Szétlopták az olimpiát, és bele is buktak, így nincs nyertese annak a versenynek, amely azzal egyidőben ér véget, hogy szombaton, magyar idő szerint negyed egykor a nyitóünnepséggel elrajtol a riói olimpia. A nagyüzemi korrupció nyomán keletkezett politikai-gazdasági válság nemcsak a szegénységből nemrég kiemelkedett millióknak, de az ország elitjének is betett. Helyszínek, amiket látni fogunk és módszerek, amikre figyelnünk kell, ha olimpiát rendezünk.
Mozgalmas időszakot élünk a döntéshozatali átláthatóság terén. Éppen az előző héten számolhattunk be arról, hogy az Európai Ombudsman ajánlásokat tett annak érdekében, hogy az 500 millió embert érintő uniós jogalkotás zárt ajtók mögött születő alkuit jobban ellenőrizhessék az állampolgárok, most pedig újabb jó hírt kaptunk: az Access Info Europe közlése szerint Madrid átláthatósági csomagot fogadott el, melyben példamutatóan szabályozta a lobbizást. A spanyol főváros tagja annak a Nyílt Kormányzati Együttműködésnek (OGP), amely a közelmúltban megrótta Magyarországot a kötelezettségvállalások és a nyílt kormányzás alapelveinek ignorálása miatt - így is lehet.
Lobbisták személyiségi jogok nélkül
A madridi városvezetés a héten elfogadta az uniós országok eddigi talán legprogresszívebb önkormányzati rendeletét, ami az adminisztrációt és a lobbizást érinti. Európa számos országában, így nálunk sem tudjuk, hogy a politikusok milyen lobbistákkal, cégek, szervezetek érdekeinek a képviselőivel tárgyalnak - elég, ha visszaemlékszünk, mikor Lázár János szekszárdi lakossági fórumáról tudtuk meg, két külföldi cég írta a hazai kéményépítés jogszabályi kereteit. A madridi rendelet értelmében mostantól a tisztségviselőkkel tárgyaló lobbistáknak regisztrálniuk kell magukat, illetve a szervezetet, amit képviselnek. A szabályozás összhangban áll a civil szervezetek által megállapított lobbizási normákkal is, amikből Magyarország is sokat hasznosíthatna, főleg, hogy 2011-től nincs lobbitörvény hazánkban.
Mindig is kíváncsi voltál rá, hogy ki kapja a legtöbb EU-s pénzt ott, ahol laksz, illetve hogy kinek van a legtöbb földje és ezzel párhuzamosan feltehetően komoly gazdasági befolyása az településeden? Mostantól egy kattintással megnézheted, a K-Monitor ugyanis egyszerűen kereshetővé tette azt, hogy a magyar településeken ki mennyi agrártámogatást kapott 2010 és 2015 között.
Az egyes cégeket és személyeket aszerint tudtuk egy-egy település mellé rendelni, hogy hol található a szék- illetve lakhelyük. A támogatott föld elhelyezkedésére vonatkozóan (sajnos) nem tudtunk országszintű adatokat szerezni.
Az Index cikkét itt olvashatjátok el.
Az agrártámogatások itt írtunk részletesen, további ábrákkal, illusztrációkkal.
Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, nézd meg honlapunkon, hogy támogathatsz minket!
Átláthatóbbá tenné az uniós jogalkotást, ezért az informális egyeztetésekre vonatkozó átfogó vizsgálatot indított az Európai Ombudsman - áll az Access Info beszámolójában. Emily O'Reilly célja a "brüsszeli bürokrácia" átláthatóbbá tétele: 2015-ben ügyeinek 22,4%-a szólt az uniós adatok, dokumentumok nyilvánosságáról, legyen szó a TTIP-ről vagy az Európai Központi Bankról. Az uniós jogalkotás folyamata döntő részt szintén nem követhető nyomon, a zárt ajtók mögött képviselt álláspontoknak, az itt megszületett alkuknak csak a végeredménye ismert. Nem tudhatjuk például, hogy egy tagállam valóban akar-e Európai Ügyészséget, vagy kettős beszédet folytat. A probléma nem Unió-specifikus: Brüsszelben minden érintett szereplő eszerint játszik. A titkolózás pedig teret ad a nemzeti kormányoknak a kettős beszédre. Az üdvözlendő cél tehát a nagyobb átláthatóság révén egy szorosabb kapcsolat az állampolgárok és az uniós intézmények között, mellyel egyszersmind a nemzeti kormányok is elszámoltathatóbbá válnának.
Utazni jó, ám nagy kiváltság: tavaly csak a magyarok 27 százaléka engedhetett meg magának külföldi nyaralást. Más a helyzet, ha valaki munkaügyben utazik: politikusaink szakadatlanul építik hazánk nemzetközi kapcsolatait Chilétől Azerbajdzsánig, Kanadától Namíbiáig. A nyári szezonra tekintettel a legfrissebb adatokból készítettünk egy könnyed vizualizációt, így akinek a pénztárcája megengedi, megismételheti Szijjártó Péter vagy Balog Zoltán legkalandosabb külföldi útjait.
