Három hónapja mutattuk be a K-Tesztet, amelynek kitöltői megtudhatták, mennyire hajlamosak a korrupcióra. A teszttel arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a korrupció létrejöttében szerepet játszó tényezők mindennapi döntéshelyzeteinknek is részei.

Attól még nem leszünk korruptak, ha nem gyűjtjük szelektíven a hulladékot, vagy éppen kidobjuk felesleges ruháinkat ahelyett, hogy felajánlanánk őket a rászorulóknak. Az azonban nagy valószínűséggel állítható, hogy amennyiben mindennapi cselekvéseink következményeinek mérlegelése során saját, illetve közvetlen környezetünk érdekét, kényelmét a tágabb közösség érdekei elé helyezzük, az is inkább nehezünkre fog esni, ha valódi korrupciós helyzetben kell majd a közérdek szem előtt tartásával ellenállnunk a csábításnak.

A K-Teszt elsősorban a kitöltőknek készült, ebben a formájában nem korrupciós felmérés. Ezért nem is szeretnénk az eredményekből messzemenő következtetéseket levonni, azonban az eddigi válaszok feldolgozása során úgy gondoltuk, hogy néhány statisztikát érdemes lehet kiemelni.

A K-Tesztet összesen 31991 fő töltötte ki, közülük majdnem 900-an külföldről, hiszen a kérdőív angolul is elérhető. A tesztben felbukkanó szituációkat két csoportba sorolhatjuk: egy részük a barátokhoz, ismerősökhöz való lojalitást (pl.: “A munkahelyed továbbképzést szervez, amelyen kötelező a részvétel. A munkatársad családi okokból nem tud részt venni, és megkér, írd alá helyette a jelenléti ívet.”), másik részük pedig a szolidaritást, a köz iránti bizalmat mérte (pl.: “A természetben túrázol, amikor észreveszed, hogy egy teherautóról építési törmeléket öntenek egy közeli tóba”). Az ezekhez a szituációkhoz kapcsolódó kérdésekre adott válaszok alapján szociálpszichológusok által kidolgozott módszer segítségével kaptuk meg az úgynevezett korrupciós hajlandósági indexet. Minél magasabb az index értéke, a kitöltő nagy valószínűséggel annál nehezebben lenne képes nemet mondani, ha olyan helyzetben találná magát, ahol felmerül a korrupció lehetősége. Mivel a korrupciós hajlandóságnak nincs mértékegysége, az eredmények csak egymáshoz képest értelmezhetők: a teszt kitöltői a korábbi kitöltők eredményeiből számolt átlaghoz képest kapják meg saját eredményüket.

A tesztben bemutatott szituációk közül az országúton kocsival lerobbant barátnak nyújtott segítség az a helyzet, ahol a kitöltők legnagyobb hányada helyezné előtérbe a baráti lojalitást. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy ez a döntési helyzet az, amely a legkevesebb kellemetlenséggel jár. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a baráti segítségnyújtás az online fotópályázat esetében jelentősen kisebb értéket ért el.

A teszt azt mutatja, hogy a korrupciós hajlandóságot a nem, a kor és a településméret is befolyásolja. A férfi válaszadók átlagosan magasabb indexértékkel rendelkeznek, mint a nők, azaz a férfiak hajlamosabbak arra, hogy egyes döntési helyzetekben kevésbé tartsák szem előtt tágabb közösségük érdekeit. Az életkor előrehaladtával az adatok csökkenő trendet mutatnak. Míg a 24 év alattiak inkább magas korrupciós hajlandóságot értek el, addig az 50 éven felüliekre alacsony korrupciós indexérték a jellemző. A nem túl lelkesítő eredmény összecseng a TI 2012-es felmérésével, amely szerint a "fiatalok többnyire elutasítják a korrupciót, azonban a gazdasági kilátástalanság legtöbbször felülírja morális elveiket, így egy jó egyetemre való bejutás, vagy jó állás reménye vonzóbb számukra, mint tisztességesnek maradni." A településméret növekedése is pozitív együttjárást mutat a korrupciós hajlandósági indexszel, azaz minél nagyobb lélekszámú településen él valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy magas értéket ért el a teszten. Emögött természetesen az is rejlhet, hogy kisebb közösségekben erősebb az ott élők közötti összetartás, együttműködés.

Érdekes, hogy nincs összefüggés az index értéke és aközött, milyen reakciókra számítunk barátainktól az egyes szituációkban. Intuitíve azt gondolhatnánk, hogy ha a barátainkról azt feltételezzük, olykor hajlamosak figyelmen kívül hagyni tágabb közösségük érdekeit, mi magunk is könnyebben feledkezünk meg a szűkebb ismerősi körünkön kívül esőkről. A tesztet kitöltők válaszai alapján azonban azt mondhatjuk, hogy az egyes szituációkban való viselkedést nem befolyásolja a baráti körben kialakult/vélt magatartás. Ez az eredmény pozitívnak tekinthető, hiszen azt mutatja: a kitöltők jelentős része tisztában van saját felelősségével, és döntéseit elsősorban nem közvetlen környezete vélt vagy valós normái alapján hozza meg. Persze akár úgy is értelmezhetjük a dolgot, hogy a kitöltők jelentős része a környezetét korruptabbnak, rosszabbnak tartja, mint saját magát.

Vámos Krisztina - Ranschburg Zoltán

Tesztünk alapján Budapesten a korrupciós hajlandóság alacsonyabb az országos átlagnál, a kerületek közti különbségeket azonban érdemes megfigyelni. A körök mérete az adott kerületből érkező kitöltések számát, a színárnyalatok pedig a korrupciós hajlandóság szintjét jelölik.

