Átláthatóbbá tenné az uniós jogalkotást, ezért az informális egyeztetésekre vonatkozó átfogó vizsgálatot indított az Európai Ombudsman - áll az Access Info beszámolójában. Emily O'Reilly célja a "brüsszeli bürokrácia" átláthatóbbá tétele: 2015-ben ügyeinek 22,4%-a szólt az uniós adatok, dokumentumok nyilvánosságáról, legyen szó a TTIP-ről vagy az Európai Központi Bankról. Az uniós jogalkotás folyamata döntő részt szintén nem követhető nyomon, a zárt ajtók mögött képviselt álláspontoknak, az itt megszületett alkuknak csak a végeredménye ismert. Nem tudhatjuk például, hogy egy tagállam valóban akar-e Európai Ügyészséget, vagy kettős beszédet folytat. A probléma nem Unió-specifikus: Brüsszelben minden érintett szereplő eszerint játszik. A titkolózás pedig teret ad a nemzeti kormányoknak a kettős beszédre. Az üdvözlendő cél tehát a nagyobb átláthatóság révén egy szorosabb kapcsolat az állampolgárok és az uniós intézmények között, mellyel egyszersmind a nemzeti kormányok is elszámoltathatóbbá válnának.

Hatékonyabb... Hatékonyabb?

Emily O’Reilly, akit 2013 júliusában választottak meg Európai Ombudsmannak - és 2014. decemberében újraválasztottak - átfogó vizsgálatot indított az EU-s döntéshozatal nagyobb átláthatóságáért. A stratégiai vizsgálat célja, hogy felmérje, melyek azok az intézményközi tárgyalásokon felhasznált dokumentumtípusok, amiknek megismeréséhez közérdek fűződik, és ezeket a tárgyalások mely szakaszában érdemes elérhetővé tenni. Az Európai Unió-s döntéshozatalban az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a zárt tárgyalások, amikor az intézmények képviselői a nyilvánosságtól távol egyeztetnek a jogszabályi tervezetekről. Bár ez rendkívül hatékony módszernek bizonyult a jogalkotás során, hiszen lerövidít egy akár hónapokig is eltartó bürokratikus eljárást, mégis elképesztően csorbítja azokat a demokratikus alapértékeket, - mint az átláthatóság és a számonkérhetőség - amit az EU több szerződésében is deklarált. A tárgyalásokon felhasznált dokumentumokról, a résztvevőkről, a megszületett politikai megállapodásokról semmilyen információt nem osztanak meg, holott azok 500 millió ember életét érintik, ez pedig közvetetten az uniós döntések elfogadottságának, a szervezet renoméjának is árt.

Míg általánosan az EU-ról elmondható, hogy átláthatóbb, mint néhány tagállam működése, a főbb intézmények a deklarált elveket nem mindig veszik figyelembe. Ez a probléma évek óta fennáll, így Andreas Pavlou, az Access Info Europe munkatársa szerint itt lenne az ideje, hogy az EU akceptálja: a háromoldalú zárt tárgyalásokon elhangzottakra is vonatkoznak az összes intézményre hatályos sztenderdek. Az Ombudsman a vizsgálat keretében először két lezárt tárgyalás aktáját elemezte, hogy teljesebb képet kapjon a megbeszéléseken felhasznált dokumentumokról, majd nyílt konzultációt indított állampolgárok, civil szervezetek, kutatók, és a nemzeti Parlamentek bevonásával, ahol mindenki egyetértett abban, növelni kell a háromoldalú tárgyalások transzparenciáját.

Az Ombudsman az adatok kiértékelése után a javaslatok figyelembevételével egy szakmai anyagot adott ki, amelyben ajánlásokat tesz az intézményeknek arról, pontosan mely dokumentumtípusokat és mikor tegyenek elérhetővé, hogy az szolgálja a közérdeket, de ne befolyásolja a tárgyalások kimenetelét - hiszen az idő előtt kiszivárgott adat csupán a lobbistákat hozná helyzetbe. Többek között kezdeményezi az Ombudsman, hogy:

• tegyék elérhetővé az intézmények mindenki számára a lehető legszélesebb listát az informális tárgyalásokon benyújtott dokumentumokról,

• naprakész adatbázist vezessenek a tárgyaláson jelen lévő, politikai felelősséggel bíró delegáltakról,

• a jogszabályi adatbázisokhoz csatolják a releváns jegyzőkönyveket és/vagy videókat azokról a nyilvános eseményekről, ahol az intézmények zárt tárgyaláson létrejött megállapodásról beszélnek,

• az intézmények számoljanak be az ülések napirendi pontjairól, még a tárgyalások előtt, vagy röviddel utána,

• a társjogalkotók (Parlament, Tanács) már a zárt informális ülések megkezdése előtt tegyék közzé eredeti álláspontjukat a Bizottság jogalkotási javaslatáról.

Néhány dokumentumot a tárgyalásokkal egy időben, többet csak a döntéshozatalt követően kellene elérhetővé tenni. Az információk pusztán táblázatba rendezése azonban nem elégséges, az Ombudsman szerint elengedhetetlen, hogy az állampolgárok számára könnyen fogyasztható, egyszerűen átlátható, közös helyre kerüljenek az adatok. Ebben máris történt előrelépés, hiszen a Bizottság, a Tanács és a Parlament elfogadott egy olyan egyezményt (Interinstitutional Agreement), ami lehetővé teszi a későbbiekben, hogy a jogalkotási folyamat alatt az adatok folyamatosan kerüljenek fel egy internetes adatbázisba.

Emily O’Reilly biztos benne, hogy az intézményközi tárgyalások transzparenciája magával hoz egy olyan jogalkotási rendszert, ami nyitottabb a társadalom különböző szegmensei felé, tájékoztatja az állampolgárokat és nem utolsósorban - amely legitimmé válik az európai emberek szemében. Az Ombudsman véleménye kötelező erővel nem bír, de általában követik a tanácsait. A három intézményt most 2016. december 15-ig kéri O’Reilly, hogy számoljon be arról: tett-e érdemi lépéseket a szorgalmazott változtatások tekintetében.

Forrás: Access Info Europe. A cikk szerzője Szadai Levente, a K-Monitor kommunikációs gyakornoka.