A Pénzügyminisztérium továbbra sem készít közérthető szemléltetést a polgároknak a költségvetéshez, sőt idén rendeletben adták ki a számokat, amihez - hiába nyújtották be később a Parlamentnek - részletes indoklás sem készült. Ez olyan furcsa helyzetekhez vezet, mint amikor a K-Monitor információjára rákérdező újságíróknak a kormány egyetlen nap alatt három különböző tartalmú választ adott. A költségvetés átláthatósága absztrakt probléma, de a tervezetlenség és következetlenség nagyon is konkrét bajokat okoz. Megcsináltuk a szemléltetést a kormány helyett, mutatjuk, mire megy az adód!


Január elején feldolgoztuk a kormány rendeletét és már harmadik alkalommal interaktív weboldalunkon szemléltető anyagot készítettünk, ami rámutat a közzététel hiányosságaira is. Korábbi bejegyzésünkből kiderül, miért kirívó nonszensz rendeletben kiadni a költségvetést. Bemutatunk hét érdekes részletet, amit az adatok feldolgozásával találtunk, a kormány össze-vissza beszélését kiváltó ösztöndíjpénzekből és a titkosszolgálatok megnövelt büdzséjéből hír is lett.  

Kattints a képre a Közérthető költségvetésért!

Most még mélyebbre ásunk. A költségvetés intézményi (ki költi el a pénzt?) alaplogikáján túl megnézzük, hogy a hozzáférhető adatok alapján hogyan csoportosíthatóak még a költségvetés kiadásai. Bemutatjuk, hogyan változtak a rezsiválság és az infláció miatt a személyi és dologi kiadások, és milyen kormányzati funkciókra (oktatás, egészségügy, jóléti kiadások stb.) költünk többet vagy kevesebbet, mint a korábbi években. Ehhez meg kell ismerkednünk az alábbi fogalompárral: 

Nézzük először a költségvetési bontást! Összehasonlítva a tavalyi (sok téren túlteljesített) előirányzatot az idei tervekkel, látszik, hogy a rezsiköltségek emelkedése alaposan megdobta az állam dologi kiadásait, de hasonló ütemben emelkedtek az intézmények működését finanszírozó támogatások (egyéb működési kiadások) is. A személyi juttatások ugyanakkor nem követik le a most éppen 25%-os, éves szinten 15%-ra kalkulált inflációt, attól alaposan elmaradnak. A beruházásokra beállított összeg az inflációval vagy némileg afölött növekszik, a felújításokra szánt összeg azonban reálértéken is csökken a 2022-re eredetileg tervezetthez képest. Az egyéb felhalmozási kiadások is csökkennek, ez tartalmazza a külső szereplőknek (magánszemélyek, állami cégek, alapítványok stb.) fejlesztésre adott támogatásokat, összességében tehát az állam - ha ragaszkodik a költségvetéshez -, akkor némileg visszafogja a fejlesztéseket.

Ez persze a nagy kép, a tendenciák területenként változnak. Nézzük tehát az egyes, közérthetőbb kormányzati tevékenységek szerinti felosztást (funkcionális bontás)! A hatályos 2023-as, rendelettel hozott költségvetés kiadásai így oszlanak meg kormányzati funkciók szerint. Figyelem, az ábra a teljes államháztartás arányait mutatja (központi/önkormányzati bontás itt). Az arányokat az összes kiadás százalékában látod!

Az adatok forrása a Parlamentnek benyújtott "rendeleti költségvetéshez" csatolt táblázat. Fejezeti indoklás nem készült, így ezek a kiegészítések csupán a teljes főösszegre és annak konszolidált (duplikációktól megtisztított) verziójára nézve állnak rendelkezésre. Itt megnézheted, milyen arányokat mutat a fenti ábra, ha csak a központi költségvetést, illetve csak az önkormányzati alrendszert bontjuk szét funkciók szerint. Az ábra interaktív, a csempékre kattintva még egy szinttel mélyebben is böngészhetőek a kiadások.

Látható, hogy a jóléti kiadásoknak kategorizált tételek dominálnak: a legtöbbet TB-re, azon belül nyugdíjellátásokra költünk a közösből, ezt az egészségügy követi. A pirossal jelzett jóléti kategóriába sorolják továbbá a kulturális és sportkiadásokat is. Szintén jelentősek az egészségügy és az oktatás kiadásai, utóbbival azonban már összemérhetőek a gazdasági funkciók kiadásai: az állam gazdaságfejlesztési, "munkahelyteremtő" tevékenységéhez és ágazati szakpolitikákhoz kapcsolódó kiadásai (pl. közlekedés, távközlés). A tágan vett állami működés (ideértve a rendvédelmet, honvédelmet) 15%-ot tesz ki, ezen belül nagyjából 5% a szűken vett állami bürokráciának a súlya. Az adósságkezelés 2023-ban a tervek szerint 5,8%-ot visz el.

Az egyes állami funkciók súlya azonban közel sem állandó, jelentős különbség van a prosperáló és válságidőszakok között, de különbség figyelhető meg egyes kormányok (pl. a 2010 előtti és utáni időszak) prioritásai között is. A Magyar Államkincstár által közölt idősoros adatok mutatják, mennyire voltak fontosak az egyes években az egyes területek - a GDP százalékában mennyit terveztek elkölteni és költöttek el ténylegesen rá. Ez néha - pl. államadósság - kényszer, más esetben - pl. 2010 előtt a jóléti kiadások, a sport-kultúra 2012 utáni növekedése, (hon)védelem 2016 után - egyértelműen kormányzati értékválasztást mutat.