A K-Teszt továbbra is elérhető és kitölthető a k-teszt.hu oldalon!

Korrupciós hajlandósági index korcsoportok szerint:

Korrupciós hajlandósági index településméret szerint:

Korrupciós hajlandósági index nemek szerint:

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd Te is a K-Monitort.

Kipereltük a 2014-es országgyűlési választásokon indult jelöltek és pártok számlaösszesítőit, azaz az elszámolásaikat az 1 millió forintos kincstári támogatásukról.

A K-Monitor, az Átlátszó, a Political Capital, a Transparency International és a TASZ most arra kér téged, hogy segíts géppel is elemezhető formátumba önteni azokat a dokumentumokat, amelyeket a Magyar Államkincstár adott ki.

Az Államkincstár a kért számlaösszesítő adatlapokat - jó magyar adatgazda szokáshoz híven - szkennelt pdf-ekben, azaz nem kereshető és nem feldolgozható formátumban adta át. Úgy döntöttünk, hogy most közös erővel felszabadítjuk őket, azért hogy kirajzolódjon a képviselőjelöltek vagy pártok gazdasági szereplőkkel való összefonódása, illetve ennek háttere.

Készítettünk egy oldalt, az Adatsprint.k-monitor.hu-t, ahol a számlaösszesítőkhöz igazított űrlapokon keresztül lehet feltölteni a rajtuk szereplő adatokat. Itt csatlakozhatsz te is a munkához, csak annyi a teendőd, hogy regisztrálsz és lekérsz egy feldolgozásra váró dokumentumot. A képviselőjelöltek számlaösszesítőit véletlenszerűen osztjuk ki bevitelre. Az összesítők hossza változó, attól függ, hogy a jelölt hány számlát adott be az Államkincstárnak.

Az oldal működését az alábbi videóban mutatjuk meg, mindenképpen nézd végig, ha szeretnél csatlakozni. Köszönjük, hogy segítesz átláthatóbbá tenni a választási kampányköltéseket!

A már feldolgozott adatokról az Átlátszón olvashatsz. A Magyar Államkincstár ellen indított perről itt írtunk.

***

Az Adatsprint.k-monitor.hu-t Baptiste Mispelon, a budapesti Python meetup egyik szervezője készítette. Kód a Githubon. Az Adatsprint oldalt az „Adatozz okosan” projekt keretében, a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásából hoztuk létre.

Korrupciós és közpénzfigyelő cikkadatbázisunk fejlesztéséhez önkéntes csoportot hozunk létre! Ha naponta olvasod a híreket, követed, hogy mire költi az állam a közpénzeket, felháborít a korrupció, és szívesen vennél részt rendszeres, odafigyelést és tájékozottságot igényélő munkában, akkor írj az info@k-monitor.hu-ra! Ha a leírás ráillik valamelyik ismerősödre, oszd meg ezt a felhívást!

Várjuk a jelentkezéseteket a K-Monitor sajtófigyelő önkéntes csoportjába!

- Az ideális önkéntes: érdeklődik a közélet iránt és szeret híreket olvasni

Amit mi tudunk nyújtani neked:

- részvétel a K-Monitor szakmai munkájában és programjain
- betekintés a civil szervezet működésébe
- részvétel a K-Monitor és a Hosszúlépés közös korrupciós sétáján
- az önkéntesség időtartalmát szakmai gyakorlatként is igazolni tudjuk

Feladat: 

Napi szintű sajtófigyelés, azaz több sajtóorgánum átnézése előre egyeztetett szempontrendszer szerint. A megadott szempontoknak megfelelő, szemlézett cikkek bevitele a K-Monitor sajtóadatbázisába. A betanulásához legalább két alkalommal személyes, kb. 2 órás találkozóra van szükség.

- napi 1-2 óra irodai és / vagy otthonról elvégezhető munkavégzés
- önkéntesség időtartama: minimum 3 hónap

Jelentkezés módja:

- magyar nyelvű önéletrajzod küldd az info@k-monitor.hu email címre

Jelentkezés:

- 2015. augusztus 16-ig

A K-Monitor a közpénzek átlátható felhasználásáért küzdő civil szervezet, amelynek fontos célja a korrupciót övező társadalmi közöny legyőzése, a témával kapcsolatos szemléletformálás és ismeretterjesztés. Az információs technológia fejlesztéseit kihasználva olyan adatbázisokat és online alkalmazásokat fejlesztünk, amelyek segítségével nyomon követhetőek a közpénzköltések és számon kérhetőek a politikai és gazdasági döntések – ezzel hozzájárulhatunk egy nyíltabb, átláthatóbb és demokratikusabb állami működés létrejöttéhez.

Jó hete van a Századvég csoportnak: a Gazdaságkutató és az Alapítvány együtt 118,1 millió forintot nyert tanulmányok elkészítésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban. Két beszerzést hétfőn, négyet szerdán nyert a kormány nagy kedvence. Vajon jut még péntekre is?

Mindegyik tanulmánynál 90-100 oldalas anyagot várnak a Századvégtől. Alább összegyűjtöttük a témákat, és hogy kiket hívtak még meg ajánlattételre. A többi indulót minden esetben lenyomták a századvégesek. Nem árt tudni, hogy az információszabadság törvény módosításának köszönhetően, az alábbi tanulmányokat, már nem kell majd kiadnia és közzétennie az NFM-nek, elég ha betekintést enged azokba az érdeklődők számára. Így minden bizonnyal kevesebben fogjuk látni, hogy miért fizetett az állam oldalanként csaknem 200.000 Forintot.