Az ábrán a miniszterek, államtitkárok és helyetteseik külföldi utazásainak és repüléseinek költsége szerepek 2014 és 2015 júniusa között. Ebben az időszakban a kormányzat 294.763.643 forintot utazott el a nyilvántartás szerint, ebből 224 millió volt a repülőjegyek ára. Ez persze csak a fenti utakat tartalmazza, nem jártunk utána, mennyiért és milyen feltételekkel utaznak a nagyobb delegációk. Az adatok alapján aránytalanul nagy különbségek vannak az egyes utazások elszámolt költségei között. Mindez azt is jelenti: nem megfelelő a jelenlegi szabályozás, hiszen kirívóan nagy, szinte számonkérhetetlen különbségek keletkeznek az utazás és az ott-tartózkodás költségeiben azáltal, hogy nincsenek előíró, az átláthatóságot és elszámoltathatóságot is segítő rendelkezések a hatályos jogszabályokban. Az utazásokat és egyéb juttatásokat szabályozó kormányrendeletet a különböző minisztériumok belső utasításai is tovább szabályozzák, amely megérett az újragondolásra, erre tavaly Lázár János is utalt. Ez azonban még nem történt meg, így továbbra is előfordulhatnak méregdrága utak, és sajnos a nyilvántartás sem nevezhető naprakésznek - utóbbira itt egy brit, nyílt adatos megoldás. Hasonló szemléletben kellene újragondolni az országgyűlési képviselők költségtérítéseit és a kampányfinanszírozást is, hogy minden forint elköltött közpénz nyomon követhető legyen - íme egy brit civil platform annak illusztrálására, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen. A jövőben szeretnénk feldolgozni az összes hozzáférhető, utazással összefüggő adatot, hiszen pl. 2010 és 2016 adatainak összehasonlítása remekül mutatná a magyar diplomácia hangsúlyváltozásait is.
Az persze nem új jelenség, hogy a politikusok olykor közvetlenül bizonyosodnak meg arról, micsoda gazdasági potenciált hordoz Magyarország és egy távoli, egzotikus ország együttműködése. A műfaj sztárja egyértelműen Torgyán József volt, aki 2001-ben, egy hosszú turné chilei állomásán állt elő egy bámulatos ötlettel arról, hogyan használhatók ki a két ország éghajlatbeli különbségei. Például amikor Magyarországon érik a cseresznye, Chilében nem és fordítva, ez vezette az agrárminisztert, hogy lépéseket tegyen az óceánközi cseresznyeforgalmazás fellendítésére (12 ezer forint volt egy kiló a gyümölcsből). Marokkói tárgyalásai után Torgyán azzal állt elő, hogy az országot hazánk észak-afrikai bázisává teszi, ahonnan búzát kíván exportálni a kontinensre. Kései követője, Balogh Csaba Sándor immár a déli (?) nyitás jegyében azzal a kétes dicsérettel házalt Rabatban, hogy “Marokkó Magyarország ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere Afrikában”. Az utazás költségei megtekinthetők a grafikonon. Torgyánt egykori kritikusai joggal emlékeztették arra: tisztánlátását elveszi az a körülmény, hogy ingyen utazik, így nem tudja, hogy mi az a szállítási költség, ami bizony nagyon megdrágítja egy termék árát, főleg ha a célország a világ másik végén van. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egzotikus külföldi út hiábavaló: ezzel a vizualizációval is ahhoz próbálunk hozzájárulni, hogy rámutassunk: ne csak saját utazásainkat tervezgessük, de kövessük nyomon az elutazott közpénzt is, hogy számon tudjuk kérni annak ésszerű felhasználását.
Ha visszanéznéd, milyen luxusutakra szórták a pénzt politikusaink az elmúlt 15 évben, keress az #utazás címkére a K-Monitor korrupciós adatbázisában! A vizualizációt Vámos Kriszti, a K-Monitor adatelemzője készítette. Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, nézd meg honlapunkon, hogy támogathatsz minket!
Június közepén ért véget a K-Monitor bő két és fél éve futó Adatozz.Okosan! projektje, amely a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével valósult meg. A fő célkitűzés a civil szervezetek (és saját magunk) adatokkal kapcsolatos munkájának fejlesztése volt, hogy ezáltal hatékonyabbá tegyük az érdekérvényesítő, kommunikációs és mobilizációs képességeiket. Blogposztokban is bemutatjuk, hogy miket is csináltunk.
A jelen, második részben arról olvashatsz, mi sült ki abból, hogy más civil szervezetekkel együtt dolgoztunk az adatkezelés és -felhasználás hatékonyabbá tételén, a kommunikáció és az érdekérvényesítő képesség javításán. Előző posztunkban szó volt a megvalósult eseményekről, a jövőben olvashatsz majd még az IT fejlesztésekről és az információszabadságért, nyílt adatokért végzett érdekérvényesítő munkáról is.
