A korábbiaknál lényegesen ambiciózusabb korrupcióellenes programtervet készített a Belügyminisztérium alatt működő Nemzeti Védelmi Szolgálat a következő négy évre. A leginkább nagyvonalakban felvázolt tervek számos esetben megegyeznek a civil szervezetek szakmai javaslataival, ugyanakkor kérdéses, hogy rendeletek és törvények formájában hogyan fognak majd kinézni. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy van-e valódi politikai szándék egy ilyen program végrehajtása mögött. Az elmúlt évek korrupciós botrányai, számos jogalkotási intézkedés (pl. fékek és ellensúlyok rendszerének megbontása, információszabadság gyengítése), illetve az ezt megelőző korrupcióellenes program sikertelensége miatt ebben joggal kételkedhetünk. Magas szintű politikai elkötelezettség hiányában azonban a legambiciózusabb antikorrupciós intézkedéscsomag sem képes elérni a célját.

Az ígéretes programpontok okozta bizakodásunkat az is hamar visszavetette, hogy csupán néhány nappal a programtervezet megküldését követően, az NVSZ elég egyoldalú konzultációt tartott az anyagról. Mivel a program számos ponton nem fogalmaz egyértelműen, a K-Monitor és a TASZ munkatársai kérdésekkel készültek. Ezekre azonban nem igazán kaptunk választ. Amikor például arról érdeklődtünk, hogy a program vagyonnyilatkozatokkal összefüggő része az országgyűlési képviselőkre is kiterjed-e, azt mondták, „ne váltsuk aprópénzre” a Programot, ami egy komplex stratégia és ne részletkérdésekre koncentráljunk.

Az NVSZ SWOT analízise a programhoz

Az NVSZ anyagának két legfontosabb eleme az ötvenöt oldalas programtervezet és az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv. A programtervezet fele helyzetértékelésből, fogalmak, elvek tisztázásából áll. Az érdemi rész, az általános célok című fejezetben található. A K-Monitor és a TASZ közös értékelése szerint a legfontosabb témák a következők:

Integritás: Az ezt megelőző antikorrupciós program legfontosabb hívószava továbbra is meghatározó eleme a kormány korrupcióellenes törekvéseinek. Lényege, hogy jól működő szervezeteket kell teremteni, világos eljárásrenddel, képzett szakemberekkel, hiszen a jól működő intézmények önmagukban is képesek visszaszorítani a korrupciós nyomást. Sok értékes javaslat és támogatandó cél (összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, képzés erősítése, rendszer kiterjesztése pl. önkormányzatokra, kockázatfelmérések készítése) mellett a K-Monitor és a TASZ több fontos problémára hívja fel a figyelmet: Az ambíciók ellenére a közigazgatás jelentős részében még mindig nem sikerült elterjeszteni az integritás irányítási rendszert. Nem biztosított továbbra sem az integritás tanácsadók (a rendszer működtetői az egyes intézményeken belül) függetlensége az intézményi vezetéstől; Az érdekérvényesítők / lobbistákkal való találkozások rendszere nem működik.

Közbeszerzés: Az elmúlt 25 év egyik korrupciós slágertémája. A programtervezetben megfogalmazott célok többnyire elnagyoltak és jó néhány problémára nem adnak választ. Ilyen például a 3 meghívásos eljárások ügye, a hatóság függetlensége, a jogszabályoknak való megfelelés kikényszerítése, vagy az rendkívül gyenge hatósági kontroll. A program ugyanakkor kezdeményezi az elektronikus közbeszerzések elterjesztését, a közbeszerzésekben résztvevők képzését, és az „open contracting” elveinek bevezetését.

Átláthatóság: A paksi dokumentumok 30 évre történő titkosítása után néhány nappal nehéz komolyan venni, hogy itt érdemi lépésekre készül a kormány. Különösen, ha visszaemlékezünk a decemberben elfogadott két átláthatóság-ellenes törvényre és az információszabadság törvény tavalyelőtti módosítására. A program fontos célként említi a költségvetési szerveknél és állami vállalatoknál a közzététel kikényszerítését, a közlendő adatok körének korszerűsítését, és megfelelési szabályok bevezetését. A javaslatok közül nehezen értelmezhető, hogy mit is jelent, hogy „a közérdekű adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó bírósági gyakorlat alapján megfogalmazható cél olyan jogszabályi környezet kialakítása, amely garantálja a jogalkalmazás egységét”. Szeretnénk azt hinni, hogy itt a bíróságok többnyire progresszív nyilvánosság-felfogásából merítve az információszabadság rendelkezések kiterjesztésére gondolnak a program megalkotói, ugyanakkor könnyű ezzel ellentétes törekvéseket is belelátni az idézett mondatba.

Pártfinanszírozás: A programtervezet az ÁSZ-ellenőrzések megerősítését, szigorúbb szankciók bevezetését és a pártokat támogató civilek szabályozását javasolja. Ezekkel mi is egyetértünk, de hiányoljuk számos egyéb lépés megfogalmazását a párt- és a kampányfinanszírozás rendbetétele érdekében: pl. megfelelő finanszírozási és támogatási konstrukciók bevezetését, a kampányszámlát, vagy annak kimondását, hogy pártpénzek közérdekből nyilvános adatok. Úgy tűnik azonban, hogy továbbra sem kell attól félnünk, hogy ezekről tisztességes szabályokat hoznak. A programtervezet ugyanis kimondja: „Mivel a pártok finanszírozásának és pénzügyi ellenőrzésének újraszabályozása összetett szakmai kérdés, ezért a szabályok felülvizsgálata az érintett államigazgatási szervek mellett a politikai szereplők bevonását is szükségessé teszi.”

