Ha a legfőbb ügyészek sikerét nem azzal mérnénk, hogy hány nagy ügyet derített fel az irányításuk alatt álló szervezet, hanem hogy hányat nem, akkor Polt Péter jó eséllyel pályázhatna az első helyek egyikére. Ennek a sikernek az abszurditása az autokráciák normalitása: az ilyen rendszerek léte alapjaiban függ a büntetőjogi védettségtől. A legfőbb ügyész lemondatása alkalmából ezért áttekintettük, mit kapott tőle a NER.

(A kép forrása.)

A NER-be vezető út

Polt Péter pályáját az Átlátszó foglalta össze alaposan 2016-ban, itt csak pályafutásának legfontosabb állomásait elevenítjük fel. Polt 1980-ban végzett az ELTE jogi karán, ahol 1983-tól egészen 2017-ig tanított is. Fiatal oktatóként itt ismerkedett meg a Fidesz későbbi alapítóival, majd 1988-ban Áder János támogatásával a párt jogi munkacsoportjának szakértője lett. 1993-ban belépett a Fideszbe. Bár a Fidesz a következő választáson jórészt egy korrupciós botránynak, a székház-ügynek köszönhetően szenvedett vereséget, az MSZP‒SZDSZ-kormány gesztusaként Poltnak jutott egy hely az Országgyűlési Biztos Hivatalában Gönczöl Katalin helyetteseként, és ekkor ki is lépett a pártból. 

A Fidesz a kormányra kerülése után, 2000-ben – a közmédia tisztán fideszes kuratóriumai miatti tiltakozása ürügyén – lemondatta Györgyi Kálmánt a legfőbb ügyészi posztról, és helyére Poltot ültette. Ezzel a cserével mind a törvényességi felügyeleti, mind a nyomozati és vádképviseleti irányításban elhárultak az akadályok a politikai befolyás elől. Polt innentől a magas szintre vezető bűncselekmények eltussolásáért felelt, és a bizalmat mindjárt a Simicska-közeli fantomcégek ügyeinek kisiklatásával hálálta meg. Bár pozíciójával teljesen összeférhetetlen volt, közös vadászatokon vett részt az ügyészségi vizsgálat alatt álló Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárával, a belügyminiszterrel és banktulajdonos oligarchákkal, emellett együtt szurkolt a miniszterelnökkel és a MOL-elnökkel futballstadionok VIP-páholyban. Így halt el az országimázs-nyomozás és a MOL‒INA-konzorcium privatizációs ügye. És ebben az időszakban mondhattunk le a tisztességtelen autópálya-építések, a túlárazott stadion-beléptetőrendszerek és más korrupciós ügyek felelőseinek megtalálásáról is.

Polt azonban az MSZP‒SZDSZ-kormány számára is fontos volt, vélhetően hasonló okok miatt, mint a volt pártjának. A Kulcsár-ügyben folyó nyomozás közelgő befejezésétől tartva a Gyurcsány-kormány 2005-ben megszavazta, hogy Polt Péter (és helyettese, Varga Zs. András) kiemelt vezetői fizetéssel a lemondása után is az ügyészségen maradhasson. Polt azonban nem mondott le, inkább rendszeresen egyeztetett Gyurcsány kabinetfőnökével, a hivatalos közlemény szerint „az intézmények közötti együttműködési kötelezettség” jegyében. 2006-ban, a mandátuma lejártakor Kovács Tamás katonai főügyész váltotta a posztján, ekkor indultak meg a politikai érintettségű büntetőeljárások (Zuschlag, Hagyó, Hunvald, Molnár Gyula, honvédtábornokok ügyei). A 2010-es újabb kormányváltás után azonban visszaállt a régi rend: Polt minden Fidesz-közeli nyomozást elsimított, miközben egyes ügyekben a lánya udvarlója (a Questor-vezető Tarsoly Csaba titkára), illetve harmadik felesége MNB-s tisztségei révén személyes érintettsége is fennállt. 

Akik a legfőbb ügyész pályafutásának még több részletére kíváncsiak, azoknak ezt a Partizán / Slejm videót ajánljuk.

A rendszer ügyei

Polt pályaképéhez szorosan hozzátartoznak azok a döntések, amelyek politikailag érzékeny bűncselekményekben szabotálták el a nyomozást: a Századvég közbeszerzési ügyeiben 2015-ben, Rogán belvárosi ingatlanügyleteiben és a trafikmutyikban 2016-ban, az azeri baltás gyilkos ügyében 2017-ben, a Microsoft- és Elios-ügyekben 2018-ban, az MNB-alapítványok ügyében folyamatosan.

