe lehet menni néhány hajmeresztő költségtérítési igénynek, persze vitás kérdések így is adódhatnak majd. Ugyanakkor a korábbi gyakorlat szerint jóval magasabb oldalszám fölött tekintették a bíróságok elfogadhatónak, hogy az adatgazda költségtérítést kérjen.

Az adatigénylések okozta munkateher kezelésre a kormány nyilvánvalóan rossz irányba indult el. Erre rámutattunk korábban a szlovák modell ismertetésével, ahol minden közpénzes szerződést automatikusan nyilvánosságra hoznak. Egy ilyen megoldással hosszú távon még spórolna is az állam.

Az is látszik, hogy a kormányt valójában nem az az adatigénylések okozta extra munka zavarta, hanem az, hogy civilek és újságírók az információszabadság intézményén keresztül ellenőrizni tudják tevékenységét. Jól mutatja ezt a nyári törvénymódosítás összes többi rendelkezése. Ahogy korábban írtuk, a költségtérítés kiterjesztésén túl az adatgazda a jövőben:

- Ráfoghatja szinte bármire, hogy olyan döntéselőkészítő anyag, amely a jövőben is valamilyen döntés előkészítésére használható, így nem nyilvános (eddig a döntéshozatalt követően erre nem lehetett hivatkozni). A rendelkezés elfogasásával például a Daimler vizsgálat adatai se kerülhettek volna nyilvánosságra.

- Szerzői jogvédelem alatt álló anyagokba (pl. egy állami pénzből rendelt Századvég, vagy Hagyó-féle BKV tanulmány) csak betekinteni lehet, de nem kell elektronikusan megosztani.

- Anonim adatigénylések elutasíthatóak.

- Megismételt adatigénylések elutasíthatóak (akár olyan esetben, amikor valaki azért ismétli meg, mert nem érkezett kielégítő válasz).

- Az EU-ban, vagy valamelyik másik tagállamban előállított adatok kiadásához az EU vagy a tagállam hozzájárulása kell (ez az adatszolgáltatás végtelen lassításához vezet, ráadásul alig van ma valami, ami nem az EU pénzéből készül, így könnyen találhatunk majd valamilyen hivatkozási alapot erre a passzusra).

Ui: A pénteken közzétett tervezett véleményezési határideje a mai nap. Ha valaki esetleg letölti a kormány tervezetét, mindenképp tekintse meg az ahhoz kapcsolódó hatásvizsgálati lapot is.

kép innen

Ez a poszt arról szól, hogyan kerülhet hamarosan közös platformra 1,5 milliárd forint, 10 000 m² terület lekaszálása, vagy épp a GVH kartellezés miatt megszületett határozatai - azaz bemutatjuk a készülő red flags toolt.

Az uborkaszezon végével együtt egy másik határidő is közeledik a K-Monitor és a TI-Hungary számára, a két szervezet ugyanis az Európai Bizottság által támogatott projekt keretében a Petabyte-tal közösen arra vállalkozott, hogy egy online jelzőrendszert készít a közbeszerzések világában észlelhető korrupciós kockázatok alapulvételével, vagyis egy olyan programot, ami a feladott hirdetmények szövegét átfésülve előre jelez, ha a megadott megadott rizikófaktorok értelmében vett gyanús tendert észlel.

Az ötlet talán nem szorul magyarázatra. A közpénz-költés magasiskoláját egy bonyolult, kiskapukkal terhelt beszerzési rendszer jelenti, amiben bárkinek becsületére válik, ha képes eligazodni. Ezen a készülő közbeszerzési törvény tervezete sem változtat érdemben, a beszerzési gyakorlat és a tényleges ellenőrzés pedig ennél is lesújtóbb képet mutat. Civil érdekérvényesítő tevékenységünk keretében e témákat már körbejártuk és kritizáltuk is, de ezen túlmenően szerettünk volna az érdeklődő állampolgároknak, újságíróknak vagy épp az ellenőrzést végző hatóságoknak egy olyan eszközt adni, amivel a kaland játék kockázat típusú - bár annál sokkal kevésbé szórakoztató - jogszabályhely ide-oda pörgetés, vagy a szinte használhatatlan hivatalos keresőmotorok előtti zsémbelés mellett más úton is lehetségessé válik információt szerezni a korrupció-gyanús hirdetményekről. Ez azért is fontos, mert évente igen jelentős összegek vándorolnak ki az államkasszából a különböző beszerzések keretében; 2014-ben például 2135 milliárd forintot költöttek el 14 197 közbeszerzési eljárásban, amely a 2014. évi költségvetés bevételi főösszegének hozzávetőlegesen 13 %-a, a magyar GDP-nek pedig 6,7 %-át teszi ki. A TI adatai szerint a közbeszerzési eljárások 70 %-a lehet fertőzött, továbbá a rendszerszintű korrupció a reálishoz képest akár negyedével is növelheti az árak szintjét. A láthatóan hatalmas volumenű közpénz-áradat részletes megismerésére korlátozottak a lehetőségek, a rendszer feedjére feliratkozva viszont akár már a reggeli kávé mellett elolvasható lesz az - előre beállított szempontok szerint érkező - napi gyűjtés, ezáltal is közelebb hozva a felhasználókat a beszerzések világhoz.    