Vagyonnyilatkozat: Az elmúlt évek botrányai után megjósolható volt, hogy napirendre kerül végre a téma. A program legelőremutatóbb javaslatai is ezzel kapcsolatosak: elektronikus vagyonnyilatkozatok, egységes adatbázis, rendszeres ellenőrzések és érdemi szankciók várhatóak a tervek alapján. Nincs szó azonban a hozzátartozók nyilatkozatairól, vagy a vagyontárgyakhoz kapcsolódó azonosító adatok megköveteléséről, továbbra a társadalmi szervezetekben viselt tisztségek kötelező bejelentéséről sem. A program számos ponton választott tisztségviselőket emleget, kérdés, hogy ez a parlamenti képviselőket jelenti-e, vagy beleérhetjük akár egy cég vagy civil szervezet vezetőjét is. A civil szervezetek vonatkozó javaslatai itt olvashatóak

Közérdekű bejelentők: Tiszteletre méltó, hogy a tavaly hatályba lépett, ám sok sebből vérző törvénnyel nem akarják kipipálni a közérdekű bejelentők védelmét a tervezet megalkotói. Veszélyeztetett bejelentőknek jogérvényesítési költségtérítést javasol a program, illetve belső bejelentővédelmi rendszerek bevezetését, továbbá informatikai és személyi kapacitásnövelést az Ombudsmannál. Álláspontunk szerint ez rendben is van, de a jogérvényesítési támogatás bevezetésén túl a jogtalanul elbocsátott bejelentő bérét is pótolni kéne, továbbá a hozzátartozókra is ki kellene terjeszteni a védelmet. A jelenlegi szabály kimondja: „Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.” Ez sajnos a gyakorlatban nem érvényesül, ezért itt elengedhetetlennek tartjuk a törvény pontosítását, továbbá annak garantálását, hogy az Ombudsman azt is ellenőrizhesse, hogy érdemben kivizsgálta az erre kijelölt szerv az adott bejelentést. A vizsgálatot lefolytatók függetlenségének problémájáról pedig már beszéltünk.

A korrupcióellenes program a felsoroltakon kívül foglalkozik a hatósági eljárások fejlesztésével (pl. hivatali ügyintézés, engedélyekkel kapcsolatos korrupció), az üzleti élet tisztaságával, oktatással és szemléletformálással is.

A tervek szerint az első lépésekre már idén tavasszal sor kerül, de a legtöbb intézkedés határideje az év végén lesz csak. Ezek gyakran egyes jogszabályok áttekintését, ezzel kapcsolatos javaslatok megfogalmazását jelentik. Ahogy írtuk, erős kétségeink vannak, hogy képes lehet-e elérni célját a program, a tervezet őszinte véleményezésével is szerettük volna jelezni: nem rajtunk fog múlni.

Az Országgyűlés 2015. elfogadta a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az elfogadott törvény súlyosan korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét, mivel 30 évre megismerhetetlenné teszi a beruházás adatait. Az alkotmányellenes jogszabály miatt az atlatszo.hu, az Energiaklub, a K-Monitor, a TASZ és a TI Magyarország a köztársasági elnökhöz fordult.

Az elfogadott törvény 5. §-a nemzetbiztonsági érdekből, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel, harminc éven át hozzáférhetetlenné tesz minden, a Paksi Atomerőműt érintő beruházással összefüggő üzleti és műszaki adatot, valamint az ilyen adatokkal összefüggő döntések megalapozását szolgáló minden adatot. Az elfogadott törvény 5. §-a azonban elmulasztja meghatározni azokat a konkrét nemzetbiztonsági, illetve a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdekeket, amelyekre hivatkozással általános jelleggel és differenciálatlanul kizárja a jelzett közérdekű adatok megismerhetőségét. A törvény annak kifejtésével adós marad, hogy a közérdekű adatok ilyen széles körének a megismerhetőségét harminc éven át kizáró rendelkezés pontosan milyen módon szolgálja Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, illetve a szellemi tulajdon védelmét.

fotó: atomeromu.hu

Ezáltal az elfogadott törvény 5. §-a a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot az előbb megnevezett értékek védelméhez feltétlenül szükséges mértéknél jobban korlátozza, mivel az üzleti, a műszaki és a döntés előkészítő adatokat teljes egészében megismerhetetlenné teszi, függetlenül attól, hogy azok egyébként bármilyen formában érintenek-e egyáltalán nemzetbiztonsági, illetve a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdeket. Az adott cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértéknél nagyobb alapjog-korlátozás pedig az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére tekintettel sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.

Ezért azzal a kéréssel fordulunk Áder Jánoshoz, hogy az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdés alapján, figyelemmel a 9. Cikk (1) bekezdéséből fakadó feladatára, kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az elfogadott törvény 5. §-a Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatát.