A K-Monitor Adatbázisa és egyéb internetes források alapján összesen 84 olyan, többnyire magas szintű korrupciós ügyet azonosítottunk, amely felveti Polt felelősségét, adott esetben a bűnpártolás vagy a hivatali visszaélés gyanúját. Ezeket a következő kimutatásokban összegeztük (az oszlopok információi között megtalálható az ügyhöz tartozó digitális akta linkje, valamint az Adatbázisunkban fellelhető kapcsolódó cikkek száma, amely – az oszlopok hosszában is megjelenítve – egyúttal azt is jelzi, hogy mennyit foglalkozott az adott üggyel a sajtó):

1. Ügyek, amelyekben nem volt feljelentés, azonban más forrásból Poltnak tudomása volt a bűncselekményről

Azon kevésbé ismert ügyek mellett, amelyekben az OLAF jelzése vagy ajánlása ellenére nem indult nyomozás (pl. nem működő gyümölcsfeldolgozókra, kazári szálláshelyre, örvényesi kilátóra, informatikusi tanfolyamra felvett EU-s támogatások), olyan visszaéléseket soroltunk ide, amelyek nagy sajtóvisszhangot kaptak, adott esetben uniós vizsgálódás is indult miattuk, mégsem érték el az ügyészség ingerküszöbét. Ide tartozik egy sor olyan ügy, amely a 2010 előtti időszakhoz kötődik, de soha nem követte elszámolás, köztük a nagykoalíciós pártfinanszírozást segítő túlárazott, irányított közbeszerzések, vagy olyan későbbi történetek, mint például az államot megkárosító felszámolási biznisz, Vitézy Tamás érdekeltségeinek töredékáron való megszerzése, az Optimus Nyrt., majd a Mediaworks kizsarolása vagy a Kartonpack Nyrt. alapvető tulajdonjogi garanciákat is semmibe vevő, puccsszerű eltulajdonítása. Nemcsak az eredeti vállalkozók, hanem a nemzetgazdaság – valódi – érdekeivel is szembe mennek továbbá azok a hulladékgazdálkodási és autópálya-koncessziós megállapodások, amelyek 35 évre előre bebetonozták a szolgáltatások fenntartásának sokszor titkos és nem is mindig teljesített feltételeit.

Arra az időről időre felmerülő kérdésre, hogy az ügyésznek pusztán sajtóhírek alapján kötelessége-e nyomozást elrendelni, ha azokból bűncselekmény jut a tudomására, értelmezésünk szerint a büntetőeljárási törvény igenlő választ ad: a Be. 4. § (1) bekezdése ugyanis előírja az ügyészség és a nyomozó hatóság számára, hogy a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból indítsa meg a büntetőeljárást. Azaz ez a törvényhely nem támasztja feltételként a tudomás “hivatalos” voltát, így bármilyen forrásból származhat a büntetőeljárás alapjául szolgáló információ. Ezt támasztja alá az állam bűnüldözési monopóliuma is, amely azon a felelősségen alapul, hogy ha már a polgárait a történelem során (szerencsére) megfosztotta az önbíráskodás jogától, helyettük érvényesítse a bűncselekmények következményeit. Ezt az állam részéről egyébként nemcsak a jogbiztonság fenntartása, hanem – a magas szintű korrupciós ügyekben – a jó gazda gondossága is indokolja. 

2. Ügyek, amelyekben bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkozva elutasították a feljelentést

Ebbe a kategóriába 10 olyan ügyet, illetve ügycsoportot soroltunk, amelyekben a nyomozóhatóság a feljelentés ellenére nem rendelt el nyomozást. Látható, hogy itt szinte kivétel nélkül országosan ismert, nagy felháborodást kiváltó visszaélésekről van szó:

A fenti ügyek közül a tao-visszaélések, a veszélyhelyzeti mutyik és a földtulajdon oligarcháknak való átjátszása mellett kétségkívül a letelepedési kötvényekkel való üzletelés, valamint a kínai vasútépítési megállapodás beláthatatlan következményei okozzák a legtöbb kárt az országnak. Az előbbi ötleten a magyar adófizetők mintegy 30 milliárd forintot veszítettek, a közvetítők 60 milliárd forintot nyertek, és közben komoly biztonsági rést nyitott az ország az Európai Unióba kívánkozó bűnözők számára. A Budapest–Belgrád-vasútvonal megépítésének vállalt feltételei pedig hivatalos forrásból meg sem ismerhetők, azonban az egyéb források alapján 750 milliárdra becsült költség felveti a masszív túlárazás gyanúját.

