A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kiadott egy állásfoglalást, amely szerint az önkormányzati üléseken a szavazások név szerinti eredménye közérdekű adatnak minősül, így a képviselők hozzájárulása nélkül közzétehető. Mint írják, a képviselő-testület működésének nyilvánosságát az üléseken való részvétel lehetősége, illetve az ülésekről készült adatok megismerhetősége együttesen biztosítja és ez a nyilvánosság ,a demokratikus működés alapja, a jogállami működés egyik sarkalatos pontja. A Hatóság arra is emlékeztet, hogy a közérdekű adatok közzétételére az általános tájékoztatáson és az egyedi adatigényléseken túl proaktív módon, egyedi közzétételi listán is van lehetősége az önkormányzatoknak, ezért üdvözöl minden ilyen kezdeményezést.

Nem menesztette pozíciójából a Kispesti Önkormányzat Kránitz Krisztiánt, a Vagyonkezelő vezetőjét. A döntésről a szavazógép eredményjelzője helyben adatokat szolgáltatott, de a szavazás eredménye nem került jegyzőkönyvbe.

Mit mondott ki a Hatóság?

Egy polgármester kért állásfoglalást a NAIH-től arról: előírható-e az önkormányzati szavazások név szerinti közzététele úgy, hogy az önkormányzati törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Arra is rákérdezett, van-e akadálya, hogy az ülések élő közvetítése során a szavazatokat név szerinti bontásban megjelenítő kijelző is látszódjon. A helyzet ismerős: a múltban számos esetben vetődtek fel jogi aggályok akkor, amikor egy fontos adatkör nyilvánosságát konkrétan nem írja elő a törvény elő. Ilyenkor a nyilvánosság korlátozásában érdekelt polgármester, vagy a kérésben munkaterhet látó jegyző azzal üti el a felvetést: ilyen szabály nem hozható, mert az ellentétes lenne a "felsőbb szintű jogszabállyal". Jelen ügyben azonban a polgármester helyesen a NAIH-hoz fordult dilemmájával, amely következetesen a testületi ülések nyilvánossága mellett tört pálcát.

A NAIH állásfoglalás kiemeli, hogy az ülésekről bárki – a képviselők tájékoztatása mellett, de akár engedélykérés nélkül is – szabadon felvételt készíthet, és azt terjesztheti. A NAIH szerint ez az képviselő-testületi ülés élő közvetítését is magában foglalja. Mivel a képviselő-testület döntéseit néhány kivételtől eltekintve nyílt szavazással hozza, a szavazások név szerinti eredménye az ülésen részt vevők számára megismerhető, arról feljegyzést vagy felvételt készíthetnek. A nyilvános képviselő-testületi, vagy bizottsági ülésen, hivatali minőségben való részvétel nyilvános közszereplésnek minősül. 

A Hatóság levezette, hogy a képviselők a közfeladat ellátásával összefüggő személyes adatai közérdekből nyilvános adatnak minősülnek, tehát a megfelelő adatkezelési elvek mellett szabadon terjeszthetőek. A NAIH értelmezésében ez a szavazások név szerinti eredményére is vonatkozik, és az egyedi közzétételi listán közzétehető, illetve az élő közvetítésben sem ütközik akadályba a szavazás kimenetelét mutató kijelző megjelenítése.

Ezt a K-Monitor is így látja: ma már a legtöbb településen az elektronikus szavazási rendszerek okán rendelkezésre állnak ezek az adatok, közzétételük az SZMSZ-ben rögzített előírása alapján egyedi közzétételi listán, vagy a jegyzőkönyv részeként nem jelent többletmunkát, a képviselők egyéni elszámoltathatóságát azonban növeli, illetve aktivitásra sarkallja őket. Ez a szabályozás nagyrészt elejét venné annak is, hogy obstruálás céljából, vagy a jegyzőkönyvi rögzítés kikényszerítése érdekében az ülést egyenkénti, név szerinti szavazással nyújtsák el, a megfelelő formátumban közzétett szavazási adatokból pedig akár a képviselők munkáját leírni képes mutatószámok is gyárthatóak.

Az állásfoglalás legérdekesebb része, hogy a NAIH szerint a képviselők zárt ülésen is közfeladatot látnak el, a zárt ülések jegyzőkönyvében szereplő nyilvános adatok  – így a szavazások név szerinti eredményei is – bizonyos megszorításokkal ugyanúgy közérdekű adatnak minősülnek és nyilvánosságra hozhatók, mint a nyílt üléseké. Ez alól kivételt csak a külön elrendelt titkos szavazások jelentenek. A titkos szavazások körének SZMSZ-beli rögzítése mellett tehát van létjogosultsága annak, hogy a testület, vagy az átruházott hatáskörben eljáró bizottságok szavazásainak eredményeiről is tájékozódhasson a közvélemény.

A döntéseket megalapozó dokumentumok, üzleti titkok, személyes adatok törvényes módon maradhatnak titokban, és ezen túlmenően is lehetőség van érzékeny szabályokat hozni (pl. a helyi kitüntetésnél nem kell kitenni az ablakba név szerint, hogy megosztott volt a testület). Az azonban a helyi közvéleményre tartozik, megszavazta-e egy képviselő egy ingatlan eladását, egy helyi cég beszámolóját, vagy egy intézményvezető kinevezését - akkor is, ha erről a döntésről zárt ülésen tárgyaltak, és a vita részletei nem ismerhetőek meg.

A K-Monitor üdvözli a Hatóság állásfoglalását és támogatja azon önkormányzati kezdeményezéseket, amelyek a törvényi szabályozáson felül is próbálnak tenni az önkormányzati működés átláthatóságáért. Ennek szellemében került meghirdetésre a civil Ez a Minimum! program, amelyhez számos hazai önkormányzat csatlakozott, és tett vállalásokat működésének átláthatóságára vonatkozóan. 

Az ígéreteket idén egy széleskörű audit révén kértük számon a hazai önkormányzatokon. A 42 szempontból álló, nyilvános szempontrendszer alapján 30 hazai önkormányzatot értékeltünk. A vizsgálat részét képezte több, az ülések nyilvánosságára és a szavazások eredményére vonatkozó szempont is. Az audit eredményeként kiderült, hogy a civil program mellett elköteleződő önkormányzatok átláthatóbbak más nagyvárosoknál, kerületeknél.