Az elmúlt évek erőszakos nyomulása után a magyar kormánynak soha nem látott, egyenlő feltételek között kell újrafogalmaznia átláthatóságról vallott elképzeléseit, ha nem akar Azerbajdzsán mellé ülni a szégyenpadra. A K-Monitor, a Sunlight Foundation, a TASZ és a TI Magyarország egy éve fordult a Nyílt Kormányzati Együttműködéshez (OGP) a közérdekű adatok megismerhetőségének korlátozását illetve a kormány és a civil szféra közötti érdemi párbeszéd hiányát tapasztalva. Az egyik legnagyobb korrupcióellenes szervezet eljárást indított, amely a civileknek adott igazat. A feddés kínos, de a java még csak most következik, hiszen ősszel létre kell hozni egy olyan fórumot, ahol kormány és civilek egyenlő félként tárgyalhatják újra a nyitott kormányzás és a közhatalom átláthatóságának alapkérdéseit.
Június közepén ért véget a K-Monitor két és fél éves Adatozz.Okosan! projektje, amely a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével valósult meg. A fő célkitűzés a civil szervezetek (és saját magunk) adatokkal kapcsolatos munkájának fejlesztése volt, hogy ezáltal hatékonyabbá tegyük az érdekérvényesítő, kommunikációs és mobilizációs képességeiket. A következő blogposztokban bemutatjuk, hogy miket csináltunk.
Az első részben a megvalósult eseményekről olvashatsz. Később szó lesz a mikroprojektekről, IT fejlesztésekről és az információszabadságért, nyílt adatokért végzett érdekérvényesítő munkáról.
fotó: Bogdán Réka
Dunaújvárosi látogatásával a miniszterelnök lassan elfogyasztja a kormánypárti vezetésű megyei jogú városokat. Hátra van még Győr, Lázár Hódmezővásárhelye és az ellenzéki Salgótarján és Szeged - esetleg más nagyvárosok. A shownak ugyanis folytatódnia kell, hiszen a cél egyértelműen a vidéki hátország megerősítése 2018-ra. Egy 4 milliárdos szolnoki útépítési csomag kapcsán azt néztük meg, milyen ellentmondások, kritikák vethetők fel a több százmilliárdnyi fejlesztési pénz átláthatatlan, diszkrecionális elköltésével kapcsolatban.
Amikor februárban napvilágra került a Hatékony Helyi Közigazgatás című titkos stratégiai tanulmány, amely szigorodó központi kontrollal és munkahelyek megszűnésével kötötte össze az állami alkalmazásszolgáltatások (ASP) országos bevezetését, világos volt, hogy szakmai vita helyett polarizált politikai összecsapás várható a kérdésben. A javaslatot a héten fogadta el a parlament, ám a részleteket később, rendeletben fogja szabályozni a kormány, így jelenleg mi sem igazán tudjuk, hogy az átláthatóság szempontból örüljünk-e az informatikai központosításnak, vagy sirassuk a helyi demokráciát. Összeszedtük az érveket.
EU-s pénzből állítja vissza a tanácsrendszert a Fidesz?
Az önkormányzati szektor haragját kiváltó, később kormánykörökből letagadott tanulmány legneccesebb állításai sem tűnnek légből kapottnak, hiszen a kincstáron keresztül a kormány valóban erősebb felügyeleti eszközhöz jut az önkormányzatok gazdálkodása felett, a kiszervezés pedig könnyen járhat elbocsátásokkal. Valószínűleg az sem esik jól a nagyobb városok vezetőinek, hogy szakítaniuk kell bejáratott informatikai fejlesztőikkel és fejlesztéseikkel, nem is beszélve a (kétes hosszúságú) átmeneti időszak várható adminisztrációs viszontagságairól. Látni kell azonban, hogy a kontroll eszközei jelenleg is megvannak, a e-közigazgatás vártnál talán lassabb hazai terjedésének pedig hatékony katalizátora lehet egy ilyen állami beavatkozás, hiszen a széttagolt, párhuzamos fejlesztésekkel teli rendszert nehéz volna csak ajánlásokkal valamilyen irányba mozdítani. Az ASP-program terve 2008 óta van az asztalon (a modell az e-közigazgatásban a 90-es évek vége óta létezik). A jelenlegi, országos projekt alapját pedig egy, a központi régióban megvalósuló, 2012-ben elindított, EU-s fejlesztés adja majd.
Nem alaptalan azonban a zsigeri félelem a centralizációtól: az Orbán-kormány 2010 óta sokat tett a magyar önkormányzati rendszer kiüresítéséért, és ennek a folyamatnak a korábbról ismert hívószavai (hatékonyság, az eladósodás megfékezése) köszönnek vissza a titkos kormányzati tanulmányban és a törvényjavaslatban is. Utóbbi megszégyenítően ír az önkormányzati szférában tapasztalható korrupcióról, ami ellen a központi államnak tennie kell – bár korábban az „elmúlt nyolc év” forráskivonásaival magyarázták ugyanezen tendenciákat. A legmagasabb szinteket is érintő, korrupció-gyanús politikai ügyek ellensúlyozására logikus stratégiának tűnhet, ha a kormány önmaga a közigazgatás közé próbálja áthelyezni a korrupcióellenes küzdelem frontvonalát. Az ASP tehát csak elsőre tűnik a bürokrácia belügyének, valójában lényeges hatalmi folyamatokra világít rá.