Újabb elképesztő lépéssel akarja nehezíteni a kormány, hogy az állampolgárok megismerhessék, hogy az állam mire költi az adóinkat, ezért a K-Monitor az Átlátszóval, az Energiaklubbal és a TI Magyarországal közösen levelet írt a parlamenti képviselőknek, Péterfalvi Attila NAIH elnöknek és a szerzőnek, Trócsányi László igazságügyi miniszternek.

Frissítés: A parlament hétfőn 123 igen, 66 nem arányban elfogadta a törvény módosítását.

Nem árt néha emlékeztetni arra, az állam vagyona a mi közös vagyonunk, az állam a működését pedig a mi adóinkból fedezi, hogy értelmesen, hatékonyan, a társadalom szükségletei, érdekei mentén bonyolítsa közös ügyeinket. Ez a mi államunk, minden egyes állampolgáré, amely a mi pénzünkből működik, és alapvető kötelessége, hogy felénk elszámoljon annak felhasználásával és elköltésével.

Az igazságügyi miniszter mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül javaslatot tett az információszabadságról szóló törvény újabb módosítására, amely tovább szűkítené a közérdekű adatok megismerhetőségét. Semjén Zsolt miniszterelnök-helettes pedig a minap kezdeményezte, hogy kivételes (gyorsított) eljárásban tárgyalja az országgyűlés a módosítást. A kormány ismét arra hivatkozik, hogy egyes esetekben az adatigénylések teljesítése meghaladja az adatokat birtokló, kezelő szervezetek rendelkezésre álló kapacitásait. Nem vitatjuk, hogy ilyen előfordulhat, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy erre nem az a megoldás, hogy akkor nem adunk adatot, vagy, hogy fizetőssé tesszük az adatszolgáltatást, hanem az, hogy minden közérdekű információt automatikusan nyilvánosságra hozunk, így sokkal kevesebb esetben lesz szükség adatigénylések teljesítésére. Nem kell messze menni, hogy erre példát is találjunk, Szlovákiában jó pár éve egy központi elektronikus adatbázisban kötelező közzétenni a közpénzek elköltéséről szóló szerződéseket, Észtország pedig teljesen elektronikus alapokra helyezte közigazgatását, papírt tulajdonképpen már csak a vécékben használnak.

Nálunk ezzel szemben azzal reagál a kormány az állampolgárok és sajtó megnövekedett információigényére, hogy megnehezítené az adatokhoz való hozzáférést:

- Az adatgazda sokkal könnyebben és teljesen önkényesen kérhet az adatigénylőktől pénzt az adatok másolásáért, elküldéséért. Frissítés: Kiderült, hogy mennyit kérne a kormány az adatokért.

- Ráfoghatja szinte bármire, hogy olyan döntéselőkészítő anyag, amely a jövőben is valamilyen döntés előkészítésére használható, így nem nyilvános (eddig a döntéshozatalt követően erre nem lehetett hivatkozni). A rendelkezés elfogasásával például a Daimler vizsgálat adatai se kerülhettek volna nyilvánosságra.

- Szerzői jogvédelem álló anyagokba (pl. egy állami pénzből rendelt Századvég, vagy Hagyó féle BKV tanulmány) csak betekinteni lehet, de nem kell elektronikusan megosztani. Mivel ezeket nem értékesítik tovább, teljesen indokolatlan a korlátozás.

- Anonim adatigénylések elutasíthatóak.

- Megismételt adatigénylések elutasíthatóak (akár abban az esetben, ha azokra nem érkezett válasz).

- Az EU-ban, vagy valamelyik másik tagállamban előállított adatok kiadásához az EU vagy a tagállam hozzájárulása kell (ez az adatszolgáltatás végtelen lassításához vezet, ráadásul alig van ma valami, ami nem az EU pénzéből készül, így könnyen találhatunk majd valamilyen hivatkozási alapot erre a passzusra).

Közös levelünkben az említett problémákra hívtuk fel a jogszabály módosításában érintett felek figyelmét, továbbá azt kértük, hogy tekintsenek el a jogszabály ilyen szellemű módosításától. A tervezett módosítás fenntartása esetében minden bizonnyal további lépéseket fogunk tenni, ugyanis a javasolt változtatások elképesztő mértékben sértik minden magyar állampolgár alapvető jogait, és durván szembe mennek az átláthatóság és a nyílt kormányzás alapvető elveivel.

A tervezethez képest is tovább gyengült a kormány korrupcióellenes programja, kikerült belőle a pártfinanszírozás és a közérdekű bejelentőket védő törvény reformja, és nem foglalkoznak a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozataival sem. Cserébe szigorúbb szabályokra számíthat a civil és az üzleti szektor.

A program tervezetét márciusban véleményezte a K-Monitor és TASZ, és már akkor felhívtuk rá a figyelmet, hogy néhány ambiciózus vállalás ellenére nem várható, hogy ezek a valóságban érdemi változáshoz vezessenek. Javaslatainkra szokás szerint nem érkezett reakció, számos progresszív elem pedig kikerült a kormány által információink szerint már áprilisban elfogadott antikorrupciós programból.

Na ilyet továbbra se fogunk látni

Mi változott?

A program szövege helyzetértékelés gyanánt hosszasan vázolja, hogy milyen sikeres reformon ment keresztül a pártfinanszírozás rendszere a választások előtt. A tavaszi tervezet ugyan további lépéseket tartott szükségesnek, ezek az elfogadott programban már nem kerültek elő, pedig az EU Antikorrupciós jelentése is felhívta a figyelmet a pártfinanszírozás problémáira, a 2014es választások pedig mindenki számára bizonyítékul szolgálhattak, hogy a rendszer továbbra is a korrupció és a csalás melegágya.

Részletesebben foglalkozik a szöveg a közbeszerzések kapcsán az Open Contracting elveivel, ezt, ha optimisták vagyunk tekinthetjük a szerződések központi adatbázisának megteremtése irányába tett első lépésnek (Szlovákiában vezették be először néhány éve), de a szöveg annyira általános, hogy jó eséllyel néhány látszatintézkedésre futja majd belőle, pláne ha visszaemlékezünk az új közbeszerzési törvény tervezett rendelkezéseire.

Még a tartalomjegyzékbe se merték beleírni, de az átláthatóság fejezet egy teljesen új ponttal bővült, a civil szervezetekre vonatkozó szabályozással. Eleve megdöbbentő, hogy miért kell hosszasan ecsetelni egy kormányhatározatban azt a történetet, amikor egy természetvédő szervezet állítólag kenőpénzt kért az Auditól azért, hogy ne problémázzon a gyárbővítés miatt, de a lényeget az alábbi mondat foglalja össze: „A civil szervezetek átlátható működésének érdekében vizsgálni kell az ezen szervezetek működését meghatározó jogszabályi rendelkezések érvényesülését, ezzel összefüggésben a nemzetközi szinten működőképes megoldások alkalmazásának, valamint a vagyonnyilatkozat megtételére kötelezhető személyi kör szélesítésének lehetőségeit.” Tudniillik eddig is kellett azon civil vezetőknek vagyonnyilatkozatot tenni, akik 50 millió Forintot meghaladó állami támogatást kapnak. Vélhetően most a külföldi forrásból gazdálkodó szervezetekre fog rámozdulni a kormány.