Hasznosnak tartod a munkánkat? 

Támogasd a K-Monitort adományoddal!

Fekete humor a magyar külügytől: háborús veszélyhelyzetre hivatkozva halasztották el 45 nappal a válaszadást az Arnest nevű orosz cég 6,8 milliárdos állami támogatásáról. Szijjártóék még tavaly augusztusban állapodtak meg Lavrovval, hogy az orosz aeroszol-üzem (eddig előzmény nélküli módon) magyar kormányzati támogatással épül meg Alsózsolcán. Oroszország ezt követően lerohanta Kelet-Ukrajnát, európai szankciók sorát váltva ki, ám a magyar fél ennek ellenére áprilisban aláírta a támogatási szerződést az oroszokkal. Kikértük az iratot, hogy megismerjük, mit vállalt az orosz cég a magyar milliárdokért, de a Külügy sajátos módon a háború miatt bevezetett veszélyhelyzetre hivatkozva meghosszabbította a válaszadási határidőt. Az ügyben érdeklődő ellenzéki képviselő még rosszabbul járt. 

 Az ügyben közérdekű adatigénylésben kértük ki a támogatási szerződést, amiből kiderül, reálisak-e még azok a feltételek, amelyekért cserébe az orosz fél közel 7 milliárd Ft magyar költségvetési pénzhez jut. A KKM azonban fifikás módon éppen a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva 45 napra tolta ki a válaszadást. Ezt még egyszer, újabb 45 napra teheti meg, így várhatóan ősznél hamarabb nem jutunk adatokhoz, így egyelőre azt sem tudjuk, történt-e kifizetés az oroszoknak a szerződés alapján.

A Külügyminisztérium válasza:

 

Az ügyben Tompos Márton (Momentum) írásbeli kérdéssel fordult a KKM-hez az alábbi kérdésekkel:

Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Alexej Sagal (Алексей Сагал), az Arnest Group tulajdonosa és vezetője?

Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Jelena Sagal (Елена Сагал) nevű orosz állampolgár, és ha igen, személye megegyezik-e az Arnest Group tulajdonosának feleségével?

A letelepedési kötvény vásárlása összefüggésben van-e az Arnest Group befektetésével?

Miért kötötte meg a minisztérium az Arnest Hungary Kft.-vel a 6,7 milliárd forint összegű támogatási szerződést az orosz agressziót követően, illetve az uniós szankciók fényében?

Milyen szakmai érvek szerepelnek egy olyan beruházás közpénzből történő támogatása mögött, ami nem teremt új munkahelyeket?

 

Magyar Levente, a külügyminisztérium államtitkára azonban nem fárasztotta magát érdemi válasszal, így továbbra sem tudhatjuk, miért tartja még mindig jó ötletnek a KKM, hogy a költségvetési megszorítások közepette a magyar adófizetők pénzét bizonytalan orosz beruházások támogatására fordítja. Az érdemi válaszadás megtagadása - szemben a mi adatigénylésünkkel - ebben az esetben nem peresíthető.

 

 

Egyedi döntéssel a Külügy évről évre több száz milliárd forintot fizet ki multicégek "munkahelyteremtő beruházásainak" támogatására. Ez nagyobb összeg, mint amennyit a kormány például a katás vállalkozásoktól adó formájában beszedett. A támogatások legnagyobb haszonélvezője mindezidáig a német nagytőke (kiemelten az autóipar) volt, de az elmúlt években a legtöbb pénz már keleti (török, dél-koreai, kínai) befektetések kapták.

A kormányzat gazdaságpolitikai és diplomáciai prioritásainak megítélése a közpénzek átláthatóságával foglalkozó szervezetként nem a mi asztalunk, az azonban visszás, hogy a kormány csak PR-közlemények szintjén kommunikál a multikkal kötött milliárdos szerződésekről. Most, amikor egy támogatási döntés jelentős politikai és gazdasági kockázatot jelent, a Kormány jól láthatóan nem hajlandó transzparensen érvelni a döntése mellett, nem teszik közzé a támogatások dokumentumait, hanem a háborús veszélyhelyzettel takarózik. Senki nem vitatja, hogy az államnak legitim feladata vidéki beruházások támogatása. Ha azonban valóban előnyös szerződéseket hoznak tető alá a külföldi nagyvállalatokkal, vajon miért kell rejtegetni a közvélemény és ezen beruházások melósai elől a szerződések tényleges feltételeit?

 

Hasznosnak tartod a munkánkat? 

Támogasd a K-Monitort adományoddal!

 

Although NGOs have been demanding for almost a decade, the government has only now taken steps to allow more effective prosecution of corruption - in the hope of receiving money from the EU’s Recovery and Resilience Fund. Soon, anyone who wants to take the role of a prosecutor in a stalled investigation will be able to do so. A new bill to amend the Criminal Procedure is a step forward, but it also hides a number of pitfalls for citizens who want to fight corruption. And the new rules will put judges at the Budapest Regional Court (Fővárosi Törvényszék) under unprecedented social and political pressure in addition to an increased caseload.

KÖZELEDIK A VÁRVA-VÁRT BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM (magyar)

Prosecutor General Péter POLT along with the speaker of the National Assembly László KÖVÉR and PM ORBÁN's crony Lőrinc MÉSZÁROS

Bár a civilek tíz éve kérik, a kormány végül csak a helyreállítási alapból érkező támogatás reményében tett lépéseket a korrupciós cselekmények hatékonyabb üldözése érdekében. Hamarosan bárki az ügyész szerepébe léphet, aki fel akar lépni egy leállított nyomozás ellen. A büntetőeljárási törvény tervezett módosítása előrelépésnek tekinthető, de számos csapdát is rejt a korrupció ellen fellépni kívánó aktív polgárok számára. Az új szabályok pedig korábban nem látott társadalmi, politikai nyomás és megugró ügyteher alá helyezik a Fővárosi Törvényszék nyomozási bíráit.

