Pénteken közzétették a közérdekű adatigénylések teljesítéséért megállapítható költségtérítések mértékéről szóló rendeletet. A tavalyi tervekhez képest jócskán felmentek a kormánynál az árak. Ha valaki például végigkérdezné a fideszes önkormányzatokat, hogy küldjék el a kvótanépszavazás megtámogatására kötött kommunikációs szerződések másolatát, könnyen lehet, hogy ezért borsos árat kéne fizetnie.

A rendeletre egyébként azért volt szükség, mert  a tavaly nyáron elfogadott, az információszabadságot súlyosan korlátozó törvénymódosítás egyebek mellett kiterjesztette az adatigénylések teljesítéséért kérhető költségek körét. A megdrágult árlista az alábbiak szerint alakult:

- 10 oldal fölött számítható fel másolási költség az alábbiak szerint:

Új Bónusz, hogy a másolatkészítéshez szükséges eszközök rendelkezésre állásának átmeneti vagy tartós hiánya esetén a felsoroltaknál magasabb költség is felszámolható (ha ezt bizonylattal igazolja az adatgazda).

- Postázásért a postaköltség

- Munkaerő-ráfordítás

akkor számolható fel, ha az meghaladja a 4 munkaórát (tavalyi tervek szerint 8). Ebben az esetben is legfeljebb 4400 Ft /óra (tavalyi terv: 1100 Ft) lehet maximum.

Ez alatt az adatok felkutatása, rendszerezése, összesítése, másolása és a nem nyilvános adatok felismerhetetlenné tétele értendő. Igen, minél trehányabb egy hivatal, annál többet kell majd fizetnünk, mire összeszedik az információkat.

- Elektronikus adatközlés esetén

csak akkor számolható fel munkaerő-ráfordítás, ha elektronikusan korábban nem létezett az adat, vagy ha az elektronikus közlés költségesebb, mint a másolás.

- 5.000 (tavalyi terv: 10.000) Forint fölötti költségek esetén az adatigénylés teljesítése a költségek előzetes megtérítéséhez köthető.

kép innen

Madrid, 2016. szeptember 28. - Az első nemzetközi Jogod Van Tudni! Napon az információhoz való jog biztosításán dolgozó európai civil szervezetek hangot adnak meggyőződésüknek, hogy a kormányzati átláthatóság hiánya aláássa a demokrácia működését, és hozzájárul azokhoz a káros folyamatokhoz, melyeket mindannyian tapasztalunk Európában: a bizalmatlanság légköréhez és a populista demagógia erősödéséhez. Mindezt pont 250 évvel azután, hogy a világ első információszabadságot deklaráló törvényét elfogadták Svédországban - amelyet követően mára minden számottevő emberi jogi szervezet,  EU-s egyezmények, valamint számos nemzeti alkotmány alapjogként ismeri el az információszabadsághoz való jogot.

Civil szervezetek legfrissebb vizsgálatai szerint miközben az látható, hogy jelentős előrehaladás történt az információszabadság területén (világszinten 111 információhoz való hozzáférést segítő, adatnyilvánosságot előíró törvény van hatályban), továbbra is súlyos hiányosságok tapasztalhatók a döntéshozatal átláthatóságával kapcsolatban, ami a kormányzati tevékenységek jelentős részét elrejti az állampolgári ellenőrzés elől. Egybehangzó civil jelzések szerint a nyílt kormányzás legnagyobb akadálya a szükséges feljegyzések, beszámolók szembetűnő hiánya. Jó példa erre, hogy a döntéshozók találkozóikról nem vezetnek nyilvántartást, nincs nyoma annak, ha lobbistákkal tárgyaltak, továbbá a döntéseket támogató, azokat alátámasztó anyagok, elemzések  sem nyilvánosak.