A tervezet egyik erős eleme a vagyonnyilatkozati rendszer szabályozása volt, bár már akkor is felhívtuk rá a figyelmet, hogy kétértelmű a szöveg, félő, hogy az országgyűlési képviselőkre nem fog vonatkozni (csak a civilekre). Ez be is jött. Valamennyit szigorodhat az államigazgatásban dolgozók vagyonnyilatkozat tételi kötelezettsége, de továbbra se lesznek átláthatóak a képviselői vagyonnyilatkozatok, nem lesz ellenőrzés, nem lesz szankció.

A pártfinanszírozás reformjához hasonlóan kikerült a programból a közérdekű bejelentőkre vonatkozó csapnivaló szabályozás átalakítása, amelynek mikéntjéről egyébként létezik szakmai konszenzus. A közérdekű bejelentők védelmének hiányosságaira az antikorrupciós program tervezete is rávilágított, továbbá számos ügy bizonyította, hogy milyen veszélyeknek és fenyegetettségnek vannak kitéve azok, aki felszólalnak a közjó érdekében.

Újdonság a programban az amerikai Sarbanes-Oxley (SOX) törvényre való utalás, amellyel a kormány az üzleti szférában akar szigorúbb beszámolási szabályokat teremteni. Noha az elgondolás jogosságát nem vitatjuk, félő, hogy a végén itt is olyan szabály születik, amely a korrupció csökkentéséhez nem fog hozzájárulni, cserébe növeli a kormány befolyását az üzleti világ felett. Ezentúl szigorúbb szabályok várhatóak az olyan cégekkel szemben, amelyek nem átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkeznek.

Az említett változások jól mutatják, hogy a kormány mindenhol sepreget, csak a saját háza táján nem. Semmi gond nem lenne azzal, hogy a kormány szigorít a közszolgákra, civilekre és az üzleti szférára vonatkozó szabályokon, ha bármit is tenne a politika legfelsőbb szintjein burjánzó korrupció ellen. Az elfogadott törvény korábbi feltételezéseinket bizonyítja: A kormánynak esze ágában nincs erélyesebben fellépni a korrupció ellen, helyette a korrupció elleni harcra hivatkozva növelni kívánja a mások feletti befolyását.

Valódi társadalmi egyeztetés nélkül került a parlament elé az új közbeszerzési törvényjavaslat. A tervezet kiszélesíti a korrupt, 3 ajánlattevő meghívásával zajló eljárástípust, nem javítja a közbeszerzési adatok hozzáférhetőségét, ahogy a beszerzések ellenőrzését sem. Részletes véleményünk erős idegzetűeknek alább.

Mire véleményezheted, már el is fogadták - nagyjából ezzel foglalható össze a közbeszerzésekről szóló új törvény tervezetének társadalmi vitája. Az április végén közzétett, 160 oldalas normaszöveget tartalmazó dokumentum véleményezésére eredetileg 8 napot szánt az ismét jogalkotási lázban égő Miniszterelnökség, majd addig változott a határidő és a tartalom, míg május 19-re majd 300 oldalas módosított szöveggel kellett megbirkóznia annak, aki érdemi kritikával szerette volna illetni a kritikára egyébként nagyon is méltó anyagot. Nem kíván különösebb kombinatorikai készséget annak belátása, mennyit fontolhatott meg a kormány a beérkezett véleményekből, amikor a tegnapi nap folyamán valóban előterjesztette a korábban elfogadottal szinte mindenhol egyező javaslatot. Sapienti sat.

Na, de mi van benne, ha már ismét erőltetett menetben alkotunk jogot?

2014-ben a Tanács és a Parlament elfogadott egy új irányelvet a közbeszerzésekről. Ezt valóban át kell ültetni a tagállamok jogába, így a magyar jogba is, legkésőbb 2016 tavaszáig, de a magyar kormány éltanuló reflexeit élesítve úgy döntött, módosítás helyett új törvényt alkot - lehetőleg 2015. november 1-jén történő hatályba lépéssel. Az új törvény ugyan lehetőséget kínálna a korrupt közbeszerzési rendszer reformájára, erre vonatkozó komoly politikai szándék azonban - a hangzatos szavak ellenére - nem fedezhető fel.  

Az új törvény tervezete nem csak nem szünteti meg a 3 ajánlattevő meghívásával zajló, átláthatatlan beszerzési rendszert, hanem 2 lépcsőben ki is szélesíti annak alkalmazási körét, nem javítja a közbeszerzési adatok hozzáférhetőségét, nem szigorítja szankciókkal a közzétételi kötelezettséget, és nem teremti meg a Közbeszerzési Hatóság valódi függetlenségét sem.

Cserébe az uniós direktívából eredő lépéskényszer hatására bevezet olyan, nem kellő garanciákkal körülbástyázott intézményeket mint az öntisztázás, az eljárás előkészítési szakaszára is vonatkozó összeférhetetlenség kivételének számító előzetes piaci konzultáció, vagy az értékelési szempontok között a legalacsonyabb árral szemben olyan, közelebbről nem meghatározott gumifogalmak (például innovációs és szociális szempontok).

Ezek mellett alkalmaz néhány olyan szépségtapaszt, mint a műszaki-szakmai alkalmasság körében a referenciák megkövetelhetőségének korlátok közé szorítása vagy az üzleti titok indokolási kötelezettsége. Vagyis már nem olyan könnyű testreszabni a tendert azzal, hogy csak olyan ajánlattevő pályázhat, akinek sokmilliárdos, túl specifikus portfólióját az adja, hogy korábban is csak ő nyert mondjuk közvilágítás kiépítésére beszerzést, vagy az ajánlattevőnek meg kell indokolnia, miért is szenved súlyos érdeksérelmet azáltal, ha az általa üzleti titokként megjelölt információ nyilvánosságra kerül. Bár ez utóbbi esetben nincs pontos mérce arra, hogy mi minősül megfelelő (és nem túl általános) indokolásnak, ezért gyakorlatban még sok problémát fog okozni, és nem biztos, hogy kevesebb titok lesz. Egyszóval maradt visszaélésre okot adó szabályozási keret bőségesen továbbra is. A következőkben kiemelünk néhány gondolatot a társadalmi vita keretében beküldött véleményünkből, ami egyébként teljes terjedelmében itt olvasható.

Csak az EU meg ne lássa - nemzeti eljárásrend a zavarosban halászáshoz 

Már az is érdekes, hogy az uniós értékhatárokat (összeszámítás alapján) átlépő, ugyanazon célt szolgáló beszerzések egy részére (ha elég ügyesen darabolják) nemzeti eljárásrend vonatkozik, de lássuk, miért is akkora probléma ez. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az európai uniós értékhatár alatti közbeszerzések körében árubeszerzés vagy szolgáltatás esetén 25 millió forintig, építési beruházásnál 150 millió forintig hirdetmény közzététele nélkül folytathatnak le közbeszerzési eljárást az ajánlatkérők úgy, hogy lényegében 3 - általuk valamiért preferált - ajánlattevőnek megküldik az eljárás megindításáról szóló felhívást.