A további indulókat elnézve jól látszik, hogy a korrupciós szempontból elképesztően kockázatos eljárástípus alkalmazása mennyire korlátozza a valódi versenyt. Egészen biztos, hogy a felsorolt témákban bőven akadt volna még cég, egyetem vagy kutatóintézet, amely olcsóbban is képes lett volna elvégezni a megrendelt feladatokat. Nyilvánvalóan nem ez volt a cél.

Társadalmi rétegek gazdasági státuszának változása – 19,3 millió

TMSzK Társadalomfejlesztési Módszertani és Szolgáltató Központ Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

EdVizor Tanácsadó és Szolgáltató Kft.

Állam szerepének megerősödése – 19,6 millió

Nézőpont Elemzőintézet Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

EdVizor Tanácsadó és Szolgáltató Kft.

Nemzeti Energiavízió 2040 – 19,85 millió

MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

PADOR ENERGY Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Uniós támogatáspolitika 2014-2020 – 19,95 millió

MultiContact Consulting Kft.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Equinox Consulting Kft.

A családok gazdasági helyzetének változása – 19,6 millió

TMSzK Társadalomfejlesztési Módszertani és Szolgáltató Központ Nonprofit Kft.

Századvég Politikai Iskola Alapítvány

MultiContact Consulting Kft.

Equinox Consulting Kft.

Gazdasági teljesítmény a jövedelmi egyenlőtlenség fényében – 19,8 millió

Nézőpont Elemzőintézet Nonprofit Kft.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

PADOR ENERGY Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

A Századvég Gazdaságkutató árbevétele egyébként a 2010-es kormányváltás óta nagyjából hússzorosára nőtt.

Nyilvánosságra hozta a kormány a GRECO Magyarországról szóló értékelési jelentését. A negyedik fordulós értékelésnek a parlamenti képviselőket, a bírákat és az ügyészeket érintő korrupció megelőzés volt a témája. A jelentést március végén fogadta el a GRECO.

Ennek azért van jelentősége, mert ezek szerint tudhatta a kormány, hogy milyen ajánlásokat fogalmazott meg Magyarország számára a GRECO (Európa Tanács keretében működő Korrupcióellenes Államok Csoportja), mégis úgy fogadta el az új antikorrupciós programot, hogy ezekből szinte semmit nem vett figyelembe. Különösen fájó ez a vagyonnyilatkozatok tekintetében, hiszen pont ezen a területen fogalmaz meg súlyos hiányosságokat a GRECO jelentése.

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a kormányprogram általunk is véleményezett tervezete még számos konstruktív javaslatot tartalmazott, amelyek részben reflektáltak volna a GRECO most nyilvánosságra hozott ajánlásaira (és az EU 2014-es antikorrupciós jelentésére is), a végső változatból azonban kikerül szinte minden érdemi korrupció elleni lépésre való utalás is.

A GRECO jelentésben kiemelt problémák nagyrészt megegyeznek azokkal az észrevételekkel, amelyeket a hazai korrupcióellenes civil szervezetek is hangsúlyoztak az elmúlt években. Kemény dorgálás jár a vagyonnyilatkozati és összeférhetleténségi szabályok elégtelensége miatt, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének túlságosan erős jogkörei és az központosított ügyészi rendszer miatt. Utóbbinál különösen kockázatos a legfőbb ügyész megválasztásának módja és a rendkívül széles utasítási jogköre, továbbá az ügyelosztás és fegyelmi eljárások szabályozása, mivel ezek lehetőséget adnak visszaélésekre. 

Ezek a GRECO legfontosabb megállapításai, ajánlásai a képviselőkre vonatkozóan:

Pártfinanszírozás a korábbi (harmadik fordulós) értékelés kapcsán: „A politikai finanszírozás rendszerét súlyos és megalapozott kritikák érték [...] és olyan hiányosságok álltak fenn, amelyek lehetővé tették a jogszabályok megkerülését. A helyzet megoldása érdekében a GRECO számos ajánlást fogalmazott meg Magyarország számára; a helyzet azonban ma is nagyjából azonos azzal, ami az értékelő jelentés készítésének idején fennállt 2010-ben.”

Törvényhozás, társadalmi konzultáció: „....a jelenlegi jogalkotási rendszer, ahogyan azt számos esetben alkalmazták, nem eléggé átlátható, bizonyos fontos törvényeket (sarkalatos törvényeket) elegendő átláthatóság nélkül fogadtak el, és nem adtak időt széleskörű konzultációra, különösen abban a tekintetben, hogy az egyes országgyűlési képviselők a parlamenti folyamatban rendszeresen későn nyújtják be a módosításai javaslataikat.”

Lobbizás: „Bár a lobbi törvény visszavonása nem volt ellentmondásos határozat a maga idejében, a GRECO értékelő munkacsoportja (továbbiakban GET) aggasztónak tartja, hogy a Kormány nem kívánja hatékonyabb jogszabállyal pótolni ezt a törvényt...” Itt arról van szó, hogy a kormány abból kiindulva, hogy nem működött a korábbi törvény, arra az álláspontra helyezkedett, hogy képtelenség normális lobbiszabályozást készíteni, ezért nem is próbálkozik azzal. Azért sem tartja szükségesnek, mert úgy véli, hogy a stratégiai együttműködések és a társadalmi konzultáció intézménye megfelelően helyettesítik azt. Mindeközben EU-s szinten is egyre határozottabb igény fogalmazódik meg az üzleti és egyéb érdekképviselők munkájának, képviselőkkel való érintkezésük szabályozására.