3. Ügyek, amelyekben régóta folyamatban van a nyomozás, érdemi eljárási cselekményekről azonban nem találtunk hírt

Ezekben az esetekben ugyan elrendelték a nyomozást, de az indokolatlanul elhúzódik, vagy egyébként nem látszik a nagy igyekezet a gyanúsítottak megtalálására. Ide 17 ügy tartozik, az MNB-alapítványoktól a Szajol‒Püspökladány-vasútvonalig:

A fenti ügyek közül jelentőségükben és összegszerűségükben is messze kiemelkednek az MNB gazdálkodási anomáliái, amelyek miatt a számtalan sajtóhír, EU-s jelzés és hazai feljelentés ellenére közel tíz éven keresztül nem volt hajlandó vizsgálódni az ügyészség. Az ügyben sokáig még az is vitatott volt, hogy az MNB alapítványainak kiszervezett vagyon közpénznek minősül-e, és az MNB, a kormányzat, valamint a felügyeleti szervek érintett vezetői azóta is a legkülönfélébb indokokkal igyekeznek hárítani a felelősségüket. Az MNB vezetésének lecserélése ellenére sem lesz egyszerű a legkevesebb 500 milliárd Ft-ra becsült hűtlen kezelés utólagos feltárása.

4. Megszüntetett nyomozások

Ebben a kategóriában 33 olyan ügyet azonosítottunk, amelyekben az ügyészség a gyanúsítottakkal – vagy legalábbis a “nagyhalakkal” – szemben megszüntette a nyomozást. Itt is sok ismerős botrány köszön vissza:

A fenti ügyek közül az Elios, az Országos Roma Önkormányzat, a fogászati turizmus támogatásai, a kórházi közbeszerzések és a Budapest Szíve program kapcsán az OLAF ajánlással vagy jelzéssel is élt, az ügyészség ennek ellenére évekig elhúzta, majd bűncselekmény hiányára hivatkozva végül eredménytelenül zárta az eljárást. Három ügyben ugyan sor került vádemelésre (kamupártok, NAV-botrány, PSZÁF-megbízások), azonban a fő felelősök itt sem kerültek bíróság elé. Az uniós alapokat érintő ügyekben nem egy esetben előfordult, hogy a kormány inkább visszavonta az elszámolási igényét, és a felelősség hallgatólagos beismerése ellenére a haszonhúzók helyett a magyar adófizetőkkel fizettette vissza az elcsalt összeget.

5. Ügyek, amelyek eljutottak a vádemelésig

Ezekben az ügyekben folyamatban van a per, a legfőbb ügyész felelősségét itt szintén a megelőző eljárás elhúzódása vagy a magasra vezető szálak elvágása (csak a “kishalak” elleni nyomozás vagy vádemelés) veti fel. A következő 11 ügyről van szó:

Sokat elmond a politika és a gazdaság összefonódásáról, hogy még az olyan ügyekben is, ahol teljesen egyértelmű a kormányzati érintettség, sikerült kihagyni az eljárásból a legmagasabb szintet. A korrupció azonban nemcsak a NER sajátja, rendszereken átívelő jellegét bizonyítják a Fuzik Zsolthoz kapcsolódó ügyek (parkolási maffia, a BKV informatikai és az itt nem említett tanácsadói és takarítási szerződései, az MVM informatikai megrendelései). Ezek az ügyek eklatáns példái annak, hogy sokszor nemcsak működési sémák térnek vissza, hanem a konkrét szereplők is: ahogy a 444.hu egy cikke rávilágított, a korábban már kompromittálódott személyek, cégek, sőt maguk az ügyek is folytonosságot mutatnak a NER előtti világgal, az ajtón kívülre tett szereplők visszamásznak az ablakon. A legmagasabb szintekig ezekben az ügyekben sem jutott el a vádemelés (ld. a megrendelői oldalon Tarlós István vagy Kocsis Máté szerepét).