A tervezet e körben egyrészt leszállítja az effajta beszerzések értékhatárait, vagyis árubeszerzés vagy szolgáltatás esetén 18 millió forintig, építési beruházásnál 100 millió forintig nyílik lehetőség barátok helyzetbe hozására, másrészt most már nem kell alkalmassági szempontot sem előírni, valamint rövidebb az ajánlattételre és a szerződés megkötésére nyitva álló határidő. Ez egyfelől önreflexióként is felfogható: ha már úgyis tudjuk, ki fog nyerni, essünk túl minél gyorsabban rajta. Kivételt képeznek az európai uniós alapokból finanszírozott, Magyarország országhatárán átnyúló projekttel kapcsolatos beszerzések, mert az Európai Bizottság már jelezte (és erre néha még hallgatni kénytelen a kormány), hogy a közbeszerzések eredményes, hatékony és szabályos lebonyolítása az uniós források megfelelő felhasználásának előfeltétele. Erre utal az EU Bizottság Gazdaságfejlesztési Operatív Programot felfüggesztő határozata is, amely kimondja, hogy a kiválasztási folyamatban nem érvényesült az eredményes pénzgazdálkodás elve, túlárazott tételeket fogadtak el érdemi vizsgálat nélkül és jelentősen javítani kell a projektkiválasztási csalásfelderítési és -megelőzési mechanizmusokon. Ezek után nem csoda, ha nem akarunk büszkélkedni az említett eljárással.

A lecsökkent értékhatárok fölött sem lesz azonban sokkal jobb a helyzet, mert a tervezet olyan általános nemzeti eljárási szabályokat vezet be, amely az átláthatóság elvét sértve és a nyílt eljárás bizonyos elemeit imitálva a "3 ajánlattevős" rendszer alkalmazási körének kerülőutas bővítését jelenti. Az új szabályok értelmében 500 milliós értékhatár alatti építési beruházások és uniós értékhatár alatti szolgáltatások esetén hirdetmény helyett csak összefoglaló tájékoztatást kell küldeni a Közbeszerzési Hatóság részére (magyarul nem kötelező hirdetménnyel indítani az eljárást). Az összefoglaló tájékoztatás közzétételét követően akár 4 munkanap elteltével lezárulhat az ajánlattevők érdeklődésének jelzésére nyitva álló határidő, melyet követően csak az kap eljárást megindító felhívást, aki érdeklődését időben jelezte. Az összefoglaló tájékoztatás kötelező tartalmi elemeire vonatkozóan (vagyis, hogy a beszerzés tárgyáról pontosan milyen információkat kötelező megadni) nem tartalmaz taxatív felsorolást a tervezet, ami komoly jogbizonytalanságot és korrupciós kockázatot eredményez. Végül meg kell említeni, hogy ezekben az eljárásokban az ajánlatkérőnek – eredménytelenség deklarálása helyett - mindenképp lehetősége van 3 ajánlattevő részére a felhívást megküldeni, akkor is, ha senki nem jelezte előzetesen az érdeklődését. Sőt, a meghívott ajánlattevő olyan gazdasági szereplőt is bevonhat az ajánlattételbe, aki nem is kapott egyáltalán felhívást.

Átpolitizált Közbeszerzési Hatóság és a keretében működő jogorvoslati rendszer

A Hatóság keretében működő Tanácsnál és a Közbeszerzési Döntőbizottságnál a legnagyobb problémát függetlenség hiánya jelenti. A Tanács összetételében (továbbra is) szakmaiságot erodáló politikai erők vannak jelen. A tervezet alapján a Tanács 19 tagjából 5 főt a kormány különböző tagjai jelölnek, további két helyet pedig a kormány alá rendelt állami intézmények – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság – vezetői vagy az általuk jelölt személy töltenek be. Vagyis 19 tagból 7 fő, azaz több mint a tagok egyharmada, a kormány által jelölt vagy a kormány alkalmazásában álló személy. Emellett a közbeszerzési biztosok összkollégiumában tanácskozási joggal részt vehetnek a közbeszerzésekért felelős miniszter által vezetett minisztérium közbeszerzési területért felelős szervezeti egységének képviselői is (akik között előfordulhat a Tanács tagjaként a közbeszerzési biztosok kinevezéséről is határozó személy).

Ezek a szabályok azért bírnak jelentőséggel, mert egy törvény önmagában sosem elég, a jogalkalmazás formális jellege, az ellenőrzés szigorának és integritásának hiánya erőteljesen hozzájárul a jelenlegi korrupt rendszer fenntartásához. A Hatóság elnöke által jogsértés esetén hivatalból indított jogorvoslatok körében elengedhetetlen a kezdeményezőkészség javítása. Ahogy azt a Nemzeti Korrupcióellenes Program véleményezésben is leírtuk, 2013-ban alig indult hivatalból jogorvoslati eljárás a Hatóságnál, pedig majd 2400 milliárd forintnyi közpénzt áramoltattak ki az államkasszából közel 12 000 eljárás lefolytatásával. 

 Ha a hegy nem megy Mohamedhez... akkor Mohamed elemez

A fenti problémára is megoldást jelenthet, hogy amennyiben a Hatóság nem akar képes hatékony ellenőrző tevékenységet kifejteni, elvégzi helyette a civil szféra, a sajtó vagy bármely érdeklődő állampolgár, ha megfelelő mennyiségű és minőségű adat elérhető a közbeszerzésekkel kapcsolatban. A törvényjavaslat természetesen egyelőre nem számol ezzel a lehetőséggel, de jelen helyzetben leginkább a közbeszerzési rendszer átláthatóságának fokozásával csökkenthető a közbeszerzési korrupció. Ennek fényében álljon itt egy felsorolás arról, hogy kezdetként mely adatok milyen publikálásával lenne elégedett a K-Monitor:

• az ajánlatkérőkön túlmenően minden ajánlattevő egyedi azonosítója (adószám) és valamennyi eljárás, amelyben részt vett.
• az öntisztázási eljárással összefüggő adatok
• a kizárásokra (és azok okaira) vonatkozó adatok, ideértve a kizárási ok miatt tett feljelentés tényét is.
• az összeférhetetlenséggel összefüggő döntések és ezek indokai.
• a nemzetbiztonsági okból zárt közbeszerzésről hozott döntés, (és a részvételre jogosult ajánlattevők listája).
• annak ténye, hogy üzleti titokra való hivatkozással tagadták meg az információk közzétételét.
• adatok, amelyek alapján megítélhető, hogy a tárgyalásos eljárás alkalmazása során tiszteletben tartották-e az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elveit.
• a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás szempontjából lényeges minden adat.
• a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására irányuló kezdeményezések (kérelemre és hivatalból indított eljárások),valamint a Döntőbizottság tematizált határozatai.
• a megkötött szerződések, illetve azok módosításai (ideértve a lényeges és nem lényeges feltételeket is).
• inkorporált referencia-adatbázis a teljesítésekről (közbeszerzések teljesítésének adataival, akár a szerződő felek értékelésével is)
• a közbeszerzés dokumentációja ingyenesen (nem csak az érdekelt felek számára)