Lázár János innovatív. Lázár János bátor. Legutóbb épp egy jobbikos interpellációra adott válaszában tett tanúbizonyságot arról, hogy az elszámoltatási és átláthatósági láz nem enyhül kétharmadon innen és túl sem. Leszögezte, hogy a civil szervezetek vezetői esetében fontos, hogy akár a személyes vagyonukkal is elszámoltathatóak legyenek. Nos, Lázár János innovatív gondolatait tovább acélozandó (és véletlenül sem feltételezve, hogy ez az intézkedés-tervezet kizárólag a norvég feketelistás civilekkel szembeni, lassan testüreg motozás szintjére emelt vizsgálódási kedv újabb fejezetének nyitánya), kijelenthetjük, hogy az elképzelés igencsak helyes és támogatásra méltó.

Ahogy a miniszterelnök is megfogalmazta egy februári interjúban, minden állampolgárnak joga van tudni, hogy egy adott - szakpolitikák kialakítását formálni kívánó - szervezetet vagy pártot ki finanszíroz, amivel mélységesen egyetértünk. Arról viszont sokat sejtetően hallgatnak, hogy az elszámoltatásnak általánosnak és teljes körűnek kell lennie, vagyis a testreszabott jogalkotási és közbeszerzési gyakorlattal ellentétben, egy elszámoltatásra vonatkozó jogszabály címzettjeinek köre univerzális, így például a „legcivilebb civil” CÖF-szerű képződmények és a politikusok sem kerülhetnek ki a hatálya alól. A valódi átláthatóság megteremtése azonban ennél is többet feltételez, mégpedig azt, hogy hiteles információk állnak rendelkezésre a politikai döntéshozatal befolyásolási mechanizmusairól, legyen szó civilek által előterjesztett jogszabály-módosításról, dohánycégek által javasolt jogalkotási aktusokról, vagy választási kapmányok finanszírozási kérdéseiről. Ehhez meg kell teremteni a közpénzek elköltésének transzparens és nyomon követhető útját, valódi lobbiszabályozás bevezetését, a képmutató pártfinanszírozási szabályok átalakítását, vagy épp a parlamenti képviselők vagyonosodásának ellenőrizhetőségét.

Lázár ajándékba kapott, de vagyonnyilatkozatban nem szerepeltetett félmilliós drMáriás-festménye [forrás]

Ez utóbbi például lehetne egy, a vagyonnyilatkozat-tételi rendszer tényleges reformját célzó intézkedéscsomag (erre vonatkozó javaslatunkat lásd itt) eredménye, amely tartalmazná a hozzátartozók (igen, a sokmilliós ingatlanokat tulajdonló kisgyermekek, házastársak) vagyonnyilatkozatainak nyilvánosságra hozatali kötelezettségét, a nem időben vagy hiányos (horribile dictu szándékoltan félrevezető vagy „magánkölcsönből szereztem” mantrával takart jövedelem-eltitkoló) vagyonnyilatkozatok-tételének pönalizálását, valamint az ellenőrzési jogkörök áttelepítését a kétséges legitimációval rendelkező parlamenti bizottságtól egy, legalább a nyilvánosság kényszerítő ereje által hadra fogható ellenőrző szervhez. 

Ez lenne valóban innovatív és bátor tett, amelyhez a külföldi ügynökként stigmatizált szervezetek is boldogan csatlakoznak, és hozzájárulnak, hogy az őket érintő hosszas vizsgálódások végül feltárják azokat a tényeket, amelyek már most is elérhetőek a közhasznúsági beszámolókban. Szóval kezdhetjük? 

Az adatvizualizációról és az adatokkal való kommunikációról szóló „Visualising Information for Advocacy” című könyv egy kicsit túlmagyarázza azt az egyszerű üzenetet, hogy: az infografika nem minden.

A Tactical Technology Collective nevű berlini civil szervezet könyve nagyon gyakorlatias, a sok kézzelfogható példa onnan származik, hogy a szervezet ötven workshopot tartott aktivistáknak és újságíróknak ebben a témában, és a foglalkozások során felgyűlt tudást gyűjtötték össze ebbe kiadványba. Sorra veszi a legfontosabb lépéseket, amelyeken végig kell mennünk ahhoz, hogy egy civil szervezet munkatársaként hogyan kommunikáljunk a saját munkánkról, vagy ahhoz, hogy újságíróként hogyan illusztráljuk a legjobban a sztorinkat.

A könyv fejezetei és példái mind az adatos történetmondás legjobb fogásaira próbálják rávezetni az olvasót. Néha egyenesen kimondva, néha sejtetve próbálják megértetni velünk, hogy az adatvizualizáció akkor alkalmas arra, hogy közvetítse az üzenetünket, ha úgy összegzi és értelmezi az információt a néző számára, hogy közben eltávolodik a témától, és valamilyen figyelemfelkeltő vagy sokkoló fordulatot használ. A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

A szerzők szerint a jó figyelemfelkeltő kampány olyan, mint egy jó vicc: hatása a megfelelő szavak használatán, a jó időzítésen, a meggyőző előadáson és az ütős poénon múlik, de ugyanilyen fontos, hogy a viccünket a megfelelő embernek és megfelelő módon adjuk elő. 