Szintén jelentős probléma a szabályok teremtette kiskapuk túlzott, visszaélésszerű használata, főképp azé a kifogásé, amikor állami tisztségviselők a magánélet védelmére hivatkozva rejtik el olyan tevékenységeiket, melyek összefüggenek közfunkcióikkal, legyen szó találkozókról, vagy utazások költségelszámolásairól. Nyugtalanságra ad okot az európai civilek számára nemcsak a nemzeti kormányzatok, de az Európai Unió átláthatósága is, utalhatunk itt arra a tényre, hogy az Unió idén márciusban elutasította azon dokumentumok kiadását, melyek az EU és Törökország közötti, menekültügyi megállapodás jogszerűségét támasztanák alá. Ez is egy példa arra, hogyan segíthetne elő a döntéshozatal nyitottsága a rosszhiszemű, idegengyűlölő politikai diskurzus helyett a tényekre alapuló vitát.

“Tudjuk, hogy a jó kormányzás nyílt kormányzás” - jelentette ki Helen Darbishire, az Access Info Europe vezérigazgatója - “ám továbbra is jelentős ellenállást érzékelünk a lényegi átláthatósággal szemben, túl sok árnyék és rejtett zug van még az állami hivatalokban”.

Renate Schroeder, az  Európai Újságíró Szövetség (EFJ) igazgatója szerint “a közérdekű információhoz való jog elengedhetetlen ahhoz, hogy az újságírók hatékonyan végezhessék munkájukat. Ha ilyen információk szivárogtatással válnak elérhetővé, mind az újságírónak, mind a szivárogtatónak (whistleblower) védelmet kellene biztosítani”.

Léderer Sándor, a K-Monitor vezetője Magyarország kapcsán elmondta, "minden állampolgárnak joga van tudni, hogy mire költik az általa befizetett adókat. Éppen ezért tragikus, hogy az Európában egykor éllovas magyar információszabadság szabályozás már csak az emlékeinkben él, miután a kormány minden évben gyengített valamit ezen a törvényen. Amíg más országokban a proaktív információszabadság bevezetésén dolgoznak, a magyar kormány lojális közszolgákkal feltöltött közigazgatási bíróságok felállításával próbálja nehezíteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférést".

A jelen közleményt jegyző 16 szervezet azonnali cselekvésre hív fel e helyzet megváltoztatására, az információhoz való hozzájutás elősegítése, a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nemzeti vállalásainak előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy minél többen aláírják és ratifikálják a hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférés európai egyezményét, amely a világon elsőként biztosítaná kötelező érvénnyel az információhoz való jogot.

A résztvevő szervezetek:

Access Info Europe (Spanyolo., EU), Citizens Network Watchdog Poland (Lengyelo.), Civio Foundation (Spanyolo.), Diritto di Sapere (Olaszo.), ePanistwo Foundation (Lengyelo.), European Federation of Journalists (EU), Fair-Play Alliance (Szlov.), Freedom of Information Forum Austria, Justice and Environment (EU), K-Monitor (Magyaro.), GONG (Horv.), N-Ost (Németo.), Open Knowledge Foundation Deutschland, (Németo.), Request Initiative (UK), Right to Know Ireland (Íro.), Spinwatch (Egyesült Királyság), Vouliwatch (Görögo.).

A háló a vitorlásversenyek résztvevőit mutatja: ki-kivel versenyzett egy hajóban a 2014 és 2016 közötti Kékszalag és Fehér szalag vitorlásversenyeken. Infografikánk az Index.hu-n jelent meg, a részletekért, a feltárt kapcsolatokért és magáért az ábráért kattints a képre. A háló alkotói Tóth Bori és Vámos Kriszti. 

Nem volt túl beszédes a kormány a Modern Városok Program támogatásai kapcsán, holott az utóbbi évek egyik legnagyobb volumenű fejlesztési programjáról van szó. Orbán Viktor végigjárta a megyei központokat, ahol a beszédeket mondott, tréfálkozott, barátkozott a választópolgárokkal, majd kis híján a csillagokat is leígérte az égről: autópályák, ipari parkok, sportlétesítmények "helyi kezdeményezéseire" rábólintva. A program a kormány igazi kisgömböce lett, számtalan módosítás, újratervezés kísérte eddigi történetét, összköltsége pedig 1700 milliárd forintra rúghat. Ehhez képest aránytalanul kevés információt ismerünk róla, ezért kikértük a Belügyminisztériumtól az eddig megkötött támogatási szerződéseket, azt remélve, hogy megtudjuk, mely önkormányzatok kaptak pénzt eddig a bejelentett projektekre, és milyen feltételekkel, hogyan ellenőrzik a pénzek felhasználását támogatói oldalról.

