Nyolcadik éve dolgozzuk fel az uniós agrártámogatások nyilvános adatait, képet adva arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban.

• Ha az Index blogketrecéről érkezel, az ábrák teljes körű megjelenítéséhez kattints ide!
• Ha települési szinten keresnél az adatokban, ide kattints!

Az elmúlt években a politikai hátszéllel rendelkező szereplők komolyan megkavarták a sorrendet a zöldbárók toplistáján, ám 2019-re úgy tűnik, kialakult az új status quo. A Simicska-cégeket magába olvasztó Mészáros-birodalom azonban egyelőre nem ért Csányi nyomába. A kormányfőhöz közeli vállalkozók (Mészáros, Flier) a birtokpolitikával és a klientúra átrajzolásával segített, gyors növekedés után 2019-ben stagnáltak, bár a Gallicoop 2020-as, sokakat meglepő felvásárlása azt mutatja, hogy Mészárosék terjeszkedése ezzel még nem ért véget. 2019 sikeres év volt a külföldi tulajdonú, illetve a szakmai szervezetekbe beágyazott szereplőknek (Claessens, GSD), akiknek az agrártámogatások a politikai tőkéseknél nagyobb jelentőséggel bírnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne keresnék a döntéshozók kegyét. A támogatási kassza közel 80%-a tavaly is az összes támogatásra jogosult felső 10%-ához, azon belül is a legzsírosabb nagygazdákhoz került. Az agrártámogatások jelenlegi rendszere stabilizáló hatással bír a meglévő ágazati struktúrára, hiszen érdemi, társadalmi haszonnal kecsegtető átalakítások és beruházások nélkül, a cégháló toldozásával-foldozásával is megszerezhető a több támogatás. Mutatjuk, hogyan lesznek a gazdagok és tőkeerősek még dominánsabbak az agráriumban. 

Bár már ebben az uniós ciklusban is történtek lépések a támogatási rendszer aránytalanságainak mérséklésére azáltal, hogy a területalapon járó pénzekre 1200 hektár felett felső "sapkát" (capping) vezettek be, néhány év alatt a legnagyobb nagybirtokosok cégbirodalmaik átrendezésével így is hozzájutnak a korábbi nagyságrendű összegekhez. Továbbra is alapvetés az agrártámogatások elosztásánál, hogy egy szűk körhöz vándorol a támogatások döntő része. Ennek oka a  támogatási rendszer működése mellett a növekvő, állami eszközökkel is erősített  birtokkoncentráció és a politikailag is befolyásos nagytőkések szektorbeli jelenléte. Az ő lobbierejük döntő tényező lehet abban a tekintetben, hogy az agrárkassza inkább tűnik egy aránytalan újraelosztó mechanizmusnak, mintsem tudatos és átlátható társadalom- és közpolitikai célok eszközének.

Néhány éve sok szó esett a kormánypártok tájékán is a kis és közepes családi gazdaságok támogatásáról, valamint a több ezer hektáros, ipari tömegtermelő nagybirtokok visszaszorításáról. A földárverések nyomán ugyanakkor a mezőgazdaságban korábban ismeretlen tőkeérdekeltségek, oligarchák a szabályokat kijátszva komplett tájegységeket vásároltak fel. Ennek pontosabb feltérképezéséhez ajánljuk az Átlátszó cikkét, illetve a földárverésekről szóló aktánkat, benne Ángyán József jelentéseit. Az új jövevényeket nagyrészt spekulatív célok mozgathatták. Látni kell, hogy hazánkban nagy a bérelt földek aránya (a használt területek kb. 42%-a), a területalapú pénzekkel tehát sokszor nem a földet művelő gazdálkodók, hanem az ide befektető, nem szükségszerűen mezőgazdasággal foglalkozó földtulajdonosok járnak jól, akik haszonbérbeadás céljából vásárolnak fel mezőgazdasági területeket. A gazdálkodónak járó agrártámogatás a bérbeadók által kért árat is növeli, a bevétel pedig ezután más ágazatokban kerül befektetésre.