Minden témakört példákkal illusztrál a könyv, korábbi adatvizualizációs kampányok, képregények, infografikák jelennek meg, amelyek segítenek megérteni, hogy mit akar mondani a szöveg elméleti része. A példákat a világ minden tájáról gyűjtötték össze, ezért mindegyikhez van magyarázat, hogy az országot kevésbé ismerő olvasó is megértse, a bemutatott esetben „mi a poén”. A nemzetközi népszerűséget elért kommunikációs kampányoknál azért látszik, hogy a reklámos vagy egyéb kreatív szakmai háttér milyen fontos az egyszerű, átütő üzenetek létrehozásához. Alábbi például az Internetes Társaság az Emberi Jogokért (ISHR) „Ijedős diktátorok" című díjnyertes kampánya, amelyet az Ogilvy reklámügynökség frankfurti irodája készített. 

272 darab szeméttörmeléket találtak ennek az albatroszbébinek a gyomrában. A Greenpeace az óceánok szennyezettségére hívta fel a figyelmet a kampánnyal, amelyet szintén egy kreatív ügynökség, a Publicis Mojo készített. A könyv idézi az egyik fotóst, aki részt vett a projektben, Susan Middleton szerint a képek végre megmutatták, mit jelent az, hogy szennyezettek az óceánok, így mélyebb benyomást is tettek az emberekre. A kép fősora ennyi volt: „Hogyan lehet teli hassal éhen halni?".

Sokszor felmerül a kérdés, hogy egy nagy adag információnak hogyan tudjuk a legjobban elmondani a történetét. A WikiLeaks publikálta, hogy 2004 és 2009 között hány katona és hány civil esett áldozatul az amerikaiak iraki katonai beavatkozásai során. Az adathalmazt Kamel Makhloufi grafikus tervező rendezte értelmezhető formába 2010-ben. A jobb oldali négyszögben időrendben, a bal oldaliban csoport szerint vannak rendezve a támadások áldozatai. Mondanunk sem kell, hogy a narancssárga szín jelöli a civileket.

Hasznos, hogy a könyvben a fejezetek végén található összefoglalók ellenőrző kérdéseket is feltesznek annak, aki figyelemfelkeltő kampány indításán gondolkodik. Talán az egyik legfontosabb kérdés, amelyet sokszor elfelejtünk átgondolni, hogy biztosan minden adatot meg kell-e jeleníteni, ami a rendelkezésünkre áll, és biztosan az infografika lesz-e a legjobb közvetítő eszköze a mondanivalónak.

A Dolgok Története (Story of Stuff) projekt például egy animációs filmben magyarázza el, mekkora üzlet a palackozott víz és ez hogyan illeszkedik a tömegfogyasztás és az azzal járó környezetkárosítás társadalmi, gazdasági és politikai aspektusaiba. A Visualising Advocacy elmagyarázza, hogy a videó erőssége abban rejlik, hogy olyanokat szólít meg, akiknek még nincsen határozott álláspontja a palackozott víz fogyasztásával kapcsolatban, őket dönti a probléma megoldása, a megoldási lehetőségek támogatása irányába. A videó üzenetét erősíti, hogy a narrátor egy környezetvédelmi aktivista, az ő személyisége és előadói stílusa nagyban meghatározza a videó stílusát is. 

A könyv két részből áll: az utolsó kivételével mindegyik fejezet az adatos történetmesélés megközelítéseit mutatja be. A második rész, a „Putting it into Practice” viszont egy kézikönyv, amely alapján akár le is vezényelhetünk egy kommunikációs kampányt. Közel sem mondható részletesnek, ugyanakkor jól összegzi, milyen lépéseket muszáj megtennünk. Elvezeti az olvasót a célközönség megtalálásától, az ötletelésen, a jó grafikus megtalálásán és leszerződtetésén keresztül a megvalósításig. A megvalósításhoz pedig még eszközöket is ajánl. Bár eszközökből nincsen sok, és egy nyomtatott könyv esetében, sőt, az internetes szolgáltatások esetében is nehéz arra alapozni, hogy az ajánlott eszköz pár év múlva is elérhető lesz. Egy folyamatosan változó lista viszont, amely az adatvizualizáció kivitelezése alapján csoportosítja az eszközöket, elérhető a könyv honlapján.

A könyv digitális pdf-ben ingyen letölthető a Visualising Information for Advocacy oldaláról, legújabb, nyomtatott kiadása pedig ugyanott megrendelhető.

Korrupciós és közpénzfigyelő cikkadatbázisunk fejlesztéséhez önkéntes csoportot hozunk létre. Ha naponta olvasod a híreket, ha követed, hogy mire költi az állam a közpénzeket, ha felháborít a korrupció és szívesen vennél részt rendszeres, odafigyelést és tájékozottságot igényélő munkában, akkor írj az info@k-monitor.hu-ra!

A K-Monitor Iroda a közpénzek átlátható felhasználásáért küzdő civil szervezet. Fontos célunk a korrupciót övező társadalmi közöny legyőzése, a témával kapcsolatos szemléletformálás és ismeretterjesztés, ehhez kutatásainkkal, elemzéseinkkel és ajánlásainkkal is hozzájárulunk. Hiszünk abban, hogy az információs technológia fejlődése hozzájárulhat egy nyíltabb, átláthatóbb és demokratikusabb kormányzás létrejöttéhez, ezért olyan adatbázisokat és online eszközöket fejlesztünk, amelyek segítségével nyomon követhetőek a közpénzköltések és számon kérhetőek a politikai és gazdasági döntések. Szervezetünk működési alapelvei a nyitottság, függetlenség és a kritikai szemléletmód.