Vagyonnyilatkozatok: „...a nyilatkozatok tartalmát semmilyen hatóság nem ellenőrzi hivatalból, csak akkor, ha megalapozott kezdeményezés érkezik; a vagyonnyilatkozatok nyilvánosság általi vizsgálata nehéz, mert gyakran kézzel írott és/vagy szkennelt dokumentumokról van szó; a családtagok nyilatkozataik egyáltalán nem nyilvánosak, és a hatóságok ezeket csak akkor vizsgálják, ha valaki kezdeményezést tesz egy képviselővel szemben. [...] A GET azt az álláspontot képviseli, hogy a pénzügyi érdekeltségekre korlátozódó vagyonnyilatkozatokból hiányoznak más, az összeférhetetlenség szempontjából releváns lényeges kapcsolatok, például az egyéb, akár javadalmazással nem járó tevékenységek, mint például aktív részvétel érdekcsoportokban, civil szervezetekben stb." Ezért a GRECO a vagyonnyilatkozatok tartalmának kiterjesztését javasolja, továbbá azt, hogy azok strukturáltan és géppel feldolgozható formában legyenek elérhetőek.

Összeférhetetlenség: „vezessék be az ad hoc bejelentési kötelezettséget az országgyűlési képviselők számára a parlamenti eljárások során felmerülő személyes érdekellentétek eseteire, és dolgozzanak ki szabályokat ilyen helyzetekre.„ Ez az ajánlás az olyan helyzetekre vonatkozik, amikor egy döntés meghozatalánál merül fel eseti összeférhetetlenség. 

Mentelmi jog: „tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a képviselők mentelmi jogának megszüntetésére irányuló eljárások ne hátráltassák a bűnügyi nyomozásokat azon képviselők vonatkozásában, akik a gyanú szerint korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeket követtek el.„

Mentelmi bizottság, ellenőrzés, szankciók: „Noha a GET elfogadja, hogy a képviselők magatartásával kapcsolatos végső döntést végül az Országgyűlésnek kell meghoznia, meg van győződve arról, hogy a képviselők magatartásának felügyeletét és vizsgálatát célzó közbülső folyamatot, mely a javaslathoz vezet, meg kell erősíteni a függetlenség és hatékonyság tekintetében.” Ezért Magyarország „tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen felügyelni és érvényesíteni a meglévő és létrehozandó szabályokat az országgyűlési képviselők magatartásával, összeférhetetlenségével és érdekeltségi nyilatkozataival kapcsolatban, valamint megfelelő és arányos szankciókat vezessenek be e célból.”

A GRECO a bírák és az ügyészek helyzetével is foglalkozott, ott a következő ajánlásokat fogalmazta meg:

„Vizsgálják felül az Országos Bírósági Hivatal elnökének azon jogosultságát, mely alapján beavatkozhat a bírói pozíciókra pályázó jelöltek kinevezési és előléptetési eljárásaiba, s ehelyett olyan eljárást alakítsanak ki, amelyben az Országos Bírói Tanács erősebb szerepet kap;” Ezzel a GRECO az egyszemélyi elnöki döntés helyett a testületi döntés irányába mozdítaná a döntéshozatalt kinevezések és előléptetések esetében.

„vizsgálják felül a határozatlan időtartamra alkalmazott bírók értékelésének rendszerét a célból, hogy minden bíró számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, és ezeket az értékeléseket válasszák el az olyan következményektől, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a bírói függetlenségre és integritásra - például a fegyelmi eljárások, az elbocsátás és a fizetés módosítása;”

A bírák és ügyészek „mentelmi jogát az igazságszolgáltatásban való részvételükhöz kapcsolódó cselekményeikre korlátozzák (”funkcionális mentesség”);" 

Az erősen hierarchizált, központosított ügyészségről: „A GET nem kételkedik abban, hogy egy ilyen rendszer hatékony lehet; azonban az mindenképpen befolyásolható is, amit nehéz felfedezni és orvosolni. [...] Továbbá, a közbizalom érdekében kulcsfontosságú, hogy az ügyészség pártatlan és a nem megfelelő befolyástól mentes legyen és annak is tűnjön. E cél elérése érdekében a GET úgy véli, hogy szélesebb körben lehetne lehetővé tenni külső elszámoltatási és átláhatósági mechanizmusok működését az ügyészségeket illetően, vagy legalább olyan belső mechanizmusokat kellene lehetővé tenni, amelyek jól felépített fékeken és ellensúlyokon alapulnak...”

„A GET ezen kívül úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy a Parlament kétharmados többségi szavazata szükséges az új legfőbb ügyész megválasztásához, lehetővé teszi, hogy egy kisebbség megakadályozza egy új legfőbb ügyész megválasztását, valamint, hogy az előző legfőbb ügyész határozatlan időre tovább maradjon hivatalban, jelentős mértékben növeli e fontos tisztség megválasztásának politikai befolyásolását.”

Ügyek áthelyezése a legfőbb ügyész által: „Az önkényes intézkedések elkerülése érdekében azonban szükség van arra, hogy ezeket a döntéseket szigorú kritériumok alapján, írásbeli indoklással hozzák meg.”

„a GRECO azt az ajánlást teszi, hogy az ügyészeket érintő fegyelmi eljárások lefolytatása a közvetlen felettesi hierarchián kívül valósuljon meg olyan módon, amely fokozott elszámoltathatóságot és átláthatóságot biztosít„.