A Modern Városok Programmal kapcsolatban szinte minden hónapban jött egy újabb változtatás, átszervezés. Kormányhatározatokban ide-oda tologatták a koordináló kormányszervet, változtatták meg a források összegét, a támogatási okirat kiadásával kapcsolatos szabályokat. A projektek menetét sem könnyű követni, hiszen vannak megyeszékhelyek, ahol még az előkészületek zajlanak, van, ahol még ez sem kezdődött el, akadnak olyan városok, amelyek több befejezett beruházással rendelkeznek, négy városban pedig nem is járt még a kormányfő. Szeptemberben a sokadik jogszabály született meg a programról, a legfrissebb pedig teljesen átalakította a támogatási rendszerét az MVP-nek. Ezt követően a támogatás odaítéléséről a háromtagú Modern Városok Program Bizottság dönt, majd pozitív elbírálás esetén 30 napon belül utalják át az összeget az adott városnak. Az új rendszer által termelt első dokumentumokig (támogatási szerződések, okiratok) még hónapokat kell várni, az eddigieket azonban egy adatigényléssel kikértünk a Belügyminisztériumtól - a friss változtatás előtt az ő hatáskörükbe tartozott a támogatások megítélése, valamint a szerződések megkötése.

A 444 hozta le, hogy az  állítása szerint magánúton lévő Orbán Ráhel “egyszerű udvariassági látogatáson” olaj- és gázügyekről tárgyalt (gyöngyhalászatról beszélgetett) Bahreinben az ottani energiaügyi miniszterrel. Arról korábban is tudtunk, hogy a legidősebb Orbán-lány bejáratos lehet a döntéshozókhoz, de nem energiaügyekben, hanem saját “szakterületével”, az idegenforgalommal, vendéglátással kapcsolatban. A first daughter megjelenése azért keltett feltűnést, mert hivatalosan sem ő, sem férje, a sikert sikerre halmozó Tiborcz István sem visel közfunkciót, és közéleti ambícióikról sem szóltak hírek. Most mindenki azt találgatja, miről folyhatott a beszélgetés és vajon elképzelhető-e, hogy itthon is hozzá kell szoknunk a klánuralom és nepotizmus olyan formáihoz, amelyek korábban csak lesajnált, autoriter rendszerekben találkoztunk. Körbenéztünk rossz példákért, mire vitték azok a politikus-lányok, akik a biztosat választották.

Az információszabadságért világméretű harcot vívnak a civil szervezetek és öntudatos polgárok a titkolózó államokkal. Egy demokrácia, amelyben a polgárok értékelik a politikai szabadságot és közügynek tekintik közös vagyonuk bármifajta felhasználását, nem tűri sokáig a titkolózást. A vezetők hiába érvelnek a nyilvánosság ellen, hisz az ő hatalmuk egyedüli forrása is az, ha folyton igazolják magukat és döntéseiket a közvélemény előtt. Az átláthatóság ellen vétő politikusokat ezért tanítják móresre újra és újra leleményes polgáraik, történjen a kulisszák mögötti mutyizás Brüsszelben, Budapesten vagy éppen Ruandában. Mutatunk néhány érdekes példát arra, hogyan győzött a nyilvánosság, és miért érdemes küzdeni az információszabadságért.

E küzdelem egyik fontos eszköze a közérdekű adatigénylés, amelyet itthonról is jól ismerünk. A jelenleg regnáló kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan csorbítja az adatigénylés lehetőségét és gyakran pejoratív jelzőkkel illeti azokat, akik élnek állampolgári jogaikkal, és közügyekre vonatkozóan tájékozódni-tájékoztatni szeretnének. Pár hónap telt csak el azóta, hogy kiderült: a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak kezében jelleget változtat a közpénz, a TASZ-nak hála pedig a Századvég elemzéseiben is elmélyedhettünk, ahogyan erről mindenki értesülhetett. Nézzünk meg most néhány kevésbé ismert példát, amely más-más területen, de pozitív változást hozott az emberek életében figyelmes állampolgárok adatigényléseinek köszönhetően.