Gumiszabályokba csomagolt korrupciós kockázatok

Először is le kell szögezni, hogy nem minden általános szabállyal vagy generálklauzulával van probléma a jogban. Azok a fogalmak hordoznak kiemelt kockázatot, amelyek mások általi ellenőrizhetetlenség nélkül, szubjektív mérlegelést engednek például az ajánlatkérőknek, vagy az olyan hatósági jogalkalmazónak, amely egy részlegesen átpolitizált hatóság kötelékében végzi jogalkalmazó tevékenységét. Honnan jönnek ezek a határozatlan és visszaélésre alapot adó fogalmak? Egyrészt nem lehet mindent esetről esetre szabályozni. Másrészt az EU a beszerzési kultúra fejlesztése körében preferálja az egyszerűsítést és azt, hogy a közbeszerzések különböző, általánosan megragadott stratégiai célokat segítsenek elő. Ezzel önmagában semmi probléma nincs, de a részletszabályokkal sok helyen adós marad az uniós és nemzeti jogalkotó.

Ezért fordulhat elő, hogy például az ajánlatok elbírálásának szempontjai között a tervezet bevezeti a legalacsonyabb árral szemben a legkedvezőbb ár-érték arány értékelésének lehetőségét úgy, hogy ehhez segédszempontként esztétikai és funkcionális tulajdonságoktól kezdve, a teljesítésben segédkezők képzettségén keresztül szociális célokig szinte minden (ideértve a már említett innovatív tulajdonságot is) figyelembe vehető. Való igaz, hogy ezzel a silány minőséget nyújtó, legalacsonyabb árajánlatok kiküszöbölhetővé válnak, de objektív mérce nélkül (ilyen például az innovatív jelleg jogszabályi követelményeknek való megfeleltetése, vagy tanúsítványt kibocsátó szervezetek szakmai szabványainak alkalmazása) puszta önkénnyé válhat az ajánlatok elbírálása. Szakmai ajánlat és árajánlat együttes értékelése esetén egyébként megfontolandó, hogy a két ajánlatot külön-külön (egymás után) bontsa fel és értékelje az ajánlatkérő, ezzel javítva az eljárás konzisztenciáját és átláthatóságát.

Az öntisztázás intézményére is óvatosan kell tekinteni, részben hasonló okokból. Az eljárás lényegét az adja, hogy az ajánlattevő szinte valamennyi kizáró ok megléte esetén igazolhatja, hogy az ajánlat vagy részvételi jelentkezés benyújtását megelőzően olyan intézkedéseket hozott, amelyek a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. Vagyis versenyben tartathatja magát, ha valahogy bizonyítja, hogy például korábbi eljárásban ugyan hamis adatot szolgáltatott, de azóta már nem tenne ilyet vagy ennek felszámolására garanciákat vezetett be. A probléma viszont pont onnan ered, hogy a tervezet nem sorolja fel és határozza meg pontosan, milyen intézkedéseket fogadhat el a mérlegelést végző szerv, amely  - a korábbi változathoz képest - szerencsére már nem az ajánlatkérő, hanem a Közbeszerzési Hatóság. Örömre azért nem ad okot, hogy a hatósági vizsgálat pusztán okirati bizonyítékokon alapuló formális vizsgálat képét vetíti előre, aminek lefolytatása kapcsán továbbra is kétséges, hogy kellő szakértelemmel és vizsgálati hajlandósággal lesz felvértezve a – Hatóság keretében működő Tanács összetételére tekintettel - még mindig átpolitizált Hatóság. Kellemes csalódás lenne, ha a parlamenti vita ideje alatt mégiscsak előrukkolna valaki egy kézzelfogható leltárral az elfogadható intézkedéseket illetően.

Az elbírálás és az alkalmasság körén kívül is találunk nehezen körvonalazható szabályokat és fogalmakat, amelyek például az eljárás előkészítés és az előzetes piaci konzultáció egymással való kapcsolatánál okoz feszültséget. Ennek következtében nem egyértelmű, hogy ajánlattevőként például ki van- e zárva az, aki az eljárás előkészítésében részt vett (elvileg itt is fennáll már összeférhetetlenség), de például tevékenysége a pongyolán megfogalmazott előzetes piaci konzultáció (vagy az összeférhetetlenség egyéb kivételeinek) fogalomkörébe esik.A gyakorlatban ezért elképzelhető, hogy előzetes piaci konzultáció pajzsa mögött ajánlatot tehet majd olyan gazdasági szereplő, aki egyébként összeférhetetlenség miatt nem is indulhatna az eljárásban.

Az eddig bemutatott problémákon túl a tervezet még számos kisebb-nagyobb sebből vérzik, és vélelmezhetően tovább fog módosulni a parlamenti vita idején. Erre utaló jel, hogy az előterjesztett javaslat már most is újabb elemekkel egészült ki (tehát már most nem a véleményezés céljából közzétett szövegváltozattal azonos). A legújabb módosítás például a támogatásból finanszírozott beszerzések esetén egy újabb ajánlatkérői körre vonatkozóan állapít meg szabályokat: nevezetesen az államháztartás alrendszereiben működő központi beszerző szervek által egy bizonyos összeghatár felett támogatott szervek beszerzéseit vonja - meglepő módon - nemzeti eljárásrend alá. Szóval figyelni továbbra is érdemes.

Képek forrása: [1. kép] [2. kép] [3. kép] [4. kép]

Szeretnéd megtudni, mennyire vagy hajlamos a korrupcióra? A K-Monitor tesztje segítségével megtudhatod, hogy az átlagnál könnyebben vagy nehezebben állsz-e ellen a korrupció csábításának.

A K-Teszt célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció nem milliós vagy milliárdos csúszópénzek elfogadásával kezdődik, hanem hétköznapi szociális magatartásunkban gyökerezik. Ebből következően a korrupció elleni küzdelem is többről szól, mint jogszabályok készítéséről vagy bűncselekmények felderítéséről. Fontos, hogy megértsük: a korrupció nem valami távoli, megfoghatatlan jelenség, mindennapi döntéseink során is jelen van, és egyéni felelősségünk is, hogy tegyünk ellene.

A teljes változat itt érhető el: http://k-teszt.hu

A K-Teszt a kitöltőknek válaszaik alapján ötféle visszajelzést adhat a nagyon alacsony korrupciós hajlandóság és a nagyon magas korrupciós hajlandóság között. Mivel a korrupciós hajlandóságnak nincs mértékegysége, az eredmények csak egymáshoz képest értelmezhetők. A teszt a kategóriákat a korábbi kitöltők eredményeiből számolt átlaghoz képest határozza meg, a módszertan szocialpszichológus szakemberek segítségével készült.

