Magyarország 2012-ben csatlakozott az egy évvel korábban nyolc ország által alapított Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) elnevezésű nemzetközi kezdeményezéshez, amelynek célja a nyílt és átlátható kormányzás megteremtése és a társadalmi részvétel erősítése. Magyarország 2013-ban fogadta el a kezdeményezéshez kötődő akciótervet, a K-Monitor pedig levélben és személyesen is tájékozódott arról, hogyan áll a kötelezettségek végrehajtása. Sajnos a vállalások eleve sem voltak túl acélosak, és bár többségük valamilyen formában teljesült, ezek társadalmi hatása elhanyagolható.
Az úgynevezett OGP-vállalások arra azonban jók, hogy lépéseket tegyenek a nemzeti kormányok az átláthatóság irányába. Éppen ezért fontos, hogy a kormány ígéretei milyen mértékben és formában teljesültek. A K-Monitor korábban több alkalommal is foglalkozott a Nylít Kormányzati Együttműködéssel, többek közt megállapítva, hogy a kormány meglehetősen sovány akciótervvel csatlakozott a kezdeményezéshez, és az összképet a 2013 őszén tett újabb vállalások, ha lehet, csak még tovább rontották. Most pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan állnak a kormány által vállalt kötelezettségek: azaz betartja-e a kormány legalább azt a keveset, amit magára nézve kötelezőnek ismert el?
Nézzük előbb a sikereket: a kormány létrehozta integritásirányítási rendszert, ami lényegében az államigazgatási szervek tevékenysége során a korrupciós kockázatainak felmérését, korrupcióellenes stratégia kidolgozását és szervezetenként egy, ezért felelős személy kijelölését jelenti. Persze az kérdés, hogy mennyire lesz elterjedt az állami szférában ennek használata, de tény, hogy az erről szóló jogszabály megszületett – már csak arra van szükség, hogy a kormány folyamatosan szemmel tartsa és fejlessze a rendszert.
Szintén sikerként értékelhető, hogy helyet kaptak a korrupció megelőzésével kapcsolatos ismeretek a Nemzeti Alaptantervben és beindultak a köztisztviselők számára is a képzések e témában. Meglehetősen „puha eszköz”, de hivatkozási alapként működhet a kormánytisztviselők és rendvédelmi szervek számára készített etikai kódexek bevezetése és elfogadása is.
Maximum félsikerként értékelhető azonban a közpénzköltéssel kapcsolatos szerződések, a közbeszerzési adatok nyilvánosságának javítása – mert előrelépés ugyan történt (a szerződések
bekerültek a közbeszerzési adatbázisba), de ez nem változtatott azon a helyzeten, hogy a politika által vezérelt közbeszerzéseket is rejtő adatbázis továbbra is nehezen használható. Egy jól kereshető, összehasonlítható, átlátható adatbázisra lenne szükség szép dizájnnal rendelkező, de nehezen használható közbeszerzési oldal helyett. Szintén felemás megoldás a közérdekű bejelentők védelméről született szabályozás, amely tele van hiányosságokkal és ellentmondásokkal, jelenlegi formájában tehát nem tudja hatékonyan ellátni azok védelmét, akik pedig egy megfelelő szabályozás esetén igazán sokat tehetnének a közélet tisztaságáért.
És ezzel át is térünk a kudarcok körére. Hiába vállalta a kormány a költségvetési adatok számszerű és grafikus ábrázolását, e tekintetben nincs előrelépés, bár a tájékoztatás szerint folyamatban van a fejlesztés. Ez azért is lenne érdekes, mert a választóknak jelenleg a több ezer oldalas költségvetési törvényből – illetve annak mellékleteiből – és a zárszámadásokból kellene kibogarászniuk, mire költi az állam az ő pénzüket.
Ezt a költségvetés-figyelő alkalmazást sajnos nem a kormány,
hanem a Budapest Intézet készítette
Ennél is súlyosabb horderejű kérdés az önkormányzatok gazdálkodásának áttekinthetősége. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy az önkormányzatoknak főszabály szerint nyílt ülést kell tartani az önkormányzati vagyonhasznosítási és beszerzési ügyekben, az előterjesztéseket pedig a honlapon is közzé kell tenniük. Ez azonban ellenállásba ütközött, mondván, hogy a nyilvánosság bizonyos esetekben sértheti az önkormányzatok gazdasági érdekeit. Ez még igaz is lehet, a megoldás azonban semmiképpen nem mehet az átláthatóság kárára: érdemes lenne tehát kialakítani egy szabályt arra, pontosan milyen esetben kell nyílt ülést tartani, és mikor zárhatják magukra a kapukat a képviselők.
Szintén várat magára a közzétételi kötelezettség betartásának (tehát a nyilvánosság biztosításának) ellenőrzése. Ahogy a Transparency International is megállapítja: az ellenőrzésre hivatott Állami Számvevőszék és a KEHI a legritkább esetben ellenőrzi, hogy az érintettek nyilvánosságra hoztak-e minden, üzleti titkot nem sértő adatot egy-egy közbeszerzéssel kapcsolatban. A kormány vállalása az volt, hogy a problémát 2013 júniusáig rendezik, ehhez képest a megoldás egyelőre „folyamatban van,” amit természetesen a továbbiakban is monitorozni fogunk.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a kormány vállalásai a Nyílt Kormányzati Együttműködés keretein belül eleve nem voltak nagyra törők, ráadásul csak részlegesen teljesültek. Ahhoz, hogy a korrupció elleni elköteleződés hiteles és hatékony legyen a mindenkori kormányok részéről, sokkal ambiciózusabb vállalásokra és hatékonyabb végrehajtásra lenne szükség.
Címkék: anti korrupció nyílt kormányzás OGP
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Simon Gábor Mszp 2014.03.08. 00:37:10
program készítő 2014.03.08. 06:26:18
dr kíváncsivagyok 2014.03.08. 09:33:00
Ja,...meg a
" Trafikok és Foldpályázatok "
" Szolok és bányák "
" Hogyan legyen egy gázszerelo milliárdos "
Stb címu konyveket is nagyon várjuk !!!
dr kíváncsivagyok 2014.03.08. 09:37:07
"Le a mocskos szemet korrupt fidesszel. "
Nagyon humoros vagy...
Figyelsz a nagyságrendekre is ?
Vagy csak ugatsz ?
Pár millióért fel vagy háborodva (jogosan),..de százMILLIÁRDOK nem érdekelnek ???