Éveknek tűnik az április 3-i választások óta eltelt idő. Gazdasági válság körvonalazódik, újrarajzolták a kormányzati struktúrát és meglepő belpolitikai irányváltásokban is bővelkedett az elmúlt három hónap. Korrupcióellenes szervezetként kapkodjuk a fejünket: egyik nap antikorrupciós munkacsoport alakul, másik nap megreformálják az általunk is sokat bírált vagyonnyilatkozati rendszert, de úgy, hogy a vagyonról többé már nem kell nyilatkozni. A kampányfinanszírozás átláthatatlansága azonban nem változik. Idén is kikértük és közzétesszük a kampánytámogatások elszámolásait.

Fideszes, kormányzati és CÖF-ös FIdesz-kampányplakátok a 2022-es választások előtt

Idén csak milliók, és nem milliárdok tűntek el

Bár a választási kampány történései a múltba tűnnek (Márki-Zay, Gattyán, "Előre, nem hátra!", "Gyermekvédelmi népszavazás!"), a kampánypénzekkel csak mostanra számoltak el, és ha valamihez Brüsszel javaslatai ellenére sem nyúl a kormány, az a kampányfinanszírozás rendszere. Bár a pártok és a jelöltek négy évenként több milliárdos összeget kapnak - egyébként helyesen - a kampányukra, ezekkel - helytelenül - igen felületesen, a Közlönyben kell csak elszámolniuk.

Hiába gyűjti össze és nézi át ezt a Kincstár, átfogó adatbázis nem születik arról, pontosan kik és mennyi kampánypénzt mire használtak fel. Rendszeresen civilek adatigénylései nyomán értesül a közvélemény arról, hogy milyen visszásságok történtek a költségvetésből kifizetett kampánytámogatások körül.

Idén kevésbé drága kampányunk volt, lévén a kormányoldal politikai megfontolásból 71 jelöltre emelte az országos listaállításhoz szükséges beugró szintet, így a korábban 14 jelölttel százmilliós összeget felmarkoló baráti társaságok hoppon maradtak. A 2014-es és 2018-es kamupárt-ügyekből ismert nagy halak: Seres, Stekler és Gődény ugyan próbálkoztak - büntetőeljárások sorát vonva magukra az aláírások hamisításával - de a vírustagadást zászlajára tűző NÉP párt végül ugyan állíthatott listát, de nem reszkírozta meg a kampánypénzek felvételét. Szintén adatigénylésre, utólag tudtuk meg, hogy a Normális Élet Pártja ugyan felvett 490 millió kampánytámogatást, de azt a választást követően teljes mértékben visszafizette. Ha nem tette volna meg, 1% alatti eredménye miatt a pártvezetésnél és a jelölteknél is a NAV kopogtatott volna.

A kampánypénz lista után járó része tehát újonnan létrehozott, kifejezett bizniszpártokhoz nem került. A NÉP esetén a kamupárt megnevezés is vitatható, hiszen politikai programmal is felléptek, noha Gődény a mai napig tartozik a költségvetésnek a 2018-as Közös Nevezős pénzzel. Azt meg, hogy mire költöttek a nagyobb pártok, nem lehet megtudni, lévén erről részletes elszámolást nem kell leadniuk a pártoknak, a Közlönyből nagyjából annyi derül ki, hogy elköltötték a pénz a kampányra és kész.

Ezzel együtt idén is lefutottuk a kötelező köröket, hogy a kampánypénzek Kincstárnak benyújtott elszámolásait megismerhesse a közvélemény. Nemrég megkaptuk:

◼   Azon egyéni jelöltek listáját, akiknél visszafizetési kötelezettség keletkezett, amiért nem adtak le elszámolást / az elszámolást a Kincstár nem fogadta el / a jelölt kiesett, vagy 2% alatti eredményt ért el, és a pénzt nem fizette vissza.

◼   10 ismertebb egyéni jelölt nagyjából 1,1 milliós kampánytámogatásának részletes, számlaszintű elszámolását (ilyet az egyéni jelölteknek be kell nyújtani, a pártoknak a százmilliókról nem!)

◼   Azon egyéni jelöltek után járó támogatások elszámolását, amelyekről a jelöltek lemondtak a pártjuk javára (ez jellemzően néhány tízmilliós összegről szól, a Fidesz és a Mi Hazánk esetén nem volt lemondás)

A megkapott adatok itt érhetőek el.

A Kincstár idén az egyéni jelöltektől összesen 47 millió Ft-ot szeretne viszontlátni a kampánypénzek után. Érdekesség, hogy néhány tapasztaltabb Fideszes képviselőnek sem sikerült az elszámolás: Bús Balázsnál 2 Ft, Pánczél Károlynál 200 ezer Ft, Pócs Jánosnál 500 ezer Ft nem volt rendben, ezeket a Kincstár visszaköveteli az elszámolás hibája miatt. Pócs esetében egy elkésett Facebook számla, Pánczélnál egy politikai hirdetések közlésére be nem jelentkezett újság, Búsnál kerekítési hiba állt a háttérben. A Kincstár a Mi Hazánk jelöltjei által leadott számlák közül is rostált. Az ellenzékiek és a kutyapártosok a pártjuk javára mondtak le, így őket hiába keresnénk a tartozók listáján. Néhány jelöltnél tudatos csalásra utal, hogy a teljes pénzt követeli a Kincstár, lévén a pénzfelhasználásról nem is adtak le elszámolást. A NAV az elmúlt években nem volt túl sikeres ezen pénzek behajtásában.

Az egyéni jelöltek esetében 10 ismert jelölt elszámolását kértük (Böröcz László, Márki-Zay Péter, Sára Botond, Németh Szilárd, Koncz Zsófia, Lázár János, Rétvári Bence, Menczer Tamás, Hende Csaba, Toroczkai László). Maximum nagyjából 6 millióból kampányolhattak, ebből bő egymilliót adott az állam, amiről részletesen el kellett számolni és számlákat bemutatni. Legtöbbjük a jól bevált trükköt alkalmazta: egyetlen cégtől hozott számlát "kampányolásra", nekik fizették ki a teljes összeget, és ők költöttek.