Korábbi kutatások alapján elmondható, hogy a korrupcióra való hajlandóságunk mértéke nagyban függ az ismerőseink, a barátaink iránti lojalitásunk szintjétől. A közeli ismerősök közötti erős kapcsolat megjelenik morálisan elfogadható és kevésbé elfogadható helyzetekben is. Természetesen szép és teljességgel helyénvaló, ha igyekszünk segíteni egymást a barátainkkal, azonban észre kell vennünk, ha egymás segítése már a tágabb közösség érdekeit sérti, vagy annak értékeibe ütközik. Fontos, hogy minden, a szűkebb közösségünk (család, barátok, kollégák, stb.) érdekében végrehajtott cselekedet esetében vegyük figyelembe tettünk tágabb közösségünkre, közösségeinkre (szomszédság, település, ország, stb.) gyakorolt hatásait is.

Bizonyos országokban, így Magyarországon is, a családhoz, a barátokhoz, a közeli ismerősökhöz fűződő kapcsolatok (amit a pszichológia kiscsoportos kollektivizmusnak nevez) jellemzően erősebbek, mint a tágabb közösséghez, társadalmi intézményekhez fűződő kapcsolatok (amit intézményi kollektivizmusként ismerünk). Az ilyen országokra gyengébb gazdasági teljesítmény jellemző, kevésbé versenyképesek, lakóik között alacsony az egymás iránti bizalom, a lojalitást többre tartják, mint a hatékonyságot, és, ami tesztünk szempontjából a leglényegesebb: egyértelmű, erős korreláció mutatható ki a csoport-kollektivizmus és az érzékelhető korrupció magas szintje között. Azokban az országokban, amelyekre az intézményi kollektivizmus a jellemző, ennek épp a fordítottja igaz. A korrupció egyik ellenszere tehát a közeli kapcsolataink és a tágabb közösséghez, közösségekhez fűződő viszonyaink megfelelő egyensúlyában rejlik.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42

A térség más civil szervezeteivel közösen felmérést készítettünk a parlamentek átláthatóságáról. Magyarország nem szerepelt rosszul, persze van még hova fejlődni. Az együttműködés során arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen alapvető adatokat rögzítenek a parlamentek saját munkájukról, és milyen módon, formában teszik azt közkinccsé.

A Visegrádi Alap által támogatott projekt során Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Koszovó, Montenegró és Albánia törvényhozása mérettetett meg. Általánosan elmondható, hogy a  visegrádi országok parlamenti kamarái több adatot tesznek elérhetővé, mint a nyugat-balkániak. Csehország és Lengyelország az éllovasok, a legkevésbé nyílt törvényhozás a koszovói parlament és a bosznia-hercegovinai Nemzetek Háza.

Az összes vizsgált parlament esetében igaz, hogy a plenáris ülésekkel kapcsolatos adatok könnyebben elérhetőek és nyíltabbak, mint a bizottsági ülésekre vonatkozóak. Sok dokumentumot PDF és egyéb olyan szöveges formátumban tesznek közzé, amelyek a gépi olvashatóságot, így pedig az újrahasznosíthatóságot is megnehezítik.

Így nézünk ki

A magyar parlament sokat fejlődött ezen a téren, az adatok egy része API-n keresztül is elérhető, így akár adatbázisként is lehet dolgozni velük. Ugyancsak pozitívum, hogy minden fontos területen készül a képviselők parlamenti munkájáról dokumentáció, ez azonban nem mindig könnyen hozzáférhető.

Számos vizsgált parlamenti kamara esetében a képviselők szakmai életrajza, iskolai végzettsége, illetve a közszférában betöltött más pozícióik hiányosan szerepelnek és nem összehasonlíthatóak. Erre hatékonyan és egyszerű megoldás volna, ha minden képviselőnek ugyanazt az egységes formanyomtatványt kellene kitöltenie.

Jellemzően közlik a parlamenti honlapok a képviselők vagyonnyilatkozatát is, azonban ezt rendszerint PDF formátumú fájlokban hozzák nyilvánosságra, sőt, néhány esetben kézzel írott dokumentumok szkennelt verzióját teszik elérhetővé. A vagyonnyilatkozati közzététel minősége javulna, ha gépi olvashatóságot lehetővé tevő (pl. táblázatos) formátumban közölnék őket (ennek megvalósítása nemrég Magyarországon is felmerült).

A bizottsági szavazások eredményeit sajnos sehol nem rögzítik név szerint, pedig jó volna ha legalább a legfontosabb bizottsági szavazások esetében rögzítenék és nyilvánossá tennék az eredményeket.

A hivatalos parlamenti honlapokon közölt törvénykezési dokumentumok (pl. törvényjavaslatok szövege, módosító indítványok, bizottsági határozatok, elfogadott törvények) többségét PDF vagy DOC formátumban teszik közzé. Ezen is lehetne javítani azzal, hogy a törvénykezési dokumentumok (törvény- és módosító javaslatok, törvényszövegek) strukturált formátumban (HTML, XML) kerüljenek fel a honlapra, javítva gépi olvashatóságukat. Ennek segítségével például olyan csodálatos dolgokat lehetne művelni, mint ez a francia oldal, a törvénygyár.

A parlamenti adatokhoz való hozzáférés egyébként nem úri hóbort, hanem a legelső és talán az egyik legfontosabb lépés annak érdekében, hogy az állampolgárok és szavazók számára is érdekes legyen az, ahogy meghozzák az életünknek számos elemét befolyásoló törvényeket, mi több, akár szélesebb körben is igény  ébredjen a törvények megalkotásában való részvételre.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42

Az Igazságügyi Minisztérium előterjesztése szerint a Kormány hamarosan kezdeményezni fogja a Büntető Törvénykönyv módosítását, a tervezett változtatások pedig érintik a kódex korrupciós fejezetét is.

Kevesebb mint két éve lépett hatályba az új Büntető Törvénykönyv, amely a korábbi Közélet tisztasága elleni bűncselekmények cím helyett a köznyelvhez közelebb állóan Korrupciós bűncselekmények címszó alatt szabályozza azokat a magatartásokat, amelyek jogtalan előny ígéretével vagy elfogadásával kapcsolatban valósítanak meg bűncselekményt.

A tervezett változtatások között van technikai jellegű és néhány érdemi is. Az érdemi módosítások célja

• a hálapénz legalizálása*,
• bővíteni a korrupciós bűncselekmények körét és
• szélesíteni a büntetés kiszabása során a korlátlan enyhítés lehetősét.