A jelenleg is zajló informatikai fejlesztés célja, hogy a jogszabályokból, valamint a begyűjtött közbeszerzési szakértői véleményekből kialakított korrupciós indikátorokat formális módszerekkel feldolgozva olyan “szöveg-filtereket” hozzunk létre, amelyekkel a megjelent hirdetményszövegek átszűrhetők és - problémásnak minősített találatok esetén - azokhoz korrupciós kockázatot jelző vörös zászlót, ún. red flaget lehessen hozzárendelni. Kockázati tényező a beszerzések túl magas értéke egy bizonyos értékhatár felett, vagy ha az ajánlatkérő olyan referenciát követel meg az ajánlattevőktől, amely értelmetlenül szűkíti a versenyt. Ide tartozik például az egy szerződés keretében teljesített szolgáltatások (10 000 m² terület lekaszálása, stb.) kikötése, amellyel a kiszemelt ajánlattevő cégére szabható a tender. De az is kockázat, ha olyan specifikus területen írják ki a pályázatot, amely gyakran állt a GVH vizsgálatainak kereszttüzében és sok, kartellezésért marasztaló határozatot eredményezett. A zászlózást egyébként nem egyfajta posztszovjet nosztalgia ihlette, hanem utalás a nemzetközi szakirodalomból is ismert kockázati jelzőrendszerek terminológiájára: redflag-toolt használ a Világbank és más nemzetközi szervezetek korrupciómegelőzési tárházában is előfordul.

A novumot az említett rendszerekhez képest az jelenti, hogy azok nem kísérleteztek az említett indikátorok formális megragadhatóságával és az automatizált előrejelzés lehetőségeivel. Ennek azonban ára van. A rendszer ugyanis csak akkor tud eredményesen “szöveg-filtereket” használni, ha előre megmondják neki, hogy mit keressen, azaz milyen konkrét szövegrészleteket használjon az algoritmus. A K-Monitor a nyári tesztidőszakot részben pont azzal töltötte, hogy a munkatársak és segítő önkéntesek csapatával (akiknek egyébként ezúton is köszönjük a türelmét) több ezer hirdetményt átnézve finomította a keresendő - és tegyük hozzá, kereshető - szövegrészleteket. Például a rendszer kockázatként jelzi, ha az ajánlatkérő előre kiköti, hogy a beszerzendő mennyiség helyett annál lényegesen (legalább 50 % eltérés) többel vagy kevesebbel is beéri, mert ez kiszámíthatatlanná teszi az ajánlattevők számára az ajánlati ár érdemi kalkulálását. Ez az alapvetően egyszerű szempont viszont imperatív programozás keretében csak úgy jelenhet meg, hogy tisztában vagyunk a keresendő kifejezések kontextusával, tehát azokat teljes körűen és adekvát módon adjuk meg, magyarul: kigyűjtjük, hogy milyen kifejezésekkel vezetnek be mennyiség-megadást a hirdetményekben, valamint elkülönítjük azokat, amelyek más környezetben mást jelentenek és kivételeket képzünk belőle. Ezekből pedig több van, mint hittük és még több mint szeretnénk.

a készülő rendszerben tárolt találatok a beszerzések alapadataival

A készülő rendszer körülbelül 25-30 indikátor alapján fog jelezni úgy, hogy folyamatosan vizsgálja az uniós hivatalos lapban (tehát nem a magyar Közbeszerzési Értesítőben) feladott hirdetményeket. A magyar gyakorlat elemeit egyelőre csak az említett forrásból elérhető adatokra vesszük figyelembe, de a fejlesztés későbbi szakaszát érintő tervek között szerepel az egész hazai rendszer átvilágítása, valamint imperatív programozás helyett a tanuló rendszerekkel történő kísérletezés. Az eszköz jelenlegi verziója még sokat fog változni, mivel a fejlesztés során kénytelenek voltunk jónéhány vargabetűt is megtenni, de sok hasznos tapasztalatot szereztünk. S hogy a rendszer használata révén kevesebb lesz-e a közbeszerzési korrupció? Reményeink szerint amennyiben többen és többet tudnak a hirdetményekben megjelenő kockázatokról, talán esély nyílik időben és érdemben fellépni a visszásságokkal szemben, nem csak utólag sopánkodni, hogy megint átláthatatlan tenderek útján tömték ki a kormányzati holdudvar egyik emberének zsebét.

kép forrása

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd Te is a K-Monitort.