A földre alapuló vidéki foglalkoztatás és a vidék "népességmegtartó ereje", mint stratégiai célok helyett a NER-ben a mezőgazdaság egy piaci szektor, ahol a nagykutyák érdekei érvényesülnek. Faramuci módon a termelők termelési- és jövedelembiztonságára hivatkozva lényegében egy, a gazdasági és hatalmi viszonyokat konzerváló rendszer működik, ami többletbevételhez juttatja a zöldbárók jól menő cégeit. Az agrárpénzek nem alanyi jogon járnak, ám az állam nem töri magát, hogy ezeket a százmilliárdokat eszközként használva egy környezeti és társadalmi értelemben is fenntarthatóbb agráriumot teremtsen, utalva itt a környezeti szempontokon túl például a szektorban dolgozók rohamos elöregedésére. Tényleges állami ösztönzőket főként a nemzeti kasszából nyújtott támogatások és hitelek teremtenek (terelve a gazdálkodókat például a munkaigényesebb állattenyésztés felé). A nagyobb részt kitevő uniós támogatásoknál a lehívás tervezhetősége van előtérben, bár a kisebb szereplők számára ma is sok gondot jelent az adminisztráció.

A kiszámíthatóság válságos időkben előnyös, de az ágazat hosszabb távú versenyképességére nincs jó hatással. A valódi üzleti siker sokszor nem a ma támogatást hozó "alaptevékenységhez", hanem az ahhoz kapcsolódó melléktevékenységhez kötődik (pl. agrárturizmus, vetőmagtermelés). A következő időszak nagy kérdése, hogy az új, várhatóan soványabb uniós költségvetés és a megnövelt tagállami mozgástér a támogatási rendszerek kialakításában hoz-e elmozdulást valamilyen karakteresebb, számonkérhetőbb agrárpolitika irányába. Az agrárkérdésekben az utóbbi időben újra megszólaló Lázár János egy korábbi, 2014-es nyilatkozatát idézve: "ez az utolsó lehetőségünk arra, hogy a vidéken zajló, nagyon negatív társadalmi folyamatokban ezeket a forrásokat az eddigieknél igazságosabban, méltányosabban, jobban, hatékonyabban használjuk föl”. A Csányi Sándorral többször összezörrenő Lázár azonban 2018-ban parkolópályára került, "csak" a mezőhegyesi mintagazdaság vezetője, bár újabban egyre többször tűnik fel, éppen agrárpolitikai víziókkal.

A hazánkra nézve kedvező elosztási rendszer legfőbb összetevője továbbra is területalapú támogatás, de az Unió deklarált célja ennek átterelése más, teljesítményalapú jogcímekre. A legnagyobb földbirtokosok a hazánkban is bevezetett területalapú "sapka" milliárdos kiesést okozott, ők a 2014-es csúcsév után kapaszkodtak vissza, sikerrel. A környezetterhelés csökkentése után járó zöldítés jogcímén bevezetett támogatás, amely teljes támogatástömeg 19%-a, valamelyest kompenzálta a nagybirtokosokat, ennek ugyanis nincs területnagyságra vonatkozó korlátja. A rendszer főbb támogatási formái tehát ma is birtokméret alapján járnak, így nem csoda, hogy a támogatások igen aránytalanul jutnak el az agrártársadalom szereplőihez: a támogatottak felső 10%-a kapja az összes támogatás mintegy 80%-át. Fontos azonban látni, hogy az alább bemutatott cégcsoportok nem mind rejtenek nagybirtokosokat: milliárdos összegű támogatások gyűjthetők össze állattenyésztéshez kapcsolódóan, területalapú támogatások nélkül is.

A következőkben bemutatjuk a legnagyobb támogatási összegeket bezsebelő céghálókat. A csúszka elhúzásával összehasonlíthatod a hálókat és az összegeket a 2018-as eredményekkel.

Csányi: Az OTP-vezér céghálójában nem volt nagy mozgás, a hálóba csak egy, a fő cégcsoporttól különálló gerdei cég került be, amit a sajtóban már korábban hozzájuk kötöttek, de most először kap támogatást (Galina Investment Kft.). Ezzel Csányiék csekély visszaesést könyvelhettek el a támogatás összegében, ám fontos kiemelni, hogy Csányi így is magasan a legtöbb támogatást zsebeli be és pozícióját tovább erősíti, hogy agrárintegrátor cége is van (KITE), ami ugyan támogatást nem hoz, de 12,5 milliárd forint osztalékot termel.