A tervezet egyértelművé teszi, hogy “nem vesztegetés, amikor egy gazdálkodó szervezet részéről eljáró személy a másik féltől az e személy által kapott szolgáltatással való megelégedettsége kifejezéseként utólag, a teljesítést követően fogad el valamilyen anyagi vagy más juttatást”, feltéve hogy ez nem kötelességszegés céljával történik. A változtatás célja, hogy világosan rendeződjön a hálapénz jogi megítélése. A Btk. ugyanis vesztegetésként bünteti, míg a Munka Törvénykönyve  éppenhogy lehetőséget ad a hálapénz elfogadására (a munkáltató előzetes hozzájárulásával). Mindemellett a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe változatlanul kimondja, hogy minden orvosnak erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a hálapénz visszaszorítása, illetve végleges megszüntetése érdekében. Látni kell, a kormány által tervezett módosítás a hálapénz legalizálásáról szól. Ennek megítélésről már jó ideje vitáznak a szakmai felek, vannak érthető érvek a megoldás mellett, ugyanakkor erkölcsileg igencsak vitatható a szabályozás helyessége.

Korábbi hiányosságokat szeretne pótolni az előterjesztés azzal, hogy kiterjesztené a hivatalos személyeket terhelő feljelentési kötelezettséget, és Korrupciós bűncselekmények feljelentésének elmulasztása alcímmel - “a korrupciós bűncselekmények üldözése terén érvényesítendő zéró tolerancia érdekében” - a fejezetben szereplő összes bűncselekmény észlelése esetén a feljelentés elmulasztását büntetendővé teszi. Jelenleg egy hivatalos személy (pl. bíró, ügyész, közjegyző, országgyűlési vagy helyi önkormányzati képviselő stb.) csak akkor követheti el ezt a bűncselekményt, ha az információ, amiről hitelt érdemlő tudomást szerzett, a vesztegetés aktív (ígér vagy ad) vagy passzív (elfogad) formájával kapcsolatos.

Nem csak jogszabályokkal lehet küzdeni a korrupció ellen. Támogasd a K-Monitort!

A büntetés kiszabása során szélesebbé válik a korlátlan enyhítés lehetősége. Ez olyasmi, mint a vádalku. A minisztérium várakozása szerint ez arra fogja ösztönözni a még fel nem derített korrupciós bűncselekmények elkövetőit, hogy az enyhébb büntetés reményében segítsék az ügy feltárását.  A korrupt ügyletek bizalmi jellege és az érintett felek érdekközössége miatt ugyanis a korrupciós bűncselekményeket nagy fokú látencia jellemzi. Még ha a hatóságok tudomására is kerül egy ügy, igen nehéz a bűncselekmény bizonyítása. A törvénytervezet azért, hogy minél többen tegyenek feltáró jellegű beismerő vallomást, befolyás vásárlása és befolyással üzérkedés esetén is - tehát az összes korrupciós bűncselekménynél egységesen - lehetőséget ad az ügyet elbíráló bíróságnak, hogy a bűnösség megállapítása után korlátlanul enyhítse vagy különös méltánylást érdemlő esetben akár mellőzze az elkövetővel szemben a büntetést.

A K-Monitor szerint jelentős részben szükséges módosításokról van szó, azonban a hálapénz legalizálása nem jelentheti a probléma valódi orvoslását, ezért ezen a téren mielőbbi átfogó lépések megtételét sürgetjük. A paraszolvencia elleni fellépés nem nélkülözheti az érintett ágazat dolgozóit is bevonó, társadalmi szemléletváltozást célzó, nem jogi jellegű eszközök kidolgozását.

Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a korrupció elleni hatékonyabb fellépésnek eddig sem elsősorban jogalkotási, hanem jogalkalmazási akadályai voltak. Egyes bűncselekményfajták esetében az ismertté vált korrupciós ügyek gyakran el sem jutnak a bíróság elé, mivel a nyomozóhatóságok és az ügyészség nem tárják fel megfelelően a gyanús eseteket.

 * a Pénzcentrum május 12-i cikke szerint mégsem legalizálják a hálapénzt.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42

Nem egyedi eset a BKK hirdetések cenzúrázása. Nem csak a melegrandi.hu társkereső oldal buszos hirdetéseivel volt gond, ősszel a K-Monitor plakátjait utasította el a BKK reklámpartnere.

2014 őszén jelent meg a K-Monitor okostelefonos alkalmazása, amely térképen jeleníti meg az elmúlt évtized legjelentősebb korrupciós helyszíneit, vitatott közőpénzköltéseit és EU-finanszírozással megvalósult beruházásait. Az applikáció ismertségének növelése érdekében hét darab plakátot szerettünk volna kihelyezni különféle metróállomásokon, a BKK partnere azonban elzárkózótt ettől.

Mivel a plakátok kihelyezési pontjait mi választhattuk meg, olyan, speciálisan helyhez kötött hirdetéseket készíttettünk, amelyek a hozzájuk közel eső, az okostelefonos alkalmazásban is megtalálható korrupciós helyszínek, vagy ismert közpénzes ügyek közül mutattak be egyet-egyet (pl. a Postapalota a Széll Kálmán térnél, vagy az Eiffel Palace irodaház a Nyugati Pályaudvar közelében). A kreatív anyagok határidőre elkészültek, a hirdetési díj is átutalásra került, így komoly meglepetést okozott, amikor kiderült: a BKK partnere, a JCDecaux Hungary Zrt. elutasította a plakátok kihelyezését. Döntésüket azzal is indokolták, hogy a plakátok befolyásolnák a BKK érdekeit, az érintett plakáthelyek ugyanis a BKK tulajdonát képezik. A reklámszervező cég, amellyel kapcsolatban voltunk, egy későbbi levelében úgy fogalmazott: a JCDecaux a provokatív tartalom miatt nem fogadja be a reklámanyagot.

Az egyik plakát terve

Természetesen furcsának és meglehetősen visszásnak találtuk, hogy a korrupciós helyszíneket bemutató telefonos alkalmazás plakátjait etikai okokból nem helyezhették ki. Azt sem értettük, hogyan sérülnének a BKK érdekei a reklámanyagok nyilvánosságra kerülésével, illetve hogy mit jelent pontosan a “provokatív tartalom” kifejezés, így a JCDecaux-hoz fordultunk felvilágosításért. Telefonos érdeklődéseink során annyit sikerült megtudnunk, hogy felthetően a cég egyik vezetője hozta meg az elutasító döntést plakátjaink ügyében, de sajnos vele akkor nem sikerült beszélnünk.

Így továbbra sem kaptunk egyértelmű választ arra, milyen kifogások merültek fel a plakátterveinkkel kapcsolatban, és nincs információnk arról sem, milyen “etikai” követelményeknek kellett volna eleget tennünk ahhoz, hogy hirdetéseink a helyükre kerülhessenek. Jellemző ugyanakkor, hogy azzal senkinek nem volt problémája, hogy a napokban kihelyezzenek egy olyan térkép-plakátot, amelyen semmi sincs ott, ahol a valóságban.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42

Izgalmas írás jelent meg tegnap a New York Timesban. Szinte még el sem kezdődött Hillary Clinton kampánya az elnökség megszerzéséért, máris politikai atombomba robbant a családi fészekben.