6. Lezárult perek

Bár örülhetnénk annak, hogy egyes ügyek jogerősen befejeződtek, közelebbről megnézve a ténylegesen elítélt személyeket és a büntetések nagyságát, kiderül, hogy a magas szintű korrupciós ügyekben a legritkább esetben ítélnek el kormányzati szereplőket, azok rokonait és üzletfeleit, vagy szabnak ki rájuk szigorú büntetést. A következő 8 ügyben is ez a helyzet:

Különböző módokon ugyan, de a fenti ügyek szinte mindegyikében tettenérhető Polt Péter igyekezete a valódi felelősök kimentésére. Az ügyészségnek ugyanis az is eszköze lehet egy-egy ügy elsikálására, hogy olyan vádiratot készít, amely hiányos, gyenge, és amely alapján a bíróság nem tud kellően szigorú ítéletet hozni. Egy hangfelvételnek köszönhetően például kiderült, hogy Kulcsár kihallgatása rendkívül “gyanúsítottbarát” módon zajlott, emellett vezető politikusok (Áder, Rogán, Pintér Simicska, Kövér) kimaradtak az ügyből. A kitiltási botrány alapjául szolgáló ügyben csak a közvetítőt ítélték el, miközben Vida Ildikó és egyéb érintettek a helyükön maradhattak. Hogy a vádképviseletnek mekkora szerepe volt ebben, nem tudni, de a Postabank ítélete is nagyon enyhe büntetéseket rótt a vádlottakra, a BKV takarítási ügyében pedig a fő felelősöket felmentették. Kósát végül csak tanúként hallgatták meg a milliárdos örökség ügyében, amely pedig felvetette vele szemben a vesztegetés gyanúját, és amelyben a csengeri örökösnőt elítélték. Az Öveges-program elhúzódó nyomozása után az ügyészség csak 3 kisebb szereplő ellen emelt vádat – nekik is enyhe büntetést kért –, miközben 43 település volt érintett a csalásban. A Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány esetében csak a titkárt ítélték el. Ugyanígy az Informatikai Kormánybiztosság ügyében az ügyészség a súlyosabb bűncselekmény miatt (hűtlen kezelés) megszüntette a nyomozást, és magánokirat-hamisítás miatt emelt vádat, de a vádiratban foglaltak  alapján a bíróság ebben az esetben is úgy ítélt, hogy a kormánybiztos és az ügyvéd megúszta százezres pénzbüntetéssel, Papcsákot pedig felmentették.

A fenti ügyek összesített kimutatása:

Az Adatbázisunkból kigyűjtöttük a „Polt” kulcsszóhoz kapcsolódó további kulcsszavakat is, amelyeknek a kapcsolódó cikkek számával súlyozott előfordulását az alábbi szófelhő illusztrálja. Bár egzakt következtetések levonására ez az ábra értelemszerűen nem alkalmas, érzékeltet valamit a legfőbb ügyész működésének atmoszférájáról:

Magyaráz az ügyészség

Miután nemcsak a hazai feljelentők, hanem az Európai Csalás Elleni Hivatal is olyan nyilvánvaló visszaéléseket jelzett az ügyészségnek, amelyekben már majdhogynem művészet volt nem észrevenni a bűncselekményt, Polt legnagyobb erőfeszítései nem a kiemelt nyomozások eredményessé tételére, hanem a megszüntetésük megindokolására irányultak. A bűnpártolás fogalmát is kimerítik azok a kreatív magyarázatok, amelyek szerint például a Schlecht-ügyben az ügyészség alkotmányos kötelességét teljesítette, amikor kellő bizonyíték hiányában nem emelt vádat; az MTV-nek óriási veszteséget okozó kiadásokat az úgynevezett megrendelő típusú televíziózás indokolta; a stadion-beléptetőkapuk beszerzése azért nem valósított meg hűtlen kezelést, mert „a piacgazdaság természetes velejárója és mozgatója a haszon”, akkor is, ha közpénzről van szó. Több esetben nem indult nyomozás azért sem, mert az ügyészség szerint a kárt okozó szerződések nem károkozási szándékkal köttettek, vagy azok részleteit a feljelentő nem ismerte pontosan, a kenőpénzekről valló tanú nem tudta azonosítani a bankók címleteit, Rogán az ingatlanmutyikat pedig önkormányzati rendelet alapján gyakorolta. Az MVM informatikai szerződései miatt tett feljelentést az ügyészség azzal utasította el, hogy a vagyonkezelési tilalmak szolgáltatás megrendelésére és kifizetésére nem vonatkoznak, és csak az MVM leányvállalata volt a beszerző, aki kívül esik az átláthatósági szabályokon. Az, hogy az egyik MNB-alapítvány közérdekű adatigénylésre kiadott jegyzőkönyve két változatban került az adatigénylőhöz, az ügyészség szerint nem veti fel a közérdekű adattal visszaélés gyanúját sem, mivel az adatigénylés szempontjából irreleváns a fejléc, betűtípus különbsége, a tartalmi eltéréseket pedig legitim módon magyarázza, hogy az első változat valószínűleg egy nyomtató-szkennerrel, a második egy szövegszerkesztővel jött létre. A félrenézés része volt, hogy az ügyészség következetesen nem vett tudomást a legmagasabb politikai szintek érintettségéről (ennek csúcsaként pedig a Völner‒Schadl-ügyben arról, hogy kicsoda Tóni, Barbara és Ádám).