Az idei év hemzseg a nagy visszhangot kiváltó korrupciós ügyektől, elég csak a Vizoviczki körüli pávatáncra, az MNB alapítványokra, a Századvég tanulmányokra, Voldemort Nagyúr sötét varázslataira, az EMMI-ORÖ tandemben elszivárgó uniós pénzekre vagy a letelepedési kötvény-bizniszre gondolnunk, hogy a klientúrának juttatott, nagyvonalú PR és építőipari tenderekről ne is beszéljünk. Egy friss kutatás szerint a választók kétharmada korruptnak látja a kormányt,  amely csak azok ellen a visszaélések ellen lép fel, amiben nem érintett. Mindez sok munkát ad a kormányközeli ideológusoknak és a személyes érintettség okán magyarázkodni kényszerülő politikusoknak. A kormányerők azonban önvizsgálat helyett felvették a kesztyűt a korrupciós vádak ellen és alternatív magyarázatokkal álltak elő. Cikkünk nyomán mindenki eldöntheti, mekkora sikerrel.

"Alkotmányos költség"

Voldemort nagyúr története hamar körbejárta a magyar sajtót, ráerősítve azokra a hangokra, akik szerint politikai kijáróemberek befolyásukat latba vetve uniós forrásokat térítenek el az erősen központosított pénzosztó szerveknél, visszacsorgatott százalékokért cserébe. A kiszivárogtatott lehallgatások alapján egy tiszaújvárosi baráti társaság elhatározta, hogy belevág az uniós pályázati bizniszbe, egyiküknek pedig állítólag meg is volt a szükséges kapcsolatuk, Mengyi Roland személyében. Azt sejtették, hogy az intézkedés fejében csorgatni kell majd valamennyit a megítélt támogatásból, de arra nem számítottak, hogy az ismerős honatya “alkotmányos költség” címen már a pályázat beadása előtt kér ötmillió forintot, cserébe a későbbi fenti “tolmácsolásért”. Akár bizonyítást nyer az ügy, akár nem, a nyilvánvaló korrupciós eset kreatív átfogalmazása akkor is figyelemre méltó ha nem a közvéleménynek, hanem a mutyizóknak szólt. Az ügyészség azonban segít a fordításban: költségvetési csalás és befolyással üzérkedés gyanújával emelt vádat Mengyi ellen. Érdekesség, hogy egy 2009-es interjúban az MVM-es Kocsis István is említette, hogy a Balkánon "bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei is vannak" - Montenegróra utalt.

“Itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (...) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen” 

(részlet a lehallgatott telefonos beszélgetésből).

Az európai szintű lobbizás visszásságaitól már régóta szenved az uniós döntéshozatal. A fő problémát a forgóajtó jelenség jelenti, amely gyakorlat azt a bizarr karrierpályát is lehetővé teszi  az uniós tisztségviselőknek, hogy hivataluk lejárta után röviddel már olyan magáncégek érdekeit képviseljék, amelyek szabályozásáról korábban döntéseket hoztak. Gondolják el: az egyik nap még a Bizottságnak dolgozik a politikus egy törvényjavaslaton az irodájában, majd egy évre rá ugyanazon az ajtón kopogtat egy vállalat képviseletében. Ezen gyakorlat beszüntetéséért indítottak most petíciót európai civilek.

Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hivatásából adódóan sokat utazik. Az Együtt által a Külügyminisztériumtól kikért adatokat felhasználva mutatjuk meg, hová, kivel, mikor és mennyi közpénzből repült a kormányfő a jelenlegi ciklusban. A feldolgozott adatokból kirajzolódik, kik azok az ismert politikusok és ismeretlen háttéremberek, akik leggyakrabban kísérik el a miniszterelnököt külföldi útjaira. Nem célunk azt sugallni, hogy az utazások felesleges közpénzköltésnek minősülnek, ábránkkal arra szeretnénk rámutatni, hogy mennyivel átláthatóbb helyzetet teremtene, ha a politikai vezetők ilyen mélységben és technikai színvonalon számolnának el juttatásaikkal, utazásaikkal.