Még 2013. január végén ünnepelte az orosz napilap, a Pravda, hogy a Roszatom megszerezte a kanadai Uranium One bányászati céget. Ennek nem kisebb a jelentősége, minthogy ezzel a Roszatom a világ egyik legnagyobb uránkitermelőjévé vált, ugyanis az Uranium One Közép Ázsiától egészen az USA-ig birtokol bányákat, az üzlettel pedig Putyin közelebb került ahhoz a tervéhez, hogy uralhassa a világ nukleáris ellátó piacát. (A Roszatom, mint tudjuk, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tervei szerint Magyarországon épít majd új atomerőművet Pakson.)

De mi köze mindehhez a Clinton családnak?

A kanadai bányászati ipar több meghatározó alakja, akik felépítették majd eladták a Roszatomnak a szóban forgó céget, hosszú idő óta hű támogatói a Clinton család politikai karrierjének. Kanadai nyilvántartások tanúsága szerint az Uranium One orosz kivásárlásának idején a Clinton Alapítvány dollármilliókat (2,35 millió dollárt, ami nagyjából 600 millió Forint) kapott a cég kanadai tulajdonosának családi alapítványán keresztül. Nem kevésbé gyanús az az 500 ezer dollár sem, amelyet a Clinton Alapítvány attól a Kremlhez közelálló orosz befektetési banktól kapott, amely az orosz piacon az Uranium One részvényeit kínálta megvételre. Az Uranium One ázsiai üzeleteiről és az ezzel párhuzamosan a Clinton Alapítványnak juttatott pénzekről készült infografika itt található.

Kép: Uranium One

A Clinton alapítvány így összességében csaknem hárommilló dollárhoz jutott, úgy, hogy minderről csak kanadai nyilvántartásokból lehetett rájönni: Hillary Clinton annak ellenére nem hozta nyilvánosságra ezeket az információkat, hogy külügyminiszteri kinevezésekor ígéretet tett a Fehér Háznak, hogy a Clinton Alapítvány minden adományozójának nevét nyilvánosságra hozzák azért, hogy még a gyanúját is elkerüljék bármilyen összeférhetetlenségnek.

Milyen összeférhetetlenség?

A történet szépsége, hogy amerikai uránbányákat nem lehet csak úgy adni-venni, hiszen minden ilyen ügylet vastagon nemzetbiztonsági kockázatokat rejt. Éppen ezért, több szövetségi kormányhivatalnak az engedélye is kell ahhoz, hogy ilyen üzleteket tető alá lehessen hozni. Egyikük éppen az a külügyminisztérium (State Department), amelynek az engedély kiadásakor a vezetője nem más volt, mint Hillary Clinton, aki reményei szerint nemcsak a volt elnök felesége, hanem egyben a következő elnöke is lenne az USA-nak. Már ha ezek után egyáltalán eljut a demokrata párti jelöltségig, majd megnyeri magát az elnökválasztást is, amelyet 2016. november 8-án tartanak majd.

A történetet felgöngyölítő New York Times tucatnyi interjút készített a cikk megjelenése előtt, átvizsgáltak számtalan kanadai, amerikai és orosz nyilvántartást. A Clinton Alapítvány és az Uranium One közötti kapcsolatot az a Peter Schweizer tárta fel, aki korábban a jobboldalinak tekintett Hoover Intézet munkatársa volt. A New York Times munkatársai cikkük írásakor betekinthettek Schweizer megjelenés előtt álló könyvébe, amelynek címe: „Clinton Cash”.

Arról, hogy a Clinton Alapítványnak juttatott támogatások szerepet játszottak-e abban, hogy az amerikai hatóságok engedélyezték az urán-üzletet, a New York Times-nak nincsenek információi, Hillary Clinton szóvivője pedig közleményében azt állította, hogy még senki nem szolgált bizonyítékokkal annak alátámasztására, hogy Hillary külügyminiszterként a Clinton Alapítvány támogatóinak érdekeit szolgálta volna.

Az eset ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Hillarynak milyen nehézségekkel kell szembenéznie újabb elnökválasztási kampánya során, illetve hogy milyen etikai kérdéseket vet fel az a tény, hogy úgy volt az USA külügyminisztere, hogy közben a férje által vezetett alapítvány 250 millió dolláros vagyonának jelentős részét külföldi támogatóktól kapta. Felvetődik az a probléma is, hogy az amerikai kampányfinanszírozási szabályok szerint a jelöltek nem fogadhatnak el külföldi adományokat, bár azt semmi nem akadályozza, hogy ez áttételesen történjen meg olyan szervezeteken keresztül, mint amilyen például a Clinton Alapítvány.

A teljes cikk angolul itt olvasható.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42 

Idéntől ismét lesznek K-Monitor hírlevelek, az elsőt most itt a blogon is megosztjuk. Itt, illetve a poszt alján lehet feliratkozni.

2015 márciusában közzétett állásfoglalásaink

A köztársasági elnökhöz fordultunk a paksi beruházás anyagainak titkosítása miatt

Az Országgyűlés 2015. március 3-án elfogadta a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az elfogadott törvény súlyosan korlátozza a közérdekű adatok megismerhetőségét, mivel 30 évre megismerhetetlenné teszi a beruházás adatait. Az alkotmányellenes jogszabály miatt az atlatszo.hu, az Energiaklub, a K-Monitor, a TASZ és a TI Magyarország a köztársasági elnökhöz fordult. Áder János köztársasági elnök sajnos figyelmen kívül hagyta aggályainkat és aláírta a parlament által elfogadott törvényt.

A K-Monitor és a TASZ értékelte a kormány antikorrupciós programját 

A korábbiaknál lényegesen ambiciózusabb korrupcióellenes programtervet készített a Belügyminisztérium alatt működő Nemzeti Védelmi Szolgálat a következő négy évre. A leginkább nagyvonalakban felvázolt tervek számos esetben megegyeznek a civil szervezetek szakmai javaslataival, ugyanakkor kérdéses, hogy rendeletek és törvények formájában hogyan fognak majd kinézni. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy van-e valódi politikai szándék egy ilyen program végrehajtása mögött. A teljes állásfoglalást itt, annak rövid összefoglalóját pedig blogunkon érheted el.

Légy részese!

Járjuk körbe a korrupciót!
Kíváncsi vagy, hogy mire költik az adódat? Tudni szeretnéd, hogy ki és mennyiért építette a hidat, amin épp átautózol? Elindítottuk adománygyűjtő kampányunkat Budapest első korrupciós sétájára. Az Adjukössze oldalán keresztül te is támogathatod a séta megvalósítását. Támogasd most a kezdeményezésünket! Az 5000 forintot adományozók sétajegyet kapnak ajándékba. 

Térképen a korrupció
A K-Monitor új okostelefonos alkalmazásával a felhasználók térképen kereshetnek rá az utóbbi évek legfontosabb, konkrét helyszínhez (pl. épülethez, utcához, hivatalhoz, stb) köthető korrupciós ügyeire, vitatott közpénz-költéseire és uniós finanszírozású beruházásaira. A térképen elhelyezett ügyeket összekötöttük a hozzájuk kapcsolódó hírekkel, személyekkel és intézményekkel is. Az app-ról részletes leírást itt találsz. Töltsd le te is!