Ezenkívül minden esetben tréningek, tanácsadás megszervezését ajánlják a vizsgált szervezetek integritásának megerősítése érdekében.

Megjegyzések:

Az értékelő munkacsoport (GET) magyarországi egyeztetései során a K-Monitorral is találkozott.

Az idézetek a kormany.hu-n található fordításból származnak, az eredeti angol szöveg egyelőre nem elérhető.

A Nyílt Kormányzati Együttműködéshez fordult a K-Monitor, a Sunlight Foundation, a TASZ és a TI Magyarország a közérdekű adatok megismerhetőségének újabb korlátozása, illetve a kormány és a civilszféra közötti érdemi párbeszéd hiánya miatt

A Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) egy 2011-ben életre hívott az országok önkéntes részvételén alapuló nemzetközi kezdeményezés. Az OGP-nek az a célja, hogy a csatlakozó államokban elősegítse a polgárok felé nyitott kormányzás megteremtését és erősítse a közhatalom átláthatóságát. A kezdetben nyolc országot tömörítő szervezethez időközben hatvanöt kormány csatlakozott, Magyarország 2012 óta tagja az OGP-nek. A Nyílt Kormányzati Együttműködés lényegéhez tartozik, hogy a kormányok, az országukban működő civil szervezetekkel együttműködve, elkötelezik magukat a közhatalmi döntések átláthatóságát és a közérdekű, meg a költségvetési adatok hozzáférhetőségét könnyítő intézkedések gyakorlati alkalmazására.

Az OGP tagállamok egy része, köztük Magyarország, látszatintézkedésekkel próbálta igazolni az átlátható kormányzás melletti elkötelezettségét. Ehhez a magyar kormány biodíszletként használta azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vállaltak Magyarország nyílt kormányzati akciótervének a kidolgozásában. Tavaly ősszel a Nyílt Kormányzati Együttműködés elkötelezett tagállamai ezért olyan eljárást (ún. response policy) alakítottak ki, amelynek keretében felszólíthatják a renitens tagországokat az OGP játékszabályainak a tiszteletben tartására. A legfontosabb, a hatalom által gyakran szem elől tévesztett játékszabály a kormányok és a civil szervezetek közötti hatékony együttműködés és az érdemi párbeszéd.

A magyar kormány nyílt kormányzati akciótervének kialakításában korábban közreműködő hazai civil szervezetekként többször jeleztük, hogy a folyamat elakadt. Hiányoltuk a valódi szakmai együttműködést és kritikusak voltunk a magyar kormány nyílt kormányzati törekvésekkel összeegyeztethetetlen intézkedéseivel szemben. Mindenekelőtt a közhatalom átláthatóságát romboló, és a közérdekű adatok hozzáférését súlyosan sértő törvények felülvizsgálatát kértük. A kormány többszöri megkeresésünk ellenére sem reagált a javaslatainkra, sőt, a legújabb intézkedéseivel tovább gyengíti az információszabadságot.

A kormány nyílt kormányzati eltökéltségének szinte teljes hiányát jelzi az információszabadság-törvény hétfőn elfogadott módosítása. A kormánytöbbség által néhányórás látszatvitát követően, kivételes sürgősséggel megszavazott módosítás további akadályokat gördít a közérdekű adatok nyilvánossága elé.

Tabló

A polgárait szolgáló és számonkérhetően működő közhatalomért tevékenykedő szervezetekként ezért a K-Monitor és a TASZ, valamint a TI Magyarország arra kérte a köztársasági elnököt, hogy ne hirdesse ki ezt a törvényt. Ez az eset is jól példázza, hogy a kormány az információszabadságot érintő szabályok kidolgozásában nemhogy nem tekint partnerként a civilszférára, de az átláthatóságot romboló törvények elfogadásával masszívan szembe megy a témához értő civil szervezetek álláspontjával.

A magyar kormány ezzel hiteltelenítette az ország Nyílt Kormányzati Együttműködésben való részvételét. Ezért arra kértük az OGP-t, hogy segítsen, a kormány és a civilszféra közötti valódi párbeszéd létrehozásában, hogy végre a gyakorlatban is érvényesüljenek az átláthatóság és a nyílt kormányzás elvei.

A közérdekű adatok attól közérdekűek, hogy mindenkinek joga van megismerni őket. Bár a kormány épp azon fáradozik, hogy megnehezítse az információhoz való hozzáférést, Szlovákia már évek óta az ellenkező irányba, a nagyobb átláthatóság felé halad. Az ő példájuk is azt mutatja: az adatigénylések megválaszolásával járó nyűg a legegyszerűbben úgy kerülhető el, ha a közpénzekkel gazdálkodó intézmények kérés nélkül, automatikusan nyilvánosságra hozzák a közérdekű adatokat.

Mint arról már korábbi posztunkban beszámoltunk, a kormány méretes szöget tervez verni a hazai átláthatóság koporsójába. Július 6-án szavaz a parlament az információszabadságról szóló törvény módosító javaslatáról, amely, ha elfogadásra kerül, rendkívüli mértékben nehezíti meg a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Az indoklás szerint a módosításra azért van szükség, mert a közérdekű adatigénylések teljesítése olykor meghaladja az adatgazdák kapacitásait. A kormány tehát úgy gondolkodik: ha az emberek többet szeretnének tudni a közpénzből működő intézmények működéséről, gazdálkodásáról, rendeletileg kell elvenni a kedvüket az érdeklődéstől. Nem kell főállású közpénzfigyelőnek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük az indoklás abszurditását.