Mészáros: A felvásárlások után nagy átrendeződés zajlott le a céghálón belül: a Simicskától megszerzett cégcsoport a többi agrárcég mellé, a Talentis csoport alá tagozódott be, Simicska Mezortja 2019 szeptemberében megszűnt. Jól teljesített a - legutóbb vadászház-építésével a hírekbe bekerült - Lajta-Hanság: 4,2 milliárd forint árbevételt és 543 millió forint adózott eredményt mutatott ki, ami messze jobb az előző öt év teljesítményénél: korábban egy évben sem érte el a forgalom a 3,8 milliárd forintot, a nyereség pedig 65 és 310 millió forint között mozgott. Mindezek mellett Mészáros a Talentis Agro-n keresztül bezsuppolta a Kartali Zrt.-t, aminek két leánytársasága is kapott jelentősebb összegeket (Gödöllői Tangazdaság Zrt. 300 millió, a Kiskartali Dámtenyésztési Bt. 9,8 millió forint támogatást kapott). Mivel ez a tranzakció tavaly ősszel zajlott le, még a 2019-es számok közt nem szerepeltetjük ezen összegeket. A Talentis Agro jól teljesített tavaly: 20 milliárd feletti bevételt és 4 milliárdos nyereséget termelt a felcsúti vállalkozónak. Mások mellett mintegy 8%-ban Mészáros is tulajdonosa az MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.-nek, amely bár nem sorolható Mészárosék birodalmához, de a takarékszövetkezetek integrációjához sok szálon kötődik ő is. Mindez azért érdekes, mert az MTB az agrárium fontos hitelezője, illetve maga is több, mint 2 milliárd forintnyi támogatással szerepel az Agrár Széchenyi Kártyával összefüggésben. 

Mészárosék látszólag "családi vállalkozásként" lettek a második leghatalmasabb agrárbirodalom urai, ám Mészáros Lőrinc és Kelemen Beatrix válása nem fogja felkavarni az erőviszonyokat. A cégadatok alapján úgy néz ki, mintha a feleség is felerészben tulajdonos volna, valójában azonban az egykori gázszerelő van nyeregben. A 24.hu írta meg, hogy a Talentis Agro részvényesi gyűlésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy bár a házaspár mindkét tagja alapító részvényes, de Kelemen Beatrix mindössze 47 részvénnyel rendelkezett, a férj viszont 1197 részvénnyel szavazhatott. A másik központi agrárcégben, a Búzakalász 66-ban pedig idén júliusban megszűnt Kelemen Beatrix érdekeltsége. Jelen elemzés azonban a 2019-es évre vonatkozik, így az ő érdekeltségeit is tartalmazza az ábra a Mészáros-családnál.

2019 egyik legnagyobb nyertese a folyamatos növekedésével a képzeletbeli dobogóra fellépő belga állattartó Claessens-család. Ők is a leggazdagabbak közé tartoznak itthon, ehhez jön a magyar adófizetők jóvoltából az a 2 milliárdnál is több agrártámogatás, amit dél-somogyi cégcsoportjukhoz tudtunk kötni. Magyar adófizetőket írunk, mert náluk a területalapú és zöldítésből származó támogatás aránya kisebb volt, ők főleg (nemzeti) vidékfejlesztési támogatásokat (állatjóléti támogatás) és termelési támogatásokat szereztek. Ezzel együtt a földárverésen ők is bevásároltak néhány éve, ami meglátszik a területalapú pénzek növekedésén. (Fotó: Claessens Peter Szijjártó Péterrel a Claessens cégcsoport érdekeltségébe tartozó TBZ Táp Kft. 3,1 milliárd forintból épülő takarmánygyártó üzemének bokrétaavatóján. MTI/Kovács Márton)

A 6.000 hektáron gazdálkodó, főleg állattenyésztő hajdúnánási Tedej mögött álló Bódi-család meg tudta őrizni a tavalyi növekedését, és továbbra is a legnagyobb támogatottak között vannak. A bonyolult cégháló egésze közel kétmilliárdos támogatást szerzett, benne a második legtöbb, Mészáros Lőrincet közelítő területalapú támogatást - ennek oka a cégháló szétaprózottsága lehet. Az látszik azonban, hogy Bódiék nem tudták olyan jól kihasználni a zöldítést, mint mások, ennek összege stagnált. A Bódi-érdekeltségekről az Abcúg közölt tavaly érdekes cikket, nemrég pedig a kormánypárti Pesti Srácok szállt beléjük egy időközi választás kapcsán, mint "baloldali zöldbárók", akik "strómanokkal licitáltattak" a földárverések idején.

