Az Európai Unió Mesterséges Intelligencia Rendelete (MI Rendelet) tudatos mozgásteret hagy a tagállamoknak arra, hogy maguk rendezzék, miként használhatja az állam a MI-t a polgáraival szemben. Olaszország 2025-ben ezt a mozgásteret egy átfogó nemzeti kerettörvénnyel töltötte ki, amelyhez persze végrehajtási rendeletek is kapcsolódnak. Bár az Európai Unióban más tagállam még nem fogadott el hasonló jogszabályt, Olaszország a globális színtéren mégsincs egyedül ezzel a lépéssel: Dél-Koreától Brazíliáig a világ számos országa a koherens kerettörvények felé mozdul. Jelen blogbejegyzésünkben amellett érvelünk, hogy Magyarországnak is érdemes lenne követnie ezt az utat. Őszi MI-blogbejegyzéssorozatunk 2. része

illusztráció: ChatGPT
Az MI Rendelet uniós szinten egységes, kockázatalapú keretet ad, a betartatás intézményi hátterének kiépítését azonban a tagállamokra bízza. Korábbi bejegyzéseinkben már végigkövettük, hogyan teljesítette Magyarország ezt a feladatot csúszva, és a beharangozott önálló MI Hivatal helyett a hatósági feladatokat meglévő szervezetekhez telepítve.
Akkori elemzésünkben három érdemi problémát emeltünk ki: (1) a felügyeleti jogkör ugyanahhoz a tárcához került, amely a MI-fejlesztések ösztönzéséért is felel; (2) a kormányváltás utáni átszervezés eleinte bizonytalanná tette, melyik minisztérium gyakorolja ténylegesen a piacfelügyeletet; és (3) sem a hatóságok erőforrásairól, sem a beszámolók nyilvánosságáról nincs érdemi garancia. Hozzá kell tennünk, hogy Kormány statútumrendeletének augusztusi végi módosítása, és a Tudományos és Technológiai Minisztérium új Szervezeti és Működési Szabályzata a második visszásságot rendezte (az MI helyettes államtitkárság létrehozatalával és a piacfelügyeleti hatósági hatáskör odatelepítésével). Ugyanakkor a fennmaradó két probléma nem véletlenszerű: abból fakadnak, hogy a magyar szabályozás a minimumot teljesítette (kijelölte a MI Rendelet által kötelezően előírt hatóságokat), de nem töltötte ki azt a mozgásteret, amelyet a MI Rendelet a tagállamokra bízott, illetve szabályozatlanul hagyott: annak rendezését, hogy az állam maga hogyan használhat MI-t a polgáraival szemben.
Már korábbi hat jogalkotási javaslatunk is azt vetítette előre, hogy álláspontunk szerint ezt a mozgásteret nem ágazati jogszabályok sokaságára, hanem egyetlen, átfogó nemzeti kerettörvényre érdemes bízni. A legmeggyőzőbb mintát erre Olaszország adja, amely velünk azonos uniós jogi környezetben, ugyanazon MI Rendelet kontextusában cselekedett.