Az átláthatóság nem valami l’art pour l’art belvárosi úri huncutság, hanem a korrupció elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze. Ahhoz, hogy erre bizonyítékot találjunk, elég a közvetlen szomszédságunkban körülnézni. Szlovákiában 2011-ben lépett életbe az ottani infotörvény módosítása, amely példa nélküli nyilvánosságot biztosít a közpénzekkel való gazdálkodás számára. A módosítás, amelynek hatálya a teljes állami szektorra, az önkormányzatokra és az állami vagy önkormányzati cégekre is kiterjed, kimondja, hogy az ezen szereplők által aláírt szerződések csak akkor lépnek életbe, ha azok bekerülnek egy nyilvános, központi online adatbázisba, ahol minden érdeklődő számára hozzáférhetőek. Ha a nyilvánosságra hozatal három hónapon belül nem történik meg, a szerződés érvényét veszti.

A szerződések online közzétételének rendszerét Szlovákiában két kisváros kezdte el alkalmazni a 2000-es évek második felében, méghozzá olyan eredményesen, hogy példájukon felbuzdulva két, 2010 előtt ellenzékben lévő párt (a jobbközép SDKÚ-DS és a konzervatív KDS) is a parlament elé terjesztette javaslatát a rendszer orsázgos szintű bevezetésére. Azonban egyikük sem járt sikerrel: a kormánytöbbség mindkétszer leszavazta a javaslatot arra hivatkozva, hogy annak elfogadása káoszhoz, és az információval való visszaélésekhez vezetne. A 2010-es választások után azonban a korábbi ellenzéki pártok alakíthattak koalíciós kormányt, és - ha csak kis többséggel is, de - elfogadtaták a parlamenttel a törvénymódosítást, amely a következő év januárjában életbe is lépett. A rendszer sikerét mutatja, hogy alig fél évvel később, 2011 júliusában már a módosítást korábban ellenző Robert Fico is pozitívan nyilatkozott az átláthatóságot szolgáló intézkedésről, és amikor 2012-ben miniszterelnökké választották, ígéretett tett, hogy nem fogja eltörölni azt. Bár a törvény hatálya alól vannak kivételek (pl. a nemzetbiztonságot érintő, bizonyos szociális támogatásokról szóló, vagy a pénzveréssel kapcsolatos szerződések), a sikere így is átütő, ahogy az a szlovák Transparency International (TI) jelentéséből is kiderül.

2011 és 2014 között több mint 780 ezer szerződést hoztak nyilvánosságra a központi online rendszerben. A TI Szlovákia reprezentatív felmérése alapján a felnőtt lakosság 11%-a (kb. 480.000 ember) már legalább egyszer használta a rendszert, továbbá 90 ezerre tehető azoknak a száma, akik 2011 óta már legalább öt szerződésre kerestek rá az adatbázisban. A kutatás szerint a felhasználók száma évről évre növekszik, és egyértelmű, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés a közérdekű adatok iránt, ha online hozzáférhetőek, mintha minden esetben adatigényléssel kellene fordulni egy adott közintézményhez. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek.

A törvénymódosításnak nagy szerepe volt abban, hogy Szlovákia, szinte egyedülálló módon 2011 és 2014 között 12 helyet javított a TI korrupciós rangsorában. A nyilvánosság erejének hatására tisztulási folyamatok indultak be a közszférában: a közintézmények közvetlen vásárlások vagy meghívásos tenderek helyett egyre többször írnak ki nyílt közbeszerzéseket - előbbiek aránya 2010 és 2014 között 21%-ról kevesebb mint 4%-ra esett vissza. Ezzel együtt határozottan csökkent a személyre szabott közbeszerzések száma is, legalábbis erre enged következtetni, hogy az egy hirdetményre beérkező ajánlatok számának átlaga a 2010-es 1,6-ról 2014-re 3,7-re, tehát több mint a duplájára nőtt. Ami pedig a költségeket illeti: bár a központi adatbázis létrehozása természetesen pénzbe került, az ára elhanyagolható ahhoz a nyereséghez képest, amit a korrupciós mozgástér szűkítésével elért.

Csak összehasonlításképpen: 2007-ben a szlovák építésügyi minisztérium gyanús körülmények között írt ki egy hét évre szóló, 119 milliós közbeszerzést marketing- és jogi szolgáltatásokra. A tendert az egyetlen induló nyerte meg, egy a minisztérium vezetésével összefonódásokat mutató cégcsoport. Az ügy négy hónap késéssel jutott el a sajtónyilvánosságig, és összesen másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerződés teljes anyaga megismerhetővé váljon. A botrány hatására a szerződést a felek felbontották, de addigra már közel 12 millió eurónyi közpénz került kifizetésre. Az állami szerződések központi online adatbázisa, amely nagy hatékonysággal előzi meg az ilyen és ehhez hasonló visszaéléseket, 20 ezer euróból jött létre. A következő négy évben a rendszer firssítése további 4500 euróba került, a fenntartása pedig körülbelül évi 3000 euró.