Ez persze csak a kampány-jéghegy csúcsa

Érdekesek tehát ezek az elszámolások, amelyek helyenként még egy képviselői Facebook profil belsejébe is bepillantást engednek, de nem a lényegről szólnak:

◼   A közterületen és a médiában jól láthatóan ömlöttek a kormánypártok hirdetései, de hiába kerültek ki ezek a reklámok nyilvánvalóan Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP érdekében, a médiaköltések jelentős részét az adófizetők állták és nem számítottak pártkampánynak. Több példa volt arra, hogy a kormánypárti politikusok közfunkciójukat fölhasználva kampányoltak, ezzel szintén előnybe kerülve ellenfeleikkel szemben, az elszámolásokba ez sem került be.

◼   A Fidesz az ÁSZ adatai szerint - írd és mondd - kettő millió forintot költött a sajtóban a kampányára. Ezzel ellentétes információ a fenti elszámolásokból sem derült ki: a népszavazási reklámok mellett a sajtótermékek saját kontójukra is kampányoltak, fizetni ezért közvetlenül nem kellett.

◼   De még az sem teljesen átlátható, miből plakátolta tele az országot a Fidesz a párt és a jelöltek plakátjaival (a kormánypropaganda és a CÖF mellett), hiszen a saját pénzes kampánnyal és az országos lista után járó kampánypénzzel nem kellett részletesen elszámolni - sem nekik, sem az ellenzéknek. Az utcán a Fidesz nyolcszoros túlerőben volt. 

Van tehát egy viszonylag bőkezű állami kampánytámogatás, aminek ugyanakkor csak egy nagyon apró részéről kell elszámolni tételesen, és még az így képződő adatokat sem adja ki automatikusan az állam. A kampányba médiacégektől, helyi vállalkozóktól, kampányra használt civil szervezetektől és még ki tudja honnan befolyó milliárdokról pedig egyáltalán nem kell elszámolni, így az sem derül ki, betartják-e a törvényben leírt költési plafont. Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy kimondjuk: régen sem tartották be, és 2022-ben sem. De mivel a Számvevőszék csak az elé kerülő elszámolásokat hajlandó ellenőrizni, a közvetett bizonyítékokat nem, így várhatóan a 2022-es kampánnyal is minden rendben lesz.

648 milliárd forintnyi állami vagyont adott át ingyenesen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2021-ben. Ez döntően azokat az ingatlanokat és intézményeket jelenti, amelyeket a kormánypártok közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak játszottak ki tavaly, a választásokra készülve. A kitalicskázott vagyonról nem a Vagyonkezelő, hanem a kétharmados parlamenti többség döntött - ám ezen döntésekhez nem volt árcédula adva, így csak most látjuk összegszerűen azt, mekkora részt is hasított ki az egyetemi modellváltás és a kapcsolódó kulturális magánalapítványok létrehozatala a közvagyonból. Az alapítványok vagyonával ma már a kormányközeli kuratóriumok gazdálkodnak.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) eszközállomány-csökkenése térítésmentes vagyonátadás miatt

Szkennelt pdf formátumban lett nyilvános a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) 2021-as beszámolója a rábízott, 10 ezer milliárd Ft-ot is meghaladó nemzeti vagyon tekintetében. A választások előtt a kormány ellenszolgáltatás nélkül kormánytagok és politikaközeli káderek vezette alapítványokba tolta át a közvagyon egy jelentős részét, de döntés született (főként ingatlanok) kormánypárti önkormányzatoknak, egyházaknak, vagy az állam és a kormánypárti holdudvar határán fekvő alapítványoknak.

A közvagyon csökkenése a beszámolóban is jól látszik (9. melléklet).

Döntően a közérdekű alapítványoknak adott ingyenes vagyonjuttatások miatt 2021-ben 648 milliárd "térítésmentes átadásra" került sor: a kitalicskázásra csak az elmúlt években kaptak rá: a "térítésmentes átadás" 2020-ban 150 milliárd, előtte 50 milliárd, azelőtt 10 milliárd körüli volt. 

Az összeg tehát a rezsim magánjellegű intézményekbe történő vagyonkitalicskázását mutatja, azonban náhány megjegyzést mindenképpen érdekel:

Természetesen nem állítható, hogy a közvagyonjellegét elvesztő vagyonelemek nem szolgálnának többé közcélt (köznapi szóval ellopták volna őket).

Azt azonban állíthatjuk, hogy eltette őket a politikai elit, hiszen közvetlenül ők (miniszterek, államtitkárok és az ő klientúrájuk) döntenek innentől magánemberként például a modellváltó egyetemek gazdálkodásáról. Egy demokratikus jogállam kormányánál jelentősebb befolyást szereztek a kulturális-politikai irányvonal meghatározását illetően. Hogy miért közérdek az, hogy az állami vagyont magánalapítványoknak adtuk át, a mai napig nem világos.

Ez a hatalmas összeg sem tükrözi, mekkora vagyon ment át az alapítványokhoz, hiszen egy egyetemi campus könyvbeli értéke nem vethető össze azzal, mintha mondjuk egy kormánypárti vállalkozó a saját zsebéből építene meg egy hasonló intézményt. Ezt tükrözik az általunk kiperelt dokumentumok is, amelyek mutatják: az értékcsökkentett épületek papíron nem érnek keveset, de a gyakorlatban egy vidéki város egész városrészét jelentik, amely a legnagyobb foglalkoztató stb. Ezt az eltették.hu is jól mutatja.

A kitalicskázott vagyonnak az MNV "átadásai" csak egy része: több esetben más vagyonkezelőtől, vagy közvetlenül az államtól mentek át ingatlanok a klientúrához.

Néhány ismertebb alaptványnak térítésmentesen átadott vagyonelem...