GSD (Dorogi-Gsuk-Zászlós): 2019 másik legnagyobb nyertese a magyar-német csapat által tulajdonolt GSD-csoport, ami 2018-ban még körülbelül egymilliárdot, tavaly azonban már több, mint 1,7 milliárdot zsákolt. Az ágazati szervezetekben is befolyásos csapathoz Helmut Gsuk német gazdálkodó mellett magyar partnere, Dorogi Árpád, Zsira polgármestere és Zászlós Tibor, az állattenyésztő szakmai szervezet befolyásos elnöke, NAK alelnöke sorolható, bár Gsuk és Dorogi útjai egyre inkább szétválnak. A nagy növekedés Dorogi oldalán figyelhető meg: nagyot nőtt a Mezőfalvai Zrt. által bezsebelt támogatás összege és egy nagyobb termék értéknövelő dotációval felkerült a térképre a Celldömölki Malom Kft. 

A 2018-as év nagy nyertese volt a Pest megyei földprivatizáció idején pozíciót fogó, 30 éve hazánkba telepedett, a magyar politikai elithez mindig közel helyezkedő holland Janssen család. A Bugyi környékén gazdálkodó, a szigetszentmiklósi stadiont és Szijjártó Péter futsalcsapatát is szponzoráló Hunland cégcsoport idén már nem ért fel toplistánk dobogójára, ennek oka, hogy 1,6 milliárdos támogatásaiknak csak töredékrésze jár területalapon. A Hunland nem kispályás, orosz állami pályázatokon is indul, a zászlóshajó Hunland-Trade árbevétele pedig ugyan csökken, de még így is meghaladja a 100 milliárd forintot.

Települési szintű kereső az adatokhoz itt!

Szintén nem a területalapú támogatások, hanem szinte kizárólag a baromfi állatjóléti támogatások helyezik az élmezőnybe a Tranzit csoportot. A Kelet-Magyarország egyik leggazdagabb emberéhez, Szabó Miklóshoz és családjához köthető cégcsoport mozgalmas időszakon van túl, egy francia céggel álltak össze, generációváltás is végbement. A debreceni Tranzit-ker Zrt. egymillliárdot is meghaladó támogatásából 950 millió az állatjóléti támogatás, és mindössze 21 millió a területalapú, 13 millió pedig a zöldítési támogatás. A kiemelkedő összértékű mezőgazdasági támogatások között találjuk a Varga Józsefnek és feleségének érdekeltségeit, a TolnAgro Állatgyógyászati Kft.-t, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állatkórház Kft.-t, melyek együttesen csaknem 3 milliárd forintnak megfelelő támogatást kaptak, állatbetegségek megelőzése támogatási jogcím alatt. Ennek a támogatási konstrukciónak azonban nem az említett állategészségügyi szolgáltatók a végső kedvezményezettjei: a támogatási összeg végső soron azoknál az állattartó telepeknél, vállalkozásoknál csapódik le, akiknél a vállalkozások támogatott vizsgálatokat, terápiát végeznek. Ugyanígy nem sorolhatjuk a klasszikus zöldbárók közé a Garden cégcsoport tulajdonosait, akik Vega-Ház Kft. nevű vállalkozásukon keresztül jutottak több mint egymilliárd forintos támogatáshoz az Iskolagyümölcs program jogcímen: itt a köznevelési intézményeknél, illetve a tanulóknál jelentkezik a kedvezmény.

Egymilliárdos támogatásával még mindig jelentős zöldbáró az MSzP-közeliként elkönyvelt Leisztinger Tamás, aki bár pozíciót vesztett, de ügyesen lavírozik: megvette a Népszavát, de jelentős pénzeket tol a diósgyőri fociba is. Ő 2015-ben még az élen volt, azóta számos agrárérdekeltségétől megvált és a volt élettárs, Tüttő Kata édesanyja is kikerült a céghálóból. Leisztinger tavaly a nevére vette a cégcsoportot összefogó, az eddig is általa vezetett Domestore Kft.-t. Az előző évinél kevesebb, 834 millió forintnyi támogatást kapott 2019-ben, és a nyíregyházi képviselőtestületből is kikerült a szintén a baloldalhoz köthető Helmeczyné dr. Pál Gabriella körüli Farmtej-csoport. Az ismert ügyvéd felesége tulajdonos és vezérigazgató az Ibránytejben és a Farmtejben, ami utóbbihoz még a Zöld Bárók és a Ketchup Hungary Kft.-k tartoznak. Az előző évinél jóval kevesebb, félmilliárdos nagyságrendű támogatásra volt jogosult a Leisztingertől három éve két nagy agrárcéget megszerző mezőtúri Bihari Gábor.