Ha más nem, a szlovák példa teljesen egyértelművé teszi, hogy létezik olcsó és hatékony módszer a közérdekű adatigénylések számának csökkentésére úgy, hogy az ne járjon az információhoz való hozzáférés korlátozásával. Az áttérés egy passzív átláthatósági rendszerről (az adatigénylések megválaszolása) egy proaktív rendszerre (amelyben az adatokat az adatgazdák kérés nélkül nyilvánosságra hozzák) nem csak időt és energiát spórol meg a közintézményeknek, de elősegíti, hogy az azzal foglalkozó civil szervezetek és a média betöltsék ellenőrző funkciójukat a közpénzekkel való gazdálkodás terén. A rosszindulatú szemlélőben még annak a gyanúja is felmerülhet, hogy a magyar kormány éppen ez utóbbi miatt nem lelkesedik a szlovák példáért. Pedig a jó példát a régió több országában is követik: Szlovéniában idén januárban fogadtak el egy a szlovákiaihoz hasonló átláthatósági módosító javaslatot (bár az csak a közbeszerzések alapján kötött szerződések nyilvánosságra hozatalát teszi kötelezővé), Csehországban pedig már jóideje az országgyűlés asztalán van a szlovákkal nagyrészt megegyező indítvány, amelyről idén nyáron szavazhat a törvényhozás.

Örömmel vennénk, ha Trócsányi igazságügyi miniszter úr fontolóra venné, hogy visszavonja az információszabadságról szóló törvényhez beadott módosító javaslatát, és az átláthatóság korlátozása helyett - a nemzetközi példákat figyelembe- és alapul véve - egy nagyobb átláthatóságot biztosító, proaktív rendszer létrehozására tenne kísérletet.

Ha Neked is számít az átláthatóság, írj levelet Trócsányi Lászlónak, és kérd meg, vonja vissza az infotörvény módosító javaslatát! http://infoszab.writeinpublic.com/hu/

Újabb elképesztő lépéssel akarja nehezíteni a kormány, hogy az állampolgárok megismerhessék, hogy az állam mire költi az adóinkat, ezért a K-Monitor az Átlátszóval, az Energiaklubbal és a TI Magyarországal közösen levelet írt a parlamenti képviselőknek, Péterfalvi Attila NAIH elnöknek és a szerzőnek, Trócsányi László igazságügyi miniszternek.

Frissítés: A parlament hétfőn 123 igen, 66 nem arányban elfogadta a törvény módosítását.

Nem árt néha emlékeztetni arra, az állam vagyona a mi közös vagyonunk, az állam a működését pedig a mi adóinkból fedezi, hogy értelmesen, hatékonyan, a társadalom szükségletei, érdekei mentén bonyolítsa közös ügyeinket. Ez a mi államunk, minden egyes állampolgáré, amely a mi pénzünkből működik, és alapvető kötelessége, hogy felénk elszámoljon annak felhasználásával és elköltésével.

Az igazságügyi miniszter mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül javaslatot tett az információszabadságról szóló törvény újabb módosítására, amely tovább szűkítené a közérdekű adatok megismerhetőségét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helettes pedig a minap kezdeményezte, hogy kivételes (gyorsított) eljárásban tárgyalja az országgyűlés a módosítást. A kormány ismét arra hivatkozik, hogy egyes esetekben az adatigénylések teljesítése meghaladja az adatokat birtokló, kezelő szervezetek rendelkezésre álló kapacitásait. Nem vitatjuk, hogy ilyen előfordulhat, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy erre nem az a megoldás, hogy akkor nem adunk adatot, vagy, hogy fizetőssé tesszük az adatszolgáltatást, hanem az, hogy minden közérdekű információt automatikusan nyilvánosságra hozunk, így sokkal kevesebb esetben lesz szükség adatigénylések teljesítésére. Nem kell messze menni, hogy erre példát is találjunk, Szlovákiában jó pár éve egy központi elektronikus adatbázisban kötelező közzétenni a közpénzek elköltéséről szóló szerződéseket, Észtország pedig teljesen elektronikus alapokra helyezte közigazgatását, papírt tulajdonképpen már csak a vécékben használnak.

Nálunk ezzel szemben azzal reagál a kormány az állampolgárok és sajtó megnövekedett információigényére, hogy megnehezítené az adatokhoz való hozzáférést:

- Az adatgazda sokkal könnyebben és teljesen önkényesen kérhet az adatigénylőktől pénzt az adatok másolásáért, elküldéséért. Frissítés: Kiderült, hogy mennyit kérne a kormány az adatokért.

- Ráfoghatja szinte bármire, hogy olyan döntéselőkészítő anyag, amely a jövőben is valamilyen döntés előkészítésére használható, így nem nyilvános (eddig a döntéshozatalt követően erre nem lehetett hivatkozni). A rendelkezés elfogasásával például a Daimler vizsgálat adatai se kerülhettek volna nyilvánosságra.

- Szerzői jogvédelem álló anyagokba (pl. egy állami pénzből rendelt Századvég, vagy Hagyó féle BKV tanulmány) csak betekinteni lehet, de nem kell elektronikusan megosztani. Mivel ezeket nem értékesítik tovább, teljesen indokolatlan a korlátozás.

- Anonim adatigénylések elutasíthatóak.

- Megismételt adatigénylések elutasíthatóak (akár abban az esetben, ha azokra nem érkezett válasz).

- Az EU-ban, vagy valamelyik másik tagállamban előállított adatok kiadásához az EU vagy a tagállam hozzájárulása kell (ez az adatszolgáltatás végtelen lassításához vezet, ráadásul alig van ma valami, ami nem az EU pénzéből készül, így könnyen találhatunk majd valamilyen hivatkozási alapot erre a passzusra).