Azon túl, hogy elképesztő egy ekkora vagyont kezelő cégnél a kereshetetlen, fénymásolt formátum, az is megdöbbentő, hogy ezekről a vagyonelemekről nincsen felsorolás sem itt, sem a "közfeladatot ellátó közérdekű alapítványok" oldalán. Azt gondolná az ember, hogy ha egy alapítvány tízmilliárdos értékű állami vagyont kap, akkor ügyel a transzparenciára, de a gyakorlatban több alapítványnak még honlapja sincs, nemhogy felsorolás az adófizetők jóvoltából kapott javakról.

A jogalkotó sem igazán helyezett hangsúlyt a vagyonátadás megtárgyalása során erre: a törvények olykor bemutatták az átadandó vagyon (könyv szerinti) értékét, máskor nem. Konkrétan tehát lehetetlen pontosan megmondani, mekkora értékű vagyonelemekről mondott le a Kormány, amikor a haveri alapítványokat kistafírozta. Az elosztogatott vagyon pontos összetétele ebből a beszámolóból sem derül ki, de a nagyságrend beszédes. 

Az Európai Bizottság tegnap hozta nyilvánosságra a 2021-es évről szóló jogállamisági jelentését. Az abban szereplő ajánlások szerint Magyarországon minden vizsgált területen alapvető változtatásokra van szükség, miközben érdemi javulás évek óta nem tapasztalható. Ez annak fényében különösen aggasztó, hogy a jogállamisági problémák miatt Magyarország 28 milliárd eurós, vagyis több mint 11 ezer milliárd forint összegű vissza nem térítendő uniós forrástól eshet el. 

Fotó: Orbán Viktor facebook oldala

Az Európai Bizottság idén harmadik alkalommal készítette el a jogállamisági jelentést. Ez minden tagállamban négy területet vizsgál: az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupció elleni fellépés hatékonyságát, a média helyzetét, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az évente kiadott jelentés célja a jogállamiság helyzetének figyelemmel kísérése minden tagállamban, valamint a jogállamisággal kapcsolatos párbeszéd és együttgondolkodás elősegítése.

Az Európai Bizottság jelentése Magyarország esetében minden vizsgált területen egyenként is súlyos, összességében pedig rendszerszintű problémákat azonosított. Érdemi javulás egyik területen sem tapasztalható a jelentés szerint, bizonyos területeken pedig még tovább is romlott a helyzet. Mindez azért is aggasztó, mert ahogy az uniós helyreállítási alapról a magyar kormány és a Bizottság között jelenleg is zajló tárgyalások, vagy a nemrég elindított, az uniós pénzek védelmét szolgáló ún. feltételességi mechanizmus is mutatják, az ország összesen majdnem 28 milliárd euró összegű, azaz mai áron számolva közel 11 000 milliárd forintot kitevő vissza nem térítendő uniós forrástól eshet el, ha nem felel meg a jogállamisági feltételeknek.

Noha a kormány a közelmúltban ismertette négy vállalását az uniós követelmények tiszteletben tartásáról, ezek egyrészt eleve elégtelennek tűnnek, másrészt még a végrehajtásuk esetén is kérdéses, hogy tényleg hatásosak lennének-e. Az idei jogállamisági jelentés fontos újítása, hogy konkrét és számonkérhető ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok kormányai számára az uniós alapértékeknek való megfelelés érdekében. Az ajánlások megmutatják, hogy mely területeken lenne szükséges változtatni a jogszabályokon és a gyakorlaton. A kormány számára is számos ilyen ajánlást fogalmazott meg az Európai Bizottság, minden területen rendszerszintű változtatásokat kérve. 

A jelentés elkészítése során az Európai Bizottság nemcsak a tagállamoktól kapott információkat vette figyelembe: többek között civil szervezetek, újságírók vagy akár bírók is megoszthatták álláspontjukat a jogállamiság helyzetéről. Ezzel a lehetőséggel élve januárban kilenc magyarországi civil szervezet, az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, az Ökotárs Alapítvány, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország közösen válaszolt az Európai Bizottság kérdéseire. Az Európai Bizottság jelentése számos ponton tükrözi a civil szervezetek beadványában megfogalmazott aggályokat, ahogy azt a Bizottság legfontosabb megállapításait és ajánlásait összefoglaló lenti lista is mutatja.

A Bizottság először is emlékezteti a magyar kormányt arra, hogy hajtsa végre az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, és szüntesse meg a kötelezettségszegési eljárásokban megjelölt uniós jogsértéseket. Emellett a kormánynak kezelnie kell a 7. cikkes eljárás és a feltételességi mechanizmus, valamint az EU ún. országspecifikus ajánlásaiban azonosított jogállamisági problémákat.

1. Az igazságszolgáltatás függetlensége

Az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályok változatlanul fennállnak. A megoldatlan rendszerszintű problémák zöme a bíróságok igazgatási rendszerén belül a fékek és ellensúlyok hiányára vezethető vissza.

• Az Országos Bírói Tanács (OBT) jogkörei továbbra sem teszik lehetővé, hogy hatékony felügyeletet gyakoroljon az igazgatási jogkörökkel felruházott Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke felett, és további garanciákra van szükség az OBH elnök esetleges önkényes döntéseivel szemben. 

• Az Európai Bizottság szerint a hatékony felügyelet hiánya lehetővé teszi, hogy az OBH elnöke önkényes módon dönthessen a bírák előmeneteléről és jutalmazásáról. A jelentés rámutat arra, hogy a jogszabályi környezet 2021-ben hogyan járult hozzá a bírói előmenetellel kapcsolatos önkényes döntések meghozatalához. A Bizottság a nevesített esetek körében az alábbi fejleményeket tartja aggályosnak:

• a Kúria ítélete szerint a pályájuk elején határozott időre kinevezett bírák nem támadhatják meg az alkalmatlanná minősítésről szóló döntést, ilyen módon már azelőtt el lehet őket távolítani a bírói pályáról, hogy egy független és pártatlan bíróság érdemben felülvizsgálná a minősítést;

• a Kúria ítélete szerint bíróság előtt nem támadható meg az OBH-elnök azon döntése sem, amellyel indokolás nélkül eredménytelenné nyilvánít egy bírói pályázati eljárást;

• az OBH elnöke nem minden megüresedett álláshelyre ír ki pályázatot, és gyakran pályázat nélkül nevez ki bírókat; 

• az OBH elnöke és a bírósági vezetők törvényi korlátozások nélkül dönthetnek a bírák részére osztható jutalmakról, és nincsenek világos feltételei annak sem, hogy egyáltalán milyen bírói tevékenység alapján adható jutalom;

• az igazgatási vezetők teljesen szabad kezet kaptak a közigazgatási ügyekben eljáró bírók kijelölésére. A Bizottság a bírák függetlensége szempontjából aggályosnak találta, hogy bármelyik bírót önkényesen el lehet távolítani a közigazgatási ügyekben eljáró bírák köréből.  