628 milliós összegével szintén enyhén csökkentek a felcsúti Flier János és családja támogatásai. A tavaly egy vadnyugati károkozási történettel összefüggésbe hozott család szintén Leisztinger egy korábbi cégével kapaszkodott fel a toplistán. Flierékről - akik a hírek szerint Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak a földjeit is kezelik - itt olvashatsz bővebben. Ha már Fejér megye és Orbán-család, a támogatási adatokból az is látszik, hogy a miniszterelnök veje csaknem megduplázta termőföldjeit, és több szarvasmarha-tenyésztéshez kapcsolódó jogcímen is jelentős összegekhez jutott. Tiborcz István több mint 60 milliós agrártámogatást kapott, ami a tavalyi 27 millióhoz képest előrelépést jelent. Csak érzékeltetésül: az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó, az Elios-ügyben OLAF-jelentésben is felbukkanó Tiborcz ezzel az országosan 300 legnagyobb zöldítési támogatást kapó magánszemély közé került.

Kiterjedt magyarországi agrárérdekeltségekkel rendelkezik a korrupciós ügyei miatt a viták kereszttüzébe került cseh miniszterelnök, Andrej Babiš, aki a második leggazdagabb ember Csehországban. Az Agroferten keresztül Babišé a 80 milliárd feletti árbevételű bábolnai IKR integrátor, mely az érdekeltségébe tartozó cégeken keresztül az előző évnél 165 millióval több, 476 millió forintnyi magyar agrártámogatáshoz jutott. Csak az összehasonlítás okán tüntettük fel idei listánkon Simicska Lajos bukott oligarchát. A politikának hátat fordító Simicska hárskúti kecskefarmja miatt 28,5 millió forint támogatásra volt jogosult a tavalyi évben.

Merre tovább agrártámogatások?

A következő évek az agrártámogatások rendszerének átalakulásáról fognak szólni. Kérdés, hogy a jövedelemszerzés támogatásán túl milyen célok, rendszerszintű átalakítási szándékok kerülnek majd előtérbe. Ma még nem világos, mennyire lesznek valóban kényszerítő erejűek az uniós környezetvédelmi célok, lesz-e valódi szándék a biogazdálkodás erősítésére, törekszik-e majd a kormány az ágazatot jellemző csökkenő foglalkoztatási trend megfordítására. 2021-től (vagy a támogatások átmeneti rendszere miatt 2022-től) Egyesült Királyság – mint korábbi „nettó befizető” – kilépésével "kisebb, zöldebb, savanyúbb" lesz a torta, ami még sikeres lobbizás esetén is feszültségeket okoz majd. Az agrárium támogatásába az eddigieknél jobban be kell majd szállnia a kormánynak, ha a versenyképesség-javító terveit valóra kívánja váltani - erről beszélt nemrég Lázár János is. Ráadásul a Bizottság javaslatai abba az irányba mutatnak, hogy a nemzeti kormányok társfinanszírozása és egyben mozgástere is bővüljön, különösen a vidékfejlesztési pillérben, illetve a két pillér, a 100%-os uniós finanszírozású termelői közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztés közti átcsoportosításban. A kormányok tehát dönthetnek úgy, hogy a terület- vagy állatalapon járó juttatásokat megkurtítják és inkább a technológiafejlesztést támogatják. Ráadásul a nagy összegű területalapú támogatások "sapkájának" további csökkentésére is lesz lehetőség. Kérdés, lesz-e szándék.