Ezen dolgozunk most

Anti-korrupciós minimum
Az atlatszo.hu oknyomozó portállal és a Transparency International Magyarországgal együttműködésben korrupció elleni minimumprogramot dolgoztunk ki a 2014-es választásokra, hogy nyomást gyakoroljunk politikai döntéshozókra, és közel két és fél évtizeddel a rendszerváltás után kerüljön sor végre érdemi lépésekre a korrupció ellen. A program eredményeiről itt tudhatsz meg többet. 

Adatozz okosan!
A Norvég Civil Alap támogatásával 2013 végén indult projekt célja, hogy elterjessze a nyílt adatok minél professzionálisabb használatát  a magyar civil szférában, és fejlessze az adathasználatot a különböző területeken működő civil szervezetek körében. A projektről bővebben itt olvashatsz.

Kockázatelőrejelzés a közbeszerzésekben
A Transparency Internationallel közös projekt során egy olyan kockázatjelző és előrejelző rendszert fejlesztünk, amely segít azonosítani a gyanús közbeszerzéseket. A kétéves projekt első felében, 2014-ben egy kutatás végzünk arról, hogy milyen indikátorok használhatóak egy ilyen előrejelző rendszerben, és azok milyen dokumentumokból (pl. közbeszerzési felhívások, eredményhirdetések, teljesítésigazolások, cégtár stb.) szerezhetőek be.

Önkéntesek a K-Monitornál
Az év elején meghirdetett önkéntes felhívásunkra tucatnyi ember jelentkezett, a jelentkezőkkel kétszer tartottunk ismerkedő estet. A cél az, hogy az önkénteseink részt vegyenek a K-Monitor egyik alapprojektjének, a K-Monitor Adatbázisnak a gondozásában. 

További futó és már lezárult projektjeinkról itt olvashatsz.

Március legjobb korrupcióval kapcsolatos írásai szerintünk

Így kaptak Tiborczék szabad utat a milliárdokhoz
Büszke üzenet fogadja az Elios Innovatív Zrt. nevű energetikai cég honlapjának látogatóit. Azt írják: a vállalkozás a “szakmai eredményeinek és kiváló szakembergárdájának köszönhetően” vált “Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő energetikai cégévé”.
(Direkt36)

Ennél a nagyságrendű pénznél nincsenek pártszínek
Portik Tamás beszélt az Átlátszónak ingatlanokról, olajos alvilágról, politikai kapcsolatokról. Golyófogónak mondja magukat, a kilencvenes évek éjszakai életének ismert alakjait Portik Tamás az Átlátszónak adott interjújában. Üzleteik hasznát 70-80 százalékban a politika fölözte le – mondta. Nem érzi kétségbeesett, üres vagdalkozásnak, hogy az utóbbi időben beállt abba a sorba, akik minden sötét ügy mögött a magyar bűnüldözést a rendszerváltás óta különböző posztokon irányító Pintér Sándor belügyminisztert látják, de utal más felső kapcsolatokra is. (atlatszo.hu)

Előre, kurvák, gengszterek!
A visszaélésekkel és maffiakapcsolatokkal vádolt egykori agrárdiplomata, Kiss Szilárd történetének III. része. (Index)

További K-Monitor események márciusból

Zöld bárók profitálnak az unió támogatásaiból - blogposzt
Az előző évekhez hasonlóan 2014-ban is Csányi Sándor, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, valamint Leisztinger Tamás érdekeltségei taroltak az agrártámogatások kiosztásánál. Csányi és Simicska érdekeltségei különböző jogcímeken közel 6-6 milliárd forintnyi agrártámogatásban részesültek. Blogposztunkban színes ábrákon mutatjuk be a tavalyi évben kioszott agrártámogatásokat.

K-Monitor Hackathon
Játékosan tanítani a szegregációról, megmutatni, befolyásolják-e az állami reklámköltések a médiapiacot, vagy milyen véleménye van az édesanyáknak a várandósgondozásról – ezek mind lehetnek egy hackathon témái. A K-Monitor összehozta a civileket egy tucatnyi fejlesztővel és adatelemzővel, hogy közösen dolgozzanak társadalmi ügyekkel foglalkozó projekteken. Erről itt olvashattok bővebben.

Pert nyertünk a MÁK ellen
A Fővárosi Ítélőtábla 2015. március 12-én helyben hagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét, amelyben a bíróság kötelezte a Magyar Államkincstárat, hogy tizenöt napon belül adja ki a 2014-es országgyűlési választásokon indult egyéni képviselő-jelölteknek nyújtott költségvetési támogatások felhasználásról szóló számlaszintű elszámolásokat. A per tárgyáról itt olvashatsz bővebben.

Fény derülhet a Daimler-ügyre
Első fokon pert nyert a K-Monitor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellen. Az MNV nem akarta nyilvánosságra hozni annak a 2010-es vizsgálatnak a zárójelentését, amelyet egy korábbi Mercedes-buszbeszerzés ügyében folytattak le. Az ítélet nem jogerős. A Daimler-ügyről itt tudhatsz meg többet. Mindkét perben a Társaság A Szabadságjogokért látta el a képviseletünket. (A pert másodfokon is megnyertük.)

Iratkozz fel a hírlevelünkre itt:

Jogerősen is pert nyert a K-Monitor és a TASZ a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellen, így az MNV a Fővárosi Ítélőtábla döntésének megfelelően köteles kiadni a Volánbusz 2005-ös buszbeszerzését vizsgáló 2010-es jelentést. Ezzel végre kiderülhet, milyen körülmények között került sor a nemzetközi botrányokkal övezett busztenderre.

Az MNV jelentés itt olvasható.

Le Marietta, a K-Monitor munkatársa a Társaság A Szabadságjogokért képviseletével azután indított pert, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő megtagadta a közérdekű adatigénylés teljesítését, a vesztegetés gyanújába került buszbeszerzést vizsgáló jelentés kiadását. A megtagadás különlegessége, hogy az előző kormányhoz köthető korrupciógyanús esettel foglalkozó vizsgálati jelentés megállapításait az elszámoltatással kampányoló Fidesz kormány évek óta titkolja. A Daimler cég piszkos ügyeiről és az első fokú eljárásról itt írtunk korábban.

A Fővárosi Törvényszék októberi, első fokú ítélete ellen az MNV fellebbezett, így került az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla elé. A tegnapi tárgyaláson az MNV képviselője elismerte, nincs folyamatban olyan intézkedés, amit a K-Monitor által kért jelentésre alapoznának. Ezzel beismerte hogy az államnak ténylegesen nincs jogi indoka a titkolózásra. A bíróság helyben hagyta a törvényszék ítéletét és kötelezte az alperest a jelentés kiadására.

Fotó: SgTransport, CC-BY 2.0

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42