• Az Európai Bizottság ismét számon kérte a Kúria elnökének megválasztására vonatkozó szabályokat, amelyek az ország legfelsőbb bírósága feletti politikai befolyás kockázatát hordozzák magukban.

• Azt is ajánlja a Bizottság, hogy a bírákat ne lehessen felelősségre vonni, ha a munkájukat végezve előzetes döntéshozatalt kezdeményeznek az EU Bírósága előtt. Ez történt Vasvári Csaba bíró esetében, akinek a perében az EU Bírósága is kimondta: csak a bírón múlhat, hogy ilyen eljárást kezdeményez-e. 

• A Bizottság szerint az ügyelosztás területén sem oldódtak meg a már korábban is jelzett súlyos problémák. A Kúria ügyelosztási rendje például nem mondja meg, hogy az egyes tanácsokon belül kik lesznek azok a bírák, akik az adott perben ítélkezni fognak. Az ügyfelek sem ellenőrizhetik, hogy milyen szabályok alapján jelölték ki az ügyükben ítélkező bírókat. Ráadásul ezt az ügyelosztási rendet a Kúria elnöke egymaga állapíthatja meg. A Bizottság szerint erősebb jogköröket kellene adni a Kúrián belül a bírói testületeknek a kúriai elnök ellenőrzésére.  

• Aggasztó a kinevezések rendszere is a Kúrián. Továbbra sincs akadálya, hogy olyan bíró kerüljön annak az élére, aki  egy percet sem dolgozott rendes bíróként korábban, ahogyan Varga Zs. András esetére is igaz. A rendes pályázati eljárásokat rendkívüli kirendelésekkel kerülik meg, de az is előfordul, hogy nem a szakmailag legfelkészültebb, hanem a politikai hátszéllel rendelkező jelölt kapja meg az állást: így került például Hajas Barnabás volt igazságügyi államtitkár a legmagasabb bíróság bírói székébe. A Bizottság azt ajánlja, szigorítsák a kúriai elnökké választás feltételeit, és a pályázaton kívüli kinevezések lehetőségét szüntessék meg a Kúrián.  

2. Korrupció elleni keretrendszer

A kormány által csúcsra járatott korrupció több ezer milliárd forintban mérhető kárt okoz a magyar embereknek, az Európai Unió ugyanis befagyasztotta a Magyarországnak járó támogatásokat.

A Bizottság mindaddig nem fizeti ki a koronavírus okozta válság utáni kárelhárításra szánt Helyreállítási Alapból jelenleg lehívható 5,8 milliárd euró, azaz jelenlegi árfolyamon több mint 2300 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást, amíg a kormány nem tesz hathatós intézkedéseket a rendszerszintű korrupció visszaszorítására. Az EU által biztosított kedvezményes hitelről pedig az érdemi egyeztetések meg sem kezdődtek a két fél között, miután a kabinet konkrét terveit nem, csupán szóbeli igényét jelentette be annak felvételére.

Szintén a jogállami követelmények módszeres semmibevétele az oka annak, hogy az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időszakra szóló költségvetéséből Magyarország számára elérhető összesen mintegy 22 milliárd eurónyi, vagyis nagyjából 9 ezer milliárd forintra rúgó forrás sem hozzáférhető egyelőre.

A Bizottság a jogállamiságról most kiadott jelentésében különösen kritikus a korrupció elleni intézkedések hatásosságát illetően. A jelentés kiemeli, hogy az ügyészség továbbra sem küzd eléggé elszántan a közpénzeket érintő visszaélések ellen a kormány számára kellemetlen esetekben, amit tetéz, hogy a vádhatóság jóformán senki által nem ellenőrizhető módon dönt a korrupciós eljárások megszüntetéséről. Változatlanul súlyos probléma a közbeszerzési eljárásokban a valódi verseny alacsony szintje, amit az is jelez, hogy 100 közbeszerzési eljárásból 39 esetben egyetlen cég tesz ajánlatot. A jelentés a vagyonnyilatkozati rendszer súlyos hiányosságait is kiemeli. A jogszabályoknak társadalmi egyeztetés nélküli, gyorsított eljárásban történő elfogadása pedig aláássa a kiszámíthatóságot és a kormányzásba vetett bizalmat.

A súlyos és ismétlődő kritikákra aligha lesz elégséges megoldás a magyar kormány által a múlt héten vállalt néhány intézkedés. Az ügyészség által megszüntetett korrupciós nyomozások esetében önmagában a bírói felülvizsgálat csak szépségtapasz. Ehhez hasonlóan azzal a vállalással, miszerint a jövőben 15 százalék alá csökken az egyajánlatos közbeszerzések aránya, a kormány inkább  csak saját magát leplezte le, hiszen elviekben a hatalomnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy kik és hányan indulnak az állami tendereken. 

A közhatalmi tisztségviselők és a politikusok gazdagodásáról még a jelenlegi, eleve működésképtelen vagyonnyilatkozati rendszernél is kevesebb hiteles információval szolgáló megoldás tervezett bevezetése pedig nem több politikai cinizmusnál, függetlenül attól, hogy a kormány ezúttal éppen az Európai Parlamentet tekinti hivatkozási alapnak. Arról nem is beszélve, hogy az államvezetés képtelen elszakadni a senkivel nem egyeztetett és erőből áttolt döntésekkel történő kormányzás módszerétől. Ezt legfrissebben az adószabályok átírásával szétverni tervezett KATA-rendszer példázza, amire éppen pár nappal azután került sor, hogy a kormány megígérte a Bizottságnak az ilyen típusú jogalkotás felszámolását.