Tudsz olyat, aki szívesen részt venne a munkánkban? Oszd meg ezt a felhívást!

Részletes információk a szervezetről:

www.k-monitor.hu
www.facebook.com/Kmonitor
k.blog.hu

Munkavégzés helye: Budapest
Jelentkezés módja: Önéletrajzzal az info@k-monitor.hu címre
Jelentkezés: Február 22-ig.

Miután tegnap éjjel az Országgyűlés Hivatala nyilvánosságra hozta honlapján az országgyűlési képviselők 2014-es évre vonatkozó vagyonnyilatkozatait, hajnalban a K-Monitor csapata több mint harminc segítő részvételével feldolgozta az egységes szempontokat nélkülöző, szkennelt formában közzétett, így nem kereshető dokumentumokat. A közösségi összefogás fontos célja volt az is, hogy felhívjuk a figyelmet, egy demokratikus társadalomban a népképviseleti szervek tagjainak jövedelmi, vagyoni, gazdasági helyzetének megismerhetősége az átláthatóság és a számonkérhetőség legalapvetőbb feltétele. Annak biztosítása pedig, hogy ezek a dokumentumok ténylegesen hozzáférhetőek és megismerhetőek legyenek, elsősorban egyébként az állam feladata.

Az Vagyonyilatkozatok Hajnalát este 10 órakor bemelegítésképpen a 2014-es vagyonnyilatkozatok feldolgozásával kezdtük meg, majd a friss dokumentumok elérhetővé válása után az országgyűlési képviselők által december 31-ig megtett nyilatkozatokkal folytattuk. A K-Monitor irodájában körülbelül harminc, online pedig nyolc lelkes segítő dolgozott együtt a többségében kézzel írt nyilatkozatok digitalizálásban. Az adatok bevitelével a legkitartóbbak reggel fél hat körül végeztek. Jelenleg még hátra van az elkészített adatsorok ellenőrzése, és strukturálása, sok képviselő ugyanis nem csak csúnyán, de össze-vissza töltötte ki a formanyomtatványt: eltévesztettek sorokat, nem használtak mértékegységeket, vagy megfelelő pénznemeket. Most megosztjuk veletek a nyers, ellenőrizetlen táblát, majd miután végeztünk az adattisztítással, hozzáférhetővé tesszük a 197 országgyűlési képviselő vagyonnyilatkozatának ellenőrzött és szerkesztett tartalmát is.

A K-Monitor Közhasznú Egyesület régóta küzd azért, hogy a közhatalmat gyakorlók, különösképpen a képviseleti intézmények tagjainak vagyoni helyzete átlátható legyen. Küldtünk már levelet az országgyűlési képviselőknek és számtalanszor írtunk blogunkon, hogy felhívjuk a figyelmet, a jelenlegi vagyonnyilatkozat-tételi rendszer ténylegesen nem alkalmas a képviselők vagyonosodásának megismerésére. A közelmúlt botrányai pedig sajnos már sokadszorra mutattak rá a probléma megoldatlanságára.

Örömünkre szolgál ugyanakkor, hogy az elmúlt hetekben több parlamenti párt képviselői kifejezték szándékukat, hogy törvényjavaslatok benyújtásával, illetve belső szervezeti szabályaik módosításával hozzájáruljanak a vagyonnyilatkozatok átláthatóbb módon történő nyilvánosságra hozatalához.

A következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy sor kerüljön megfelelő jogszabálymódosításra is. Ezért is készítettük el az atlatszo.hu-val és a TI Magyarországgal a vagyonnyilakozati 12 pontunkat, amelynek célja a valódi nyilvánosság, a valódi tartalom, a valódi ellenőrzés és a valódi bűntetés kieszközölése.

Hosszú ideje szeretnénk elérni, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatai ne csupán kézzel kitöltött, szkennelt formátumban, hanem a tényleges átláthatóság feltételeinek megfelelően kerüljenek fel a parlament honlapjára. Az ehhez szükséges politikai akarat, jogszabály és informatikai infrastruktúra híján, most magunk látunk neki a feladatnak.

Jelentkezz!

Január 31. éjszakáján partnereink, támogatóink és barátaink munkájára is számítunk annak érdekében, hogy hajnalra a parlament honlapjára éjfél után felkerülő (és persze a korábbi) képviselői vagyonnyilatkozatokat átfésüljük és könnyen kezelhető, kereshető és böngészhető adatbázissá gyúrjuk. A résztvevőktől legalább 2-3 óra munkát kérünk, aminek keretében a szkennelt dokumentumokból egy űrlapra vezetik fel a benne szereplő vagyonadatokat. Cserébe megmutatjuk a K-Monitor iroda titkos zugait, házibuli jellegű ellátmányt és lendületes hangulatot kínálunk. Az alkalomra még póló is készül.