Micsoda útjaim voltak nekem - dúdolhatná sokat mondóan Cseh Tamás dalát a miniszterelnök, akit munkája gyakran szólít idegenbe, legyen szó egy brüsszeli üzenet átadásáról, vagy tapasztalatcseréről Nurszultan Nazarbajev kazah elnökkel, nem is beszélve olyan kiemelten fontos diplomáciai találkozókról, mint amikor a magyar kormányfő Moszkvában tárgyal, talán épp Paksról vagy a gáz áráról. A találkozók ritkán bonyolódnak teljesen nyilvánosan, és sokszor arról sem szólnak a hírek, milyen "fontos emberek" alkották a magyar delegációt. A nemrég nyilvánosságra került elszámolás alapján készült infografikánk lényege, hogy az utazásokról, a delegáció tagjairól és mindezek költségeiről tisztább képet láthassunk.

Az interaktív vizualizációhoz kattints a képre!

Így használd: miután a bal felső sarokban lévő országlistáról kiválasztod a célállomást, a vizualizáció jobb oldalán megjelennek az ebbe az országba tett utazás(ok) időpontja(i), költsége és a delegáció tagjainak listája. Ha kíváncsi vagy, hogy a felsorolt nevekhez köthetőek-e kétes ügyek, kattints és nézd meg a K-Monitor adatbázisban! A kurzort az oszlopdiagramokra húzva még több információ ugrik elő: megnézheted az adott utazás egyes költségkategóriáit, és azok pontos összegekeit is.

A miniszterek, államtitkárok és helyetteseik külföldi utazásairól készített infografikánkat itt éred el. Ha pedig visszanéznéd, milyen luxusutakra szórták a pénzt politikusaink az elmúlt 15 évben, keress az #utazás címkére a K-Monitor korrupciós adatbázisában! 

2018-ra a kormánynak lesz egy szoftvere, amivel egy kattintással megnézheti, hány férőhely van az ország stadionjaiban, vagy hány fő volt betegszabadságon Somogy megye B betűs önkormányzataiban. Most úgy tűnik, a kormány ráül ezekre az adatokra, miközben a települések gazdálkodása semmivel sem lesznek átláthatóbb. Erre utal, hogy a rendelet "döntés-előkészítő adatként” határozza meg a naprakész, országos szintű, bármely szakpolitikai kérdésben aranyat érő adattárház tartalmát. Az ASP tervezésekor nem vették figyelembe azokat a kötelezettségeket, melyeket az Infotörvény előír az adatok nyilvánosságáról. Így az önkormányzatok csak a kormánynak jelentenek majd automatikusan, az állampolgárok továbbra is kézzel feltöltögetett tájékoztatókra alapozva ellenőrizhetik majd helyi döntéshozóikat. A választásokra a kormány egyedüli játékos lehet, aki átfogó képet lát az önkormányzati rendszerről, pedig ha a fejlesztők és törvényalkotók figyeltek volna a nyilvánosságra, az érdemben segíthette volna a jobb döntéseket és a hatékonyabb gazdálkodást.

Bekötve 

Nagy felzúdulás kísérte, amikor idén májusban kötelezővé tették az önkormányzatok számára a feladataik ellátását támogató informatikai rendszert, amely hatékony eszközt ad a központi kormányzat kezébe a helyhatóságok gazdálkodásának ellenőrzésére. A szakmai vita mögött a kormány és az önkormányzati világ érdekei feszülnek egymásnak, azért azonban egyiküknek sem fáj a szíve, hogy az új rendszer nem hogy lesz az információszabadság és az adatnyilvánosság eszköze, de ez a szempont konkrétan teljesen kimaradt az EU-s pénzből finanszírozott fejlesztésből. A most nyilvánosságra került kormányrendelet-tervezet alapján nemcsak a 15 milliárdos fejlesztés határidőre történő megvalósíthatósága kérdéses, de az is, hogy a számos előremutató e-közigazgatási fejlesztéssel párhuzamosan gyűjtött, minden részletre kiterjedő adatvagyonhoz hozzáférhet-e majd érdemben más a kormányon kívül.