Akik a legfőbb ügyész felelősségét firtatták

Polt Péternek nemcsak a feljelentések elutasítását és az eljárások eredménytelenségét kellett nagyon sokszor megindokolnia, hanem azt is, hogy miért nem áll fenn az ügyészség felelőssége akkor sem, amikor később bebizonyosodik a gyanú megalapozottsága. A Völner‒Schadl-ügyben például a volt igazságügyi miniszternek azt az állítását, hogy Rogánnal ellentétben Schadlt azért nem lehetett “megmenteni”, mert Polt az ügyészségen nem ura a helyzetnek, az ügyészség azzal intézte el, hogy Polt Péter valóban nem uralja az ügyészséget, hanem vezeti és irányítja. A legtöbb ilyen kérdés a legfőbb ügyészhez valószínűleg az MNB-botrány kapcsán érkezett, legutóbb egy országgyűlési képviselői kérdésre magyarázta meg a 2015-16-ban tett feljelentések elutasítását akként, hogy azok tárgya nem azonos az ÁSZ által 2025-ben tett feljelentések tényállásával. A parlamentben konkrét ügyekkel kapcsolatban visszatérően hivatkozott arra is, hogy az, hogy egy képviselő egy ügyben milyen következtetéseket von le, hatósági eljárás hiányában pusztán magánvélemény és politikai vélemény, a rokonai érintettsége miatti összeférhetetlenségére vonatkozó kérdéseket pedig rendszerint figyelmen kívül hagyta.

A legfőbb ügyész közjogi státusza – bug vagy feature?

A legfőbb ügyész kulcsszerepét jól jelzi, hogy mindig az aktuális politikai igényekhez szabták a jogállását: az Alaptörvény szisztematikus módosításaival 2011-ben és 2021-ben megnehezítették az elmozdítását, majd 2024-ben megkönnyítették egy új legfőbb ügyész kinevezését. A 2011-es módosítás értelmében a korábbi egyszerű többség helyett a parlamenti képviselők kétharmadának szavazata kell a legfőbb ügyész megválasztásához, majd 2021-től a leváltásához is. A legfőbb ügyész mandátumát továbbá szintén 2011-ben a korábbi 6 évről 9-re emelték. A 2024 decemberében elfogadott módosítás ugyanakkor megnyitotta az utat a legfőbb ügyészi poszt nem ügyésszel való betöltése előtt, ami az akkori találgatások szerint Polt idő előtti leváltását készítette elő. Erre 2025 májusában végül valóban sor került, azonban az utódot meglepetésre az ügyészség berkeiből választották.

Bár a kormányzat előszeretettel hangsúlyozza az ügyészség függetlenséget, az, hogy a legfőbb ügyész semmilyen jogi, fegyelmi vagy politikai felelősséggel nem tartozik a mulasztásaiért, valójában a büntetőjogi rendszer jogállami működését ássa alá. Mentelmi jogának kikezdhetetlenségét egy jogi anomáliához vezető utaló szabály biztosítja: a mentelmi jog felfüggesztését csak a legfőbb ügyész, azaz a saját esetében is csak ő maga kezdeményezheti. Az ügyészségi törvény 2011-es módosítása óta továbbá a legfőbb ügyésznek csak évenkénti beszámolót kell tartania, és a képviselők kérdéseire válaszolnia, a beszámolója elfogadásáról pedig a parlament nem szavaz.