A vagyonnyilatkozati rendszer problémáiról legutóbb tavaly decemberben írtunk levelet a képviselőknek a TI Magyarországgal és az atlatszo.hu-val közösen, ebben ismételten átfogó reformot sürgettünk. A K-Blogon pedig már számos alkalommal szóltunk róla, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer Magyarországon nem képes betölteni a feladatát. Ezt jól mutatják a közelmúlt sorozatos botrányai, sőt, az EU antikorrupciós jelentése is felhívta a figyelmet a problémára. Múlt év tavaszán arról is értekeztünk, hogy milyen elemeket kellene tartalmaznia egy jó vagyonnyilatkozati rendszernek, továbbá fontos része volt a korrupcióellenes és az önkormányzati átláthatóságot szorgalmazó minimumprogramunknak is a vagyonnyilatkozatok rendbetétele.

róluk van szó

Az elmúlt egy évben egyébként több kormánypárti politikus is jelezte, valóban szükség van szigorúbb és átláthatóbb szabályozásra, az LMP még saját törvényjavaslatot is készített. Jogszabály módosításra azonban továbbra sem került sor, sőt a kormányzati agytröszt már előre megmagyarázza, hogy miért nincs szükség változásra. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és megtesszük mi az első lépéseket.

Gyere és vegyél részt Te is, hogy megmutathassuk, csupán akarat kérdése, és akár egy csapat lelkes hajnali bagoly is látványosan javíthat a politikusi vagyonok átláthatóságán.

Amennyiben nem tudsz eljönni, de szívesen segítenél, lehetőség van arra is, hogy otthonról fuss át egy-két vagyonnyilatkozatot.

Jelentkezni ezen a linken tudsz. Ne felejtsd el visszajelölni és megosztani a Facebook eseményt.

Ha szombat este mégis inkább bulizni mész, munkánkat támogathatod adód 1%-ával, vagy egy tetszőleges összegű adománnyal is.

Az utólagos konzultáció is konzultáció? Közel két hónappal azután, hogy levelet küldtünk Orbán Viktornak (pontosabban minden parlamenti képviselőnek), amelyben kifogásoltuk a 2015-ös költségvetést megalapozó törvényjavaslat egyes rendelkezéseit, megjött a Miniszterelnökség válasza: Észrevételeinket továbbították a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. A vitatott javaslatot persze időközben elfogadták, rendelkezései pedig január elsejével hatályba is léptek.

A kormánypártok tavaly novemberben olyan törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentnek, amely csökkentette volna a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, újabb kapukat nyitva meg a korrupció előtt. És nem is csak “volna”: a szóban forgó, a 2015-ös költségvetés megalapozásáról szóló salátatörvényt december közepén elfogadta az országgyűlés. Bár egyes módosításoktól végül elálltak (a részletekről korábbi posztunkban olvashatsz), az elfogadásra került törvény bizonyos rendelkezései így is kiválóan alkalmasak arra, hogy homályosabbá tegyék a közpénzekkel való gazdálkodást. Röviden: január elsejétől a kormány könnyebben, a zavaró nyilvánosság kiküszöbölésével juttathat állami pénzeket hozzá közel álló civil szervezeteknek, ha szeretne.

K-Monitor KFT.

Az ügy kapcsán tavaly novemberben, a javaslat benyújtását követően az atlatszo.hu-val és a Transparency Internationallel közösen levélben fordultunk a képviselőkhöz, arra kérve őket, hogy kezdeményezzék az átláthatóságot korlátozó rendelkezések visszavonását, vagy, ha ez nem sikerül, ne támogassák a törvényjavaslatot. A salátatörvényt ennek ellenére elfogadták, január elsejével pedig hatályba lépett. Éppen ezért meglepetésként ért bennünket, amikor január közepén választ kaptunk novemberi levelünkre a Miniszterelnökségtől. A titkárságvezetőtől megtudtuk: levelünket, a tartalmára való tekintettel, a Nemzetgazdasági Minisztériumba, Varga Mihály miniszter úrhoz továbbították.

Természetesen nagyra értékeljük, hogy a Miniszterelnökség reagál a megkeresésünkre. Az egyetlen apró kifogásunk az időtényezővel kapcsolatos, ugyanis az általunk közel két hónapja fogalmazott levélben kifogásolt javaslatot az országgyűlés bő egy hónappal ezelőtt már elfogadta. A Miniszterelnökség láthatóan komolyan veszi a konzultációt, de talán hasznosabb volna, ha a törvények elfogadása előtt kerítene sort az azokkal kapcsolatos aggályok vizsgálatára. Kíváncsiak vagyunk, milyen választ fogunk kapni aktualitásukat vesztett kéréseinkre a Nemzetgazdasági Minisztériumtól - és főleg, hogy mikor.

Előzetes adatok alapján a Közgép 2014-ben építőipari közbeszerzési eljárásokból egyéni indulóként 10,2 milliárd forint bevételre tett szert, valamilyen konzorcium tagjaként pedig további 103,3 milliárd forintnyi állami megrendelést realizált. Ez a 2013-as év hasonló értékeihez képest jelentős visszaesést mutat.

Konzorciumi partnereivel és egyedül indulva így a Közgép 2014 során mindösszesen nagyjából 113,3 milliárd forint állami megrendelést nyert el építőipari közbeszerzésen. Ehhez képest egy évvel korábban több mint háromszor ennyit, azaz hozzávetőlegesen 356,6 milliárdot hasítottak ki a tortából.