A kormányzati megszólalások alapján nem úgy tűnik, hogy nagy átalakítási tervek lennének. Arról szólnak a hírek, sikeresen "kilobbiztuk" a támogatást, a cél a közvetlen források szinten tartása. Orbán Viktor Fazekas Sándor nyári könyvbemutatóján úgy értékelt: a termőföldet megvédték, a mezőgazdaság jelentős lehetőségekhez jutott, és nincs messze az, hogy azt lehessen mondani, egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban. Politikailag tehát nincs napirenden az agrárkérdés, ráadásul hiába közelednek a választások, úgy tűnik, az ellenzéki pártok sem igazán látnak lehetőséget ennek tematizálásában. Pedig a mezőgazdaság nem csak a benne dolgozó néhány százezer ember ügye, hanem mindenkié, aki a termékeit fogyasztja (vö. élelmiszerárak emelkedése). Ráadásul a zöldbárók a kistelepüléses térségek urai, teljes települések eltartói és formális-informális erős emberei. Ha a téma nem lép előbbre a politika napirendjén, a támogatási rendszert továbbra is a stabilitás igénye és az ágazati nagykutyák lobbiérdeke fogja formálni, ami szinte biztosan aláássa majd az Unió által ambicionált, itthon inkább aggódva szemlélt fenntarthatósági célok teljesülését.

A "kisbirtokos vízió, nagybirtokos valóság" értékelése helytálló: bár a kormányzati körök újra és újra hivatkoznak a nagybirtokkal szembeállított családi gazdálkodókból álló agrárium ideájára, az elmúlt években megnőtt a birtokkoncentráció és tovább erősödtek a gyakran a rendszerváltás után privatizált cégekből kifejlődött mamutcégek. Mindez azonban nem szükségszerűen jelent hatékonyabb, életképesebb termelést. Globálisan az itteni léptékek nem számottevőek, sok esetben a támogatások nélkül fenntarthatatlanul drága lenne a működés - ráadásul még régiós viszonylatban is rosszul teljesítünk például a hasonlóan sok támogatást kapó, de azt jobban a hatékonysághoz kötve elosztó lengyel mezőgazdasághoz képest. Hiába a magasztos célok, a támogatás leginkább a status quo fenntartását, a támogatást kapó földbirtokosok profitját szolgálják - a földet valójában használókét és az ezért a növekvő támogatásokkal párhuzamosan egyre többet fizetőkét már kevésbé. A következő években elválik, képes lesz-e az ágazat vezetése olyan, jól végiggondolt fejlesztési célokat meghatározni, amelyek nevében a támogatások használhatók, illetve lesz-e megoldás a partneri viszonyok fejlesztésére, a "kicsik" integrálásának kérdésére a felvásárláson túl. Ehhez már nem elég, ha az ágazatban tevékenykedő nagy szereplők fejős tehénként tekintenek az agrárérdekeltségeikre és kifizetőhelyként az agrártámogatásokra: a cégek sikere össztársadalmi szinten nem jelent valódi előrelépést, olyan új tevékenységek megerősödését, amit akár már a támogatások nélkül is megérni csinálni, ami munkahelyeket teremt, rendes béreket ad és helyben is adót fizet.

Az uniós agrártámogatások elosztása mindenhol aránytalan, de a magyar felső tized részesedése nehezen magyarázható. Nem megváltoztathatatlan adottság, hogy csak a nagyok lehetnek sikeresek a külpiacokon, az egymással összekapaszkodó, szövetkezetekbe tömörülő kicsik nem, de környezeti, foglalkoztatási szempontok is szólhatnak a támogatások arányosabb, a sikeresen gazdálkodókat és nem a földbirtokosokat célzó elosztása mellett. A nagy gazdák azonban ott sündörögnek ("kávéznak") a politika körül, így nem meglepő, hogy a rendszer nem változik a kárukra. Miközben a magyar mezőgazdaság elemi érdeke, hogy 2020 után is érkezzenek támogatások az uniós kasszából, az már kevésbé egyértelmű, az-e az egyetlen üdvözítő út, ha ez a pénz továbbra is a forráshiányosnak éppen nem nevezhető, milliárdos keveseket és kiváltképp hazánk két dollármilliárdosát segíti. 

Van egy tipped? Hibát találtál? Vagy megosztanád a tudásod velünk az agrárszektorról? Jelezd itt: info@k-monitor.hu! 

Támogassatok minket, hogy követhessük a közpénzek útját! Adományaitok nélkülözhetetlenek, hogy ehhez hasonló anyagokat készíthessünk. Munkánkról itt tájékozódhattok.