Polt Péter végül június 10-i hatállyal mondott le posztjáról, hogy még részt vehessen az Európai Unió legfőbb ügyészeinek nyár eleji találkozóján. Az utódra fontosabb szerep vár: az újabb 9 évre szóló kinevezés egy kormányváltás esetén is hosszú időre biztosíthatja még az elmúlt másfél évtized ügyeiben az elkövetők büntetlenségét.

Polt és a jog viszonya

A K-Monitor Adatbázisa számos találatot ad a „feljelentésként értékelt[e]” kifejezésre is, ez olyan eseteket takar, amikor az ügyészség csak képviselői kérdésre indít eljárást a politikailag érzékeny ügyekben. A bűnüldözés esetlegességét volt hivatott ellensúlyozni a 2022-ben bevezetett felülbírálati indítvány intézménye is, amely azonban a szabályozás hiányosságai miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kevesen tudnak élni vele. Mint kiderült, Polt Péter sem elégedett az eszközzel, de ő éppen ellenkező okból: szerinte a felülbírálati indítvány nyomozási bírók által kialakított értelmezése egy „működésbe hozott detonátor”, amely a nemzetközi és a jogállami elvekkel is ellentétben áll.

Ami Polt Európai Ügyészséghez való viszonyát illeti, 2017-ben még híve volt a csatlakozásnak, később azonban a nemzeti szuverenitásra és a szakmai színvonalra hivatkozva kijelentette, hogy a magyar ügyészség alkalmas arra a feladatra, amit más országokban az Európai Ügyészség vállal magára. Jogállami elköteleződését kétségbe vonják azok az ügyek is, amelyekben a nyilvánvaló alapjogsérelem ellenére csak vonakodva nyomozott a hatóság (lásd pl. a kopaszok által meghiúsított népszavazási kezdeményezést). Az iránt pedig, hogy valóban ő volna a legmegfelelőbb elnökjelölt az Alkotmánybíróságra, a bizottsági meghallgatásán előadottak ébresztenek kétséget: szakmai programja a beszámolók szerint mindössze abból állt, hogy őt mindig is érdekelte az alkotmányjog.

Mi változik Polt leköszönésével?

Nem valószínű, hogy az új legfőbb ügyész kinevezése ‒ mivel a rendszer lényegét működteti tovább ‒ változtatni fog a legmagasabb szintű korrupciós ügyek következménynélküliségén. A rendszerszintű korrupció újratermelődik, ha cselekvőképes szereplők és a nyilvánosság nem teremt ellensúlyt vele szemben. A küzdelemnek ezért nemcsak a fékek és ellensúlyok visszaállítására kell irányulnia, hanem a közös fellépés értelmébe vetett hit megteremtésére is. 

Ami Polt jövőjét illeti, alkotmánybírósági elnökként komoly szerep valószínűleg már nem vár rá, elég csak elődje hivatali súlyára ‒ és az alkotmánybírói casting komolyságára ‒ gondolni. Azt, hogy az Alkotmánybíróságot a kormánypárt sem tekinti autonóm szereplőnek, egyértelműen jelzi 2012 óta minden felülalkotmányozás, amely a korábban alkotmányellenesnek talált rendelkezéseket az Alaptörvénybe iktatta. A testület lassanként elveszítette presztízsét, és ezzel párhuzamosan a kiszolgált pártkatonák parkolópályájává vált. 

Korrupció mindig volt és lesz, de a jogállamok működésében nem az eltűrése a főszabály. Polt Péter a NER kiépítésének egyik legfontosabb segítője volt, munkáján keresztül pedig minden viszonyunkat érintette a rendszerszintű korrupció romboló hatása. Szerepe nemcsak a közérdek ignorálásában és a közjavak magánvagyonokká transzformálásában, hanem az EU-val való viszony mélypontra süllyedésében is meghatározó volt. Több ezer milliárd Ft-nyi uniós forrás blokkolása lényegében arra vezethető vissza, hogy éveken át büntetlenül zajlott az EU-s pénzek eltérítése. Bár az uniós viszonyt gyorsan rendezheti a jogállamiság helyreállítása, a hazai kollektív emlékezetből már sokkal nehezebben száműzhetők Polt működésének hatásai. A politikai elit érinthetetlensége, a következménynélküliség és az, hogy a közjavakról szóló döntésekbe nincs beleszólásunk, az örökség sokáig velünk maradó része lesz még.