Esetükben azonban sokkal lényegesebb, hogy a visszaesés nem csak volumenében, hanem arányaiban is jelentős lehet: 2013-ban a vállalatcsoport a teljes építőipari közbeszerzési potenciál 26 százaléka felett diszponált, idén ez az érték valószínűsítésünk szerint 15-17 százalék körül szórhat. A korábbi évek tendenciájából kiindulva így a Közgép (és konzorciumai) 2014-ben 55-85 milliárd forintnyi állami megrendeléstől eshetett el – és ez akár 50-70 százalékos visszaesést is jelenthet a bevételek terén.

Részleteiben nézve 2014-ben Simicska Lajos cége (egyedül és konzorciumban) összesen 69 építőipari közbeszerzési pályázaton indult és 55-ben nyert (ebből csak 5 volt az önálló pályázat).

Átlagosan pályázatonként 2 milliárd forint állami megrendelést realizáltak. A legnagyobb értékben elnyert projekt 30 milliárd forintot tett ki (a nyertes a Déli Part 2013 Konzorcium volt – Swietelsky Vasúttechnika Kft-vel és a STRABAG Vasútépítő Kft-vel közösen).

A különböző építőipari közbeszerzéseken elnyert összegek volumenében a 2. negyedév számít kiugrónak, utána visszaesés mutatkozik. Csak találgatni lehet, hogy ebben volt-e szerepe-, és ha igen, mekkora az Orbán-Simicska konfliktusnak. Mindenesetre láttunk olyan tendert, ahol problémát és nem előnyt jelentett a Közgép brand.

A tételes összegeken felül, a korábbi évek hagyományainak megfelelően továbbra is figyelemre méltó a folyamatban, hogy – a közbeszerzési beszámolókban megjelent pozitív tendenciákkal ellentétben – alig indult el valaki a Közgép ellenében: a pályázatok nagy részén, 41 esetben egyedül kandidáltak – 47,5 milliárd forintot realizáltak ekkor. További 12 esetben 2 ajánlattevő volt, ekkor az elnyert összeg nagysága 65 milliárdot tett ki.

Simicskáék legtöbbször a KMES (2013) Konzorcium tagjaként (KÖZGÉP Zrt.; STRABAG Ált. Ép. Kft.; EuroAszfalt Kft.; SWIETELSKY Magyarország Kft.) nyertek – 18 esetben 9 milliárd forint értékben. Szintén sikeres volt ebből a szempontból a Közép-Nyugat ROP 2013. Konzorcium is – 13 esetben 7 milliárd forint.

A legnagyobb megrendeléseket a már említett Déli Part 2013 Konzorcium (folyósító a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.), illetve a Sárvíz-Nádor 2014 Konzorcium kapta (utóbbi 22 milliárd forintot tett ki, folyósító: Nitrokémia Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Zrt.).

A Közgép üzleti partnerei közül legtöbbször a STRABAG szerepelt Simicskáékkal közös nyertes konzorciumban, összesen 42 alkalommal az 50-ből. Hasonló nagyságrendben vett részt közös sikeres pályázatokban az osztrák tulajdonú Swietelsky (39 alkalommal) és az EuroAszfalt Kft. (36 közös pályázat). 

A Közgép közbeszerzésen alapuló projektjeinek 90 százaléka négy forrásból származik. Közülük a fő megrendelő, ahogy tavaly is, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (43,3 milliárd Ft. – mely összeg a tavalyi megrendelés mindössze hatodát teszi ki). E mellett közel hasonló nagyságrendben folyósít(ott) pályázati összegeket Simicskáéknak a Nitrokémia Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Zrt. (új szereplő a folyósítók között) és a Magyar Közút Zrt. A negyedik lábat a BKK jelenti (12 milliárd Ft. – jelentős növekedés).

Tavalyhoz képest – a jelzett visszaesés mellett – jelentősen csökkent a hulladékgazdálkodással kapcsolatos beruházásokban való Közgép részvétel, a megbízók közül eltűntek a vasúttársaságok és a Paksi Atomerőmű Zrt..

A Közgépet egyébként nem kizárólag a magyar adófizetők pénze hizlalja, sőt: A projektek szinte mindegyike egyben európai uniós forrásból is finanszírozott: az 55 megnyert építőipari munkából 50 esetben. Az uniós forrásból is finanszírozott projektek összértéke 86 milliárd forint volt (aminek becsléseink szerint legalább 80 százalékát folyósította az EU).

Összességében nem zárt sikertelen évet a Közgép az építőipari közbeszerzések terén, azonban a korábbi évekhez képest mindenképp visszalépésről lehet beszélni. Mindeközben a Fidesz gazdasági holdudvara láthatóan átrendeződik, az Orbán-Simicska ellentét nyilvánvalóan ebben a szektorban is érezteti a hatását. Ez várhatóan 2015-ben fog leginkább látszódni. A nagy kérdés, hogy mennyire szorul vissza a Közgép, és hogy kik az átrendeződés nyertesei. Egy jelöltünk már van.

A számítások alapjául szolgáló adatok forrása a Közbeszerzési Hatóság honlapja.