Közös levelünkben az említett problémákra hívtuk fel a jogszabály módosításában érintett felek figyelmét, továbbá azt kértük, hogy tekintsenek el a jogszabály ilyen szellemű módosításától. A tervezett módosítás fenntartása esetében minden bizonnyal további lépéseket fogunk tenni, ugyanis a javasolt változtatások elképesztő mértékben sértik minden magyar állampolgár alapvető jogait, és durván szembe mennek az átláthatóság és a nyílt kormányzás alapvető elveivel.

A tervezethez képest is tovább gyengült a kormány korrupcióellenes programja, kikerült belőle a pártfinanszírozás és a közérdekű bejelentőket védő törvény reformja, és nem foglalkoznak a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozataival sem. Cserébe szigorúbb szabályokra számíthat a civil és az üzleti szektor.

A program tervezetét márciusban véleményezte a K-Monitor és TASZ, és már akkor felhívtuk rá a figyelmet, hogy néhány ambiciózus vállalás ellenére nem várható, hogy ezek a valóságban érdemi változáshoz vezessenek. Javaslatainkra szokás szerint nem érkezett reakció, számos progresszív elem pedig kikerült a kormány által információink szerint már áprilisban elfogadott antikorrupciós programból.

Na ilyet továbbra se fogunk látni

Mi változott?

A program szövege helyzetértékelés gyanánt hosszasan vázolja, hogy milyen sikeres reformon ment keresztül a pártfinanszírozás rendszere a választások előtt. A tavaszi tervezet ugyan további lépéseket tartott szükségesnek, ezek az elfogadott programban már nem kerültek elő, pedig az EU Antikorrupciós jelentése is felhívta a figyelmet a pártfinanszírozás problémáira, a 2014es választások pedig mindenki számára bizonyítékul szolgálhattak, hogy a rendszer továbbra is a korrupció és a csalás melegágya.

Részletesebben foglalkozik a szöveg a közbeszerzések kapcsán az Open Contracting elveivel, ezt, ha optimisták vagyunk tekinthetjük a szerződések központi adatbázisának megteremtése irányába tett első lépésnek (Szlovákiában vezették be először néhány éve), de a szöveg annyira általános, hogy jó eséllyel néhány látszatintézkedésre futja majd belőle, pláne ha visszaemlékezünk az új közbeszerzési törvény tervezett rendelkezéseire.

Még a tartalomjegyzékbe se merték beleírni, de az átláthatóság fejezet egy teljesen új ponttal bővült, a civil szervezetekre vonatkozó szabályozással. Eleve megdöbbentő, hogy miért kell hosszasan ecsetelni egy kormányhatározatban azt a történetet, amikor egy természetvédő szervezet állítólag kenőpénzt kért az Auditól azért, hogy ne problémázzon a gyárbővítés miatt, de a lényeget az alábbi mondat foglalja össze: „A civil szervezetek átlátható működésének érdekében vizsgálni kell az ezen szervezetek működését meghatározó jogszabályi rendelkezések érvényesülését, ezzel összefüggésben a nemzetközi szinten működőképes megoldások alkalmazásának, valamint a vagyonnyilatkozat megtételére kötelezhető személyi kör szélesítésének lehetőségeit.” Tudniillik eddig is kellett azon civil vezetőknek vagyonnyilatkozatot tenni, akik 50 millió Forintot meghaladó állami támogatást kapnak. Vélhetően most a külföldi forrásból gazdálkodó szervezetekre fog rámozdulni a kormány.

A tervezet egyik erős eleme a vagyonnyilatkozati rendszer szabályozása volt, bár már akkor is felhívtuk rá a figyelmet, hogy kétértelmű a szöveg, félő, hogy az országgyűlési képviselőkre nem fog vonatkozni (csak a civilekre). Ez be is jött. Valamennyit szigorodhat az államigazgatásban dolgozók vagyonnyilatkozat tételi kötelezettsége, de továbbra se lesznek átláthatóak a képviselői vagyonnyilatkozatok, nem lesz ellenőrzés, nem lesz szankció.

A pártfinanszírozás reformjához hasonlóan kikerült a programból a közérdekű bejelentőkre vonatkozó csapnivaló szabályozás átalakítása, amelynek mikéntjéről egyébként létezik szakmai konszenzus. A közérdekű bejelentők védelmének hiányosságaira az antikorrupciós program tervezete is rávilágított, továbbá számos ügy bizonyította, hogy milyen veszélyeknek és fenyegetettségnek vannak kitéve azok, aki felszólalnak a közjó érdekében.

Újdonság a programban az amerikai Sarbanes-Oxley (SOX) törvényre való utalás, amellyel a kormány az üzleti szférában akar szigorúbb beszámolási szabályokat teremteni. Noha az elgondolás jogosságát nem vitatjuk, félő, hogy a végén itt is olyan szabály születik, amely a korrupció csökkentéséhez nem fog hozzájárulni, cserébe növeli a kormány befolyását az üzleti világ felett. Ezentúl szigorúbb szabályok várhatóak az olyan cégekkel szemben, amelyek nem átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkeznek.

Az említett változások jól mutatják, hogy a kormány mindenhol sepreget, csak a saját háza táján nem. Semmi gond nem lenne azzal, hogy a kormány szigorít a közszolgákra, civilekre és az üzleti szférára vonatkozó szabályokon, ha bármit is tenne a politika legfelsőbb szintjein burjánzó korrupció ellen. Az elfogadott törvény korábbi feltételezéseinket bizonyítja: A kormánynak esze ágában nincs erélyesebben fellépni a korrupció ellen, helyette a korrupció elleni harcra hivatkozva növelni kívánja a mások feletti befolyását.