Miközben a kormány továbbra sem mutat igazi elszántságot a korrupció leküzdésére és a bizalom helyreállítására, még a saját, elkésett és elégtelen vállalásait sem képes a gyakorlatban érvényre juttatni.

3. Médiapluralizmus

• A jelentés szerint meg kell erősíteni a médiahatóság, illetve a Médiatanács funkcionális függetlenségét. Ezzel kapcsolatban a jelentés problémaként azonosítja például, hogy a Médiatanács tagjait a kormánypárt egymaga jelöli. A jelentés kitér arra is, hogy a Klubrádió és a Tilos Rádió a Médiatanács döntése alapján vesztették el a frekvenciájukat, és hogy a Klubrádió ügye miatt kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen.

• Az állami média anyagi és szerkesztői függetlenségével kapcsolatos problémák kezelése érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy erősítsék meg az állami média működésének függetlenségét, illetve a szerkesztői szabadságot célzó szabályokat és mechanizmusokat a közszolgálati médiára vonatkozó európai sztenderdek figyelembevételével.   

• A jelentés szerint a kormányközeli sajtótermékek állami reklámköltésekkel való megtámogatása egyenlőtlen médiapiaci helyzetet eredményez. A Bizottság ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy szülessen olyan jogszabály, amely biztosítja az állam és az állami cégek általi hirdetések tisztességes és átlátható elosztását a médiatermékek között.

• Az újságírók továbbra is változatos akadályokkal szembesülnek a munkájuk során. A bizottsági jelentésből természetesen nem hiányozhat a 2021-es év egyik legnagyobb botránya, a Pegasus-ügy sem. Bár a többek között ügyvédeket – köztük a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét – és független újságírókat érintő titkos megfigyelések kapcsán a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és az ügyészség is vizsgálódott, de egyikük sem állapított meg jogsértést a kémszoftver alkalmazása miatt. Magyarországon a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés engedélyezése és ellenőrzése nincs bírói kontrollhoz kötve, így azt gyakorlatilag a kormány engedélyezi saját maga (az irányítása alatt álló titkosszolgálatok) számára. A jelentés arra is kitér, hogy külső kontroll hiányában például az ügyvédek megfigyelése komoly aggodalomra ad okot, mert gyengíti a függetlenségüket és aláássa az ügyvédi titoktartás intézményét.

• A közérdekű adatokhoz való hozzáférés továbbra is nehézségekbe ütközik: továbbra is él például az a szabály, amely 15 napról 45 napra emeli a közérdekű adatigénylésekre való válaszadás határidejét. Emellett a hatóságok sok esetben bírói döntés ellenére sem adnak ki közérdekű adatokat. 

4. Fékek és ellensúlyok rendszere

• A jogalkotási folyamat átláthatatlansága és rossz minősége, így például a társadalmi egyeztetés teljes hiánya továbbra is probléma a Bizottság szerint. A kormány emellett olyan szabályok megalkotására használta a COVID-járvány örvén kapott felhatalmazását, amelyeknek nem volt közük a járvány kezeléséhez – így korlátozta például a sztrájkjogot.

• Az alapvető jogok biztosát a függetlenségének hiányával kapcsolatos aggályok miatt „lefokozták”: elvesztette nemzeti emberi jogi intézményi „A” státuszát. A jelentés kitér arra is, hogy a Velencei Bizottság súlyos kritikákat fogalmazott meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése és az alapvető jogok biztosa hivatalába olvasztása kapcsán.

• Az állami szervek nem hajtják megfelelően végre az európai és magyar bírósági döntéseket. Magyarország az Emberi Jogok Európai Bírósága által az elmúlt 10 évben ún. vezető ügyekben hozott ítéletek 71%-át nem hajtotta még végre.

• A jelentés szerint problematikus, hogy közhatalmat gyakorló szervezetek is megtámadhatnak bírósági döntéseket az Alkotmánybíróság előtt. A Bizottság emellett súlyosan aggályosnak ítélte az AB 2021. decemberi döntését, amely tulajdonképpen feltételhez kötötte az EUB ítéleteinek való megfelelést.

• A jelentés szerint a civil szervezeteken továbbra is nagy a nyomás. A Bizottság ezért külön ajánlásban hívja fel a kormányt arra, hogy szüntesse meg a civil szervezetek szabad működésének útjában álló, azt megnehezítő akadályokat. Erre a nehezítésre példa a „közélet befolyásolására alkalmas” szervezetekről szóló törvény, ami alapján az Állami Számvevőszék a közelmúltban civil szervezetek százainál kezdett vizsgálatot. Emellett a civilek állami támogatásának részrehajló és politikailag elfogult elosztását is kiemeli a jelentés. 

• A jelentés a korábbi évekhez hasonlóan ismét kitér arra, hogy a független civil szervezeteket gyakran bélyegzi a kormány, illetve a hozzá közel álló sajtó „külföldi érdekeket szolgálóknak”, „politikainak” és „ügynöknek”. Az elmúlt időszakban elsősorban a szexuális és nemi kisebbségeket képviselő civil szervezetek kerültek a támadások középpontjába: itt említi meg a jelentés, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a propaganda-népszavazás után összesen 9 millió forintra büntette az érvénytelen szavazatokra buzdító civileket.

Sajnálatos, hogy a számos felsorolt probléma ellenére a Bizottság csak a civil szervezetek kapcsán fogalmazott meg ajánlást. Emellett sajnos az idei jelentés sem tér ki arra, hogy kormánytöbbség módszeresen felszámolta azon intézmények, így például az Alkotmánybíróság függetlenségét, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom ellensúlyai legyenek.

Különböző, egymással összevethetetlen adatsorokat ad ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) ahelyett, hogy visszamenőleg közzétenné a COVID-járvány települési lebontású hivatalos adatait. Ilyen bontást kezdettől nem publikálnak, de még a döntéseiket megalapozni kívánó önkormányzatok sem mindig jutottak hozzá saját adataikhoz a járvány tetőpontján. A K-Monitor kétszer visszamenőleg, aggregálva már megkapta ezt az adatsort: ezt használta több önkormányzat és statisztikus kutatók is (!). Januárban újra próbálkoztunk, majd a válasz elmaradása után bírósághoz fordultunk. Ettől megijedve a tisztifőorvostól hirtelen jött válasz, ám nem az és nem úgy, ahogyan azt mi kértük.