Alekszej Navalnij korrupcióellenes bloggert és politkust, valamint testvérét csalással és pénzmosással vádolták az úgynevezett Yves Rocher-ügy kapcsán egy több, mint két éve folyó büntetőeljárásban. Az eljárás sokak szerint egyszerű koncepciós per. Az ellenzéki politikus hívei a várható elmarasztaló ítélettel egyet nem értőket demonstrációra hívták, a hatalom kérésére a Facebook blokkolta a tüntetők oldalát. Az eljáró moszkvai bíróság Karácsony előtti tárgyalásán még január 15-re tűzte ki az ítélethirdetést, de feltehetően az aznapra szervezett tüntetéstől tartva, váratlanul mára előre hozták a döntést. Alekszej Navalnijt felfüggesztett, míg öccsét, Oleget letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A jogász végzettségű Navalnij korábban orosz olajtársaságok, bankok és minisztériumok korrupt tevékenységéről kezdett el blogot írni, majd 2011-ben elindította RosPil nevű honlapját is. A sok ezer olvasót számláló oldal olyan szerződéseket és projekt kiírásokat gyűjt össze, amelyeknél felmerül a közpénzekkel való visszaélés gyanúja. Navalnij azóta az orosz ellenzék egyik markáns figurája lett, a Wall Street Journal szerint ő az az ember, akitől Putyin a leginkább tart. Navalnij a 90-es évek óta foglalkozik politikával, kezdetben a Jabloko orosz demokratikus párt színeiben tevékenykedett, majd 2007-ben a nacionalisták felé fordult, miután a Jablokoból kirúgták.

A Navalnij ellen két éve folyó eljárásban 2013 novemberében az eljáró moszkvai bíróság zárolta a 2011-2012-es téli tüntetésekben hírnevet szerzett orosz ellenzéki politikus és öccse, Oleg vagyonát, majd 2014 tavaszán házi őrizetbe helyezték Alekszejt. A vád szerint a testvérpár az Yves Rocher francia kozmetikai cég oroszországi leányvállalatától 2008 és 2012 között előnyös szállítási szerződések megkötésével több mint 26 millió rubelt (2014 ősze előtti árfolyamon körülbelül 170 millió forint) csalt ki. Egy másik nagy értékű sikkasztás ügyében folytatott perben Alekszejt 2013 nyarán öt év szabadságvesztésre és csaknem egymillió rubel pénzbírságra ítélte Kirov város kerületi bírósága, ám az ítéletet később a fellebbviteli megyei bíróság felfüggesztettre változtatta. Mindeközben a korrupcióellenes jelszavakkal kampányoló Alekszej Navalnij elindult a 2013 szeptemberében tartott moszkvai polgármesteri választáson, ahol a Kreml jelöltje, Szergej Szobjanyin mögött 27 százalékot szerzett – a vereség a hatalompárt jelentős fölényéhez szokott putyini Oroszországban szinte felért egy győzelemmel.

Az Yves Rocher-ügyben a moszkvai Zamoszkvoreckij kerületi bíróság eredetileg 2015. január 15-t tűzte ki ítélethirdetés napjául. Az ügyész Alekszejre 10, Olegre 8 év börtönbüntetést kért. Az ellenzéki politikus hívei azt is remélve, hogy a látványos gazdasági nehézségek kiváltotta elégedetlenkedés látható tömegben viszi majd Moszkva belvárosában utcára az embereket, „az ítélet megvitatása céljából” erre a napra Népi Gyűlés szervezésébe kezdtek különböző közösségi oldalakon. A januári köztéri demonstráció kapcsán az orosz nemzeti kommunikációs hivatal (RoszKomNadzor) a Facebookhoz fordult az esemény blokkolását kérve, amely már másnap eleget is tett a kérésnek és Oroszországból elérhetetlenné tette az esemény oldalát. A Twitter továbbította felhasználóinak a RoszKomNadzor felhívását, ám láthatatlanná nem tett felhasználói oldalakat. A 2014 tavaszán Putyin emberei tulajdonába került orosz Facebookként emlegetett VKontakte természetesen teljesítette a hatóság kérését és letiltotta a Facebook eseménnyel párhuzamos oldalt (az oldal alapítója és korábbi vezérigazgatója, Pavel Durov még áprilisban visszautasította többek közt Navalnij oldalának blokkolását; egy héttel később eltávolították pozíciójából).

A Facebook általános álláspontja szerint országok kormányai kérésére az adott államból érkező látogatók előtt akkor blokkolnak egy oldalt, amennyiben az helyi jogszabályt sért. Az egy nap alatt 13 ezer visszaigazolt résztvevőt gyűjtő eseménynek jogsértővé válnia azonban még ideje sem is volt, hiszen a demonstrációt legkorábban két héttel annak időpontja előtt lehet bejelenteni. A vállalatnak természetesen jövedelmezőbb elfogadni a helyi törvényeket (még ha azok a szólásszabadsággal szembe is mennek), mint otthagyni a világ hatodik legnépesebb internet-felhasználói táborral rendelkező országát. Ezt az üzletpolitikát természetesen sokan kritizálták a New York Times-tól, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetén át, az orosz Zuckerbergként emlegetett Pavel Durovig.

Mindezt követően december 29-én délután jelent meg a hír Alekszej Navalnij blogján, miszerint a kerületi bíróság az ítélethirdetést január 15. helyett december 30-án reggel kilenc órakor tartja. A Gazeta.ru értesülése szerint a bíróság azon egyszerű okból döntött a bő két héttel korábbi ítélethirdetés mellett, mert időközben elkészült az ítélet...

Juhász Attila