FIGYELEM! A fenti ábrával szemben itt a teljes GDP arányában látod az egyes funkciókra költött összeget. Az, hogy az egyes években a funkciók összege 45-55% között mozog, azt jelenti, hogy az adott évben megtermelt bruttó nemzeti össztermék mekkora részét osztja újra az államháztartás.

Keress rá a kiemelni kívánt területre! Szűrj rá az oktatásra, egészségügyre!

Az ábrák forrása a Kormány hivatalos közzététele. Hogy pontosan mit jelentenek az egyes kategóriák, vagyis mit tekint pl. egészségügyi kiadásnak a statisztika, abban persze van "mozgástér".

Ehhez támpontot adhat ez a dokumentum, ami újabban már sajnos nem kerül csatolásra a 2022-es, 23-as költségvetéshez, ami bemutatja, hogy tételesen egyes költségvetési sorok (pl. intézmények) hová kerülnek be a funckiók szerinti bontásba. Látszik például, hogy a felsőoktatáshoz számolják a Lakitelek Népfőiskola támogatását (még ha hotel vagy borkatedrális épül is belőle), de oktatási kiadás Schmidt Mária alapítványa és az MCC politikai rendezvényeinek támogatása és az Erzsébet-táborok is. "Egyéb oktatás" a sportszövetségeknek adott támogatás (Versenysport és szakmai feladatok támogatása) és a "Határon túli egyházi intézmények fejlesztésének támogatása" is. Egy ilyen jogcím minden fillérje oktatás, akkor is, ha azt mondjuk politikai munkára vagy béren kívüli juttatásra költik.

Zárásul a fentihez két további kiegészítés. Egyrészt érdemes belezoomolni az elmúlt 3 év tervezett számaiba (lásd ezen az ábrán). A közelmúlt trendjei funcionális téren: az adósságfinanszírozás megdrágulása, az oktatási kiadások jelentős relatív csökkenése, a gazdasági funkciók megtartása, kis mértékű növelése. Az oktatási kiadások relatív csökkenése nem tűnik annyira drasztikusnak, de ha a kategórián belüli alkategóriákat is megnézzük, akkor brutális a csökkenés a sztenderd oktatási rendszernél, amit valamelyest kompenzál az "egyéb oktatás" ilyen-olyan kiadásainak ideszámítása.

Érdemes tehát helyén kezelni a költségvetési előirányzatokat, hiszen a kormány nem igazán ragaszkodik a lefektetett tervekhez, ezt pedig a Parlament nem kéri rajta számon. A rendkívüli felhatalmazással azt pakolnak át év közben, amit akarnak, ráadásul az előriányzatokat az utóbbi időben előre (az előző év nyarán) állapították meg, így általában már az év elején sem álltak meg a lábukon. Az előirányzatokat érdemes tehát helyén kezeni: rendszeresen olvashatjuk a hírekben, hogy a kormány önhatalmúlag tesz bele például sportkiadásokat, egyházi támogatásokat a költségvetésbe. Ez látszik is: az ezeket tartalmazó sort rendszeresen alultervezik, a zárszámadásban túlteljesítés van a tervekhez képest.

Ez semmi másról nem szól, mint a már említett átláthatlan költségvetési gazdálkodás hatalomtechnikai kihasználásáról. Mivel követhetetlen, mire mennyit költenek, és a közzétett számokat sem veszi komolyan senki, szűk klikkek számukra kedves fejlesztéseket (pl. Fradiváros, Lakitelki Népfőiskola, felcsúti tavacska stb. stb.) könnyedén belobbizhatnak a büdzsébe, miközben a normál hivatali utat járó fejlesztési igényeket egy tollvonással kidobhatják. Ezzel párhuzamosan a mindennapjainkat meghatározó közszolgáltatások (kórházak, víz- és csatornahálózat, vidéki utak, önkormányzati infrastruktúra) nem számíthatnak kiszámítható, tervszerűen osztott többletfinanszírozásra. Itt, de még a működés területén, a rezsiárak kompenzációjánál is a kijárás és a politikai szempontok érvényesülnek. Ez egyre növekvő feszültségeket idéz elő a költségvetési gazdálkodásban, és lényegében képtelenné teszi az államot, hogy "célra tartva" költse el az adófizetőktől beszedett pénzt.

Nem csoda, hogy a Pénzügyminisztérium - ami maga is élen jár a látványberuházásokban - nem készít közérthető, állampolgároknak szóló szemléltetést, hiszen néhány, hangos propagandával kísért, néhány éves zászlóshajóprogramtól eltekintve nem is igazán tudná kimutatni, hogy a lobbicsoportok által ad hoc módon megkaparintott pénzeken felül pontosan milyen prioritások mentén és milyen eredménnyel költik az adóforintokat. Hol van már az államadósság elleni küzdelem? Hol vannak az óvodai férőhelyek? A Modern Városok Program is félbemaradt. Az elmúlt években talán a "családbarát" intézkedéseknél volt megfigyelhető ilyen programalapúság, de a magas infláció mellett ezek a támogatások is kezdik elveszteni értéküket. 2023-ra már csak a "rezsivédelem költségvetése" üres hívószava maradt. Többek költ az állam rezsire idén, mint bármikor korábban? Ezzel azért nincsen egyedül.

Hasznosnak tartod, amit csinálunk?