Kértünk valamit, kaptunk valami mást

Január 12-án közérdekű adatigényléssel fordultunk a Müller Cecília vezette NNK-hoz, hogy adják ki nekünk a COVID-járvány újabb hullámának adatait települési bontásban.

Kérem, hogy küldjék meg számomra a SARS-CoV-2 (Covid-19) koronavírusban 2022. január 10. napjáig Magyarországon fertőzöttek, valamint az elhunytak számát település szerinti bontásban.

Amennyiben az adatok kronologikusan is elérhetők (azaz bizonyos időközönként, például napi bontásban, és nem aggregáltan a teljes kért időszakra), úgy kérem, ebben a formában küldjék meg a részemre.

Kérem, az adatokat gép által olvasható formátumban (például xls, csv, xml, json  vagy más, hasonló formátumban), és ne szkennelt formában küldjék meg részemre az info@k-monitor.hu email címre. 

Ekkor még életben volt a szabály, hogy a járványra hivatkozva az állami szerv 45+45 napig halaszthatta a válaszadást. Erre sor is került, türelemmel vártunk. Ám 3 hónap elteltével az NNK lényegében kitérő választ adott a hivatalos megkeresésünkre: adatok helyett a koronavirus.gov.hu oldalt ajánlották a figyelmünkbe. A lepattintós válaszról beszámoló Facebook posztunkra még egy lájkot is kaptunk az állami szervtől!

Nem hagytuk annyiban, pert indítotttunk. Valószínűleg a bírósági iratok kézhez vétele indította arra az állami szervet, hogy 7 hónappal a kérdés után választ küldjön nekünk. Ebben azonban nem pont azt, és nem pont úgy küldte meg, amit kértünk. A megküldött pdf file-ok innen tölthetőek le.

◼  Arról persze szó sem lehetett, hogy az NNk a teljes nála lévő adatbázist átadja kronologikusan, vagyis napról napra. Kérésünk ellenére aggregált adatokat küldtek.

◼  Géppel félig-meddig olvasható pdf file-okat kaptunk, miközben az adatok nyilvánvalóan táblázatos formában állnak a rendelkezésre. A hosszú nevű települések például lelógnap a megküldött táblázatból. Az adatokat géppel olvasható formába hoztuk.

A 3 és az alatti számok kipontozva, a hosszú nevű települések pedig lelógnak.

◼  A korábbi két alkalommal a megadott napig, aggregálva küldték el az adatokat. Ehhez képest most önkényesen a 2020-as és 2021-es évekre küldtek aggregált adatokat.

◼  Ez még mind rendben is lenne, de a korábbi két alkalommal ellentétben, amikor minden település adatát megkaptuk, ezúttal Müller Cecíliáék adatvédemi aggályokat fogalmaztak meg, és a települések több mint felére vonatkozóan nem közöltek adatot. Az indok a következő volt: 

Tekintettel arra, hogy a fertőzött, illetve az elhalálozás időpontjában koronavírus fertőzöttként nyilvántartott személyek száma napi, heti, de még havi szinten is a települések jelentős részében legfeljebb 1-2 fő, az azonosítási, felfedési kockázat kiküszöbölése végett a kért adatokat településenként, évenkénti bontásban (2020 és 2021-es évre) adom meg, s a még ezt követően is fennmaradó, 3 vagy az alatti esetszám esetén a számokat kipontozva.

◼   Emiatt viszont az adatbázis nem összehasonlítható sem a hivatalos adatközlés országos-megyei adataival, sem a mi korábbi, települési adatbázisunkkal, sem pedig az Átlátszó által 2021-2022 januárja közötti időszakra megkapott, a miénkkel egyébként összefésülhetetlen, de napi szintű adatokkal. A kistelepülések évenkénti 1,2,3 elhunytja "kipontozásával" 2020-21-re 35.410 halott személyt tartalmaz a megküldött adatbázis, miközben a hivatalos statisztika szerint a tavalyi év végéig 39.186 személy hunyt el koronavírussal Magyarországon.

Figyelem, ezek nem az aktuális, hanem tavaly december végi, 2020-2021-es aggregált adatok! Az azóta eltelt időszak adataihoz egy újabb adatigénylésre, és vélhetően újabb több hónapos várakozásra lesz szükség. A kistelepülési adatokért megyünk tovább az ügyben az NNK indított perünkben, hiszen abszurd az indok, hogy pusztán a COVID-halálozások száma "felfedné" bármely elhunyt személyes adatait.

Az alábbi ábrán a 10 ezer főnél nagyobb települések  2020 és 2021 évi aggregált COVID-halálozási aránya látható. Ezek mindegyikére vonatkozóan van adatunk a megkapott adatbázisból, hiszen sajnos mindenhol, mindkét évben háromnál többen hunytak el. Jól látszik, hogy míg a budapesti agglomeráció településein ez az arány alacsony (ezerből 2-3 fő), addig ennél lényegesen magasabb az arány Nógrád megyében, illetve több szegény, periférikus kelet-magyarországi kisvárosban. Ez összecseng a kutatók második hullám utáni megállapításaival. Éppen ezek a területi egyenlőtlenségi mintázatok és ezek összefüggései más jövedelmi-egészségügyi-infrastrukturális tényezőkkel lennének azok a pozitív érvek, amelyek miatt az államnak kutya kötelessége lenne a kutatók és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátania ezeket az adatokat. Emíg erre nem kerül sor, mi továbbra is adatigénylésekkel igyekszünk hozzájutni az adatokhoz.

Although the Hungarian law on MPs’ asset declaration has long been criticized by many for inefficiency, the Hungarian public has often been left stunned by the wealth of the political elite revealed in asset declarations. Now, Fidesz MPs submitted a bill that plans to disperse the last safeguards that serves some transparency of the wealth of politicians.